A lantos

Bibliográfiai adatok

A lantos

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Első kézirat
Szövegforrás III: Második kézirat
Szövegforrás IV: Csokonai Lapok
Szövegforrás V: Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatva először Csokonai Lapok, Szépirodalom és társasélet közlönye. (Tulajdonos-szerkesztők Oláh Károly és Orbán Pető, Debrecen.) 1850. 1. sz. júl. 3„ A. jegy alatt; dátum és tagolás mint a kéziratokon. Másodszor KK. 1856.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Első kézirata megvolt a hagyatékban, alatta : Ősszel, 1849. Egy másik kézirata Pap Károly debreceni egyetemi tanár birtokában ; a kelet ugyanúgy. Ezen kézirat jele alább P. Mindkettőn az első versszak előtt: 1 . áll, az utolsó öt strófa előtt 2. A költő ezt jegyezte kézi példányába : »Nem szorosan

Petőfi

Petőfi Sándor

re vonatkozik, csak eszményileg festi a magyar költő sorsát.« ( Szendrey Zsigmond, It. 1918. 215— 17. 1.) Mégis

Petőfi

Petőfi Sándor

re mutat az új Orpheus rajza, a hitves és a gyermek.

Arany

Arany János

nak első megszólalása ez Világos után.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A LANTOS

n.1

Zúg az erdő, lecsapott a felszél,

n.2

Szétrezzen az őszi sárga levél,

n.3

Mint ölyűtől madárkák csoportja

n.4

Megrebbenve széled a bokorba.

n.5

Mély vadonban, zizegő levélen

n.6

Ki az, aki bujdokolva mégyen?

n.7

Ki lehet, hogy még a szél is szánja,

n.8

Eltakarván a nyomot utána?

n.9

Nincs-e néki egy nyugalmas otthon,

n.10

Hol vidító, enyhe láng lobogjon,

n.11

Tűzhelyén — a hajlék nyájas keblén —

n.12

Meleget és súgárt eregetvén?

n.13

Nincs-e hő kar, melynek ölelése

n.14

Hazavárná boldog pihenésre?

n.15

És kicsínye, aki csüggne térdén,

n.16

Ezer apró dőreséget kérdvén?

n.17

Vagy ha más nincs, egy magános hárfa,

n.18

Ringató dalt búgni fájdalmára?

n.19

Egy rideg lant, melynek hangja mellé

n.20

Halt reményit el-elénekelné?

n.21

Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének

n.22

Jó barátok, ismerők gyülének ;

n.23

S a szelíd nő — háza üdvöz lelke —

n.24

Kis családját együvé ölelte !

n.25

És a lanton meg nem szűne a dal,

n.26

Zenge későn, zenge virradattal :

n.27

Hangjain a szellem égbe hágott

n.28

S átteremté e viselt világot !

n.29

Mint sas, ifjodék meg a természet ;

n.30

A virányon zöldebb szín tenyészett,

n.31

Illatosbbá lőn a völgyi róna,

n.32

Gyönggyel ékes a virág bimbója.

n.33

A patakvíz kristállyá szürődék,

n.34

Lombos erdő barlanggá szövődék,

n.35

Aranyozva lettek a vad sziklák

n.36

S forrás helyett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Forrás helyett

S örömükben

Beszúrás

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

könnyeiket sírták.

n.37

A hegy orma, a folyamnak medre

n.38

Szellemekkel lőn megnépesedve,

n.39

Fű-fa örült ifjú életének :

n.40

Bércen, síkon megzendült az ének.

n.41

Szende szellő, olvadozva lágyan,

n.42

Fütyörésze alföld nádasában :

n.43

Mig a hegység szilajabb szülötte,

n.44

Sió

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

sió

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

vadujjongatva tört le.

n.45

Mindenütt dal. — Néha megkivánja

n.46

A vihar, a felhők orgonája,

n.47

S reszket a nagy mindenség egyháza,

n.48

Mikor e hang oszlopit megrázza.

n.49

De, ha pendült az ideg kobozzán,

n.50

Néma lőn a felhői oroszlán,

n.51

Lábhegyen járt, csendesen és óva,

n.52

Bérci útán a hegyek zúgója.

n.53

Majd el-eljött a puszták szellője

n.54

Egy-egy hangot elorozni tőle,

n.55

S diadallal vitte nyert prédáját :

n.56

Megbájolni kedves

délibábját

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Délibábját

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.57

Fülemile, szégyenülve bokrán,

n.58

Édes irigységgel hallgatott rá,

n.59

S kedve-szegve rejtezék vadonba,

n.60

Hogy silányabb énekét elmondja.

