Domokos napra

Bibliográfiai adatok

Domokos napra

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Címe a kéziraton előbb ez volt : Emléksorok. Tanítványom nevenapján. — Aug. 4. 1851.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: KK 1856
Szövegforrás IV: ÖK

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatásban először KK. 1856.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Nyomtatásban először KK. 1856. A vers tanítványának szól. Augusztus 4. Domokos napja. Eszményeket tűz ki s feléjök törekedésre buzdít. Tanár és tanítvány ragaszkodtak egymáshoz.

Domokos

Tisza Domokos

Arany

Arany János

távozása után tovább elküldözte neki verseit, a költő megjegyzéseket tett rájuk, egyre magasabb szempontból. Tanítványa

Kőrös

Nagykőrös

ön is meglátogatta.

Domokos

Tisza Domokos

korai sírjára

Arany

Arany János

nekrológgal tett koszorút;

Tompá

Tompa Mihály

nak azt írta : » . . .ha nem egy jeles író, költő, de mindenesetre irodalomkedvelő főúr veszett el benne.« (1856. jún. 25.) Ennyit várt tőle a költemény utolsó strófája is.

Arany

Arany János

egy kis kötetben kiadta

Tisza D.

Tisza Domokos

verseit, az anya költségén, a Garay-árvák javára.)

Jókai

Jókai Mór

: Vas. Újság, 1856. jun. ,

Salamon

Salamon Ferenc

: Dramat. dolg. I. 303. Baross Gyula : A. J. és Tisza Domokos. — Uránia, 1911., 274— 81. l.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

DOMOKOS NAPRA.

n.1

Midőn szüleid és mind akik szeretünk

n.2

Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk ;

n.3

Midőn kedvedért a — bár hiános — család

Jegyzet »A nagyobb fiúk, László, Kálmán, Lajos, utazni voltak külföldön.« (Az ÖK. csonka torony-beli példányából közölte Debreczeni Ferenc, IK. 1923. 91. l.)

n.4

Vígan ülte körül innepi asztalát:

n.5

Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?

n.6

Egy

édes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

édes

Szövegforrás:
Kézirat

csemegét:

hizelgő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

hízelgő

Szövegforrás:
Kézirat

éneket? . . .

n.7

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.

n.8

Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.

n.9

Szégyen a lantra, mely költött érdem által

n.10

Meggyaláztatni és gyalázni nem átall ;

n.11

Minél édesb, annál

émelygősb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

émelygőbb

Szövegforrás:
Kézirat

csemege —

n.12

Annál undorítóbb, minél szebb éneke.

n.13

Zengjem érdemeid?

oh, azok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856

oh, azok . . .

Szövegforrás:
Kézirat

oh, azok

Jegyzet a pontozás elmarad

Szövegforrás:
ÖK

lehetnek:

n.14

Állasz még küszöbén ifjú életednek;

n.15

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

n.16

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

Jegyzet A 16. sorban talán a Hitel elébe tűzött Byron-idézet visszhangzik : »The strong resiste, the weak despair.«

n.17

És tudod: az erő micsoda? —Akarat,

n.18

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

n.19

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,

n.20

Adván őreidül szerető szüléket,

n.21

Adván eszközöket, elhárítni pályád —

n.22

Annyi más futónak nehéz — akadályát.

n.23

Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel

n.24

Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

n.25

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,

n.26

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék :

n.27

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

n.28

Ember lenni mindég, minden körülményben.

n.29

Serdülj, kedves ifjú . . . poharam cseng érted! —

n.30

Légy ember, ha majdan azt az

időt éred.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

időt éred

Szövegforrás:
Kézirat

érted

Szövegforrás:
KK 1856

érted

Szövegforrás:
ÖK

n.31

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem »

Szövegforrás:
KK 1856

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
ÖK

n.32

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. »

Szövegforrás:
KK 1856

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
ÖK

n.33

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: »

Szövegforrás:
KK 1856

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
ÖK

n.34

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Magadban keressed az édes jutalmat. »

Szövegforrás:
KK 1856

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
ÖK

n.35

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: »

Szövegforrás:
KK 1856

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
ÖK

n.36

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Keresztje elég van, — de maga viseli. »

