Bibliográfiai adatok
Széptani jegyzetek
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Összes Művei X. kötet
Alcím: Prózai művek 1.
Dátum: 1962
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 9630500396
Szerkesztő: Keresztury Dezső
Sajtó alá rendező: Keresztury Mária
Lektor: Barta János
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
History:
KéziratábólVoinovich
feljegyzése szerint: „Csak az általános rész maradt fenn." (
Voinovich Géza
Voinovich
, II. 274—75.
l.) Ma már nincs meg, valószínűleg a Voinovich-villában égett el.
A Széptani jegyzetek korai fogalmazványa. MTA kézirattára,
Szél Farkas iratai közt.
A Széptani jegyzetek végső fogalmazványának töredéke.
OPIM. Darnay Kálmán gyűjteménye.
Ez a négy félbehajtott, fehér ívrétlapra írt kézirat a Széptani
jegyzetek 1—7. §-át tartalmazza. A fogalmazványt a költő letisztázás
után elhajíthatta. Négybe volt hasítva, s csak később ragasztották újra össze. A
kéziraton némi javítás látható. Pap Károly
szövegétől nem tér el, két lényeges kiegészítéstől — nyilván későbbi beszúrástól
— eltekintve.
Voinovich Géza
Keletkezés:
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
iskolai jegyzet
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: kézirat
- Szövegforrás III: Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Elektronikus kiadás adatai:
A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence
Kiadás:
Digitális kritikai kiadásMegjelenés:
A jegyzetek tartalmi beosztását, a fejezetcímeket 1910-ben közölte Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.). Arany János széptani jegyzetei.Bp
. 1934. — Arany János emlékkönyv.
Budapest
A.
összes művei közé az Összes Prózai Művek
1949-es kiadásába vették fel.
A jegyzeteknek Arany János
A.
kézírásában
megtalált töredékét a kézirat alapján, a többit Pap Károly kiadása alapján közöljük.
Arany János
Megjegyzések
Megjegyzések:
A műhöz tartozó jegyzet az alábbi linken érhető el: o:ajom10-proza-1.tei.20.jegyzet20. SZÉPTANI JEGYZETEK
Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához:
igaz, jó és szép. Értelme az
igazat keresi; akaratja a
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát,
egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
által
gyüjt: igy
tudományok.
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi akarat hajlik a jó felé és
irányul. A jó lehet
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
tiszta erkölcs, erény, jó lelkiösmeret. A földmívelés, a
műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás,
erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb
tápot, kedélye más gyönyört is
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet
szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza
létre a különböző művészeteket.
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát
képezi a
vagy
.
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat
mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt
áthúzva
[törölt]
« föltételeit »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól
cilcn:avo17~
= érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit
fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a
philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén
foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a
németek közt. —
Baumgarten Sándor
3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tapasztalás
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
. Egy kies völgy, vadregényes
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet
szépségei közé
.
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az ember is képes szép tárgyakat
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű,
egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az
izlés kisebb nagyobb mértékben
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de
az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt
akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy jó. De esztétikai
értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a
művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók,
aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or
hangok, 3-or
által fejezik ki magokat. És így lesznek:
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból
hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat
állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem
fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet
utánozza. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
elő, azokban
nem a szépség, hanem a
;
, mégpedig az anyagi jót célozzák.
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tudományokat
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az
igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
igazat, részint a szellemi jót
művészet. —
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészetek
a szép.
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
A szépet meghatározni
nehéz Jegyzet Az 5. §címe:
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Mi légyen a szép? a
szép? —
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott
értelmezést
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
. Mások
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
n
Jegyzet alatt
áthúzva
[törölt]
« tudtak »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem
lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mikép hat ránk, alanyilag mikép
tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Fő baj a szép meghatározásában
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a
természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten
bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi,
mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő
jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is
valami szellemit kell kifejeznie.
Innen már nehéz
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek
fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem
tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy
ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s
megkísértjük
.
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
azon nagy
n
Jegyzet alatt
áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az
eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az
idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
csupán a
(például költeményben a vers
) hanem ama benső, ama lényeges
kell értenünk,
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy
zeneműnek például éppen úgy van
mint egy
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
fejeztetik ki.
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már
bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik;
mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt
nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De mi az
?
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a jó. Szép
eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
és
lehet a
.
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép
ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki.
Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és
pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában
tehát még nem szép; egy történeti költemény »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával
egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor
széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és
tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
, hogy egyenesen mondanók ki, a
.
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
művészi forma által tüntettük elé, az idommal
egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük
ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső
formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még
nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve,
de nem a forma által. Innen az úgynevezett
tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges
betoldás, tehát átvettük Pap Károly
szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
A müvészi szépet hát
így
határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami
egyet jelent „a szép az idomban és idom által
kifejezett igaz és jó."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi
lényeges kiegészítés, ezért a szövegben
meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
különbséget veszünk észre. Egy
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
a mennydörgéstől
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a
szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély
sziklaomlások stb.
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
, rendbe állított
.
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző.
Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
; mások először meglepik,
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő
egy
nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör.
Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el
gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos
éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt.
Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy
sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt
vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető
lesz.
A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt)
szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy
közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.
De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen
(indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
vagy Homérosz
Csokonai
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt
mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép
művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék
bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a
tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.
Csokonai Vitéz Mihály
Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek
minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges,
nevetséges.
Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy
az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az
összhang által (harmonia).
Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2.
hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban
(harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:
I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a
körded vonalakat kedveli.
Hogart
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a
körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével.
A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel
stb.
Hogarth, William
2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan
összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok,
zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.
3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte
sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő
mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.
3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a
férfi szépség fönséges.
5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon
látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata
negligentia) mondatik.
A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik
meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán
emberi, női szépség mondatik.
2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége
által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr
rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.
4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az,
midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az
alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki,
bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori
művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben
ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.
Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy
érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien
érzésből gyönyör fejlik ki.
Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a
szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint
a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt
az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.
Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a
fönséges sajátságait, nevezetesen:
4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a
felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet
fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. —
A nyugalom is fönséges.
1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak
rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.
2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy
roppant ős erdő; az éjfél setétsége.
5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a
Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.
Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket
bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által
hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.
Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket
fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb.
az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az
örök.
A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi
gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a
nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi
erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
, a
méregivó Marcus Atilius Regulus
Sokrates
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó Szókratész
Uticai Cato
; egy Cato Uticensis
Leonidas
, egy I. Leónidasz
Zrínyi
stb.
Zrínyi Miklós
Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és
örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb.
erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne
minden fönség egyesülve van.
A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg,
különböző elnevezéssel bir. U. m.:
I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A
Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű
kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal).
Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát
térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum).
Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós,
ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a
saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én
fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni
fenséghez tartozik.
3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó
korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az
időbeni fenséghez tartozik.
5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti
erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de
azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind
erőbeni fenséghez tartozik.
6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s
erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami
inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az
egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne
veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz.
Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a
lesújtó villám.
Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két
nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves,
szomoru, helyesebben tragikum.
Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva,
de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még
összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes
fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát,
hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes
elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz
költőknél sok példa van.
Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az
érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó
tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A
pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt,
rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az
indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek
elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.
A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll,
hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes
küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok
természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a
világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára
elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi
köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni.
— Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a
római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a
fönségeshez tartozik, mondani sem kell.
Shakespeare, William
A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk:
direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de
felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.
Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a
bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl.
képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges
lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.
Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés;
azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik.
Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a
fönségessel. Lássuk ezeket külön.
I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang
teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő,
mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános
helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig:
„jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.
Petőfi Sándor
2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi.
Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség
mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle,
anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle:
anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.
a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte.
„Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk
készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.
b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az
anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi
gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor
fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével
dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe
jőnek ereje csekélységével.
e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje.
Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró
balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.
A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja,
műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi
gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges
helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
, Arisztophanész
Moliere
.
Poquelin, Jean-Baptiste
A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a
kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a
szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.
1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt
mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a
komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat,
tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés;
ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy
javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat
nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
szatírái.
Iuvenalis, Decimus Iunius
2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem
elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges.
Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a
komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a
nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a
világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy
térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén
reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.
3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből
származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az
együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít,
kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet
egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag
cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
„Falusi
kislány"-a naiv alak, Czuczor Gergely
Petőfi
János vitéz
-e szintén az.
Petőfi Sándor
A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet,
szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési
művészeteket.
A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre
alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.
Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre
fogjuk alkalmazni.
Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet
ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem
elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom
és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.
Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és
ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire
mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.
Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy
tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:
alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza,
ellenben a Zrinyiász, Zalán
futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a
külvilág tárgyait adják elő.
Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem
rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a
költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy
elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet
ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
től):
Petőfi Sándor
A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben
önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.
Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt
sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:
Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy
lírai költeményeknek neveztetnek.
A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia,
dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.
Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda,
eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.
A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy
szorosabb értelemben vett dráma.
Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra,
epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.
Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A
dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még
pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk,
vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti
elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a
szép.
Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás
modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután
adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból
folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti
hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.
Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától,
mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének
ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel
őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában
pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy
itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható
tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi
mesék).
Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével,
így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi
és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit,
megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a
történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de
a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt
követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak.
A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele
egybekel.
E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez,
melyben megkülönböztethető:
2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a
menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a
bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt
tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.
És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet,
bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).
A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra
ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne
a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem
helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet
országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy
jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét
költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha
az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a
saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.
Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök
szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől
meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német
híres „
Reinecke Fuchs
". A keleti
népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.
Fuchs, Reineke
Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a
„Csalóka Péter"
Jókai
nál.
Jókai Mór
A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez,
időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
nál a „Sárkány
törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán
volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt
néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért
az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal
forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon.
Ugyancsak Tompa Mihály
Tompá
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s
időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben
(Tompa Mihály
Garay
tól), midőn a király a kényes
urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a
lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép,
mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a
legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye.
(Olvasmány Garay János
Tompá
tól a népregére,
azután mondára.)
Tompa Mihály
A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén
vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél
el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az
ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség,
melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó)
onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel
teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a
magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
tól); „Hedvig" (Szóla
Isten Gábor angyalához) Garay János
Vörösmarty
tól, Vörösmarty Mihály
Tompá
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a
vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs
mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű
sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime,
ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.
Tompa Mihály
A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája.
Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
nál, kik kegyességökért az istenek által
élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy
költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi
őket leginkább.
Publius Ovidius Naso
A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk
Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a
hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé
közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika,
Somló s. t. b.
A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van,
de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben
forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy
hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi
görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő
létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy Homérosz
Homeros
nem jelent egyebet, mint kiegészítő,
rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Homérosz
Firdusi
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így
eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek
Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a
nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott
finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".
Firduszi Abul-kászim Manszúr
De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos
tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül
műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
„Aeneise";
Publius Vergilius Maro
Tasso
(olasz) „Megszabadított
Jeruzsáleme";
Tasso, Torquato
Camoens
(portugál) „Lusiádja":
Camões, Luís Vaz de
Milton
(angol)
„Elveszett paradicsoma";
Milton, John
Klopstock
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Klopstock, Friedrich Gottlieb
Zrínyi
: „Ostromlott Szigete" és
Zrínyi Miklós
Vörösmarty
„Zalán futása".
Vörösmarty Mihály
A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas,
méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a
Zrinyi-vers stb.
Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie,
mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt
foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis
ben a római birodalom alapítása;
Tassó
nál "Jeruzsálem
megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem
az egész keresztyén világra kihatottak; Tasso, Torquato
Camoens
Lusiád
jában a keletindiai út felfedezése, mely
később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán
futásá
ban
Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára
nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik
legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses
kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A
Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék
irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán
és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme. Camões, Luís Vaz de
Milton
Elveszett paradicsom
a a pártos angyaloknak
lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Milton, John
Klopstock
az
emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint
emberi. Klopstock, Friedrich Gottlieb
Ariosto
nagy költeménye
„Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland,
Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi.
Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele,
hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.
Ariosto, Ludovico
Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és
eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.
De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá.
Így
Garay
Szent László
ja, mely ugyanazon hősről különböző,
egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább
költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy
önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász
meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják
Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné
vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt
bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet?
Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem
adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek
ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni
Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles
haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s
ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni
nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld
Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit
akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább
fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni.
Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik.
Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg
Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét
megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy
következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.
Garay János
A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket
epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja
Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid
hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy
kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata
alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul.
Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban
alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül,
mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén,
megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez,
de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem
szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem
kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.
Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a
darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész
eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem
működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a
végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas
isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor
angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának
végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire
végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van
határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
nek Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy
Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli
Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő
halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek,
a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele
udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit
kiválólag bélyegzi.
Zrínyi Miklós
Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst
úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből
gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját
megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más
tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
majd úgy tűnik fel, mint
vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus
bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú
jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak
egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd
vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és
hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a
hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben
tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz
olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.
Zrínyi Miklós
Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó
jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben
a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak
nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de
őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így
megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe
gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából
fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább
külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt
megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi
külön faj, — a többi ujdon.
Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy
legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban
részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult,
megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz
főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már
pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt
vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.
Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek
(machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály
arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen
felbőszítse.
Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az
elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.
E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú
(verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy
víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
„Metamorphosis
a", Publius Ovidius Naso
Garay
„Szent Lászlója" épen úgy költői
elbeszélés, mint Garay János
Petőfi
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid
költemény.
Petőfi Sándor
Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az
események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei,
szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire
családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt
drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti
fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A
csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két
szomszédvárnak" (
Vörösmarty
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér
és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.
Vörösmarty Mihály
Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
tól) alig van valami külső
cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes
elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor
úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély
a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő
alanyi érzelmeiben olvad fel.
Byron, George Gordon Noel
A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának
szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik.
Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.
Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az
eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani
fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a
gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi
jellemű. E részben az angol
Thakeray
(olv. Thekeré) regényei mesterművek. Thackeray, William Makepeace
Jókai
regényein is folyvást érzik az alanyiság.
