X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Széptani jegyzetek

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei X. kötet
Alcím: Prózai művek 1.
Dátum: 1962
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 9630500396
Szerkesztő: Keresztury Dezső
Sajtó alá rendező: Keresztury Mária

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
History:
Kéziratából
Voinovich
Voinovich Géza
feljegyzése szerint: „Csak az általános rész maradt fenn." (
Voinovich
Voinovich Géza
, II. 274—75. l.) Ma már nincs meg, valószínűleg a Voinovich-villában égett el. A Széptani jegyzetek korai fogalmazványa. MTA kézirattára, Szél Farkas iratai közt. A Széptani jegyzetek végső fogalmazványának töredéke. OPIM. Darnay Kálmán gyűjteménye. Ez a négy félbehajtott, fehér ívrétlapra írt kézirat a Széptani jegyzetek 1—7. §-át tartalmazza. A fogalmazványt a költő letisztázás után elhajíthatta. Négybe volt hasítva, s csak később ragasztották újra össze. A kéziraton némi javítás látható. Pap Károly szövegétől nem tér el, két lényeges kiegészítéstől — nyilván későbbi beszúrástól — eltekintve.

Keletkezés:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: iskolai jegyzet

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: kézirat
  • Szövegforrás III: Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

A jegyzetek tartalmi beosztását, a fejezetcímeket 1910-ben közölte Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.). Arany János széptani jegyzetei.
Bp
Budapest
. 1934. — Arany János emlékkönyv.
A.
Arany János
összes művei közé az Összes Prózai Művek 1949-es kiadásába vették fel. A jegyzeteknek
A.
Arany János
kézírásában megtalált töredékét a kézirat alapján, a többit Pap Károly kiadása alapján közöljük.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A műhöz tartozó jegyzet az alábbi linken érhető el: o:ajom10-proza-1.tei.20.jegyzet
 
20. SZÉPTANI JEGYZETEK  
  I.  
  I. §. IGAZ, JÓ ÉS SZÉP  
  Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához: igaz, és szép. Értelme az igazat keresi; akaratja a
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.  
  Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát, egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
gyüjt: igy
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tudományok.  
  Az emberi akarat hajlik a jó felé és
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
irányul. A jó lehet
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tiszta erkölcs, erény, lelkiösmeret. A földmívelés, a műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás, erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.  
  De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb tápot, kedélye más gyönyört is
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza létre a különböző művészeteket.  
  2. §. A SZÉPTAN  
  Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt áthúzva
[törölt]
« föltételeit »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát képezi a
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól cilcn:avo17~ = érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a németek közt. —  
  3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  A tapasztalás
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy kies völgy, vadregényes
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
 
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet szépségei közé
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  De az ember is képes szép tárgyakat
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű, egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.  
  Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az izlés kisebb nagyobb mértékben
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.  
  4. §. MŰVÉSZETEK  
  Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy . De esztétikai értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók, aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or hangok, 3-or
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által fejezik ki magokat. És így lesznek:  
 
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
Képző művészetek (Artes plasticae, bildende Künste), melyek tárgyukat látható alakban, de mozgás nélkül fejezik ki. Ezek: az építészet, szobrászat, festészet.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet utánozza. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Hangzó művészetek (Artes acusticae, tönende Künste), melyek tárgyukat hallhatólag adják
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: zene, költészet, szónoklat. Ezek közül a két utolsót, minthogy már nemcsak puszta hangokban, hanem értelmes szavakban nyilatkozik, saját elnevezéssel szóló művészetnek (redende Künste)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Arc és taglejtési művészetek (Artes mimicae, mimische Künste), melyek tárgyukat láthatólag, de egyszersmind mozgás
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
fejezik ki:
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és tánc.  
  A
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
elő, azokban
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem a szépség, hanem a
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
;
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mégpedig az anyagi jót célozzák.  
  A tudományokat
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
igazat, részint a szellemi jót
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
művészet. —  
  A müvészetek
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
a szép.  
  5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet Az 5. §címe:
A szépet meghatározni nehéz
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  Mi légyen a szép? a
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
szép? —
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott értelmezést
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
bírtak
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« tudtak »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Mások
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
megemlítjük
Kant
Kant, Immanuel
értelmezését
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".  
 
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásnak hibája az, hogy merőben alanyi. Nem azt fejezi ki, mi a szép tárgyilag véve, hanem
mikép hat ránk, alanyilag mikép tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Fő baj a szép meghatározásában
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
azon nagy
n
Jegyzet alatt áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi, mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is valami szellemit kell kifejeznie.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
 
Innen már nehéz
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s megkísértjük
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  6. §.A MŰVÉSZETI SZÉP MEGHATÁROZÁSA  
  A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
csupán a
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
(például költeményben a vers
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
) hanem ama benső, ama lényeges
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
kell értenünk,
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik; mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy zeneműnek például éppen úgy van
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mint egy
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
fejeztetik ki.  
  De mi az
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
?  
  Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a . Szép eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lehet a
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki. Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában tehát még nem szép; egy történeti költemény »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, vagy egyenesen (direkte) fejezzük ki, mint a
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és erkölcstanban, vagy
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lesz. Például valamely történeti igazság, direkte
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
még nem szép: de a költészet idomain áttükrözve széppé válik. A legerkölcsibb tanítás, direkte fejezve ki, nem szépmű:
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
; de ha oly költői művet alkotunk,
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
észrevétlenül ugyanazon erkölcsi tanulságot lehelli: már szépművet hoztunk létre.  
  Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy egyenesen mondanók ki, a
művészi forma által tüntettük elé, az idommal egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve, de nem a forma által. Innen az úgynevezett tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges betoldás, tehát átvettük Pap Károly szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
A müvészi szépet hát így határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami egyet jelent „a szép az idomban és idom által kifejezett igaz és ."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi lényeges kiegészítés, ezért a szövegben meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  7. §. A SZÉPNEK KÜLÖNBSÉGEI  
  Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbséget veszünk észre. Egy
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
a mennydörgéstől
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.  
  Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély sziklaomlások stb.
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, rendbe állított
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
.  
  De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző. Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő egy nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
 
; mások először meglepik,
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör. Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Igy van ez a művészeti széppel is.  
  Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt. Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető lesz.  
  8. §. A SZÉPNEK TOVÁBBI KÜLÖNBSÉGEI  
  A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt) szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.  
  De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen (indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
Homérosz
vagy
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.  
  Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges, nevetséges.  
  9. §. A KELLEMESRŐL. (ANMUTHIG. PULCHRUM.)  
  Kellemes a tárgy alanyilag véve, ha kedélyünket csendesen földeríti és folytonosan gyönyörködtet.  
  Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az összhang által (harmonia).  
  Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2. hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban (harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:  
  I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a körded vonalakat kedveli.
Hogart
Hogarth, William
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével. A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel stb.  
  2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok, zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.  
  3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.  
  Sajátságai közé tartoznak még a kellemesnek:  
  1. Hogy inkább kicsiny, mint felette nagy. Egy óriásnőt alig tudnánk kellemesnek elképzelni.  
  2. Hogy inkább nyilt, derült, világos, mint az ellenkező.  
  3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a férfi szépség fönséges.  
  4. Hogy inkább ujdon, friss, mint régi, avult. Az ó korból fenmaradt várromok nem kellemesek.  
  5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata negligentia) mondatik.  
  10. §. A KELLEMES FOKOZATAI  
  A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán emberi, női szépség mondatik.  
  2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.  
  3. A dísz (Zierde) és ékesség (elegantia) a kellemesnek csupán külsejére vonatkozik.  
  4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az, midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki, bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.  
  11. §. A FÖNSÉGESRŐL. (ERHABEN. SUBLIME.)  
  A fönséges a kellemesnek ellentéte.  
  Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien érzésből gyönyör fejlik ki.  
  Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.  
  Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a fönséges sajátságait, nevezetesen:  
  1. Alakokra nézve a fönséges inkább szereti a szögletes idomokat, mint a gömbölyűt.  
  2. Színekre nézve a mély, sötéten árnyalt színeket.  
  3. Hangokban: az erős dissonancokat, minők némely tragikai operákban hallhatók.  
  4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. — A nyugalom is fönséges.  
  További sajátságai még a fönségesnek, ellentétben a kellemessel:  
  1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.  
  2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy roppant ős erdő; az éjfél setétsége.  
  3. Hogy rendszerint roppant erőt fejez ki. Pl. a kitörő Vezuv.  
  4. Hogy inkább ódon, régi mint ujdon friss. Pl. a piramisok, százados tölgyek, váromladékok stb.  
  5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.  
  12. §. TÉR-, IDŐ-, S ERŐBENI FÖNSÉG  
  Az esztétikusok meg szokták különböztetni a térbeni, időbeni és erőbeni fönséget.  
  Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.  
  Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb. az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az örök.  
  A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
Marcus Atilius Regulus
, a méregivó
Sokrates
Szókratész
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó
Uticai Cato
Cato Uticensis
; egy
Leonidas
I. Leónidasz
, egy
Zrínyi
Zrínyi Miklós
stb.  
  Az erőbeni fenség is egyesülhet a térbenivel: a háborgó oceán térben, erőben is nagyszerű.  
  Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb. erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne minden fönség egyesülve van.  
  13. §. A FÖNSÉGES FOKOZATAI  
  A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg, különböző elnevezéssel bir. U. m.:  
  I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal). Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum). Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós, ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni fenséghez tartozik.  
  3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az időbeni fenséghez tartozik.  
  4. A fényes vagy pompás (magnificum), rokon az ünnepélyessel. Mit jelent, neve mutatja.  
  5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind erőbeni fenséghez tartozik.  
  6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz. Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a lesújtó villám.  
  14. §. ÉRZELMES, SZENVES, TRAGIKUM  
  Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves, szomoru, helyesebben tragikum.  
  Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva, de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát, hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz költőknél sok példa van.  
  Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt, rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.  
  A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll, hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Shakespeare, William
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni. — Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a fönségeshez tartozik, mondani sem kell.  
  15. §. A NEVETSÉGESRŐL  
  A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk: direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.  
  Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl. képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.  
  Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés; azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik. Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a fönségessel. Lássuk ezeket külön.  
  I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő, mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
Petőfi Sándor
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig: „jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.  
  2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi. Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle, anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle: anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.  
  a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte. „Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.  
  b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe jőnek ereje csekélységével.  
  e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje. Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.  
  A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja, műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
Arisztophanész
,
Moliere
Poquelin, Jean-Baptiste
.  
  16. §. VEGYES FAJOK. SZATÍRA, HUMOR, NAIV  
  A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.  
  1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat, tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés; ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
Iuvenalis, Decimus Iunius
szatírái.  
  2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges. Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.  
  3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít, kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
Czuczor Gergely
Falusi kislány"-a naiv alak,
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitéz -e szintén az.  
  [II.]  
  1. §. A SZÉPTAN KÖRE  
  A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet, szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési művészeteket.  
  A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.  
  Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre fogjuk alkalmazni.  
  2. §. ALAK ÉS TARTALOM  
  Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.  
  Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.  
  3. §. ALANYI ÉS TÁRGYIAS KÖLTEMÉNY  
  Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:  
 
