X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Honnan és hová?

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Románia
Lelőhely: Kolozsvár
Intézmény: Kolozsvári egyetem könyvtára
Azonosító:
A kézirat leírása:
History:
Első kézirata egy papírszalagon volt, ceruzával. A cím alatt:— Töredékből; jeligéül; Exegi monumentum. — Másodszor a kapcsos könyvben. Itt a megjegyzések kitörölve. Kelte mindenütt 1877. júl. 14.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat
  • Szövegforrás III: Kapcsos Könyv
  • Szövegforrás IV: Hölgyválasz

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatásban csak a Hv. közölte.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Irodalmunkban két nagyobb költemény szól ez örök kérdésről ; egyik
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
nál a Lélek halhatatlanságáról c. megrendelt halotti búcsúztató, vallástörténeti fejtegetés ; másik
Madách
Madách Imre
nál A halál költészete, családi gyász keltette szemlélődés. A költemény végső szaka egyezik azzal, amit
Tompá
Tompa Mihály
nak 1858. júl. 3-án írt : » ...oly szépen elfelednek egy pár év alatt, hogy verseimet sem olvassák... még öt-hat év s az uj nemzedék nevemről is alig ismerend« — Ily eltérőn gondolkoztak a halhatatlanságról
Petőfi
Petőfi Sándor
és
Arany
Arany János
.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
HONNAN ÉS HOVÁ?  
 
 
n.1
Mily rövid az élet! . . .
 
n.2
Mint hullócsillag futása,
 
n.3
Mely földünk körébe jutva,
 
n.4
Lángra
gyúl, és tűz-barázdát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
gyul s ha tűz barázdát
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.5
Írva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
Irt meg,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
elszalad, gyorsabban,
 
n.6
Mint egyet pillantanál.
 
n.7
Útja honnan jött? hová visz? . . .
 
n.8
Míg sötét volt, s ujra az lesz,
 
n.9
A világ-ür végtelenjén
 
n.10
Hol bolyongott? és hová fog? . . .
 
n.11
Ki tudná megmondani!
 
n.12
Míg tündöklött, addig élt.
 
 
 
n.13
S honnan jössz te, lélek. . .
 
n.14
Mely csak e föld gőz-körében
 
n.15
Vetve lángot, addig fénylel,
 
n.16
Amig épen áthaladsz ;
 
n.17
Bölcsőd és sirod homály.
 
n.18
Akkor lobbanál-e föl csak
 
n.19
Az állatban, s véle múlsz el? . . .
 
n.20
Vagy jövél a végtelenből
 
n.21
Ismeretlen, hosszu pályán,
 
n.22
S visszatérsz azon megint? . . .
 
n.23
Oh, ha nem volt, és ha nincs
 
n.24
E parányi csillogáson
 
n.25
Innen és túl folytatás :
 
n.26
Mily rövid az élet! —
 
 
 
n.27
Megfelelsz te, lélek.
 
n.28
Volt idő, mikor tagadták
 
n.29
A futamló csillagot :
 
n.30
Semmi az, csak földi pára,
 
n.31
Lobban, és fut, és el-ég.
 
n.32
Most a szellemet tagadják :
 
n.33
Semmi az, csupán anyag,
 
n.34
Agyvelő, vér és ideg
 
n.35
Összhatása, mely azonnal
 
n.36
Véget ér, ha szétbomol
 
n.37
Agyvelő, vér és ideg.
 
n.38
Az anyag a halhatatlan :
 
n.39
Fűben-fában újra éled,
 
n.40
Összetársul, meg elszéled
 
n.41
Mindörökké, szakadatlan ;
 
n.42
Hanem e feltámadást
 
n.43
A szellem nem éri meg :
 
n.44
Ez üres hang, nincs sehol,
 
n.45
Puszta réme ferde agynak,
 
n.46
Mílyet századok ránk hagynak —
 
n.47
S csak zavarja a tudást.
 
