Letészem a lantot

Bibliográfiai adatok

Letészem a lantot

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország

Gyűjtemény: Régiebb versek tisztázata

A kézirat leírása:

History:

Kézirata a Régiebb versek tisztázata közt, kelte : Mártz. 19. 1850.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.
Szövegforrás III: Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
Szövegforrás IV: KK 1856.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatva először : Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből. — írják : A ........... ,

Berecz K.

Berecz Károly

,Bátor M. (

Lévay

Lévay József

), Bernáth G., Cs. A., Csomaközi, Dózsa D., Felsőbányái, Imrefi, Karádfi, Kelemér (

Tompa

Tompa Mihály

), Kopasz L., K . . .y L. (

Kuthy

Kuthy Lajos

Gyulay P.

Gyulai Pál

, M. K ., — t. — a.,

Mentovich F.

Mentovich Ferenc

, Obernyik, Orion, Payer,

Petőfi S.

Petőfi Sándor

, Ráthkay M., Sajó (

Jókai

Jókai Mór

Szilágyi S.

Szilágyi Sándor

, Sz. K . (

Szász

Szász Károly

), Temes, Tibor, Tóth E., Tóth K ., T . . (

Tompa

Tompa Mihály

), Zalár. Szerkeszti Szilágyi Sándor, I. köt.,

Pest

Budapest

, 1850. — Landerer és Heckenast sajátja. —

Arany

Arany János

tól csak ez az egy költemény van benne. — Másodszor KK . 1856.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Arany

Arany János

Tompá

Tompa Mihyál

nak e költemény kezdő sorait idézi 1854. nov. 22.

Erdélyi

Erdélyi János

nek ezt írja : »Átok gyanánt fekszik rajtam — mint sokunkon — a közelebbi néhány év. Ez szegte szárnyamat« (1856. szept. 4.). Az első versszak panasza : »Nem az vagyok, ki voltam egykor« — vissza-visszatér leveleiben. (Szilágyi Sándornak, 1854. márc. 19.,

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1854. okt. 18., Szemere Miklósnak, 1857. nov. 29.) 3. versszak: »a baráti szem« Petőfié volt. A »Láng gyúlt a lángról« képről egész kis irodalom támadt. Tolnai Vilmos szerint a költő diákkori emlékeiből merítette ; Cicero után idézi Enniusból. (De officiis, I. 16. - MNy., 1908. 269. 1.) Loisch János (Klasszikus nyomok Buda halálában u. o. 367. 1.) Tasso és Ariosto hatásáru gondol és Dantéra; Tassóból (1. 18.) Arany maga fordította : »De szándokát az égi akarat - Lobbantja, mint gyúl lángban a zsarat.« Tolnai kiemelte, hogy e képben nem a tűz terjedése a lényeg, hanem, hogy a láng nem fogy, ha másik láng gyul róla. Így van Enniusnál ; ezt mondja Arany 1s : »Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal« (Buda halála, 1.). - »Mint láng ha gyúl a lángról, nem tészen abba kárt.« (Csaba kir., II. dolg. I. 7.) E képre Tolnai ráakadt Pázmánynál is: »...meg nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt.« (Predicacziok, 1636. - Karacson napian, Első Predicaczio, 98.1.) - (Tolnai: MNy. 1910., 130.1.) - Fokos Dávid Mózesig viszi fel a képet; IV. 11. rész, 16---17. - (MNy. 1910., 130., 175-76. 1.) Németül: Dudumi, Handmann: Arany' s ausgew. Gedichte; Szemere; Nicolaus Balogh: Die Karpathen, 1911. Franciául : Polignac. Angolul: Leow: John Arany. - Watson Kirkconnel. Szlovák; Hviezdoszlav. Zenéje Mosonyi Mihálytól; Zenészeti Lapok, 1863., továbbá Gál Ferenc (Klöckner, 8.;. Énekhangra zongorakísérettel Kasics Ozmán. (Dalok, Budapest, 1903.)

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

LETÉSZEM A LANTOT.

n.1

Letészem a lantot. Nyugodjék.

n.2

Tőlem ne várjon senki dalt.

n.3

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

n.4

Belőlem a jobb rész kihalt.

n.5

A tűz nem melegít, nem él :

n.6

Csak, mint reves fáé, világa.

n.7

Hová lettél, hová levél

n.8

Oh lelkem ifjúsága !

n.9

Más ég hintette rám mosolyját,

n.10

Bársony palástban járt a föld,

n.11

Madár zengett minden bokorban,

n.12

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Mikor

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

ez ajak dalra költ.

n.13

Fűszeresebb az esti szél,

n.14

Hímzettebb volt a rét virága.

n.15

Hová lettél, hová levél

n.16

Oh lelkem ifjúsága !

n.17

Nem így, magánosan,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Nem így magánosan

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

daloltam :

n.18

Versenyben égtek húrjaim ;

n.19

Baráti szem

Jegyzet a »baráti szem«

Petőfi

Petőfi Sándor

é volt.

