A hamis tanu

Bibliográfiai adatok

A hamis tanu

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Budapesti Viszhang
Szövegforrás IV: Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Szövegforrás V: Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Szövegforrás VI: Arany János Összes Költeményei
Szövegforrás VII: Arany János Összes Művei

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Budapesti Viszhangban, 1852. II. félév, dec. 12. Másodszor KK. 1856. A cím után mindkét helyen : Népmonda. A KK. 1860. e jelzést csak a tartalomjegyzékben közli, az ÖK. ott sem.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Közvetlen forrását Riedl fedezte fel, Szabó Károlynak kőröstarcsa helynevekről szóló értekezése egyik jegyzetében, az Uj Magyar Muzeum 1850—51. évi folyamában, a 375. lapon. (

Szabó K.

Szabó Károly

kőröstarcsai születésű volt). A jegyzet igy szól: »E regét következőleg hallottam. Régen, talán már száz esztendeje is lehet, a kőrösladányiak a tartsai határ egy részét magokénak tulajdonították... Az öreg Márkus volt a ladányiak tanúja, ki is, miután a csizmájába a talpa alá előre ladányi földet tett,. . . a hely színén. . . az élő Istenre esküdött, hogy azon föld, melyen ő áll, kőrösladányi föld, s . . . ha igazat nem mond, testét a föld ne vegye be, hanem azon örvény nyelje el, melynek közelében áll s lelke nyugalmat ne találjon. Az eskü alapján a bíróság a ladányiaknak ítélte a földet. Nemsokára meghalt Márkus— midőn a koporsót a sírba eresztenék s a sírásók a földet rá kezdték volna hányni,. . . a koporsó a földből felvetődött, a holttest a koporsóból kizuhanva, egyenesen azon örvénynek tartott, s annak fenekére szállott. Azóta is, kivált holdvilágos éjenként, gyakorta látják őt a halászok az örvényből felmerülni, kikhez... e kötődő kérdést szokta intézni: oldjak-e vagy kössek? s ha a tapasztalatlan halászlegény azt találja felelni: oldjon, az egész hálót úgy megbontja, hogy egyetlen szállá változik; kössön, a hálót olyan csomóba gombolyítja, hogy soha többé ember ki nem bontja. Ezért nevezik ezt az örvényt Márkus örvényének.«

Riedl

Riedl Frigyes

rámutat, hogy

Arany

Arany János

nyelvileg is követi forrását, s az utolsó előtti versszaknak mozgása is párhuzamos azéval. ( Arany egyik költeményéről. — Emlékkönyv Kármán Mór 25 éves tanári munkásságának ünnepére, 160—161. 1.) A ladányi mondát

Ipolyi

Ipolyi (Stummer) Arnold

is említi ( Magyar mythologia, 211. 1.). A hamis eskü és bünhödése ősrégi mondatárgy. ( Binder Jenő.Ephk 1900.—17—20. 1.) Magyar változat

Révész Imré

Révész Imre

nél az istenítéletekről szóló értekezésében ( Uj Magyar Muzeum, 1858. 439. 1.) a Balmazújváros határában álló, ,kárhozat halom’ról. Újabban Roheim Géza 50 külföldi változat mellett négy magyart vett számba ( Ethnogr., 1916. 212—221. 1.). Hivatkozik Kálmány Lajosnak A magyar halászok vizi ellenségei c. értekezésében ( Ethn., 1815. 103. 1.) a »holt ember«-re, aki a hálókat összegabalyítja. Névszerint említi Márkus örvényét. Utal

Erdélyi

Erdélyi János

Közmondások könyvében az 1892. számúra: »Cigány módra esküszik«. (Szabolcs megyében egy cigány a csizmájába tett földre esküdött.) Győrffy István ( Ethn., 1917. 210.1.) három megtörtént eset mellett negyediknek Karácsonyi Jánosnak Békés vármegye történetéből (II. 210. 1.) Juhos Istvánét hozza fel, aki épen a ladányi vén Márkus esküjét fordította vissza a tarcsaiak javára. Az »ódó-kötő« szellemeket Ecsedi Istvánnak Népies halászat (1934.) könyvéből magyarázza Mészöly Gedeon ( Föld és nép, 1944. jan.—jún): a hálót kibontják vagy lekötik a víz fenekére. A monda második fele a bűnhödés. A gyergyói székelyek hiedelmében a hamisan esküdök holtuk után égő ujjakkal bolyonganak vétkök helyén, ’gyertyás embereknek‘ hívják őket. (Győrffy, Kálmány.) Németül: Handmann : Arany’s ausgew. Gedichte ; Gragger-Lüdeke. Zenét szerzett hozzá Hetényi Albert (Klöckner-féle melodrámák, 5. 1907. ).