 
 
n.48
Oh ti, akik jobb felemnek
 
n.49
Már e földön mély sírt ástok :
 
n.50
Oly bizonyos hát tudástok,
 
n.51
Hogy helye sincs védelemnek?
 
n.52
Nem mond ellen az a szellem,
 
n.53
Mely kutat, hogy támaszt leljen
 
n.54
Megtagadni önmagát?
 
n.55
S nem rettegné, ha meglelte
 
n.56
— Mit tudása így teremte —
 
n.57
Azt az örök éjtszakát? . . .
 
n.58
Ah, jobb volna kissé várni,
 
n.59
Nehogy úgy találjon járni
 
n.60
Az a híres tudomány,
 
n.61
Mint ama gyors fénnyel jára,
 
n.62
Mit csillagnak vélt a golyhó,
 
n.63
Ő azt mondá : csak gyúlt pára :
 
n.64
S ím, ma áll, hogy égi bolygó —
 
n.65
Mi lehet még ezután?
 
 
 
n.66
Ami annyi szívbe oltva
 
n.67
Élt világ kezdete olta ;
 
n.68
Mit remélt a hindu, párz ;
 
n.69
Amért lángolt annyi oltár,
 
n.70
Zengett Szíonon a zsoltár :
 
n.71
Hogy nem addig tart az élet
 
n.72
Míg alant a testbe’ jársz ;
 
n.73
Hanem egykor újra éled,
 
n.74
S költözzék bár fűbe, fába
 
n.75
Vagy keresztül állaton :
 
n.76
Lesz idő, hogy visszatérhet
 
n.77
Régi nemes alakjába,
 
n.78
Megtisztúlva, szabadon ;
 
n.79
Vagy a »boldogok szigetjén«,
 
n.80
Mint hivé a boldog hellén,
 
n.81
Vagy az üdvezűltek helyén,
 
n.82
Mint reméli a keresztyén,
 
n.83
Lesz dicsőebb folytatása :
 
n.84
Én ezt meg nem tagadom. —
 
n.85
Mit hisz a tudós? ő lássa.
 
 
 
n.86
Földi pályám’ ami nézi:
 
n.87
Annak immár vége lesz,
 
n.88
Vissza senki nem idézi ; —
 
n.89
S rövid foglalatja ez :
 
 
 
n.90
Mély homályban, éjfél tájban,
 
n.91
Kis fény is ha nagynak tetszik,
 
n.92
Hogy a föld körén bolyongtam :
 
n.93
Egy barázdát én is vontam.
 
n.94
Az emberek ráveték
 
n.95
Pillantásukat egy percig, —
 
n.96
S egy tudós tán megfigyelt
 
n.97
És lapjára, sok száz jelhez
 
n.98
— Ahogy csillagfutást felvesz —
 
n.99
Könnyed, vékony karcolással
 
n.100
Rólam is tőn némi jelt,
 
n.101
Mire reggel ő sem ismer ;
 
n.102
S összevéti annyi mással
 
n.103
A jövendő nemzedék,
 
n.104
Mely se kérdi tán, se tudja,
 
n.105
Nem is igen lesz rá gondja :
 
n.106
Hogy itt éltem, s a tömegben
 
n.107
Én is lantot pengeték.
 
  ( 1877. július 14. )  
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
 
HONNAN ÉS HOVÁ?  
 
 
n.1
Mily rövid az élet! . . .
 
n.2
Mint hullócsillag futása,
 
n.3
Mely földünk körébe jutva,
 
n.4
Lángra
gyúl, és tűz-barázdát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
gyul s ha tűz barázdát
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.5
Írva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
Irt meg,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
elszalad, gyorsabban,
 
n.6
Mint egyet pillantanál.
 
n.7
Útja honnan jött? hová visz? . . .
 
n.8
Míg sötét volt, s ujra az lesz,
 
n.9
A világ-ür végtelenjén
 
n.10
Hol bolyongott? és hová fog? . . .
 
n.11
Ki tudná megmondani!
 
n.12
Míg tündöklött, addig élt.
 
