AJOM1

Megjegyzések:

Először ifj. Ábrányi Kornél közölte : A. J. kiadatlan költeményei, Pesti Napló, 1883. szept. 16. Innen átvette a Bolond Istók c. élclap, 1883. 37. sz. Azután az ÖM. Mikor a kormány visszatért re, elszakadt népies verseinek debreceni kiadójától. Füzeteit azonban folytatni kívánta. Terjesztésük dolgában Szemere Bertalan belügyminiszterhez folyamodott. példáját követte ebben, aki Debrecenben 1848. dec. 8.-án megküldötte Csatadalát a képviselőháznak, hivatkozva a francia tábornokra, aki a Conventtől segédsereget kért, vagy egy kiadást a Marseillaiseből. Ha az övét »elég buzdítónak találják, nyomassák k i . . . s küldjék szét országszerte a magyar táborba.« ( kiadása, VI. kötet, 74. l.) 1849. jún.-ban Szemere Bertalanhoz fordult, hogy A honvéd költeményéből rendeljen meg ötvenezer példányt, egy bankó garasával. ( nál, VI. 234.l.) A kormány meg is vett huszonötezret. kiadójának, nek is küldött Debrecenbe ötezret, hogy árulja. (U. o. 236. l.) ezidőben szintén folyamodott hez. »Tisztelt Miniszter Úr! Nem, mintha mások kecsegtető példáján nyerészkedési vágyból indulnék, de, mert megmaradásunk egyik fő feltételének s a népköltészet leghálásb feladatának tartom a népre és hadseregre lehető legnagyobb kiterjedésben hatni, bátorkodom egy igénytelen ajánlatot tenni miniszter úrnak. — Én még Debrecenben megkezdettem a vásári nagyközönség számára verseket félívenkint, az idemellékelt alakban kiadni. — Ilyesek terjesztését továbbra is folytatni szándokom, s a már részint azóta megjelentekből, részint a közelebb világot látandókból egy párt szinte bemutatok. — Ára egy fél ívnek két pengő krajcárra van szabva. Ha tisztelt miniszter úr ezeket a nép lelkesedésben tartására célszerűeknek találandja, semmi kétség, hogy terjesztésűket egyrészben álladalmi költségen is elé fogja mozdítani. Ki tisztelettel maradtam Miniszter Úrnak, Budapest, jún. 16. 1849. alázatos szolgája Arany János m. k. Cím : Miniszterelnök Szemere Bertalan úrhoz, mint belügyminiszterhez intézett ajánlkozási irat Arany Jánostól.« Mellékelve volt a beadványhoz A szabadság zengő hárfája 1. és 2 . füzete, két vers pedig kéziratban : Én vagyok az anyám átka. . . meg Van-e olyan. . . Közölte az iratot Arany László, atyja önéletrajzát kísérő jegyzetei során, az ÖM.-ben. A folyamodás válasz nélkül maradt. Mellékleteivel együtt a miniszterelnökség mozgó irattárába került; ezt Horváth Lajos, akkor belügyi fogalmazó, vette magához és őrizte meg. Őnála látta s másolta le a verseket ifj. Ábrányi Kornél. A ponyvafüzetekben már megjelenteket is kiadatlanok gyanánt közölte ; azok már valóban feledésbe merültek. Igazán csak kettő nem látott addig napvilágot, azok, melyeket a költő kéziratban terjesztett be : ez és a következő. Ez a vers ízről-ízre a népi felfogás tükre. (L. az 1924 évi kiadás jegyzetét.)