Vágtat a ló . . .

Bibliográfiai adatok

Vágtat a ló . . .

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Budapesti Viszhang, 1852. jún. 20.
Szövegforrás III: KK, 1860.
Szövegforrás IV: ÖK.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Budapesti Viszhangban (szerk. Szilágyi Virgil), 1852. jún. 20. A cím után zár jelben : (Emlékezés a »Nagyidai cigányokra«), Másodszor KK. 1856., ugyanígy ; a KK. 1860. ezt írja helyébe : Jövendölés.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Az ÖK. kézi példányában odajegyezte : A Nagyidai cigányok felületes bírálataira.« ( Debreczeni Ferenc is: .A.J. széljegyzeteiből. — IK. 1923. ) A nagyidai cigányokat a könyv megjelenésekor nem értették meg. Toldy Ferenc és több folyóirat eltévelyedésnek nézte »pórszerű gondolatát«. Csak a Viszhang méltányolta, a verssel egy számban ismertetést közölt Szilágyi Sándortól,

Mefiszto

Szilágyi Sándor

néven.

Arany

Arany János

költői öntudatának (

Erdélyi

Erdélyi János

hez, 1856. írt levele mellett) szinte egyedülálló példája. Tanulságos, mennyire hajlik

Arany

Arany János

a szimbolikus kifejezésre, kivált, ha önmagáról szól. A vers a Pegazus-jelkép reális változata. (Hasonló magatartásból termett

Ady

Ady Endre

nál: Dalok tüzes szekerén). Ez időben kezd

Arany

Arany János

a hun-eposz tervével foglalkozni ; talán erre céloz a vers mellé írt megjegyzés : Jövendölés. Németül: Handmann : Arany‘s ausgew. Gedichte.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

VÁGTAT A LÓ . . .

n.1

Vágtat a ló a pusztába’,

n.2

Mint a villám, viszi lába,

n.3

Ég az ostor szennye testén,

n.4

A sarkantyú oldalába’.

n.5

Kénye-kedvén rossz katangok

n.6

És lapú közt hogy csatangolt,

n.7

Kikiálták vén gebének,

n.8

S hámba fogták mint bitangot. —

n.9

Máskor ugyan jobbnak látták,

n.10

Most, silány dög, úgy találták ;

n.11

Szánakoztak rajta csúful,

n.12

S hej, be nehezen sajnálták !

n.13

»No mi is lesz már belőle?

n.14

Alig van a csontja, bőre,

n.15

Lépni sem tud, vagy ha lép is,

n.16

Inkább hátra, mint előre !«

n.17

Egy az ostorával csörget,

n.18

Más teszen rá éles nyerget,

n.19

Más kalapját rázza és bőg,

n.20

Mint az, aki sáskát kerget.

n.21

»Co fel, co fel utoljára !

n.22

Lassan-lassan, szegény pára ;

n.23

Nem gyalázunk, nem böcsmérlünk —

n.24

Pénz nekünk a bőröd ára !«

n.25

De keresztül úton, mesgyén

n.26

Vágtat a ló, a nemes mén :

n.27

Oldalában a sarkantyú,

n.28

Gyáva ostor szennye testén.

n.29

S itt egy darab, ott egy darab,

n.30

Itt egy ember, ott egy kalap —

n.31

Fakó szekér — csepü-szerszám —

n.32

Lovag — kocsis — messze marad.

(1852.)

Verzió: II : Budapesti Viszhang, 1852. jún. 20.

VÁGTAT A LÓ . . .

n.1

Vágtat a ló a pusztába’,

n.2

Mint a villám, viszi lába,

n.3

Ég az ostor szennye testén,

n.4

A sarkantyú oldalába’.

n.5

Kénye-kedvén rossz katangok

n.6

És lapú közt hogy csatangolt,

n.7

Kikiálták vén gebének,

n.8

S hámba fogták mint bitangot. —

n.9

Máskor ugyan jobbnak látták,

n.10

Most, silány dög, úgy találták ;

n.11

Szánakoztak rajta csúful,

n.12

S hej, be nehezen sajnálták !

n.13

»No mi is lesz már belőle?

