A gyermek és szivárvány

Bibliográfiai adatok

A gyermek és szivárvány

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kéziratán ez volt a kelet: Júl. 1851. A kézirat 1915-ben beküldetett a sebesült honvédek javára

Hely: Székesfehérvár

ott tartott sorsolásra.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Remény, 1851
Szövegforrás IV: KK. 1856.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Közölve először a Remény-ben (szerk. Jókai Mór és Vahot Imre), 1851., II. félév, 4. füzet; teljes névvel. Másodszor KK. 1856.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Közölve először a Remény-ben (szerk. Jókai Mór és Vahot Imre), 1851., II. félév, 4. füzet; teljes névvel. Másodszor KK. 1856. A költő ez allegória értelmét így fejtette ki : » . . . vannak az ifjúi kebelnek vágyai — fellegvárak — csalképek, melyektől később oly nehezen válik meg, miután a való kiábrándítja.« (Levele Erdélyi Jánoshoz, 1856. szept.) Az ábrándos gyermekben a költő geszti tanítványát sejthetni.

Solymossy

Solymossy Sándor

hazafias allegóriának nézte, abban a korban, mikor a közvéleményt képzelgések, titkos fegyverkezések hírei izgatták. »Nehogy a kiábrándulás még keserűbb legyen,

Arany

Arany János

mérsékletre, okosságra, türelemre inti a nemzetet.« — (A. J. népiessége. — Ethn., 1917. 721. l.) Véleményének

Arany

Arany János

idézett szavai ellentmondanak.) Néphit, hogy a szivárvány vizet szí fel a fellegekbe, közmondás : Iszik, mint a szivárvány (

Erdélyi

Erdélyi János

). Magyar regék hídnak is mondják. (

Ipolyi

Ipolyi (Stummer) Arnold

Magyar mythologiája, 275— 76.l. — Beke Ödön.: A. J. néprajzi forrásaihoz — Ethn. = Népélet. 1934. U.ő ismertette Fábián József könyvét : Természeti tudomány a köznépnek, Veszprém, 1803 ; ez azt írja: a szivárvány vége tóba ér le, onnan vizet szí. Ethn., 934.) Németül: Handmann: Arany' s ausgew. Gedichte; Korodi; Cserhalmi; Grail. - Angolul: Loew: Gems; Magyar Poetry. - Szlovák: Hviezdoszlav.- Héberül: Bacher. - Szerbül: Brancsics Blagoje: Iz magyarskog perivoja. - Orendi Hommenau Viktor: Die Karpathen, VII. 1910-11.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.

Allegoria.

n.1

Sirt az ég egyik szemével,

n.2

A másikkal nevetett;

n.3

Páros ívű szép szivárvány

n.4

Koszorúzta keletet:

n.5

Szép szivárványt, barna felhőn,

n.6

Nézte ábrándos fiú,

n.7

Egy sovárgó méla gyermek,

n.8

Kékszemű, de szöghajú.

n.9

»Be gyönyörű híd az ottan!

n.10

Égi híd az« gondolá,

n.11

»Óh, talán ott járnak épen

n.12

Az angyalok fel s alá!

n.13

Mint szeretnék odamenni!

n.14

Bizony el is szaladok,

n.15

Jó fiút hogy bántanának

n.16

Azok a jó angyalok!

n.17

»Messze sincs az ; lám csak ott van

n.18

A közel erdő megett,

n.19

Még ma estig rajta könnyen

n.20

Megjárhatnám az eget.

n.21

Istenem, mily szép is lehet

n.22

Ám

belülről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

belőlről

Szövegforrás:
Kézirat

belölrül

Szövegforrás:
Remény, 1851

belülről

Szövegforrás:
KK. 1856.

az az ég!

n.23

Istenem, ha én egy kissé

n.24

Oda bepillanthatnék!«

n.25

Szólt, eredve gyors futásnak,

n.26

És legottan messze jár ;

n.27

Édes anyja híná vissza,

n.28

De szavát nem hallja már.

n.29

Útfélén száz kis virág int :

n.30

»Ülj le

közénk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Remény, 1851
KK. 1856.

