A magyar nemzeti vers-idomról

Bibliográfiai adatok

A magyar nemzeti vers-idomról

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei X. kötet

Alcím: Prózai művek 1.

Dátum: 1962

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 9630500396

Szerkesztő: Keresztury Dezső

Sajtó alá rendező: Keresztury Mária

Lektor: Barta János

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kézirata nincs meg.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: tanulmány

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Szövegforrás III: UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
Szövegforrás IV: Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
Szövegforrás V: A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A nagykőrösi gimnázium 1856. évi értesítőjében. Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856. (NÉ) Új Magyar Múzeum 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1. (Új Magyar Múzeum) Arany János Prózai Dolgozatai.

Budapest

. 1879. 3—54. 1. (PD) Külön is megjelent A magyar nemzeti verselésről közös címmel a Valami az asszonáncról című tanulmánnyal együtt Ráth Mór iskolai kiadásai I. köteteként (

Budapest

. 1893 .). Aláírás: a NÉ és az UMM-ben: Arany János. Az egyes szövegek között elég jelentékeny helyesírásbeli eltérés mutatkozik. Az NÉ és UMM a PD-től eltérően gyakrabban írja külön az összetett szavakat (pld.: vég sorai, még egyszer, ez uttal, tárgy szerint stb.), viszont amelyeket a PD külön ír, azokat sokszor kötőjellel látja el pld.: játék-dal, vers-sor stb.); a számokat számjeggyel írja; sokkal több hosszú hangzót használ, különösen a NÉ; a hangsúlyos szótagok jelölésénél rendszerint a hangsúlyost követő, vagy megelőző szótag első mássalhangzóját is kurzivval írja; az egyes verssorok vagy versszakok végén levő írásjelek igen gyakran különböznek a PD írásjeleitől (néha a rendes szövegben is). Az UMM a másik kettővel ellentétben szereti az „ő" hangot (pl.: elő—elé, közől—közül, bötük—betük, fölleljük—felleljük helyett); gyakranr égiesen írja aszavakat — ebben néha az NÉ is követi — (pld.: végeig—végéig, éjszaki—északi, Mózses—Mózes, lehetlen—lehetetlen, kimeritni—kimeriteni, példaul—például, sükerrel—sikerrel). Az idegen szavakat latinosan írja.

Zrínyi

Zrínyi Miklós

-t minden esetben hosszú í-vel, míg a másik kettő röviddel; egyetlen eset kivételével (czédula) sosem ír „cz"-t. A PD szerkesztője az NÉ-t vette alapul; ezt (sokszor helytelenül) korrigálva készítette a maga szövegét. Sok olyan szó van, amely a PD és NÉ-ben azonos helyesírással tűnik fel. (pld.:

Zrinyi

Zrínyi Miklós

, súlyú, a cz használata stb.), míg olyan szavak alig vannak, amelyek az UMM és PD-ben egyeznének és az NÉ-től különböznének. A PD szövegében van a legtöbb helyesírási következetlenség. A költő minden valószínűség szerint csak az NÉ szövegét korrigálta; az UMM nem küldött korrektúrát; a PD sajtó- technikai munkáit aligha végezte maga

Arany János

Kiadásunk tehát ez esetben nem a költő életében legutoljára megjelent PD, hanem az NÉ szövegét követi; néhány helyénvaló, főként sajtóhibát javító változtatástól eltekintve. Ezekre a SZv-ban utalunk.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Arany János

-t a magyar nemzeti versidom kérdései már egészen korán érdekelték. 1847-ben a BpSz-ben olvasta A magyar népzene és versmérték című tanulmányt (13. sz. márc. 28.).

Szilágyi

Szilágyi István

ide vonatkozó munkálatai megmozdították; maga is elkezd népdal-sémákat gyűjteni: „Kedves barátom gondolatait a népiességről szeretném olvasni. E mező még oly parlag. Majd megveszem a NÉPDALOK-at s elolvasom Erdélyi értekezését. A SZEMLE 13. száma némely népi versmértéket hoz. Közelebb én is népdal schémákat gyüjtök. E gyüjtemény legtarkább, változatosabb lesz. Jó lesz legalább saját haszná- latomra." (Szilágyi Istvánnak, 1847. Nagypéntek). Szerette a költészet szakmai kérdéseit is „studium tárgyává tenni"; a magyar versidom szerkezetét, szabályait a népi és a régi költészet darabjaiban kereste. A forradalom után tapasztalható hanyatlás az irodalini nevelő vonásait erősítette meg a költőben: ekkor már az egész magyar irodalom pallérozása érdekében foglalkozott a verselmélettel. Igy született a Valami az asszonáncról című értekezése is (lásd ott). Körülbelül ugyanabban az időben, az ötvenes évek elején, egy másik tanulmányba is belekezdett A magyar verselés címen. (Lásd: Voinovich Géza jegyzetét: Arany János Összes Művei,

Budapest

. 1952. I. 446. 1.) Sajnos munkája félbemaradt, a Perényi-töredék hátlapján ennyi található belőle: „Nem hiszem, hogy volna költészet az egész világirodalomban, mely a mienkkel, úgy, amint ez most áll, mérkőzhetnék... a versalak pongyolaságára nézve. Annyi nálunk a lángész, ki a szabályok nyügét nem türheti, hogy ide s tova csak abban fog különbözni a vers a prózától, — — —." 1856-ban

Arany János

-ra bízzák a nagykőrösi gimnázium Értesítőjébe írandó értekezés elkészítését. Megragadja az alkalmat, hogy akkorra már nagyrészben kikristályosodott verselméletét kifejtse.

Négyesy

Négyessy László

szerint: „

Arany

Arany János

előbb tisztában volt az elvekkel. . . Ez elmélet concipiálása tehát a forradalom utáni első évekre tehető. . . művészi fejlődésében ép úgy, mint a magyar vers történetében korszakot alkot az ő vizsgálódása. 53 óta csodálatosan megszépülnek nála a formák. . .

Arany

Arany János

t művészi gyakorlata vezette a törvényekre". (

Négyesy László

Négyessy László

: A magyar verselmélet kritikai története, A Kisfaludy-Társaság Évlapjai XXI. köt. 37.1.) Mindenesetre örömmel fogott munkához, úgy látszik, hogy a megbízás kiragadta fásultságából.

Tompá

Tompa Mihály

nak írja: „Virágvasárnap óta szünidőnk van, melyet én gyönyörű munkával töltök: egy értekezést irok a jövő iskolai programmba, melynek készitését az idén a nyakamba csapták. A magyar versidomról próbálok valamit. Azaz nem az alcaicusról és saphicusról,hanem eredeti népies formáinkról. Erről már irtak mások is, de sem elég jól, sem elég teljesen. Meg akarom mutatni, hogy nem csupán az a forma létezik, ami után T.

Toldy

Toldy Ferenc

ur sóhajtoz, s nem mindig formátlan az, amit ő annak tart." (1856. márc. 20.) Nem tudjuk, hogy meddig dolgozott értekezésén, munkakedve azonban nem sokáig tartott. Május 7-én már panaszkodik Szász Károlynak, hogy megint nagyon rosszul érzi magát, a tanításon kívül képtelen más munkára, az is nehezére esik. (1856. máj. 7.) Úttörő munkát végzett tanulmányával: „Előmunkálatokat

Arany

Arany János

ugyszólván nem is talált, nem szerkesztő, hanem teremtő volt itten is" (

Négyesy

Négyessy László

i. m. 38. 1.).

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

Ferenc szerint a régebbiekhez „hasonlítva

Arany

Arany János

tanulmánya önállóságával és alaposságával tűnik ki s hasonlíthatatlanul magasabb színvonalon áll". ( Arany János tudományos munkássága, Budapesti Szemle 1910. 142. köt. 65. 1.) A magyar verselméletben elődje tulajdonkeppen Fogarasi János, aki Müvelt Magyar Nyelvtanában (1843) egy hosszú fejezetet szentel a magyar versmértéknek: „Kísérlet a magyar népdalok és zenékben uralkodó versmérték kifürkészésére."

Fogarasi

Fogarasi János

után Erdélyi János ír hasonló tárgyú munkát a Népdalok és Mondákban közölt értekezésében.

Arany János

saját példányában aláhúzza a következő —

Fogarasi

Fogarasi János

nyomán járó — mondatot: „Ha népdalainkon végig nézünk, alig fogunk állandó tiszta mértékezést találni magában a dalnak nyelvi részeben, hanem a zenét kell fölhivni segítségül."

Toldy

Toldy Ferenc

és Greguss Ágost foglalkoztak akkoriban még verselmélettel, sőt

Greguss

Greguss Ágost

Magyar Verstanának bírálatában

Szénffy

Szénffy Gusztáv

is terjedelmes fejtegetéseket közölt. ( Magyar Sajtó, 1855., 34, 37, 39, 41. szám.) A költő azonban dolgozatának írásakor még nem ismerte ez utóbbit: „

Szénffy

Szénffy Gusztáv

theoriáját — szégyellem megvallani — de nem ismerem. A Magyar Sajtó nem jár hozzánk, — láttam futólag a cikket, de nem olvashattam át figyelemmel." (Erdélyi Jánosnak, 1856. szept. 4.) Ilyen előzmények után

Arany János

„a magyar versnek olyan eredeti conceptioját adta, minő sehol, egy nemzetnél sem szolgál a verstan alapgondolatául, s mely egy önálló rithmikai álláspont becsével bír e tudomány újabb fejlődése mellett is, és adta akkor, amidőn a tudományos rithmika külföldön is csak kezdődött és e szak legnagyobb specialistái,

Rossbach

Rossbach, August

és

Westphal

Westphal Rudolf

az antik rithmikából merített ihletük.kel pályájuk küszöbén álltak.

Arany

Arany János

őket nem ismerhette, ő se hazai, se külföldi példát nem követhetett . . . Csak úgy érthető meg ez az újítás, hogy

Arany

Arany János

tól jött; máskép az előzmények után nem tudnók ez óriási ugrást érteni". (

Négyesy

Négyessy László

i. m. 38. 1.) Értekezése az egész magyar verselméletet felöleli. Voinovich Géza szerint: „Először vannak itt helyes és teljes rendszerbe foglalva nemzeti versidomunk sajátságai, egész elmélete; először kimutatva, hogy abban csaknem éppoly szabályszerűség van, akár a klasszikai verselésben." (

Voinovich

Voinovich Géza

, II. 319—380. 1.) Dolgozatának legnagyobb értéke talán mégis, hogy „Ő a gondolat mozgására figyelmezett; s oly szép, egy költőhöz , ki a lényeget a forma mellett is olyannyira melyen szerette, oly méltó felfogás volt ez: a vers elemeit a költői beszéd mélyében keresni. Mintha a gondolatokból nőtt volna ki a verses hangzás, a gondolatok izgatott mozgása teszi külsőleg rithmikussá a beszédet. . . E konceptió tisztán

Arany

Arany János

é s a mi dicsőségünk". (

Voinovich

Voinovich Géza

, II. 52. 1.)

Négyesi

Négyessy László

szerint: "Az értekezés achilesi sarka legfőként a hangritmus foga1mának hiánya". A versidomnak

Arany János

-nál két forrása van, az egyik a gondolat, ebből jön a belső ritmus, a másik a zene, ebből származik az egyes ütemek prozódiai mértéke. „ A versidom eszerint két különböző naprendszer vonzatába tartozik" (

Négyesy

Négyessy László

i. m. 49. 1.). A kettőt, éppen a hangritmus fogalmának hiánya miatt, nem tudja összekapcsolni. Lányi Ernő szerint is két elem van

Arany János

verstanában: „egyik az intuitive meglátott igazságok, a másik a tényekből megállapítható valóság, s ez a kettő nem egyezik teljesen egymással. . . Művében megmaradt e belső ellentmondás és ezt verstanunk azóta sem tudta kiegyenlíteni". ( Lányi Ernő: Arany János ritmustana, A Budapesti V. kerületi Bolyai Reáliskola 1932—33. évi értesítője, 14. 1.)

Arany János

munkájának jelentőségét hamar felismerték.

Toldy

Toldy Ferenc

a dolgozat megjelenése után nem sokkal már kéri lapja számára: „Örömmel olvastam kegyed jeles értekezését a nagy-kőrösi főgymnasium idei Tudósitványában, mely a magyar nemzeti versidomról szól: sajnálva egyszersmind, hogy az oly közlönyben jelenvén meg, mely leginkább csak a tanári személyzet kezein fordul meg, az óhajtott hatást azon mértékben, melyben a munka megérdemelné, nem teheti meg. Nagy köszönettel venném, ha kegyed megengedné, hogy azt az Uj Magyar Muzeum IX. füzetében újra kiadhassam — , azon esetben tudniillik, ha más által meg nem előztetném." (1856. aug. 8.) A költő barátait is élénken foglalkoztatja a tanulmány.

Tompa

Tompa Mihály

valamilyen oknál fogva nem kapta meg az Értesítőt; levélben kéri. A költő válasza nagyon jellemző: „Hogy programmot nem kaptál, azon fölötte csodálkozom. Hivatalosan küldetett el számodra, mint a postakönyv is bizonyitja. Hihető azonban, hogy valahol hevert, s azóta megkaptad. Ha ellenkezően volna: még küldhetek példányt. Különben nem nagy dolog az egész; csak kellett irnom valamit, s ezzel 12 évre ment vagyok hasonlo munkától. Tizenkét év mulva! irok-e én akkor értekezést?! Nem hiszem." (1856. aug. 30.) „Mind szenti Gedeon a lapokban olvas a kőrösi gimnazmm Értesítőjének tanulmányáról, rögtön kér példányt

Arany János

-tól, mert Szemere Pállal és

Tárkányi

Tárkányi József

val olvasni szeretnék." (

Voinovich

Voinovich Géza

, II. 380. 1.) Szász Károly Álmos c. hőskölteményének írásához használja fel

Arany János

tanulmányának eredményeit. (Levele

Arany János

-nak, 1856. szept. 6.) Hunfalvy Pál 1857-ben ismerteti a tanulmányt. „Ő elkezdte a nyomozást, hiszem, folytatni is fogja: mi tegyük közkinccsé, mennyiben áll eredménye, de tegyük kétkedésünk tárgyává is, mennyiben talán akár a művészet általános törvényeinek, akár a magyar nyelven elérhető sajátságos tökélynek nem felelne meg." ( Magyar Nyelvészet, 1857. 68. 1.) Már

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

is észrevette a tanulmánynak a ritmus meghatározásával kapcsolatos hiányosságát, de óvatosan kérdezi: „vajon nem nevetséges-e

Arany

Arany János

nézeteivel ellenkeznem?" (I. m. 72. 1.) Heinrich Gusztáv a PD megjelenésekor így ír: „ . . . keveset mondunk, ha csak azt állítjuk róla, hogy korszakot alkot a magyar vers elméletének meghatározásában. Az igazság ez:

Arany

Arany János

e műve előtt nem volt helyes fogalmunk a magyar nemzeti versről, s amit azóta tőle eltérve okoskodtak, csak új fogalomzavarra vezetett." ( Fővárosi Lapok 1879. 60. sz.) Benkó Imre szerint a tanulmány, „mint e téren úttörő és első rendszeres munka, méltán keltett érdeklődést és figyelmet ..." ( Arany János tanársága Nagykőrösön, 95. l.)

