A költő hazája

Bibliográfiai adatok

A költő hazája

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Kisebb költemények 1860-as kiadás
Szövegforrás IV: Arany János Összes Költeményei
Szövegforrás V: Arany János Összes Művei

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Reményben (kiadja és szerkeszti Vahot Imre), 1851. I. május 1., a szám élén, teljes névvel. Másodszor KK. 1856., eltérés nélkül.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Szász Károly költeményeinek bírálatában azt írja

Arany

Arany János

(Szépirodalmi Figyelő 1861.) : »A költő hazája nem mindig a politikai haza, lehet egy tartomány, vidék, sőt falu is; az a meleg fészek, honnan kiröppent, hova édes emlékei vonják vissza, hol érzelemvilága melegebb, otthonosabb.« Innen, a szülőföld emlékei közül indul e költemény, úgy emelkedik feljebb a hazához, a költészet nemzeti hivatásához. A. végső szakban Homér és Osszián ellentéte újul fel, mint az Ősszel-ben, megnevezetlenül

Petőfi

Petőfi Sándor

re és

Arany

Arany János

ra vonatkozva. — Vesd össze : Kozmopolita költészet. Németül: Handmann : Arany‘s ausgew. Gedichte ; Sponer. Szlovákul : Hviezdoszlav.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A KÖLTŐ HAZÁJA.

n.1

»Művész hazája széles e világ ;

n.2

A hírnév országutját lakja ő,

n.3

S ez út hosszába’ minden olajág,

n.4

Minden babér az ő számára nő.«

n.5

Ám hadd legyen, nem tagadom,

n.6

Övé, mely bírja őt, a hon :

n.7

De szívem azt sugja minduntalan,

n.8

Hogy a költőnek egy — csak egy hazája van.

n.9

Kezdődik e hon a csendes tanyának

n.10

Küszöbjén, melyhez emlékezete

n.11

Köté legelső végét fonalának,

n.12

Midőn először útnak erede ;

n.13

Hová e gondolatvezér

n.14

Mulatni vissza-visszatér —

n.15

És egy szerény zöld ággal megpihen,

n.16

Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

n.17

Ott ismerősen vészik őt körűl

n.18

Gyermekkorának játszótársai ;

n.19

Eléje ott nyájas szóval kerűl

n.20

Az agg szülő — tán már csak néhai ;

n.21

Minden szöget, minden zugot

n.22

Úgy lel, miképen megszokott,

n.23

Bár őse telkén most a vén Idő

n.24

Új gazda : bont, épít, ahol s mint kedve jő.

n.25

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd

n.26

Anyai tejnek édes folyama,

n.27

E szó nyitá meg szívét és eszét,

n.28

Ajkára ez simult, hogy dallana ;

n.29

Szerelme bimbó-hajnalán

n.30

E nyelvet érté a leány,

n.31

S ezen viszonzá a »szeretlek«-et,

n.32

Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

n.33

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,

n.34

Vele érzésben és nyelvben rokon ;

n.35

Dala e nép közt

ajkrul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

ajkról

Szövegforrás:
Kisebb költemények 1860-as kiadás

-ajkra száll,

n.36

Örül vagy sír az édes hangokon ;

n.37

Fogékony ott minden kebel

n.38

A dalra, melyet énekel, —

n.39

S hogy ebből semmi hang el nem veszett,

n.40

Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

n.41

Ameddig ily nép fogja őt körűl,

n.42

Nép, melynek érzi keble, zengi szája

n.43

A költő énekét, — addig terűl,

n.44

Ott éri végét a költő hazája ;

n.45

Azontúl maga jövevény,

n.46

Dala üvegházi növény,

n.47

Legszebb illatja, színe kárba megy :

n.48

Széles világon nincs népe s hona — csak egy!

