Száz éve, hogy Arany János első nagyobb költői
művei megjelentek. 1856-ban adta ki Kisebb Költeményeinek első gyűjteményét, két kötetben; ez
nyolc kiadást ért, nem számítva a puszta utánnyomásokat, válogatott és iskolai
kiadásokat, melyek a számot megháromszoroznák. 1867-ben megjelentek Összes Költeményei, hat
kötetben. Az I —II. kötet tovább vitte a kisebb költemények sorát; a III. Toldi, Toldi estéje; IV. Buda halála, Murány ostroma; V.
Furcsa hősköltemények: Az elveszett
alkotmány, A nagyidai cigányok; VI. Elegyes költői darabok. Ez a gyűjtemény tíz kiadást ért.
Élete vége felé a költő Összes Művei-t készítgette kiadásra,
az azonban már halála után indult meg, 1883-ban, nyolc kötetben, műfordításait és prózai munkáit is magába
foglalva, némi tájékoztató adatokkal, Ráth Mór
kiadásában. A költő kikötötte a kiadónál, hegy a szövegek gondozását hozzáértő egyénre
bízza. A kiadó Lehr Alberthez fordult, végül mégis
Váczy János és Palmer Kálmán gondozták a kiadást, Arany László felügyelete alatt. Az V. és VIII. kötet végén könyvészeti
jegyzeteket közölt Markovits Sándor, a versek első
megjelenési helyéről, az addigi kiadásokról, a bírálatokról ; összeállította a költő
életrajzához addig felgyűlt cikkek és levelek jegyzékét. Ez is tíz kiadást ért meg.
(Jele alább ÖM.) A gyűjtemény nem volt teljes, hiányzott belőle mindaz, amit a költő
maga ki nem adott kötetben, több régebbi verse, számos félbemaradt epikai műve, kisebb
prózai dolgozatai. A gyűjteményt folytatta is Arany László, a költő Hátrahagyott Iratai és
Levelezése közzétételével, négy kötetben, több arcképpel, kézirathasonmással s
egyéb képekkel. Az első kötet a Hátrahagyott Versek. A
második kötetet hátrahagyott kisebb prózai művek tették, bírálatok, nyelvészeti
apróságok; a harmadikat és negyediket a levelezés. Az egész tizenkét kötetes
gyűjteményről változatlan újabb lenyomatokat adott ki, többször is,
Arany
műveinek új kiadója, a Franklin Társulat.
1924-ben öt nagyalakú kötetben
különválasztva jelentek meg a költő által közzétett és gyűjteményeibe is fölvett
költemények, külön azok, amelyeket gyűjteményeiben mellőzött. A szövegeket Voinovich Géza gondozta. Ezt a kiadást vette alapul a
Franklin Társulatnak Arany János
Arany
összes
verses műveit egy vaskos kötetbe foglaló kiadása (1932), melyet egy év múlva a prózai müvek hasonló kiadása követett. A
prózai munkák kötete teljesebb tartalommal jelent meg 1949-ben.
Arany János
Így teljesedett ki
Arany
költői
hagyatéka. Műveinek nagy része megjelent népszerű, olcsó alakban, egy-kettő, átdolgozva,
a ponyván is. Jelen kötettel meginduló kiadás Arany János
Arany
műveinek első szövegkritikai teljes kiadása.
Arany János
Teljes : a versek közt először tesz közzé két egészet, több töredéket és
fordítást, a nagyobb költői, műveknek néhány kihagyott részletét, több versszakát. A
prózai művek során egy-két eddig mellőzött bírálat mellett egész kötetnyi jelenik meg
Vegyes prózai művek címen, tanári éveinek iskolai
munkáiból, szerkesztői kisebb cikkei- és üzeneteiből, főtitkári hivatali irataiból,
beszély-töredékei és fordításai. — Jelentősen bővül a levelezés, midőn
Arany
baráti körének egymással váltott leveleiből is
felveszi a költőre vonatkozó részleteket.
Arany János
A beosztás-ban az alábbi rendszert követi: Az I. kötet azokat a
költeményeket foglalja magában, melyeket a költő maga közzétett és gyűjteményeibe is
befogadott; ezek közt van helyük azon politikai vonatkozású verseinek, melyeket
gyűjteményébe a maguk idején a cenzúra miatt nem vehetett fel ; beillik a sorba néhány
vers a hátrahagyottak közül, mert kiegészítik a költő életének rajzát s a pálya vonalát.
Külön kötetbe vannak gyűjtve a verstöredékek, rögtönzések, sóhajok, tréfák, — a költő
napjainak bizalmasabb megszólalásai. Költészetének e morzsái is időrendben kísérik
életét; a munkaközben elhullt ezen törmelék a jelen kiadás VI. kötetében mégegyszer
viszszamutat életének korszakaira. Melléjük csatlakoznak a félbemaradt kisebb epikai
művek. (Egy jegyzékben össze vannak állítva gyermek- és fiatalkori próbálkozásai,
melyeket csak hírből ismerünk.) A nagyobb költői alkotások szintén időrendben követik
egymást. Az elveszett alkotmány és a két Toldi után (II. kötet) a III. kötetben az 1847— 53. közt keletkezett művek, azután Buda halála, együtt Csaba királyfi töredékeivel
(IV .); az V. kötetben Toldi szerelme, külön, mert időben
messze esik elődeitől, s műformára, hangra, színre, felfogásra különböző; hozzá simulnak
a Daliás idők régebbi, félbemaradt jegyzetei, a kihagyott
részletek, az első tervek följegyzései s az előtanulmányul gyűjtött anyag. A verses
műveket a Shakespeare- és Aristophanes-fordítások követik (VII.— X .). A prózai művek
első kötete a nagy tanulmányoké; a bevégezetlenek mellett állnak későbbi folytatásaik,
és, ahol vannak, a még feldolgozatlan jegyzetek. így együtt lesznek az egy tárgykörbe
tartozó dolgozatok. Ezt követik a bírálatok, azután a kisebb cikkek, nyelvészeti
apróságok. Befejezi a gyűjteményt a költő levelezése. A levelek eddig levelező
személyenként voltak csoportosítva. Most időrendben, folyamatosan tárják fel a költő
élete folyását.