 
 
A havasnak oldalában
 
Keletkező patak, te!
 
Melly a fenyők homállyában
 
Búsan zúgva szakadsz-le,
 
És tétova csavarogva
 
Fába, szirtbe ütődöl,
 
Míg küszködve, és zokogva
 
A tengerbe vergődöl: —
 
Képe vagy te életemnek,
 
Mely temérdek sérelemnek
 
Tőrit lelvén utjában,
 
Zokog kínos folytában.
 
 
  (Kesergő Szerelem, 75. dal.)  
  alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza, ellenben a Zrinyiász, Zalán futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a külvilág tárgyait adják elő.  
  Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
Petőfi Sándor
től):  
 
 
 
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
 
Hajó futása s dúló fergeteg!
 
S a seb mi hosszú s a seb mi mély!
 
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
 
Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
 
A seb begyógyul, s minden újra jó.
 
S az emberszív, ha egyszer megreped:
 
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
 
 
  A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.  
  A következő vers (Kisfaludy Sándortól) elbeszélő modorban van tartva, mégis alanyi:  
 
 
 
A bereknek gyors kaszási
 
Már utolsót vágának;
 
Az árnyékok óriási
 
Hosszúságra nyulának;
 
Mi ott járánk, — meg-megállánk
 
A rét magas füvében;
 
S hogy a bürünn átalszállánk
 
A folyamnak mentében,
 
A vízbe letekintettünk —
 
És alattunk, és felettünk —
 
És bennünk is a menny volt,
 
Szívünkben szent tűz lángolt.
 
 
  (Boldog szerelem, 35. dal.)  
  Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:  
 
 
 
Amerre én járok, még a fák is sírnak,
 
Gyönge ágaikról a levelek hullnak.
 
 
  4. §.A KÖLTEMÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA  
  Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy lírai költeményeknek neveztetnek.  
  A tárgyias költészet elbeszélőre (epika) és szinire (dramatika) osztatik fel.  
  A kettő közt áll, s majd alanyibb, majd tárgyiasb az, mi tanköltészetnek (didaktika) neveztetik.  
  A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia, dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.  
  Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda, eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.  
  A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy szorosabb értelemben vett dráma.  
  Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra, epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.  
  Kezdjük az elbeszélő költészettel, mint amelynek kiindulási pontja a legegyszerűbb.  
  5. §. ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET  
  Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk, vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a szép.  
  Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.  
  Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától, mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi mesék).  
  6. §. AZ ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY MESÉJE  
  Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével, így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit, megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak. A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele egybekel.  
  E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez, melyben megkülönböztethető:  
  1. a kezdet, miszerint a császárleány Szilágyit megkedveli; ebből folyt az elszökés, ebből  
  2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.  
  3. A kifejlés. Hajmási elesik, mint ezt a költői igazság is hozza magával.  
  És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet, bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).  
  7. §. NÉPMESE, MONDA, MÍTOSZ, LEGENDA, REGE.  
  A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.  
  Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német híres „
Reinecke Fuchs
Fuchs, Reineke
". A keleti népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.  
  Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a „Csalóka Péter"
Jókai
Jókai Mór
nál.  
  A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez, időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sárkány törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon. Ugyancsak
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben (
Garay
Garay János
tól), midőn a király a kényes urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép, mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye. (Olvasmány
Tompá
Tompa Mihály
tól a népregére, azután mondára.)  
  A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség, melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó) onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
Garay János
tól); „Hedvig" (Szóla Isten Gábor angyalához)
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól,
Tompá
Tompa Mihály
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime, ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.  
  A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája. Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
Publius Ovidius Naso
nál, kik kegyességökért az istenek által élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi őket leginkább.  
  A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika, Somló s. t. b.  
  8. §. HŐSKÖLTEMÉNY VAGY EPOPOEA.  
  A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van, de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
Homérosz
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy
Homeros
Homérosz
nem jelent egyebet, mint kiegészítő, rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Firdusi
Firduszi Abul-kászim Manszúr
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".  
  De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
Publius Vergilius Maro
Aeneise";
Tasso
Tasso, Torquato
(olasz) „Megszabadított Jeruzsáleme";
Camoens
Camões, Luís Vaz de
(portugál) „Lusiádja":
Milton
Milton, John
(angol) „Elveszett paradicsoma";
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Zrínyi
Zrínyi Miklós
: „Ostromlott Szigete" és
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Zalán futása".  
  A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas, méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a Zrinyi-vers stb.  
  9. §. AZ EPOSZ KELLÉKEI. TÁRGY  
  Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie, mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis ben a római birodalom alapítása;
Tassó
Tasso, Torquato
nál "Jeruzsálem megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem az egész keresztyén világra kihatottak;
Camoens
Camões, Luís Vaz de
Lusiád jában a keletindiai út felfedezése, mely később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán futásá ban Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme.
Milton
Milton, John
Elveszett paradicsom a a pártos angyaloknak lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
az emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint emberi.
Ariosto
Ariosto, Ludovico
nagy költeménye „Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland, Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi. Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele, hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.  
  Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.  
  10. §. AZ EPOSZ MESÉJE. EPIZÓD  
  De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá. Így
Garay
Garay János
Szent László ja, mely ugyanazon hősről különböző, egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet? Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni. Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik. Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.  
  A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul. Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül, mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén, megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez, de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.  
  11. §. AZ EPOSZ HŐSEI. JELLEMZÉS  
  Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
Zrínyi Miklós
nek
Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek, a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit kiválólag bélyegzi.  
  Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
Zrínyi Miklós
majd úgy tűnik fel, mint vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.  
  Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi külön faj, — a többi ujdon.  
  12. §. A CSODÁLATOS, — MACHINA  
  Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult, megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.  
  Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek (machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen felbőszítse.  
  Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.  
  13. §. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS. KÖLTŐI BESZÉLY  
  E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú (verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
Publius Ovidius Naso
Metamorphosis a",
Garay
Garay János
Szent Lászlója" épen úgy költői elbeszélés, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid költemény.  
  Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei, szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két szomszédvárnak" (
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.  
  Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
Byron, George Gordon Noel
tól) alig van valami külső cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő alanyi érzelmeiben olvad fel.  
  14. §. REGÉNY, BESZÉLY  
  A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik. Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.  
  Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi jellemű. E részben az angol
Thakeray
Thackeray, William Makepeace
(olv. Thekeré) regényei mesterművek.
Jókai
Jókai Mór
regényein is folyvást érzik az alanyiság.  
  Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes stb. regények ma már nevetség tárgyai.  
  A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat, tetteket zeng.  
  A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett, kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
Jósika Miklós
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.  
  Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági, irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb folyamattal, drámaibb haladással.  
  15. §. BALLADA. ROMÁNCA  
  E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
től, ballada, míg nagy részére magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok, Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).  
  16. §. LANTOS KÖLTÉSZET  
  A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő, s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.  
  Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem tűrheti.  
  Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és himnusz; a rapszódia és dythiramb; a lírai epigramma; az elégia és heroida; s amennyiben alanyi költemény: az idill is.  
  17. §. A DAL ÉS ÉNEK  
  A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai; szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
Tompa Mihály
nál az „Őszi dal", mely így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész hangulatát kifejezvén:  
 
 
 
Őszi tájnak hervadása,
 
Őszi napfény ragyogása,
 
Hervadásb6l, fényből támad
 
Lelkemen a kedves bánat stb.
 