n.49

Innen, hogy ő e népet és hazát

n.50

Szeretni tudja kimondhatlanúl :

n.51

Nem a dijt méri, melyet tán az ád,

n.52

Oltára nem önző lángokra gyúl ;

n.53

És, bárha szűk, és bárha gyér

n.54

A jutalom és a babér :

n.55

Ő e honért, e honnal s honnak él,—

n.56

Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

n.57

Boldog, ha büszke lantján a haza

n.58

Dicsőségének napját zengheti!

n.59

Ha nincs multjának vérző panasza,

n.60

S reménye vásznát jó szél lengeti!

n.61

A dal, mit így teremt ujja,

n.62

Egy nemzeti hallelujah,

n.63

Visszhangja messzi ég alá kihat —

n.64

És fölverendi a késő századokat.

n.65

De bár fogy a nép és hazája pusztul,

n.66

És a jövendő hallgat,— nem felel,

n.67

Bár keble csak bánat dalára buzdúl :

n.68

Honát a költő mégse’ hagyja el ; —

n.69

És, mely alélt hattyú gyanánt

n.70

Várja magára a halált —

n.71

Ő nemzetének hattyuéneke,

n.72

Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

(1851.)

Verzió: II : Kézirat

A KÖLTŐ HAZÁJA.

n.1

»Művész hazája széles e világ ;

n.2

A hírnév országutját lakja ő,

n.3

S ez út hosszába’ minden olajág,

n.4

Minden babér az ő számára nő.«

n.5

Ám hadd legyen, nem tagadom,

n.6

Övé, mely bírja őt, a hon :

n.7

De szívem azt sugja minduntalan,

n.8

Hogy a költőnek egy — csak egy hazája van.

n.9

Kezdődik e hon a csendes tanyának

n.10

Küszöbjén, melyhez emlékezete

n.11

Köté legelső végét fonalának,

n.12

Midőn először útnak erede ;

n.13

Hová e gondolatvezér

n.14

Mulatni vissza-visszatér —

n.15

És egy szerény zöld ággal megpihen,

n.16

Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

n.17

Ott ismerősen vészik őt körűl

n.18

Gyermekkorának játszótársai ;

n.19

Eléje ott nyájas szóval kerűl

n.20

Az agg szülő — tán már csak néhai ;

n.21

Minden szöget, minden zugot

n.22

Úgy lel, miképen megszokott,

n.23

Bár őse telkén most a vén Idő

n.24

Új gazda : bont, épít, ahol s mint kedve jő.

n.25

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd

n.26

Anyai tejnek édes folyama,

n.27

E szó nyitá meg szívét és eszét,

n.28

Ajkára ez simult, hogy dallana ;

n.29

Szerelme bimbó-hajnalán

n.30

E nyelvet érté a leány,

n.31

S ezen viszonzá a »szeretlek«-et,

n.32

Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

n.33

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,

n.34

Vele érzésben és nyelvben rokon ;

n.35

Dala e nép közt

ajkrul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

ajkról

Szövegforrás:
Kisebb költemények 1860-as kiadás

-ajkra száll,

n.36

Örül vagy sír az édes hangokon ;

n.37

Fogékony ott minden kebel

n.38

A dalra, melyet énekel, —

n.39

S hogy ebből semmi hang el nem veszett,

n.40

Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

n.41

Ameddig ily nép fogja őt körűl,

n.42

Nép, melynek érzi keble, zengi szája

n.43

A költő énekét, — addig terűl,

n.44

Ott éri végét a költő hazája ;

n.45

Azontúl maga jövevény,

n.46

Dala üvegházi növény,

n.47

Legszebb illatja, színe kárba megy :

n.48

Széles világon nincs népe s hona — csak egy!

n.49

Innen, hogy ő e népet és hazát

n.50

Szeretni tudja kimondhatlanúl :

n.51

Nem a dijt méri, melyet tán az ád,

n.52

Oltára nem önző lángokra gyúl ;

n.53

És, bárha szűk, és bárha gyér

n.54

A jutalom és a babér :

n.55

Ő e honért, e honnal s honnak él,—

n.56

Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

n.57

Boldog, ha büszke lantján a haza

n.58

Dicsőségének napját zengheti!

