Bibliográfiai adatok
A tölgyek alatt
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1878. május
8. 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:
A kapcsos könyvben ilyen címmel: A tölgyek alatt.
Nro II. —
1878. május
8.
,
Keletkezés:
Dátum:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: Kézirat I. (Kapcsos könyv)
- Szövegforrás III: Hátrahagyott Versek
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásMegjelenés:
Nyomtatásban a H V. közt.Megjegyzések
Megjegyzések:
Az első A tölgyek alatt vers jegyzetében el van mondva a vers történetének egy része. A méltatlan támadás sokáig bosszantotta a költőt. Májusban egy pompás tréfás versben öntötte ki gúnyját. A verset felolvasta sógorának, be is írta a kapcsos könyvbe. Kéziratán megcsillagozta a kritizáló vers vonatkozásait; a sorok végére írt számokArany
visszavágó soraira mutatnak.
A névtelen vers: T. C. Arany János úrhoz. — 1877. dec. 31. »A
tölgyek alatt« c. költemény átolvasása után.
Korpát vegyitettél össze a lángliszttel. (55. sor)
Kegyetlen sorsunk — e földön soká bolygván —
Testben és lélekben ifjúból öreggé,
Fürge pillangóból lassú bús hernyóvá (36. sor)
Visszásán változni, mint sima út röggé.
S ha már magunk mondjuk, hogy gyermekké lettünk, (20.
sor)
Ne akarjunk ifjú módon hadonászni. (61.)
(Se sok megszokásból, se vak hiúságból:) (91—-2.)
S reszkető inakkal hegytetőre mászni. —
Ha már a nyári est húsétól is tartva, (76.)
Félénken sietünk a meleg szobába:
Hagyjunk fel a Pindusz meredek ormával; (42.)
Más irjon már verset, mi irjunk. . . prózába. (23.)
Úgyis vén költőnél eszmék helyett hüvely
Marad csak, s van kínnal keresett rím elég, —
Léghajó ő, mely bár ég felé törekszik,
Nincs benne éltető — tán egy szemernyi lég. — (70.)
Neked rég kijutott már a dicsőségből;
Most hát babéridon pihenve élj tovább. (60.)
Nagy múltad’ — hallgatva őrződ meg legjobban,
Vén költő nem csillag többé, csak delibáb. (29.)
Arany János