X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Moore verseiből: Oh! Ne bántsd a költőt...

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Mind a három csak a Hátrahagyott versek közt jelent meg.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

(Irish melodies-kötetéből.) A leigázott ír nép keserűségét megszólaltató Moore közel állt költőinkhez. Az elsőt
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
is lefordította 1847-ben, distichonokban, szabadon, s erről jegyzetet csatolt hozzá. 48-ban
Petőfi
Petőfi Sándor
is lefordította.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nál elégia,
Petőfi
Petőfi Sándor
nél a szabadság himnusza,
Arany
Arany János
nak az 50-es években ugyanazt jelentette, mint írójának. A második az eredetinek csak két első strófáját adja, irónnal, a lap szélén. Alatta : Régi kísérlet.
Petőfi
Petőfi Sándor
ezt is lefordította, az egészet. A dalnok elhullt... Moore : The Minstrel-boy költeményének 2. versszaka ; erre Versényi György mutatott rá. IK., 1896. 363. 1. Lefordításával
Arany
Arany János
Petőfi
Petőfi Sándor
emlékének áldozott.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
OH! NE BÁNTSD A KÖLTŐT . . .  
(Oh ! Blame not the Bard . . .)  
 
 
n.1
Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,
 
n.2
Hol kéj tesped, a hírt gond nélkül mosolygva :
 
n.3
Többre született ő s boldogabb időkben
 
n.4
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
 
n.5
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
 
n.6
Fel bírá ajazni a hős büszke ívét!
 
n.7
És az ajk, mi most csak vágy dalát lehelli,
 
n.8
Kiönthette voln’ a honfi megtelt szívét.
 
 
 
n.9
De jaj hazájának! — Oda büszkesége,
 
n.10
Megtörék a szellem, mely sohasem hajlott :
 
n.11
Romjain gyermekei titokban sohajtnak,
 
n.12
Mert szeretni vétek, halál védni a hont.
 
n.13
Fia becstelen, míg áruláshoz nem ért,
 
n.14
Megvetik, hacsak nem pirul őseiért :
 
n.15
Egy szövétnek fénye vezet méltóságra,
 
n.16
Melyet gyújt a hazát elemésztő máglya.
 
  (Az ötvenes évekből)