n.59

Ha nincs multjának vérző panasza,

n.60

S reménye vásznát jó szél lengeti!

n.61

A dal, mit így teremt ujja,

n.62

Egy nemzeti hallelujah,

n.63

Visszhangja messzi ég alá kihat —

n.64

És fölverendi a késő századokat.

n.65

De bár fogy a nép és hazája pusztul,

n.66

És a jövendő hallgat,— nem felel,

n.67

Bár keble csak bánat dalára buzdúl :

n.68

Honát a költő mégse’ hagyja el ; —

n.69

És, mely alélt hattyú gyanánt

n.70

Várja magára a halált —

n.71

Ő nemzetének hattyuéneke,

n.72

Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

(1851.)

Verzió: III : Kisebb költemények 1860-as kiadás

A KÖLTŐ HAZÁJA.

n.1

»Művész hazája széles e világ ;

n.2

A hírnév országutját lakja ő,

n.3

S ez út hosszába’ minden olajág,

n.4

Minden babér az ő számára nő.«

n.5

Ám hadd legyen, nem tagadom,

n.6

Övé, mely bírja őt, a hon :

n.7

De szívem azt sugja minduntalan,

n.8

Hogy a költőnek egy — csak egy hazája van.

n.9

Kezdődik e hon a csendes tanyának

n.10

Küszöbjén, melyhez emlékezete

n.11

Köté legelső végét fonalának,

n.12

Midőn először útnak erede ;

n.13

Hová e gondolatvezér

n.14

Mulatni vissza-visszatér —

n.15

És egy szerény zöld ággal megpihen,

n.16

Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

n.17

Ott ismerősen vészik őt körűl

n.18

Gyermekkorának játszótársai ;

n.19

Eléje ott nyájas szóval kerűl

n.20

Az agg szülő — tán már csak néhai ;

n.21

Minden szöget, minden zugot

n.22

Úgy lel, miképen megszokott,

n.23

Bár őse telkén most a vén Idő

n.24

Új gazda : bont, épít, ahol s mint kedve jő.

n.25

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd

n.26

Anyai tejnek édes folyama,

n.27

E szó nyitá meg szívét és eszét,

n.28

Ajkára ez simult, hogy dallana ;

n.29

Szerelme bimbó-hajnalán

n.30

E nyelvet érté a leány,

n.31

S ezen viszonzá a »szeretlek«-et,

n.32

Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

n.33

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,

n.34

Vele érzésben és nyelvben rokon ;

n.35

Dala e nép közt

ajkrul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

ajkról

Szövegforrás:
Kisebb költemények 1860-as kiadás

-ajkra száll,

n.36

Örül vagy sír az édes hangokon ;

n.37

Fogékony ott minden kebel

n.38

A dalra, melyet énekel, —

n.39

S hogy ebből semmi hang el nem veszett,

n.40

Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

n.41

Ameddig ily nép fogja őt körűl,

n.42

Nép, melynek érzi keble, zengi szája

n.43

A költő énekét, — addig terűl,

n.44

Ott éri végét a költő hazája ;

n.45

Azontúl maga jövevény,

n.46

Dala üvegházi növény,

n.47

Legszebb illatja, színe kárba megy :

n.48

Széles világon nincs népe s hona — csak egy!

n.49

Innen, hogy ő e népet és hazát

n.50

Szeretni tudja kimondhatlanúl :

n.51

Nem a dijt méri, melyet tán az ád,

n.52

Oltára nem önző lángokra gyúl ;

n.53

És, bárha szűk, és bárha gyér

n.54

A jutalom és a babér :

n.55

Ő e honért, e honnal s honnak él,—

n.56

Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

n.57

Boldog, ha büszke lantján a haza

n.58

Dicsőségének napját zengheti!

n.59

Ha nincs multjának vérző panasza,

n.60

S reménye vásznát jó szél lengeti!

n.61

A dal, mit így teremt ujja,

n.62

Egy nemzeti hallelujah,

n.63

Visszhangja messzi ég alá kihat —

n.64

És fölverendi a késő századokat.

n.65

De bár fogy a nép és hazája pusztul,

n.66

És a jövendő hallgat,— nem felel,

n.67

Bár keble csak bánat dalára buzdúl :

n.68

Honát a költő mégse’ hagyja el ; —

n.69

És, mely alélt hattyú gyanánt

n.70

Várja magára a halált —

n.71

Ő nemzetének hattyuéneke,

n.72

Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

(1851.)