 
  A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.  
  Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet érdemel a következő hely:  
 
 
 
Ha örömmel gerjedezem
 
És rebegni igyekezem
 
Tetőled mennyi áldást vészek.
 
Feltekintve rád, atyámra,
 
Könnyű csordul az orcámra,
 
S ez által olyan ujjá lészek,
 
Mint a plánta, mikor arra
 
Harmat cseppet szülsz hajnalra.
 
 
  (Új Énekes könyv, 153. dics. 2. vers.)  
  18. §. ÓDA ÉS HIMNUSZ  
  Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint: hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt (philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
től gunyoros óda; a „Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda. Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.  
  A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
„Fohászkodása", kivált e helye annak:  
 
 
 
Téged dicsőit a Zenith és Nadir,
 
A szélvészek bús harca, az égi láng
 
Villáma, harmatcsepp, virágszál
 
Hirdeti nagy kezed alkotásit!
 
 
  19. §. A. RAPSZÓDIA ÉS DYTHIRAMB  
  A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék. Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat, minő akart lenni
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
nál az, mely így kezdődik:  
 
 
 
Evoe!
 
Bacche ! Evan Evoe,
 
Bacche, töltsd lelkünket bé! stb.
 
 
  20. §. A LÍRAI EPIGRAMMA.  
  Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.  
  A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát képezhetné
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nak
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
halálára írt epigrammája:  
 
 
 
Meg ne ijedjetek! a hazaföldnek szíve dobog fel:
 
Kölcsey sírjától keble örökre sebes.
 
 
  21. §. ELÉGIA. HEROIDA  
  Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves, az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát, mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
oly szépen mondja:  
 
 
 
Akkor, mikor fájdalmunk szélvésze
 
Kitombolt, elzúgott, megszűnt, elenyésze.
 
 
  Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy KárolyMohácsában" vagy ama szép zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily erős átokban tört ki:  
 
 
 
Te Babylonnak leánya, meghigyjed,
 
Hogy még végre por, hamuvá kell lenned,
 
Boldog, aki tenéked e dolgot
 
Megfizeti, e méltatlanságot,
 
Ki öledből gyermekedet kirántja,
 
És az erős kősziklához paskolja.
 
 
  (A CXXXVII. zsoltár 5. verse.)  
  A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában. Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
Publius Ovidius Naso
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy kettő.  
  22. §. IDILL  
  Az idill (idyllium ett5vA.A.wv = képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti, de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás, ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
Theokritosz
és
Virgil
Publius Vergilius Maro
eklogái,
Gessner
Gessner Salamon
: Ábel halála, hosszabb elbeszélő alakban; nálunk
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
fordításában olvasható: „Amintas"
Tasso
Tasso, Torquato
tól, drámai alakban,
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
által magyarítva is,
Virgil
Publius Vergilius Maro
ecclogáit Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most átmegyünk az értelmi költészetre.  
  23. §. TANKÖLTÉSZET.  
  A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.  
  A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Publius Vergilius Maro
Georgicon ja;
Pope
Pope, Alexander
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
halotti beszéde, mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító tankölteménynél.  
  24. §. MESE ÉS ROKONFAJAI  
  Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica), midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így megy a világ.  
 
 
 
Menyét fogra került a fajd.
 
Menyét rókának, róka farkasnak
 
Lőn martaléka majd. (Hagedorn.)
 
 
  Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.  
  Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért, hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola, paramythia és az allegóriára nézve is.  
  A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál a „Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok más.  
  A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál Jupiter és Momus;
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
nál több darab
Herder
Herder, Johann Gottfried von
ből fordítva stb.  
  Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn, igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nál az Árvízi hajós, hol a Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.  
  25. §. KÖLTŐI LEVÉL  
  Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál „Levél egy kibujdosott barátom után" szép elégia;
Petőfi
Petőfi Sándor
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz. Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
levelei szolgálhatnak, de kivált
Horác
Quintus Horatius Flaccus
az epistolák nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt epistolája is becses mű e nemben.  
  26. §. SZATIRA. EPIGRAMMA ÉS GNOMON  
  A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
Aulus Persius Flaccus
és
Juvenalis
Decimus Iunius Iuvenalis
, a vidorban
Horatius
Quintus Horatius Flaccus
szatírái szolgálhatnak, de a klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel;
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat, másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.  
  Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
Martialis, Marcus Valerius
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:  
 
 
 
Versedben nagy könnyűség van, Dalmi dicsekszel:
 
Könnyű lenni szokott, nem csoda, a mi üres.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)
n
Jegyzet A szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván, tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont, paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs mondatot, mint:  
  A SZERÉNY  
 
 
 
Hódol az érdemnek, nem tudja, nem érzi magáét.
 
Mást ha dicsérnek, örül, más ha dicséri, pirul.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)  
  27. §. SZÍNI KÖLTÉSZET  
  A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind külsőleg, mind belsőleg.  
  Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a jelennek alakjában.  
  Bensőleg:  
  1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.  
  2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal, segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.  
  3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl. Othello (
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután zsarnok.  
  28. §. DRÁMAI EGYSÉG  
  Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
Arisztotelész
állítólagos szabálya szerint) háromféle egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység korlátai közt mozog a XVII. századbeli francia klasszikus drámairodalom, melyet
Corneille
Corneille, Pierre
,
Racine
Racine, Jean-Baptiste
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen feltétele.  
  Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet, bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.  
  29. §. PÁRBESZÉD. MAGÁNBESZÉD. FELOSZTÁS  
  A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
Shakespeare, William
: Julius Caesar, Coriolanus stb.)  
  A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.  
  A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre. Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül; ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás, kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik, mint ezt
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
is Dramaturgiai lapjai ban szépen bizonyítja.  
  30. §. A SZíNMŰVEK NEMEI. SZOMORÚJÁTÉK  
  A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia, vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek árnyéklatai.  
  A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet; küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum. Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) és társai felkelnek, hogy a régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot fogtak. Ime ez a tragikum.  
  A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz (mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes, cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a fenségeshez tartozik.  
  31. §. VÍGJÁTÉK  
  Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek, melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte), hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt, fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl. fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.  
  Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik. Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb, mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.  
  32. §. NÉZŐJÁTÉK  
  Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
Shakespeare, William
től.  
 
 
20. SZÉPTANI JEGYZETEK  
  I.  
  I. §. IGAZ, JÓ ÉS SZÉP  
  Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához: igaz, és szép. Értelme az igazat keresi; akaratja a
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.  
  Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát, egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
gyüjt: igy
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tudományok.  
  Az emberi akarat hajlik a jó felé és
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
irányul. A jó lehet
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tiszta erkölcs, erény, lelkiösmeret. A földmívelés, a műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás, erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.  
  De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb tápot, kedélye más gyönyört is
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza létre a különböző művészeteket.  
  2. §. A SZÉPTAN  
  Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt áthúzva
[törölt]
« föltételeit »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát képezi a
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól cilcn:avo17~ = érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a németek közt. —  
  3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  A tapasztalás
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy kies völgy, vadregényes
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
 
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet szépségei közé
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  De az ember is képes szép tárgyakat
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű, egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.  
  Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az izlés kisebb nagyobb mértékben
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.  
  4. §. MŰVÉSZETEK  
  Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy . De esztétikai értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók, aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or hangok, 3-or
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által fejezik ki magokat. És így lesznek:  
 
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
Képző művészetek (Artes plasticae, bildende Künste), melyek tárgyukat látható alakban, de mozgás nélkül fejezik ki. Ezek: az építészet, szobrászat, festészet.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet utánozza. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Hangzó művészetek (Artes acusticae, tönende Künste), melyek tárgyukat hallhatólag adják
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: zene, költészet, szónoklat. Ezek közül a két utolsót, minthogy már nemcsak puszta hangokban, hanem értelmes szavakban nyilatkozik, saját elnevezéssel szóló művészetnek (redende Künste)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Arc és taglejtési művészetek (Artes mimicae, mimische Künste), melyek tárgyukat láthatólag, de egyszersmind mozgás
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
fejezik ki:
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és tánc.  
  A
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
elő, azokban
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem a szépség, hanem a
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
;
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mégpedig az anyagi jót célozzák.  
  A tudományokat
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
igazat, részint a szellemi jót
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
művészet. —  
  A müvészetek
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
a szép.  
  5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet Az 5. §címe:
A szépet meghatározni nehéz
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  Mi légyen a szép? a
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
szép? —
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott értelmezést
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
bírtak
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« tudtak »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Mások
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
megemlítjük
Kant
Kant, Immanuel
értelmezését
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".  
 