Négyesy

Négyessy László

azonban a magyar verselmélet történeti fejlődését vizsgálva, megállapítja, hogy: „

Arany

Arany János

nak példája hódított főkép. . . S bár az értekezés is nagy mozgalmat keltett, meg kell vallanunk, hogy igen kevesen értették meg, s általános verselméletünk csak most kezd az ő alapgondolataihoz emelkedni. . . Legelőbb is a mértéket tárgyaló rész szerzett barátokat és ellenségeket. . . a gondolatritmusról alig maradt egyéb hátra egy homályos képzetnél" (

Négyesy

Négyessy László

i. m. 53. 1.).

Komáromy

Komáromy András

szerint még 1883-ban is „...egyedüli tekintélyes forrásmunka a magyar verstanra nézve" (

Komáromy

Komáromy András

: i. m. uo.).

Szinnyei

Szinnyei Ferenc

több kritikával illeti: „Fő hibája, hogy csak az ütemet magyarázza zeneileg, a verssorokat már nem" — de azért elismeri érdemeit: „

Arany

Arany János

... tanulmányának úttörő, alapvető jelentőségét nem hangoztathatjuk eléggé. Azóta egyes részletei elavultak, a vélemények egyes kérdésekről módosultak, de becses kutatásainak jórésze ma is használható s figyellembe-vételük nélkül magyar verstörténetet sohasem fogunk írni." ( Arany János tudományos munkássága, Budapesti Szemle 1910. 142. sz. 65. 1.) A magyar verstani irodalom minden munkása

Arany János

alapvetésére épít: a viták minden pontján az ő megállapításainak valamelyike szolgál kiindulásul vagy érvül. Horváth János az egész újabbkori kutatás ősforrásaként tiszteli; nemcsak hatását hangsúlyozza, hanem gondolatait is kiegészíti, rendszerbe foglalja,

Arany János

összes idevágó nyilatkozatának egységesítésével. „Elméletben, gyakorlatban egyaránt a tetőponton áll; fáradhatatlan buvára, tudós ismerője, ápolója, felfrissitője a hagyománynak; becsüli még a sablonost is, mert magyar formakincsnek tudja; él vele, nem kénytelenségből, hanem történeti, nemzeti szolidaritásból, s alkalmazza addig soha nem látott ritmikai helyzetekben." ( A magyar vers. Bp MTA, 1948.) Hermann István a tanulmány fejlődéstörténeti jelentőségét a következőkben foglalja össze: „

Arany

Arany János

nak ez a műve lényegében a népi esztétika vonalát követi, anélkül azonban, hogy a népi esztétika politikai tartalmának kérdését ebben a tanulmányban újbol felvetné... Célja: Lehetőséget adni a költészetnek a nyilvánosságra, arra, hogy a nép között elterjedjen. Ez a nyilyánossághoz való visszatérés természetesen, olyan esztétikai cél, mely a népi költészet alapvető elveinek egyike. . . Így utoljára, legalább is hosszú ideig utoljára, ebben a tanulmányban egyesül közvetlenül a népi és nemzeti elem, a népi elem hegemóniájával." ( Hermann István: Arany János esztétikája.

Budapest

. 1956. 206—207. 1.)

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

13. A MAGYAR NEMZETI VERS-IDOMRÓL

Nincs egy-egy nehezebb feladat a magyar irodalom történet tanitójára nézve, mint a régi nyelvemlékek és költői maradványok iránt a tanulóban érdeket gerjeszteni, azt folyvást fentartani, hogy a példányok olvasása előtte fárasztóvá, lélekölövé ne fajuljon; hanem figyelmét, a helyen, hogy lankasztaná, ébressze, a helyen hogy elszórná, a tárgyra feszítse, a helyen hogy kimeritné, önműködésre szoktassa. Gymnasiumi növendékről, 15—16 éves ifjuról szólok, ki előtt csak most nyilt meg a sztil virágos mezeje, honnan koszoruit, ha nem is választékosan, de bizonyára minél tarkábban fonja, ki egy pár novella, egy-két cifra költemény olvasása után az irálynak „fényét meg kezdte kivánni" — s boldog alanyiságában épen nem habozna saját szóvirágait

Pázmán

Pázmány Péter

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Pázmány

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

avatag nyelvének, saját versgyakorlatit

Zrínyi

Zrínyi Miklós

bukdácsolásinak elébe tenni. Nem emelkedvén még oda, hogy a nyelv erejét, a compositio hatalmát, a költészet egyszerű fönségét érezni tudná: rokonvagy ellenszenvét csupán a külsőhez köti; ha ez csinos, vonzó, képdús

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

—

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

ifjú lelke dagályának megfelelő, szeretni,

—

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Jegyzet a gondolatjel nem a szeretni, hanem képdús után.

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

fordítva únni, kicsinyleni fogja. Azon boldog kor ez, mely, midőn utánoz, magát teremtőnek hiszi, mely ön gyarló kisérleteit remekművekkel teszi párhuzamba; első merész felszökellése, kétségkivül, amaz erőnek, mely — tehetséggel párosulva, majdan teremteni fog, — de épen ezért nem a multra, hanem a jövőre függeszti

pillanatát

pillantását

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

, melynek csíráit keblében hordozza. Hogyan is ragadnák a mult ügyetlen törekvései bámulatra azt, ki ösztönszerűleg érzi, hogy hivatása, ha kitűnni akar, a jelent is lába alá

szegni

szegzi

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

; ki legnagyobb mesterében, öntudatlanul, oly ellenét sejti,

melyet

kit

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

egykor legyőznie, tulszárnyalnia kell. Az ilyen mosolyogva nézi le mindazt, mi, szerinte, saját fejlődése szinvonalának alatta áll, — s nem nagy véleménynyel van az avult régiség iránt, habár az jeles mű, habár ő maga legkitűnőbb tehetség legyen is; sőt épen ez utóbbi, az önerejét érző szellem az, mely legkevésbbé hajol meg a mult tekintélye előtt, — a korlátolt ész egykedvű butasága, mely a mester szavára esküszik, itt is, mint mindenütt, fölszínen maradván.

Ha már a valódi műbeccsel biró, de elavult emlékekkel

szemben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

szembe

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.

is ily akadályt kell a tanítónak leküzdeni: mit tegyen ott, hol forma és tartalom, külső és benső egyaránt silánynak mutatkozik, hogy a tisztes maradvány a növendék előtt ne mint unalmas, de vonzó, ne mint nevetséges, de tanulságos, tűnjék fel. Mi magyarok nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy egy népileg naiv, de nemzetileg önálló irodalomnak a hajdankorból fenmaradt gyöngyeire büszkén mutathassunk. Mi őseinkhez számítjuk Etelét, de az Edda és a Nibelunge-Not, a Hildebrand- és Detre-ének, melyek a nagy hóditó nevét ma is emlegetik, idegen népek tulajdoni. Mi akárhány Rodrigót szemelhetünk ki az ozmán harcok idejéből: de Cidünk nincsen, sőt a Hunyadi magasztos neve is elhangzott népszerű költeményeinkben, mig a szerb ajk Szibinyáni Jankót nem felejtheté. Mi csak hirét halljuk a daloknak, melyek egykor Attila és Árpád, Endre és

Mátyás

I. Mátyás

asztalánál zenghettek, a nélkül, hogy azokbol egy árva betűt felmutatni, egy árva hangot utánzöngeni birnánk. A mi fönmaradt, az már, alig némely kivétellel, iskolázott emberek műve, kik a nép kerekded compositióját laza terpedtséggel, naivságát tudákos reflexióval válták föl; a szép helyett sivár igazra, gyönyörködtető helyett tanulságosra törekedvén. Ily körülmények közt nem utolsó dolog a felolvasott darabnak érdeket kölcsönözni; s hogy e cél puszta grammatizálással, a nyelv alaki és helyesírásbeli változásainak részletekbe ható fejtegetésével bajosan lesz elérhető, gondolhatni. Mikor kezdték, például, az i betűt ponttal jelölni meg, érdekes lehet a tudomány embere előtt, s az iratok korának meghatározását elősegélheti: de az ifju kedélyhez aligha szól; azért a nyelv fejlődése csak főbb mozzanatiban, nem egyszersmind apró részleteiben, kisérendő.

Én itt, kitűzött célomhoz képest csupán a költészetre, annak is inkább kül-idomára, mint lényegére szoritkozom. A tudós tanár, ki a klasszikai és talán európai irodalom szinvonalán áll, örvendve fogja irodalom történeti előadásakor az egy

Erdősi

Erdősi Szilveszter János

t a XVI. századból felmutatni, mint első alkalmazóját a római mért soroknak: de hogyan gerjeszt érdeket a Tinódi-féle formák iránt, ha csak azon derültség által nem, mit a vala és vala rím örök ismétlődése előidéz? hogyan különbözteti meg a prózától Andreas Lupus rím- s mértéktelen sorait? hogyan igazolja régibb költőink felforgatott szórendjét? stb. Be fogja-e érni e stereotyp ítélettel: „forma tökéletlen" — s kivánandja mégis, hogy tanítványi e tökéletlenségek olvasásában kedvet találjanak? — Nem, lenni kell valaminek a mai rím- és mértéken kivül, mi azon formákat az egykoruak előtt kelendővé tette: egy népileg nemzeti rhythmus lüktetése az, ama rhythmusé, mely népzenénk- s dalainkban nagyrészt ma is érezhető; ama rhythmusé, melyet, költészetünk érdekében, nem ignorálni, de nyomozni, nem mellőzni, de tovább fejteni tartozunk. Legyen szabad hát nekem, párhuzamban a költészeti maradványokkal, mindazáltal nem csupán tanodai szempontból indulva ki, nézetimet arról, mit magyar nemzeti vers-idomnak neveztem, röviden előadni; föltéve egyszersmind, hogy a tisztelt olvasó figyelmezett olykor népies dallaminkra, s talán forgatta is

Erdélyi

Erdélyi János

Fogarassy

Fogarassy János

Greguss

Greguss Ágost

idevágó értekezéseit.

Próza és vers. — Csalatkoznék, ki ez utóbbit csupán a lebegő mértékben, a rím öszhangzatában keresné. Folyó és kötött beszéd közt, a tartalmat nem tekintve is, lényeges a különbség. Mint

Chladni

Chladni, Ernst

üveglapján a nyirettyű által előidézett hangra mozgásba jő a ráhintett föveny s a hangrezdület minősége szerint különböző, de mindig szabályos csoportokba fut össze; ugy változtatja helyét, ugy sorakozik szó és mondat rész az indulat által rezgésbe jött költői beszédben, szemközt a próza nyugalmas folyékonyságával.

Jegyzet

Wer theilt die fliessend immer gleiche Reihe

Belebend ab, dass sie sich rhythmisch regt?

(

Goethe

Goethe, Johann Wolfgang von

Lehány magáról minden fölöslegest, mindent, a mi lazává, pongyolává tehetné (milyen a névelő az, a, és némely particulák); feloldja a prózai körmondatosságot; a szórendet merész inversiókkal forgatja össze: a gondolatokat, nem, mint a folyóbeszéd egymásba fűzi, de egymás után sorozza, mintha azok, a tapadás (adhaesio) törvénye szerint csak véletlenűl csoportoznának

együvé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

együvé —

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

, — s kényszeriti őket, hogy bizonyos kiszabott szűk tér határain kivűl ne nyujtózzanak, de egyszersmind azt, minden fölös hézagpótló nélkül, be is töltsék. Szóval a folyóbeszédet rhythmus váltja fel, mely benső és külső egyszersmind: szabályozza, kiméri, párhuzamos tagokra osztja fel úgy a gondolatot, mint a beszéd külső alakját s e kettőt egymással legszorosb öszhangzatba teszi, csaknem azonítja. A rhythmus tehát nem egyes tagok, sorok mértékszerű lebegése, mint valamely félig kifejlett prosodiai alak — nem is a rím, mérték összesége: mert, hogy ezek nélkül is van rhythmus, az összes héber költészet bizonyítja; míg ellenben, rhythmus nélkül, a folyóbeszéd rímelve is prózai természetű marad, mint ezt az arabok rímes prózáján, kiknél e korcs idom kifejlett, láthatjuk. És így a rhythmus az, mi a vers-idom lényegét teszi, mi a kötött beszédet a folyótól már elemeiben elválasztja s a kettőt éles ellentétbe helyzi egymással; minek veleszületett érzése nélkül lehet valaki igen jó prosaicus, de verselő nem.

E szerint a kötött beszéd lényege nem a rím s mérték, hanem a rhythmus levén, ez utóbbi egykorú a költészettel, mely eredetileg csupán e formában nyilatkozott, s a rím vagy mérték hangzatosságát csak később vette fel. Az ősrégi héber költészet, melyben sajátképi mértéket találni fel hiú kisérletnek bizonyult be, egyedül rhythmuson, a gondolat rhythmusán alapszik. Három fő módja van a gondolatok csoportosulásának. Első a párhuzamos, miszerint ugyanazon gondolat különböző szavakkal ismételtetik, s alkotja mintegy a vers elő- és utórészét, példaul:

Adah és Zillah, halljátok hangomat!

Lamech női figyeljetek szavamra.

(Lamech éneke.)

Másik az ellentétes, midőn a Vers elő- és utórésze ellentétes gondolatot fejez ki, mint

Átok rá, ki téged átkoz,

Áldás rá, ki téged áld.