n.14

Alig van a csontja, bőre,

n.15

Lépni sem tud, vagy ha lép is,

n.16

Inkább hátra, mint előre !«

n.17

Egy az ostorával csörget,

n.18

Más teszen rá éles nyerget,

n.19

Más kalapját rázza és bőg,

n.20

Mint az, aki sáskát kerget.

n.21

»Co fel, co fel utoljára !

n.22

Lassan-lassan, szegény pára ;

n.23

Nem gyalázunk, nem böcsmérlünk —

n.24

Pénz nekünk a bőröd ára !«

n.25

De keresztül úton, mesgyén

n.26

Vágtat a ló, a nemes mén :

n.27

Oldalában a sarkantyú,

n.28

Gyáva ostor szennye testén.

n.29

S itt egy darab, ott egy darab,

n.30

Itt egy ember, ott egy kalap —

n.31

Fakó szekér — csepü-szerszám —

n.32

Lovag — kocsis — messze marad.

(1852.)

Verzió: III : KK, 1860.

VÁGTAT A LÓ . . .

n.1

Vágtat a ló a pusztába’,

n.2

Mint a villám, viszi lába,

n.3

Ég az ostor szennye testén,

n.4

A sarkantyú oldalába’.

n.5

Kénye-kedvén rossz katangok

n.6

És lapú közt hogy csatangolt,

n.7

Kikiálták vén gebének,

n.8

S hámba fogták mint bitangot. —

n.9

Máskor ugyan jobbnak látták,

n.10

Most, silány dög, úgy találták ;

n.11

Szánakoztak rajta csúful,

n.12

S hej, be nehezen sajnálták !

n.13

»No mi is lesz már belőle?

n.14

Alig van a csontja, bőre,

n.15

Lépni sem tud, vagy ha lép is,

n.16

Inkább hátra, mint előre !«

n.17

Egy az ostorával csörget,

n.18

Más teszen rá éles nyerget,

n.19

Más kalapját rázza és bőg,

n.20

Mint az, aki sáskát kerget.

n.21

»Co fel, co fel utoljára !

n.22

Lassan-lassan, szegény pára ;

n.23

Nem gyalázunk, nem böcsmérlünk —

n.24

Pénz nekünk a bőröd ára !«

n.25

De keresztül úton, mesgyén

n.26

Vágtat a ló, a nemes mén :

n.27

Oldalában a sarkantyú,

n.28

Gyáva ostor szennye testén.

n.29

S itt egy darab, ott egy darab,

n.30

Itt egy ember, ott egy kalap —

n.31

Fakó szekér — csepü-szerszám —

n.32

Lovag — kocsis — messze marad.

(1852.)

Verzió: IV : ÖK.

VÁGTAT A LÓ . . .

n.1

Vágtat a ló a pusztába’,

n.2

Mint a villám, viszi lába,

n.3

Ég az ostor szennye testén,

n.4

A sarkantyú oldalába’.

n.5

Kénye-kedvén rossz katangok

n.6

És lapú közt hogy csatangolt,

n.7

Kikiálták vén gebének,

n.8

S hámba fogták mint bitangot. —

n.9

Máskor ugyan jobbnak látták,

n.10

Most, silány dög, úgy találták ;

n.11

Szánakoztak rajta csúful,

n.12

S hej, be nehezen sajnálták !

n.13

»No mi is lesz már belőle?

n.14

Alig van a csontja, bőre,

n.15

Lépni sem tud, vagy ha lép is,

n.16

Inkább hátra, mint előre !«

n.17

Egy az ostorával csörget,

n.18

Más teszen rá éles nyerget,

n.19

Más kalapját rázza és bőg,

n.20

Mint az, aki sáskát kerget.

n.21

»Co fel, co fel utoljára !

n.22

Lassan-lassan, szegény pára ;

n.23

Nem gyalázunk, nem böcsmérlünk —

n.24

Pénz nekünk a bőröd ára !«

n.25

De keresztül úton, mesgyén

n.26

Vágtat a ló, a nemes mén :

n.27

Oldalában a sarkantyú,

n.28

Gyáva ostor szennye testén.

n.29

S itt egy darab, ott egy darab,

n.30

Itt egy ember, ott egy kalap —

n.31

Fakó szekér — csepü-szerszám —

n.32

Lovag — kocsis — messze marad.

(1852.)