 
 
n.13
S honnan jössz te, lélek. . .
 
n.14
Mely csak e föld gőz-körében
 
n.15
Vetve lángot, addig fénylel,
 
n.16
Amig épen áthaladsz ;
 
n.17
Bölcsőd és sirod homály.
 
n.18
Akkor lobbanál-e föl csak
 
n.19
Az állatban, s véle múlsz el? . . .
 
n.20
Vagy jövél a végtelenből
 
n.21
Ismeretlen, hosszu pályán,
 
n.22
S visszatérsz azon megint? . . .
 
n.23
Oh, ha nem volt, és ha nincs
 
n.24
E parányi csillogáson
 
n.25
Innen és túl folytatás :
 
n.26
Mily rövid az élet! —
 
 
 
n.27
Megfelelsz te, lélek.
 
n.28
Volt idő, mikor tagadták
 
n.29
A futamló csillagot :
 
n.30
Semmi az, csak földi pára,
 
n.31
Lobban, és fut, és el-ég.
 
n.32
Most a szellemet tagadják :
 
n.33
Semmi az, csupán anyag,
 
n.34
Agyvelő, vér és ideg
 
n.35
Összhatása, mely azonnal
 
n.36
Véget ér, ha szétbomol
 
n.37
Agyvelő, vér és ideg.
 
n.38
Az anyag a halhatatlan :
 
n.39
Fűben-fában újra éled,
 
n.40
Összetársul, meg elszéled
 
n.41
Mindörökké, szakadatlan ;
 
n.42
Hanem e feltámadást
 
n.43
A szellem nem éri meg :
 
n.44
Ez üres hang, nincs sehol,
 
n.45
Puszta réme ferde agynak,
 
n.46
Mílyet századok ránk hagynak —
 
n.47
S csak zavarja a tudást.
 
 
 
n.48
Oh ti, akik jobb felemnek
 
n.49
Már e földön mély sírt ástok :
 
n.50
Oly bizonyos hát tudástok,
 
n.51
Hogy helye sincs védelemnek?
 
n.52
Nem mond ellen az a szellem,
 
n.53
Mely kutat, hogy támaszt leljen
 
n.54
Megtagadni önmagát?
 
n.55
S nem rettegné, ha meglelte
 
n.56
— Mit tudása így teremte —
 
n.57
Azt az örök éjtszakát? . . .
 
n.58
Ah, jobb volna kissé várni,
 
n.59
Nehogy úgy találjon járni
 
n.60
Az a híres tudomány,
 
n.61
Mint ama gyors fénnyel jára,
 
n.62
Mit csillagnak vélt a golyhó,
 
n.63
Ő azt mondá : csak gyúlt pára :
 
n.64
S ím, ma áll, hogy égi bolygó —
 
n.65
Mi lehet még ezután?
 
 
 
n.66
Ami annyi szívbe oltva
 
n.67
Élt világ kezdete olta ;
 
n.68
Mit remélt a hindu, párz ;
 
n.69
Amért lángolt annyi oltár,
 
n.70
Zengett Szíonon a zsoltár :
 
n.71
Hogy nem addig tart az élet
 
n.72
Míg alant a testbe’ jársz ;
 
n.73
Hanem egykor újra éled,
 
n.74
S költözzék bár fűbe, fába
 
n.75
Vagy keresztül állaton :
 
n.76
Lesz idő, hogy visszatérhet
 
n.77
Régi nemes alakjába,
 
n.78
Megtisztúlva, szabadon ;
 
n.79
Vagy a »boldogok szigetjén«,
 
n.80
Mint hivé a boldog hellén,
 
n.81
Vagy az üdvezűltek helyén,
 
n.82
Mint reméli a keresztyén,
 
n.83
Lesz dicsőebb folytatása :
 
n.84
Én ezt meg nem tagadom. —
 
n.85
Mit hisz a tudós? ő lássa.
 
 
 
n.86
Földi pályám’ ami nézi:
 
n.87
Annak immár vége lesz,
 
n.88
Vissza senki nem idézi ; —
 
n.89
S rövid foglalatja ez :
 
 
 
n.90
Mély homályban, éjfél tájban,
 
n.91
Kis fény is ha nagynak tetszik,
 
n.92
Hogy a föld körén bolyongtam :
 
n.93
Egy barázdát én is vontam.
 
n.94
Az emberek ráveték
 
n.95
Pillantásukat egy percig, —
 
n.96
S egy tudós tán megfigyelt
 
n.97
És lapjára, sok száz jelhez
 
n.98
— Ahogy csillagfutást felvesz —
 
n.99
Könnyed, vékony karcolással
 
n.100
Rólam is tőn némi jelt,
 
n.101
Mire reggel ő sem ismer ;
 
n.102
S összevéti annyi mással
 
n.103
A jövendő nemzedék,
 
n.104
Mely se kérdi tán, se tudja,
 
n.105
Nem is igen lesz rá gondja :
 
n.106
Hogy itt éltem, s a tömegben
 
n.107
Én is lantot pengeték.
 