n.61

Lába előtt a vad

szenvedélyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szenvedélyek

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.62

Megjuházva, békén figyelének :

n.63

De csak egy hang kelle, hogy kobozza

n.64

Mindeniket őrjöngésbe hozza.

n.65

És ha zengé a nyomort, inséget,

n.66

Kóros ágyán az emberiséget :

n.67

Jött az Inség, könnyezett dalára,

n.68

Szánakozva ismert önmagára.

n.69

Ha pedig a boldogságot dallá,

n.70

A Boldogság maga megsokallá :

n.71

Ismeretlen vágyak keltek benne,

n.72

Mintha önmagára irigy lenne.

n.73

Most, aminek örűle, kietlen pusztaság !

n.74

Megváltozott körűle természet és világ,

n.75

Fagy dermed az erekben, a csermely hallgatag ;

n.76

Fülemilés berekben üvöltnek a vadak !

n.77

Keresné hajlokát, de csak romjait leli :

n.78

Alattok eltemetve tört házi isteni !

n.79

Ő szörnyekedve nézi és elriadva fut,

n.80

És útját arra vészi, a merre nincsen ut.

n.81

Nyomába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Nyomában

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

üldve csörtet halálos ellene,

n.82

Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.

n.83

A tündér képzeletnek zengő madarai

n.84

Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.

n.85

Függ lantja fűzfa gallyán : repedt öblén a szél

n.86

Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,

n.87

Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,

n.88

Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

n.89

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,

n.90

Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. —

n.91

Takard, takard el őszi

beteg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

hideg

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat
Csokonai Lapok

szél nyomait :

n.92

Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait !

(Ősszel, 1849.)

Verzió: II : Első kézirat

A LANTOS

n.1

Zúg az erdő, lecsapott a felszél,

n.2

Szétrezzen az őszi sárga levél,

n.3

Mint ölyűtől madárkák csoportja

n.4

Megrebbenve széled a bokorba.

n.5

Mély vadonban, zizegő levélen

n.6

Ki az, aki bujdokolva mégyen?

n.7

Ki lehet, hogy még a szél is szánja,

n.8

Eltakarván a nyomot utána?

n.9

Nincs-e néki egy nyugalmas otthon,

n.10

Hol vidító, enyhe láng lobogjon,

n.11

Tűzhelyén — a hajlék nyájas keblén —

n.12

Meleget és súgárt eregetvén?

n.13

Nincs-e hő kar, melynek ölelése

n.14

Hazavárná boldog pihenésre?

n.15

És kicsínye, aki csüggne térdén,

n.16

Ezer apró dőreséget kérdvén?

n.17

Vagy ha más nincs, egy magános hárfa,

n.18

Ringató dalt búgni fájdalmára?

n.19

Egy rideg lant, melynek hangja mellé

n.20

Halt reményit el-elénekelné?

n.21

Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének

n.22

Jó barátok, ismerők gyülének ;

n.23

S a szelíd nő — háza üdvöz lelke —

n.24

Kis családját együvé ölelte !

n.25

És a lanton meg nem szűne a dal,

n.26

Zenge későn, zenge virradattal :

n.27

Hangjain a szellem égbe hágott

n.28

S átteremté e viselt világot !

n.29

Mint sas, ifjodék meg a természet ;

n.30

A virányon zöldebb szín tenyészett,

n.31

Illatosbbá lőn a völgyi róna,

n.32

Gyönggyel ékes a virág bimbója.

n.33

A patakvíz kristállyá szürődék,

n.34

Lombos erdő barlanggá szövődék,

n.35

Aranyozva lettek a vad sziklák

n.36

S forrás helyett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Forrás helyett

S örömükben

Beszúrás

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

könnyeiket sírták.

n.37

A hegy orma, a folyamnak medre

n.38

Szellemekkel lőn megnépesedve,

n.39

Fű-fa örült ifjú életének :

n.40

Bércen, síkon megzendült az ének.

n.41

Szende szellő, olvadozva lágyan,

n.42

Fütyörésze alföld nádasában :

n.43

Mig a hegység szilajabb szülötte,

n.44

Sió

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

sió

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

vadujjongatva tört le.