Jókai Mór
Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség
az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem
önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes
stb. regények ma már nevetség tárgyai.
A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább
külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a
hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat,
tetteket zeng.
A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett,
kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó
nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.
Jósika Miklós
Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági,
irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb
folyamattal, drámaibb haladással.
E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az
eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél
dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi
lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik
köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az
eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás
szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
től, ballada, míg nagy részére
magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok,
Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).
Goethe, Johann Wolfgang von
A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő,
s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a
költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják
magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden
részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy
alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi
eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.
Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett
énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma
énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem
tűrheti.
Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és
himnusz; a rapszódia és dythiramb; a
lírai epigramma; az elégia és heroida; s
amennyiben alanyi költemény: az idill is.
A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai;
szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a
kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
nál az „Őszi dal", mely
így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész
hangulatát kifejezvén:
Tompa Mihály
A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak
mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.
Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert
ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet
érdemel a következő hely:
Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint:
hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a
nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt
(philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
től gunyoros óda; a
„Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda.
Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.
Berzsenyi Dániel
A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy
különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
„Fohászkodása", kivált e helye
annak:
Berzsenyi Dániel
A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat
jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék.
Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat,
minő akart lenni
Csokonai
nál
az, mely így kezdődik:
Csokonai Vitéz Mihály
Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis
helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát
idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét
minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.
A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha
valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő
költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát
képezhetné
Vörösmarty
nak
Vörösmarty Mihály
Kölcsey
halálára írt
epigrammája:
Kölcsey Ferenc
Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai
tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves,
az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát,
mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama
higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
oly szépen mondja:
Petőfi Sándor
Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy Károly „Mohácsában" vagy ama szép
zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily
erős átokban tört ki:
A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem
saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában.
Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy
kettő.
Publius Ovidius Naso
Az idill (idyllium
ett5vA.A.wv
= képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti,
de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás,
ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
és Theokritosz
Virgil
eklogái, Publius Vergilius Maro
Gessner
: Ábel halála,
hosszabb elbeszélő alakban; nálunk Gessner Salamon
Kazinczy
fordításában olvasható: „Amintas"
Kazinczy Ferenc
Tasso
tól, drámai alakban,
Tasso, Torquato
Csokonai
által magyarítva
is, Csokonai Vitéz Mihály
Virgil
ecclogáit
Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században
meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és
kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben
fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most
átmegyünk az értelmi költészetre.
Publius Vergilius Maro
A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve
oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen
fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a
szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.
A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az
ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt
elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a
mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a
költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz
tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Georgicon
ja; Publius Vergilius Maro
Pope
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Pope, Alexander
Csokonai
halotti beszéde,
mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító
tankölteménynél.
Csokonai Vitéz Mihály
Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica),
midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy
vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az
erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így
megy a világ.
Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi
tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.
Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő
költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért,
hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola,
paramythia és az allegóriára nézve is.
A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat
vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk
tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
nál a
„Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti
meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok
más.
Fáy András
A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei
szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
nál Jupiter és
Momus; Fáy András
Kazinczy
nál több
darab Kazinczy Ferenc
Herder
ből
fordítva stb.
Herder, Johann Gottfried von
Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn,
igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában
hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és
Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság
ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság
éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét
kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
nál az Árvízi hajós, hol a
Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.
Vörösmarty Mihály
Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél
az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
nál „Levél egy kibujdosott barátom után"
szép elégia; Tompa Mihály
Petőfi
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb
értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján
írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz.
Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul Petőfi Sándor
Kazinczy
levelei szolgálhatnak, de kivált
Kazinczy Ferenc
Horác
az epistolák
nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt
epistolája is becses mű e nemben.
Quintus Horatius Flaccus
A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb
tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja
tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az
embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
és Aulus Persius Flaccus
Juvenalis
, a vidorban Decimus Iunius Iuvenalis
Horatius
szatírái szolgálhatnak, de a
klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel; Quintus Horatius Flaccus
Kölcsey
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat,
másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.
Kölcsey Ferenc
Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a
végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:
Martialis, Marcus Valerius
(
Szentmiklósi
.)Szentmiklóssy Alajos
n
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az
epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs
mondatot, mint:
Jegyzet A
szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz
valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván,
tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont,
paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás
által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind
külsőleg, mind belsőleg.
Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak
nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott
párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint
nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a
beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket
mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a
jelennek alakjában.
1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira
érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi
hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént
az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai
cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.
2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal,
segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma
hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.
3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a
drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl.
Othello (
Shakespeare
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és
utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután
zsarnok.
Shakespeare, William
Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az
egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
állítólagos szabálya szerint) háromféle
egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység
abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység
abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az
legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát
föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység
korlátai közt mozog a XVII. századbeli
francia klasszikus drámairodalom, melyet Arisztotelész
Corneille
, Corneille, Pierre
Racine
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő
gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység
sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne
térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen
feltétele.
Racine, Jean-Baptiste
Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A
cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell
lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok
egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből
folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy
a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet,
bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.
A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami
szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és
lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például
Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt
egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak
kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A
cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a
konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt
látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt
üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló
ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
: Julius
Caesar, Coriolanus stb.)
Shakespeare, William
A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő
egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket
tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva
volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben
gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.
A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre.
Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül;
ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös
dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás,
kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik,
mint ezt
Vörösmarty
is Dramaturgiai lapjai
ban szépen bizonyítja.
Vörösmarty Mihály
A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia,
vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben
úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok
lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek
árnyéklatai.
A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az
egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén
ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad
a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve
diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet;
küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány
embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum.
Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
nél) és társai felkelnek, hogy a
régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot
felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik
Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és
társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot
fogtak. Ime ez a tragikum.
Shakespeare, William
A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz
(mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes,
cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a
szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a
gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely
határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a
fenségeshez tartozik.
Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek,
melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte),
hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt,
fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol
kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend
ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig
legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén
nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl.
fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.
Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell
megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a
komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a
szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen
szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár
mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik.
Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb
vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb,
mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.
Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal
el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly
színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De
látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak
jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
től.
Shakespeare, William
20. SZÉPTANI JEGYZETEK
Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához:
igaz, jó és szép. Értelme az
igazat keresi; akaratja a
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát,
egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
által
gyüjt: igy
tudományok.
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi akarat hajlik a jó felé és
irányul. A jó lehet
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
tiszta erkölcs, erény, jó lelkiösmeret. A földmívelés, a
műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás,
erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb
tápot, kedélye más gyönyört is
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet
szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza
létre a különböző művészeteket.
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát
képezi a
vagy
.
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat
mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt
áthúzva
[törölt]
« föltételeit »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól
cilcn:avo17~
= érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit
fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a
philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén
foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a
németek közt. —
Baumgarten Sándor
3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tapasztalás
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
. Egy kies völgy, vadregényes
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet
szépségei közé
.