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásnak hibája az, hogy merőben alanyi. Nem azt fejezi ki, mi a szép tárgyilag véve, hanem
mikép hat ránk, alanyilag mikép tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Fő baj a szép meghatározásában
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
azon nagy
n
Jegyzet alatt áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi, mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is valami szellemit kell kifejeznie.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
 
Innen már nehéz
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s megkísértjük
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  6. §.A MŰVÉSZETI SZÉP MEGHATÁROZÁSA  
  A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
csupán a
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
(például költeményben a vers
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
) hanem ama benső, ama lényeges
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
kell értenünk,
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik; mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy zeneműnek például éppen úgy van
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mint egy
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
fejeztetik ki.  
  De mi az
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
?  
  Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a . Szép eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lehet a
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki. Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában tehát még nem szép; egy történeti költemény »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, vagy egyenesen (direkte) fejezzük ki, mint a
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és erkölcstanban, vagy
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lesz. Például valamely történeti igazság, direkte
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
még nem szép: de a költészet idomain áttükrözve széppé válik. A legerkölcsibb tanítás, direkte fejezve ki, nem szépmű:
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
; de ha oly költői művet alkotunk,
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
észrevétlenül ugyanazon erkölcsi tanulságot lehelli: már szépművet hoztunk létre.  
  Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy egyenesen mondanók ki, a
művészi forma által tüntettük elé, az idommal egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve, de nem a forma által. Innen az úgynevezett tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges betoldás, tehát átvettük Pap Károly szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
A müvészi szépet hát így határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami egyet jelent „a szép az idomban és idom által kifejezett igaz és ."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi lényeges kiegészítés, ezért a szövegben meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  7. §. A SZÉPNEK KÜLÖNBSÉGEI  
  Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbséget veszünk észre. Egy
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
a mennydörgéstől
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.  
  Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély sziklaomlások stb.
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, rendbe állított
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
.  
  De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző. Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő egy nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
 
; mások először meglepik,
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör. Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Igy van ez a művészeti széppel is.  
  Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt. Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető lesz.  
  8. §. A SZÉPNEK TOVÁBBI KÜLÖNBSÉGEI  
  A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt) szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.  
  De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen (indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
Homérosz
vagy
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.  
  Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges, nevetséges.  
  9. §. A KELLEMESRŐL. (ANMUTHIG. PULCHRUM.)  
  Kellemes a tárgy alanyilag véve, ha kedélyünket csendesen földeríti és folytonosan gyönyörködtet.  
  Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az összhang által (harmonia).  
  Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2. hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban (harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:  
  I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a körded vonalakat kedveli.
Hogart
Hogarth, William
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével. A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel stb.  
  2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok, zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.  
  3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.  
  Sajátságai közé tartoznak még a kellemesnek:  
  1. Hogy inkább kicsiny, mint felette nagy. Egy óriásnőt alig tudnánk kellemesnek elképzelni.  
  2. Hogy inkább nyilt, derült, világos, mint az ellenkező.  
  3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a férfi szépség fönséges.  
  4. Hogy inkább ujdon, friss, mint régi, avult. Az ó korból fenmaradt várromok nem kellemesek.  
  5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata negligentia) mondatik.  
  10. §. A KELLEMES FOKOZATAI  
  A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán emberi, női szépség mondatik.  
  2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.  
  3. A dísz (Zierde) és ékesség (elegantia) a kellemesnek csupán külsejére vonatkozik.  
  4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az, midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki, bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.  
  11. §. A FÖNSÉGESRŐL. (ERHABEN. SUBLIME.)  
  A fönséges a kellemesnek ellentéte.  
  Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien érzésből gyönyör fejlik ki.  
  Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.  
  Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a fönséges sajátságait, nevezetesen:  
  1. Alakokra nézve a fönséges inkább szereti a szögletes idomokat, mint a gömbölyűt.  
  2. Színekre nézve a mély, sötéten árnyalt színeket.  
  3. Hangokban: az erős dissonancokat, minők némely tragikai operákban hallhatók.  
  4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. — A nyugalom is fönséges.  
  További sajátságai még a fönségesnek, ellentétben a kellemessel:  
  1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.  
  2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy roppant ős erdő; az éjfél setétsége.  
  3. Hogy rendszerint roppant erőt fejez ki. Pl. a kitörő Vezuv.  
  4. Hogy inkább ódon, régi mint ujdon friss. Pl. a piramisok, százados tölgyek, váromladékok stb.  
  5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.  
  12. §. TÉR-, IDŐ-, S ERŐBENI FÖNSÉG  
  Az esztétikusok meg szokták különböztetni a térbeni, időbeni és erőbeni fönséget.  
  Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.  
  Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb. az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az örök.  
  A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
Marcus Atilius Regulus
, a méregivó
Sokrates
Szókratész
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó
Uticai Cato
Cato Uticensis
; egy
Leonidas
I. Leónidasz
, egy
Zrínyi
Zrínyi Miklós
stb.  
  Az erőbeni fenség is egyesülhet a térbenivel: a háborgó oceán térben, erőben is nagyszerű.  
  Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb. erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne minden fönség egyesülve van.  
  13. §. A FÖNSÉGES FOKOZATAI  
  A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg, különböző elnevezéssel bir. U. m.:  
  I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal). Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum). Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós, ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni fenséghez tartozik.  
  3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az időbeni fenséghez tartozik.  
  4. A fényes vagy pompás (magnificum), rokon az ünnepélyessel. Mit jelent, neve mutatja.  
  5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind erőbeni fenséghez tartozik.  
  6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz. Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a lesújtó villám.  
  14. §. ÉRZELMES, SZENVES, TRAGIKUM  
  Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves, szomoru, helyesebben tragikum.  
  Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva, de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát, hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz költőknél sok példa van.  
  Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt, rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.  
  A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll, hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Shakespeare, William
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni. — Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a fönségeshez tartozik, mondani sem kell.  
  15. §. A NEVETSÉGESRŐL  
  A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk: direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.  
  Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl. képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.  
  Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés; azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik. Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a fönségessel. Lássuk ezeket külön.  
  I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő, mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
Petőfi Sándor
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig: „jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.  
  2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi. Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle, anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle: anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.  
  a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte. „Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.  
  b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe jőnek ereje csekélységével.  
  e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje. Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.  
  A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja, műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
Arisztophanész
,
Moliere
Poquelin, Jean-Baptiste
.  
  16. §. VEGYES FAJOK. SZATÍRA, HUMOR, NAIV  
  A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.  
  1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat, tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés; ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
Iuvenalis, Decimus Iunius
szatírái.  
  2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges. Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.  
  3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít, kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
Czuczor Gergely
Falusi kislány"-a naiv alak,
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitéz -e szintén az.  
  [II.]  
  1. §. A SZÉPTAN KÖRE  
  A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet, szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési művészeteket.  
  A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.  
  Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre fogjuk alkalmazni.  
  2. §. ALAK ÉS TARTALOM  
  Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.  
  Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.  
  3. §. ALANYI ÉS TÁRGYIAS KÖLTEMÉNY  
  Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:  
 
 
 
A havasnak oldalában
 
Keletkező patak, te!
 
Melly a fenyők homállyában
 
Búsan zúgva szakadsz-le,
 
És tétova csavarogva
 
Fába, szirtbe ütődöl,
 
Míg küszködve, és zokogva
 
A tengerbe vergődöl: —
 
Képe vagy te életemnek,
 
Mely temérdek sérelemnek
 
Tőrit lelvén utjában,
 
Zokog kínos folytában.
 
 
  (Kesergő Szerelem, 75. dal.)  
  alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza, ellenben a Zrinyiász, Zalán futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a külvilág tárgyait adják elő.  
  Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
Petőfi Sándor
től):  
 
 
 
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
 
Hajó futása s dúló fergeteg!
 
S a seb mi hosszú s a seb mi mély!
 
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
 
Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
 
A seb begyógyul, s minden újra jó.
 
S az emberszív, ha egyszer megreped:
 
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
 
 
  A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.  
  A következő vers (Kisfaludy Sándortól) elbeszélő modorban van tartva, mégis alanyi:  
 
 
 
A bereknek gyors kaszási
 
Már utolsót vágának;
 
Az árnyékok óriási
 
Hosszúságra nyulának;
 
Mi ott járánk, — meg-megállánk
 
A rét magas füvében;
 
S hogy a bürünn átalszállánk
 
A folyamnak mentében,
 
A vízbe letekintettünk —
 
És alattunk, és felettünk —
 
És bennünk is a menny volt,
 
Szívünkben szent tűz lángolt.
 