A szöveg közli a változásokat, amelyeket a költő a kéziraton s azután a még
életében megjelent kiadásokban, sőt kézirat-példányaiban is tett. E javítások
Arany
műgondja mellett különösen
tanulságosak : feltárják az egyes művek jegecülését, általában a művészi alkotás
folyamatát. A nagyobb művek kéziratai hozzáférhetők, mert Arany Lászlóné azon városok közkönyvtárainak ajándékozta, hol a költő egy
vagy több művét írta. A Vándor cipó kézirata Arany János
Mármaros-sziget
könyvtárában van, Rózsa és Ibolyá-é a kisújszállási ev. ref. főgimnáziumban,
Az elveszett alkotmány eredeti kézirata, a Kisfaludy
Társaság ereklyéi közt, Murány ostroma s a Szent-Iván-éji álom fordításának kézirata Máramarossziget
Nagyszalontá
n a csonka toronyban, Katalin, A nagyidai cigányok, Szent László füve a nagykőrösi gimnázium könyvtárában, a kisebb költemények
1856-ig terjedő tisztázott kézirata a
kolozsvári egyetem könyvtárában, a Toldi-trilógiáé az Orsz.
Széchenyi Könyvtárban, Buda halálával együtt, Csaba elöhangja a debreceni kollégium könyvtárában, az
Aristophanes-fordítások a Budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Régiebb
versek tisztázata meg a Kapcsos könyv a
Kisfaludy-Társaság ereklyéi közt, a költő levelezésének nagy része a Magy. Tud. Akadémia
kézirattárában. Minderről pontosabban az egyes művek jegyzetei adnak számot.
Nagyszalonta
A jegyzetek megvilágítják a művek keletkezését, szövegük változásait,
kapcsolatukat a költő életével, a korral, az esetleges vonatkozásokat, a tárgy eredetét
és útját a költőhöz, történelmi hátterüeknél a forrásokat, a kidolgozás menetét. Utalnak
a levelezésből kiszemelhető adatokra, bár röviden, mert a leveleket a kiadás úgyis
közli; bővebben csak olyan esetben, ha a levélben a költő a szóbaníorgó költeményt
magyarázza. Felsorolják a mű számottevő bírálatait, a máig felgyűlt irodalmat, a
fordításokat, a zenei és képzőművészeti feldolgozásokat.
A kiadás a M. T. Akadémia mai helyesírását követi. Meg kellett azonban óvni
a költői nyelv szabadságát, a hangzók rövidsége vagy hosszúsága dolgában a versmérték
miatt, általában a ritmus és jóhangzás tekintetében. — A szülőföldjén otthonos hosszú
hangzók ellenében a költő rövidségökre ügyelt, nehogy egész sorok lebegése elnyúljon.
Helyesírása egyben-másban egyéni : nem írt egybe jelzős szavakat oly sűrűn, mint újabban
szokás, takarékosabban bánt a vesszőkkel, mellőzte ott, hol az élő beszéd nem tart
szünetet, egyes rövid hasonlításoknál is, mint előtt, ha ez egy-két szóból
áll és egy jelzőnek tekinthető; sokszor tett kettős pontot, amivel a szapora hogy-okat
kerülte.
A kisebb költemények kiadásának tervét
Tompa
pendítette meg. (Levele 1853. dec. 18.) Tompa Mihály
Arany
eleinte nem gondolta, »hogy belőlük egy kötet kitelnék« (lev.
1854. febr. 23.). Első verseinek
kéziratait meg sem őrizte volt; mikor Nagykőrösre költözött, a
Pesti Divatlap és az Életképek
évfolyamait, melyekben azok napvilágot láttak, Arany János
Szalontá
n hagyta sógoránál; később kérte meg, hogy írja ki azokból az ő
kisebb verseit: »mégis szeretném összegyűjtve megtartania (Levele Ercsey Sándorhoz, 1853. május 20.) Azonban kisebb versei »ezidőtájt meglehetősen
felszaporodtak« — írta később az ÖK.
Elegyes Darabjainak előszavában, s 1855-ben hozzálátott összegyüjtésükhőz. Köttetett fehér papírból
egy ujjnyi vastag könyvet, belső lapjára odaírta : Régiebb versek
tisztázata. I. Alanyi költemények. (24 költemény), hátrább pedig: Vegyes tisztázatok, iratási időrendben (10 vers). Ez időtől
fogva megtartotta versei első fogalmazását; ezek 1944— 45-ben
Nagyszalonta
Buda
ostroma alatt elégtek; a költő változtatásai (a
variánsok) már le voltak másolva, ezek a másolatok megmaradtak, így lehetséges közlésük
a jelen kiadásban. Mikor a kisebb költemények kiadása megvalósult, maga írta össze
azokat a nyomda számára, két kötetben, 352 lapon. Ezt a kéziratot Arany László özvegye az Erdélyi Múzeum könyvtárának ajándékozta.
(Raktári száma 337.) Leírás közben sok helyütt javított a szövegeken; ez a másolat
szolgált kéziratul 1856. a Kisebb Költemények kiadásánál, mely magában foglalja a
javításokat. — Későbbi években ismét egy könyvbe tisztázgatta le költeményeit, a
kulccsal zárható »kapcsos könyv«-be, melyet Gyulai Pál adott neki. Ezt Arany Lászlóné ajándékából a Kisfaludy-Társaság ereklyetára őrzi.
Budapest
Eleinte többet szándékozott javítgatni már megjelent versein (Szilágyi Istvánnak, 1847.
nagypéntek), később erről letett (
Tompá
nak, 1857. márc.