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az ember is képes szép tárgyakat
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű,
egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az
izlés kisebb nagyobb mértékben
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de
az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt
akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy jó. De esztétikai
értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a
művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók,
aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or
hangok, 3-or
által fejezik ki magokat. És így lesznek:
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból
hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat
állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem
fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet
utánozza. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
elő, azokban
nem a szépség, hanem a
;
, mégpedig az anyagi jót célozzák.
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tudományokat
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az
igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
igazat, részint a szellemi jót
művészet. —
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészetek
a szép.
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
A szépet meghatározni
nehéz Jegyzet Az 5. §címe:
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Mi légyen a szép? a
szép? —
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott
értelmezést
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
. Mások
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
n
Jegyzet alatt
áthúzva
[törölt]
« tudtak »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem
lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mikép hat ránk, alanyilag mikép
tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Fő baj a szép meghatározásában
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a
természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten
bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi,
mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő
jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is
valami szellemit kell kifejeznie.
Innen már nehéz
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek
fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem
tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy
ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s
megkísértjük
.
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
azon nagy
n
Jegyzet alatt
áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az
eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az
idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
csupán a
(például költeményben a vers
) hanem ama benső, ama lényeges
kell értenünk,
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy
zeneműnek például éppen úgy van
mint egy
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
fejeztetik ki.
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már
bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik;
mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt
nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De mi az
?
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a jó. Szép
eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
és
lehet a
.
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép
ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki.
Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és
pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában
tehát még nem szép; egy történeti költemény »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával
egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor
széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és
tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
, hogy egyenesen mondanók ki, a
.
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
művészi forma által tüntettük elé, az idommal
egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük
ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső
formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még
nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve,
de nem a forma által. Innen az úgynevezett
tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges
betoldás, tehát átvettük Pap Károly
szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
A müvészi szépet hát
így
határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami
egyet jelent „a szép az idomban és idom által
kifejezett igaz és jó."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi
lényeges kiegészítés, ezért a szövegben
meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
különbséget veszünk észre. Egy
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
a mennydörgéstől
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a
szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély
sziklaomlások stb.
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
, rendbe állított
.
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző.
Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
; mások először meglepik,
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő
egy
nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör.
Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el
gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos
éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt.
Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy
sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt
vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető
lesz.
A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt)
szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy
közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.
De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen
(indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
vagy Homérosz
Csokonai
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt
mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép
művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék
bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a
tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.
Csokonai Vitéz Mihály
Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek
minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges,
nevetséges.
Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy
az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az
összhang által (harmonia).
Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2.
hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban
(harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:
I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a
körded vonalakat kedveli.
Hogart
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a
körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével.
A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel
stb.
Hogarth, William
2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan
összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok,
zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.
3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte
sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő
mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.
3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a
férfi szépség fönséges.
5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon
látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata
negligentia) mondatik.
A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik
meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán
emberi, női szépség mondatik.
2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége
által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr
rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.
4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az,
midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az
alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki,
bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori
művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben
ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.
Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy
érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien
érzésből gyönyör fejlik ki.
Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a
szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint
a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt
az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.
Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a
fönséges sajátságait, nevezetesen:
4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a
felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet
fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. —
A nyugalom is fönséges.
1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak
rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.
2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy
roppant ős erdő; az éjfél setétsége.
5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a
Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.
Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket
bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által
hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.
Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket
fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb.
az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az
örök.
A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi
gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a
nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi
erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
, a
méregivó Marcus Atilius Regulus
Sokrates
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó Szókratész
Uticai Cato
; egy Cato Uticensis
Leonidas
, egy I. Leónidasz
Zrínyi
stb.
Zrínyi Miklós
Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és
örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb.
erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne
minden fönség egyesülve van.
A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg,
különböző elnevezéssel bir. U. m.:
I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A
Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű
kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal).
Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát
térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum).
Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós,
ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a
saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én
fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni
fenséghez tartozik.
3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó
korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az
időbeni fenséghez tartozik.
5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti
erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de
azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind
erőbeni fenséghez tartozik.
6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s
erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami
inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az
egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne
veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz.
Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a
lesújtó villám.
Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két
nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves,
szomoru, helyesebben tragikum.
Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva,
de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még
összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes
fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát,
hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes
elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz
költőknél sok példa van.
Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az
érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó
tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A
pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt,
rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az
indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek
elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.
A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll,
hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes
küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok
természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a
világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára
elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi
köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni.
— Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a
római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a
fönségeshez tartozik, mondani sem kell.
Shakespeare, William
A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk:
direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de
felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.
Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a
bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl.
képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges
lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.
Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés;
azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik.
Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a
fönségessel. Lássuk ezeket külön.
I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang
teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő,
mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános
helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig:
„jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.
Petőfi Sándor
2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi.
Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség
mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle,
anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle:
anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.
a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte.
„Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk
készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.
b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az
anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi
gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor
fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével
dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe
jőnek ereje csekélységével.
e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje.
Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró
balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.
A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja,
műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi
gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges
helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
, Arisztophanész
Moliere
.
Poquelin, Jean-Baptiste
A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a
kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a
szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.
1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt
mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a
komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat,
tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés;
ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy
javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat
nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
szatírái.
Iuvenalis, Decimus Iunius
2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem
elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges.
Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a
komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a
nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a
világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy
térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén
reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.
3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből
származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az
együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít,
kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet
egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag
cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
„Falusi
kislány"-a naiv alak, Czuczor Gergely
Petőfi
János vitéz
-e szintén az.
Petőfi Sándor
A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet,
szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési
művészeteket.
A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre
alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.
Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre
fogjuk alkalmazni.
Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet
ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem
elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom
és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.
Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és
ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire
mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.
Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy
tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:
alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza,
ellenben a Zrinyiász, Zalán
futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a
külvilág tárgyait adják elő.
Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem
rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a
költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy
elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet
ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
től):
Petőfi Sándor
A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben
önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.
Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt
sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:
Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy
lírai költeményeknek neveztetnek.
A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia,
dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.
Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda,
eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.
A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy
szorosabb értelemben vett dráma.
Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra,
epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.
Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A
dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még
pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk,
vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti
elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a
szép.
Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás
modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután
adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból
folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti
hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.
Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától,
mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének
ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel
őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában
pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy
itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható
tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi
mesék).
Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével,
így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi
és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit,
megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a
történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de
a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt
követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak.
A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele
egybekel.
E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez,
melyben megkülönböztethető:
2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a
menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a
bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt
tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.
És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet,
bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).
A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra
ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne
a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem
helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet
országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy
jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét
költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha
az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a
saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.
Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök
szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől
meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német
híres „
Reinecke Fuchs
". A keleti
népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.
Fuchs, Reineke
Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a
„Csalóka Péter"
Jókai
nál.
Jókai Mór
A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez,
időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
nál a „Sárkány
törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán
volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt
néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért
az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal
forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon.
Ugyancsak Tompa Mihály
Tompá
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s
időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben
(Tompa Mihály
Garay
tól), midőn a király a kényes
urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a
lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép,
mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a
legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye.
