AJOM1

Megjegyzések:

Midőn a költő 1877-ben pihenőjén új erőt és kedvet érzett munkára, szemeinek fokozódó romlása hangolta le. Baja nem volt veleszületett szemgyöngeség, hanem úgynevezett foglalkozási rövidlátás. ( Grósz Emil: A szem szerkezete és működése. — Budapesti Szemle, 1899. 98. kötet, 55. 1.) Fiatalkori mohó olvasását okolta ; távolabb összefolyt előtte minden. ( Bolond Istók, II. 24., 42., 43., 46. vsz.) nak 1863. dec. 13. még ,elpusztulhatatlan jó miops szeméről’ beszél. A 70-es évek elején még könnyen olvasta a vékony görög betűket s az angol Athenaeum és Academy apró, sűrű sorait. (Arany László a HV. Bevezetésében.) Olykor érezte szemeinek gyengülését (nek ,193.1.), 1877-ben erős rosszabbodás állott be. «Én pihent szemmel látok 4—5 percig valamit, azután semmit» — írta maga, 1877. jan. 25. ( Kiadatlan részek Ercseyhez írt leveleiből. Közli Szendrey Zsigmond, It. 1917. 465. 1.) «A szem elnyütt.» (nek, 1878. elején, nek szintén, 1879. dec. 9.) nak új kötetét megköszönve : «Nem tudom, mikor olvashatom el személyesem (1881. febr. 21.). «Utolsó napjáig rövid időre a legkisebb nyomtatást is elolvashatta, — írja Grósz Emil, aki mint régi ismerős bihari család fia, egyetemi hallgató kora óta járt Aranyék házához. ( A. J. szembaja. 1900. 102. kötet, 436—442. 1.) szemét Hirschler Ignác szemorvos is megvizsgálta, de a kórkép leírása nem maradt fönn. a Bolond Istókban leírt kórjelekből megállapította a diagnózist. «Minden jel amellett szól, hogy rövidlátó szemeiben . . . sorvadásos foltok keletkeztek . . . Ezek terjedését érhártyavérzések is elősegítették . . . tüdőtágulásban szenvedett s évtizedeken át nehéz légzéssel küzködött. Ilyen testi állapot alkalmi okul szolgálhatott, hogy rövidlátó szemeiben érrepedések keletkezzenek. E baj többnyire gyógyíthatatlan, viszont. . . nem szokta a látást tökéletesen megsemmisíteni. nem is mulasztott semmit, midőn kizárólag szemeinek kímélésére szorítkozott s a természetre bízta.» Zöld szemellenzőt viselt, mely, mondta, a fenyveseket pótolta. (Csapodi ugyanott 103. köt. 315., 1ásd Farkas Kálmán: A. J. betegségéről. Nemzet, 1882., dec. 19. )