[törölt]
« mellénk »

közénk

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, szép gyerek!«

n.31

Száz madár mond: »dallok egyet!«

n.32

De ő nem hallgatja meg.

n.33

Síkos a föld és alóla

n.34

Ki-kicsuszamlik az ut,

n.35

Tüske rántja meg ruháit

n.36

Hogy »megálljon! hova fut?«

n.37

Majd elébevág s keresztül

n.38

Fekszi ösvényét az ér,

n.39

Mely, ha egyszer átgázolta,

n.40

Ellenkedve visszatér.

n.41

De az értől nem ijed meg,

n.42

Nem hátrálja síkos ut,

n.43

Szóba sem áll vad tövissel:

n.44

Egyre gázol, egyre fut.

n.45

Sem gyönyörre, sem veszélyre

n.46

Nem tekintvén láb alatt,

n.47

Szép szivárványt a magasban

n.48

Nézi, nézi, és halad.

n.49

Kérdi tőle útas ember,

n.50

Egy öreg szántóvető :

n.51

Hova oly lélekszakadva?

n.52

És mivégre siet ő?

n.53

»Jaj« felel, de gyors futtában

n.54

A kérdőre sem tekint,

n.55

»Ama hídhoz kell sietnem,

n.56

Vissza is jőnöm megint!«

n.57

»Balga gyermek, hol van a híd?

n.58

Hova futsz ily esztelen?

n.59

Szivárvány az : vége nyugszik

n.60

Messzi, messzi tengeren :

n.61

S a megürült fellegekbe

n.62

Szí fel onnan új vizet . . .

n.63

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ám

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

hiszen fuss, ha tapasztalt

n.64

Ősz fejemnek nem hiszed.«

n.65

»Ám legyen híd, ám szivárvány,

n.66

Oda már én elmegyek,«

n.67

Szólt a fiú, »hogy felőle

n.68

Épen bizonyos legyek.«

n.69

És az erdő bokros útján

n.70

Bekanyarul egymaga,

n.71

Hol feketén leskelődik

n.72

Már felé az éjtszaka.

n.73

Ott sóhajnak, ott kacajnak

n.74

Múló hangját hallani,

n.75

Ott fejéről fövegét is

n.76

Le-lekapja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki-ki csapja

Szövegforrás:
Kézirat

Le-le kapja

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

valami;

n.77

Ott fehéren a sűrűből

n.78

Rá-rábukkan egy fatő :

n.79

De gályák közt a szivárvány

n.80

Int feléje, s halad ő.

n.81

Szembe jőnek búcsujárók,

n.82

Szinte kérdik és felel.

n.83

»Kis bohó, mi haszna fáradsz?

n.84

Oda nem jut ember el.

n.85

Mi lehet az a szivárvány?

n.86

Van felőle sok mese :

n.87

De közelről (ennyiünk közt!)

n.88

Még nem látta senki se.«

n.89

Nem elég ez a fiúnak :

n.90

»De én látni akarom !«

n.91

Szóla és tör fel a hegynek

n.92

Út nélküli avaron.

n.93

Kő hasítja gyenge lábát,

n.94

Szirten át esik-bukik ;

n.95

Haj! s alélva roskad össze

n.96

Midőn feljut a fokig.

n.97

Ott is, amint összerogyva

n.98

Tehetetlen feküvék,

n.99

Epedő nagy kék szemével

n.100

A szivárványt nézte még ;

n.101

A szivárványt, amely szinte

n.102

Fogyni látszott, sínleni —

n.103

És mind jobban, és mind jobban

n.104

Elsápadtak színei.

n.105

»Szép arany híd, szép szivárvány,

n.106

Én szerelmem, bármi vagy, —«

n.107

Esdekelt ő tárt karokkal,

n.108

»Óh ne hagyj el, — óh maradj!