(Olvasmány Garay János
Tompá
tól a népregére,
azután mondára.)
Tompa Mihály
A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén
vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél
el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az
ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség,
melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó)
onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel
teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a
magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
tól); „Hedvig" (Szóla
Isten Gábor angyalához) Garay János
Vörösmarty
tól, Vörösmarty Mihály
Tompá
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a
vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs
mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű
sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime,
ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.
Tompa Mihály
A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája.
Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
nál, kik kegyességökért az istenek által
élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy
költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi
őket leginkább.
Publius Ovidius Naso
A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk
Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a
hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé
közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika,
Somló s. t. b.
A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van,
de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben
forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy
hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi
görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő
létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy Homérosz
Homeros
nem jelent egyebet, mint kiegészítő,
rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Homérosz
Firdusi
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így
eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek
Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a
nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott
finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".
Firduszi Abul-kászim Manszúr
De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos
tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül
műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
„Aeneise";
Publius Vergilius Maro
Tasso
(olasz) „Megszabadított
Jeruzsáleme";
Tasso, Torquato
Camoens
(portugál) „Lusiádja":
Camões, Luís Vaz de
Milton
(angol)
„Elveszett paradicsoma";
Milton, John
Klopstock
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Klopstock, Friedrich Gottlieb
Zrínyi
: „Ostromlott Szigete" és
Zrínyi Miklós
Vörösmarty
„Zalán futása".
Vörösmarty Mihály
A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas,
méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a
Zrinyi-vers stb.
Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie,
mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt
foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis
ben a római birodalom alapítása;
Tassó
nál "Jeruzsálem
megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem
az egész keresztyén világra kihatottak; Tasso, Torquato
Camoens
Lusiád
jában a keletindiai út felfedezése, mely
később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán
futásá
ban
Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára
nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik
legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses
kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A
Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék
irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán
és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme. Camões, Luís Vaz de
Milton
Elveszett paradicsom
a a pártos angyaloknak
lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Milton, John
Klopstock
az
emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint
emberi. Klopstock, Friedrich Gottlieb
Ariosto
nagy költeménye
„Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland,
Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi.
Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele,
hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.
Ariosto, Ludovico
Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és
eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.
De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá.
Így
Garay
Szent László
ja, mely ugyanazon hősről különböző,
egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább
költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy
önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász
meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják
Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné
vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt
bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet?
Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem
adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek
ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni
Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles
haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s
ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni
nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld
Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit
akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább
fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni.
Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik.
Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg
Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét
megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy
következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.
Garay János
A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket
epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja
Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid
hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy
kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata
alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul.
Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban
alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül,
mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén,
megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez,
de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem
szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem
kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.
Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a
darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész
eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem
működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a
végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas
isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor
angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának
végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire
végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van
határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
nek Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy
Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli
Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő
halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek,
a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele
udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit
kiválólag bélyegzi.
Zrínyi Miklós
Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst
úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből
gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját
megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más
tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
majd úgy tűnik fel, mint
vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus
bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú
jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak
egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd
vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és
hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a
hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben
tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz
olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.
Zrínyi Miklós
Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó
jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben
a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak
nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de
őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így
megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe
gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából
fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább
külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt
megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi
külön faj, — a többi ujdon.
Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy
legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban
részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult,
megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz
főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már
pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt
vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.
Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek
(machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály
arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen
felbőszítse.
Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az
elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.
E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú
(verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy
víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
„Metamorphosis
a", Publius Ovidius Naso
Garay
„Szent Lászlója" épen úgy költői
elbeszélés, mint Garay János
Petőfi
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid
költemény.
Petőfi Sándor
Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az
események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei,
szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire
családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt
drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti
fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A
csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két
szomszédvárnak" (
Vörösmarty
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér
és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.
Vörösmarty Mihály
Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
tól) alig van valami külső
cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes
elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor
úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély
a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő
alanyi érzelmeiben olvad fel.
Byron, George Gordon Noel
A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának
szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik.
Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.
Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az
eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani
fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a
gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi
jellemű. E részben az angol
Thakeray
(olv. Thekeré) regényei mesterművek. Thackeray, William Makepeace
Jókai
regényein is folyvást érzik az alanyiság.
Jókai Mór
Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség
az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem
önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes
stb. regények ma már nevetség tárgyai.
A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább
külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a
hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat,
tetteket zeng.
A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett,
kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó
nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.
Jósika Miklós
Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági,
irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb
folyamattal, drámaibb haladással.
E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az
eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél
dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi
lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik
köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az
eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás
szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
től, ballada, míg nagy részére
magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok,
Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).
Goethe, Johann Wolfgang von
A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő,
s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a
költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják
magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden
részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy
alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi
eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.
Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett
énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma
énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem
tűrheti.
Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és
himnusz; a rapszódia és dythiramb; a
lírai epigramma; az elégia és heroida; s
amennyiben alanyi költemény: az idill is.
A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai;
szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a
kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
nál az „Őszi dal", mely
így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész
hangulatát kifejezvén:
Tompa Mihály
A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak
mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.
Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert
ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet
érdemel a következő hely:
Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint:
hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a
nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt
(philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
től gunyoros óda; a
„Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda.
Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.
Berzsenyi Dániel
A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy
különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
„Fohászkodása", kivált e helye
annak:
Berzsenyi Dániel
A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat
jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék.
Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat,
minő akart lenni
Csokonai
nál
az, mely így kezdődik:
Csokonai Vitéz Mihály
Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis
helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát
idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét
minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.
A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha
valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő
költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát
képezhetné
Vörösmarty
nak
Vörösmarty Mihály
Kölcsey
halálára írt
epigrammája:
Kölcsey Ferenc
Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai
tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves,
az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát,
mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama
higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
oly szépen mondja:
Petőfi Sándor
Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy Károly „Mohácsában" vagy ama szép
zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily
erős átokban tört ki:
A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem
saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában.
Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy
kettő.
Publius Ovidius Naso
Az idill (idyllium
ett5vA.A.wv
= képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti,
de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás,
ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
és Theokritosz
Virgil
eklogái, Publius Vergilius Maro
Gessner
: Ábel halála,
hosszabb elbeszélő alakban; nálunk Gessner Salamon
Kazinczy
fordításában olvasható: „Amintas"
Kazinczy Ferenc
Tasso
tól, drámai alakban,
Tasso, Torquato
Csokonai
által magyarítva
is, Csokonai Vitéz Mihály
Virgil
ecclogáit
Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században
meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és
kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben
fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most
átmegyünk az értelmi költészetre.
Publius Vergilius Maro
A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve
oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen
fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a
szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.
A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az
ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt
elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a
mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a
költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz
tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Georgicon
ja; Publius Vergilius Maro
Pope
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Pope, Alexander
Csokonai
halotti beszéde,
mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító
tankölteménynél.
Csokonai Vitéz Mihály
Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica),
midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy
vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az
erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így
megy a világ.
Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi
tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.
Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő
költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért,
hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola,
paramythia és az allegóriára nézve is.