8.). Toldi és Toldi
estéje kiadása dolgában már összeköttetésben állott Tompa Mihály
Heckenast
pesti könyvárussal. Most is őhozzá
fordult. Megegyezésük szerint a kiadásból 1500 példány kisebb alakban, 500 példány nagy
nyolcadrétben jelent volna meg. (A nyolcadrét kiadást Heckenast Gusztáv
Ercsey
nek is említette, 1856. jan. 12., de az elmaradt.) Május elején megjelent a gyűjtemény: Arany János Kisebb Költeményei. Első kötet, a költő arcképével. 4 + 2 4 0 1.;
második kötet 4 + 252 1., 8 r. Ercsey Sándor
Pest
. 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. (Ára, mint Erdélyi János bírálatából látni: 2 frt. 36 kr. pp.). Az arckép Barabás Miklós
1856. évbeli rajza után készült. Ezt a
kiadást az alábbi jegyzetek így jelölik : K K . 1856. — E kiadás
megjelentéig Budapest
Arany
kézirataiban és
nyomtatott szövegeiben a régi helyesírással élt: a ki, melly, olly ; — ettől fogva tér
át az újabb helyesírásra. Elhagyta a kötetekből a szabadságharcra vonatkozó verseit,
azokat a cenzúra nem engedte volna át. El, kíméletből, A honvéd
özvegyé-t, néhány apróságot, viszont sokat fölvett, amelyekben a cím vagy a
tárgy leplezte a vonatkozást, minők: A rab gólya, A lantos, E . . . G . . .-nak, Ráchel, A dalnok búja stb. Bevett
nagyobb elbeszélő költeményeket: Szent László füve, Katalin, A Jóka ördöge, Keveháza, Az első lopás. — A két
kötet ezekkel együtt 90 költeményt foglalt magában. Arany János
Heckenast
előfizetést is hirdetett. Bérczy Károly jegyezte fel bírálatában a »pirító tény«-t,
hogy Toldi költőjének költeményeire mindössze 364 előfizető
gyűlt össze. Nem voltak kelendőbbek Heckenast Gusztáv
Vörösmarty
nak, a Szózat költőjének Ujabb munkái sem, melyek gyűjteményét maga adta ki 1840-ben ; 42-ben
Vörösmarty mihály
Kossuth
szólalt fel a Pesti Hírlapban (148. sz.), hogy »alig kelt el 3— 4 év alatt a
két magyar hazában 200 példány« s kevésbe múlt, hogy a nyomtatási költségek miatt a
költő foglalás alá nem került. (Vörösmarty Összes Munkái első
kötetének jegyzetei élén hivatkozott erre Gyulai Pál. — Érdekes, hogy Losonczy László »500
aláírót gyüjthetett« — írja Kossuth Lajos
Arany
Arany János
Tompá
nak, 1852. okt. 1.)
Tompa Mihály
A műbírálat elismeréssel fogadta a gyűjteményt. Erdélyi János már előbb megállapította
Arany
lyrájáról, hogy »tudatosan alkotó művész«, az »öntudatos
népiesség kiváló képviselője«. (
Egy századnegyed a magyar
szépirodalomból. — Pesti Napló, 1855. szept., okt., nov.
,— és Kisebb
prózái, II.) — A Hölgyfutár ismerteti a köteteket
elsőnek ; a -h -e betűk nyilván Arany János
Tóth Endré
t takarják (1856. május
28., 29.). Kivált a
balladákat emeli ki; »legkevésbbé subject« költőnek mondja. »Költészetünk
rímtisztaságára legtöbbet egyengetett^ elismeri, de gáncsolja asszonancait. —
Tóth Endre
Greguss
kora Ȏrzelmi
képmásának«, »a nemzet arcképfestészének« nevezi. (
Általános
észrevételek legújabb irodalmunk körül. — Kelet
Népe. Kiadja Török János. 1856. 94. s köv. 1.). Greguss Ágost
Greguss
a kisebb költeményekről egész
cikksorozatot írt a Pesti Naplóban (1856. május 31— jún. 22.). Hangsúlyozta
a művészi szerkezetet, érzelmei »tárgylagosítását«, leíró, festő művészetét. A
balladákról szólva (itt regélynek nevezi) szinte vázlatát adja későbbi tanulmányainak,
verstani művészetét pedig saját Verstanával igyekszik
összeegyeztetni. Greguss Ágost
Arany
sokallta
»magasztalásait«. (Arany János
Csengery
nek,
1856. jún. 23.)
Csengery Antal
Greguss
cikkei után a Pesti Napló nyomban Bérczy Károly tól kezdett közölni nagyobb tanulmányt, öt számén át (1856. júl. 17-től). Greguss Ágost
Bérczy
azon kezdi, hegy ilyen klasszikus költőt
csak kommentálni kell. Szóvá teszi a népköltő elnevezést, mely onnan ered, hegy az
idegen formák közt »megszoktuk azt, ami magyar, a népnél keresni«, de reméli, hogy a
nemzet és nép jassimilátiója’ után »senkinek eszébe sem fog jutni, népiesnek nevezni
azt, mi forma, hang, kifejezés, érzelem, észjárás tekintetében. . . nem egyéb, mint
magyar.« — E kérdés körül parázs vita kerekedett. Salamon Ferenc a Budapesti Hirlapban négy számra
menő tanulmányt kezdett Arany János és a népiesség címen.
(Budapesti Hirlap, 1856. júl. 10— 13; újonnan Irodalmi
Tanulmányai, I. kötet.) Greguss tüstént vitába szállt vele (
Eszmecsere a népiesség ügyében.
Pesti Napló, 1856.
júl. 22
). A vita befejeztével Bérczy Károly
Salamon
folytatta előző tanulmányát, A . J. Kisebb Költeményei közé foglalt elbeszélő
költeményeiről. (
Budapesi Hirlap, 1856. szept. 6— 11, okt. 11— 19
; újonnan Irodalmi Tanulmányai I. kötetében.)
Salamon Ferenc
Erdélyi János a Pesti
Naplóban újabb ismertetést kezdett. (Aug. 26— szept. 3., újonnan Pályák
és pálmák kötetében.) Ez a bírálat a legszigorúbb, de nem ment tévedésektől.
Arany
nem is állhatta meg, hogy
félreértéseit magánlevélben szóvá ne tegye (1856. szept. 4). Ez a levél több költeményének eszméjét és célzásait
megvilágítja. (Arany János
Szemere M.
Szemere Miklós
Arany
hoz, nov. 25., Arany János
Arany
Szemere Miklósnak, 1857. nov. 29., Arany János
Tompá
nak 1857. ápr.
19. és dec. 29.)