Szövegforrás:
KK 1856

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
ÖK

Jegyzet 31-36. sor: A 6. versszakot a kéziraton bekerítette, a KK.-ból hiányzik, csak az ÖK. közölte.

n.37

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet

n.38

Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed.

n.39

Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása :

n.40

Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.

n.41

Serdülj, kedves ifjú — habzó kelyhem dagad —

n.42

A haza igényel munkás, hű fiakat.

n.43

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,

n.44

Néked a

szelíd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

szerény

Szövegforrás:
Kézirat

lant tisztessége jutna :

n.45

Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen

n.46

Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet — szégyen.

n.47

Virág a költészet. . . egy nép irodalma :

n.48

De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

n.49

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván

n.50

A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:

n.51

Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,

n.52

Van szüksége közös ápoló karokra.

n.53

Serdülj, kedves ifjú — még egyszer a kelyhet! —

n.54

Nőj eléggé nagyra — betölteni helyed!

(1851. aug. 4.)

Verzió: II : Kézirat

DOMOKOS NAPRA.

n.1

Midőn szüleid és mind akik szeretünk

n.2

Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk ;

n.3

Midőn kedvedért a — bár hiános — család

Jegyzet »A nagyobb fiúk, László, Kálmán, Lajos, utazni voltak külföldön.« (Az ÖK. csonka torony-beli példányából közölte Debreczeni Ferenc, IK. 1923. 91. l.)

n.4

Vígan ülte körül innepi asztalát:

n.5

Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?

n.6

Egy

édes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

édes

Szövegforrás:
Kézirat

csemegét:

hizelgő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

hízelgő

Szövegforrás:
Kézirat

éneket? . . .

n.7

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.

n.8

Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.

n.9

Szégyen a lantra, mely költött érdem által

n.10

Meggyaláztatni és gyalázni nem átall ;

n.11

Minél édesb, annál

émelygősb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

émelygőbb

Szövegforrás:
Kézirat

csemege —

n.12

Annál undorítóbb, minél szebb éneke.

n.13

Zengjem érdemeid?

oh, azok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856

oh, azok . . .

Szövegforrás:
Kézirat

oh, azok

Jegyzet a pontozás elmarad

Szövegforrás:
ÖK

lehetnek:

n.14

Állasz még küszöbén ifjú életednek;

n.15

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

n.16

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

Jegyzet A 16. sorban talán a Hitel elébe tűzött Byron-idézet visszhangzik : »The strong resiste, the weak despair.«

n.17

És tudod: az erő micsoda? —Akarat,

n.18

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

n.19

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,

n.20

Adván őreidül szerető szüléket,

n.21

Adván eszközöket, elhárítni pályád —

n.22

Annyi más futónak nehéz — akadályát.

n.23

Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel

n.24

Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

n.25

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,

n.26

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék :

n.27

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

n.28

Ember lenni mindég, minden körülményben.

n.29

Serdülj, kedves ifjú . . . poharam cseng érted! —

n.30

Légy ember, ha majdan azt az

időt éred.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

időt éred

Szövegforrás:
Kézirat

érted

Szövegforrás:
KK 1856

érted

Szövegforrás:
ÖK

n.31

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem »

Szövegforrás:
KK 1856

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
ÖK

n.32

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. »

Szövegforrás:
KK 1856

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
ÖK

n.33

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: »

Szövegforrás:
KK 1856

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
ÖK

n.34

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Magadban keressed az édes jutalmat. »

Szövegforrás:
KK 1856

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
ÖK

n.35

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: »

Szövegforrás:
KK 1856

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
ÖK

n.36

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Keresztje elég van, — de maga viseli. »

Szövegforrás:
KK 1856

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
ÖK

Jegyzet 31-36. sor: A 6. versszakot a kéziraton bekerítette, a KK.-ból hiányzik, csak az ÖK. közölte.

n.37

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet

n.38

Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed.

n.39

Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása :

n.40

Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.

n.41

Serdülj, kedves ifjú — habzó kelyhem dagad —

n.42

A haza igényel munkás, hű fiakat.

n.43

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,

n.44

Néked a

szelíd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

szerény

Szövegforrás:
Kézirat

lant tisztessége jutna :

n.45

Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen

n.46

Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet — szégyen.

n.47

Virág a költészet. . . egy nép irodalma :

n.48

De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

n.49

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván

n.50

A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:

n.51

Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,

n.52

Van szüksége közös ápoló karokra.

n.53

Serdülj, kedves ifjú — még egyszer a kelyhet! —

n.54

Nőj eléggé nagyra — betölteni helyed!