n.109

És ha égbe nem mehettem

n.110

Rajtad, mint az angyalok,

n.111

Várakozz’, hadd nézzelek még!

n.112

Várakozz’, mig elhalok!«

n.113

Hallja ezt egy agg remete

n.114

S a fiú előtt megáll,

n.115

Háta görnyed ősz hajától,

n.116

Reng a mellén hó szakáll:

n.117

»Ily korán a sírba mért vágysz ?«

n.118

Feddi nyájasan a bölcs —

n.119

»Hamar volna még lehullnod,

n.120

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Mint az éretlen

Szövegforrás:
Kézirat

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

gyümölcs.

n.121

»Vágyaid elérhetetlen

n.122

Tartományba vonzanak ;

n.123

Az, miután futsz epedve,

n.124

Csalfa, tünde fényalak,

n.125

Egy sugár a nap szeméből . . .

n.126

Büszke diadalmosoly,

n.127

Mely a sirvafutó felhőn

n.128

Megtörik, — de nincs sehol!«

n.129

Így az agg bölcs — még tovább is

n.130

Fejtegetvén szavait — .

n.131

S felnyitá a nagy természet

n.132

Titkos zárú ajtait.

n.133

A fiút meg ápolóan

n.134

Vette gondjai alá,

n.135

És midőn a hajnal ébredt

n.136

Szüleinek vissz' adá. —

n.137

Gyakran látott még azontúl

n.138

Szép szivárványt a fiú,

n.139

De, ha nézte, sírva fakadt

n.140

S lőn kedélye szomorú :

n.141

»Hogy üres kép, játszi súgár,

n.142

Mit olyankor szeme lát,

n.143

Nem híd, amely összekötné

n.144

Földdel a menny kapuját!«

(1851. júl.)

Verzió: II : Kézirat

A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.

Allegoria.

n.1

Sirt az ég egyik szemével,

n.2

A másikkal nevetett;

n.3

Páros ívű szép szivárvány

n.4

Koszorúzta keletet:

n.5

Szép szivárványt, barna felhőn,

n.6

Nézte ábrándos fiú,

n.7

Egy sovárgó méla gyermek,

n.8

Kékszemű, de szöghajú.

n.9

»Be gyönyörű híd az ottan!

n.10

Égi híd az« gondolá,

n.11

»Óh, talán ott járnak épen

n.12

Az angyalok fel s alá!

n.13

Mint szeretnék odamenni!

n.14

Bizony el is szaladok,

n.15

Jó fiút hogy bántanának

n.16

Azok a jó angyalok!

n.17

»Messze sincs az ; lám csak ott van

n.18

A közel erdő megett,

n.19

Még ma estig rajta könnyen

n.20

Megjárhatnám az eget.

n.21

Istenem, mily szép is lehet

n.22

Ám

belülről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

belőlről

Szövegforrás:
Kézirat

belölrül

Szövegforrás:
Remény, 1851

belülről

Szövegforrás:
KK. 1856.

az az ég!

n.23

Istenem, ha én egy kissé

n.24

Oda bepillanthatnék!«

n.25

Szólt, eredve gyors futásnak,

n.26

És legottan messze jár ;

n.27

Édes anyja híná vissza,

n.28

De szavát nem hallja már.

n.29

Útfélén száz kis virág int :

n.30

»Ülj le

közénk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Remény, 1851
KK. 1856.