n.45

Mindenütt dal. — Néha megkivánja

n.46

A vihar, a felhők orgonája,

n.47

S reszket a nagy mindenség egyháza,

n.48

Mikor e hang oszlopit megrázza.

n.49

De, ha pendült az ideg kobozzán,

n.50

Néma lőn a felhői oroszlán,

n.51

Lábhegyen járt, csendesen és óva,

n.52

Bérci útán a hegyek zúgója.

n.53

Majd el-eljött a puszták szellője

n.54

Egy-egy hangot elorozni tőle,

n.55

S diadallal vitte nyert prédáját :

n.56

Megbájolni kedves

délibábját

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Délibábját

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.57

Fülemile, szégyenülve bokrán,

n.58

Édes irigységgel hallgatott rá,

n.59

S kedve-szegve rejtezék vadonba,

n.60

Hogy silányabb énekét elmondja.

n.61

Lába előtt a vad

szenvedélyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szenvedélyek

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.62

Megjuházva, békén figyelének :

n.63

De csak egy hang kelle, hogy kobozza

n.64

Mindeniket őrjöngésbe hozza.

n.65

És ha zengé a nyomort, inséget,

n.66

Kóros ágyán az emberiséget :

n.67

Jött az Inség, könnyezett dalára,

n.68

Szánakozva ismert önmagára.

n.69

Ha pedig a boldogságot dallá,

n.70

A Boldogság maga megsokallá :

n.71

Ismeretlen vágyak keltek benne,

n.72

Mintha önmagára irigy lenne.

n.73

Most, aminek örűle, kietlen pusztaság !

n.74

Megváltozott körűle természet és világ,

n.75

Fagy dermed az erekben, a csermely hallgatag ;

n.76

Fülemilés berekben üvöltnek a vadak !

n.77

Keresné hajlokát, de csak romjait leli :

n.78

Alattok eltemetve tört házi isteni !

n.79

Ő szörnyekedve nézi és elriadva fut,

n.80

És útját arra vészi, a merre nincsen ut.

n.81

Nyomába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Nyomában

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

üldve csörtet halálos ellene,

n.82

Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.

n.83

A tündér képzeletnek zengő madarai

n.84

Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.

n.85

Függ lantja fűzfa gallyán : repedt öblén a szél

n.86

Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,

n.87

Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,

n.88

Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

n.89

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,

n.90

Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. —

n.91

Takard, takard el őszi

beteg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

hideg

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat
Csokonai Lapok

szél nyomait :

n.92

Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait !

(Ősszel, 1849.)

Verzió: III : Második kézirat

A LANTOS

n.1

Zúg az erdő, lecsapott a felszél,

n.2

Szétrezzen az őszi sárga levél,

n.3

Mint ölyűtől madárkák csoportja

n.4

Megrebbenve széled a bokorba.

n.5

Mély vadonban, zizegő levélen

n.6

Ki az, aki bujdokolva mégyen?

n.7

Ki lehet, hogy még a szél is szánja,

n.8

Eltakarván a nyomot utána?

n.9

Nincs-e néki egy nyugalmas otthon,

n.10

Hol vidító, enyhe láng lobogjon,

n.11

Tűzhelyén — a hajlék nyájas keblén —

n.12

Meleget és súgárt eregetvén?

n.13

Nincs-e hő kar, melynek ölelése

n.14

Hazavárná boldog pihenésre?

n.15

És kicsínye, aki csüggne térdén,

n.16

Ezer apró dőreséget kérdvén?

n.17

Vagy ha más nincs, egy magános hárfa,

n.18

Ringató dalt búgni fájdalmára?

n.19

Egy rideg lant, melynek hangja mellé

n.20

Halt reményit el-elénekelné?

n.21

Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének

n.22

Jó barátok, ismerők gyülének ;

n.23

S a szelíd nő — háza üdvöz lelke —

n.24

Kis családját együvé ölelte !

n.25

És a lanton meg nem szűne a dal,

n.26

Zenge későn, zenge virradattal :

n.27

Hangjain a szellem égbe hágott

n.28

S átteremté e viselt világot !

n.29

Mint sas, ifjodék meg a természet ;

n.30

A virányon zöldebb szín tenyészett,

n.31

Illatosbbá lőn a völgyi róna,

n.32

Gyönggyel ékes a virág bimbója.

n.33

A patakvíz kristállyá szürődék,

n.34

Lombos erdő barlanggá szövődék,

n.35

Aranyozva lettek a vad sziklák

n.36

S forrás helyett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Forrás helyett