(1851. aug. 4.)

Verzió: III : KK 1856

DOMOKOS NAPRA.

n.1

Midőn szüleid és mind akik szeretünk

n.2

Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk ;

n.3

Midőn kedvedért a — bár hiános — család

Jegyzet »A nagyobb fiúk, László, Kálmán, Lajos, utazni voltak külföldön.« (Az ÖK. csonka torony-beli példányából közölte Debreczeni Ferenc, IK. 1923. 91. l.)

n.4

Vígan ülte körül innepi asztalát:

n.5

Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?

n.6

Egy

édes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

édes

Szövegforrás:
Kézirat

csemegét:

hizelgő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

hízelgő

Szövegforrás:
Kézirat

éneket? . . .

n.7

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.

n.8

Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.

n.9

Szégyen a lantra, mely költött érdem által

n.10

Meggyaláztatni és gyalázni nem átall ;

n.11

Minél édesb, annál

émelygősb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

émelygőbb

Szövegforrás:
Kézirat

csemege —

n.12

Annál undorítóbb, minél szebb éneke.

n.13

Zengjem érdemeid?

oh, azok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856

oh, azok . . .

Szövegforrás:
Kézirat

oh, azok

Jegyzet a pontozás elmarad

Szövegforrás:
ÖK

lehetnek:

n.14

Állasz még küszöbén ifjú életednek;

n.15

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

n.16

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

Jegyzet A 16. sorban talán a Hitel elébe tűzött Byron-idézet visszhangzik : »The strong resiste, the weak despair.«

n.17

És tudod: az erő micsoda? —Akarat,

n.18

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

n.19

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,

n.20

Adván őreidül szerető szüléket,

n.21

Adván eszközöket, elhárítni pályád —

n.22

Annyi más futónak nehéz — akadályát.

n.23

Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel

n.24

Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

n.25

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,

n.26

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék :

n.27

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

n.28

Ember lenni mindég, minden körülményben.

n.29

Serdülj, kedves ifjú . . . poharam cseng érted! —

n.30

Légy ember, ha majdan azt az

időt éred.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

időt éred

Szövegforrás:
Kézirat

érted

Szövegforrás:
KK 1856

érted

Szövegforrás:
ÖK

n.31

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem »

Szövegforrás:
KK 1856

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
ÖK

n.32

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. »

Szövegforrás:
KK 1856

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
ÖK

n.33

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: »

Szövegforrás:
KK 1856

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
ÖK

n.34

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Magadban keressed az édes jutalmat. »

Szövegforrás:
KK 1856

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
ÖK

n.35

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: »

Szövegforrás:
KK 1856

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
ÖK

n.36

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Keresztje elég van, — de maga viseli. »

Szövegforrás:
KK 1856

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
ÖK

Jegyzet 31-36. sor: A 6. versszakot a kéziraton bekerítette, a KK.-ból hiányzik, csak az ÖK. közölte.

n.37

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet

n.38

Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed.

n.39

Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása :

n.40

Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.

n.41

Serdülj, kedves ifjú — habzó kelyhem dagad —

n.42

A haza igényel munkás, hű fiakat.

n.43

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,

n.44

Néked a

szelíd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

szerény

Szövegforrás:
Kézirat

lant tisztessége jutna :

n.45

Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen

n.46

Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet — szégyen.

n.47

Virág a költészet. . . egy nép irodalma :

n.48

De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

n.49

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván

n.50

A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:

n.51

Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,

n.52

Van szüksége közös ápoló karokra.

n.53

Serdülj, kedves ifjú — még egyszer a kelyhet! —

n.54

Nőj eléggé nagyra — betölteni helyed!