[törölt]
« mellénk »

közénk

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, szép gyerek!«

n.31

Száz madár mond: »dallok egyet!«

n.32

De ő nem hallgatja meg.

n.33

Síkos a föld és alóla

n.34

Ki-kicsuszamlik az ut,

n.35

Tüske rántja meg ruháit

n.36

Hogy »megálljon! hova fut?«

n.37

Majd elébevág s keresztül

n.38

Fekszi ösvényét az ér,

n.39

Mely, ha egyszer átgázolta,

n.40

Ellenkedve visszatér.

n.41

De az értől nem ijed meg,

n.42

Nem hátrálja síkos ut,

n.43

Szóba sem áll vad tövissel:

n.44

Egyre gázol, egyre fut.

n.45

Sem gyönyörre, sem veszélyre

n.46

Nem tekintvén láb alatt,

n.47

Szép szivárványt a magasban

n.48

Nézi, nézi, és halad.

n.49

Kérdi tőle útas ember,

n.50

Egy öreg szántóvető :

n.51

Hova oly lélekszakadva?

n.52

És mivégre siet ő?

n.53

»Jaj« felel, de gyors futtában

n.54

A kérdőre sem tekint,

n.55

»Ama hídhoz kell sietnem,

n.56

Vissza is jőnöm megint!«

n.57

»Balga gyermek, hol van a híd?

n.58

Hova futsz ily esztelen?

n.59

Szivárvány az : vége nyugszik

n.60

Messzi, messzi tengeren :

n.61

S a megürült fellegekbe

n.62

Szí fel onnan új vizet . . .

n.63

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ám

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

hiszen fuss, ha tapasztalt

n.64

Ősz fejemnek nem hiszed.«

n.65

»Ám legyen híd, ám szivárvány,

n.66

Oda már én elmegyek,«

n.67

Szólt a fiú, »hogy felőle

n.68

Épen bizonyos legyek.«

n.69

És az erdő bokros útján

n.70

Bekanyarul egymaga,

n.71

Hol feketén leskelődik

n.72

Már felé az éjtszaka.

n.73

Ott sóhajnak, ott kacajnak

n.74

Múló hangját hallani,

n.75

Ott fejéről fövegét is

n.76

Le-lekapja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki-ki csapja

Szövegforrás:
Kézirat

Le-le kapja

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

valami;

n.77

Ott fehéren a sűrűből

n.78

Rá-rábukkan egy fatő :

n.79

De gályák közt a szivárvány

n.80

Int feléje, s halad ő.

n.81

Szembe jőnek búcsujárók,

n.82

Szinte kérdik és felel.

n.83

»Kis bohó, mi haszna fáradsz?

n.84

Oda nem jut ember el.

n.85

Mi lehet az a szivárvány?

n.86

Van felőle sok mese :

n.87

De közelről (ennyiünk közt!)

n.88

Még nem látta senki se.«

n.89

Nem elég ez a fiúnak :

n.90

»De én látni akarom !«

n.91

Szóla és tör fel a hegynek

n.92

Út nélküli avaron.

n.93

Kő hasítja gyenge lábát,

n.94

Szirten át esik-bukik ;

n.95

Haj! s alélva roskad össze

n.96

Midőn feljut a fokig.

n.97

Ott is, amint összerogyva

n.98

Tehetetlen feküvék,

n.99

Epedő nagy kék szemével

n.100

A szivárványt nézte még ;

n.101

A szivárványt, amely szinte

n.102

Fogyni látszott, sínleni —

n.103

És mind jobban, és mind jobban

n.104

Elsápadtak színei.

n.105

»Szép arany híd, szép szivárvány,

n.106

Én szerelmem, bármi vagy, —«

n.107

Esdekelt ő tárt karokkal,

n.108

»Óh ne hagyj el, — óh maradj!

n.109

És ha égbe nem mehettem

n.110

Rajtad, mint az angyalok,

n.111

Várakozz’, hadd nézzelek még!

n.112

Várakozz’, mig elhalok!«

n.113

Hallja ezt egy agg remete

n.114

S a fiú előtt megáll,

n.115

Háta görnyed ősz hajától,

n.116

Reng a mellén hó szakáll:

n.117

»Ily korán a sírba mért vágysz ?«

n.118

Feddi nyájasan a bölcs —

n.119

»Hamar volna még lehullnod,

n.120

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Mint az éretlen

Szövegforrás:
Kézirat

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

gyümölcs.

