Párviadal

Bibliográfiai adatok

Párviadal

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Románia

Lelőhely: Kolozsvár

Intézmény: Kolozsvári egyetem könyvtára

Azonosító:

A kézirat leírása:

History:

Kézirata a kapcsos könyvben: 1877. okt. 4.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Közölve először: It. 1951. 1. szám. Másodszor a jelen kiadásban. A költő nem adta ki, Arany László sem vette föl a HV. közé.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Alapja valami pesti pletyka volt, egy közismert család fiának párbajáról.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

PÁRVIADAL.

Paulo majora canamus.

n.1

Asszonyért nem méltó vívni,

n.2

Mert, ha tiszta, nincs is ok ;

n.3

Ha nem az már, olyanért meg

n.4

Egy lövet port szánni sok.

n.5

Amit erről álmodám,

n.6

Az sem tréfa-dolog ám :

n.7

Elmesélem, hogy más ember

n.8

Hadd okuljon a csodán.

n.9

Meneláosz hősöm neve ;

n.10

Róla írt volt már Homér,

n.11

S amit ő írt, nem is adnám

n.12

Ezer ilyen álomér’ ; —

n.13

De az álom, ész ne’kül,

n.14

Mindent össze-vissza csűr,

n.15

Hogy jelen, mult és jövő közt

n.16

Semmi hézag, semmi űr.

n.17

Meneláosz nője szép volt,

n.18

Ám nevezzük így : Helén ;

n.19

De Paris után bolondult,

n.20

(Csak a várost értem én) :

n.21

Drága köntös, pipere,

n.22

Csalta onnan: »jöjj! gyere!«

n.23

Addig csalta, egyszer arra

n.24

Fordult férje szekere.

n.25

S minthogy ott nem a »jó erkölcs

n.26

És isteni félelem«

n.27

Uralkodnak : hanem olló,

n.28

Csipke, rojt, cafrang, selyem ;

n.29

És ott mindez eladó :

n.30

Minden asszony »mutató« ;

n.31

Ezer nézi: nő, ruháját,

n.32

Magát utca-koptató.

n.33

Nő birál, csodál, irígyel,

n.34

Tanul, gunyol és nevet,

n.35

Férfi angyalt-mit fecseg, de

n.36

Gondol aztán egyebet.

n.37

S ki ne vágynék a deli

n.38

Szép Parisnak tetszeni?

n.39

Nőben épen megfordítva

n.40

Voln’ természet-elleni.

n.41

Hát Helén ne tudná, hogy — mint

n.42

Köntös farkán por, szemet,

n.43

Úgy tapad rá sok rejtett vágy,

n.44

Úgy vonszol minden szemet?

n.45

»Hadd söpörjön! hisz selyem ;

n.46

Hadd tapadjon! leverem!«

n.47

A királylány így von »arany —

n.48

Folyosót«

Jegyzet A népmesében.

— azt képzelem.

n.49

S már az útca sem elég tág :

n.50

Hadd nyiljék meg a szalon ;

n.51

Idehordva szőr-, selyem-rongy,

n.52

Üveg, forgács, drága lom.

n.53

S minden, amit nézni kell ;

n.54

Miben ész s kéz remekel,

n.55

Hogy divatnő csóka-fészkét

n.56

„Fényesnek“ tüntesse fel.

n.57

Meneláosz e zsibvásárt

n.58

Győzi kinccsel — hisz király ;

n.59

Ő is beáll »műértőnek« :

n.60

Rendel, választ és birál ;

n.61

Lássa meg, ha jő, Paris,

n.62

Hogy izlése volt, van is :

n.63

Mikor nőjét választotta,

n.64

S most egyéb dologban is.

n.65

Már kitűzve a hét’ napja,

n.66

Nap’ órája-ideje,

n.67

Amikor Parist ,,fogadja

n.68

Monsieur Ménélas s neje."

n.69

Pontban (illőt késve) jő

n.70

A madame és monsieur ;

n.71

(Mert az is van : hol Paris jár,

n.72

Hogy’ maradna el a nő?)

n.73

Bók, köszöntés megtörténik

n.74

Mindkét részről comme il faut,

n.75

S megindul a nyelv-ballet tánc,

n.76

Lábujjhegyen jár a szó ;

n.77

A társalgás kellemes,

n.78

Fürge, finom, szellemes ;

n.79

Drága szőnyeg : a fonája

n.80

Sem lehet más, mint nemes.

n.81

Másszor őket látja «otthon»

n.82

Vendégül monsieur s madame ; —

n.83

És ez így foly, váltva, mindig

n.84

(Ha ugyan jól álmodám)

n.85

Így foly télen, tavaszon,

n.86

Ameddig tart a saison ;

n.87

Meneláosz mondja végre :

n.88

»Közelebb elútazom.«

n.89

De »királyok« szándokát is

n.90

»Boldog isten birja« lám!