, művészi gonddal

n.20

Függött a lantos ujjain ;

n.21

Láng gyúlt a láng

Jegyzet A »Láng gyúlt a lángról« képről egész kis irodalom támadt. Tolnai Vilmos szerint a költő diákköri emlékeiből merítette ;

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

után idéziEnniusból. (De officiis, I. 16. — MNy., 1908. 269. l.) Loisch János ( Klasszikus nyomok Buda halálában u. o. 367. l.)

Tasso

Tasso, Toquato

és

Ariosto

Ariosto. Lodovico

hatására gondol és

Danté

Dante Alighieri

ra ;

Tassó

Tasso, Torquato

ból (1. 18.)

Arany

Arany János

maga fordította : »De szándokát az égi akarat — Robbantja, mint gyúl lángban a zsarat.«

Tolnai

Tolnai Vilmos

kiemelte, hogy e képben nem a tűz terjedése a lényeg, hanem, hogy a láng nem fogy, ha másik láng gyűl róla. így van

Ennius

Ennius, Quintus

nál; ezt mondja

Arany

Arany János

is : »Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal« (Buda halála, I .) . — »Mint láng ha gyúl a lángról, nem tészen abba kárt.« (Csaba kir., II. dolg. I. 7.) E képre

Tolnai

Tolnai Vilmos

ráakadt

Pázmány

Pázmány Péter

nál is: » ...m e g nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt.« (Predicacziok, 1636. — Karacson napian, Első Predicaczio, 98.l.) — (

Tolnai

Tolnai Vilmos

: MNy. 1910., 130.l.) — Fokos Dávid Mózesig viszi fel a képet; IV. 11. rész, 16— 17. — ( MNy. 1910., 130., 175— 76. l.)

gerjelminél

n.22

S eggyé fonódott minden ága.

n.23

Hová lettél, hová levél

n.24

Oh lelkem ifjúsága !

n.25

Zengettük a jövő reményit,

n.26

Elsírtuk a múlt panaszát;

n.27

Dicsőség fényével öveztük

n.28

Körűl

a nemzetet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

a nemzet és

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

hazát :

n.29

Minden dalunk friss zöld levél

n.30

Gyanánt vegyült koszorújába.

n.31

Hová lettél, hová levél

n.32

Oh lelkem ifjúsága !

n.33

Ah, látni véltük sírjainkon

n.34

A visszafénylő

hírt-nevet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

hírnevet

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

n.35

Hazát és népet álmodánk, mely

n.36

Örökre él s megemleget.

n.37

Hittük : ha illet a babér,

n.38

Lesz aki osszon . . . Mind hiába !

n.39

Hová lettél, hová levél

n.40

Oh lelkem ifjúsága !

n.41

Most. . . árva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Most, árva

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

énekem, mi vagy te?

n.42

Elhunyt daloknak lelke tán,

n.43

Mely

temetőbül

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

temetőből

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

, mint kisértet,

n.44

Jár még föl a halál után . . . ?

n.45

Hímzett, virágos szem fedél. . . ?

n.46

Szó, mely kiált a pusztaságba? . . .

n.47

Hová lettél, hová levél

n.48

Oh lelkem ifjúsága !

n.49

Letészem a lantot. Nehéz az.

n.50

Kit érdekelne már a dal.

n.51

Ki örvend fonnyadó virágnak,

n.52

Miután a törzsök kihal:

n.53

Ha a fa élte megszakad,

n.54

Egy percig éli túl virága.

n.55

Oda vagy, érzem, oda vagy

n.56

Oh lelkem ifjúsága !

(1850. márc. 19.)