  ( 1877. július 14. )  
 
X (Close panel)Verzió: III : Kapcsos Könyv
 
HONNAN ÉS HOVÁ?  
 
 
n.1
Mily rövid az élet! . . .
 
n.2
Mint hullócsillag futása,
 
n.3
Mely földünk körébe jutva,
 
n.4
Lángra
gyúl, és tűz-barázdát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
gyul s ha tűz barázdát
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.5
Írva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
Irt meg,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
elszalad, gyorsabban,
 
n.6
Mint egyet pillantanál.
 
n.7
Útja honnan jött? hová visz? . . .
 
n.8
Míg sötét volt, s ujra az lesz,
 
n.9
A világ-ür végtelenjén
 
n.10
Hol bolyongott? és hová fog? . . .
 
n.11
Ki tudná megmondani!
 
n.12
Míg tündöklött, addig élt.
 
 
 
n.13
S honnan jössz te, lélek. . .
 
n.14
Mely csak e föld gőz-körében
 
n.15
Vetve lángot, addig fénylel,
 
n.16
Amig épen áthaladsz ;
 
n.17
Bölcsőd és sirod homály.
 
n.18
Akkor lobbanál-e föl csak
 
n.19
Az állatban, s véle múlsz el? . . .
 
n.20
Vagy jövél a végtelenből
 
n.21
Ismeretlen, hosszu pályán,
 
n.22
S visszatérsz azon megint? . . .
 
n.23
Oh, ha nem volt, és ha nincs
 
n.24
E parányi csillogáson
 
n.25
Innen és túl folytatás :
 
n.26
Mily rövid az élet! —
 
 
 
n.27
Megfelelsz te, lélek.
 
n.28
Volt idő, mikor tagadták
 
n.29
A futamló csillagot :
 
n.30
Semmi az, csak földi pára,
 
n.31
Lobban, és fut, és el-ég.
 
n.32
Most a szellemet tagadják :
 
n.33
Semmi az, csupán anyag,
 
n.34
Agyvelő, vér és ideg
 
n.35
Összhatása, mely azonnal
 
n.36
Véget ér, ha szétbomol
 
n.37
Agyvelő, vér és ideg.
 
n.38
Az anyag a halhatatlan :
 
n.39
Fűben-fában újra éled,
 
n.40
Összetársul, meg elszéled
 
n.41
Mindörökké, szakadatlan ;
 
n.42
Hanem e feltámadást
 
n.43
A szellem nem éri meg :
 
n.44
Ez üres hang, nincs sehol,
 
n.45
Puszta réme ferde agynak,
 
n.46
Mílyet századok ránk hagynak —
 
n.47
S csak zavarja a tudást.
 
 
 
n.48
Oh ti, akik jobb felemnek
 
n.49
Már e földön mély sírt ástok :
 
n.50
Oly bizonyos hát tudástok,
 
n.51
Hogy helye sincs védelemnek?
 
n.52
Nem mond ellen az a szellem,
 
n.53
Mely kutat, hogy támaszt leljen
 
n.54
Megtagadni önmagát?
 
n.55
S nem rettegné, ha meglelte
 
n.56
— Mit tudása így teremte —
 
n.57
Azt az örök éjtszakát? . . .
 
n.58
Ah, jobb volna kissé várni,
 
n.59
Nehogy úgy találjon járni
 
n.60
Az a híres tudomány,
 
n.61
Mint ama gyors fénnyel jára,
 
n.62
Mit csillagnak vélt a golyhó,
 
n.63
Ő azt mondá : csak gyúlt pára :
 
n.64
S ím, ma áll, hogy égi bolygó —
 
n.65
Mi lehet még ezután?
 