Tompa Mihály
A kritika elismerését betetőzte, hogy a gyűjteményt később a M. T. Akadémia kétszáz
aranyból álló nagy jutalmára méltatta. Az I. osztály 1861. dec. 19-i üléséről így szól a jegyzőkönyvnek idevágó pontja
(Csengery Antal fogalmazta) : »Arany János kisebb költeményei költészetünk legújabb
korszakában nemcsak mélységre és lyrai alkotásra nézve elismerten első helyt állanak,
hanem mint a félreértett népiesnek felkapása által elsekélyedett és teljes formahiányban
szétáradó költészetünknek elsülyedéséből kiemelkedésére üdvös irányt mutatnak, midőn a
népiesből csak az eszmei tartalmat, a formából csak az aesthetikailag érvényest veszik
át s művészileg dolgozzák fel. Emellett költői nyelvünk alakításában
Kazinczy
és Kazinczy Ferenc
Vörösmarty
után a néptől ellesett és nemesített
szépséget visszatükröző nyelvezetükkel egy új, saját időszakot teremtettek.« — »Az
osztály ezen véleménye egyhangúlag helyeseltetett.«
Vörösmarty Mihály
Ettől fogva a kisebb költemények jobbára az Összes Költemények
meg az Összes Művek közt láttak napvilágot.
Az Összes Költemények
1867. aug.-ban jelentek meg
(
Tompá
nak aug. 6.), hat kötetben: Arany János Összes Költeményei, arcképpel, (Tompa Mihály
Simonyi
fényképésznél készült) Simonyi Antal
Pest
, 1867,
Ráth Mór tulajdona. (A jegyzetekben : ÖK.) Budapest
Ráth
3000
forintot fizetett az első évben, ötszázat a harmadikban ; ha 800 előfizető gyűl össze,
akkor 4000, 1200-nál 5000 frt-ot. A szerződést Ráth Mór
Arany
fogalmazta, megvolt iratai közt. (A kiadás személyi
körülményeiről 1. az életrajzot, III. 197— 199 l.). Az első kötet a Kisebb Költemények tetemesen bővített kiadása: 135 költemény. Közbe van
iktatva több régebbi költemény, Az új görög dalnok, Szabad hajdú dala (később: Nemzetőr-dal), A rodostói temető, A rablelkek, Álom-való, Válság idején, Évnapra, Agió-világ, Egynémely nagy ócska
emberre, Hecc-hecc !
Nyalka huszár. A K .K . II. kötetének
tartalma után még 27 költemény következik. Végső A walesi
bárdok. A VI. kötet Elegyes költői darabok (az
előfizetési felhívásban még Töredékes holmi) címen
nagyobbrészt töredékeket foglal magában, mint: A betyár, A lacikonyha, A falu bolondja, Furkó Tamás, Vojtina levelei, Vojtina Ars poétikája stb. E kötethez a költő külön előszót
írt. Itt következik. (Elébe tett négy sort A dalnok búja
költeményből.)
Arany János
Szokatlan, hogy valamely író, ki még él s talán munkára sem képtelen, ennyi töredékkel
lépjen közönség elé, mennyit e kötetben vesz az olvasó. Az ilyenek, ha nem de
funere domini rapta, méltán nyomhatnák szerzőjökre a könnyelműség vádját.
Azért, mi ritkább szokásim közé tartozik, nem hagyhatom őket néhány sor előszó
nélkül.
Az idő, melyben e töredékek nagyobb része kelt, nem vala alkalmas hosszabb költői
dolgozatokra. Nem, másutt se, a nyugoti gazdagabb irodalmakban, hol az össze nem
pontosulhatott költői erőt szintén apróságokban elforgácsolva látjuk; annál kevésbbé
nálunk, az 1849 . utáni leveretés időszakában, mely
kivált a szerző lelkületére ólomsúllyal borult. Ki egyes dolgozatim évszámára pillant,
látni fogja, hogy 1848 -ig, három év alatt
(pedig szellemnyügző hivataltól éjente lopott órákban) négy nagyobb dolgozatot fejeztem
be, több-kevesebb sükerrel. E korból nincsenek töredékeim ; és ha a szomorú katasztrófa
közbe nem jő, később is alig hagytam volna valamit befejezetlen. De jött az általános
izgalom, jött a csüggedés kora. Mint a patak, melynek útjába szilatömbök hengerültek,
egyszerre irányát veszti: egy része tóvá tesped, más része több ágra szakadva keresi a
kifolyót, de különböző szerencsével; némely ágacska vékony hegyi csurgó alakjában
menekül, más vadvíz gyanánt bukkan elő, más, egy darabig futva, posvánnyá lapul, vagy
iszap és fövénytalajban vész el : úgy voltam én. Hajtott a munkaösztön, de nem találtam
irányomat. Az a derült nagyobb munka, melyben 1848
. előtt hős-idylli képeket kezdtem rajzolni (Toldi), elvesztette rám varázsát; más, kedélyemhez s az általános hangulathoz
illőbb tárgyat kellett keresnem. Így fogtam a Bolond Istók
első énekébe, mely mű, fesztelen alakjában, mind subjectív élményeim s érzelmeim, mind a
közhangulat humorának kifejezésére alkalmasnak látszott. De a munka nagynak volt kezdve,
a modor is nálunk szokatlan : kétely fogott elő, vajon minden rápazarlott erőm és időm
után is fogja-e élvezni a magyar közönség. Annyival igazoltabbnak hivém ez aggodalmat,
mert a belőle egy vidéki lapban név nélkül megjelent mutatvány (csaknem az egész első
ének) mondhatni semmi figyelmet se gerjesztett, s ha egy nagyon competens műbírónak évek
múlva tett nyilatkozatát kiveszem, (ki az ismeretlen szerzőt váltig
magasztalta előttem) bizony, a varjú sem károgott utána. Istókkal egyidejűleg, vagy már
elébb, némely kisebb munkákat is körvonaloztam. Ilyen lett volna Furkó Tamás, mely a forradalmi bramarbások hőstettein akart nevetni — sírnom
kellett, s abba hagytam. Ilyen a Falu bolondja, mely azt
akarta feltüntetni, beszély alakban, mivé lesz a nép közt egy oly költői természet, mely
a mostoha körülményekből soha ki nem fejlődhetve, nyomtalanul vész el. Később ez
alapeszmét, nagyobb mérvben, a Bolond Istókba vittem volna
át. A Betyár című néprománckört tárgya miatt nem véltem
kiadhatónak valaha. Vojtina levelei egy, a hívatlan dúdolókat
elriasztó szatira-ciklus akart lenni. Megszántam szegényeket, hisz magyarul
döngicséltek! Még egyszer, évek múlva, zaklatott az ösztön, e modorban valamit írni, de
már nem ostorozva, inkább tanítólag; s kezdém Vojtina Ars
poétikáját. De kritikai lapszerkesztésem alatt elég alkalmam volt meggyőződni,
hogy praeceptorságom nem kell senkinek — jó, hát nem kell. — Az a néhány
stanza, mely Mátyás bevonúlását ecseteli, bizonyos efféle látványosság
által gerjesztve, egy a nagy király udvarában játszó sajátságos békeeposz
kezdete lett volna. Csaba tervezései nyomták háttérbe; itt leginkább a
stanzák alakja végett áll.
