X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Téli vers

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Remény, 1851.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. Pest, 1851.I., a márc. 15.-i számban, teljes névvel. Másodszor KK. 1856.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratán ez volt a dátum: November, 1850. A kéziraton alá volt húzva a 16. sorban: Nagyon - a 18. sorban: a négy végivel. A vers éle a finomkodó Bajza-epigonok ellen irányul, ide vág. u végső szakasz nyelvtani játéka is.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
TÉLI VERS  
 
 
n.1
Ej, ej, garázda tél apó!
 
n.2
Ki ördög hítta kelmedet,
 
n.3
Hogy sz. Mártonnap tájba ' hó
 
n.4
Borítja házi telkemet?
 
 
 
n.5
Hogy bámul a vén vaksi hold
 
n.6
Hópelyheken át, mint szitán!
 
n.7
Pedig milyen jó szeme volt
 
n.8
Nyáron, szerelmesek után!
 
 
 
n.9
Mily villogó szemmel lesett
 
n.10
Minden sovárgót, csintalant;
 
n.11
Tudta nélkül alig esett
 
n.12
Szerelmi légyott és kaland.
 
 
 
n.13
De most bezzeg bámulhat ám,
 
n.14
Míg, amivel lát, kiapad,—
 
n.15
Mégsem jön ifjú és leány :
 
n.16
Nagyon szabad künn a szabad.
 
 
 
n.17
Sőt a fakó poéta sem
 
n.18
Motollál a négy végivel,
 
n.19
Hanem bent ül kedélyesen
 
n.20
S tollmardosó dolgot mivel:
 
 
 
n.21
»Óh, természet halála, tél,!«
 
n.22
Emígy kapaszkodik bele—
 
n.23
» S te hófehér hó, mint Adél
 
n.24
Fehér, hideg hókebele . . .«
 
 
 
n.25
Pedig jól tudja, a kötél,
 
n.26
Hogy a lány keble nem hideg :
 
n.27
Csak, persze, tiltja szép Adél,
 
n.28
Körmét annál hevitni meg.
 
 
 
n.29
De én kemencém oldalán
 
n.30
Csak fumigálom a telet ;
 
n.31
Megfér kívül szobám falán!
 
n.32
Ne bántsa ezt a kis helyet.
 
 
 
n.33
Most fázok, mert van benne mód,
 
n.34
Míg el nem ég félölnyi fám :
 
n.35
Akkor . . . ha elrontom a szót
 
n.36
És fázom, — nem az én hibám.
 
  (1850. november.)  
 
X (Close panel)Verzió: II : Remény, 1851.
 
TÉLI VERS  
 
 
n.1
Ej, ej, garázda tél apó!
 
n.2
Ki ördög hítta kelmedet,
 
n.3
Hogy sz. Mártonnap tájba ' hó
 
n.4
Borítja házi telkemet?
 
 
 
n.5
Hogy bámul a vén vaksi hold
 
n.6
Hópelyheken át, mint szitán!
 
n.7
Pedig milyen jó szeme volt
 
n.8
Nyáron, szerelmesek után!
 
 
 
n.9
Mily villogó szemmel lesett
 
n.10
Minden sovárgót, csintalant;
 
n.11
Tudta nélkül alig esett
 
n.12
Szerelmi légyott és kaland.
 
 
 
n.13
De most bezzeg bámulhat ám,
 
n.14
Míg, amivel lát, kiapad,—
 
n.15
Mégsem jön ifjú és leány :
 
n.16
Nagyon szabad künn a szabad.
 
 
 
n.17
Sőt a fakó poéta sem
 
n.18
Motollál a négy végivel,
 
n.19
Hanem bent ül kedélyesen
 
n.20
S tollmardosó dolgot mivel:
 
 
 
n.21
»Óh, természet halála, tél,!«
 
n.22
Emígy kapaszkodik bele—
 
n.23
» S te hófehér hó, mint Adél
 
n.24
Fehér, hideg hókebele . . .«
 
 
 
n.25
Pedig jól tudja, a kötél,
 
n.26
Hogy a lány keble nem hideg :
 
n.27
Csak, persze, tiltja szép Adél,
 
n.28
Körmét annál hevitni meg.
 
 
 
n.29
De én kemencém oldalán
 
n.30
Csak fumigálom a telet ;
 
n.31
Megfér kívül szobám falán!
 
n.32
Ne bántsa ezt a kis helyet.
 
 
 
n.33
Most fázok, mert van benne mód,
 
n.34
Míg el nem ég félölnyi fám :
 
n.35
Akkor . . . ha elrontom a szót
 
n.36
És fázom, — nem az én hibám.
 
  (1850. november.)