 
 
n.66
Ami annyi szívbe oltva
 
n.67
Élt világ kezdete olta ;
 
n.68
Mit remélt a hindu, párz ;
 
n.69
Amért lángolt annyi oltár,
 
n.70
Zengett Szíonon a zsoltár :
 
n.71
Hogy nem addig tart az élet
 
n.72
Míg alant a testbe’ jársz ;
 
n.73
Hanem egykor újra éled,
 
n.74
S költözzék bár fűbe, fába
 
n.75
Vagy keresztül állaton :
 
n.76
Lesz idő, hogy visszatérhet
 
n.77
Régi nemes alakjába,
 
n.78
Megtisztúlva, szabadon ;
 
n.79
Vagy a »boldogok szigetjén«,
 
n.80
Mint hivé a boldog hellén,
 
n.81
Vagy az üdvezűltek helyén,
 
n.82
Mint reméli a keresztyén,
 
n.83
Lesz dicsőebb folytatása :
 
n.84
Én ezt meg nem tagadom. —
 
n.85
Mit hisz a tudós? ő lássa.
 
 
 
n.86
Földi pályám’ ami nézi:
 
n.87
Annak immár vége lesz,
 
n.88
Vissza senki nem idézi ; —
 
n.89
S rövid foglalatja ez :
 
 
 
n.90
Mély homályban, éjfél tájban,
 
n.91
Kis fény is ha nagynak tetszik,
 
n.92
Hogy a föld körén bolyongtam :
 
n.93
Egy barázdát én is vontam.
 
n.94
Az emberek ráveték
 
n.95
Pillantásukat egy percig, —
 
n.96
S egy tudós tán megfigyelt
 
n.97
És lapjára, sok száz jelhez
 
n.98
— Ahogy csillagfutást felvesz —
 
n.99
Könnyed, vékony karcolással
 
n.100
Rólam is tőn némi jelt,
 
n.101
Mire reggel ő sem ismer ;
 
n.102
S összevéti annyi mással
 
n.103
A jövendő nemzedék,
 
n.104
Mely se kérdi tán, se tudja,
 
n.105
Nem is igen lesz rá gondja :
 
n.106
Hogy itt éltem, s a tömegben
 
n.107
Én is lantot pengeték.
 
  ( 1877. július 14. )  
 
X (Close panel)Verzió: IV : Hölgyválasz
 
HONNAN ÉS HOVÁ?  
 
 
n.1
Mily rövid az élet! . . .
 
n.2
Mint hullócsillag futása,
 
n.3
Mely földünk körébe jutva,
 
n.4
Lángra
gyúl, és tűz-barázdát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
gyul s ha tűz barázdát
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
 
n.5
Írva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kapcsos Könyv
Hölgyválasz
 
Irt meg,
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
elszalad, gyorsabban,
 
n.6
Mint egyet pillantanál.
 
n.7
Útja honnan jött? hová visz? . . .
 
n.8
Míg sötét volt, s ujra az lesz,
 
n.9
A világ-ür végtelenjén
 
n.10
Hol bolyongott? és hová fog? . . .
 
n.11
Ki tudná megmondani!
 
n.12
Míg tündöklött, addig élt.
 
 
 
n.13
S honnan jössz te, lélek. . .
 
n.14
Mely csak e föld gőz-körében
 
n.15
Vetve lángot, addig fénylel,
 
n.16
Amig épen áthaladsz ;
 
n.17
Bölcsőd és sirod homály.
 
n.18
Akkor lobbanál-e föl csak
 
n.19
Az állatban, s véle múlsz el? . . .
 
n.20
Vagy jövél a végtelenből
 
n.21
Ismeretlen, hosszu pályán,
 
n.22
S visszatérsz azon megint? . . .
 
n.23
Oh, ha nem volt, és ha nincs
 
n.24
E parányi csillogáson
 
n.25
Innen és túl folytatás :
 
n.26
Mily rövid az élet! —
 
 
 
n.27
Megfelelsz te, lélek.
 
n.28
Volt idő, mikor tagadták
 
n.29
A futamló csillagot :
 
n.30
Semmi az, csak földi pára,
 
n.31
Lobban, és fut, és el-ég.
 