 
  (Boldog szerelem, 35. dal.)  
  Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:  
 
 
 
Amerre én járok, még a fák is sírnak,
 
Gyönge ágaikról a levelek hullnak.
 
 
  4. §.A KÖLTEMÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA  
  Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy lírai költeményeknek neveztetnek.  
  A tárgyias költészet elbeszélőre (epika) és szinire (dramatika) osztatik fel.  
  A kettő közt áll, s majd alanyibb, majd tárgyiasb az, mi tanköltészetnek (didaktika) neveztetik.  
  A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia, dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.  
  Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda, eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.  
  A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy szorosabb értelemben vett dráma.  
  Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra, epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.  
  Kezdjük az elbeszélő költészettel, mint amelynek kiindulási pontja a legegyszerűbb.  
  5. §. ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET  
  Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk, vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a szép.  
  Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.  
  Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától, mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi mesék).  
  6. §. AZ ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY MESÉJE  
  Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével, így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit, megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak. A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele egybekel.  
  E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez, melyben megkülönböztethető:  
  1. a kezdet, miszerint a császárleány Szilágyit megkedveli; ebből folyt az elszökés, ebből  
  2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.  
  3. A kifejlés. Hajmási elesik, mint ezt a költői igazság is hozza magával.  
  És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet, bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).  
  7. §. NÉPMESE, MONDA, MÍTOSZ, LEGENDA, REGE.  
  A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.  
  Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német híres „
Reinecke Fuchs
Fuchs, Reineke
". A keleti népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.  
  Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a „Csalóka Péter"
Jókai
Jókai Mór
nál.  
  A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez, időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sárkány törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon. Ugyancsak
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben (
Garay
Garay János
tól), midőn a király a kényes urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép, mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye. (Olvasmány
Tompá
Tompa Mihály
tól a népregére, azután mondára.)  
  A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség, melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó) onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
Garay János
tól); „Hedvig" (Szóla Isten Gábor angyalához)
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól,
Tompá
Tompa Mihály
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime, ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.  
  A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája. Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
Publius Ovidius Naso
nál, kik kegyességökért az istenek által élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi őket leginkább.  
  A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika, Somló s. t. b.  
  8. §. HŐSKÖLTEMÉNY VAGY EPOPOEA.  
  A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van, de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
Homérosz
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy
Homeros
Homérosz
nem jelent egyebet, mint kiegészítő, rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Firdusi
Firduszi Abul-kászim Manszúr
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".  
  De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
Publius Vergilius Maro
Aeneise";
Tasso
Tasso, Torquato
(olasz) „Megszabadított Jeruzsáleme";
Camoens
Camões, Luís Vaz de
(portugál) „Lusiádja":
Milton
Milton, John
(angol) „Elveszett paradicsoma";
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Zrínyi
Zrínyi Miklós
: „Ostromlott Szigete" és
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Zalán futása".  
  A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas, méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a Zrinyi-vers stb.  
  9. §. AZ EPOSZ KELLÉKEI. TÁRGY  
  Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie, mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis ben a római birodalom alapítása;
Tassó
Tasso, Torquato
nál "Jeruzsálem megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem az egész keresztyén világra kihatottak;
Camoens
Camões, Luís Vaz de
Lusiád jában a keletindiai út felfedezése, mely később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán futásá ban Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme.
Milton
Milton, John
Elveszett paradicsom a a pártos angyaloknak lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
az emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint emberi.
Ariosto
Ariosto, Ludovico
nagy költeménye „Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland, Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi. Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele, hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.  
  Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.  
  10. §. AZ EPOSZ MESÉJE. EPIZÓD  
  De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá. Így
Garay
Garay János
Szent László ja, mely ugyanazon hősről különböző, egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet? Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni. Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik. Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.  
  A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul. Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül, mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén, megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez, de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.  
  11. §. AZ EPOSZ HŐSEI. JELLEMZÉS  
  Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
Zrínyi Miklós
nek
Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek, a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit kiválólag bélyegzi.  
  Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
Zrínyi Miklós
majd úgy tűnik fel, mint vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.  
  Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi külön faj, — a többi ujdon.  
  12. §. A CSODÁLATOS, — MACHINA  
  Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult, megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.  
  Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek (machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen felbőszítse.  
  Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.  
  13. §. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS. KÖLTŐI BESZÉLY  
  E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú (verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
Publius Ovidius Naso
Metamorphosis a",
Garay
Garay János
Szent Lászlója" épen úgy költői elbeszélés, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid költemény.  
  Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei, szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két szomszédvárnak" (
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.  
  Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
Byron, George Gordon Noel
tól) alig van valami külső cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő alanyi érzelmeiben olvad fel.  
  14. §. REGÉNY, BESZÉLY  
  A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik. Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.  
  Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi jellemű. E részben az angol
Thakeray
Thackeray, William Makepeace
(olv. Thekeré) regényei mesterművek.
Jókai
Jókai Mór
regényein is folyvást érzik az alanyiság.  
  Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes stb. regények ma már nevetség tárgyai.  
  A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat, tetteket zeng.  
  A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett, kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
Jósika Miklós
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.  
  Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági, irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb folyamattal, drámaibb haladással.  
  15. §. BALLADA. ROMÁNCA  
  E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
től, ballada, míg nagy részére magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok, Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).  
  16. §. LANTOS KÖLTÉSZET  
  A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő, s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.  
  Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem tűrheti.  
  Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és himnusz; a rapszódia és dythiramb; a lírai epigramma; az elégia és heroida; s amennyiben alanyi költemény: az idill is.  
  17. §. A DAL ÉS ÉNEK  
  A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai; szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
Tompa Mihály
nál az „Őszi dal", mely így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész hangulatát kifejezvén:  
 
 
 
Őszi tájnak hervadása,
 
Őszi napfény ragyogása,
 
Hervadásb6l, fényből támad
 
Lelkemen a kedves bánat stb.
 
 
  A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.  
  Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet érdemel a következő hely:  
 
 
 
Ha örömmel gerjedezem
 
És rebegni igyekezem
 
Tetőled mennyi áldást vészek.
 
Feltekintve rád, atyámra,
 
Könnyű csordul az orcámra,
 
S ez által olyan ujjá lészek,
 
Mint a plánta, mikor arra
 
Harmat cseppet szülsz hajnalra.
 
 
  (Új Énekes könyv, 153. dics. 2. vers.)  
  18. §. ÓDA ÉS HIMNUSZ  
  Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint: hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt (philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
től gunyoros óda; a „Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda. Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.  
  A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
„Fohászkodása", kivált e helye annak:  
 
 
 
Téged dicsőit a Zenith és Nadir,
 
A szélvészek bús harca, az égi láng
 
Villáma, harmatcsepp, virágszál
 
Hirdeti nagy kezed alkotásit!
 
 
  19. §. A. RAPSZÓDIA ÉS DYTHIRAMB  
  A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék. Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat, minő akart lenni
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
nál az, mely így kezdődik:  
 
 
 
Evoe!
 
Bacche ! Evan Evoe,
 
Bacche, töltsd lelkünket bé! stb.
 
 
  20. §. A LÍRAI EPIGRAMMA.  
  Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.  
  A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát képezhetné
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nak
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
halálára írt epigrammája:  
 
 
 
Meg ne ijedjetek! a hazaföldnek szíve dobog fel:
 
Kölcsey sírjától keble örökre sebes.
 
 
  21. §. ELÉGIA. HEROIDA  
  Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves, az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát, mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
oly szépen mondja:  
 
 
 
Akkor, mikor fájdalmunk szélvésze
 
Kitombolt, elzúgott, megszűnt, elenyésze.
 
 
  Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy KárolyMohácsában" vagy ama szép zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily erős átokban tört ki:  
 
 
 
Te Babylonnak leánya, meghigyjed,
 
Hogy még végre por, hamuvá kell lenned,
 
Boldog, aki tenéked e dolgot
 
Megfizeti, e méltatlanságot,
 
Ki öledből gyermekedet kirántja,
 
És az erős kősziklához paskolja.
 
 
  (A CXXXVII. zsoltár 5. verse.)  
  A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában. Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
Publius Ovidius Naso
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy kettő.  
  22. §. IDILL  
  Az idill (idyllium ett5vA.A.wv = képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti, de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás, ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
Theokritosz
és
Virgil
Publius Vergilius Maro
eklogái,
Gessner
Gessner Salamon
: Ábel halála, hosszabb elbeszélő alakban; nálunk
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
fordításában olvasható: „Amintas"
Tasso
Tasso, Torquato
tól, drámai alakban,
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
által magyarítva is,
Virgil
Publius Vergilius Maro
ecclogáit Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most átmegyünk az értelmi költészetre.  
  23. §. TANKÖLTÉSZET.  
  A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.  
  A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Publius Vergilius Maro
Georgicon ja;
Pope
Pope, Alexander
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
halotti beszéde, mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító tankölteménynél.  
  24. §. MESE ÉS ROKONFAJAI  
  Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica), midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így megy a világ.  
 