S örömükben

Beszúrás

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

könnyeiket sírták.

n.37

A hegy orma, a folyamnak medre

n.38

Szellemekkel lőn megnépesedve,

n.39

Fű-fa örült ifjú életének :

n.40

Bércen, síkon megzendült az ének.

n.41

Szende szellő, olvadozva lágyan,

n.42

Fütyörésze alföld nádasában :

n.43

Mig a hegység szilajabb szülötte,

n.44

Sió

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

sió

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

vadujjongatva tört le.

n.45

Mindenütt dal. — Néha megkivánja

n.46

A vihar, a felhők orgonája,

n.47

S reszket a nagy mindenség egyháza,

n.48

Mikor e hang oszlopit megrázza.

n.49

De, ha pendült az ideg kobozzán,

n.50

Néma lőn a felhői oroszlán,

n.51

Lábhegyen járt, csendesen és óva,

n.52

Bérci útán a hegyek zúgója.

n.53

Majd el-eljött a puszták szellője

n.54

Egy-egy hangot elorozni tőle,

n.55

S diadallal vitte nyert prédáját :

n.56

Megbájolni kedves

délibábját

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Délibábját

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.57

Fülemile, szégyenülve bokrán,

n.58

Édes irigységgel hallgatott rá,

n.59

S kedve-szegve rejtezék vadonba,

n.60

Hogy silányabb énekét elmondja.

n.61

Lába előtt a vad

szenvedélyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szenvedélyek

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.62

Megjuházva, békén figyelének :

n.63

De csak egy hang kelle, hogy kobozza

n.64

Mindeniket őrjöngésbe hozza.

n.65

És ha zengé a nyomort, inséget,

n.66

Kóros ágyán az emberiséget :

n.67

Jött az Inség, könnyezett dalára,

n.68

Szánakozva ismert önmagára.

n.69

Ha pedig a boldogságot dallá,

n.70

A Boldogság maga megsokallá :

n.71

Ismeretlen vágyak keltek benne,

n.72

Mintha önmagára irigy lenne.

n.73

Most, aminek örűle, kietlen pusztaság !

n.74

Megváltozott körűle természet és világ,

n.75

Fagy dermed az erekben, a csermely hallgatag ;

n.76

Fülemilés berekben üvöltnek a vadak !

n.77

Keresné hajlokát, de csak romjait leli :

n.78

Alattok eltemetve tört házi isteni !

n.79

Ő szörnyekedve nézi és elriadva fut,

n.80

És útját arra vészi, a merre nincsen ut.

n.81

Nyomába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Nyomában

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

üldve csörtet halálos ellene,

n.82

Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.

n.83

A tündér képzeletnek zengő madarai

n.84

Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.

n.85

Függ lantja fűzfa gallyán : repedt öblén a szél

n.86

Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,

n.87

Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,

n.88

Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

n.89

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,

n.90

Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. —

n.91

Takard, takard el őszi

beteg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

hideg

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat
Csokonai Lapok

szél nyomait :

n.92

Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait !

(Ősszel, 1849.)

Verzió: IV : Csokonai Lapok

A LANTOS

n.1

Zúg az erdő, lecsapott a felszél,

n.2

Szétrezzen az őszi sárga levél,

n.3

Mint ölyűtől madárkák csoportja

n.4

Megrebbenve széled a bokorba.

n.5

Mély vadonban, zizegő levélen

n.6

Ki az, aki bujdokolva mégyen?

n.7

Ki lehet, hogy még a szél is szánja,

n.8

Eltakarván a nyomot utána?

n.9

Nincs-e néki egy nyugalmas otthon,

n.10

Hol vidító, enyhe láng lobogjon,

n.11

Tűzhelyén — a hajlék nyájas keblén —

n.12

Meleget és súgárt eregetvén?

n.13

Nincs-e hő kar, melynek ölelése

n.14

Hazavárná boldog pihenésre?

n.15

És kicsínye, aki csüggne térdén,

n.16

Ezer apró dőreséget kérdvén?

n.17

Vagy ha más nincs, egy magános hárfa,

n.18

Ringató dalt búgni fájdalmára?

n.19

Egy rideg lant, melynek hangja mellé

n.20

Halt reményit el-elénekelné?

n.21

Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének

n.22

Jó barátok, ismerők gyülének ;

n.23

S a szelíd nő — háza üdvöz lelke —

n.24

Kis családját együvé ölelte !

