AJOM1

Megjegyzések:

szigorú őre volt a nyelv épségének, egyszersmind védelmezte a költői nyelv szabadságát, bátrabb fordulatait, merészségét, újításait, szabadabb szárnyalását, ezért sokszor szembe szállt a nyelvészekkel. Mátyás Flórián nyelvtörténeti szótáráról megjegyzi, hogy »az írótömeg — miként a nem nyelvtani írókat úr nem minden lenézés nélkül összefoglalja . . . hiába tenne kísérletet, hogy irályában a nyelvészi tekintélyek adta szabályokat kövesse. . . mert ezek annyira különböznek egymástól sokszor, mint ég és föld.« — Midőn a Nyelvőrben Szarvas Gábor korholva azt írta, hogy »az irodalom egy része . . . az ,izlésnek‘ kényelmes pajzsa alól szórja elég sürü nyilait a nyelvjavítás ellen« — a lap szélére odaírta: »Van valami benne. Országutat akarnak, a költő olykor az ösvényen jár. Pl. ha én azt írnám: hozzáteszi magát, rám kiáltaná, hogy ez Schedel csinálta rossz kifejezés. Az a baj, hogy az én nyelvérzékemben több van meg, mint a éban« ( Nyőr, 1875. 354. 1.). Később nak A nyelvőr és a szépirodalom c. polemikus cikkében azt olvasva : »Nem bűn, ha az ember szid egy rossz utat s kénytelenségből mégis jár rajta«, — azt írja a lap szélére : »Ez igen kényelmes. Tehát a költő, műfordító, szóval olyan író, kinek az egész nyelv gazdagságára szüksége van, az ne merje használni az Önök által rossznak bélyegzett szót : de Önök, kiknek a nyelvből, nehány technikus terminuson kívül, alig szükséges valami, Önök használhatják, amint tetszik: praesente medico, nihil nocet.« (1879. 249.1.) A költői nyelv tágabb jogait védelmezi ez a parabola is.