Verzió: II : Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

LETÉSZEM A LANTOT.

n.1

Letészem a lantot. Nyugodjék.

n.2

Tőlem ne várjon senki dalt.

n.3

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

n.4

Belőlem a jobb rész kihalt.

n.5

A tűz nem melegít, nem él :

n.6

Csak, mint reves fáé, világa.

n.7

Hová lettél, hová levél

n.8

Oh lelkem ifjúsága !

n.9

Más ég hintette rám mosolyját,

n.10

Bársony palástban járt a föld,

n.11

Madár zengett minden bokorban,

n.12

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Mikor

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

ez ajak dalra költ.

n.13

Fűszeresebb az esti szél,

n.14

Hímzettebb volt a rét virága.

n.15

Hová lettél, hová levél

n.16

Oh lelkem ifjúsága !

n.17

Nem így, magánosan,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Nem így magánosan

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

daloltam :

n.18

Versenyben égtek húrjaim ;

n.19

Baráti szem

Jegyzet a »baráti szem«

Petőfi

Petőfi Sándor

é volt.

, művészi gonddal

n.20

Függött a lantos ujjain ;

n.21

Láng gyúlt a láng

Jegyzet A »Láng gyúlt a lángról« képről egész kis irodalom támadt. Tolnai Vilmos szerint a költő diákköri emlékeiből merítette ;

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

után idéziEnniusból. (De officiis, I. 16. — MNy., 1908. 269. l.) Loisch János ( Klasszikus nyomok Buda halálában u. o. 367. l.)

Tasso

Tasso, Toquato

és

Ariosto

Ariosto. Lodovico

hatására gondol és

Danté

Dante Alighieri

ra ;

Tassó

Tasso, Torquato

ból (1. 18.)

Arany

Arany János

maga fordította : »De szándokát az égi akarat — Robbantja, mint gyúl lángban a zsarat.«

Tolnai

Tolnai Vilmos

kiemelte, hogy e képben nem a tűz terjedése a lényeg, hanem, hogy a láng nem fogy, ha másik láng gyűl róla. így van

Ennius

Ennius, Quintus

nál; ezt mondja

Arany

Arany János

is : »Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal« (Buda halála, I .) . — »Mint láng ha gyúl a lángról, nem tészen abba kárt.« (Csaba kir., II. dolg. I. 7.) E képre

Tolnai

Tolnai Vilmos

ráakadt

Pázmány

Pázmány Péter

nál is: » ...m e g nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt.« (Predicacziok, 1636. — Karacson napian, Első Predicaczio, 98.l.) — (

Tolnai

Tolnai Vilmos

: MNy. 1910., 130.l.) — Fokos Dávid Mózesig viszi fel a képet; IV. 11. rész, 16— 17. — ( MNy. 1910., 130., 175— 76. l.)

gerjelminél

n.22

S eggyé fonódott minden ága.

n.23

Hová lettél, hová levél

n.24

Oh lelkem ifjúsága !

n.25

Zengettük a jövő reményit,

n.26

Elsírtuk a múlt panaszát;

n.27

Dicsőség fényével öveztük

n.28

Körűl

a nemzetet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

a nemzet és

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

hazát :

n.29

Minden dalunk friss zöld levél

n.30

Gyanánt vegyült koszorújába.

n.31

Hová lettél, hová levél

n.32

Oh lelkem ifjúsága !

n.33

Ah, látni véltük sírjainkon

n.34

A visszafénylő

hírt-nevet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

hírnevet

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

n.35

Hazát és népet álmodánk, mely

n.36

Örökre él s megemleget.

n.37

Hittük : ha illet a babér,

n.38

Lesz aki osszon . . . Mind hiába !

n.39

Hová lettél, hová levél

n.40

Oh lelkem ifjúsága !

n.41

Most. . . árva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Most, árva

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

énekem, mi vagy te?

n.42

Elhunyt daloknak lelke tán,

n.43

Mely

temetőbül

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

temetőből

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

, mint kisértet,

n.44

Jár még föl a halál után . . . ?

n.45

Hímzett, virágos szem fedél. . . ?

n.46

Szó, mely kiált a pusztaságba? . . .

n.47

Hová lettél, hová levél

n.48

Oh lelkem ifjúsága !

n.49

Letészem a lantot. Nehéz az.

n.50

Kit érdekelne már a dal.

n.51

Ki örvend fonnyadó virágnak,

n.52

Miután a törzsök kihal:

n.53

Ha a fa élte megszakad,

n.54

Egy percig éli túl virága.

n.55

Oda vagy, érzem, oda vagy

n.56

Oh lelkem ifjúsága !

(1850. márc. 19.)