Verzió: IV : Arany János Összes Költeményei

A KÖLTŐ HAZÁJA.

n.1

»Művész hazája széles e világ ;

n.2

A hírnév országutját lakja ő,

n.3

S ez út hosszába’ minden olajág,

n.4

Minden babér az ő számára nő.«

n.5

Ám hadd legyen, nem tagadom,

n.6

Övé, mely bírja őt, a hon :

n.7

De szívem azt sugja minduntalan,

n.8

Hogy a költőnek egy — csak egy hazája van.

n.9

Kezdődik e hon a csendes tanyának

n.10

Küszöbjén, melyhez emlékezete

n.11

Köté legelső végét fonalának,

n.12

Midőn először útnak erede ;

n.13

Hová e gondolatvezér

n.14

Mulatni vissza-visszatér —

n.15

És egy szerény zöld ággal megpihen,

n.16

Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

n.17

Ott ismerősen vészik őt körűl

n.18

Gyermekkorának játszótársai ;

n.19

Eléje ott nyájas szóval kerűl

n.20

Az agg szülő — tán már csak néhai ;

n.21

Minden szöget, minden zugot

n.22

Úgy lel, miképen megszokott,

n.23

Bár őse telkén most a vén Idő

n.24

Új gazda : bont, épít, ahol s mint kedve jő.

n.25

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd

n.26

Anyai tejnek édes folyama,

n.27

E szó nyitá meg szívét és eszét,

n.28

Ajkára ez simult, hogy dallana ;

n.29

Szerelme bimbó-hajnalán

n.30

E nyelvet érté a leány,

n.31

S ezen viszonzá a »szeretlek«-et,

n.32

Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

n.33

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,

n.34

Vele érzésben és nyelvben rokon ;

n.35

Dala e nép közt

ajkrul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

ajkról

Szövegforrás:
Kisebb költemények 1860-as kiadás

-ajkra száll,

n.36

Örül vagy sír az édes hangokon ;

n.37

Fogékony ott minden kebel

n.38

A dalra, melyet énekel, —

n.39

S hogy ebből semmi hang el nem veszett,

n.40

Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

n.41

Ameddig ily nép fogja őt körűl,

n.42

Nép, melynek érzi keble, zengi szája

n.43

A költő énekét, — addig terűl,

n.44

Ott éri végét a költő hazája ;

n.45

Azontúl maga jövevény,

n.46

Dala üvegházi növény,

n.47

Legszebb illatja, színe kárba megy :

n.48

Széles világon nincs népe s hona — csak egy!

n.49

Innen, hogy ő e népet és hazát

n.50

Szeretni tudja kimondhatlanúl :

n.51

Nem a dijt méri, melyet tán az ád,

n.52

Oltára nem önző lángokra gyúl ;

n.53

És, bárha szűk, és bárha gyér

n.54

A jutalom és a babér :

n.55

Ő e honért, e honnal s honnak él,—

n.56

Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

n.57

Boldog, ha büszke lantján a haza

n.58

Dicsőségének napját zengheti!

n.59

Ha nincs multjának vérző panasza,

n.60

S reménye vásznát jó szél lengeti!

n.61

A dal, mit így teremt ujja,

n.62

Egy nemzeti hallelujah,

n.63

Visszhangja messzi ég alá kihat —

n.64

És fölverendi a késő századokat.

n.65

De bár fogy a nép és hazája pusztul,

n.66

És a jövendő hallgat,— nem felel,

n.67

Bár keble csak bánat dalára buzdúl :

n.68

Honát a költő mégse’ hagyja el ; —

n.69

És, mely alélt hattyú gyanánt

n.70

Várja magára a halált —

n.71

Ő nemzetének hattyuéneke,

n.72

Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

(1851.)

Verzió: V : Arany János Összes Művei

A KÖLTŐ HAZÁJA.

n.1

»Művész hazája széles e világ ;

n.2

A hírnév országutját lakja ő,

n.3

S ez út hosszába’ minden olajág,

n.4

Minden babér az ő számára nő.«

n.5

Ám hadd legyen, nem tagadom,

n.6

Övé, mely bírja őt, a hon :

n.7

De szívem azt sugja minduntalan,

n.8

Hogy a költőnek egy — csak egy hazája van.

n.9

Kezdődik e hon a csendes tanyának

n.10

Küszöbjén, melyhez emlékezete

n.11

Köté legelső végét fonalának,

n.12

Midőn először útnak erede ;

n.13

Hová e gondolatvezér

n.14

Mulatni vissza-visszatér —

n.15

És egy szerény zöld ággal megpihen,

n.16

Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.

n.17

Ott ismerősen vészik őt körűl

n.18

Gyermekkorának játszótársai ;

n.19

Eléje ott nyájas szóval kerűl

n.20

Az agg szülő — tán már csak néhai ;

n.21

Minden szöget, minden zugot

n.22

Úgy lel, miképen megszokott,

n.23

Bár őse telkén most a vén Idő

n.24

Új gazda : bont, épít, ahol s mint kedve jő.

n.25

Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd

n.26

Anyai tejnek édes folyama,

n.27

E szó nyitá meg szívét és eszét,

n.28

Ajkára ez simult, hogy dallana ;

n.29

Szerelme bimbó-hajnalán

n.30

E nyelvet érté a leány,

n.31

S ezen viszonzá a »szeretlek«-et,

n.32

Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.

n.33

S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,

n.34

Vele érzésben és nyelvben rokon ;

n.35

Dala e nép közt

ajkrul

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

ajkról

Szövegforrás:
Kisebb költemények 1860-as kiadás

-ajkra száll,

n.36

Örül vagy sír az édes hangokon ;

n.37

Fogékony ott minden kebel

n.38

A dalra, melyet énekel, —

n.39

S hogy ebből semmi hang el nem veszett,

n.40

Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!

n.41

Ameddig ily nép fogja őt körűl,

n.42

Nép, melynek érzi keble, zengi szája

n.43

A költő énekét, — addig terűl,

n.44

Ott éri végét a költő hazája ;

n.45

Azontúl maga jövevény,

n.46

Dala üvegházi növény,

n.47

Legszebb illatja, színe kárba megy :

n.48

Széles világon nincs népe s hona — csak egy!

n.49

Innen, hogy ő e népet és hazát

n.50

Szeretni tudja kimondhatlanúl :

n.51

Nem a dijt méri, melyet tán az ád,

n.52

Oltára nem önző lángokra gyúl ;

n.53

És, bárha szűk, és bárha gyér

n.54

A jutalom és a babér :

n.55

Ő e honért, e honnal s honnak él,—

n.56

Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.

n.57

Boldog, ha büszke lantján a haza

n.58

Dicsőségének napját zengheti!

n.59

Ha nincs multjának vérző panasza,

n.60

S reménye vásznát jó szél lengeti!

n.61

A dal, mit így teremt ujja,

n.62

Egy nemzeti hallelujah,

n.63

Visszhangja messzi ég alá kihat —

n.64

És fölverendi a késő századokat.

n.65

De bár fogy a nép és hazája pusztul,

n.66

És a jövendő hallgat,— nem felel,

n.67

Bár keble csak bánat dalára buzdúl :

n.68

Honát a költő mégse’ hagyja el ; —

n.69

És, mely alélt hattyú gyanánt

n.70

Várja magára a halált —

n.71

Ő nemzetének hattyuéneke,

n.72

Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.

(1851.)