(Móz. I. 27—28.)

Harmadik az összerakó (syntheticus), midőn a rokon eszmék (varia, non diversa) sorozásában némi haladványt (progressio) vehetni észre; vagy pedig ugyanazon gondolat, kiegészítő toldalékkal, ismételtetik, mint a következő hely Mózes hattyuénekében:

Egek, halljátok meg beszédemet

És halld meg, ó föld, szájam szózatát

ellentétes.

Csöpögjön tanításom, mint az eső

S hulljon szeliden mint harmat szavam.

Mint permeteg a zöld virányra,

Mint zápor a növény csemetékre:

összerakó.

Mert Isten nevét hirdetem,

Nosza dícsérjétek az urat!

párhuzamos.

Nem volna nehéz a magyar költészetből hasonló eszmesorakozást szemelni ki; de legyen elég csupán a progressióra s mutatnom, mely

Zrinyi

Zrínyi Miklós

e soraiban felötlik:

Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát

Ki meg merte várni Szuliman haragját,

Ama nagy

Szulimán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Szulejmán

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

nak hatalmas karját,

Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Ugyanazt ismétli, de mindig pótló, erősitő részletek hozzáadásával. Vagy még jellemzőbben e népdal, melyre már

Erdélyi

Erdélyi János

is figyelmeztet:

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért.

Hej, nem a váráért, csak egyik utcáért,

Nem is az utcáért, csak egyik házáért,

Hej, ebben növekedett barna galambomért.

Hogy a mi költészetünk is eredetileg csupán a rhythmus báját ismerte, s minden afféle, mint rím és mérték, nála legfölebb esetleges volt: alig szenved kétséget. Igaz ugyan, hogy legrégibb verses emlékeink, milyen a Pannónia megvételét tárgyazó ének, már rímelt alakban is fordulnak elő; sőt Béla

névtelenjén

Anonymus

ek pár helyéből, hol a magyar történeti dalt fordítani látszik, rímes eredetit sejtünk. Ily helyek már, midőn a vezérekről szól:

Omnes loca sibi acquirebant,

Et nomen bonum accipiebant.

továbbá, a pogány Thonuzobáról beszéltében:

Et dum Beatus rex Stephanus

Verba vitae praedicaret

Et Hungaros baptizaret,

Tunc Thonuzoba in fide vanus

Noluit esse Cbristianus,

Sed cum uxore vivus

Ad portum Obad est sepultus.

és már előbb,

Gyulá

Gyula

ról szólván, ismétli magát:

Quod in fide esset vanus

Et noluit esse Christianus. —

De ha ezek valóban nép-ének fordításai is, az még az eredetinek rímelt alakját nem föltétezi. Maga Anonymus, ki rímelő hajlamát előbeszédében is elárulja, adhatott rímet az eredetiszöveg rhythmusához, vagy latin fordítása annak foroghatott a papok kezén. De ha nézzük, hogy a rímetlen alak egész a XVI.-dik századig fentarthatta magát; hogy eleinte a papok, midőn a nép számára éneket fordítottak, csöppet sem igyekeztek azt a sorvégek egyeztetése által kapósabbá tenni; hogy az első dal, melynek népi eredete föl van jegyezve, értem a

Mátyás

I. Mátyás

választásakor rögtönzött nyolc sort, noha rímben kezdi, a nélkül végzi; hogy a török világban kelt Oláh Gerő-féle néprománc régibb versszakai mit sem tudnak a kimenő sorok felől; hogy végre a XVI-ik században Farkas András egész nagyobb költeményt, csupán a sorok és strophák rhythmusára támaszkodva közrebocsátni mert: mindezek és hasonlók, mondom, arra mutatnak, hogy a rím iránti érzék nem volt kifejlődve régibb költészetünkben. Lehet, hogy a magyar fül szinte megérzette, ha a sorok végei történetesen összehangzottak: de nála a rhythmus, nem a rím, lévén fődolog, ez utóbbit könnyen nélkülözte; s ha

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

a vala — vala helyett épen semmi rímet nem használ, az a hallgató előtt, úgy látszik, közönyös dolog leendett.

Ide mutat az is, hogy a népi közmondatink, az úgynevezett példabeszédekben aránylag oly kevés a sajátképi rím. A közmondatok nagy részben, ősrégi eredetűek. Mint a népi bölcselem közhelyei, vagy a népköltészet egyes hulladéki, magába a nyelvbe olvadva, szállnak firól fira, nemzedékről nemzedékre, s ki tudná azok nagy részének keletkezési idejét meghatározni? Talán némely példaszó, mely ma is köz forgalomnak örvend, már a Volga partján honos vala; s ha Uszubu apánk nem pattogtatta is úgy a körmönfont közmondásokat, a hogy e vezért

Dugonics

Dugonics András

beszélteti Etelkájában: bizonyosan fordult meg ajkán egy kettő, a mi jelenleg is divatozik. Érdekes volna régiebb latin Iróink nyelvében az efféle magyaros proverbiumokat utánnyomozni, — én itt hamarjában csak egy mai szójárásra emlékszem: „vágja, mint a nyers tököt" — mely már

Béla jegyzője

Anonymus

tollán, bájos hungarismussal, így fordul elő: „tonsa capita cumanorum — mactabant tanquam crudas cucurbitas."

Tapasztalni, hogy más népek (például a németek) közmondásai épen a rím gyakori használata által tűnnek fel, mig nálunk fordítva áll az eset. Kétségkívül amazoknál a rímérzék előbb volt kifejlődve s igy ez apró tanversek, melyeket közmondás néven ismerünk, akar önállóan keletkeztek, akar, mint nagyobb költemény forgácsai hulladoztak el, a megszokott és használt rímes alakot mutatják. Nálunk ez nincs így; de hallgassa valaki magyar

füllel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

füllel

Jegyzet s hiányzik a füllel után

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

, közvetlen a nép ajkáról példabeszédinket: nem tagadhat meg azoktól némi hangzatosságot, mely a prozától elüt, míg népdalaink rhythmusával megegyez; úgy hogy az

egész sor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

egész

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

, felmondás közben, ütem

Jegyzet Ütenynek nevezték a tactust, kik az any képzőt oly panacaeának tartják, mely minden szócsonkítási sebet meggyógyít. Én az ütem szót helyesbnek gondoltam.

(tactus) szerint kimérhető lesz. Vegyük példaul (régibb alakjában) ezt:

Ember teszen | fogadást | ag eb ki meg | -állja.

nemde megfelel e népdal sornak:

Vermem ugyan | elég van | de kenyerem | nincsen.

Igy lehetne akarhányat összeállitni; én, mintegy ujjmutatásul, megelégszem néhánnyal, egy közmondásra egy dalsort alkalmazván:

Lóra, csikós, | lóra! || elszaladt a | ménes.

Ki kutyával | játszik: || bot legyen | kezébe.

Lassan siess: | tovább érsz.

Ha meghalok | se bánom.

Az egyikben | acél kova | tapló.

Élőfának | nehéz döltét | várni.

Lyányomnak | mondom: | mertyem értsen | róla.

Haj rózsa, | rózsa, | kenderesi | rózsa.

Járt utat a | járatlanért | el ne hagyd.

Kertem alatt | a Berettyó | folydogál stb.

— mig egyszersmind ezek némelyike amaz ellentétes idomot mutatja, melyről fönebb, a héber rhythmust felhozván, emlékeztünk.

Sajnálni lehet, hogy közmondatink gyüjtése alkalmával e szempont nem lőn méltatva kellően; magam számos példabeszédet ismerek, mely a nép ajkán sokkal hangzatosb alakban jár, mint a gyüjteményekben olvasni. Nem állítom, hogy minden közmondat birna a rhythmus zöngelmével, sok már egészen prózai: de legalább azt, a mi az élő nyelvben még költői jellegű, nem kellene önkényes elforgatás által megfosztani eredeti diszétől.

II.

Nem tudom, ha sejti-e már részleg a türelmes olvasó, mi legyen az, mit én a fönebbi sorokban rhythmusnak, és pedig, mert kiválóan nyelvünk és zenénkben nyilatkozik, magyar rhythmusnak nevezgettem: de meghatárzás helyett kénytelen vagyok még itt saját

hallérzékire

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

halló érzékire

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

utasítni s némely aprósággal bibelődni, mit ily munkánál elkerülnöm nem lehet, mert végre is elemzés: elemzés. Annyi a felhozott példákon is észrevehető, hogy mondat, mely a verssort képezi, az ugy nevezett sormetszet (caesura)

Jegyzet Ha aesthetikusaink sejtenék, mily nem aesthetikai fogalmat köt össze népünk a vágány szóval, bizonyosan nem használnák ezt caesura helyen.

által (miről alább) bizonyos megszabott ízekre, mintegy ütemekre (tactus) oszlik fel. E felosztás, így véve, külső, a mennyiben a szónak bizonyos helyeken végződnie kell. De még ez nem minden; szükség, hogy e külső feltagoltságnak megfeleljen a benső, mi már a gondolatban megy véghez. A sormetszetnél (így tanítják), kell, hogy a beszéd értelme némileg befejezve légyen: de ennek aztán nincs értelme. Mert hogyan tekinthetni az értelmet befejezettnek ama példákban:

Kertem alatt —

Jár utat a —?

pedig nehéz volna elvitatni, hogy azok nem helyesen vannak föl-ízelve. Vizsgáljuk a dolgot kissé közelebbről.

E közmondásban: „Járt utat a járatlanért el ne hagyd" bármily prózailag ejtenők is azt ki, e szótagokat: járt — jár — el — kissé fölemelnünk, hangsúlyoznunk kell. Ha már ugyanezt, mint verssort tekintjük, a népdalainkban oly ismeretes tizenegy szótagú sort adja vissza, mely metszetek által három ízre, ütemre oszlik fel, így:

Járt utat a | járatlanért | el ne hagyd.

tehát mindenik ütem egy hangsulyos szótag által emeltetik ki, mely itt épen az ütem elejét nyomja meg. Ugyanazt tapasztalni, például e néptalányban (a lopótökre):

Míg él | mindig fut: | holta után | mindig lop.

vagy e játék-dalban:

Lengyel László | jó királyunk,

Az is nekünk | ellenségünk,

Hidunk lábát | letörette. stb.

Azonban nem szükség, hogy a hangsuly mindenkor az ütem elejére essék, de igen, hogy mindenik ütem egy hangsúlyos tag által legyen kiemelve, mint e népdalban:

Bort ittam én || boros vagyok,

Haza mennék || de nem tudok,

Aki tudja || mért nem mondja

Merre van az || ország utja.

(

Czuczor

Czuczor Gergely

E hangsúlyos kiemelése az ütem egy tagjának, míg a többi hangsúlytalan marad, az északi, ó skandináv költészetben is nagy szerepet játszott. Hogy pedig a hangsulyos szótag annál erősebben feltünjék úgynevezett bötűrím (alilteratio) által élesedett. Az alliteratio, mint kiki tudja, ugyanazon kezdőbetűk szabályszerű ismétlése. Ez és a rhythmus — minden végrím, vagy mérték nélkül — teszi vers-idomát a régibb Edda költeményeinek. Ott rendesen háromszor ismétlődik ugyanazon kezdő betű, kétszer a vers-sor első felében, egyszer az utolsóban. Amazok mellék-, ezek fő-böt-nek (Stab) mondatnak. Például az Edda német fordításából:

Ich will Walvaters

Willen künden.

itt a bötűrímet a háromszor eléjövő w betű képezi; az első sorban előforduló két w a mellék böt (Nebenstab), a második sorban levő egy w a fő böt (Hauptstab).

A mi költészetünk e szabályos kifejlését a bötűrímnek nem mutatja ugyan: de, hogy a magyar fül sem idegen a hang súlyos szónak ekkénti erősitésétől, íme néhány, a nép ajkáról vett példa:

Szegény ember | szándékát

Boldog isten | birja.

Vak | vezet | világtalant.

Várt leány | várat nyer.

(Közmondások.)

Rí ruca | rí, ri.

(Talány a hegedűre.)

Kőrösi | kerepesi |

körtéfa

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.

körtefa

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

(Játékdal.)

Pej paripám | patkószöge |

beh

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

fényes.

Szivtől szivnek | szólni nem szégyen.

(Népdal.)

Szabad péntek | szabad szombat

Szabad szappanozni.

(Népdal.)

Adjon Isten:

Bort, buzát, | békességet,

Mákot, makkot, | mogyorót stb.

(Áldomás.)

Hétfő | hetibe,

Kedd | kedvibe,

Szerda | szerelmibe,

Csütörtök | csűribe,

Péntek | pitvarába,

Szombat | szobájába.

(Gyermekvers.)

E féle példát a ma is nép ajkán forgó dalok, gyermek-réják talányok és közmondásokból akármennyit hozhatni fel: de a régi verses maradványokban sem hallatlan a hangsulynak ily

módoni

módon

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

erősitése. Már a Pannonia megvételét tárgyazó történeti ének eme soraiban:

Kelen földén elkelének,

Az cseken ők (el)csekének,

Az Tetemben elfeltetének;

Érden ők sokat értenek,

Százhalomnál megszállának

vagy még itt is:

Földedet adtad fejér lovon

És fűvedet aranyos féken —

világos az alliteratio; azért e helyeket épen egy régibb szöveg maradványának tartom

(mire az itt csoportozó avult szók is mutatnak)

mire az itt csoportozó avult szók is mutatnak

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

, ellenkezően

Toldy

Toldy Ferenc

urral, ki valamely középkori barát izetlen etymologizálásait látja bennök. A Deus és Dézs valóban az; de itt az én az eredeti néprhythmus lüktetését érzem, bötűrímmel élesítve, melyet a tudákos szerző, ki ez éneket ujra dolgozta, vagy nem akart, vagy nem bírt egészen elrontani. Hasonló alliteratiót érzek e töredékben:

Vágd csak fiam, vágd Forgács

Tied leszen Gimes és Gács;

sőt nekem feltűnő a m bötű gyakori ismétlése a

Mátyás

I. Mátyás

választásakor rögtönzött dalocska négy első sorában is:

Mátyást mostan választotta

Mind ez ország királyságra,

Mert ezt isten adta nékünk

Mennyországból oltalmunkra.

