Erdély

Bibliográfiai adatok

Erdély

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Arad, 1848. dec. 16.
Szövegforrás III: Kara Győző, ItK, 1892.
Szövegforrás IV: Fővárosi Lapok 1892.
Szövegforrás V: KK 1894.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először az Arad c. lapban (szerk. Bangó Pető), 1848. dec. 16. — Onnan közölte Kara Győző : Arany János összes műveiből kimaradt egyik verséről. — IK., 1892. 158— 160. lap. Innen a Fővárosi Lapok, 1892. 211. sz. Arany László felvette a KK. 1894. gyűjteményébe, a szöveg alatt Aradot is kitette.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Bangó

Bangó Pető

széptani író volt. átvehette lapjába az Életképekből

Petőfi

Petőfi Sándor

nek egy-két költeményét,

Tompa

Tompa Mihály

is küldött neki verseket (erről IK. 1892. 430. l.), Sárosi Gyula szintén, aki akkor Aradon élt, mint váltótörvényszéki bíró. 1848. nov. elejétől 18.-áig

Arany

Arany János

ott teljesített nemzetőrszolgálatot. Nov. 19. írta

Petőfi

Petőfi Sándor

nek: »Aradon

Bangó

Bangó Pető

val ismerkedtem meg.« Verse a novemberi napokra vonatkozik, mikor Czecz alezredes Erdélyből

Csúcsá

Csucsa

ig visszavonult (nov. 15.), Kolozsvár feladatott (nov. 17.),

Deés

Dés

nél csatát vesztettünk s Erdély a magyarságra nézve elveszett, míg azután dec. 1.

Bem

Bem József

vette kézbe az erdélyi részen a fővezérletet. A költő, mintha végképp elfeledte volna versét, egy jegyzékébe sem vette fel.

Bangó

Bangó Pető

tartotta a barátságot. 1850-ben a debreceni Csokonai Lapok szept. 25. számában verset írt

Arany

Arany János

hoz: Szólj, merre vagy, mondd, hol keresselek, Hová sodortak a szilaj szelek ? ! A Csokonai Lapokban éppen akkor folyt névtelenül

Arany

Arany János

Bolond Istókjának első éneke ;

Bangó

Bangó Pető

nem vette észre. A költemény első soraiban Kara György Horváth Mihály ezen sorainak hatására ismer : »Magok azon urak, kik minden polgári s katonai hatalmat magokhoz ragadtak, másoknak semmi befolyást nem engedtek — ők juttatták tönkre Erdélyt, ők játszották azt — habár akaratlanul is — az ellenség kezére. ( Magyarország függetlenségi harcának története, 2. kiadás, 130. l.) A II. rész 20. sorában a vergődő sas a németet, az oroszlán az erdélyi fejedelemséget jelenti.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

ERDÉLY

n.1

Megtörtént. Nem mondom, am it érdemeltél —

n.2

Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

n.3

Nyomorúvá gyötre százados rabságod,

n.4

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

n.5

Láncaid lehulltak s im azontúl soká

n.6

Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

n.7

Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,

n.8

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

n.9

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma,— benned

n.10

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

n.11

És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,

n.12

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

n.13

Megesett,— ha nem is, amit érdemeltél,—

n.14

Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.

II.

n.15

Avagy a történet nincsen-e megírva,

n.16

És nem emlékeznél régi napjaidra?

n.17

Elfeledted volna múltad annyi hősét, —

n.18

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

n.19

Elfeledted volna— hiszen nem volt régen—

n.20

A vergődő sast az oroszlány körmében?

n.21

És hogy akinek most lába szennyét nyalod,

n.22

Fejét ingatá az óriásnak karod?

n.23

Fájdalom s gyalázat! igen, elfeledted,

n.24

Az idők hullám a összecsap feletted :

n.25

A történet elhagy s lapjain tenéked

n.26

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

n.27

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen

n.28

Nagysága beárnyaz törpe lételedben :

n.29

Ah, e dönthetetlen sziklái a m últnak

n.30

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

n.31

Szív valál a múltban, mely szünetlen vertél,

n.32

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély :

n.33

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

n.34

Te valál az, aki lüktettél szabadon.

n.35

Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb ;

n.36

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád :

n.37

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

n.38

Megtanulta már, hogy— nem bírsz szabad lenni!

(1848. november.)

Verzió: II : Arad, 1848. dec. 16.

ERDÉLY

n.1

Megtörtént. Nem mondom, am it érdemeltél —

n.2

Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

n.3

Nyomorúvá gyötre százados rabságod,

n.4

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

n.5

Láncaid lehulltak s im azontúl soká

n.6

Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

n.7

Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,

n.8

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

n.9

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma,— benned

n.10

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

n.11

És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,

n.12

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

n.13

Megesett,— ha nem is, amit érdemeltél,—

n.14

Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.

II.

n.15

Avagy a történet nincsen-e megírva,

n.16

És nem emlékeznél régi napjaidra?

n.17

Elfeledted volna múltad annyi hősét, —

n.18

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

n.19

Elfeledted volna— hiszen nem volt régen—

n.20

A vergődő sast az oroszlány körmében?

n.21

És hogy akinek most lába szennyét nyalod,

n.22

Fejét ingatá az óriásnak karod?

n.23

Fájdalom s gyalázat! igen, elfeledted,

n.24

Az idők hullám a összecsap feletted :

n.25

A történet elhagy s lapjain tenéked

n.26

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

n.27

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen

n.28

Nagysága beárnyaz törpe lételedben :

n.29

Ah, e dönthetetlen sziklái a m últnak

n.30

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

n.31

Szív valál a múltban, mely szünetlen vertél,

n.32

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély :

n.33

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

n.34

Te valál az, aki lüktettél szabadon.

n.35

Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb ;

n.36

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád :

n.37

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

n.38

Megtanulta már, hogy— nem bírsz szabad lenni!