Azonban egy ( 1853 óta tapasztalt) fizikai
változásom mind inkább elcsüggesztett, hogy nagyobb művet valaha befejezhessek. A kisebb
költemények ez időtájt meglehetősen felszaporodtak; de minden kísérlet, a nagyobbakat
egész kitartással révpartra vonszolni, csak fájdalmas elégedetlenségben végződött. így
lettem én, hajlamom, irányom, munkaösztönöm dacára, subjectív költő, egyes lyrai
sóhajokba tördelve szét fájó lelkemet. Midőn e convulsiók után nyugalmam vissza kezde
térni: a balladákhoz fordulék. Ezek elsőjét (Rákócziné, mely
azonban most sem »opportunus«) még 48 -ban
írtam, csupán népdalunk nyomán indulva, előbb, mint csak egyet is láttam volna az
éjszaki balladákból. A forma tetszett, nekem is, másnak is, s elcsüggedve hosszabb
lélekzetű munkák befejezhetése felől, egy balladakört terveztem : A
Hunyadiak. Három-négy ballada lett az eredmény. Nem sorjában akartam megírni,
hanem majd egy, majd más kiválóbb mozzanatot ragadni meg, azután úgy kötni össze egy
egésszé. De meg kelle győződnöm, hogy százával a ballada nehezen jő, s ha ihlet jőne is,
egység bajosan lesz.
Ha még fölemlítem, hogy Losonczi
1848 -ban, egyenesen a népre hatni akaró
iránnyal volt írva, s így inkább krónikás modorban tartva ; s hogy
Tassó
t és Tasso, Torquato
Ariostó
t nem vala szándékom egészen lefordítni,
csak kísérletet tevék, minő hang s forma lenne alkalmas mindenikhez : be is zárhatom ez
apologiát, Ariosto, Ludovico
Goethe
módosított szavaival:
Goethe, Johann Wolfgang
A gyűjtemény nagy negyedrét kötetben is megjelent,
Vörösmarty
és Petőfi hasonló kiadásainak módján, arcképpel, aranymetszésű
diszkötésben, melynek aranynyomású címlapján a Múzsa koszorús alakja lebeg.
Arany János Összes Költeményei, a költő arcképével,
Vörösmarty Mihály
Pest
, 1867.
Ráth Mór tulajdona. (4— 766 l.) Than Mór és Lotz Károly
fényképezett rajzaival. A rajzokat Budapest
Ráth
a
versek szövegével külön is kiadta :
Arany-album,
Than Mór és Lotz Károly fényképezett rajzai Ráth Mór
A. J.
költeményeihez. Arany János
Pest
, 1868.
Az ÖK,
kiadásáról Szász Károly írt behatóbb ismertetést
(
Budapesti Közlöny, szerk. Salamon Ferenc, 1867. 27, 29, 77, 79, 95. szám, ápr. 12, 14,
jún. 13, 15, júl. 6
). A gyűjtemény tíz kiadást ért.
Budapest
Az ÖK. gyűjteményét a M. T. Akadémia nagy jutalmával tüntette ki.
,,E gyűjteménynek némely önállón megjelent része nyert ugyan már akadémiai jutalmat, de
a nagyobb rész, valamint az egész gyűjtemény, nem. Az osztály az ÖK.-et jutalmazva egyúttal egész pályáját óhajtja koszorúzni a költőnek, ki a
magyar epikai költészetnek mind a komoly, mind a víg nemben nemzetiebb irányt adott, a
nép-nemzeti műballadát mintegy megteremtette és aki úgy ezen, valamint más műveiben az
eszme és alkotás erejét a nyelv és a nemzeti ritmus ritka bájaival egyesíti. . .« (A
M . T. Akadémia Értesítője, szerkeszti a főtitkár (—
ezidőben Arany János), 1874. 138. l.)
E kiadások mellett sűrűn jelentek meg válogatott, szemelvényes gyűjtemények, jórészt
iskolai használatra. A kisebb költeményeket kiadta bevezetéssel Pongrácz Elemér, 1941.
Számos kiadást értek külön a balladák, az iskolai olvasmányok sorában. Ily célra először
a ballada elmélet-írója és Arany, balladáinak magyarázója adta ki : A . J. balladái, magyarázza Greguss Ágost. — Jeles Irók Iskolai Tára, Az Orsz.
Középtanodai Tanáregylet megbízásából szerkeszti Névy László, 1. szám; másodszor 1880. Később Beöthy Zsolt nép- és
műballadákkal bővítette, Magyar Balladák címen, 1891; ez 1837-ig
15 kiadást ért. Riedl Frigyes is adott ki
válogatott balladákat a Magyar Könyvtárhoz, 1897.
1948-ban
Bóka László adott ki a balladákból egy kötetet,
bevezetéssel, Csiky Gyula rajzaival. (Népszava
könyvkiadó.)
Életének vége felé a költő sajtó alá rendezgette Összes Művei
kiadását. Maradt utána egy rövid Utasítás Összes Munkáim netaláni
új kiadása esetére (kelt 1881. jan.
4.). Ebben a kisebb költemények közé fölveendőnek mondja a
Petőfi
nek írt Választ,
Rákóczinét, az időközben napvilágra került Egyesülést, a kapcsos könyvből a régebbiek közül a Leányomhoz, Piroska betegségében
címűeket, a Petőfi Sándor
Tompa
sírkövére szánt
feliratot, újabb versei közül azokat, amelyek már megjelentek nyomtatásban. A kiadás
megindulását a költő nem érte meg. Az I. kötet, Kisebb
Költemények, 1883-ban jelent
meg.