n.25

És a lanton meg nem szűne a dal,

n.26

Zenge későn, zenge virradattal :

n.27

Hangjain a szellem égbe hágott

n.28

S átteremté e viselt világot !

n.29

Mint sas, ifjodék meg a természet ;

n.30

A virányon zöldebb szín tenyészett,

n.31

Illatosbbá lőn a völgyi róna,

n.32

Gyönggyel ékes a virág bimbója.

n.33

A patakvíz kristállyá szürődék,

n.34

Lombos erdő barlanggá szövődék,

n.35

Aranyozva lettek a vad sziklák

n.36

S forrás helyett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Forrás helyett

S örömükben

Beszúrás

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

könnyeiket sírták.

n.37

A hegy orma, a folyamnak medre

n.38

Szellemekkel lőn megnépesedve,

n.39

Fű-fa örült ifjú életének :

n.40

Bércen, síkon megzendült az ének.

n.41

Szende szellő, olvadozva lágyan,

n.42

Fütyörésze alföld nádasában :

n.43

Mig a hegység szilajabb szülötte,

n.44

Sió

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

sió

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

vadujjongatva tört le.

n.45

Mindenütt dal. — Néha megkivánja

n.46

A vihar, a felhők orgonája,

n.47

S reszket a nagy mindenség egyháza,

n.48

Mikor e hang oszlopit megrázza.

n.49

De, ha pendült az ideg kobozzán,

n.50

Néma lőn a felhői oroszlán,

n.51

Lábhegyen járt, csendesen és óva,

n.52

Bérci útán a hegyek zúgója.

n.53

Majd el-eljött a puszták szellője

n.54

Egy-egy hangot elorozni tőle,

n.55

S diadallal vitte nyert prédáját :

n.56

Megbájolni kedves

délibábját

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Délibábját

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.57

Fülemile, szégyenülve bokrán,

n.58

Édes irigységgel hallgatott rá,

n.59

S kedve-szegve rejtezék vadonba,

n.60

Hogy silányabb énekét elmondja.

n.61

Lába előtt a vad

szenvedélyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szenvedélyek

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.62

Megjuházva, békén figyelének :

n.63

De csak egy hang kelle, hogy kobozza

n.64

Mindeniket őrjöngésbe hozza.

n.65

És ha zengé a nyomort, inséget,

n.66

Kóros ágyán az emberiséget :

n.67

Jött az Inség, könnyezett dalára,

n.68

Szánakozva ismert önmagára.

n.69

Ha pedig a boldogságot dallá,

n.70

A Boldogság maga megsokallá :

n.71

Ismeretlen vágyak keltek benne,

n.72

Mintha önmagára irigy lenne.

n.73

Most, aminek örűle, kietlen pusztaság !

n.74

Megváltozott körűle természet és világ,

n.75

Fagy dermed az erekben, a csermely hallgatag ;

n.76

Fülemilés berekben üvöltnek a vadak !

n.77

Keresné hajlokát, de csak romjait leli :

n.78

Alattok eltemetve tört házi isteni !

n.79

Ő szörnyekedve nézi és elriadva fut,

n.80

És útját arra vészi, a merre nincsen ut.

n.81

Nyomába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Nyomában

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

üldve csörtet halálos ellene,

n.82

Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.

n.83

A tündér képzeletnek zengő madarai

n.84

Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.

n.85

Függ lantja fűzfa gallyán : repedt öblén a szél

n.86

Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,

n.87

Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,

n.88

Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

n.89

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,

n.90

Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. —

n.91

Takard, takard el őszi

beteg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

hideg

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat
Csokonai Lapok

szél nyomait :

n.92

Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait !

(Ősszel, 1849.)

Verzió: V : Kisebb Költemények 1856-os kiadás

A LANTOS

n.1

Zúg az erdő, lecsapott a felszél,

n.2

Szétrezzen az őszi sárga levél,

n.3

Mint ölyűtől madárkák csoportja

n.4

Megrebbenve széled a bokorba.

n.5

Mély vadonban, zizegő levélen

n.6

Ki az, aki bujdokolva mégyen?

n.7

Ki lehet, hogy még a szél is szánja,

n.8

Eltakarván a nyomot utána?

n.9

Nincs-e néki egy nyugalmas otthon,

n.10

Hol vidító, enyhe láng lobogjon,

n.11

Tűzhelyén — a hajlék nyájas keblén —

n.12

Meleget és súgárt eregetvén?