 
 
Menyét fogra került a fajd.
 
Menyét rókának, róka farkasnak
 
Lőn martaléka majd. (Hagedorn.)
 
 
  Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.  
  Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért, hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola, paramythia és az allegóriára nézve is.  
  A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál a „Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok más.  
  A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál Jupiter és Momus;
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
nál több darab
Herder
Herder, Johann Gottfried von
ből fordítva stb.  
  Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn, igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nál az Árvízi hajós, hol a Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.  
  25. §. KÖLTŐI LEVÉL  
  Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál „Levél egy kibujdosott barátom után" szép elégia;
Petőfi
Petőfi Sándor
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz. Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
levelei szolgálhatnak, de kivált
Horác
Quintus Horatius Flaccus
az epistolák nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt epistolája is becses mű e nemben.  
  26. §. SZATIRA. EPIGRAMMA ÉS GNOMON  
  A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
Aulus Persius Flaccus
és
Juvenalis
Decimus Iunius Iuvenalis
, a vidorban
Horatius
Quintus Horatius Flaccus
szatírái szolgálhatnak, de a klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel;
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat, másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.  
  Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
Martialis, Marcus Valerius
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:  
 
 
 
Versedben nagy könnyűség van, Dalmi dicsekszel:
 
Könnyű lenni szokott, nem csoda, a mi üres.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)
n
Jegyzet A szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván, tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont, paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs mondatot, mint:  
  A SZERÉNY  
 
 
 
Hódol az érdemnek, nem tudja, nem érzi magáét.
 
Mást ha dicsérnek, örül, más ha dicséri, pirul.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)  
  27. §. SZÍNI KÖLTÉSZET  
  A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind külsőleg, mind belsőleg.  
  Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a jelennek alakjában.  
  Bensőleg:  
  1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.  
  2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal, segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.  
  3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl. Othello (
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután zsarnok.  
  28. §. DRÁMAI EGYSÉG  
  Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
Arisztotelész
állítólagos szabálya szerint) háromféle egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység korlátai közt mozog a XVII. századbeli francia klasszikus drámairodalom, melyet
Corneille
Corneille, Pierre
,
Racine
Racine, Jean-Baptiste
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen feltétele.  
  Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet, bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.  
  29. §. PÁRBESZÉD. MAGÁNBESZÉD. FELOSZTÁS  
  A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
Shakespeare, William
: Julius Caesar, Coriolanus stb.)  
  A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.  
  A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre. Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül; ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás, kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik, mint ezt
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
is Dramaturgiai lapjai ban szépen bizonyítja.  
  30. §. A SZíNMŰVEK NEMEI. SZOMORÚJÁTÉK  
  A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia, vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek árnyéklatai.  
  A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet; küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum. Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) és társai felkelnek, hogy a régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot fogtak. Ime ez a tragikum.  
  A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz (mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes, cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a fenségeshez tartozik.  
  31. §. VÍGJÁTÉK  
  Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek, melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte), hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt, fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl. fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.  
  Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik. Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb, mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.  
  32. §. NÉZŐJÁTÉK  
  Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
Shakespeare, William
től.  
 
 
20. SZÉPTANI JEGYZETEK  
  I.  
  I. §. IGAZ, JÓ ÉS SZÉP  
  Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához: igaz, és szép. Értelme az igazat keresi; akaratja a
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.  
  Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát, egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
gyüjt: igy
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tudományok.  
  Az emberi akarat hajlik a jó felé és
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
irányul. A jó lehet
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tiszta erkölcs, erény, lelkiösmeret. A földmívelés, a műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás, erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.  
  De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb tápot, kedélye más gyönyört is
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza létre a különböző művészeteket.  
  2. §. A SZÉPTAN  
  Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt áthúzva
[törölt]
« föltételeit »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát képezi a
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól cilcn:avo17~ = érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a németek közt. —  
  3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  A tapasztalás
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy kies völgy, vadregényes
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
 
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet szépségei közé
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  De az ember is képes szép tárgyakat
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű, egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.  
  Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az izlés kisebb nagyobb mértékben
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.  
  4. §. MŰVÉSZETEK  
  Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy . De esztétikai értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók, aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or hangok, 3-or
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
által fejezik ki magokat. És így lesznek:  
 
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
Képző művészetek (Artes plasticae, bildende Künste), melyek tárgyukat látható alakban, de mozgás nélkül fejezik ki. Ezek: az építészet, szobrászat, festészet.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet utánozza. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Hangzó művészetek (Artes acusticae, tönende Künste), melyek tárgyukat hallhatólag adják
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: zene, költészet, szónoklat. Ezek közül a két utolsót, minthogy már nemcsak puszta hangokban, hanem értelmes szavakban nyilatkozik, saját elnevezéssel szóló művészetnek (redende Künste)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Arc és taglejtési művészetek (Artes mimicae, mimische Künste), melyek tárgyukat láthatólag, de egyszersmind mozgás
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
fejezik ki:
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és tánc.  
  A
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
elő, azokban
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
nem a szépség, hanem a
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
;
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, mégpedig az anyagi jót célozzák.  
  A tudományokat
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
igazat, részint a szellemi jót
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
művészet. —  
  A müvészetek
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
a szép.  
  5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet Az 5. §címe:
A szépet meghatározni nehéz
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  Mi légyen a szép? a
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
szép? —
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott értelmezést
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
bírtak
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« tudtak »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Mások
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
megemlítjük
Kant
Kant, Immanuel
értelmezését
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".  
 
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározásnak hibája az, hogy merőben alanyi. Nem azt fejezi ki, mi a szép tárgyilag véve, hanem
mikép hat ránk, alanyilag mikép tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Fő baj a szép meghatározásában
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
azon nagy
n
Jegyzet alatt áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi, mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is valami szellemit kell kifejeznie.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
 
Innen már nehéz
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s megkísértjük
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
  6. §.A MŰVÉSZETI SZÉP MEGHATÁROZÁSA  
  A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
csupán a
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
(például költeményben a vers
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
) hanem ama benső, ama lényeges
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
kell értenünk,
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik; mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy zeneműnek például éppen úgy van
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
mint egy
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
fejeztetik ki.  
  De mi az
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
?  
  Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a . Szép eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lehet a
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki. Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában tehát még nem szép; egy történeti költemény »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, vagy egyenesen (direkte) fejezzük ki, mint a
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
és erkölcstanban, vagy
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
lesz. Például valamely történeti igazság, direkte
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
még nem szép: de a költészet idomain áttükrözve széppé válik. A legerkölcsibb tanítás, direkte fejezve ki, nem szépmű:
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
; de ha oly költői művet alkotunk,
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
észrevétlenül ugyanazon erkölcsi tanulságot lehelli: már szépművet hoztunk létre.  
  Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, hogy egyenesen mondanók ki, a
művészi forma által tüntettük elé, az idommal egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
.  
 
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve, de nem a forma által. Innen az úgynevezett tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges betoldás, tehát átvettük Pap Károly szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
 
A müvészi szépet hát így határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami egyet jelent „a szép az idomban és idom által kifejezett igaz és ."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi lényeges kiegészítés, ezért a szövegben meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
 
 
  7. §. A SZÉPNEK KÜLÖNBSÉGEI  
  Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbséget veszünk észre. Egy
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
a mennydörgéstől
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.  
  Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély sziklaomlások stb.
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
, rendbe állított
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »
*
Szövegforrás:
kézirat
 
.  
  De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző. Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő egy nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
 
; mások először meglepik,
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör. Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
 