A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat
vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk
tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
nál a
„Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti
meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok
más.
Fáy András
A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei
szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
nál Jupiter és
Momus; Fáy András
Kazinczy
nál több
darab Kazinczy Ferenc
Herder
ből
fordítva stb.
Herder, Johann Gottfried von
Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn,
igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában
hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és
Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság
ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság
éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét
kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
nál az Árvízi hajós, hol a
Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.
Vörösmarty Mihály
Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél
az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
nál „Levél egy kibujdosott barátom után"
szép elégia; Tompa Mihály
Petőfi
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb
értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján
írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz.
Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul Petőfi Sándor
Kazinczy
levelei szolgálhatnak, de kivált
Kazinczy Ferenc
Horác
az epistolák
nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt
epistolája is becses mű e nemben.
Quintus Horatius Flaccus
A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb
tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja
tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az
embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
és Aulus Persius Flaccus
Juvenalis
, a vidorban Decimus Iunius Iuvenalis
Horatius
szatírái szolgálhatnak, de a
klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel; Quintus Horatius Flaccus
Kölcsey
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat,
másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.
Kölcsey Ferenc
Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a
végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:
Martialis, Marcus Valerius
(
Szentmiklósi
.)Szentmiklóssy Alajos
n
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az
epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs
mondatot, mint:
Jegyzet A
szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz
valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván,
tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont,
paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás
által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind
külsőleg, mind belsőleg.
Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak
nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott
párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint
nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a
beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket
mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a
jelennek alakjában.
1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira
érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi
hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént
az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai
cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.
2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal,
segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma
hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.
3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a
drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl.
Othello (
Shakespeare
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és
utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután
zsarnok.
Shakespeare, William
Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az
egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
állítólagos szabálya szerint) háromféle
egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység
abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység
abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az
legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát
föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység
korlátai közt mozog a XVII. századbeli
francia klasszikus drámairodalom, melyet Arisztotelész
Corneille
, Corneille, Pierre
Racine
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő
gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység
sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne
térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen
feltétele.
Racine, Jean-Baptiste
Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A
cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell
lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok
egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből
folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy
a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet,
bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.
A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami
szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és
lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például
Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt
egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak
kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A
cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a
konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt
látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt
üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló
ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
: Julius
Caesar, Coriolanus stb.)
Shakespeare, William
A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő
egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket
tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva
volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben
gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.
A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre.
Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül;
ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös
dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás,
kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik,
mint ezt
Vörösmarty
is Dramaturgiai lapjai
ban szépen bizonyítja.
Vörösmarty Mihály
A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia,
vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben
úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok
lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek
árnyéklatai.
A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az
egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén
ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad
a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve
diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet;
küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány
embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum.
Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
nél) és társai felkelnek, hogy a
régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot
felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik
Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és
társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot
fogtak. Ime ez a tragikum.
Shakespeare, William
A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz
(mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes,
cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a
szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a
gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely
határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a
fenségeshez tartozik.
Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek,
melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte),
hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt,
fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol
kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend
ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig
legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén
nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl.
fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.
Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell
megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a
komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a
szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen
szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár
mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik.
Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb
vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb,
mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.
Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal
el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly
színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De
látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak
jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
től.
Shakespeare, William
20. SZÉPTANI JEGYZETEK
Mihelyt az emberben az ész kezd uralkodni, azonnal három fő eszme vonja őt magához:
igaz, jó és szép. Értelme az
igazat keresi; akaratja a
hajlik, kedélye a szépben gyönyörködik.
jóra
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jó felé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi értelem óhajtja megtudni az igazat, kinyomozni a létező dolgok okát,
egybefüggését, rendeltetését. Az igaznak
által
gyüjt: igy
tudományok.
fürkészése
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kifürkészése
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ismereteket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ismereteket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
álltak elé a különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
állnak elő különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az emberi akarat hajlik a jó felé és
irányul. A jó lehet
, mint kényelmes élet, jó egészség stb.; lehet szellemi,
tiszta erkölcs, erény, jó lelkiösmeret. A földmívelés, a
műipar stb. az anyagi jó előmozditását célozzák; a vallás,
erkölcstan stb. szellemi javunkat eszközlik.
tettekre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tettekre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
anyagi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
anyagi
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
p. o.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az embert az igaz és jó még nem elégíti ki teljesen. Képzelete még egyéb
tápot, kedélye más gyönyört is
: ez a szép. A legegyügyűbb emberre öntudatlanul is hatnak a természet
szépségei; a vad népeknek is van zenéje, költészete. A szép utáni eme törekvés hozza
létre a különböző művészeteket.
kiván
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kiván
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mind a három eszmének: igaz, jó és szép, — okfejét keresni,
, a bölcsészet (filozófia) feladata. Ennek egyik külön ágát
képezi a
vagy
.
törvényeit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A kézirat a következő szövegmódosulásokat
mutatja:
n
Jegyzet törvényeit alatt
áthúzva
[törölt]
« föltételeit »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
vizsgálni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálni: ez
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
széptan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széptan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szépészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépészet
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A széptan, latinul Aesthetica (e görög szótól
cilcn:avo17~
= érezni, mintegy Érzéstan) tehát oly rendszeres tudomány, mely a szépnek törvényeit
fejtegeti. A régieknél nem létezett mint önálló, rendszéres tudomány, hanem részint a
philosophiába, részint a költészettanba volt beléolvadva. Csak a mult század közepén
foglaltatott először tudományos rendszerbe
Baumgarten Sándor
által, s azóta számos művelői vannak, legtöbben a
németek közt. —
Baumgarten Sándor
3. §. SZÉP TÁRGYAK,
ÍZLÉS. ÍTÉSZET
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Izlés. ltészet.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tapasztalás
, hogy vannak szép tárgyak, először is a
. Egy kies völgy, vadregényes
, háborgó tenger, a vihar, a Vezuv kitörése, kétségkivül a természet
szépségei közé
.
bizonyitja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
bizonyítja
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
természetben
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
természetben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegyvidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hegy vidék
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
számithatók
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sorozhatók
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
De az ember is képes szép tárgyakat
. Egy nagyszerű építmény, remek szobormű vagy festmény; egy megható zenemű,
egy lelkes költemény stb. ember által létre hozott szép tárgyak.
előállítani
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hozni létre
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Azon tehetségünk, mely által a tárgyak
mintegy ösztönszerüleg megérezzük, izlésnek mondatik. Az
izlés kisebb nagyobb mértékben
veleszületett tulajdona; de tanulmány és szép tárgyak
. Ha izlésünket annyira kifejtettük, hogy nem csak megérezzük a szépet, de
az okát is adhatjuk, miért szép s a szép tárgyak közt éles megkülönböztetést
, akkor izlésünk már itészetté (kritika) magasult.