Tompa Mihály
Arany László az ÖM.
megjelente után folytatta atyja Hátrahagyott Iratai és
Levelezése kiadását, 1888, kiadja
Ráth Mór, füzetenként, négy kötetben,
Arany László becses bevezetéseivel, több
képpel. Az első kötet, a Hátrahagyott Versek (1888.), epikai töredékek mellett néhány kisebb verset közöl
régebbi évekből, az Őszikék még kiadatlan darabjait,
rögtönzéseket, forgácsokat. A kötetet az Akadémia 1894-ben nagy-jutalmával tüntette ki. »Nem egy költemény mutatja itt is meg
régi erejében a költőt, a nyelvművészt, a magyar ritmus mesterét s töredékei is, kivált
a Csaba-trilógiából valók, nagy költői becsűek«. (
Akadémiai
Értesítő, 1894, 281.
l.)
A Hátrahagyott Versek négy kiadást ért; az Őszikék külön kettőt, gyémántkiadásban, 1894. és 96.; Péterfy Jenő írt róluk tanulmányt. (
Budapesti
Szemle, 1888.
, és Munkái, I. 248— 58.).
Mindezen kiadásokban a Kisebb Költemények három kötetben
voltak szétosztva. 1894-ben időrend
szerinti sorban adta ki Arany László, két kötetben
: A . J. Kisebb Költeményei, teljes gyűjtemény,
kiadja Ráth Mór, Arany László előszavával. Újra 1895., 1899., 1908. A gyűjtemény néhány időközben előkerült
darabbal bővült: Ha álom az élet. . .
Április 14-én stb. Ezt a kiadást követte Riedl Frigyes a kisebb költeményeknél a Magyar Remekírók gyűjteményében, azzal az eltéréssel, hegy besorozta az
időrendbe a rögtönzéseket és töredékeket is, melyeket Arany László különválasztott.
1924-ben a Kisebb
Költeményeknek új, teljesebb kiadása jelent meg, bevezetéssel, a szövegek közt
életrajzi és magyarázó jegyzetekkel kísérte Voinovich Géza (Franklin Társulat).
A jelen kiadásban a költemények időrendben következnek egymásután, kitéve, ahol lehet, a
kelet napját, s az első megjelenés helyét és időpontját. Ha a dátumot a költő maga
feljegyezte, dőlt betűkkel adjuk. A jegyzetek közlik a költő változtatásait a kéziraton
s a költő életében megjelent kiadásokon át. A költemények forrásának a kéziraton volt
megjelölése sokszor bizonyosságot nyújt, ahol a kutatók másfelé tapogatóztak. A
tárgytörténet külföldi elágazásait nem követik, csak ami a költő látkörébe eshetett.
Ismertetik, szűkszavún, a költeményre vonatkozó irodalmat, de mellőzik az erőszakolt
párhuzamokat, melyek ugyanazon szó használatában kölcsönzést, átvételt látnak. (Pl. V. László ballada soraiban Kisfaludy Sándor
Somló)ánok hatását keresték : »Pók várának magas tornyán — A
vaskakas csikorog.« —
Irodalomtörténet, 1931. 250.1.; — az Emlények harmadik szakát kölcsönzésnek nézték, a Hasznos Mulatságok
1830-ban
Katona Józsefet gyászoló verséből: »Nints ki
gyászhalmához ültetne ciprusfákat« —
Irodalomtörténet,
1936. 953. l.).
Ahol a jegyzetekben
Arany
életrajzára
van utalás, a M. T. Akadémia kiadásában megjelent három kötetes életrajz értendő.
(
Voinovich Géza : Arany János életrajza, I-III.)
Arany János
A fordítások egyenként meg vannak jelölve a jegyzetek végén. Itt közöljük a
fordítók neveit és azon köteteik címeit, melyek több vers fordítását tartalmazzák;
ilyeneknél a jegyzetekben csak a fordító neve van kitéve, ha több kötete van, akkor a
kötet címe is, melyben az illető vers fordítása található. A kötetben meg nem jelent
fordítás szerzőjét és helyét teljesen közöljük.
Kertbeny C. M.
: Album hundert ungarischer Dichter, — in eigenen und fremden
Übersetzungen, herausgegeben von — . Kertbeny, Károly Mária
Pest
, 1854. (Három kiadást ért.)
Budapest
Kertbeny
: Versuch einer Meisterübersetzung nach dem ungarischen, von — .
Genf, 1861.
Kertbeny, Károly Mária
Handmann, Adolf:
Pannoniens Dichterheim. — Eine Auswahl der schönsten
magyarischen Gedichten in deutscher Übersetzung, von
Adolf von der Haide
. — Stuttgart, 1879.
Handmann, Adolf
Sponer, Andor : Dichtungen von
Johan Arany. — Aus dem ungarischen übertragen, von — .
Leipzig
, 1880.
Lipcse
Gragger
-Lüdeke : Lyrik aus Ungarn. — Ausgewáhlt und
erláutert von Gragger Róbert
Róbert Gragger
. —
Berlin und Gragger Róbert
Leipzig
, 1926.
Lipcse
Henning, G. H. : Ungarische
Heimats-f Liebes- und Heldenlieder. — Deutsch durchaus in Versmaass des
Originals. —
Wien
. Bécs
Pest
,
Budapest
Leipzig
, év nélkül.
Lipcse
Vjesztnyik Jevropij (Európa Híradója)
1889.
Csjumina N. O.
Sztihotvorjenija (Költemények) 1892— 1897.
Mikhailovna, Olga
Szankt-Pjeterburg
, 1897.
Szentpétervár
Novics N.
: Magyarszkije Poetij (Magyar költők). Meljenkaja
Antolagija. No. 14.
Szankt-Pjeterburg
. 1897.
Szentpétervár
Matejka J . Zajaickij
— Gábor Andor, Lányi Sarolta. Vengerszkaja rjevoljucionnaja
poezija. Moszkva, 1925.
Osztroumov L-Zajaickij Sz: Rjevoljucionnaja poezija zapada (A Nyugat forradalmi költészete). Moszkva, 1927.
Gatov, A.: Revoljucicnnaja
poezija zapada XIX . vjeka (A Nyugat XIX . sz.-beli
költészete.). Moszkva, 1930.