(1848. november.)

Verzió: III : Kara Győző, ItK, 1892.

ERDÉLY

n.1

Megtörtént. Nem mondom, am it érdemeltél —

n.2

Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

n.3

Nyomorúvá gyötre százados rabságod,

n.4

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

n.5

Láncaid lehulltak s im azontúl soká

n.6

Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

n.7

Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,

n.8

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

n.9

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma,— benned

n.10

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

n.11

És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,

n.12

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

n.13

Megesett,— ha nem is, amit érdemeltél,—

n.14

Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.

II.

n.15

Avagy a történet nincsen-e megírva,

n.16

És nem emlékeznél régi napjaidra?

n.17

Elfeledted volna múltad annyi hősét, —

n.18

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

n.19

Elfeledted volna— hiszen nem volt régen—

n.20

A vergődő sast az oroszlány körmében?

n.21

És hogy akinek most lába szennyét nyalod,

n.22

Fejét ingatá az óriásnak karod?

n.23

Fájdalom s gyalázat! igen, elfeledted,

n.24

Az idők hullám a összecsap feletted :

n.25

A történet elhagy s lapjain tenéked

n.26

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

n.27

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen

n.28

Nagysága beárnyaz törpe lételedben :

n.29

Ah, e dönthetetlen sziklái a m últnak

n.30

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

n.31

Szív valál a múltban, mely szünetlen vertél,

n.32

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély :

n.33

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

n.34

Te valál az, aki lüktettél szabadon.

n.35

Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb ;

n.36

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád :

n.37

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

n.38

Megtanulta már, hogy— nem bírsz szabad lenni!

(1848. november.)

Verzió: IV : Fővárosi Lapok 1892.

ERDÉLY

n.1

Megtörtént. Nem mondom, am it érdemeltél —

n.2

Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

n.3

Nyomorúvá gyötre százados rabságod,

n.4

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

n.5

Láncaid lehulltak s im azontúl soká

n.6

Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

n.7

Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,

n.8

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

n.9

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma,— benned

n.10

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

n.11

És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,

n.12

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

n.13

Megesett,— ha nem is, amit érdemeltél,—

n.14

Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.

II.

n.15

Avagy a történet nincsen-e megírva,

n.16

És nem emlékeznél régi napjaidra?

n.17

Elfeledted volna múltad annyi hősét, —

n.18

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

n.19

Elfeledted volna— hiszen nem volt régen—

n.20

A vergődő sast az oroszlány körmében?

n.21

És hogy akinek most lába szennyét nyalod,

n.22

Fejét ingatá az óriásnak karod?

n.23

Fájdalom s gyalázat! igen, elfeledted,

n.24

Az idők hullám a összecsap feletted :

n.25

A történet elhagy s lapjain tenéked

n.26

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

n.27

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen

n.28

Nagysága beárnyaz törpe lételedben :

n.29

Ah, e dönthetetlen sziklái a m últnak

n.30

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

n.31

Szív valál a múltban, mely szünetlen vertél,

n.32

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély :

n.33

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

n.34

Te valál az, aki lüktettél szabadon.

n.35

Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb ;

n.36

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád :

n.37

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

n.38

Megtanulta már, hogy— nem bírsz szabad lenni!

(1848. november.)

Verzió: V : KK 1894.

ERDÉLY

n.1

Megtörtént. Nem mondom, am it érdemeltél —

n.2

Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

n.3

Nyomorúvá gyötre százados rabságod,

n.4

Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

n.5

Láncaid lehulltak s im azontúl soká

n.6

Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

n.7

Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,

n.8

S még mindig szemedben börtönödnek éje.

n.9

Kialudt, kiégett vulkán vagy ma,— benned

n.10

Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

n.11

És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,

n.12

Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

n.13

Megesett,— ha nem is, amit érdemeltél,—

n.14

Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.

II.

n.15

Avagy a történet nincsen-e megírva,

n.16

És nem emlékeznél régi napjaidra?

n.17

Elfeledted volna múltad annyi hősét, —

n.18

Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?

n.19

Elfeledted volna— hiszen nem volt régen—

n.20

A vergődő sast az oroszlány körmében?

n.21

És hogy akinek most lába szennyét nyalod,

n.22

Fejét ingatá az óriásnak karod?

n.23

Fájdalom s gyalázat! igen, elfeledted,

n.24

Az idők hullám a összecsap feletted :

n.25

A történet elhagy s lapjain tenéked

n.26

Nem szentel jövőre egy betű emléket.

n.27

Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen

n.28

Nagysága beárnyaz törpe lételedben :

n.29

Ah, e dönthetetlen sziklái a m últnak

n.30

Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!

n.31

Szív valál a múltban, mely szünetlen vertél,

n.32

A szent szabadságért lángoló szív, Erdély :

n.33

Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,

n.34

Te valál az, aki lüktettél szabadon.

n.35

Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb ;

n.36

Tehetetlenségnek szolgasága néz rád :

n.37

Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,

n.38

Megtanulta már, hogy— nem bírsz szabad lenni!

(1848. november.)