Azonban ez aránylag gyér nyomok feltüntetésével nem akarom bizonyítni, hogy a bötűrím nálunk valaha uralkodó volt; de hogy a magyar rhythmus is fölvette olykor, s általa a hangsuly erősbödést kapott, világos. Ott, hol a rhythmusba nagyobb élénkséget, mozgékonyságot akarunk hozni, ma is sükerrel használható, a minthogy az újabb költészetből is lehetne ideillő helyeket szemelni ki,

„Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára."

(

Kölcs

Kölcsey Ferenc

— csakhogy a túlzást, mesterkéltséget, itt is, mint bárhol, kerűlni kell.

III.

Hogy eddig azt, a mit közönségesen sormetszetnek (caesura) vagy illetőleg verslábnak (pes) hívunk, a zenétől kölcsönzött ütem (tactus) szóval fejeztem ki, nem ok nélkül történt. Azt akarám ugyanis ez által folyvást éreztetni, hogy nem elég a verssort, úgy nevezett lábak és metszetek szerint, külsőleg feltagolni, azaz nem elég, hogy bizonyos helyeken végződjék a szó: hanem szükséges, hogy e külső felosztásnak megfeleljen a benső: hogy a mondatnak (s így a gondolatnak is) azon részei csoportuljanak egy ütembe, egy, a sormetszet által elkülönzött ízbe, melyek egymással legszorosb kapcsolatban vannak, mert csak így lesz tökélyes a rhythmus. Már pedig a mondatban azon szótag, melynek hangját felmondás közben, kissé fölebb emeljük s ezért hangsulyosnak szoktuk nevezni, uralkodik azon szók fölött, melyek hozzá legszorosban tartoznak: ha tehát a sormetszet határai közé egy hangsúlyos szótag s az alárendelt hangsulytalanok esnek, úgy a részarányos felosztás bensőleg is tökéletes. Nem kell gondolni, hogy e hangsúly szerinti feltagolás, e benső osztályzás valami nagy fejtörésbe, előleges kiszámításba, mesterkélésbe kerülne: önkint jő az mindennek, ki a rhythmus iránt érzékkel bír, mellyel hogy birjon, költőnek elengedhetlen föltét. Himfy dalai, példaul, (a leghangzatosb alak, mit birunk) — ily benső feltagoltságnak köszönik a verselési bájt; noha nem gondolnám, hogy

Kisfaludy

Kisfaludy Sándor

sokat törődött volna ilyesmivel. De megtartá mégis, mert lelkében zengett a rhythmus; ha pedig valahol eltér tőle, mingyárt megérzik a versen, mert dacára a külső caesurának, bágyadt az:

A folyamba | tekintettünk

És alattunk | és felettünk

És

ben

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

nünk is | a menny volt,

Szivünkben szent | tűz lángolt.

Ime, a három első sor a hangsúly arányos felosztása által ép rhythmust ad; a negyedik sorban a caesura előtt két hangsúlyos szótag van, utána egy sincs, de a hangsulyos szent szó a vele szoros kapcsolatban levőktől (tűz lángolt) elvágatik: innen e sor érezhetőleg bágyadtabb, mint az elsőbbek.

Ily módon bármely költeményt próbára téve, azon eredményhez fogunk jutni, hogy ott vari a legjobb rhythmus, hol a hangsulyos szótagok kellő párhuzamossággal vannak elhelyezve; máskép, hiába van meg a külső metszt, mindég hiányzani érzünk valamit. Szabad legyen még egy kisérletet tenni, saját rovásomra:

Ritka vendég | Rácországban

Zsigmond a ki | rály, a császár;

Jól fogadja | István vajda,

István, kinek | apja Lázár;

Hét egész nap | látja dúsan,

Becsülettel, | emberséggel;

Nem felejti, | ki a gazda,

Nem felejti, | kit vendégel.

Látnivaló, hogy az első sor betű rímmel neveli a rhythmus hangzatosságát, a második hibás; legjobb a három utolsó, hol a hangsuly épen az ütem első tagját emeli ki. Azonban e szabályosságtól néha nem árt eltérni, mert általa a rhythmus nagyon is egyhangúan hullna szét.

E csoportosulása a gondolat- és szóknak minden ütemben egy góc, a hangsulyos tag körül, bármely nyelvü költészettel közös ugyan, de sehol sem annyira érezhető, mint nálunk: azért ezt úgy tekintem, mint egyik jellemvonását a magyar rhythinusnak. Minél kevésbbé nyujtani el a gondolatot; a mondat részeit, hangsulyos tagjai körül egy ütembe, egy caesura korlátai közé osztályozni; ezt kivánja a magyar fül. Ily értelemben a magyar rhythmus ütere folyvást érezhető a régi költői maradványokban,

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

t kivéve, mert ennek rhythmusáról nem sok dicséretest mondhatni, és a Zrínyiászt, mely néhol igen élénk rhythmust ad ugyan, de többnyire, mint verselés, alig élvezhető. Lássunk néhány példát a mondottakra.

Rettenetes || ez világnak || mostan minden | dolga,

Csudálatos || nagy vaksága || háládatlansága.

(Horvát András.)

Sokszor kértem | én az istent | nagy szívem szerint

Hogy mutasson | nékem társat | ez világ szerint.

( Házasok éneke .)

Mostan egy | ifju || megházasodott,

Újonnan | hozta || szép hites | társát.

(Adhortatio mulierum.)

Hallottam | példában || régen hogy | mondották

Az jó aczélt soha || úgy nem paskolhatják,

Tiszta vassá őtet || hogy ellágyíthassák,

Hogy soha acélna || őtet ne mondhassák.

(

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

Egy szép dologról || én emlékezném || ha meghallgatnátok, Az kinek mását || nyilván jól tudom || ti nem hallottátok Török császárnak || szép leányáról || kin csudálkozhattok. (Szendrői névtelen.) Mostan emlékezem || az elmúlt időkről, Az elmúlt időkben || jó Toldi Miklósról stb. (Ilosvai.)

De elég ennyi, figyelem-gerjesztésül inkább, mint oly állandó rendszer követelése gyanánt, melytől soha eltérés ne történt legyen. Régi jó verselőinket semmi se vezette ímez alakításban, mint a népi dallamok és daloknak öntudatlanul bennök zengő rhythmusa, hogy botlottak nem egyszer, természetes. De így is a rhythmus fényoldala verselésöknek, azt s felfogva, érezve, hajlandóbb az olvasó megbocsátni a még lábra alig kapott rímek silányságát.

IV.

Feltűnő a régi verses maradványok, sőt néha még a mult századbeli költőink nyelvén is egynémi sajátságos szórend, mely első tekintetre úgy látszik, mintha a rím, vagy caesura által lenne kierőszakolva, vagy a latin költők hasonló szabadságát utánozná. Értem a beszéd oly

módoni

módon

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

összeforgatását, hogy a minek prózában elül kellene jőni, hátrább marad és viszont; hogy például a kötszó, mely különben a sor kezdetén állna, középre vettetik, mint:

Szent körösztfán ha imádlak. (

Sz. Bernát

Szent Bernát

hymnusa)

Szerető szolgáját mert megölte vala. (

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

Könyörgök, nekem is hogy már légy vezérem. (

Balassa

Balassi Bálint

A gyékényt alólad miglen el nem vonja. (

Beniczky

Beniczky Péter

Azonban követem ha odaérkeznék. (

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

hogy a visszahozó névmás (a ki, dologról is) szokatlanabb helyet nyer, mint:

Szörnyű halál kit meggyőzött. (

Sz. Bernát

Szent Bernát

És nem leszen, te testedről, ki őket elűzze. (

Horvát A.

Horvát András

)

Kedves életnek ezt valaki (a ki) nem vallja. (

Rimai

Rimai János

Ilyenek még egyéb, önkényesnek tetsző inversiók, mint:

Nem sokat ő azon gondolkodott vala (Istvánfi Pál.)

Mert hamis beszédet ez ellen szerzettek. (

Batizi

Istvánfi Pál

s a névelő az a, vagy valamely particula (hogy) szokatlan kihagyása, s több e féle. Ezek s a hasonlók, mondom, caesura kedvéért, vagy római költők utánzásaul, látszanak összeforgatva lenni: de nem úgy van. Igaz, hogy

Zrinyi

Zrinyi Miklós

előtt a római költő látszik lebegni, midőn a magyar szórenden efféle erőszakot tesz:

Földre megtompitván esék maga vasát, (a dárda),

sőt

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

, a magyar rhythmust annyira érző

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

is mond ilyet:

Forgatják a habok mint a mely hajókat.

Az elsőnél kétségkivűl a latin költői szabadság vétetett igénybe, azért nem is tűri azt a magyar rhythmus, melynek jelleme nem az elszórás, sőt ellenkezőleg egy góc köré gyűjtése az odatartozóknak;

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

sora analog a föntebb idézett példákkal, csakhogy túloz. — De általában, a legrégibb kortól egész

Gvadányi

Gvadányi József

ig, több századon keresztűl divott eme költői szórend, nem mondhatni, hogy a latin utánzásából (mellyel úgy sem analog) eredt volna; azt sem, hogy csupán sormetszet, vagy rím erőszakolná ki. Mert oly helyeken is, hol a költő caesura sérelme nélkül követhetné a folyóbeszéd: szórendet, önként eltér attól, s ama költői szófüzést használja, mint e nehány példából, milyet ezrivel lehetne idézni, látható:

Régi jó barátim | nekem kik valátok. (

Apáti

Apáti Ferenc

Szépen ha beszélnek, | keveset nem vesznek. (U. a.)

Az legények | ezt hogy hallák. (Sz. Katalin leg.)

Azt

egészlen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

egészen

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

akik | beszállották vala. (

Istvánfi

Istvánfi Pál

Baranyában ki szörzé. . . (

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

Nagyfalu határán | hadával hogy ballagna. (

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

Történék azonban | kertében hogy járna. (Görgei.)

Búnál kik egyebet | nékem nem nyertetek. (

Balassa

Balassi Bálint

Örök kinra | kiket hogy vonsz. (Dies irae.)

(mondhatá: | kiket örök kinra hogy vonsz.)

Segíti istene | rajta mert könyörül. (

Rimai

Rimai János

Nagy sebet mert csinált | Cupidó keblemben. (

Zrinyi

Zrínyi Miklós

Bánfi János, Tahi, | pogányt ki kardra hí. (

Liszti

Liszti László

Gazdag kerületi | tart amely rojtokat. (

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

Foghatott amellyel, | s ölhetett, vághatott. (

Kohári

Kohári István

Bémenni ha akar | öltözik kapcába, (

Orczi

Orczi Lőrinc

Benne amely levél | szükséges éltünkre. (

Bessenyei

Bessenyei György

Remélhetsz mindaddig | virágzó napokat. (

Barcsai

Barcsai Ábrahám

Olykor hogy | páncéling | fedi bé tagjokat. (

Gvadányi

Gvadányi József

Itten a sormetszet legkevésbbé sem korlátozza a syntaxist. Mirevaló hát ez összeforgatás, mely prózában akkor sem volt kelendő? A magyar rhythmus követeli ezt, mely a legszorosban összetartozó részeket egy hangsúlyos góc köré s gyüjti, mint a példákban: kik valátok, (alany, állítmány) ha beszélnek, hogy hallák, hogy ballagna stb. (ige és kötszava); s ezáltal egyszersmind a körmondatos szerkezetnek ellene munkál, azt már elemeiben lerontja, mint ez a rhythmus természetében fekszik. Mert vegyük példaul, ezt:

Szent körösztfán ha imádlak,

bárki észreveheti, hogy a ha kötszó legszorosban az imádlak igéhez tartozik, szokott szórend által pedig attól messzebb esnék, s így némi körmondatosság szinét viselné:

Ha szent körösztfán imádlak,

sőt a két párhuzamos hangsúly helyett csupán egyet adna: amott ugyanis: szent és im-ádlak kettős nyominték van, itt csak a szent tartja meg a hangsúlyt. Igy ezekben:

Szörnyű halál kit meggyőzött.

(Kit szörnyű halál meggyőzött.)

És nem leszen, te testedről ki őket elűzze.

(És nem leszen, ki őket te testedről elűzze.)

Ugyanazon Chladni-féle összerázódása a legszorosban együvé tartozó mondatrészeknek, hogy a körmondatos szerkezetnek még árnyéka is eltűnjön. De történik e felfordítás gyakran azért is, hogy a hangsulyos szó a sor vagy ütem elejére essék, s azt megnyomva, erősebb rhythmust adjon, mint:

Szépen ha beszélnek —

Búnál kik egyebet —

Bémenni ha akar —

Pogányt ki kardra hí —

Látnivaló, hogy itt a hangsuly: („ha szépen beszélnek", „kik búnál egyebet stb.) a megjelölt szótagon nyugszik, azért kell annak sor vagy ütem elejére szökni. Ugyanez áll a névelő (az a) elhagyásáról, midőn a hangsuly nem ezen, hanem főnevén nyugszik, s némely particulák (leginkább a hogy kötszó) mellőztéről, mint

Beniczki

Beniczky Péter

nél:

(a) Fülemile ágon, Függ csak kicsiny szálon, (hogy) Álom reá ne érjen.

Nem önkényes szabadság tehát ez, nem is a klasszikai verselésnek utánzása, hanem az eredeti magyar rhythmusnak a mainál erősebb lüktetése; miről ha valaki a mondottak; után sem volna meggyőződve, szabad legyen a XVII-dik század s két legnagyobb költőjére,

Zrinyi

Zrínyi Miklós

és

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

re hivatkoznom. Az utóbbi néha épen úgy összeforgatja a prózai szórendet, mint az első, mégis emennek verselése, tovább egy századnál, ellenállhatlan bájjal csengett a magyar fülben, sőt az újabb iskolák (francia, latin) ellen reactiót vala képes előidézni (

Horvát

Horvát András

Dugonics

Dugonits András

Gvadányi

Gvadányi József

stb.); míg

Zrinyi

Zrínyi Miklós

verse korának élvezhetlen volt, rhythmusa eltaszítónak, szórendje erőszakoltnak tűnt fel. Honnan e különbség? Könnyű megfejteni.