H. Desbordes-Valmore
et
Desbordes-Valmore, H.
Christine de Ujfalvi
:
Poésies Hongroises. — de Ujfalvi, Christine
Paris
, 1875.
Párizs
Polignac, Melchior de: Poétes
hongroises.— Poésies Magyares. —
Paris
.
Ollendorff, 1896. — Préface de Párizs
M. Francois Coppé
.
Coppé, Francois
Éjury Charles, de -: Poésies
classiques hongroises. — Traduites en francais par Charles d’Éjury. — Pozsony, 1904— 1908.
Poésies hongroises de
Petőfi
, Petőfi Sándor
Arany
,
Arany János
Vörösmarty
etc., traduites
par Vörösmarty Mihály
Coppé
, Coppé, Francois
Amadé Saissy
, F. S. Gauthier, Saissy, Amadeé
M. de Polignac
, Polignac, Melchior de
Jean de Néthy
. — Budapest, 1906.
de Néthy, Jean
Dhas, Georges Philippe : Trois
poétes hongrois. (
Petőfi
,
Petőfi Sándor
Arany
, Arany János
Ady
.) Angouléme, 1939.
Ady Endre
Jean Hankiss
et Hankiss János
L. Molnos-Müller
: Anthologie de la poésie hongroise. Traduction de Molnos-Müller Lipót
Eugen Bence
, Bence Jenő
Alexandre Eckhardt
, Eckhardt Sándor
Francois Gachot
, Gachot, Francois
Jean Hankiss
, Hankiss János
Edith Kubek
,
Kubek, Édith
Paul Rónai
, Rónai, Paul
Alex. Térey
, Térey Sándor
Guillaume Vautier
. — Édition du Sagittaire,
Vautier, Guillaume
Paris
, é. n.
Párizs
Loew, W . N.
: Gems from
Petőfi, and other Hungarian Poets. with a memoir of the former and a review of
Hungary's poeticái literature. — Published by Paul O. d'Esterházy, Loew, William N.
New-York
, 1881.
New York
Loew, W . N.
: Magyar Songs. — Selections from modern Hungarian Poets. — Loew, William N.
New-York
, 1887.
New York
Loew, W . N.
: Magyar Poetry. — Selections from Hungarian Poets. — Loew, William N.
New-York
, 1899. és
New York
Loew, W . N.
: John Arany. — Toldi, Toldi's Eve. — Ballads, selected
Lyrics. — Loew, William N.
New-York
, 1914.
New York
Kirckonnel Watson: The Magyar
Muse. — An Anthology of Hungarian Poetry. (1400— 1932) — Winnipeg, 1933.
Vályi Nóra, Stuart M. Dorothy : Magyar Poems. — Selected and
translated by — . Vámbéry Ármin előszavával. —
London, 1911.
Kirckonnel Watson: The Magyar
Muse. — An Anthology of Hungarian Poetry. (1400— 1932) — Winnipeg, 1935.
Sirola, Francesco : Giovanni
Arany. — Ballate. Versione in prosa con prefazione e note di — . Fiume, 1914.
Kraemer, Lotten von— .: Skogsblommer. — (Erdei virágok.) 1896. Ismertette
Leffler Béla, Irodalomtörténet, 1918. 221— 22. l.
Ungersk Dikt. — I s’vensk tolking av
Cálmán Pándy
och Pándy Kálmán
Hans-Erik Stenborg
. — Stockholm. 1944. (Ungerska
Instituted.)
Stenborg, Hans-Erik
Hungara poemaro. — I. Esperantigis. Dro. R. Fiedler,
A. de Marich
kai pr. ro Marich Ágoston
Adolfo Altenburger
. Budapest, 1907.
Altenburger Adolf
Bujnák Pável: Jan Arany
v literature slovenskej. —
Prag
. 1924. Facultas Philosophica Universitatis
Carolinae Pragensis, 198. l., francianyelvű kivonattal. Ismertette
Fenyves Paul, Ungarische Jahrbücher. 1925,
441— 42. 1. — Kivált a balladákat utánozták. Graichmann tárgya vettt tőle, Fábry alakot, Prága
Belo Klein
szlavizálta az átvett motívumokat. Belo Klein-Tesnoskalský
Ország (Hviezdoszláv) Pál
nál erős hatása látszik lyrai és balladái téren ; fordított is
Országh-Hviezdoslav, Pavol (Országh, Pavol)
Arany
műveiből.
Arany János
Zenét
Arany
maga szerzett három
népdalára (A hegedű száraz fája, Kondor
ősi csárda mellett, Igyunk biz’ azt. . . ) s két
költeményéhez (Zách Klára, A tudós
macskája). Kiadta
Bartalus István
: Arany János dalai, Petőfi, Amadé és saját
költeményeire.
Budapest, 1884.
— Arany János
Bartalus
Magyar Orpheusában is közölt Arany János által lejegyzett dalokat. Azonfelül Bartalus István
Arany
átadott Arany János
Bartalus
nak népdal-gyűjteménye számára lejegyzett 103 népdalt, 38
társasdalt, 8 kántáló-dallamot és gyermek-réját.
Bartalus István
E gyűjteményről Gyulai Ágost írt a budai Paedagogium
1912— 13 évi
Almanachjában. Az egészet most készíti kiadásra Kodály Zoltán és Gyulai Ágost.
Arany
műveihez írt zenedarabokról 1.
Papp Viktor: Arany János és a zene. A Kisf. Társ. Évlapjai,
Új folyam, LIX. kötet, 1933—
36.
— Bartalus István : A . J. dallamai. — Fővárosi Lapok
1883. 27. sz. —
Hódossy Béla : A . J. dalai. —
Sárospataki Hirlap, 1917. 9— 10. sz. (Szerinte 17 dalt szerzett.) —
Lakatos Vince: A . J. mint zeneszerző. (Irodalomtörténet,
40—43. 1.) —
Jászfalusi: Arany, mint nótacsináló. — Fővárosi
Lapok, 1883. 4. sz. —
Arany mint zeneszerző. — Budapesti Hirlap, 1883. 32.
sz. — A kiadott zenedarabokat az egyes költeményeknél említjük; amelyeket
csak előadtak, 1. Papp Viktornál. A költő zenei
érdeklődéséről:
A . J. életrajza, III. kötet, 328— 31.
