A dalnok búja

Bibliográfiai adatok

A dalnok búja

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

A Széchenyi Könyvtárban ( Kéziratos források, 1789— 1867, 145. sz.) levő példányon a cím alatt: Őskori ballada.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen
Szövegforrás III: Nagyenyedi Album, 1851
Szövegforrás IV: KK 1856
Szövegforrás V: KK 1860
Szövegforrás VI: ÖK

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Nagyenyedi Albumban (szerk. Szilágyi Sándor),

Pest

Budapest

, 1851., 272— 76. l. ; teljes névvel. — Másodszor KK. 1856. , azután 1860. és ÖK.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Először a Nagyenyedi Albumban (szerk. Szilágyi Sándor),

Pest

Budapest

, 1851., 272— 76. l. ; teljes névvel. — Másodszor KK. 1856. , azután 1860. és ÖK. Az Album Nagyenyed szerencsétlenségén kívánt segíteni. 1849. jan. 1.-én a császári hadak elhagyták a várost, erre 8.-án éjjel gyülevész nép megtámadta és roppant kegyetlenkedés közt fölégette. Ezt írja le a könyv elején Szilágyi Ferenc, Szilágyi Sándor atyja ; e közlemény miatt a kötetet a cenzúra egy ideig »zár alatt tartotta«. (

Szilágyi S.

Szilágyi Sándor

: Rajzok a forradalom utáni időkből, 125. 1.) L. még Kemény Gábor : Nagyenyednek és vidékének veszedelme 1848 és 49-ben,

Pest

Budapest

, 1863.

Arany

Arany János

még 1847-ben lefordította

Byron

Byron, George Gordon Noel

Don Juan-ja III. énekéből az Uj görög dalnok énekét és elküldte Szilágyi Istvánnak. Ennek visszfénye látszik e költeményen. De itt a görög színezet álarcát föllebbenti a »tört sóhajok, szárnyaszegett dalok« említése, kiérzik a magyar szabadságharc bukása, a magyar költők csüggedése. Ott lappang a versben

Homér

Homeros

és Osszián párhuzama is. Németül: Sponer; u. ő. Grail kötetében is. - Franciául: Saissy Amadé: Tristesse du poete. - EPhK., 1878. 92. 1. - A beszélő személyek, La muse, Le poete, ki vannak téve a strófák elé. - U. az a Poesie Hongrois kötetében. (A költeményt Musset Nuit de Mai versével hasonlitgatta Ujváry Lajos.: Arany és Musset. - Debreceni Szemle, 1935. szept. 323. 1.) - Angolul: Loew Gems; John Arany, Magyar Songs, Magyar Poetry. -· Tótul: Hviezdoszlav.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)

Verzió: II : Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)

Verzió: III : Nagyenyedi Album, 1851

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)

Verzió: IV : KK 1856

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)

Verzió: V : KK 1860

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)

Verzió: VI : ÖK

A DALNOK BÚJA.

n.1

Sötét éjben, rideg lakában,

n.2

Virraszta meddő bánatában

n.3

A dalnok egyedül;

n.4

Mint egy koporsó, néma lantja,

n.5

Nehéz gondban fejét lehajtja,

n.6

Bús hangszerére dűl.

n.7

Mellette és körűle vannak

n.8

Romjai sok törött sóhajnak,

n.9

Szárnyaszegett dalok,

n.10

Szelleme gyászos töredéki,

n.11

Fájdalma átkövült emléki. . .

n.12

Romok közt andalog! —

n.13

Miért nem zéndül, mire hallgat,

n.14

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

n.15

Miért így vesztegel?

n.16

Vagy szíved elfásult, kiégett —

n.17

S a szép világ btibája téged

n.18

Többé nem érdekel?

n.19

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

n.20

Tavasszal az ifjú természet

n.21

Hogyan képez, teremt?

n.22

Nem hallod-é a lomb sóhajját?

n.23

És a patak csörgő morajját

n.24

Nem érted, mit jelent?

n.25

A fölkelő, a nyúgovó nap

n.26

Kietlenebb-e s untatóabb,

n.27

Mint egykoron Vala?

n.28

Nem hat meg az éj szent magánya?

n.29

A holdvilág sejtelmes árnya,

n.30

S a fülmilék dala? —

n.31

»Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

n.32

Oh, volna bár kiégve keblem

n.33

S többé ne érzenék! . . .

n.34

De, mint a Mózes bokra hajdan,

n.35

A dalnok-szív ég olthatatlan

n.36

És soha el nem ég.

n.37

»Jő a tavasz . . . virágot ápol,

n.38

Mind ez, mit a hősek porábol

n.39

Fel bír éleszteni!

n.40

A lombsohaj ezrek nyögése,

n.41

És a patak gyász csörrenése . . . ?

n.42

Könnyű megérteni.

n.43

»A felkelő, az elhunyó nap

n.44

Hozott-e ma, igér-e holnap

n.45

Örömet és reményt?

n.46

S az éjfélnek van-é magánya?

n.47

Megnépesíti holtak árnya,

n.48

Felzaklatván, az éjt. — «

n.49

Dalnok, ha van szivednek búja,

n.50

S érinti azt fájdalmak ujja,

n.51

Hangot hogy mégsem ad?

n.52

Hiszen a bú mesterkezének

n.53

Verésitől a legszebb ének,

n.54

A legszebb dal fakad. —

n.55

»Haj! zönghet-é a szívnek húrja

n.56

Midőn a bánat tépi, dúlja

n.57

S nem óva nyúl felé?

n.58

Ha durva kézzel gyönge lantod

n.59

Kemény sziklához paskolandod :

n.60

Hármonia ke!-é?«

n.61

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

n.62

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

n.63

S nincs tárgy, kiöntened?

n.64

Tettekre híni fel a vásott

n.65

Idők fiát szent hivatásod,

n.66

Munkára költened! —

n.67

»Nem gyávaság korában éltem,

n.68

Iváttam sokat, mindent megértem,

n.69

Mind a szépet, nagyot,

n.70

Miről zengett magasztos ének,

n.71

Mit föl jegyezvén a történet,

n.72

Csodául fennhagyott:

n.73

»Iváttam Marathon győzedelmét,

n.74

Spárta leányi honszerelmét,

n.75

Xerxes özön hadát,

n.76

Leonidást Thermopylaeben,

n.77

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

n.78

Buzdítni a csatát. . . «

n.79

Csodálatos! hát mégse szólal

n.80

Húrjaidon magasztaló dal?

n.81

A hőslakoma vár :

n.82

Csaták után, hűs

mirtusz

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

myrtus

Szövegforrás:
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860

mirtusz

Szövegforrás:
ÖK

enyhén,

n.83

Nyugvó daliák közt pihenvén,

n.84

Édes a dal s pohár.

n.85

— »Csaták után, haj! nincs vidám tor,

n.86

Mit ének fűszerezne s vándor

n.87

Kehelynek örömi:

n.88

Ciprus ködében a daliák

n.89

A dalnok énekét nem hallják

n.90

— Nem értik — zöngeni!

n.91

»De ő nem is zeng. Tehetetlen

n.92

Lantját letészi csüggedetten

n.93

És szíve felzokog :

n.94

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

n.95

Félisteni régmúlt időnek,

n.96

Szerencsés dalnokok!

n.97

»Fényes, magasztos korban élni,

n.98

Büszkén emlékezni, s remélni,

n.99

Tinéktek adatott!

n.100

Osztozni a hősnek babérján,

n.101

Vagy bús panaszt

emelni sírján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

említni sírján

Jegyzet nyilván tollhiba: emelni h.

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.102

De mindig — szabadot.

n.103

»Megállapítni az időnek,

n.104

A múlt ködébe sietőnek,

n.105

Rohanó kerekét,

n.106

Bírván szelíd ének hatalmát,

n.107

Örökéltűvé tenni a mát

n.108

S tegnap történetét.

n.109

»Tinéktek adatott, a

gyenge

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

gyenge

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.110

Lant húrjain játszani s zengve

n.111

Éltetni az

erős

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Nagyenyedi Album, 1851
KK 1856
KK 1860
ÖK

erős

Szövegforrás:
Kézirat (OSzK) - Őskori ballada címen

n.112

És, kit nehéz vas dönte sirba,

n.113

Az istenekkel tenni sorba, —

n.114

Feltámasztván a hőst.

n.115

»És adatott vala tinéktek

n.116

Teremteni új nemzedéket

n.117

Az elhunyt sirjain ;

n.118

Építni várost, Amphionként,

n.119

Hol durva kő mozdúla önként

n.120

A lantos húrjain.

n.121

»Én a kifáradt küzdelemnek

n.122

Hanyatló korszakán merengek,

n.123

Szemem alátekint . . .

n.124

Késő, habár láttam virágát,

n.125

Biztatnom a kidőlt faágát :

n.126

Virágozzék megint.«

(1851.)