Bibliográfiai adatok
Ének a pesti ligetről
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1877. szept.
17. 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
Először hosszant kétrét hajtott íven, irónnal; azután a kapcsos könyvben;
1877. szept.
17.
Keletkezés:
Dátum:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: Kézirat I.
- Szövegforrás III: Kézirat II. (Kapcsos könyv)
- Szövegforrás IV: Budapesti Szemle, 1877. május.
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásMegjelenés:
Nyomtatva a B. Sz.-ben, 1878. május, 17. kötet, 152. l.Megjegyzések
Megjegyzések:
Nyomtatva a B. Sz.-ben, 1878. május, 17. kötet, 152. l. A költőnek, míg a Három pipa utcában s utóbb az Üllői-úton lakott, gyakori sétahelye volt a Városliget. Több ismerőse Deák Ferenc szokott karosszéke körül gyülekezett. Itt látta Péterfy Jenő, «minden pose nélkül, kalappal fején, vastag bottal kezében, üregébe húzódó érzelmes szemét a földre irányozva.» Később, mikor az Akadémia palotájában lakott, délutánonként a Dunaparton járkált, de a ligethez nem lett hűtlen. 1874. szept. 19. azt írta külföldön utazó fiának: « . .. naponként kijárhatok a város ligetjébe»; szept. 24. ismét :«Járom a ligetet, mely szép zöld és finom, mint tavasszal, miután a sarjut lekaszálták és felgyüjtötték». Az Akadémia palotájától két út vitt a ligetbe : egyik a szűk Király utcán át, másik az Andrássy-út épülő palotái közt. A «baki trón» célzásDeák
ra, aki szintén omnibuszon járt s
rendesen a kocsis mellé ült. A «kedves sir» Deák Ferenc
Juliska
leányának sírja Arany Juliska
Szalontá
n. A «szirtet ki völgyel» a latin közmondás : Gutta cavat
lapidem non vi séd saepe cadendo. — A zöld sziget a Pávasziget a tóban ; ott lakott
nyaranta Toldy Ferenc. A tónak ezt a részét
azóta feltöltötték. Az itt említett gyopár nem a havasi gyopár, hanem Bihar és a
Hortobágy szerény virága (gnaphalum arenarium), melyből ,mert fonnyadás nélkül
szárad, az Alföldön halotti koszorút kötnek, fejfára, sírkeresztre'
(
Tolnai Vilmos, Napkelet, 1923. 3. sz. 249— 50. l.) A végstrófához a költő ezt írta a
kapcsos könyvben : «Karacs Teréztől hallottam,
hogy a sírkő alatt valami Horváth nevű ügyvéd vagy olyasféle tehetős pesti polgár
nyugszik, ki vagyonát a liget e részével, mely az ő kertje volt, a városnak hagyván,
végrendeletében csak azt kötötte ki, hogy őt oda temessék s állítsanak követ a
föntebbi egyszerű felirattal.» Karacs Teréz
tanította a költő unokáját, Nagyszalonta
Piroská
t, onnan volt az ismeretség. Sokat leírt emlékezéseiben a
régi Széll Piroska
Pest
ről; e sírról a Fővárosi Lapok
1874. évi 272. sz.- ban. Szinnyei József a Budapesti
Hirlap
1885. június 14-i sz.-nak
tárcájában részletesen elbeszélj hogy Horváth Jakab, herceg Grassalkovich Antalnak fiskálisa, híres volt egyszerű életéről és szabad
gondolkodásáról. Mint agglegény halt meg, 1806. decemberében, tízezer forintot hagyott többnyire evangélikus
célokra. „700 forintot rendelt temetőhelyének megváltására, azzal a kikötéssel, hogy
a sírja kertben legyen és a sírkőre csak ezt a szót véssék: Fuit.
Budapest
Pest
városa saját kertjében, a városerdőben
adott helyet temetőboltjának, hová 1806.
dec. 14. temették el. Ugyancsak a város tétette fölébe a ma is álló
vörös márvány sírkövet a kívánt fölirattal”. (
Tóth Béla, Szájrul-szájra, 128.
l.)
Budapest