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

, a magyar rhythmus törvénye szerint, hangsulyt kiemelve, szorosan egybetartozókat egy csoportba szedve is járt el s a prózai szórendet e célból forgatta össze;

Zrinyi

Zrínyi Miklós

ellenben, a magyar rhythmusnak kevésbbé, vagy nem mindenütt hódolva, a klasszikai szabadságot követte, s az összetartozókat elszórta, mi épen ellenkező eljárás.

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

A beszprémi sereg || mikor megkergette.

(Mikor a beszprémi || sereg megkergette.)

Zrínyi

Zrínyi Miklós

pedig:

Igy kobza szavával nyitá hangos torkát. (Igy nyitá . . .)

Viz lassú zúgással, szél lengedezéssel.

(Lassu vizzugással. . . . .)

Földre megtompítván esék maga vasát.

(Földre esék. . . . szorosan összefügg.)

bár őnála is sokszor a magyar rhythmus jelentkezik, példaul:

Mint az sebes viz-ár ha hegyből érkezett.

Végre fáradságát hogy heában látta.

Gondolván, bánatját, hogy evvel mulatná.

Nagy sebet mert csinált || Cupido szivemben.

(„Mert nagy sebet ...")

a nagy szó hangsulyos; azért szökken elejére a sornak.

Azt hiszem, sikerült az eddig mondottakban, ha nem is számtani pontossággal meghatároznom, de érezhetően feltüntetnem azt, a mit verses maradványaink-népdalaink-, közmondásinkban magyar rhythmusnak neveztem. Most a vers sorok feltagolása, ütemekre, (mint mondani szeretém) felosztása metszetek és verslábak (pedes) által, igényli figyelmünket. Azután az egyes üteniek, vagy, ha tetszik, verslábak, prosodiai mértéke felől mondom el észrevételemet, a hogy azt részint előttem mások kifejtették, részint magam népies dallaminkból elvonni igyekeztem.

Épen a magyar rhythmus követeli, hogy a verssor ön hosszusága s a bennelevő hangsulyos tagok szerint, bizonyos ízekre osztassék, miknek zenében az ütem felel meg. Igy hát a magyar rhythmus sajátlag annyi caesurát kivánna, a hány ütem van egy sorban. Nem volna pedig szabad egy ütemnek négy szótagnál hosszabbra nyúlni: a caesura eredetileg 4—3—2—1 szótagból álló ízekre szaggatná el a sort. Igya hosszú alexandrin sor, melyben szabályszerint

hat

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

hat

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

szótag esik egy metszet alá, keveselli olykor népdalainkban a közép caesurát, s zenei ütemek szerint három, négy ízre is szakad. Például,

Itt hagynám én | ezt a várost | ha lehetne.

(Népdal.)

Igy egy régi népköszöntőben:

Serkenj föl | kegyes nép || mert most jő | az hajnal,

Aranyszín | tollakon || repdes mint | egy angyal.

s ha figyelmezünk hangzatosb régi verseinkre, nem mondom, állandóan, de mégis elég gyakran fölleljük ez átszegdelést, arra nézve, hogy benne ne csupán véletlenséget, hanem a magyar zene érverésit sejtsük. Igy már egy (rímetlen) ének is a XVI-dik századból:

Oh mely nagy | bujaság || az gonosz | gazdaság,

Ki embört | elveszti || átkozott hamisság!

Csudállok | én, ember || az te dol- | gaidon,

Hogy te nem | keresed || az örök | életet stb.

Sőt a különben oly caesurátlan

Zrinyi

Zrínyi Miklós

nél:

Ádria | tengernek || felforgó | habjai

Vajon oly | nagyonk-e || mint szemem | árjai?

Vajon oly | nagyok-e || Mongyibél | lángjai,

Mint égő | szívemnek || lángos ha-talmai.

Igy

Faludi

Faludi Ferenc

nál:

Királyi | mulatság || erdőkben | sétálni,

Árnyékos | utcáin || fel s alá | járkálni.

s ugyanaz a „Remetében" így versel, csaknem mindenütt következetesen:

A büszke | szin világ || sétáljon fris | bársonyban

Egy kevés | ronggyal is || beérem én | azonban;

Ma holnap | a kígyók || felbontják | testemet,

Az apró | férgecskék || elosztják | bélemet stb.

De sem a nyelv nem birja meg folyvást e sűrű caesurákat, sem a költők nem jártak el öntudatosan; ezért egy sormetszet alá gyakran két zenei ütem is befoglaltatik, de annál több soha. E szerint támadnak a 4 szótagnál hosszabb caesurák: öt tagú, a 4 és 1, vagy 3 és 2 összetételéből; hat tagú; a 3 és 3 vagy 4 és 2 egyesűlése által; hét tagú, a 4 és 3 kapcsolásából; minél már hosszabb caesuránk nem lehet. E különböző ütemek egyberakása, módosítása a magyar verssorok gazdag változatát idézte elő, mely zenénkben, dallaminkban ma is él, s melyet régi költőinknél nyomozni, érdekes leend.

A négy szótagú ütem (vagy, nem bánom, versláb), minden vegyülete nélkül más ütemeknek, különböző sorokat hoz létre. Első eset, midőn egy ütem egy sort képez, mint:

El ken menni,

Nincs mit tenni.

(Népdal.)

Én angyalkám,

Szép madarkám.

(

Amade

Amade László

Hosszabb versre, igy magában, nem használtatik; úgy tekinthető, mint valamely nagyobb sornak elszaggatott része. Második eset, hogy két ilyen ütem áll egy sorban, s alkotja a dalainkban annyira használatos 8 syllabás sort, melyet költészetünk a legrégibb idő óta ismer:

Követ juta a | Duna mellé,

Földet fűvet | megszemlélé.

(Ének Pannonia megv.)

Ily halállal | ha öletél,

Szent tagidban | ha töretél.

(Sz. Bernát hymnusa.)

Mátyást mostan | választotta,

Mind ez ország | királyságra.

(Régi dal.)

Hideg szél fú | észak felől.

(Népdal.)

Harmadik eset, midőn 3 ily ütem vétetik egy sornak; egyenlő hosszúságú az alexandrinnal, de más felosztás, mint:

Ama fehér | nyárfák alatt | a part felé. (

Csokonai

Csokonai Vitéz Mihály

Áldjon meg a | mindeneknek | alkotója. (Népdal.)

s hogy ez alak szinte régi, bizonyítja a „Toldi Miklós" nótájára szerzett eme régi dal:

Nekem is volt | szép szeretőm | néha napján,

Mikoron még | török sétált | Buda dombján.

(Népdalok II. 207. l.)

Negyedik eset volna, midőn ily ütemekből 4 foglaltatnék egy sorba, s ilyennek is vehetnők a többször említett utcai dalt:

Mátyást mostan | választotta || mind ez ország | királyságra,

Mert ezt isten | adta nekünk || mennyországból | oltalmunkra,

mely alak aztán a hindu szlokához majdnem hasonló lenne: de népdalainkban az ily rendezésnek gyér nyomát találom.

A tisztán 3 szótagú ütem alkot, ha egy rövid sornak vesszük, háromtagú sort, milyenek:

Angyalom

Alakom...

(

Amade

Amade László

Örömünk,

Gyötrelmünk

(Ányos.)

Mariskám ...

Ne nézz rám.

(Népdal.)

ez is ugy tekinthető mint hosszabb sornak elszakadt íze. Két ily ütemből lesz 6 syllabás sor, mely népdalainkban igen gyakran fordúl elé, mint:

Szeretnék | szántani,

Hat ökröt | hajtani.

A kutya | kergeti,

A nyulat | elüti.

(

Beniczki

Beniczky Péter

Három ily ütem összetételére nem tudok példát, de négy ütem belőle képezi a fönebb említett sándorverset, milyen ez is:

Virágos | kenderem || elázott | a tóba. (

Tompa

Tompa Mihály

Tisztán kéttagú ütem ritkán, egytagú sohasem képez sort. Amaz néha, mint hosszabb sor elszakított íze önálló sort is alakít, mely rím helyett rendesen csak ismétlődik; mint:

Légy hív;

Légy hív —

De hív titkos | szív.

(

Amade

Amade László

Bor, bor,

Nincsen olyan | bor.

(Népdal.)

vagy ama vontatott melódiájú, (merő spondeusokból álló) hosszabb dalsort képezheti, mint ezek:

Nincsen | olyan || derék | asszony; —

Ez az | élet || A gyöngy | élet, —

Az egy tagú ütem rendszerint hosszabbhoz csatoltatik, vagy ha külön szakad is, nem mint önálló sor tekinthető; például:

Feleségem | van nekem csak | Egy

De mikor még | az az egy is | Sok,

Előbb utóbb | sírba vinni | Fog.

(

Petőfi

Petőfi Sándor

Pesten jártam | iskolába, | Kuk!

(Népdal.)

Eddig azon eseteket vettem vizsga alá, mikor a 4 — 3— 2 — 1 szótagú ütemek kölcsönös vegyület nélkül alkotják a magyar vers sort. Most már azon eseteket szedem rendbe, mikor a különböző ütemek más-másképen módosítják a sornak mind hosszát, mind rhythmusát. Egyfelől a népdalokra, másfelől régi verseinkre leszek figyelemmel, s a kettőt párhuzamosan fogom idézni.

I. Négy és három tagú ütemek összerakása alkot:

a) 7 syllabás sort:

Engedelmes | szolgája,

Mégis vagyok | prédája.

(

Amade

Amade László

Boldog az a | pillantás ...

Ha meghalok | se bánom ...

(Népdal.)

b) II szótagút ; igen használt sor dalainkban.

Sokszor szóltunk | a régi nagy | üdőkről

Kiváltképen | világbiró | Sándorról.

(

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

Gyászba borult | gondolatim | szűnjetek. . .

Tiszaparton | van egy hajó | kikötve. . .

(Népdal.)

ilyen akarna lenni

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

némely verse, de ő a rhythmust,. caesurát ritka helyen érzi; sikerültebb helye a következő:

Ez urfiat | üdvözlé nagy | sokaság:

Éltesse is | tartsa is Szent | Háromság!

Övé legyen | holta után | mennyország.

(Török Jánosban.)

c) 10 szótagút, (szinte nagyon használt alak):

Kis furulyám | szomorú | fűz ága. (

Petőfi

Petőfi Sándor

Panaszimat | mondani | nem merem

Mert nincs nekem | oly biztos | emberem.

(Régi népdal.)

Izabella | királyné | magában. (Török Bálint, nálam.)

d) 11 szótagút, de más rendezéssel, mint a b) alatti sor:

Panaszolom | szeleknek | bánatimat...

Az én szivem | siratja | árvaságát...

(Régi dal.)

e) 14 szótagút, mely elég használt alak, mind az irodalomban, mind a népnél:

A szép fényes | katonának || gyöngy arany | élete,

Csillig villog | minden felől || jó vitéz | fegyvere.

(

Amade

Amade László

Lám megmondtam | Angyal Bandi || ne menj az | alföldre. (Népdal.)

Hová, hová | édes férjem || megyek a | csatába. (Rozgonyiné, nálam)

f) 15 szótagút, mely megegyez más népek hasonló sorával, s melyet apáink nagy (illetőleg kis) politikusnak neveztek

Feltekintek | még én egyszer | a csillagos | egekre. (Népdal.)

Az irodalomban nagyon használt alak, de igazi népdalban ritkább tünemény; s rendesen apróbb rímelt sorokra oszlik, mint:

El kell menni || Masirozni || kész az úti || cédula.

g) 13 syllabás sort, mely ritkább ugyan, de néha mégis előfordúl dalainkban. Ilyen ez:

Szintelen | szintelen || a legény mig | nőtelen.

Ázik is | fázik is || egyaránt nyá- | ron

telen

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

télen

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

mely már rímekkel rövidebb sorokra szaggatva látszik lenni. De annál gyakoribb a verses maradványokban, hol rendesen a meghosszabbított 4-dik sort képezi, a 3 alexandrin után; mint például:

Az ének- | szerzők is || feledkeztek | dolgukban.

Nagyfalu | határán || hadával hogy | ballagna.

(

Ilosvai

Ilosvai Selymes Péter

Faludi

Faludi Ferenc

nak fönnebb idézett

Remetéje

remetéje

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

ily 13-as sorokkavegyíti az alexandrint, francia példára kétségkivül, de a 131 asban mégis az itteni caesura van visszaadva, csaknem hiba nélkül, az egész költemény folytán:

Eltelvén | napjaim || nem félek a | haláltól

Elválok | örömest || ez árnyék rosz | világtól... stb.

2. A négy és két syllabás ütemek összetételéből ered: a) 6 szótagú sor.

Árva vagyok | árva,

Én vagyok az | árva:

Áldja meg az | Isten,

Ki az árvát | szánja.

(Népdal.)

vagy:

Jó ló | volt a fakó,

Jó ló | is ellette;

Áldja | meg az Isten,

A ki | fölnevelte.

(Népdal.)

mind a két alakot úgy tekinthetjük, mint az alexandrin

töredékeit

töredékét

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

, s valóban, ha azon népi dallamokra figyelmezünk, melyek a sándor-verset adják vissza, ugy találjuk, hogy

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

csupán a szótagok számában egyez az idegen alexandrinnal, de benső szerkezete egészen mienk, eredeti, zenénkben gyökerező; mely a 12 szótagú sort háromfélekép ütemzi, ú. m.:

1. Lóra csikós | lóra || elszaladt a | ménes.

2. Jó ló | volt a fakó || jó ló | is ellette.

3. Virágos | kenderem || elázott | a tóba.

mert a föntebb idézett, szinte 12 szótagú:

Áldjon meg a | mindeneknek | alkotója —

nélkülözvén a közép metszetet, az alexandrintól már jobban elüt. Tekintse valaki régibb költőinknél az annyira használt alexandrint, vagy a mint nevezik,

Zrínyi

Zrínyi Miklós

verset: ama három szerkezet közűl valamelyik felé gravitálni érzendi.

b) 10 szótagú sor, igen használatos két caesurával; mint:

Amoda van | egy kis kerek | erdő,

Abba

Abban

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

vagyon | csipkebokor | vessző.

(Népdal.)

c) 10 szótagú ismét, de más rendezéssel:

A kállai | útca | ki van festve... (Népdal.)

d) 14 szótagú sor; szinte közönséges, mind a régi, mind a mostani költészetben. Az Átok cimű, XVI.-dik századbeli költemény egészen így van írva, mind végig erős metszetekkel; mint:

Rettenetes | ez világnak || mostan minden | dolga. (

Horvát A.