szépségét,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépségét
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
minden embernek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mindenkinek
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
összehasonlítása által fejlik ki
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
vizsgálata által nagyon is ki lehet képezni. —
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehetünk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudunk tenni
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Közönséges beszédben sok tárgyra elmondjuk; hogy az szép, noha csak azt
akarjuk vele kifejezni, hogy igaz vagy jó. De esztétikai
értelemben a természet szépségein kívül csak azon tárgyakat nevezzük szépnek, melyeket a
művészetek állítnak elő. A művészetek három nagy osztályba sorozhatók,
aszerint a mint I-ör alakok és szinek, 2-or
hangok, 3-or
által fejezik ki magokat. És így lesznek:
mozgások
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mozgás
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
I-ör
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
I.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A második bekezdés áthúzva (a másolatokból
hiányzik is):
[törölt]
« A kézműveket nem számithatjuk a müvészetek közé, mert ha csinos dolgokat
állitanak is elő, azokban nem a szépség, hanem a hasznosság a fő cél, s nem
fejeznek ki semmi eszmeit. A kertészet csak rendező, mely a festészetet
utánozza. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
2-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
2.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elé, mint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
elő:
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
nevezzük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szoktuk mondani
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
3-or
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
3
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
által
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
ezek a szinészet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ezek főként a színjáték
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A
nem számítjuk a művészetek közé: mert ha csinos
elő, azokban
nem a szépség, hanem a
;
, mégpedig az anyagi jót célozzák.
kézi mesterségeket
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kézmavességet, gépészetet stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dolgokat állítnak is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
dolgokat is állitanak
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sajátkép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sajátképen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
hasznosság a fő cél
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a célszerüség, hasznosság a főkellék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tehát a jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tehát nem a szépet, hanem a jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tudományokat
soroljuk a művészetek közé, mert azok nem a szépet, hanem az
igazat tekintik fő célul. A vallás részint az
igazat, részint a szellemi jót
művészet. —
nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
örök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
örök
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
célozza: magában véve tehát nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tárgyazza és így, magában véve nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészetek
a szép.
fő célja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
fő célja mindig
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
5. §.
A SZÉPET MEGHATÁROZNI NEHÉZ
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
A szépet meghatározni
nehéz Jegyzet Az 5. §címe:
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« A szép meghatározása. »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Mi légyen a szép? a
szép? —
az esztétikusokat anélkül, hogy kimerítő és általánosan elfogadott
értelmezést
volna adni a szépről. Némelyek azt állítják, hogy
. Mások
meghatározásokkal álltak elő, melyek a valót
, de teljesen ki nem merítik. Ezek közül
: „szép az, ami önérdek nélkül tetszik".
tárgylagos
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tárgylagos
n
Jegyzet alatt áthúzva
[törölt]
« elvont »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
E kérdés sokat fárasztá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
e kérdés sokszor fárasztotta
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
bírtak
n
Jegyzet alatt
áthúzva
[törölt]
« tudtak »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
a szépet lehet érezni, de meghatározni nem
lehet
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a szépet csak érezni lehet, de meghatározni nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
különböző
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
különféle
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisebb-nagyobb mértékben megközelítik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megközelítik ugyan kisebb-nagyobb mértékben
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Kant értelmezését említjük meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Ezen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
E
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mikép hat ránk, alanyilag mikép
tetszik
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
hogy mikép tetszik, mikép hat ránk alanyilag
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A tetszés alanyi dolog.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Fő baj a szép meghatározásában
különbség, mely a természeti szép s művészeti szép közt van. Mert a
természeti szép, ha Isten bölcseségét mutatja is, semmi más eszmét nem tüntet elő. Isten
bölcseségét, hatalmát pedig a legkisebb féreg, vagy legrutabb állat éppen úgy kifejezi,
mint a legszebb táj, vagy természeti jelenet. Ellenben a művészeti szépnek fő
jellemvonása az, hogy mindig valamely eszmét (vagy érzést), az anyagban is
valami szellemit kell kifejeznie.
Innen már nehéz
meghatározást találni, mely mind a természeti, mind a művészeti szépnek
fogalmát kimerítse. Ezért némelyek a természeti szépét
, azt állítván, hogy csak a művészet hoz létre szép tárgyakat. Mi nem
tagadjuk, hogy a természetben is vannak szép tárgyak, tünemények stb., de minthogy
ezekkel a szeptannak kevés dolga van, egyszerűen kihagyjuk az értelmezésből s
megkísértjük
.
azon nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
azon nagy
n
Jegyzet alatt
áthúzva:
[törölt]
« az, hogy lényeges »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A müvészi szép mindig eszmét fejez ki
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
oly
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
olyan
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
megtagadják
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
kereken tagadják
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
csupán a művészeti szépet határozni meg
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A művészeti szép tárgyakban két lényeges dolgot különböztetünk meg: egyik az
eszme, a szellemi, melyet kifejeznek; másik az
idom (forma), melyben azt kifejezik. Idom alatt
csupán a
(például költeményben a vers
) hanem ama benső, ama lényeges
kell értenünk,
. Íly értelemben a művészetek minden ágában létezik idom: egy
zeneműnek például éppen úgy van
mint egy
vagy ódának. Ezen formákban tehát valamely eszme, valamely
fejeztetik ki.
itten nem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
külső formát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
külformát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mértéket
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formát is
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formát
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
mely szerint például eposz és dráma vagy eposz és ballada már
bensőleg különbözőképen alakúl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
miáltal például a költemény a nem költeménytől különbözik;
mely által egyik költemény eposz, másik ballada, harmadik óda lesz stb. Ezt
nemcsak versmérték eszközli, hanem a benső költői forma; s
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
formája
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
dalnak
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
formája
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
szellemi
n
Jegyzet után áthúzva,
[törölt]
« dolgot »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De mi az
?
eszme
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
eszme
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Az eszme nem lehet más, mint az igaz és a jó. Szép
eszme igaz és jó nélkül nincs; de az
és
lehet a
.
igazat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
igazat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kifejezés által széppé tenni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
széppé tenni a kifejezés által
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A harmadik bekezdés áthúzva:
[törölt]
« Az igaz, magában véve és jó egyenesen (direkte) kifejezve még nem szép
ugyan, de széppé lesz, ha indirekte az idomban és idom által fejeztetik ki.
Például egy szakasz a történelemből nem szép, mert az igazat direkte és
pusztán fejezi ki. Például a história az igazat direkte fejezi ki: magában
tehát még nem szép; egy történeti költemény »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Az igazat és jót
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
Ugyanis az igazat és jót
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
tudomány-
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
tudományok-
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
a művészet formái által (indirekte) és akkor a formával
egyesülvén, széppé
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
nem egyenesen (indirekte) a művészet formái által és akkor
széppé
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
elő adva
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
adva elő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
még versbe foglalva sem válik azzá, mert akkor a forma és
tartalom még nem egyesült bensőleg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
amely mintegy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
amely
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mindkét esetben az igazat és jót nem megváltoztattuk, hanem
, hogy egyenesen mondanók ki, a
.
ahelyett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
ahelyen
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
művészi forma által tüntettük elé, az idommal
egyesítettük
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
a művészeti formán tükröztük át, a forma által fejeztük
ki
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
(Nem elég azonban az igazat és jót a művészetnek csupán külső
formáiba öltöztetni. A történet-, filozófia, erkölcstan stb. versbe szedve még
nem válik költeménnyé; mert akkor formában volna ugyan kifejezve,
de nem a forma által. Innen az úgynevezett
tanköltemény csekély becse.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet az egész bekezdés hiányzik a kéziratból; lényeges
betoldás, tehát átvettük Pap Károly
szövegéből.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
A müvészi szépet hát
így
határozhatjuk meg: „a szép az idomban és idom által kifejezett eszme". Vagy ami
egyet jelent „a szép az idomban és idom által
kifejezett igaz és jó."