n.121

»Vágyaid elérhetetlen

n.122

Tartományba vonzanak ;

n.123

Az, miután futsz epedve,

n.124

Csalfa, tünde fényalak,

n.125

Egy sugár a nap szeméből . . .

n.126

Büszke diadalmosoly,

n.127

Mely a sirvafutó felhőn

n.128

Megtörik, — de nincs sehol!«

n.129

Így az agg bölcs — még tovább is

n.130

Fejtegetvén szavait — .

n.131

S felnyitá a nagy természet

n.132

Titkos zárú ajtait.

n.133

A fiút meg ápolóan

n.134

Vette gondjai alá,

n.135

És midőn a hajnal ébredt

n.136

Szüleinek vissz' adá. —

n.137

Gyakran látott még azontúl

n.138

Szép szivárványt a fiú,

n.139

De, ha nézte, sírva fakadt

n.140

S lőn kedélye szomorú :

n.141

»Hogy üres kép, játszi súgár,

n.142

Mit olyankor szeme lát,

n.143

Nem híd, amely összekötné

n.144

Földdel a menny kapuját!«

(1851. júl.)

Verzió: III : Remény, 1851

A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.

Allegoria.

n.1

Sirt az ég egyik szemével,

n.2

A másikkal nevetett;

n.3

Páros ívű szép szivárvány

n.4

Koszorúzta keletet:

n.5

Szép szivárványt, barna felhőn,

n.6

Nézte ábrándos fiú,

n.7

Egy sovárgó méla gyermek,

n.8

Kékszemű, de szöghajú.

n.9

»Be gyönyörű híd az ottan!

n.10

Égi híd az« gondolá,

n.11

»Óh, talán ott járnak épen

n.12

Az angyalok fel s alá!

n.13

Mint szeretnék odamenni!

n.14

Bizony el is szaladok,

n.15

Jó fiút hogy bántanának

n.16

Azok a jó angyalok!

n.17

»Messze sincs az ; lám csak ott van

n.18

A közel erdő megett,

n.19

Még ma estig rajta könnyen

n.20

Megjárhatnám az eget.

n.21

Istenem, mily szép is lehet

n.22

Ám

belülről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

belőlről

Szövegforrás:
Kézirat

belölrül

Szövegforrás:
Remény, 1851

belülről

Szövegforrás:
KK. 1856.

az az ég!

n.23

Istenem, ha én egy kissé

n.24

Oda bepillanthatnék!«

n.25

Szólt, eredve gyors futásnak,

n.26

És legottan messze jár ;

n.27

Édes anyja híná vissza,

n.28

De szavát nem hallja már.

n.29

Útfélén száz kis virág int :

n.30

»Ülj le

közénk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Remény, 1851
KK. 1856.

[törölt]
« mellénk »

közénk

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, szép gyerek!«

n.31

Száz madár mond: »dallok egyet!«

n.32

De ő nem hallgatja meg.

n.33

Síkos a föld és alóla

n.34

Ki-kicsuszamlik az ut,

n.35

Tüske rántja meg ruháit

n.36

Hogy »megálljon! hova fut?«

n.37

Majd elébevág s keresztül

n.38

Fekszi ösvényét az ér,

n.39

Mely, ha egyszer átgázolta,

n.40

Ellenkedve visszatér.

n.41

De az értől nem ijed meg,

n.42

Nem hátrálja síkos ut,

n.43

Szóba sem áll vad tövissel:

n.44

Egyre gázol, egyre fut.

n.45

Sem gyönyörre, sem veszélyre

n.46

Nem tekintvén láb alatt,

n.47

Szép szivárványt a magasban

n.48

Nézi, nézi, és halad.

n.49

Kérdi tőle útas ember,

n.50

Egy öreg szántóvető :

n.51

Hova oly lélekszakadva?

n.52

És mivégre siet ő?