n.32
Most a szellemet tagadják :
 
n.33
Semmi az, csupán anyag,
 
n.34
Agyvelő, vér és ideg
 
n.35
Összhatása, mely azonnal
 
n.36
Véget ér, ha szétbomol
 
n.37
Agyvelő, vér és ideg.
 
n.38
Az anyag a halhatatlan :
 
n.39
Fűben-fában újra éled,
 
n.40
Összetársul, meg elszéled
 
n.41
Mindörökké, szakadatlan ;
 
n.42
Hanem e feltámadást
 
n.43
A szellem nem éri meg :
 
n.44
Ez üres hang, nincs sehol,
 
n.45
Puszta réme ferde agynak,
 
n.46
Mílyet századok ránk hagynak —
 
n.47
S csak zavarja a tudást.
 
 
 
n.48
Oh ti, akik jobb felemnek
 
n.49
Már e földön mély sírt ástok :
 
n.50
Oly bizonyos hát tudástok,
 
n.51
Hogy helye sincs védelemnek?
 
n.52
Nem mond ellen az a szellem,
 
n.53
Mely kutat, hogy támaszt leljen
 
n.54
Megtagadni önmagát?
 
n.55
S nem rettegné, ha meglelte
 
n.56
— Mit tudása így teremte —
 
n.57
Azt az örök éjtszakát? . . .
 
n.58
Ah, jobb volna kissé várni,
 
n.59
Nehogy úgy találjon járni
 
n.60
Az a híres tudomány,
 
n.61
Mint ama gyors fénnyel jára,
 
n.62
Mit csillagnak vélt a golyhó,
 
n.63
Ő azt mondá : csak gyúlt pára :
 
n.64
S ím, ma áll, hogy égi bolygó —
 
n.65
Mi lehet még ezután?
 
 
 
n.66
Ami annyi szívbe oltva
 
n.67
Élt világ kezdete olta ;
 
n.68
Mit remélt a hindu, párz ;
 
n.69
Amért lángolt annyi oltár,
 
n.70
Zengett Szíonon a zsoltár :
 
n.71
Hogy nem addig tart az élet
 
n.72
Míg alant a testbe’ jársz ;
 
n.73
Hanem egykor újra éled,
 
n.74
S költözzék bár fűbe, fába
 
n.75
Vagy keresztül állaton :
 
n.76
Lesz idő, hogy visszatérhet
 
n.77
Régi nemes alakjába,
 
n.78
Megtisztúlva, szabadon ;
 
n.79
Vagy a »boldogok szigetjén«,
 
n.80
Mint hivé a boldog hellén,
 
n.81
Vagy az üdvezűltek helyén,
 
n.82
Mint reméli a keresztyén,
 
n.83
Lesz dicsőebb folytatása :
 
n.84
Én ezt meg nem tagadom. —
 
n.85
Mit hisz a tudós? ő lássa.
 
 
 
n.86
Földi pályám’ ami nézi:
 
n.87
Annak immár vége lesz,
 
n.88
Vissza senki nem idézi ; —
 
n.89
S rövid foglalatja ez :
 
 
 
n.90
Mély homályban, éjfél tájban,
 
n.91
Kis fény is ha nagynak tetszik,
 
n.92
Hogy a föld körén bolyongtam :
 
n.93
Egy barázdát én is vontam.
 
n.94
Az emberek ráveték
 
n.95
Pillantásukat egy percig, —
 
n.96
S egy tudós tán megfigyelt
 
n.97
És lapjára, sok száz jelhez
 
n.98
— Ahogy csillagfutást felvesz —
 
n.99
Könnyed, vékony karcolással
 
n.100
Rólam is tőn némi jelt,
 
n.101
Mire reggel ő sem ismer ;
 
n.102
S összevéti annyi mással
 
n.103
A jövendő nemzedék,
 
n.104
Mely se kérdi tán, se tudja,
 
n.105
Nem is igen lesz rá gondja :
 
n.106
Hogy itt éltem, s a tömegben
 
n.107
Én is lantot pengeték.
 
  ( 1877. július 14. )