Verzió: III : Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből

LETÉSZEM A LANTOT.

n.1

Letészem a lantot. Nyugodjék.

n.2

Tőlem ne várjon senki dalt.

n.3

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

n.4

Belőlem a jobb rész kihalt.

n.5

A tűz nem melegít, nem él :

n.6

Csak, mint reves fáé, világa.

n.7

Hová lettél, hová levél

n.8

Oh lelkem ifjúsága !

n.9

Más ég hintette rám mosolyját,

n.10

Bársony palástban járt a föld,

n.11

Madár zengett minden bokorban,

n.12

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Mikor

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

ez ajak dalra költ.

n.13

Fűszeresebb az esti szél,

n.14

Hímzettebb volt a rét virága.

n.15

Hová lettél, hová levél

n.16

Oh lelkem ifjúsága !

n.17

Nem így, magánosan,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Nem így magánosan

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

daloltam :

n.18

Versenyben égtek húrjaim ;

n.19

Baráti szem

Jegyzet a »baráti szem«

Petőfi

Petőfi Sándor

é volt.

, művészi gonddal

n.20

Függött a lantos ujjain ;

n.21

Láng gyúlt a láng

Jegyzet A »Láng gyúlt a lángról« képről egész kis irodalom támadt. Tolnai Vilmos szerint a költő diákköri emlékeiből merítette ;

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

után idéziEnniusból. (De officiis, I. 16. — MNy., 1908. 269. l.) Loisch János ( Klasszikus nyomok Buda halálában u. o. 367. l.)

Tasso

Tasso, Toquato

és

Ariosto

Ariosto. Lodovico

hatására gondol és

Danté

Dante Alighieri

ra ;

Tassó

Tasso, Torquato

ból (1. 18.)

Arany

Arany János

maga fordította : »De szándokát az égi akarat — Robbantja, mint gyúl lángban a zsarat.«

Tolnai

Tolnai Vilmos

kiemelte, hogy e képben nem a tűz terjedése a lényeg, hanem, hogy a láng nem fogy, ha másik láng gyűl róla. így van

Ennius

Ennius, Quintus

nál; ezt mondja

Arany

Arany János

is : »Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal« (Buda halála, I .) . — »Mint láng ha gyúl a lángról, nem tészen abba kárt.« (Csaba kir., II. dolg. I. 7.) E képre

Tolnai

Tolnai Vilmos

ráakadt

Pázmány

Pázmány Péter

nál is: » ...m e g nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt.« (Predicacziok, 1636. — Karacson napian, Első Predicaczio, 98.l.) — (

Tolnai

Tolnai Vilmos

: MNy. 1910., 130.l.) — Fokos Dávid Mózesig viszi fel a képet; IV. 11. rész, 16— 17. — ( MNy. 1910., 130., 175— 76. l.)

gerjelminél

n.22

S eggyé fonódott minden ága.

n.23

Hová lettél, hová levél

n.24

Oh lelkem ifjúsága !

n.25

Zengettük a jövő reményit,

n.26

Elsírtuk a múlt panaszát;

n.27

Dicsőség fényével öveztük

n.28

Körűl

a nemzetet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

a nemzet és

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

hazát :

n.29

Minden dalunk friss zöld levél

n.30

Gyanánt vegyült koszorújába.

n.31

Hová lettél, hová levél

n.32

Oh lelkem ifjúsága !

n.33

Ah, látni véltük sírjainkon

n.34

A visszafénylő

hírt-nevet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

hírnevet

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

n.35

Hazát és népet álmodánk, mely

n.36

Örökre él s megemleget.

n.37

Hittük : ha illet a babér,

n.38

Lesz aki osszon . . . Mind hiába !

n.39

Hová lettél, hová levél

n.40

Oh lelkem ifjúsága !

n.41

Most. . . árva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Most, árva

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

énekem, mi vagy te?

n.42

Elhunyt daloknak lelke tán,

n.43

Mely

temetőbül

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

temetőből

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

, mint kisértet,

n.44

Jár még föl a halál után . . . ?

n.45

Hímzett, virágos szem fedél. . . ?

n.46

Szó, mely kiált a pusztaságba? . . .

n.47

Hová lettél, hová levél

n.48

Oh lelkem ifjúsága !

n.49

Letészem a lantot. Nehéz az.

n.50

Kit érdekelne már a dal.

n.51

Ki örvend fonnyadó virágnak,

n.52

Miután a törzsök kihal:

n.53

Ha a fa élte megszakad,

n.54

Egy percig éli túl virága.

n.55

Oda vagy, érzem, oda vagy

n.56

Oh lelkem ifjúsága !

(1850. márc. 19.)

Verzió: IV : KK 1856.