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: II : Kézirat

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: III : Budapesti Viszhang

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: IV : Kisebb Költemények 1856-os kiadás

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: V : Kisebb Költemények 1860-as kiadás

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: VI : Arany János Összes Költeményei

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)

Verzió: VII : Arany János Összes Művei

A HAMIS TANÚ.

n.1

Állj elő, vén Márkus ! vedd le a süveget,

n.2

Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet ;

n.3

Tartsd fel három ujjad : esküdjél az égre,

n.4

Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas Istenségre :

n.5

Hogy

az a darab föld

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

az a darab föld

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

, a melyen most állasz,

n.6

Nem tarcsai birtok, — ladányi határ az.

n.7

Eléálla Márkus, térdben összeesve,

n.8

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne ;

n.9

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol,

n.10

Fázik, aki ránéz s a halálra gondol ;

n.11

Kezei reszketnek : tán erő hijában?

n.12

Tán a lelki vádtól, vénség álarcában?

n.13

Esküszöl — »Esküszöm az élő Istenre,

n.14

Utolsó napomra és örök idvemre. — «

n.15

Esküszöl — »Esküszöm, s ha hamisat szólok :

n.16

Se földben, se mennyben ne lehessek boldog ;

n.17

Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem :

n.18

Ama sebes örvény hánytorgasson engem. —«

n.19

Lakoma Ladányban, — muzsika, mulatság ;

n.20

»Ej, haj ! dinom-dánom : mienk az igazság ;

n.21

Nem azé a madár, aki

elszalajtja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás
Arany János Összes Művei

elszalasztja

Szövegforrás:
Arany János Összes Költeményei

n.22

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta.

n.23

Lám a vén Márkusnak esze volt előre :

n.24

Talpa alá tette, úgy esküdt a földre.«

Jegyzet Azaz : egy darab ladányi földet készített jó előre talpa alá, s így az eskünél mentalis reservatával élt.

n.25

Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban :

n.26

De mintha keserűt érezne a borban.

n.27

Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle,

n.28

Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre.

n.29

Négy harang siratja, két pap megdicséri,

n.30

Mint becses vendéget, sok nép kikiséri.

n.31

Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig,

n.32

Mellyel a világi élet becsukódik,

n.33

Nyitva már az ajtó, készen a sír szája,

n.34

Úgy látszik hogy épen a halottat várja ;

n.35

Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan,

n.36

Fekszik a koporsó, odalent, a sírban.

n.37

És a fekete föld, amint hull, amint hull,

n.38

Nyögve a koporsó megrendül, megindul,

n.39

Kivetődik a sír dobbanó partjára,

n.40

Ropogva szakad föl fedelének zára :

n.41

Megrázkodik a test és talpra ugorván

n.42

Szeme fehérével körülnéz mogorván.

n.43

S amint három ujját emeli az égre,

n.44

Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne ;

n.45

Majd a néptolongás közepébe törvén,

n.46

Odafelé tart, hol kútat ás az örvény,

n.47

Hol a forgó habok, leszállván a mélybe,

n.48

Fejöket befúrják a parázs fövénybe.

n.49

Az időtől fogva, mikor a hold felkel

n.50

S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel,

n.51

Gyakran látni Márkust — ég felé az ujja —

n.52

Mélységből kibukni s elmerülni újra,

n.53

És, mikép izgága volt egész élete,

n.54

Így kötődik szóval : »Oldjak-e? kössek-e?«

n.55

Ne feleljetek rá,

körözsi

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Összes Költeményei
Arany János Összes Művei

körösi

Szövegforrás:
Kézirat
Budapesti Viszhang
Kisebb Költemények 1856-os kiadás
Kisebb Költemények 1860-as kiadás

halászok !

n.56

Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok ;

n.57

Kötni: összekötné hálótok egy bogba,

n.58

Oldni : széjjeloldná hosszan a habokba ;

n.59

Halkan imádkozva evezzetek itt el ;

n.60

S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

(1852.)