AJOM1

Megjegyzések:

Először a Pesti Divatlapban (szerk. Vahot Imre), 1847. I. 20. sz., máj. 16., Lakodalom jő cím alatt. Másodszor K K . 1856. , A varró leányok címmel; azóta így minden kiadásban. Ez első balladaszerű költeményében egy népszokást elevenít meg, s erre maga utal a költemény jegyzetében ; az alföldi népballadákat veszi mintául. (nek, 1847. aug. 25. és Szőke Panni jegyzete.) ( Roheim Géza: Magyar néphit és népszokások. — Balogh József: Egy lakodalmas temetés Arany Jánosnál, Ethnographia, 1928., 39. l.) — A Kisfaludy-Társaság Magyar Szépirodalmi Szemléje (szerk. Erdélyi János) azt írta a Divatlap ezen számáról ( 1847. II. félév, 5. sz. aug. 1. ) : »Arany János költeményei: Lakodalom jő, A méh boszúja, mindkettő csattanós végűre van kikerekítve. Ezen költeményekből nem lehetne megismerni, vagy csak sejteni sem Toldi költőjét. előtt ne lebegjen senki példája. Ő más természet, mint hogy egyes kis dalokban hullongjon költői ereje. Neki a nagya körül kell járni, az alkotó poézis körül.« rendes olvasója volt a Szemlének. (»Abból csak olvasok valami okosat«. Szilágyi Istvánnak, 1847. jan. 3.) A mintákat ilynemű költeményeihez Népdalok és Mondák c. gyűjteményéből vette. Erre Szilágyi István figyelmeztette (1847. márc. 12.). ezt válaszolta : »Majd megveszem és elolvasom értekezését. — Közelebb én is népdal schémákat gyűjtök, e gyűjtemény legtarkább, változatosabb lesz. Jó lesz legalább saját használatomra.« (1847. nagypéntek.) Gyűjteménye nem maradt fenn. I. és II. kötete megvolt könyvei közt, a III. is, mely csak 48-ban jelent meg. anyagából vonta le a magyar ritmus elméletét; A magyar nemzeti versidomról szóló tanulmányában valamennyi népdalpélda innen való. Később Vadrózsái is megvoltak könyvei között. gyűjteményének tanulmányozása nyomot hagyott a költő eredeti munkáin. (L. Arany életrajza, I. kötet, 164. l.) Fordítások : Németre : : Gedichte ; Korodi; Handmann : Arany's ausgew. Gedichte; Sponer. Olaszul: Sirola. Szlovákul: Hviezdoszlav.