(1851. aug. 4.)

Verzió: IV : ÖK

DOMOKOS NAPRA.

n.1

Midőn szüleid és mind akik szeretünk

n.2

Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk ;

n.3

Midőn kedvedért a — bár hiános — család

Jegyzet »A nagyobb fiúk, László, Kálmán, Lajos, utazni voltak külföldön.« (Az ÖK. csonka torony-beli példányából közölte Debreczeni Ferenc, IK. 1923. 91. l.)

n.4

Vígan ülte körül innepi asztalát:

n.5

Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?

n.6

Egy

édes

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

édes

Szövegforrás:
Kézirat

csemegét:

hizelgő

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

hízelgő

Szövegforrás:
Kézirat

éneket? . . .

n.7

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.

n.8

Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.

n.9

Szégyen a lantra, mely költött érdem által

n.10

Meggyaláztatni és gyalázni nem átall ;

n.11

Minél édesb, annál

émelygősb

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

émelygőbb

Szövegforrás:
Kézirat

csemege —

n.12

Annál undorítóbb, minél szebb éneke.

n.13

Zengjem érdemeid?

oh, azok

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856

oh, azok . . .

Szövegforrás:
Kézirat

oh, azok

Jegyzet a pontozás elmarad

Szövegforrás:
ÖK

lehetnek:

n.14

Állasz még küszöbén ifjú életednek;

n.15

Előtted a küzdés, előtted a pálya,

n.16

Az erőtlen csügged, az erős megállja.

Jegyzet A 16. sorban talán a Hitel elébe tűzött Byron-idézet visszhangzik : »The strong resiste, the weak despair.«

n.17

És tudod: az erő micsoda? —Akarat,

n.18

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

n.19

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,

n.20

Adván őreidül szerető szüléket,

n.21

Adván eszközöket, elhárítni pályád —

n.22

Annyi más futónak nehéz — akadályát.

n.23

Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel

n.24

Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

n.25

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,

n.26

Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék :

n.27

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

n.28

Ember lenni mindég, minden körülményben.

n.29

Serdülj, kedves ifjú . . . poharam cseng érted! —

n.30

Légy ember, ha majdan azt az

időt éred.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

időt éred

Szövegforrás:
Kézirat

érted

Szövegforrás:
KK 1856

érted

Szövegforrás:
ÖK

n.31

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem »

Szövegforrás:
KK 1856

Szeressed hazádat . . . Oh, a honszerelem

Szövegforrás:
ÖK

n.32

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. »

Szövegforrás:
KK 1856

Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

Szövegforrás:
ÖK

n.33

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: »

Szövegforrás:
KK 1856

Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:

Szövegforrás:
ÖK

n.34

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Magadban keressed az édes jutalmat. »

Szövegforrás:
KK 1856

Magadban keressed az édes jutalmat.

Szövegforrás:
ÖK

n.35

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: »

Szövegforrás:
KK 1856

Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:

Szövegforrás:
ÖK

n.36

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat

[törölt]
« Keresztje elég van, — de maga viseli. »

Szövegforrás:
KK 1856

Keresztje elég van, — de maga viseli.

Szövegforrás:
ÖK

Jegyzet 31-36. sor: A 6. versszakot a kéziraton bekerítette, a KK.-ból hiányzik, csak az ÖK. közölte.

n.37

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet

n.38

Leghasznosbnak ítélsz, hazádnak szenteljed.

n.39

Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása :

n.40

Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.

n.41

Serdülj, kedves ifjú — habzó kelyhem dagad —

n.42

A haza igényel munkás, hű fiakat.

n.43

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,

n.44

Néked a

szelíd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
KK 1856
ÖK

szerény

Szövegforrás:
Kézirat

lant tisztessége jutna :

n.45

Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen

n.46

Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet — szégyen.

n.47

Virág a költészet. . . egy nép irodalma :

n.48

De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

n.49

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván

n.50

A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:

n.51

Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,

n.52

Van szüksége közös ápoló karokra.

n.53

Serdülj, kedves ifjú — még egyszer a kelyhet! —

n.54

Nőj eléggé nagyra — betölteni helyed!

(1851. aug. 4.)