AJOM1

Megjegyzések:

nak meglepö jártassága volt a zenében. «A zsoltárokat. . . emlékezetemet meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátítottam.» — mondja önéletrajzában. A szalontai iskola énekkara eljárt temetésekre énekelni ( : A. J . életéből. 4— 5. l.).Maga beszélte nak, mint próbált Kisújszállási tanítóskodása alatt Török Pál rektor zongorájának billentyűin kitapogatni egy-egy ismerős dallamot. A debreceni kollégium kántusa híres volt. Ő szívesen énekelgetett szép bariton hangján. Később n a zsoltárokat senki sem énekelte szebben. Nem egyszer mondta : «Beh édesen kiénekeltem magam, olyan étvágyam lesz, mint egy kántornak.» ( Gyöngyösy L.: A. J. életrajza, 114. 1.) Egy-egy dalt is eldúdolgatott, kedves nótája ez a dal volt : «A vasvári verebek — Sok malomba járnak . . .» Hallása, zenei érzéke segítette ritmus-érzékét a nemzeti versidom elvonásában. Értekezése tele van hangjegy-példákkal. Lírai verseiről, sőt balladái fogamzásáról is maga mondja : «azok dallamát hordtam már, mielőtt kifejlett eszmém lett volna — úgy hogy a dallamból fejlődött mintegy a gondolat» (Szemere Pálnak, 1860.). Így magyarázza a népdalok születését is. Mint a Koszorú szerkesztője, megjegyzést tesz a lap zene-bírálójának, nak, Wagner pesti hangversenyéről írt beszámolójára (1863. II. félév.). Ebből vita is támadt a Zenészeti Lapokkal ( L. Haraszti Emil: Wagner Richard Magyarországon. 207. 1., Lichtenberger Wagner-könyvének II. részében.) — 1870. az Országos Dalosegylet dalszöveg-pályázatán a bírálók egyike volt, a jelentést is ő írta. ( Ábrányi Kornél : A magyar zene a XIX. sz-ban. — . 1900. — 601.1.) A hetvenes évek elején egyszer nevenapján felemlítette, hogy diák-korában tudott s talán még tudna is gitározni. szerzett neki egyet ; később fia, segítségével, egy jobbat. (A ét Arany László özvegye a Kisf. Társ. ereklyetárába tette le. 1944-ben, az ostrom alatt, eltűnt.) azt írja, hogy akármelyik népdalunkat rögtön el tudta játszani bármely hangnemben. (A. J. dalai bevezetésében.) Sok régen hallott népdalt lejegyzett dirib-darab papírokra, melyeket ő maga vonalozott meg, kék plajbásszal. megajándékozta Magyar Orpheus-ának (1869) egy példányával, ráírva:

A. J.

Arany János

-nak, baráti tisztelettel — Bartalus István. — sok megjegyzést tett e kötetben. Mikor népdallamaink gyűjtésébe fogott, a költő százhárom népdal szövegét s dallamát írta le számára, 38 társasdalét, 8 kántáló dallamot és gyermek-réját. A Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteményének VII. kötetében 46 népdal alatt találni : Arany János után. Ez a kézirat hagyatékából a budai tanító-képző könyvtárába került. Maga is költött néhány dallamot. Ezeket a költő halála után kiadta , bevezetéssel : A. J . dalai. , Amadé és saját költeményeire. Énekre és önálló zongorára feldolgozta Bartalus István. A képeket rajzolta Gyulai László. A tiszta jövedelem az Arany-szobor javára fordíttatik. , Révai Testvérek, 1884. A kiadottakon felül maradt nál még 9. 1882-ben a párisi Magyar Egyesületben (dec. 21.) Bertha Sándor bemutatta zeneszerzeményét Zács Klára balladájához, (Nemzet, 1882. dec. 27. — Ugyanezen számban Nagy József elmondja egy látogatását nál, aki gitározott is neki.) Arany életrajza, III., 328—331.1. Főkép pedig Papp Viktor A. J. és a zene.— a Kisfaludy Társ. Évl., Új folyam, LIX . — 1933— 36. Németül .