n.91

Meneláosz homlokában,

n.92

Kétfelől, az oldalán,

n.93

Támad olyan valami, —

n.94

Röstelem is mondani —

n.95

Mint bakőznek, ha tavaszra

n.96

»Címert« készül hajtani.

n.97

Üt szeget mindjár’ fejébe,

n.98

Tompán bámul, hogy mi a?

n.99

Majd gyanít, sejt, elborítja

n.100

Sötét melancholia.

n.101

Érzi, hogy nő két kis ág,

n.102

De tükörből mit se lát ;

n.103

Ő nem látja, csak tapintja —

n.104

Nem tudom, más? a világ?

n.105

Csak tapintja, tapogatja,

n.106

Amint homloka fölé

n.107

Széles körben felkanyarul,

n.108

Mint a lombár ököré.

n.109

Dühös érte : »nem türőm!

n.110

Monsieur Parist megölöm!

n.111

Ezt az izét a fejemről

n.112

Az ő testén letöröm!«

n.113

Most tíz évi harc — — Bocsáss meg,

n.114

Homér apánk szelleme!

n.115

Azt nekem leénekelni

n.116

Másik tíz év kellene :

n.117

Hol leszek én akkor ám!…

n.118

Hadd fuvom el, szaporán ;

n.119

Csak jól végződjék az affaire.

n.120

Mindegy, későn, vagy korán.

n.121

Küldené hát bajsegédit,

n.122

Ez rövid harc és modern,

n.123

(Bárha még majom korunkból

n.124

Maradt józan elve fenn :

n.125

Tegyenek az okosok

n.126

Fejjel úgy, mint a — kosok :

Jegyzet Lásd a szerecsen párbajt leírva s rajzolva valamelyik képeslapban.

n.127

Akkor a szűz becsületről

n.128

Tisztul minden seb, mocsok.)

n.129

Küldené, mondom, segédit,

n.130

De bizonyitéka nincs,

n.131

(Van bizony, de hogy’ szerezte,

n.132

Földerítve még a’ nincs.)

n.133

Szerencsére jő Paris ;

n.134

Összenéz a két »hamis«,

n.135

Össze is mosolyg : de hátul

n.136

Suhog a szíj, csattan is.

n.137

Meglevén a »casus belli«

n.138

(Ez művelt kor divata,

n.139

Méltó az ős »majom-elvhez«)

n.140

Szentesítve a csata.

n.141

Kupak-tanács egyre tart ;

n.142

Kérdik : pisztoly-é, vagy kard?

n.143

Meneláosz nagyot gondol

n.144

És sötéten mondja : — szarv!

n.145

Ez bolond! . . . álomnak is . . . de

n.146

Kérem : »aegri somnia«,

n.147

Már csak így kell e kalandnak

n.148

Valahogy lefolynia ;

n.149

S ha Paris vagy embere

n.150

(Nincs hasonló fegyvere)

n.151

Kifogást tesz : vívjon karddal ;

n.152

Mit törődöm én vele!

n.153

Kinek szarvat ád az isten,

n.154

Vívni ösztönt is nyere ;

n.155

A komort

Jegyzet Így nevezik a fiatal bikát vagy bikás ökörtinót.

is hajtja mindjár’

n.156

Tülkölődzés ingere.

n.157

Meneláosz vére forr,

n.158

S mint Nabuchodonozor

n.159

Áll ki, ahogy meg volt szabva

n.160

Az idő s hely : hol? mikor?

n.161

De Paris nejét küldé csak —

n.162

(Hisz’ Homér is dalolá :

n.163

Hogy’ szaladt meg a csatából,

n.164

Egyenest az ágy alá;)

n.165

Szívességből a madame

n.166

Megteszi, de kölcsön ám,

n.167

Holmi apró elnézésért,

n.168

A multban, és ezután.

n.169

Úgy láttam, mint most… azaz jól

n.170

Láttam szembehunyva is,

n.171

Vörös plaidben s parasollal

n.172

Hogy állt ki madame Paris.

n.173

A királyt riasztja : hők !

n.174

Az dühében vágtat, bőg :

n.175

S ne von’ ott a Vendôme-oszlop :

n.176

Megsiratnák, drága nők!

n.177

Madame oly ügyes ugrással

n.178

Terem az oszlop mögé,

n.179

Hogy Meneláosz úr annak

n.180

Törzsökén szarvát szegé.

n.181

»Becsűletem mentve!« mond,

n.182

»Enyim a vivó porond!« —

n.183

S haza indul és Helént is

n.184

Haza viszi — a bolond!

n.185

De azért tört szarva könnyen,

n.186

Mert alul nő új kis ág ;

n.187

Mind’ tapintja, s hallgatódzik :

n.188

Mit szól már most a világ?

n.189

A világ — üt gúnykacajt,

n.190

Pletykaszót pletykára hajt ;

n.191

— Szép Helén meg könnyü szívvel

n.192

Mondja el a — »kutyabajt«!

(1877. október 4.)