LETÉSZEM A LANTOT.

n.1

Letészem a lantot. Nyugodjék.

n.2

Tőlem ne várjon senki dalt.

n.3

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

n.4

Belőlem a jobb rész kihalt.

n.5

A tűz nem melegít, nem él :

n.6

Csak, mint reves fáé, világa.

n.7

Hová lettél, hová levél

n.8

Oh lelkem ifjúsága !

n.9

Más ég hintette rám mosolyját,

n.10

Bársony palástban járt a föld,

n.11

Madár zengett minden bokorban,

n.12

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Mikor

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

ez ajak dalra költ.

n.13

Fűszeresebb az esti szél,

n.14

Hímzettebb volt a rét virága.

n.15

Hová lettél, hová levél

n.16

Oh lelkem ifjúsága !

n.17

Nem így, magánosan,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Nem így magánosan

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

daloltam :

n.18

Versenyben égtek húrjaim ;

n.19

Baráti szem

Jegyzet a »baráti szem«

Petőfi

Petőfi Sándor

é volt.

, művészi gonddal

n.20

Függött a lantos ujjain ;

n.21

Láng gyúlt a láng

Jegyzet A »Láng gyúlt a lángról« képről egész kis irodalom támadt. Tolnai Vilmos szerint a költő diákköri emlékeiből merítette ;

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

után idéziEnniusból. (De officiis, I. 16. — MNy., 1908. 269. l.) Loisch János ( Klasszikus nyomok Buda halálában u. o. 367. l.)

Tasso

Tasso, Toquato

és

Ariosto

Ariosto. Lodovico

hatására gondol és

Danté

Dante Alighieri

ra ;

Tassó

Tasso, Torquato

ból (1. 18.)

Arany

Arany János

maga fordította : »De szándokát az égi akarat — Robbantja, mint gyúl lángban a zsarat.«

Tolnai

Tolnai Vilmos

kiemelte, hogy e képben nem a tűz terjedése a lényeg, hanem, hogy a láng nem fogy, ha másik láng gyűl róla. így van

Ennius

Ennius, Quintus

nál; ezt mondja

Arany

Arany János

is : »Atyafi osztályban láng nem fogy a lánggal« (Buda halála, I .) . — »Mint láng ha gyúl a lángról, nem tészen abba kárt.« (Csaba kir., II. dolg. I. 7.) E képre

Tolnai

Tolnai Vilmos

ráakadt

Pázmány

Pázmány Péter

nál is: » ...m e g nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt.« (Predicacziok, 1636. — Karacson napian, Első Predicaczio, 98.l.) — (

Tolnai

Tolnai Vilmos

: MNy. 1910., 130.l.) — Fokos Dávid Mózesig viszi fel a képet; IV. 11. rész, 16— 17. — ( MNy. 1910., 130., 175— 76. l.)

gerjelminél

n.22

S eggyé fonódott minden ága.

n.23

Hová lettél, hová levél

n.24

Oh lelkem ifjúsága !

n.25

Zengettük a jövő reményit,

n.26

Elsírtuk a múlt panaszát;

n.27

Dicsőség fényével öveztük

n.28

Körűl

a nemzetet,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

a nemzet és

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

hazát :

n.29

Minden dalunk friss zöld levél

n.30

Gyanánt vegyült koszorújába.

n.31

Hová lettél, hová levél

n.32

Oh lelkem ifjúsága !

n.33

Ah, látni véltük sírjainkon

n.34

A visszafénylő

hírt-nevet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

hírnevet

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

n.35

Hazát és népet álmodánk, mely

n.36

Örökre él s megemleget.

n.37

Hittük : ha illet a babér,

n.38

Lesz aki osszon . . . Mind hiába !

n.39

Hová lettél, hová levél

n.40

Oh lelkem ifjúsága !

n.41

Most. . . árva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből
KK 1856.

Most, árva

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

énekem, mi vagy te?

n.42

Elhunyt daloknak lelke tán,

n.43

Mely

temetőbül

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

temetőből

Szövegforrás:
Kézirat (Régiebb versek tisztázata), 1850. március 19.

, mint kisértet,

n.44

Jár még föl a halál után . . . ?

n.45

Hímzett, virágos szem fedél. . . ?

n.46

Szó, mely kiált a pusztaságba? . . .

n.47

Hová lettél, hová levél

n.48

Oh lelkem ifjúsága !

n.49

Letészem a lantot. Nehéz az.

n.50

Kit érdekelne már a dal.

n.51

Ki örvend fonnyadó virágnak,

n.52

Miután a törzsök kihal:

n.53

Ha a fa élte megszakad,

n.54

Egy percig éli túl virága.

n.55

Oda vagy, érzem, oda vagy

n.56

Oh lelkem ifjúsága !

(1850. márc. 19.)