n.13

Nincs-e hő kar, melynek ölelése

n.14

Hazavárná boldog pihenésre?

n.15

És kicsínye, aki csüggne térdén,

n.16

Ezer apró dőreséget kérdvén?

n.17

Vagy ha más nincs, egy magános hárfa,

n.18

Ringató dalt búgni fájdalmára?

n.19

Egy rideg lant, melynek hangja mellé

n.20

Halt reményit el-elénekelné?

n.21

Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének

n.22

Jó barátok, ismerők gyülének ;

n.23

S a szelíd nő — háza üdvöz lelke —

n.24

Kis családját együvé ölelte !

n.25

És a lanton meg nem szűne a dal,

n.26

Zenge későn, zenge virradattal :

n.27

Hangjain a szellem égbe hágott

n.28

S átteremté e viselt világot !

n.29

Mint sas, ifjodék meg a természet ;

n.30

A virányon zöldebb szín tenyészett,

n.31

Illatosbbá lőn a völgyi róna,

n.32

Gyönggyel ékes a virág bimbója.

n.33

A patakvíz kristállyá szürődék,

n.34

Lombos erdő barlanggá szövődék,

n.35

Aranyozva lettek a vad sziklák

n.36

S forrás helyett

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Forrás helyett

S örömükben

Beszúrás

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

könnyeiket sírták.

n.37

A hegy orma, a folyamnak medre

n.38

Szellemekkel lőn megnépesedve,

n.39

Fű-fa örült ifjú életének :

n.40

Bércen, síkon megzendült az ének.

n.41

Szende szellő, olvadozva lágyan,

n.42

Fütyörésze alföld nádasában :

n.43

Mig a hegység szilajabb szülötte,

n.44

Sió

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

sió

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

vadujjongatva tört le.

n.45

Mindenütt dal. — Néha megkivánja

n.46

A vihar, a felhők orgonája,

n.47

S reszket a nagy mindenség egyháza,

n.48

Mikor e hang oszlopit megrázza.

n.49

De, ha pendült az ideg kobozzán,

n.50

Néma lőn a felhői oroszlán,

n.51

Lábhegyen járt, csendesen és óva,

n.52

Bérci útán a hegyek zúgója.

n.53

Majd el-eljött a puszták szellője

n.54

Egy-egy hangot elorozni tőle,

n.55

S diadallal vitte nyert prédáját :

n.56

Megbájolni kedves

délibábját

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Délibábját

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.57

Fülemile, szégyenülve bokrán,

n.58

Édes irigységgel hallgatott rá,

n.59

S kedve-szegve rejtezék vadonba,

n.60

Hogy silányabb énekét elmondja.

n.61

Lába előtt a vad

szenvedélyek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szenvedélyek

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

n.62

Megjuházva, békén figyelének :

n.63

De csak egy hang kelle, hogy kobozza

n.64

Mindeniket őrjöngésbe hozza.

n.65

És ha zengé a nyomort, inséget,

n.66

Kóros ágyán az emberiséget :

n.67

Jött az Inség, könnyezett dalára,

n.68

Szánakozva ismert önmagára.

n.69

Ha pedig a boldogságot dallá,

n.70

A Boldogság maga megsokallá :

n.71

Ismeretlen vágyak keltek benne,

n.72

Mintha önmagára irigy lenne.

n.73

Most, aminek örűle, kietlen pusztaság !

n.74

Megváltozott körűle természet és világ,

n.75

Fagy dermed az erekben, a csermely hallgatag ;

n.76

Fülemilés berekben üvöltnek a vadak !

n.77

Keresné hajlokát, de csak romjait leli :

n.78

Alattok eltemetve tört házi isteni !

n.79

Ő szörnyekedve nézi és elriadva fut,

n.80

És útját arra vészi, a merre nincsen ut.

n.81

Nyomába

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Csokonai Lapok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Nyomában

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat

üldve csörtet halálos ellene,

n.82

Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.

n.83

A tündér képzeletnek zengő madarai

n.84

Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.

n.85

Függ lantja fűzfa gallyán : repedt öblén a szél

n.86

Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,

n.87

Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,

n.88

Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

n.89

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,

n.90

Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. —

n.91

Takard, takard el őszi

beteg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

hideg

Szövegforrás:
Első kézirat
Második kézirat
Csokonai Lapok

szél nyomait :

n.92

Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait !

(Ősszel, 1849.)