1. —
Arany János
A Kisebb Költemények képzőművészeti kíséretéül az ÖK.
1867. évi díszkiadásához Than Mór és Lotz Károly
rajzoltak képeket. Külön is :
Arany Album, Than Mór és Lotz Károly fényképezett rajzai
A. J.
költeményeihez, Arany János
Pest
, 1868.
— Than
Rachel, A családi kör, Rozgonyiné költeményekhez rajzolt egy-egy képet és a
csodaszarvas regéjéhez, Budapest
Lotz
Szent László legendája, Mátyás
anyja, Az egri leány, A walesi
bárdok mellé. A sokszorosítás Lotz Károly
Simonyi
fényképész műve. — A balladákat Zichy Mihály illusztrálta 24 füzetben, a szöveget a lap szélén kísérő
rajzokkal, a szöveget is maga írta le. Simonyi Antal
Ráth
kiadása 1895—
98. E kiadványról Pasteiner Gyula a
Budapesti Szemlében 1895. 84. kötet;
Riedl Frigyes
: Bevezetés
az Arany Zichy albumhoz. A Pesti
Napló ajándéka, 1898. — 17 balladát Buday György illusztrált. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadása, 1933.) — Bóka László ballada-kiadását Csiky Gyula kísérte rajzokkal. — Népszava Könyvkiadó, 1948. —
Soltészné Szilárd Kató : A . J. a magyar képzőművészetek
tükrében. — Budapesti Szemle, 1935. 236. kötet, 49— 85 1. —
Farkas Zoltán: A . J. és képzőművészetünk. — Nyugat, 1932. II. 398. 1.
Ráth Mór
1876. júniusában
Arany
lemondott főtitkári hivataláról.
Lemondó levelében azt írta : «Erőm hanyatlása mindinkább s napról napra meggyőz arról,
hogy a Tekintetes Akadémia iránt csak azáltal teljesíthetem legjobban kötelességemet, ha
a főtitkári hivatalról valahára lemondok.» Azt kérte, hogy őszre már utódja tölthesse be
helyét. Az Akadémia rávette, hogy hivatalában ,továbbra megmaradjon'. 1877-ben megismételte lemondását. Egy évre
helyettesről gondoskodtak. 1878-ban ezt
meghosszabbították. így töltött 1877-ben
egy nyugodt, szabad nyarat a Arany János
Margitsziget
en. A rég
sóvárgott, ,független nyugalomban' új életre kelt költészete. E nyarat, áldott évnek’
nevezte Budapest
Lévay
. (
Arany lirája. — Akad. Ért.
1893.
) «Akkor nyáron — írja
Arany László — a Lévay József
Margit-sziget
en két hó alatt több költeménye készült, mint — az 1861— 63 éveket kivéve — huszonöt év óta
összesen.» (A HV. bevezetésében.) Meggyöngült szemével nem
olvashatta kedves görög költőit, a nagy terveihez szükséges krónikákat is nehezen.
»Szemem annyira rossz, hogy régibb töredékeimen, melyeket újra meg újra olvasnom, a
vezérfonalat, tervet, részleteket ujabb-ujabb tanulmányok által összekötnöm,
kiegészitnem kellene, — nem dolgozhatom» (levele Budapest
Gyulai
hoz, 1877. okt.
22.). De a sziget néptelenebb utain járkálva, egy-egy árnyas pádon irónnal
papírra vetette, ami gondolat, emlék, benyomás meglepte. «Ehhez nem kellett sok nézés;
kezemben irón és papír, s olykor egy-két sornak papírra tétele, amint a gondolat a
formába ömlik. Tetszett ez a játék; könnyen és szabadon dolgoztam, mert közönségre való
tekintet nélkül felvettem, sorra megénekeltem beteges élményeimet, panaszaimat,
öregkorom apró emlékezéseit.» Kedélyének, képzeletének ez önkénytelen játékait otthon
begyűjtötte a kapcsos könyvbe. Ezt a kulccsal zárható, barna bőrkötésű könyvet
Nádasdy Tamás ajándékozta Mentorának,
Gyulai Pálnak, Gyulai Pál
Gyulai
viszont Gyulai Pál
Arany
nak. Bele is írta : Arany Jánosnak, aug. 20.
856.
Gyulai Pál. — «Legyen a tied, Arany János
János
, neked szebb írásod van, szebb költeményeket is
irsz» — mondotta, s szavai felújultak emlékezetében, midőn a könyvet Arany László özvegyének ajándékából a Kisfaludy Társaság
ereklyéi közé helyezte. Arany János
Arany
még azon
évben beleírta néhány versét, később is egyet-kettőt, (Szondi két
apvódja ; Néma bú ; A hegedű
száraz fája : Pázmán lovag ; Köszöntő vers ; H. K. emlékkönyvébe ; Balzsamcsepp ; Ártatlan dac; Leányomhoz ; két sírvers; Piroska
betegségében), de valójában csak 1877-ben vette elő, attól fogva ebbe írta újabb költeményeit, előbb csak
Uj folyam felirat alatt, mi mellé később ezt tette cím
ül: Öszikék. Ezeket itt egyfolytában közöljük, az utolsó:
En philosophe. — Már jó sorozat volt együtt, mikor egy
párat felolvasott feleségének, az ő kértére fióknak, később Arany János
Gyulai
nak és Gyulai Pál
Szász
nak. A nyilvánosság elé nem szánt ezekből semmit. (Mutatja a
jeligének szánt egyik vers-forgács is : Amit én e zugba jegyzék . . .)
«Talán gondoltam olyanformát — írta Szász Károly
Gyulai
nak, 1877. okt.
22., — hogy ha egy kötetkére való gyűl össze, kézirat gyanánt, saját
költségemen, kiadom vagy száz példányban s barátaim, rokonaim közt emlékül osztom el.»
Gyulai ezt tréfásan valami ,nagyúri
dilettánsra* valló tervnek mondotta s ezzel bevágta útját. (Arany László bevezetése a HV. előtt. Ő
valósította meg később e családi gyémántkiadást. — Az Öszikékről külön tanulmányt írt Péterfy Jenő. Összegyűjtött Munkái, I. kötet.)
Gyulai Pál