n.53

»Jaj« felel, de gyors futtában

n.54

A kérdőre sem tekint,

n.55

»Ama hídhoz kell sietnem,

n.56

Vissza is jőnöm megint!«

n.57

»Balga gyermek, hol van a híd?

n.58

Hova futsz ily esztelen?

n.59

Szivárvány az : vége nyugszik

n.60

Messzi, messzi tengeren :

n.61

S a megürült fellegekbe

n.62

Szí fel onnan új vizet . . .

n.63

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ám

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

hiszen fuss, ha tapasztalt

n.64

Ősz fejemnek nem hiszed.«

n.65

»Ám legyen híd, ám szivárvány,

n.66

Oda már én elmegyek,«

n.67

Szólt a fiú, »hogy felőle

n.68

Épen bizonyos legyek.«

n.69

És az erdő bokros útján

n.70

Bekanyarul egymaga,

n.71

Hol feketén leskelődik

n.72

Már felé az éjtszaka.

n.73

Ott sóhajnak, ott kacajnak

n.74

Múló hangját hallani,

n.75

Ott fejéről fövegét is

n.76

Le-lekapja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki-ki csapja

Szövegforrás:
Kézirat

Le-le kapja

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

valami;

n.77

Ott fehéren a sűrűből

n.78

Rá-rábukkan egy fatő :

n.79

De gályák közt a szivárvány

n.80

Int feléje, s halad ő.

n.81

Szembe jőnek búcsujárók,

n.82

Szinte kérdik és felel.

n.83

»Kis bohó, mi haszna fáradsz?

n.84

Oda nem jut ember el.

n.85

Mi lehet az a szivárvány?

n.86

Van felőle sok mese :

n.87

De közelről (ennyiünk közt!)

n.88

Még nem látta senki se.«

n.89

Nem elég ez a fiúnak :

n.90

»De én látni akarom !«

n.91

Szóla és tör fel a hegynek

n.92

Út nélküli avaron.

n.93

Kő hasítja gyenge lábát,

n.94

Szirten át esik-bukik ;

n.95

Haj! s alélva roskad össze

n.96

Midőn feljut a fokig.

n.97

Ott is, amint összerogyva

n.98

Tehetetlen feküvék,

n.99

Epedő nagy kék szemével

n.100

A szivárványt nézte még ;

n.101

A szivárványt, amely szinte

n.102

Fogyni látszott, sínleni —

n.103

És mind jobban, és mind jobban

n.104

Elsápadtak színei.

n.105

»Szép arany híd, szép szivárvány,

n.106

Én szerelmem, bármi vagy, —«

n.107

Esdekelt ő tárt karokkal,

n.108

»Óh ne hagyj el, — óh maradj!

n.109

És ha égbe nem mehettem

n.110

Rajtad, mint az angyalok,

n.111

Várakozz’, hadd nézzelek még!

n.112

Várakozz’, mig elhalok!«

n.113

Hallja ezt egy agg remete

n.114

S a fiú előtt megáll,

n.115

Háta görnyed ősz hajától,

n.116

Reng a mellén hó szakáll:

n.117

»Ily korán a sírba mért vágysz ?«

n.118

Feddi nyájasan a bölcs —

n.119

»Hamar volna még lehullnod,

n.120

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Mint az éretlen

Szövegforrás:
Kézirat

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

gyümölcs.

n.121

»Vágyaid elérhetetlen

n.122

Tartományba vonzanak ;

n.123

Az, miután futsz epedve,

n.124

Csalfa, tünde fényalak,

n.125

Egy sugár a nap szeméből . . .

n.126

Büszke diadalmosoly,

n.127

Mely a sirvafutó felhőn

n.128

Megtörik, — de nincs sehol!«

n.129

Így az agg bölcs — még tovább is

n.130

Fejtegetvén szavait — .

n.131

S felnyitá a nagy természet

n.132

Titkos zárú ajtait.

n.133

A fiút meg ápolóan

n.134

Vette gondjai alá,

n.135

És midőn a hajnal ébredt

n.136

Szüleinek vissz' adá. —

n.137

Gyakran látott még azontúl

n.138

Szép szivárványt a fiú,

n.139

De, ha nézte, sírva fakadt

n.140

S lőn kedélye szomorú :

n.141

»Hogy üres kép, játszi súgár,

n.142

Mit olyankor szeme lát,

n.143

Nem híd, amely összekötné

n.144

Földdel a menny kapuját!«

(1851. júl.)