Horvát András

)

Ki beborult | az fölyhőben || megtért napom | fénye. (

Amade

Amade László

Én istenem | mit csináljak: || mikor semmim | sincsen. (Népdal.)

Széles uton | poros uton || fölleget ver | a ló

Csillámlik a... | villámlik a || fényes acél | patkó.

(Rozgonyiné.)

e) ismét 14 tagú sor, de más rendezéssel; nem annyira ismert, mint az előbbi, de szinte népies alak:

Tekints reánk | immár | nagy Uristen | az mennyekből.

(Ének a XVI. században.)

s ki hinné, hogy ezt egészen feltaláljuk ezen profánus dalban:

Majd elmegyünk | rózsám | Komáromba | Komáromba...

Hej, a ki azt | nékem | kiváltaná | kiváltaná...?

3. A négy és egy szótagú ütem összefoglalása, (melynél azonban meg kell jegyezni, hogy az egy tag többnyire már a megelőző 4 tagúhoz ragad, s igy a cæsura olyan, mintha 5 syllabás volna) következő soroknak adott lételt:

a) 9 szótagú sor:

Elmult időd | ne sirassad | már. (Népdal.)

Előbb utóbb | sírba vinni | fog. (Petőfi.)

b) 13 syllabás sor:

Nyári virág | téli idő | alatt nem zöl-| dűl. (Népdal.)

Emlékezzél | mi történék | Uram ini raj- | tunk. (XVI. száz.)

Sokszor kértem | én az Istent | nagy szivem sze- | rint. (Házasok éneke.)

Gyöngy életre | a mezőre | jőj és kisérj | el. (

Amade

Amade László

Im koporsód | ajtajánál | áll hív szere- | tőd. (Ányos.)

Itt is ember | itt is fegyver | kell a hazá- | nak. (

Szentjóbi

Szentjóbi Szabó László

4. A három és két syllabás ütemek kapcsolásából ered:

a) 5 szótagú rövid sor, mint:

Kicsiny | vagyok én,

Majd meg- | növök én.

(Dal.)

b) 8 syllabás, mint:

Töltsd tele | pajtás | poharam.

c) 10 szótagú, régi dalsor, csaknem olyan, mintha két adonicus ragadna

össze, péld.

össze,

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Mostan egy | ifjú || megházasodott.

Újonnan | hozta || szép hites | társát.

(XVI. század.)

Kis kacsa | fürdik || fekete | tóba.

Jegyzet Alliteratióval.

Fiához | készül || Lengyelországba. (Gyermekdal.)

Arany-ezüstért, || cifra ruháért,

Leányt el ne végy || koszorújáért.

(Népdal.)

d) 11 szótagú, ritkább, de sajátságos szerkezet:

Drága gyöngy | teremtés || angyali | lélek.

Meghalok | érted, vagy || enyimmé | tészlek.

(Népdal.)

5. A négy, három és két szótagos ütemek egyesülése alakít:

a) 9 syllabás igen csinos, használt sort; milyenek:

Gyászos szivem | érted | kesereg...

Hortobágyi | pusztán | fú a szél...

(Népdal.)

b) 13 szótagú sort, mind régen, mind ma használatost Péld.:

Mért távozál | Uristen || ily messze mi | tőlünk.

(XVI. század.)

Azt mondják, hogy | nem illik || a tánc a ma- | gyarnak

Hej be szépen | világít || az esteli | csillag.

(Népdal.)

c) 11 szótagút, (gyéren használt de mégis népies alak), minő:

Elmaradtunk | már mi | rózsám | egymástól,

Elmaradtunk | mint a | gerle | párjától.

(Népdal.)

6. A három és egy syllabás ütem kapcsolása:

a) 10 szótagú sorban, így:

A garad | a garad || üresen | jár.

(Népdal.)

A csillag | a csillag || az égen | jár,

Látom a | cipellőd || harmatos | már.

(Népdal.)

Fortuna | szekerén || okosan | űlj.

Ugy forgasd | tengelyét || hogy ki ne | dűlj.

(Faludi.)

7. A négy, három és egy syllabás ütem összefoglalva,

a) 11 szótagú sort ád, mely ritkább ugyan, de mégis népdalban feltalálható; mint:

Jó napot | kedvesem || drága angya- | lom.

Minő gazdagság, változatosság csupán az ütemek rendezésében, a sorok alakulásában is! pedig nem állok jót, hogy valamely ritkább divatú szerkezetet el nem hagytam; sőt azon régi formákat, melyek népzenénkben többé nem viszhangzanak, önkint mellőztem, csupán tényekre, az élő népdallamra akarván építni. Igy föntebb az 5. szám alatt, megemlíthettem volna Szegedi Kis István énekét, mely tisztán magyar ütemekre oszlik, s melynek dallamát is jól ismerem: „Szánja az Úr | isten | híveinek | romlását;" — párhuzamba tehetém vala

Balassa

Balassi Bálint

ime sorait: „Ezeket | írám | a tenger | partján || Óceánus | mellett," a ma is, nálunk reformátusoknál, ismert templomi ének e sorával: „Örül mi | szivünk || mikor ezt | halljuk || a templomba mégyünk," mert mindenikben ugyanazon magyar rhythmus érezhető; ama régi lyrai rövid formáját a XVI. és XVII. század költőinek sem lenne nehéz mai népdalainkkal összhangzásba hozni, megmutatván, hogy bennök ugyanazon rhythmus lüktet, értem az ily sorokat:

Vitézek, | mi lehet 3+3

E széles | föld felett 3+3

Szebb dolog a | végeknél. 4+3.

de miután ily összerakással — (főleg strophaszerkezettel) e sorok többé a nép ajkán nem zöngenek, mellőzöm. Csupán azt kivánom még megjegyezni, hogy ama Szegedi-féle sor Amade korában még közkeletű schema lehetett, mert Amade, kit eddig is annyiszor idéztem, s ki nemzeti formákba önté csinos dalait, e sort is használja költeményeiben; így:

Szánja az ur | Isten || hiveinek | romlását.

(

Szegedi

Szegedi Kis István

Bár ne tudtam | volna || mi legyen a | szeretet.

Mért született | engem || a ki engem | született.

(

Amade

Amade László

Magyar schema hát ez, valamint a legtöbb, úgy

Faludi

Faludi Ferenc

nál, mint

Amadé

Amade László

nál; s e részben nem osztom a különben mélyen tisztelt

Toldy

Toldy Ferenc

ur véleményét, ki bennök ( Magyar Költ. tört. II. 101—104.) olasz és francia mintákat keres.

VI.

Visszásnak tetszhetik a rend, melyet előadásom folytán követtem, előbb szólván a sorokról s ezek felosztásáról, mint a sajátképi (prosodiai) mértékről. Mások, ellenkezően, a verslábakon s azok méretén kezdik, s miután erre nézve szabályokat állitottak fel, úgy mennek át a sormetszetre s egész sorra. És ez oly költészetben, mely már kifejlett, megállapított törvényekkel bir, leghelyesb ut is. De nekem a magyar rhythmus benső tulajdoninak vizsgálásán kellett kezdenem; föl kelle mutatnom, hogy a kötött beszéd már elemeiben a prózának ellentéte; figyelmeznem a gondolat részarányos feltagolására, mely egyszersmind a mondatban hangsulyos csoportokat képez: úgy térnem aztán ama benső felosztásnak külsőképen megfelelő átszegdelésre, mely a cæsurák vagy, (a mi nálunk csaknem egy jelentésű), verslábak által történik. Egyébiránt nem félek kimondani, hogy a csak imént tárgyalt ütemzésére a soroknak jóval többet tartok, mint arra, hogy minden ütem szigorú, határozott, merev mértékkel birjon s épen nem ohajtom, hogy a magyar dal oly állandó, megkövült formába szoríttassék, minő például a

Sappho

Szapphó

vagy

Alcæus

Alkaiosz

után nevezett mérték Mert egy az, hogy a rím és gyakori metszet által megkötött nyelv nem is birna már ily feszes nyűgöt; más az, hogy e tulszabályos idom végre is egyhangu lenne holott épen e változatosság teszi főjellemét a magyar rhythmusnak. Igyekezzék ezt a költő minél szabatosb cæsurák által feltűntetni; azon túl, az ütem egyes szótagjainak prosodiai mérése körül, épen oly pindari szabadsággal járhat el, mint a barna zenész, ki majd egyik, majd másik hangon nyugtatja tovább nyirettyűjét s ugyanazon ütem részeit se játssza mindig egyforma időfelosztással. Mind a mellett vannak az egyes ütemeknek bizonyos mértékei, melyeket a magyar zene kiválóan kedvell, és így a magyar (főkép lyrai) költő, ha versét a dallammal összhangzásba tenni kívánja, szükség, hogy azokat tartsa szem előtt.

Az ütem mértéke a szerint különbözik, a mint az négy, három, két vagy egy szótagra terjed ki. És igy, miután már föntebb a sorokat ütem szerint

egybeállítottuk

összeállítottuk

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

, nem szükség itten azok mértékét előadni; csupán azt kell kifejteni, melyik ütem milyen mértéket vehet föl, a magyar zene törvényei szerint. Előre megjegyzem, hogy ha a példakép idézendő dalszöveg nem adna tiszta mértéket, az mitsem tesz, miután a mérték nem is abból, hanem a dallamból vonatott el.

I. Egy szótagú ütem.

Az egy szótagú ütem mindig hosszú (—) s nem egyéb, mint fele a lépő (——) verslábnak, melynek másik felét nyug (pausa) tölti ki.

Zenei kifejezése: Péld:

A garad | a garad | üresen |

jár

vár

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

Fortuna | szekerén | okosan | ülj.

2 . Két szótagú ütem.

A két szótagú ütem, bárhova essék a sorban, elül, középre, vagy végül, hasonlóan hosszú mértéket: lépőt (spondeus, ——) vagy utótagja megrövidülvén lejtit (trochaeus — ∪) követel.

Zenei kifejezése tehát: vagy: Péld:

Hortobágyi | pusztán | fú a szél. . .

Töltsd tele | pajtás | poharam. . .

Amoda van | egy kis kerek | erdő.

Jó ló | volt a fakó,

Jó ló | is ellette.

E mérték az egy és két tagú ütemeknél oly általános szabály, mely alól nincs kivétel. Néha egész, vagy fél dalsor csupa spondeusokban vánszorog le, hogy a rá következő fris annál meglepőbb legyen, mint:

Nincsen | olyan | derék | asszony stb.

Ugy ég | a tűz | ha lobog,

Ez az | élet || A gyöngy élet.

3. Háram szótagú ütem.

Itt már nagyobb változatosság tűnik fel. Az egy és két szótagú ütem mérsékli, ez elevenné teszi a dallamot. Uralkodó verslábak:

a) Toborzó (∪ — —, Bacchius); zenei kifejezése

b) Körösdi (∪ — ∪ Amphibrachys), zenében:

E kettő egyforma sulyt ad az ütemnek, azért akárhol bízvást föl lehet egymással cserélni őket. Péld.:

Rég

veri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

véri

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

már | a magyart a | teremtő...

Tisza parton | van egy hajó | kikötve...

e) Ugrató (— ∪ —, Creticus vagy Amphimaker) az előbbiek ellentéte, mert ellenkező sulyt ad az ütemnek.

Zenei kifejezése: Példa:

Juhász legény | búsan | útra

kél

kel

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

d) Lengedi (— ∪ ∪, Dactylus). Az ugratóval egyenlő nyomású, vele hát bizvást cserélhető. A dactylusról jegyezzük meg, hogy az gyakran előfordul népi dallaminkban, de nem 3/4 ütemet képez, mint például a német zenében, hanem 2/4 részt, nincs is felütése (Vorschlag) mint amott. A felütéssel biró dactylicus sor tehát, minő ez:

Ker | temre sze | líden az | este le | száll...

Jár | számkive | tetten az | árva fi- | ú...

német zenét képvisel, a minthogy ez alak onnan is kölcsönöztetett, míg a magyar, felütés nélkül, más rhythmust ad, péld.:

A garad | a garad | üresen | jár.

Zenei kifejezése a német dactylusnak:

a magyaré

e) Lebegő (∪ ∪ — Anapæstus) többnyire a lengedivel összefordítva használtatik, mint a fönebbi példában, és itt:

Nem anyá | tól lettél, | Rózsafán | termettél stb.

Zenei kifejezése:

Megjegyzem itt, hogy némely zenész urak az ily anapæsticus kezdetét a sornak felütés (Vorschlag) gyanánt veszik, de hibásan. Magyar dallamban felütés nincs, anapæstus az, mire majd dactylus, majd fél spondeus következik és 1/4 nyug, mint a föntebbi példában, és itt:

Már ez u- | tán | « | csak azt vá- | rom | « |

Kocsi jőj- | jön | « | értem há- | rom | « |

Kisütött | a | « | nap a cse- | rén | «|

Így dalolja ezt a nép, így huzzák a csárdákban, akárhogy vorschlagozzák a hangversenyek hősei.

f) Vánszorgó (— — —, Molossus.) Ez leginkább sor végin áll, s tulajdonkép nem is egy, hanem két ütemet képez, nyuggal, mint:

Zenei kifejezése tehát:

4. Négy tagú ütem.

A négytagú ütemek közt legnagyobb szerepet játszik s a magyar dal eredeti jellegét teszi ama versláb, melyet Fogarasi lengedezőnek (Choriambus, — ∪ ∪ —) nevezett el. Minél több ily mérték foglal helyet négyes üteminkben, annál jobb. Maga a nép is olykör ösztönszerűleg eltalálja a lengedezőt, mire elég példát idézhetnénk, mert így a szöveg jobban simul a dallamhoz. De oly vers, mely csupa lengedezőkből állna, mégsem lenne ment az egyhangúságtól. Azért e versláb is cserélhető s részint hasonló, részint ellenkező nyomatú vagy sulyu ütemekkel.

Maga a choriambus zenében igy fejeztetik ki:

Hasonló nyomatú ütemek azok, melyek a két középső szótagot rövidnek meghagyják, mint:

a) — ∪ ∪ ∪. Zenei kifejezése:

b) ∪ ∪ ∪ — . Zenei kifejezése:

Példa a lengedezőre:

Rég veri már | stb.