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
 
 
  Igy van ez a művészeti széppel is.  
  Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt. Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető lesz.  
  8. §. A SZÉPNEK TOVÁBBI KÜLÖNBSÉGEI  
  A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt) szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.  
  De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen (indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
Homérosz
vagy
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.  
  Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges, nevetséges.  
  9. §. A KELLEMESRŐL. (ANMUTHIG. PULCHRUM.)  
  Kellemes a tárgy alanyilag véve, ha kedélyünket csendesen földeríti és folytonosan gyönyörködtet.  
  Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az összhang által (harmonia).  
  Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2. hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban (harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:  
  I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a körded vonalakat kedveli.
Hogart
Hogarth, William
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével. A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel stb.  
  2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok, zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.  
  3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.  
  Sajátságai közé tartoznak még a kellemesnek:  
  1. Hogy inkább kicsiny, mint felette nagy. Egy óriásnőt alig tudnánk kellemesnek elképzelni.  
  2. Hogy inkább nyilt, derült, világos, mint az ellenkező.  
  3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a férfi szépség fönséges.  
  4. Hogy inkább ujdon, friss, mint régi, avult. Az ó korból fenmaradt várromok nem kellemesek.  
  5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata negligentia) mondatik.  
  10. §. A KELLEMES FOKOZATAI  
  A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán emberi, női szépség mondatik.  
  2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.  
  3. A dísz (Zierde) és ékesség (elegantia) a kellemesnek csupán külsejére vonatkozik.  
  4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az, midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki, bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.  
  11. §. A FÖNSÉGESRŐL. (ERHABEN. SUBLIME.)  
  A fönséges a kellemesnek ellentéte.  
  Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien érzésből gyönyör fejlik ki.  
  Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.  
  Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a fönséges sajátságait, nevezetesen:  
  1. Alakokra nézve a fönséges inkább szereti a szögletes idomokat, mint a gömbölyűt.  
  2. Színekre nézve a mély, sötéten árnyalt színeket.  
  3. Hangokban: az erős dissonancokat, minők némely tragikai operákban hallhatók.  
  4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. — A nyugalom is fönséges.  
  További sajátságai még a fönségesnek, ellentétben a kellemessel:  
  1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.  
  2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy roppant ős erdő; az éjfél setétsége.  
  3. Hogy rendszerint roppant erőt fejez ki. Pl. a kitörő Vezuv.  
  4. Hogy inkább ódon, régi mint ujdon friss. Pl. a piramisok, százados tölgyek, váromladékok stb.  
  5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.  
  12. §. TÉR-, IDŐ-, S ERŐBENI FÖNSÉG  
  Az esztétikusok meg szokták különböztetni a térbeni, időbeni és erőbeni fönséget.  
  Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.  
  Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb. az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az örök.  
  A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
Marcus Atilius Regulus
, a méregivó
Sokrates
Szókratész
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó
Uticai Cato
Cato Uticensis
; egy
Leonidas
I. Leónidasz
, egy
Zrínyi
Zrínyi Miklós
stb.  
  Az erőbeni fenség is egyesülhet a térbenivel: a háborgó oceán térben, erőben is nagyszerű.  
  Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb. erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne minden fönség egyesülve van.  
  13. §. A FÖNSÉGES FOKOZATAI  
  A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg, különböző elnevezéssel bir. U. m.:  
  I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal). Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum). Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós, ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni fenséghez tartozik.  
  3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az időbeni fenséghez tartozik.  
  4. A fényes vagy pompás (magnificum), rokon az ünnepélyessel. Mit jelent, neve mutatja.  
  5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind erőbeni fenséghez tartozik.  
  6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz. Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a lesújtó villám.  
  14. §. ÉRZELMES, SZENVES, TRAGIKUM  
  Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves, szomoru, helyesebben tragikum.  
  Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva, de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát, hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz költőknél sok példa van.  
  Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt, rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.  
  A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll, hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Shakespeare, William
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni. — Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a fönségeshez tartozik, mondani sem kell.  
  15. §. A NEVETSÉGESRŐL  
  A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk: direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.  
  Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl. képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.  
  Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés; azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik. Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a fönségessel. Lássuk ezeket külön.  
  I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő, mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
Petőfi Sándor
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig: „jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.  
  2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi. Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle, anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle: anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.  
  a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte. „Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.  
  b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe jőnek ereje csekélységével.  
  e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje. Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.  
  A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja, műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
Arisztophanész
,
Moliere
Poquelin, Jean-Baptiste
.  
  16. §. VEGYES FAJOK. SZATÍRA, HUMOR, NAIV  
  A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.  
  1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat, tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés; ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
Iuvenalis, Decimus Iunius
szatírái.  
  2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges. Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.  
  3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít, kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
Czuczor Gergely
Falusi kislány"-a naiv alak,
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitéz -e szintén az.  
  [II.]  
  1. §. A SZÉPTAN KÖRE  
  A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet, szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési művészeteket.  
  A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.  
  Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre fogjuk alkalmazni.  
  2. §. ALAK ÉS TARTALOM  
  Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.  
  Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.  
  3. §. ALANYI ÉS TÁRGYIAS KÖLTEMÉNY  
  Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:  
 
 
 
A havasnak oldalában
 
Keletkező patak, te!
 
Melly a fenyők homállyában
 
Búsan zúgva szakadsz-le,
 
És tétova csavarogva
 
Fába, szirtbe ütődöl,
 
Míg küszködve, és zokogva
 
A tengerbe vergődöl: —
 
Képe vagy te életemnek,
 
Mely temérdek sérelemnek
 
Tőrit lelvén utjában,
 
Zokog kínos folytában.
 
 
  (Kesergő Szerelem, 75. dal.)  
  alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza, ellenben a Zrinyiász, Zalán futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a külvilág tárgyait adják elő.  
  Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
Petőfi Sándor
től):  
 
 
 
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
 
Hajó futása s dúló fergeteg!
 
S a seb mi hosszú s a seb mi mély!
 
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
 
Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
 
A seb begyógyul, s minden újra jó.
 
S az emberszív, ha egyszer megreped:
 
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
 
 
  A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.  
  A következő vers (Kisfaludy Sándortól) elbeszélő modorban van tartva, mégis alanyi:  
 
 
 
A bereknek gyors kaszási
 
Már utolsót vágának;
 
Az árnyékok óriási
 
Hosszúságra nyulának;
 
Mi ott járánk, — meg-megállánk
 
A rét magas füvében;
 
S hogy a bürünn átalszállánk
 
A folyamnak mentében,
 
A vízbe letekintettünk —
 
És alattunk, és felettünk —
 
És bennünk is a menny volt,
 
Szívünkben szent tűz lángolt.
 
 
  (Boldog szerelem, 35. dal.)  
  Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:  
 
 
 
Amerre én járok, még a fák is sírnak,
 
Gyönge ágaikról a levelek hullnak.
 
 
  4. §.A KÖLTEMÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA  
  Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy lírai költeményeknek neveztetnek.  
  A tárgyias költészet elbeszélőre (epika) és szinire (dramatika) osztatik fel.  
  A kettő közt áll, s majd alanyibb, majd tárgyiasb az, mi tanköltészetnek (didaktika) neveztetik.  
  A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia, dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.  
  Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda, eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.  
  A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy szorosabb értelemben vett dráma.  
  Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra, epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.  
  Kezdjük az elbeszélő költészettel, mint amelynek kiindulási pontja a legegyszerűbb.  
  5. §. ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET  
  Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk, vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a szép.  
  Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.  
  Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától, mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi mesék).  
  6. §. AZ ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY MESÉJE  
  Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével, így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit, megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak. A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele egybekel.  
  E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez, melyben megkülönböztethető:  
  1. a kezdet, miszerint a császárleány Szilágyit megkedveli; ebből folyt az elszökés, ebből  
  2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.  
  3. A kifejlés. Hajmási elesik, mint ezt a költői igazság is hozza magával.  
  És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet, bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).  
  7. §. NÉPMESE, MONDA, MÍTOSZ, LEGENDA, REGE.  
  A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.  
  Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német híres „
Reinecke Fuchs
Fuchs, Reineke
". A keleti népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.  
  Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a „Csalóka Péter"
Jókai
Jókai Mór
nál.  
  A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez, időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sárkány törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon. Ugyancsak
Tompá
Tompa Mihály
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben (
Garay
Garay János
tól), midőn a király a kényes urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép, mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye. (Olvasmány
Tompá
Tompa Mihály
tól a népregére, azután mondára.)  
  A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség, melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó) onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
Garay János
tól); „Hedvig" (Szóla Isten Gábor angyalához)
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól,
Tompá
Tompa Mihály
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime, ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.  
  A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája. Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
Publius Ovidius Naso
nál, kik kegyességökért az istenek által élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi őket leginkább.  
  A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika, Somló s. t. b.  
  8. §. HŐSKÖLTEMÉNY VAGY EPOPOEA.  
  A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van, de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
Homérosz
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy
Homeros
Homérosz
nem jelent egyebet, mint kiegészítő, rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Firdusi
Firduszi Abul-kászim Manszúr
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".  
  De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
Publius Vergilius Maro
Aeneise";
Tasso
Tasso, Torquato
(olasz) „Megszabadított Jeruzsáleme";
Camoens
Camões, Luís Vaz de
(portugál) „Lusiádja":
Milton
Milton, John
(angol) „Elveszett paradicsoma";
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Zrínyi
Zrínyi Miklós
: „Ostromlott Szigete" és
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Zalán futása".  
  A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas, méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a Zrinyi-vers stb.  
  9. §. AZ EPOSZ KELLÉKEI. TÁRGY  
  Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie, mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis ben a római birodalom alapítása;
Tassó
Tasso, Torquato
nál "Jeruzsálem megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem az egész keresztyén világra kihatottak;
Camoens
Camões, Luís Vaz de
Lusiád jában a keletindiai út felfedezése, mely később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán futásá ban Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme.
Milton
Milton, John
Elveszett paradicsom a a pártos angyaloknak lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Klopstock
Klopstock, Friedrich Gottlieb
az emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint emberi.
Ariosto
Ariosto, Ludovico
nagy költeménye „Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland, Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi. Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele, hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.  
  Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.  
  10. §. AZ EPOSZ MESÉJE. EPIZÓD  
  De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá. Így
Garay
Garay János
Szent László ja, mely ugyanazon hősről különböző, egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet? Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni. Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik. Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.  
  A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul. Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül, mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén, megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez, de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.  
  11. §. AZ EPOSZ HŐSEI. JELLEMZÉS  
  Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
Zrínyi Miklós
nek
Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek, a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit kiválólag bélyegzi.  
  Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
Zrínyi Miklós
majd úgy tűnik fel, mint vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.  
  Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi külön faj, — a többi ujdon.  
  12. §. A CSODÁLATOS, — MACHINA  
  Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult, megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.  
  Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek (machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen felbőszítse.  
  Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.  
  13. §. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS. KÖLTŐI BESZÉLY  
  E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú (verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
Publius Ovidius Naso
Metamorphosis a",
Garay
Garay János
Szent Lászlója" épen úgy költői elbeszélés, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid költemény.  
  Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei, szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két szomszédvárnak" (
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.  
  Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
Byron, George Gordon Noel
tól) alig van valami külső cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő alanyi érzelmeiben olvad fel.  
  14. §. REGÉNY, BESZÉLY  
  A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik. Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.  
  Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi jellemű. E részben az angol
Thakeray
Thackeray, William Makepeace
(olv. Thekeré) regényei mesterművek.
Jókai
Jókai Mór
regényein is folyvást érzik az alanyiság.  
  Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes stb. regények ma már nevetség tárgyai.  
  A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat, tetteket zeng.  
  A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett, kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
Jósika Miklós
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.  
  Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági, irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb folyamattal, drámaibb haladással.  
  15. §. BALLADA. ROMÁNCA  
  E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
től, ballada, míg nagy részére magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok, Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).  
  16. §. LANTOS KÖLTÉSZET  
  A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő, s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.  
  Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem tűrheti.  
  Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és himnusz; a rapszódia és dythiramb; a lírai epigramma; az elégia és heroida; s amennyiben alanyi költemény: az idill is.  
  17. §. A DAL ÉS ÉNEK  
  A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai; szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
Tompa Mihály
nál az „Őszi dal", mely így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész hangulatát kifejezvén:  
 