Verzió: IV : KK. 1856.

A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY.

Allegoria.

n.1

Sirt az ég egyik szemével,

n.2

A másikkal nevetett;

n.3

Páros ívű szép szivárvány

n.4

Koszorúzta keletet:

n.5

Szép szivárványt, barna felhőn,

n.6

Nézte ábrándos fiú,

n.7

Egy sovárgó méla gyermek,

n.8

Kékszemű, de szöghajú.

n.9

»Be gyönyörű híd az ottan!

n.10

Égi híd az« gondolá,

n.11

»Óh, talán ott járnak épen

n.12

Az angyalok fel s alá!

n.13

Mint szeretnék odamenni!

n.14

Bizony el is szaladok,

n.15

Jó fiút hogy bántanának

n.16

Azok a jó angyalok!

n.17

»Messze sincs az ; lám csak ott van

n.18

A közel erdő megett,

n.19

Még ma estig rajta könnyen

n.20

Megjárhatnám az eget.

n.21

Istenem, mily szép is lehet

n.22

Ám

belülről

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

belőlről

Szövegforrás:
Kézirat

belölrül

Szövegforrás:
Remény, 1851

belülről

Szövegforrás:
KK. 1856.

az az ég!

n.23

Istenem, ha én egy kissé

n.24

Oda bepillanthatnék!«

n.25

Szólt, eredve gyors futásnak,

n.26

És legottan messze jár ;

n.27

Édes anyja híná vissza,

n.28

De szavát nem hallja már.

n.29

Útfélén száz kis virág int :

n.30

»Ülj le

közénk

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Remény, 1851
KK. 1856.

[törölt]
« mellénk »

közénk

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

, szép gyerek!«

n.31

Száz madár mond: »dallok egyet!«

n.32

De ő nem hallgatja meg.

n.33

Síkos a föld és alóla

n.34

Ki-kicsuszamlik az ut,

n.35

Tüske rántja meg ruháit

n.36

Hogy »megálljon! hova fut?«

n.37

Majd elébevág s keresztül

n.38

Fekszi ösvényét az ér,

n.39

Mely, ha egyszer átgázolta,

n.40

Ellenkedve visszatér.

n.41

De az értől nem ijed meg,

n.42

Nem hátrálja síkos ut,

n.43

Szóba sem áll vad tövissel:

n.44

Egyre gázol, egyre fut.

n.45

Sem gyönyörre, sem veszélyre

n.46

Nem tekintvén láb alatt,

n.47

Szép szivárványt a magasban

n.48

Nézi, nézi, és halad.

n.49

Kérdi tőle útas ember,

n.50

Egy öreg szántóvető :

n.51

Hova oly lélekszakadva?

n.52

És mivégre siet ő?

n.53

»Jaj« felel, de gyors futtában

n.54

A kérdőre sem tekint,

n.55

»Ama hídhoz kell sietnem,

n.56

Vissza is jőnöm megint!«

n.57

»Balga gyermek, hol van a híd?

n.58

Hova futsz ily esztelen?

n.59

Szivárvány az : vége nyugszik

n.60

Messzi, messzi tengeren :

n.61

S a megürült fellegekbe

n.62

Szí fel onnan új vizet . . .

