Az örökség

Bibliográfiai adatok

Az örökség

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Nép barátja, 1848. okt. 29.
Szövegforrás III: Áldor Imre, A forradalom költészete, Budapest, 1867.
Szövegforrás IV: Léczfalvi Bodor László, A riadó, Kolozsvár, 1868.
Szövegforrás V: Nemzet, 1882, nov. 14.
Szövegforrás VI: ÖM

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Nép barátjában, 1848. 22. sz., okt. 29. — Benne van

Áldor

Áldor Imre

és Léczfalvy említett gyűjteményeiben. Közölte a Nemzet is, 1882. nov. 14. A költő művei közt először az ÖM.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Először a Nép barátjában, 1848. 22. sz., okt. 29. — Benne van

Áldor

Áldor Imre

és Léczfalvy említett gyűjteményeiben. Közölte a Nemzet is, 1882. nov. 14. A költő művei közt először az ÖM. A költemény érzése, tartalma párhuzamos a költőnek a Nép barátjában Mik voltunk ? mivé leszünk ? címen közölt cikkével (1848. okt. 8.), mely végigfutva a magyar nemzet történetén, azzal végződik, amivel ez a vers : »Ha most elhagyjuk magunkat, az Isten is elhagy bennünket«. A versnél egy héttel utóbb megjelent fejtegetése : Fellázadtunk-e mi magyarok ? azt mondja : » ... a nemzet nem irtózik a szent harctól, melynek neve — forradalom« Ez a vers és ez a cikk az utolsó, melyek

Arany

Arany János

tól a Nép barátjában megjelentek. Régóta elégületlen volt a lap szerkesztésével, megírta ezt

Petőfi

Petőfi Sándor

nek (1848. aug. 12.), Vas Gerebennek is (1848, jun. 30.), de, bár többször megfordult

Pest

Budapest

en, (aug., szept., dec.); távol vidéken lakván, nem volt módja a lapot állandan irányítani; sokszor saját cikkei is megkésve érkeztek.

Arany

Arany János

az 1849. évi 9. sz.-tól fogva (márc. 16.) levétette nevét a lapról. Mikor Vas Gereben lapja az év közepére megszűnt,

Szemere

Szemere Bertalan

Arany

Arany János

nyal és Gondol Dániellel új néplapot készült indítani, június— júliusban, de az a megindulásig sem jutott el. ( Czóbel Ernő : A .J . tervezett néplapja, a Népszabadság.— I.t. 1917 ; A.J. életrajza, I. 244— 48.)

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)

Verzió: II : Nép barátja, 1848. okt. 29.

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)

Verzió: III : Áldor Imre, A forradalom költészete, Budapest, 1867.

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)

Verzió: IV : Léczfalvi Bodor László, A riadó, Kolozsvár, 1868.

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)

Verzió: V : Nemzet, 1882, nov. 14.

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)

Verzió: VI : ÖM

AZ ÖRÖKSÉG.

n.1

Azok a magyarok, kik e hazát

n.2

Véren vették, vérrel ótalmazák,

n.3

Azok a magyarok, ha riadót fúttak,

n.4

A halál képétől nem messzire búttak.

n.5

Lakásuk volt paripájok háta,

n.6

Vetett ágyok kemény nyeregkápa :

n.7

Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,

n.8

Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

n.9

Nem kérdezték : sok-e az ellenség?

n.10

Olvasatlan próbáltak szerencsét;

n.11

Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,

n.12

Kinek szive még a halálban is bátor.

n.13

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,

n.14

Szép országok hevert elhagyottan,

n.15

Fölveré az isten mindenféle gyoma,

n.16

Éktelenné tette török, tatár nyoma.

n.17

Rongált zászló lön az ő formája,

n.18

Nem volt annak színe, sem fonája,

n.19

Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:

n.20

Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

n.21

E becses zászlónak, a hazának,

n.22

Védelmében hányan elhullának!

n.23

Vérökben a rúdját hányszor megfereszték

n.24

Régi ősapáink! de el nem ereszték.

n.25

Így a zászló ránk örökbe maradt,

n.26

Ránk hagyák azt erős átok alatt :

n.27

Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul

n.28

Ne legyen az isten istenünk azontúl.

n.29

Most telik be, vagy soha, ez átok.

n.30

A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!

n.31

Ha minket elfú az idők zivatarja :

n.32

Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(1848.)