Az a) alatti ütemre:

Lesz e neki | még valaha | jó napja

A b) alatti ütemre:

Azt is adott | mivel a bút | ölje meg.

Ellenkező nyomatú vagy sulyú ütemek azok lesznek, melyek a két középső szótagot, vagy annak valamelyikét, meghosszabbítják; jelesül:

a) ∪ — — ∪; zenében:

Péld. Kerik az én | subám alja stb.

b) ∪ —∪ — ; zenében:

Péld. Tisza parton | van egy hajó | stb.

c)∪ — ∪∪; zenében:

Péld. Szabadságom | be van zárva |

d) ∪∪— ∪; zenében:

Péld. Ne szomorkodj | légy víg.

e) — ∪— ∪; zenében:

Péld. Fölfelé megy | borban stb.

Látjuk: hát ezek közt a dijambust (∪—∪—) ditrochaeust (— ∪— ∪) is, ezeket is megszenvedi a magyar ütem, de nem úgy, s hogy egész sor csupa szökő, vagy lejti lábakon sántitson le, mert ennél mi sem volna szenvedhetlenebb; hanem csupán változtatásúl a choriambus helyett. A többi (a, c, d) alatti) lábak cifra neveit nincs miért felhordani. Hol kelljen pedig a lengedezőt fölcserélni: erre azt hiszem, állandó szabály nem lehet. Némelyek (mint

Erdélyi

Erdélyi János

) megkisérték a choriambus és felváltói helyét a dalsorban kimutatni: a szabály, mit igy alkottak, áll egyik dalra, másikra nem; áll részben, de nem az egészben. Én, a mennyire népdalainkat ismerem, a négyes ütemre nem adhatnék szorosb szabályt ennél: „lengedező, is vagy vele hasonló nyomatú láb, a hol csak lehet; hol nem telik, ellenkező nyomatu, valamelyik a fenebbi a—e közűl."

De hisz ez annyi volna, mint semmi mérték! fognak felkiáltani a „forma" emberei. Épen nem. Ugyanazon szeszélyes változatosság nyilatkozik itt is, a mi föntebb a soroknál. Ám kisértse meg valaki népdalt irni tiszta szökő vagy lejti (jambus, trochæus) lábakon s azt épen úgy, mint a mérték kivánja, el is dalolni: türhetlen egyhangusággal gyötrendi a magyar fület. Ellenben a föntebbi ütemek célszerű vegyitése, metszettel párosulva, oly rhythmust ad, mely hangzatosságban fölér bármely idegen formával s azon felül sajátunk, édes mienk.

Gyakran gondolkoztam, minő mértéket adhattak vissza azon dallamok, a melyek szerint régi hegedőseink az epicai költeményt éneklették. Egy része azoknak, kétségkivűl, megegyezett a mostan is divatos lyrai formákkal, mert ez utóbbiakat elég sűrun felleljük a régi elbeszélő darabokban: de hogy éneklették, például, az alexandrin sort? Erre nézve egy régi dallam jut eszembe, mely,

Gyöngyösi

Gyöngyösi István

szövegére alkalmazva, hihetőleg ama korból ered, midőn még nálunk az epicai költeményt éneklették, mire kevéssé változatos, inkább recitativ jellemmel biró, melodiája is mutatni látszik. E dallam következő mértékét adja a sándorversnek:

Keménynyel | csendesen || ballag pari- | pája,

Két sütés- | sel jegyes || a jobbik po- | fája,

Oláhorszá- | gi ló || mutatja for- | mája,

Tajtékos zab- | láját || rágdogálja | szája.

(A Phoenixből)

Hasonlókép vitéz Kádár István históriája, az utcán hegedülő koldusok (egykori hegedősök?) szájában, e trivialis dallam mértékét tartotta fenn:

Föl emelé | Kádár | szemeit az | égre.

Mondván: Uram | Jézus, | jövel segit | ségre.

Vajha mielőbb birhatnók uj kiadásban

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

dallamait, hogy azokból is a magyar, főleg eposzi versidomra valamit elvonhatnánk! —

VII.

Hátra van még a stropha szerkezetről mondanom valamit. Mert a rím tulajdonai közösek egyéb nemzetekkel s a mi eltérőt e részben költészetünk mutat, arról más helyen tettem egy szót.

Jegyzet „Valami az assonancról." Új M. Múzeum 1854.

De a vers-szak képződése nálunk oly eredeti, jellemző vonásokkal bír, hogy lehetetlen azokat észre neni venni, vagy fölismervén, elhallgatni. Itt is, mint a soroknál, elébb a benső rhythmusra kell figyelmeznünk, mert abból foly a külső idom.

Mi tehát a vers-szak benső rhythmusa általában? és mi különösen nálunk? A strophát némileg a folyóbeszéd körmondatával lehet párhuzamba tenni. Az is, ez is a rokon eszméket, együvé illő, egymást kiegészitő gondolatokat szedi össze, belőlük teljes, arányos, kerekded csoportozatot képezvén. De mig a periodus a gondolatot egymásba fűzi, egymáson átszövi: a vers-szak, épen ellenkezőleg, eszmét eszme után, sort sor után, állít, úgy hogy az első gondolat, a következő nélkül is, jóformán érthető legyen, bár nem viszont. Például Himfy e dalában minden sornál meg lehet állapodni, mindig értünk már valamit, a következő sor nélkül is:

Napok jőnek, napok mennek,

De búm csak nem távozik;

És az órák elröppennek,

De sorsom nem változik;

A volkánok kifáradnak,

De nem az én tüzeim;

Folyók, tavak kiapadnak,

De nem az én könnyeim;

Erdők, mezők felvidulnak,

Csillagzatok megfordulnak,

A szerencse forgandó:

Csak inségem állandó.

Ez anti-periodicus szerkezet, e Chladni-féle külön csoportba rázkódása az összetartozó részeknek, mint már fönebb is megjegyzém, a rhythmus természetéből foly s uralkodik a kötött beszéden, kezdve az egyes ütemektől, egész a stropháig, sőt az egész költeményen, a mennyiben nem szereti, ha az értelem egy szakból másba átnyúlik, vagy ha külön strophák oly prózai kötszókkal füzetnek egybe, mint a körmondatokat kapcsolni szoktuk. Csupán egy körmondatos alakot ismerek, a mely halmozó természeténél fogva a rhythmussal összefér: a gondolatnak oly

módoni

módon

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

csoportulása (agglomeratio) ez, mint ama szónoki figurában történik, melyet felfüggesztés (sustentatió) néven ismerünk, s mely, különben érthető részleteket halmozva fel, a teljes értelmet az utolsó mondatra bízza. Ily költői periodust gyakran találunk Kisfaludy Sándornál, — (bár, kivált ujabb regéiben, incísumokkal terhelt s így egészen prózai, egészen rhythmus ellenes körmondatoknak ad helyet), midőn értelmes részleteket halmoz ugyan: de a teljes megoldást az utolsó sorra hagyja; mint:

Nem, ki névért, dicsőségért

Mássza Pindus bérceit,

Vagy alacsony nyereségért

Irja halom verseit;

De a ki, ha tűz lelkében

Gondolatok virradnak,

Vagy fölhevült kebelében

Érzemények fakadnak,

Lantot ragad s mi érdekli

Kedvesinek elénekli —

Kiben a vers így terem;

Az énnékem emberem.

Vehetni azonban észre, hogy itt is, ettől: De a ki ... eddig: Lantot ragad, incisum lévén közbe-vetve, kissé periodicusabb, mint kellene.

Ha már most azon költeményinkre forditunk figyelmet, melyek vagy egyenesen a néptől, vagy oly korban származtak, midőn még az idegen formák utánzása a nemzeti idomokat háttérbe nem szorította, úgy találjuk, hogy a magyar rhythmus itt is hű marad magához, s valamint a soroknál minden ütembe az összetartozó mondatrészt, úgy itt a versszak soraiban egy-egy, többnyire önálló, gondolatot csoportosít s nehezen tűri az értelem átvitelét egyik sorból a másikba, épen nem, ha már a vers a rím visszafordultával, mintegy rá van ütve, be van fejezve. E beltulajdonából foly aztán a versszakok külső jellege, mely a páros, hármas, négyes, — a visszatérő, a ráütő rímekben nyilatkozik, mint ezt sorban látni fogjuk.

I. Páros rím. Minden strophaszerkezet közt legegyszerűbb az, mely a sorokat párosan rímezi egymás után. Oda törekedvén a népköltészet, hogy az értelemnek mielőbb teljességet adjon, nem fűzi hosszan gondolatját, hanem siet azt befejezni, mi külsőleg a második rím által történik. Ezért nem kaphatott lábra népdalainkban a váltogató, vagy keresztrím, mint a mely hosszabb elnyújtását a gondolatnak engedi meg; ha pedig a gondolat előbb befejeztetnék, mint a függőben hagyott rímnek társa visszafordulna: ugy nem lenne összhangzat külső és benső, gondolat és vers közt: az nem volna vers. Ily szerkezet, példaul:

Zokoghat még egy betűcskét

Belőlem a fájdalom;

Ejthetek még egy könyűcskét

Utánad szép angyalom.

eredeti népkölteményben fölötte ritka, miért? mert a két első sor befejezte az értelmet, de a fül még semmi verset nem érez, nem érez a nép egybehangzást forma és gondolat közt. Ha pedig a második sornál nem volna értelem, ez elnyujtottság ellenkeznék a magyar rhythmus természetével, s igy a keresztrím sehogyse kapós. Ámde azért népünk sem idegen a mesterségesb szerkezettől, csakhogy kereszt-rím helyett középrímekkel szaggatja szét hosszabb sorait, s az egyszerű párversből 4—6— sorú strophákat csinál, mint:

Zöld erdőben | Zöld mezőben | Lakik egy madár

Kék a szárnya, | Zöld a lába, | Jaj be szépen jár.

(6 sorú is lehet.)

vagy, hogy régi írókból idézzünk:

Kegyelmes Isten, | Kinek kezében | Életemet adtam!

Viseld gondomat, | Vezérld útamat, | Mert csak rád maradtam.

(6 sor.) (

Balassa

Balassi Bálint

n angyalkám | Szép madárkám | Ime hozzád repűltem

Te kedvedre | Kezeidre | Mint a sólyom, megjöttem.

(6 sor.) ( (

Amade

Amade László

Továbbá népdalokból:

A kisded pacsirta | Az eget hasítja | Szárnyaival

Ékesen hangicsál | Napsugáron sétál | Lábaival.

(Régi dal.)

a kimegyek | És kitérek | A szép ékes mezőre

Minden füvek | Serkentenek | Világ megvetésére.

(Régi dal.)

Ritkán vagyon | Ki maradjon | Hiv barátságban,

Ki fent álljon | Le se szálljon | Az igazságban.

(Népdal.)

Tehát az egy keresztrím helyett két középrím tétetik, úgyhogy a hosszabb sor minden cæsurája önálló sorrá lesz, rímet kap. Mi a tisztán páros rímekből alakult stropha szerkezetét illeti, ebben jellemző az, hogy a vers-szak hosszabb sorokon kezdődik, mind rövidebbekkel váltva fel, s így kétségtelen népi alak

Faludi

Faludi Ferenc

nál ez: Királyi mulatság stb. A kis tarka madár stb., melyek hosszabb sorokról mind rövidebbre mennek át; hasonlóan a Népd. I. kötet Vén leány panasza, s akárhány.

2. Hármas rím. A régieknél használatos idom, mind tisztán, mind középrímekkel átszegdelve, midőn aztán 9 sorossá lett. Nem hiszem pedig, hogy az olasz terzina utánzása hozta volna divatba, mert ennek váltogató rímeit utolérni épen nem igyekszik, hanem siet a 3-dik rím ráütése által a gondolatot bezárni, míg terzinában a gondolat folyó marad mintegy.

Dante

Dante Alighieri

példaul ily formán alkalmazza:

Jegyzet Csakhogy mindig 11 szótaggal. Ez elsietett fordítás csupán a formáért van.

Az emberélet utjának felén

Zordon sötét erdő közé jutottam,

Mivel az igaz útat nem lelém;

Mily kín ez erdőrül beszélni ottan!

Mily vad, kietlen az, bú s baj tele!

Hogy rágondolva is eliszonyodtam stb.

de a mieink egyszerűen illesztik a három sort, péld.:

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszu uton járókat könnyebbitó szele.

(

Balassa

Balassi Bálint

Hosszabb hármas sorok elszaggatása, középrímek által, hozta létre ama kilencest, mely a XVI. és XVII. században annyira divatozott, de ma már népdalainkban nem található:

Vitézek, | mi lehet | E széles | föld felett || Szebb dolog

a | végeknél?

Holott ki- | keletkor || A sok szép | madár szól || Mellyel

ember | ugyan él?

Mező jó | illatot || Az ég szép | harmatot || Ad, mely

kedves | mindennél.

Szinte hármas sor középrímmel :

Nálad kedves | És szerelmes | Az én beszédem stb.

(Házasok éneke.)

3. A négyes rím. Századokig használt ismeretes formája az elbeszélő költészetnek, majd egyenlő sorokkal, majd a negyediket (nibelungi módjára) meghosszabbítva. A magyar rhythmus azon kívánalma, hogy a gondolat sor végén befejeztessék, hozta létre e négyes kocogót, a bezárt gondolatot rímmel is minduntalan bezárva. A népnél, rím szűke miatt, kevésbbé használatos, de hol szerét teheti, az is négy rímet fog össze, mint:

baracfa

barackfa

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

pirossal virágzik,

A liliom kékkel illatozik,

Az én szívem búval harmatozik

Mert éj nap csak hozzád óhajtozik.

(Népdal.)

4. A visszatérő rím. Ez már, a mi kiválóan jellemzi a magyar strophát, akár a régi, akár a népkölteményeket tekintsük. Sajátsága abban áll, hogy páros rím után egy vagy több, szabad vagy rímelt sor következik, aztán az utósor visszatér mintegy, az első rímnek megfelelvén, mint:

Nem anyától lettél,

Rózsafán termettél

Piros pünkösd napján (Ez szabad sor.)

Hajnalban születtél. (Visszatérő rím.)