 
 
Őszi tájnak hervadása,
 
Őszi napfény ragyogása,
 
Hervadásb6l, fényből támad
 
Lelkemen a kedves bánat stb.
 
 
  A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.  
  Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet érdemel a következő hely:  
 
 
 
Ha örömmel gerjedezem
 
És rebegni igyekezem
 
Tetőled mennyi áldást vészek.
 
Feltekintve rád, atyámra,
 
Könnyű csordul az orcámra,
 
S ez által olyan ujjá lészek,
 
Mint a plánta, mikor arra
 
Harmat cseppet szülsz hajnalra.
 
 
  (Új Énekes könyv, 153. dics. 2. vers.)  
  18. §. ÓDA ÉS HIMNUSZ  
  Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint: hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt (philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
től gunyoros óda; a „Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda. Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.  
  A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
„Fohászkodása", kivált e helye annak:  
 
 
 
Téged dicsőit a Zenith és Nadir,
 
A szélvészek bús harca, az égi láng
 
Villáma, harmatcsepp, virágszál
 
Hirdeti nagy kezed alkotásit!
 
 
  19. §. A. RAPSZÓDIA ÉS DYTHIRAMB  
  A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék. Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat, minő akart lenni
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
nál az, mely így kezdődik:  
 
 
 
Evoe!
 
Bacche ! Evan Evoe,
 
Bacche, töltsd lelkünket bé! stb.
 
 
  20. §. A LÍRAI EPIGRAMMA.  
  Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.  
  A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát képezhetné
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nak
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
halálára írt epigrammája:  
 
 
 
Meg ne ijedjetek! a hazaföldnek szíve dobog fel:
 
Kölcsey sírjától keble örökre sebes.
 
 
  21. §. ELÉGIA. HEROIDA  
  Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves, az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát, mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
Petőfi Sándor
oly szépen mondja:  
 
 
 
Akkor, mikor fájdalmunk szélvésze
 
Kitombolt, elzúgott, megszűnt, elenyésze.
 
 
  Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy KárolyMohácsában" vagy ama szép zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily erős átokban tört ki:  
 
 
 
Te Babylonnak leánya, meghigyjed,
 
Hogy még végre por, hamuvá kell lenned,
 
Boldog, aki tenéked e dolgot
 
Megfizeti, e méltatlanságot,
 
Ki öledből gyermekedet kirántja,
 
És az erős kősziklához paskolja.
 
 
  (A CXXXVII. zsoltár 5. verse.)  
  A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában. Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
Publius Ovidius Naso
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy kettő.  
  22. §. IDILL  
  Az idill (idyllium ett5vA.A.wv = képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti, de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás, ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
Theokritosz
és
Virgil
Publius Vergilius Maro
eklogái,
Gessner
Gessner Salamon
: Ábel halála, hosszabb elbeszélő alakban; nálunk
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
fordításában olvasható: „Amintas"
Tasso
Tasso, Torquato
tól, drámai alakban,
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
által magyarítva is,
Virgil
Publius Vergilius Maro
ecclogáit Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most átmegyünk az értelmi költészetre.  
  23. §. TANKÖLTÉSZET.  
  A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.  
  A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Publius Vergilius Maro
Georgicon ja;
Pope
Pope, Alexander
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
halotti beszéde, mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító tankölteménynél.  
  24. §. MESE ÉS ROKONFAJAI  
  Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica), midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így megy a világ.  
 
 
 
Menyét fogra került a fajd.
 
Menyét rókának, róka farkasnak
 
Lőn martaléka majd. (Hagedorn.)
 
 
  Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.  
  Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért, hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola, paramythia és az allegóriára nézve is.  
  A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál a „Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok más.  
  A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
Fáy András
nál Jupiter és Momus;
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
nál több darab
Herder
Herder, Johann Gottfried von
ből fordítva stb.  
  Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn, igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
nál az Árvízi hajós, hol a Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.  
  25. §. KÖLTŐI LEVÉL  
  Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
Tompa Mihály
nál „Levél egy kibujdosott barátom után" szép elégia;
Petőfi
Petőfi Sándor
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz. Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
levelei szolgálhatnak, de kivált
Horác
Quintus Horatius Flaccus
az epistolák nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt epistolája is becses mű e nemben.  
  26. §. SZATIRA. EPIGRAMMA ÉS GNOMON  
  A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
Aulus Persius Flaccus
és
Juvenalis
Decimus Iunius Iuvenalis
, a vidorban
Horatius
Quintus Horatius Flaccus
szatírái szolgálhatnak, de a klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel;
Kölcsey
Kölcsey Ferenc
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat, másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.  
  Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
Martialis, Marcus Valerius
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:  
 
 
 
Versedben nagy könnyűség van, Dalmi dicsekszel:
 
Könnyű lenni szokott, nem csoda, a mi üres.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)
n
Jegyzet A szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván, tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont, paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs mondatot, mint:  
  A SZERÉNY  
 
 
 
Hódol az érdemnek, nem tudja, nem érzi magáét.
 
Mást ha dicsérnek, örül, más ha dicséri, pirul.
 
 
  (
Szentmiklósi
Szentmiklóssy Alajos
.)  
  27. §. SZÍNI KÖLTÉSZET  
  A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind külsőleg, mind belsőleg.  
  Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a jelennek alakjában.  
  Bensőleg:  
  1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.  
  2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal, segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.  
  3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl. Othello (
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután zsarnok.  
  28. §. DRÁMAI EGYSÉG  
  Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
Arisztotelész
állítólagos szabálya szerint) háromféle egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység korlátai közt mozog a XVII. századbeli francia klasszikus drámairodalom, melyet
Corneille
Corneille, Pierre
,
Racine
Racine, Jean-Baptiste
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen feltétele.  
  Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet, bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.  
  29. §. PÁRBESZÉD. MAGÁNBESZÉD. FELOSZTÁS  
  A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
Shakespeare, William
: Julius Caesar, Coriolanus stb.)  
  A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.  
  A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre. Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül; ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás, kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik, mint ezt
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
is Dramaturgiai lapjai ban szépen bizonyítja.  
  30. §. A SZíNMŰVEK NEMEI. SZOMORÚJÁTÉK  
  A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia, vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek árnyéklatai.  
  A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet; küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum. Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
Shakespeare, William
nél) és társai felkelnek, hogy a régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot fogtak. Ime ez a tragikum.  
  A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz (mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes, cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a fenségeshez tartozik.  
  31. §. VÍGJÁTÉK  
  Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek, melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte), hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt, fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl. fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.  
  Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik. Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb, mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.  
  32. §. NÉZŐJÁTÉK  
  Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
Shakespeare, William
től.