AJOM1

Megjegyzések:

A költő unokája 1865. júl. 24-én született. Nevet, lánya s veje kértére a nagyapa adott neki. «Ha valaha csak egy oly nő-jellemet rajzoltam volna, mint a szegény költött egynéhányat: a poétái hiuság most arra ösztönözne, hogy valamelyik elmeszülményem nevét hozzam ajánlatba. De mi van nekem efféléből szóra érdemes? Rákhel csak nem lesz? . . . De ha már kész volna az a munkám, amelyről nem tudom, kész lesz-e valaha : (ily szempontból) ajánlanám a Piroska nevet ; régi is, új is, szépen és jól is hangzanék, akár trohaeus versben : Szél Piroska.» Így vette nevét a leányka ,a költő álmaiból‘ mondja Arany László (Piroska és édesanyja emlékéül c. emlékezésében, a levél ugyanott). alig féléves korában elvesztette anyját. 1867 nyarán a nagyszülők meglátogatták unokájukat n ; a feltámadó emlékek hatása alatt ott írta a költő Toldi szerelmébe a VI. ének elejét, «. . . az ottani ról a mi nkra térve át» — írja nak (1867. aug. 6.). Mint leánya sírkövére írta a distichonokban, unokájában kárpótlást keresett leányáért. 1867. szept 14. írta nak : «. . . Gyermek voltam három egész hétig : dacára a szomorú kőnek, melyet az első nap meglátogattam. — Igazán, az a fájdalom enyhülne, ha minél többet. . . foglalkozhatnám azzal a gyermekkel.» fiának is azt írta : «val játszogatom egész nap, mint afféle öregapó. Édes anyád minden idejét is az ővele babrálás foglalja el» (1867. aug. 30.). A nagyanya egy ideig ott is maradt unokájánál. Szeretnék mindjárt magukhoz venni. «Valóban óhajtom, hogy a gyermek lenne itt vagy ott. De mindkettőnek sok az akadálya.» (nek, 1867. szept. 25.) « . . . ide mégsem hozhatjuk azt a szabad madarat, e pestises kalitkába (nak, 1867. szept. 14.). A ra költözés terve egyre halványul ; .. .úgysem lehetetlen, hogy t, ha isten még éltet néhány évig, mi vegyük gondviselés alá.» (nek, 1868, febr. 25.) 1868-ban csakugyan magukhoz vették a kétéves t. ( hoz, 1968. júl. 5. és idézett emlékezése.) A nagyapának szemefénye a kislány. Karlsbadi fürdőzéseiből neki is küld egy-egy levelet, picike papiron, külön boritékban. Az elsőt már 1870 nyarán. (Kiadta , I. m. I. köt.) Jó viseletre, jó tanulásra inti a kislányt. A kislány válaszolgat, magyarul, németül, a nagyapa kijavítgatja a helyesírási hibákat s visszaküldi a leveleket. Toldin tanult meg olvasni öt éves korában. A karlsbadi levelekben később is a nevelés módjairól ír feleségének a költő (1875. júl. 9., 1876. aug. 5.). költészetében róla szól a Növünk együtt és a Csalfa sugár c. vers. Őrá száll gondolata egy temetésen, hol a kis árva mosolyog az uj gyászruhára (A sors humora.). 1878. júl. 11-én Aranyné azt írja Gubodi Marinak ra: « a tél folytán kétszer volt nagybeteg, először torokgyúladása volt, másodszor bárányhimlős, de igen nagy lázzal volt összekötye.» ( A. J. családja levelezéséből. Nyugat, 1932. okt. 16. sz.) A nagyapa halála után nagyanyjánál maradt, míg az is meg nem halt (1855. febr.). Azután Arany Lászlóék vették magukhoz. 1886. tavaszán meghűlt, júl. 4-én meghalt. Mint anyja, haldokolva ő is szavalt, és verseiből. Nagyatyját látta ; «mintha hívásra felelne, élénken kezdett szólni: Megyek, megyek, édes nagyapa . . . szebb ott kint a temetőben, mint en.» Csendesebb hangon hozzátette : «Ott kinn vár nagyapa, — milyen különös, megfogta a kezemet és leültetett egy kőre.» ( : Piroska és édesanyja emlékéül.)Szász Károly költői búcsúztatóval temette. Az egész irodalom meggyászolta; az életében, halálában hozzáírt verseket Arany László kinyomatta az Emlékezésben, , Rudnyánszky Gyula, Bartók Lajos, Pósa Lajos, Lévay József költeményeit, mint egy verskoszorút.