AJOM1

Megjegyzések:

Izidora név alatt Bethlen Miklósné Petrichevich Horváth Ida adta ki verseit, jótékony célra. A füzetet megküldte nak egy levéllel (1864. 26. VII.), melyben azt írja : rég kívánt volna megismerkedni, s legalább arra kéri: « . . . az ide mellékelt emléklap albumom fő dísze leend, ha Ön neve ragyog rajta, — ne tagadja meg e laptól ama fényes vonásokat, s tőlem azon mindenek felett becses emléket, mely egyaránt megörvendeztetné Izidorát úgy, mint — Bethlen Miklósnét.» (A levél levelei közt a M. Tud. Akadémia kézirattárában.) Erre a levélre válasz ez a vers, egyszersmind a kért autogramm. Alapgondolatának némi előzménye van a költő levelezésében. Mikor arcképét tanácstermében elhelyezték s őt hazahívták hivatalba, lebeszélte. «Ahol ideális létezésünk, nimbusunk, arcképünk van, ne menjünk magunk is oda. Ne vigyük el a húst és csontot, a rossz kedélyt» (1856. okt. 8.). Szemere Miklós is írta nak : « engemet formaliter eltiltott egyik levelében, hogy irjak hozzád, mielőtt személyesen megismerkednénk. ,Másnak találjuk — úgymond — ezt s amazt, mint amilyennek képzeltük, s ez kellemetlen‘» (1855. júl. 26.). azt feleli: «Magam is tapasztaltam effélét, de az csak néhány percig, vagy legfölebb addig tart nálam, mig az új arc képzetembe nyomúl — külsőségbeli syn- vagy antipathiáknak kevéssé vagyok rabja» (1855. aug. 7.).