n.63

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ám

Szövegforrás:
Kézirat

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

hiszen fuss, ha tapasztalt

n.64

Ősz fejemnek nem hiszed.«

n.65

»Ám legyen híd, ám szivárvány,

n.66

Oda már én elmegyek,«

n.67

Szólt a fiú, »hogy felőle

n.68

Épen bizonyos legyek.«

n.69

És az erdő bokros útján

n.70

Bekanyarul egymaga,

n.71

Hol feketén leskelődik

n.72

Már felé az éjtszaka.

n.73

Ott sóhajnak, ott kacajnak

n.74

Múló hangját hallani,

n.75

Ott fejéről fövegét is

n.76

Le-lekapja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ki-ki csapja

Szövegforrás:
Kézirat

Le-le kapja

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

valami;

n.77

Ott fehéren a sűrűből

n.78

Rá-rábukkan egy fatő :

n.79

De gályák közt a szivárvány

n.80

Int feléje, s halad ő.

n.81

Szembe jőnek búcsujárók,

n.82

Szinte kérdik és felel.

n.83

»Kis bohó, mi haszna fáradsz?

n.84

Oda nem jut ember el.

n.85

Mi lehet az a szivárvány?

n.86

Van felőle sok mese :

n.87

De közelről (ennyiünk közt!)

n.88

Még nem látta senki se.«

n.89

Nem elég ez a fiúnak :

n.90

»De én látni akarom !«

n.91

Szóla és tör fel a hegynek

n.92

Út nélküli avaron.

n.93

Kő hasítja gyenge lábát,

n.94

Szirten át esik-bukik ;

n.95

Haj! s alélva roskad össze

n.96

Midőn feljut a fokig.

n.97

Ott is, amint összerogyva

n.98

Tehetetlen feküvék,

n.99

Epedő nagy kék szemével

n.100

A szivárványt nézte még ;

n.101

A szivárványt, amely szinte

n.102

Fogyni látszott, sínleni —

n.103

És mind jobban, és mind jobban

n.104

Elsápadtak színei.

n.105

»Szép arany híd, szép szivárvány,

n.106

Én szerelmem, bármi vagy, —«

n.107

Esdekelt ő tárt karokkal,

n.108

»Óh ne hagyj el, — óh maradj!

n.109

És ha égbe nem mehettem

n.110

Rajtad, mint az angyalok,

n.111

Várakozz’, hadd nézzelek még!

n.112

Várakozz’, mig elhalok!«

n.113

Hallja ezt egy agg remete

n.114

S a fiú előtt megáll,

n.115

Háta görnyed ősz hajától,

n.116

Reng a mellén hó szakáll:

n.117

»Ily korán a sírba mért vágysz ?«

n.118

Feddi nyájasan a bölcs —

n.119

»Hamar volna még lehullnod,

n.120

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Mint az éretlen

Szövegforrás:
Kézirat

Mint a meg nem ért

Szövegforrás:
Remény, 1851
KK. 1856.

gyümölcs.

n.121

»Vágyaid elérhetetlen

n.122

Tartományba vonzanak ;

n.123

Az, miután futsz epedve,

n.124

Csalfa, tünde fényalak,

n.125

Egy sugár a nap szeméből . . .

n.126

Büszke diadalmosoly,

n.127

Mely a sirvafutó felhőn

n.128

Megtörik, — de nincs sehol!«

n.129

Így az agg bölcs — még tovább is

n.130

Fejtegetvén szavait — .

n.131

S felnyitá a nagy természet

n.132

Titkos zárú ajtait.

n.133

A fiút meg ápolóan

n.134

Vette gondjai alá,

n.135

És midőn a hajnal ébredt

n.136

Szüleinek vissz' adá. —

n.137

Gyakran látott még azontúl

n.138

Szép szivárványt a fiú,

n.139

De, ha nézte, sírva fakadt

n.140

S lőn kedélye szomorú :

n.141

»Hogy üres kép, játszi súgár,

n.142

Mit olyankor szeme lát,

n.143

Nem híd, amely összekötné

n.144

Földdel a menny kapuját!«

(1851. júl.)