Különböző pedig az úgynevezett ölelkező rímtől, mert ott egy magában hagyott rímre tér vissza; de itt páros rím az, mire visszaugrik. Az átugrott szabad sor helyett, még csinosabban egy középrímes, vagy két rövid állhat — néha több is, három, négy. Ily csinos forma már ez is:

Hortyogat kedvére róka a lyukában,

Pihen az oroszlán sötét barlangjában:

Kell nekem szenvednem, vég nélkül epednem, (középrím)

Heves vármegyének mély árestomában.

(Népdal. I. 191. 1.)

Régi költőinknél hosszabb vers-szak befejezése szinte gyakran történik ily módon, miből annak nemzeti jelleme kétségtelen; mint:

a) Míg bennem a lélek

Piheg, gyászban élek,

Már többet

Vig kedvet

Nem is remélek.

(Ányos.)

b) Szép élet, víg élet,

Soha jobb nem lehet,

Hopp! hát jőjön katonának, (szabad)

Ilyent ki szeret.

(

Amade

Amade László

c) Fortuna szekerén okosan űlj,

Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj,

Ha szépen | vezetett,

Ha miben | kedvezett,

Meg ne örűlj; (visszatérő rím)

Fortuna szekerén okosan űlj.

(

Faludi

Faludi Ferenc

d) Szánja az ur | Isten | híveinek | romlását

Az ő fiainak | leányinak | rablását;

Noha most | eltűri | De el nem szenvedi (középrím)

Nagy siralom | vallását.

Kétségkívűl nemzeti alak, miről még inkább meggyőződhetünk, ha látjuk, hogy e templomi ének rhythmusa, strophája, nagyobb epicai költeményben is használatos volt, mint a XVI. századbeli „Jovenianus" című eposznak (

Toldy

Toldy Ferenc

ur által idézett) végsorai mutatják:

Immár ha meg | hallád || kérlek meg ne | csufoljad,

Az rút kevélységet || inkább te hátrahagyjad

Inkább a | nagy pohárt || Az ének | mondónak. (Középrím nem telt.)

Jó boroddal | megtöltsed. (Ez a visszatérő rím, felhangú, alhangúra.)

5. Ráütő rímnek mondom, midőn a visszatérő, mintegy elfeledve magát, nem a távolabbi, hanem a közdebbi párral rímez, azt még egyszer ráütvén. Ez is jellemző vonása népdalainknak, s nem ritka a régieknél. Péld.

Jaj már nékem! gyilkos nyila,

Érzem mit tesz, tűz fáklyája,

Én szegény,

Nem is lehet nagyobb kén (kín).

(

Amade

Amade László

Tettem méltó érdemeket, Tűrtem halálos sebeket, Ne nevess, Meg ne vess, Hanem egyszer már szeress. ( Amade .)

Ehez hasonló ráütés az, midőn a rövidebb végsor egy hosszabbal, mely közvetlen előtte áll, rímez, mint

Csokonai

Csokonai Vitéz Mihály

nál e stropha: „Mégyek már engedd meg drága kincsem" így záródik, népies fordulattal:

Hogy midőn | boldoggá | kezdtem len- | ni

El kell men- | ni.

E ráütő sor legtöbb népdalainkban már csak réja, azaz egyes szó, indulatszó, kurjantás (mint: Csillagom, Igazán, hajaha stb.), mely a refrainhez hasonló annyiban, mert minden vers-szaknál ismétlődik, néha bizonyos sor végén. Ily pótló ütemek, sorok más népköltészetben is divatoznak, (mint a skót: oh, jo, man, stb.) a müvelt költő, tárgyszerint, mellőzheti, vagy alkalmazza.

Végűl legyen szabad a magyar eposzi versformára egy szerény észrevételt tennem. Hogy a római hatos a nemzet nagy tömegénél sohasem leend népszerű, azt, úgy hiszem, mutogatni nem kell. A Zrinyi-négyes túlélte magát, a kettős alexandrin nagyon is egyszerű idom. Az idegen epicai formák, mint az olasz terzina, az ottava és siciliai stanza, a Spencer-féle angol vers-szak alkalmazása nemcsak azért bajos, mert nyelvünk rímszegény, hanem és főleg azért, mert a magyar nemzeti rhythmus nem hajlandó a keresztrímekhez, s e külföldi stanzák épen úgy nem válhatnak népszerűvé, mint a hexameter. Ideje volna egy, a magyar rhythmuson alapuló eposzi versidomot találni föl: én a visszatérő rím sajátságin építve, következő összerakását kisérlém meg az alexandrinnak, mely népünknél mégis legéposzibb sor:

A király ünnepét fogom énekelni,

Midőn összegyűltek a dal fejedelmi,

Fényes Visegrádon, Mátyás udvarában,

Díjért, dicsőségért új versenyre kelni.

Oh lantom, ha értél valamit korábban,

Ha egy szikra lélek volt az asszu fában,

Most, igazán, most kell magadért kitenned!

Mert nem szabad nevét hiába fölvenned.

Ennyiben kivántam ez uttal a tanodai körök figyelmét is felhívni a magyar rhythmusra, melyet a klasszikai és nyugati formák mellett költészetünkben többé ignorálni nem lehet; részint azért, mert régibb verses maradványink idomához, majdnem a mult század végeig, ily nyomozás adja a kellő kulcsot; részint, mert költészetünk legujabb irányát csak ily tanulmányok után méltányolhatjuk eléggé. Amaz általános panasz mai költészetünk pongyolasága, formátlansága ellen jó részt el fog enyészni, ha a költeményekben nem azt keressük, ami nincs, t. i. kölcsönvett idegen schemákat, hanem megtaláljuk, ami van: nemzeti rhythmusunk — gyöngébb vagy teljesebb — hullámzását. Mert hogy e rhythmus az ódon és újabb idegen formákkal

szembe

szemben

Szövegforrás:
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

, létezett s létezik, az tény: minő joggal? nem kevesebbel, úgy hiszem, mint a magyar zene és tánc. S ha valaki természetesnek találja, hogy minden zenemód közűl a magyar fül csak azt érzi teljesen, melynek ütemzése, hangmenete nemzeti jelleggel bir; ha nem kárhoztatja a nemzeti tánc iránti előszeretetet, holott a magyar láb e tekintetben szintoly alkalmas a cosmopolitaságra, mint bármelyik fajé a tollatlan két lábú állatok közűl: ugy nincs miért nyelvünk hajlékonysága s alkalmas voltából az idegen költői formák mellett védokokat merítnie, sem roszalnia azon legújabb törekvést, mely több-kevesebb öntudattal működvén, a magyar rhythmusnak a költészetben is vissza akarja adni a nemzet kára nélkül el sem idegeníthető jogait. Oly költemény, melynek teljes élvezhetése végett előbb még a hellén-római, vagy más idegen világba kell áthelyezkedni — bármennyi szépséggel birjon különben — soha sem hathat igazán a nemzet egészére; mert a nagy többség épen azt, mi a verset verssé teszi, a rhythmust kénytelen nélkülözni, mi által a költemény zenei része rá nézve elveszett. Ez főkép a lyrában érezhető. Még nincs messze a kor, midőn legjobb költőink tiszta jámbusai vagy trochaeusai német zenére daloltattak; mert az idegen versidom idegen formát követelt a zeneszerzőtől. Lyránk a magyar zenétől teljesen meg vala válva: voltak szépen szavalható dalaink, de ha melodiával akartuk őket párosítni, a dallam nem lön magyar. E szakadást lyrai költészetünk s zenénk rhythmusa közt elenyészteni, a kettőt ismét természetes összhangzatba hozni, feladata az ifjabb költői nemzedéknek. Hogy még eddig teljesen sikerült példányokat s nagy számmal nem mutathatni föl, az nem az irány helyessége ellen, hanem csak a kezdet nehézségéről tanúskodik. Hiszen ma már akármely gymnasiumi növendék könnyen és tisztán írja a trochaeust: ki hinné, hogy alig fél századdal ezelőtt egy Kazinczy Ferenc panaszkodott, hogy bár füle a német trochaeus zöngelmét teljesen érzi, magyarban azt nem képes követni? Igy vagyunk most nemzeti rhythmusunkkal: hosszu megszokás idegen schemákhoz idomítá költői nyelvünket; a ki tehát emeltebb hangon akart költeni, a nyelvvel együtt ama formáktól sem szabadulhatott, melyek közt a nyelv kifejlett, s igy a magyar rhythmus nem látszott összeférni magasb szárnyalású költeménnyel. Ezért a költő, ha nemzeti rhythmust kisérle meg, a népi nyelvhez fordult, melyben ama rhythmus fentartotta magát, vagy a régiek ószerű nyelvéhez folyamodott, hol még a magyar versidom egészen otthonos vala. Innen az ily költemények népies, vagy ószerű jelleme az íróknál, mint Horváth Ádám dalaiban („De mit töröm fejemet" — „Vigan élem világom"),

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

nál („Fekete szemű szép hölgyecske") s attól fogva korunkig. De remélem, nincs messze az idő , hogy a nemzeti rhythmus magasabb nyelvű költészettel is megfér; különösen lyránk betölti hivatását, ismét összhangzásba jő nemzeti zenénkkel, s lészen idomban s tartalmilag, testestül, lelkestül magyar.

Verzió: II : Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.

13. A MAGYAR NEMZETI VERS-IDOMRÓL

Pázmán

Pázmány Péter

Pázmány

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

avatag nyelvének, saját versgyakorlatit

Zrínyi

Zrínyi Miklós

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

—

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

ifjú lelke dagályának megfelelő, szeretni,

—

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Jegyzet a gondolatjel nem a szeretni, hanem képdús után.

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

pillanatát

pillantását

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

, melynek csíráit keblében hordozza. Hogyan is ragadnák a mult ügyetlen törekvései bámulatra azt, ki ösztönszerűleg érzi, hogy hivatása, ha kitűnni akar, a jelent is lába alá

szegni

szegzi

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

; ki legnagyobb mesterében, öntudatlanul, oly ellenét sejti,

melyet

kit

Szövegforrás:
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.

Ha már a valódi műbeccsel biró, de elavult emlékekkel

szemben

szembe

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.

Mátyás

I. Mátyás

Erdősi

Erdősi Szilveszter János

Erdélyi

Erdélyi János

Fogarassy

Fogarassy János

Greguss

Greguss Ágost

idevágó értekezéseit.

Chladni

Chladni, Ernst

Jegyzet

Wer theilt die fliessend immer gleiche Reihe

Belebend ab, dass sie sich rhythmisch regt?

(

Goethe

Goethe, Johann Wolfgang von

együvé

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

együvé —

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

Adah és Zillah, halljátok hangomat!

Lamech női figyeljetek szavamra.

(Lamech éneke.)

Másik az ellentétes, midőn a Vers elő- és utórésze ellentétes gondolatot fejez ki, mint

Átok rá, ki téged átkoz,

Áldás rá, ki téged áld.

(Móz. I. 27—28.)

Egek, halljátok meg beszédemet

És halld meg, ó föld, szájam szózatát

ellentétes.

Csöpögjön tanításom, mint az eső

S hulljon szeliden mint harmat szavam.

Mint permeteg a zöld virányra,

Mint zápor a növény csemetékre:

összerakó.

Mert Isten nevét hirdetem,

Nosza dícsérjétek az urat!

párhuzamos.

Nem volna nehéz a magyar költészetből hasonló eszmesorakozást szemelni ki; de legyen elég csupán a progressióra s mutatnom, mely

Zrinyi

Zrínyi Miklós

e soraiban felötlik:

Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát

Ki meg merte várni Szuliman haragját,

Ama nagy

Szulimán

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

Szulejmán

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

nak hatalmas karját,

Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Ugyanazt ismétli, de mindig pótló, erősitő részletek hozzáadásával. Vagy még jellemzőbben e népdal, melyre már

Erdélyi

Erdélyi János

is figyelmeztet:

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért.

Hej, nem a váráért, csak egyik utcáért,

Nem is az utcáért, csak egyik házáért,

Hej, ebben növekedett barna galambomért.

névtelenjén

Anonymus

ek pár helyéből, hol a magyar történeti dalt fordítani látszik, rímes eredetit sejtünk. Ily helyek már, midőn a vezérekről szól:

Omnes loca sibi acquirebant,

Et nomen bonum accipiebant.

továbbá, a pogány Thonuzobáról beszéltében:

Et dum Beatus rex Stephanus

Verba vitae praedicaret

Et Hungaros baptizaret,

Tunc Thonuzoba in fide vanus

Noluit esse Cbristianus,

Sed cum uxore vivus

Ad portum Obad est sepultus.

és már előbb,

Gyulá

Gyula

ról szólván, ismétli magát:

Quod in fide esset vanus

Et noluit esse Christianus. —

Mátyás

I. Mátyás

Tinódi

Tinódi Lantos Sebestyén

a vala — vala helyett épen semmi rímet nem használ, az a hallgató előtt, úgy látszik, közönyös dolog leendett.

Dugonics

Dugonics András

Béla jegyzője

Anonymus

tollán, bájos hungarismussal, így fordul elő: „tonsa capita cumanorum — mactabant tanquam crudas cucurbitas."

füllel

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

füllel

Jegyzet s hiányzik a füllel után

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

, közvetlen a nép ajkáról példabeszédinket: nem tagadhat meg azoktól némi hangzatosságot, mely a prozától elüt, míg népdalaink rhythmusával megegyez; úgy hogy az

egész sor

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
UMM 1856. VI. évf. IX. füzet. 441—483. 1.
A magyar nemzeti verselésről, Ráth Mór iskolai kiadásai I. (Bp. 1893.)

egész

Szövegforrás:
Harmadik Tudósitvány a N.-kőrösi helv. hitv. evang. Főgymnasiumról 1855|56 tanévben. Kecskemét, 1856.
Arany János Prózai Dolgozatai. Bp. 1879. 3—54. 1.

, felmondás közben, ütem

Jegyzet Ütenynek nevezték a tactust, kik az any képzőt oly panacaeának tartják, mely minden szócsonkítási sebet meggyógyít. Én az ütem szót helyesbnek gondoltam.

(tactus) szerint kimérhető lesz. Vegyük példaul (régibb alakjában) ezt:

Ember teszen | fogadást | ag eb ki meg | -állja.

nemde megfelel e népdal sornak:

Igy lehetne akarhányat összeállitni; én, mintegy ujjmutatásul, megelégszem néhánnyal, egy közmondásra egy dalsort alkalmazván: