Juliska elbujdosása

Bibliográfiai adatok

Juliska elbujdosása

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kézirata megvolt a költő iratai közt.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatásban a Hátrahagyott Versek kötetében.

Megjegyzések

Megjegyzések:

A költő leánya,

Juliska

Arany Juliska

, 1841. aug. 9.-én született. Apja 1845. aug. 1. azt írta Szilágyi Istvánnak: »

Julcsa

Arany Juliska

már négy éves s több mint egy év óta szavalja

Czuczor

Czuczor Gergely

»Falusi kis leányát Pesten« Uhland »Beteg leányát«... ép értelem és eleven képzelgés sajátjai.»

Petőfi

Petőfi Sándor

is említi Úti leveleiben (VII), s 1847. aug. 6-i hexameteres levelében. Hasonló esetet, minőt e verstöredék, mond el

Arany

Arany János

magáról

Tompá

Tompa Mihály

nak (levele 1858. május 11.) ; ezért ragadhatta meg e családi érzékenység ismétlődése. —

Arany

Arany János

ritkán ejt szót költeményeiben családjáról. A fiú mellett (Fiamnak) ez a leány képe. Feleségének szól az Oh ne nézz rám oly sötéten kezdetű vers, egész családjáról az Itthon. Leányához szól később a Juliskához, elvesztésekor a Leányomhoz című s ennek egész gyászkísérete.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

JULISKA ELBUJDOSÁSA.

(Töredék)

n.1

Egyszer egy kis leány

Jegyzet Arany Juliska volt, nyolc éves korában.

mit tett fel magába?

n.2

Azt, hogy ő biz’ elmegy széles e világba,

n.3

Elbujdosik messze, a határon végig,

n.4

A mező párkányán leboruló égig,

n.5

Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.

n.6

Fele sem bolondság, mert már épen indúl ;

n.7

Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve ;

n.8

Szegénykét, vajon mi indíthatta erre?

n.9

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság

n.10

A gyerek-szobában az ily háborúság :

n.11

A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:

n.12

Papa megdorgálja s a mama megfeddi,

n.13

Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,

n.14

Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,

n.15

Azzal kényszerítik a maga javára,

n.16

Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

n.17

A mi kis lányunkat vereség nem érte :

n.18

De fájt neki a szó s megneheztelt érte ;

n.19

Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,

n.20

Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.

n.21

Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,

n.22

Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja :

n.23

De a keményszivű elveri a macskát,

n.24

Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

n.25

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán :

n.26

Ez a kis haragost megbékíti talán?

n.27

Ó dehogy ! akármint terítnek, tálalnak :

n.28

Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.

n.29

Majd összekeresi, ami csak az övé,

n.30

Szép rendetlenségbe köti mind együvé ;

n.31

Nem marad ki semmi, vele megyen a báb :

n.32

Lesz kivel az úton beszélni legalább.

n.33

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,

n.34

Búcsúzik örökre ; nem használ a beszéd ;

n.35

Anyja szépen kéri: »Ugyan hova mennél?

n.36

Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél?

n.37

Ne menj el galambom, ne menj el virágom !

n.38

Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?

n.39

Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?«

n.40

Gondolá a rossz lány : azért is elmegyek.

n.41

De az édes apja komolyan így szóla :

n.42

»Már fiam, ha elméssz, nem tehetek róla :

n.43

Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el ;

n.44

Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel.«

n.45

Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez,

n.46

Otthon maradásra szinte kedvet érez ;

n.47

De örökségét már kiadá az atyja,

n.48

Egy szó kellene csak : szóval sem marasztja.

Jegyzet (Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott, s nem mert világra menni.)

(1850.)