X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Moore verseiből: A dalnok elhullt...

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Mind a három csak a Hátrahagyott versek közt jelent meg.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

(Irish melodies-kötetéből.) A leigázott ír nép keserűségét megszólaltató Moore közel állt költőinkhez. Az elsőt
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
is lefordította 1847-ben, distichonokban, szabadon, s erről jegyzetet csatolt hozzá. 48-ban
Petőfi
Petőfi Sándor
is lefordította.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nál elégia,
Petőfi
Petőfi Sándor
nél a szabadság himnusza,
Arany
Arany János
nak az 50-es években ugyanazt jelentette, mint írójának. A második az eredetinek csak két első strófáját adja, irónnal, a lap szélén. Alatta : Régi kísérlet.
Petőfi
Petőfi Sándor
ezt is lefordította, az egészet. A dalnok elhullt... Moore : The Minstrel-boy költeményének 2. versszaka ; erre Versényi György mutatott rá. IK., 1896. 363. 1. Lefordításával
Arany
Arany János
Petőfi
Petőfi Sándor
emlékének áldozott.
 
A DALNOK ELHULLT . . .  
 
 
n.1
A dalnok elhullt! — ám iga
 
n.2
Nem sujtja büszke szellemét ;
 
n.3
Megnémult a kedves koboz,
 
n.4
Ő tépte hurját szerteszét ;
 
n.5
Mondván : »Ne láss bút, lánc miatt,
 
n.6
Szerelem s vitézség lelke te!
 
n.7
Rabul ne zöngjen húrjaid
 
n.8
Szabadnak termett éneke!«