A dajka sírja

Bibliográfiai adatok

A dajka sírja

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Remény, 1851.
Szövegforrás III: KK 1856.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Reményben (szerk. Jókai Mór és Vahot Imre), 1851. II. félév, 1. füzet, július ; teljes névvel. Másodszor KK. 1856. A szövegek közt nincs eltérés.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Szabó István geszti ref. lelkész értesítése szerint valóban van ott a református temetőben, a Tisza-család kriptájának dombja alatt, egy ilyen sír, melyben a család egy régi alkalmazottja nyugszik.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A DAJKA SÍRJA.

n.1

A dajka sírján egyszerű halom,

n.2

Csekély fatörzsök áll emlékjelül ;

n.3

Fekszik külön, temető-oldalon,

n.4

Virágzó tüske, zöld pázsit, körül.

n.5

Felette a lágy szél suhogva jár,

n.6

Szines pillangó, beszédes madár.

n.7

Megszáll az alkony ; áttetsző homálya,

n.8

Mint könnyü fátyol, leng a sírokon ;

n.9

Borulni az agg nő fejoszlopára

n.10

Eljő unoka, gyermek, vagy rokon ;

n.11

Nem rokon az, nem magzat, unoka :

n.12

Két úri hölgy a sír zarándoka.

n.13

Két úri szép hölgy. Onnan jöttek el,

n.14

Hol legvirítóbb az élettavasz,

n.15

S örömmadár víg füttye énekel,

n.16

S zöld lomb között még nem sárgul panasz...

n.17

Hogy emlegetnék s megkönnyeznék, sírván,

n.18

A hű cselédet rideg, puszta sírján.

n.19

Mijök volt nékiek az agg cseléd?

n.20

Miért emelnek ily élő emléket?

n.21

Adott-e az mást, mint béres tejét?

n.22

Talán még azt se, csak hitvány meséket.

n.23

Felejtve régen játék, dal, mese :

n.24

Hű szive az, mi nem lesz sohase.

n.25

Oh szép, mikor feledség-nyomta földbül

n.26

Kisarjad a szív, az elporhadott,

n.27

Mint rom felett a repkény ha kizöldül —

n.28

És kegyelet sír rája harmatot!

n.29

Oly szép, de ritka . . . ! Pedig a szivér’

n.30

Nem jutalom a hitvány szolgabér.

n.31

A dajka sírján egyszerű halom.

n.32

Född el, virágzó tüske, puha pázsit ;

n.33

Dúdolj fölötte lanyha fuvalom,

n.34

Dalokkal édesitsd szunnyadozásit ;

n.35

Mondj szép regéket, sokszavú madár ;

n.36

Színes pillangó, lengj álmainál!

(1851.)

Verzió: II : Remény, 1851.

A DAJKA SÍRJA.

n.1

A dajka sírján egyszerű halom,

n.2

Csekély fatörzsök áll emlékjelül ;

n.3

Fekszik külön, temető-oldalon,

n.4

Virágzó tüske, zöld pázsit, körül.

n.5

Felette a lágy szél suhogva jár,

n.6

Szines pillangó, beszédes madár.

n.7

Megszáll az alkony ; áttetsző homálya,

n.8

Mint könnyü fátyol, leng a sírokon ;

n.9

Borulni az agg nő fejoszlopára

n.10

Eljő unoka, gyermek, vagy rokon ;

n.11

Nem rokon az, nem magzat, unoka :

n.12

Két úri hölgy a sír zarándoka.

n.13

Két úri szép hölgy. Onnan jöttek el,

n.14

Hol legvirítóbb az élettavasz,

n.15

S örömmadár víg füttye énekel,

n.16

S zöld lomb között még nem sárgul panasz...

n.17

Hogy emlegetnék s megkönnyeznék, sírván,

n.18

A hű cselédet rideg, puszta sírján.

n.19

Mijök volt nékiek az agg cseléd?

n.20

Miért emelnek ily élő emléket?

n.21

Adott-e az mást, mint béres tejét?

n.22

Talán még azt se, csak hitvány meséket.

n.23

Felejtve régen játék, dal, mese :

n.24

Hű szive az, mi nem lesz sohase.

n.25

Oh szép, mikor feledség-nyomta földbül

n.26

Kisarjad a szív, az elporhadott,

n.27

Mint rom felett a repkény ha kizöldül —

n.28

És kegyelet sír rája harmatot!

n.29

Oly szép, de ritka . . . ! Pedig a szivér’

n.30

Nem jutalom a hitvány szolgabér.

n.31

A dajka sírján egyszerű halom.

n.32

Född el, virágzó tüske, puha pázsit ;

n.33

Dúdolj fölötte lanyha fuvalom,

n.34

Dalokkal édesitsd szunnyadozásit ;

n.35

Mondj szép regéket, sokszavú madár ;

n.36

Színes pillangó, lengj álmainál!

(1851.)

Verzió: III : KK 1856.

A DAJKA SÍRJA.

n.1

A dajka sírján egyszerű halom,

n.2

Csekély fatörzsök áll emlékjelül ;

n.3

Fekszik külön, temető-oldalon,

n.4

Virágzó tüske, zöld pázsit, körül.

n.5

Felette a lágy szél suhogva jár,

n.6

Szines pillangó, beszédes madár.

n.7

Megszáll az alkony ; áttetsző homálya,

n.8

Mint könnyü fátyol, leng a sírokon ;

n.9

Borulni az agg nő fejoszlopára

n.10

Eljő unoka, gyermek, vagy rokon ;

n.11

Nem rokon az, nem magzat, unoka :

n.12

Két úri hölgy a sír zarándoka.

n.13

Két úri szép hölgy. Onnan jöttek el,

n.14

Hol legvirítóbb az élettavasz,

n.15

S örömmadár víg füttye énekel,

n.16

S zöld lomb között még nem sárgul panasz...

n.17

Hogy emlegetnék s megkönnyeznék, sírván,

n.18

A hű cselédet rideg, puszta sírján.

n.19

Mijök volt nékiek az agg cseléd?

n.20

Miért emelnek ily élő emléket?

n.21

Adott-e az mást, mint béres tejét?

n.22

Talán még azt se, csak hitvány meséket.

n.23

Felejtve régen játék, dal, mese :

n.24

Hű szive az, mi nem lesz sohase.

n.25

Oh szép, mikor feledség-nyomta földbül

n.26

Kisarjad a szív, az elporhadott,

n.27

Mint rom felett a repkény ha kizöldül —

n.28

És kegyelet sír rája harmatot!

n.29

Oly szép, de ritka . . . ! Pedig a szivér’

n.30

Nem jutalom a hitvány szolgabér.

n.31

A dajka sírján egyszerű halom.

n.32

Född el, virágzó tüske, puha pázsit ;

n.33

Dúdolj fölötte lanyha fuvalom,

n.34

Dalokkal édesitsd szunnyadozásit ;

n.35

Mondj szép regéket, sokszavú madár ;

n.36

Színes pillangó, lengj álmainál!

(1851.)