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
n
Jegyzet A bekezdés a fogalmazványból hiányzik; későbbi
lényeges kiegészítés, ezért a szövegben
meghagytuk.
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
Már, ha a természeti szép tárgyakat szemléljük is: azok közt
különbséget veszünk észre. Egy
egy nyájas rónaságtól, a fülemüle
a mennydörgéstől
különbözik; mégis mindkettő szép tárgy.
szembeötlő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szembetűnő
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
zord, sziklás havas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
zordon, sziklás hegyvidék
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
éneke
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« hangja »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
mily igen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
mennyire
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Mégpedig úgy tapasztaljuk, hogy némely tárgyak
levő összhangtól, arányosságtól függ: például a
szeliden emelkedő halmok; másoknál összhang, arányosság alig van, mint a mély
sziklaomlások stb.
az ilyeneknek az összhang éppen ártana: képzeljünk szépen kigyalult,
, rendbe állított
.
szépsége a bennök
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szépsége főleg a bennük sziklaomlások stb.
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Sőt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
sziklaomlások, barlangok stb., sőt
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
kisimított
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
szabályos alakú
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
sziklákat
n
Jegyzet alatt áthúzva,
[törölt]
« bérceket »*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
De a hatás is, melyet a szép tárgyak a szemlélőre tesznek, különböző.
Némelyek folytonosan, de csendesen gyönyörködtetik, mint
; mások először meglepik,
egy roppant sziklabarlang, a hánykódó tenger, a kitörő Etna.
egy nyájas vidék
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
A kritikai kiadás szövege
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
egy nyájas vidék
n
Jegyzet A mondatkezdő
egy
nyájas vid áthúzva
*
Szövegforrás:
kézirat
kézirat
megdöbbentik, mint például
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
megdöbbentik, — s e megdöbbenésből fejlik ki azután a gyönyör.
Például
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Csak miután ámulása, megdöbbenése elmult, aztán kezd el
gyönyörködni.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
kézirat
A kritikai kiadás szövege
kézirat
*
Szövegforrás:
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Pap Károly (Arany János magyar irodalomtörténete. 17—18. 1.)
Némely tárgynak a művészetben époly hatása van, mintha virágos réten járnánk, holdvilágos
éjen andalognánk stb., míg mások mintegy megrázzák, megdöbbentik a szemlélőt.
Hasonlítsuk össze egy fuvola csendes zenéjét harci riadóval, egy nyájas tájképet egy
sötét csataképpel; a Gráciák szobrait Laocoon szobrával; a görög építészetnek nyilt
vidor jellemét, a gótnak sötétségével, komorságával: a különbség azonnal észrevehető
lesz.
A szépnek említett két főosztályát a kellemest és fenségest, nevezhetnők egyenes (direkt)
szépségnek; mert bennök a szép egyenesen (direkte) vagy
közvetlenül hat reánk; azonnal szépnek érezzük őket.
De a művészeti szépnek van még egy osztálya, hol a szép nem egyenesen
(indirekte) csak közvetve hat reánk. Ez a nevetséges. Péld.
Homer
vagy Homérosz
Csokonai
Béka-egér harcára, valamely vígjátékra, torzképre stb. nem azt
mondjuk egyenesen, hogy szép, hanem furcsa, nevettető. Azonban az ily tárgyak is a szép
művek közé tartoznak. Fordított, fonák képeket mutatnak, hogy ez által felkeltsék
bennünk a szépnek érzelmét. Az ellentét, mely a bennünk felébredt szép és a
tárgy tökéletlensége közt van, nevetésre índít.
Csokonai Vitéz Mihály
Eszerint a művészeti szépnek három nagy osztálya van, melyek alá a szépnek
minden módosulásai sorolhatók: kellemes, fenséges,
nevetséges.
Tárgyilag véve kellemes az, amiben idom és eszme oly viszonyban állnak, hogy
az idom tökélye az eszme fölött, a külső a benső felett, uralkodik. Ez történik főleg az
összhang által (harmonia).
Az összhang lehet: 1. alakok és szinekben (harmonia optica), 2.
hangokban (harmonia acustica), végre 3. mozgásokban
(harmonia mimica). Lássuk ezeket sorban:
I. Alakra nézve: a kellemes leginkább a gömbölyű v. tojásdad formákat, a
körded vonalakat kedveli.
Hogart
híres festész a hullámvonalt nevezte a szépség lineájának. A gyermeki és női szépség a
körded vonalak által lesz kellemessé, ellenben a férfi szépség nagyobb szögletességével.
A görög építészet gömbölyű idomai kellemesek, ellentétben a gótnak csúcsos íveivel
stb.
Hogarth, William
2. Színre és hangra nézve: a kellemes élénk, de nem kirívó, hanem lágyan
összeolvadó színekben és hangokban nyilatkozik. Festményekben a mély árnyéklatok,
zenében az erős hangzavar, ellenkeznek a kellemessel.
3. Mozgásra nézve: a kellemet nagyon elősegíti az eleven, de nem fölötte
sebes, nem erőszakos mozgás. A régiek a Gráciákat táncolva személyesítik. A szellő
mozgása kellemes, a vihar tombolása nem az.
3. Hogy inkább gyöngédséget, mint erőt tüntet fel. A női szépség kellemes, a
férfi szépség fönséges.
5. A változatosság is elősegíti a kellemest; valamint azon
látszó rendetlenség, mely kedves balrendnek (grata
negligentia) mondatik.
A kellemes, a szerint, amint különböző fokozatokon vagy módosulásban jelenik
meg, különböző elnevezésekkel bir. U . m. 1. Kecsesnek (reizend) csupán
emberi, női szépség mondatik.
2. Kicsinyded (niedlich) azon tárgy, melyben a kellem az alak kicsinysége
által is növeltetik. A nefelejts kicsided virág, a miniatűr
rajz, egy anakreoni dal, egy epigramm, kicsided szép tárgyak.
4. A kellemes, ha főfokát eléri bájolóvá lesz. Báj (gratia) az,
midőn a tárgyban teljes összhang mellétt már eszmeiség uralkodik; midőn az
alak tökélye szellemi fönséggel párosul. A szép nő, ha nagy lelki erőt tüntet ki,
bájolóvá lesz. A tündérek bájolók, mert túlvilági hatalom eszméjét költik fel. Az ókori
művészek a bájt a Gráciákban, a keresztyén festők a Madonna (Sz. Mária) képekben
ábrázolták. — És így a bájoló már átmenetet képez a fönségeshez.
Alanyilag véve: fönséges tárgy az, mely először meghat, megdöbbent, mintegy
érezteti velünk önkicsinységünket: de aztán csakhamar a kellemetien
érzésből gyönyör fejlik ki.
Tárgyilag véve: a fönséges tárgyban az eszme, a
szellemi uralkodik, mint egy az idom felett, egészen megfordítva, mint
a kellemesnél. Eszerint a fönségesnél az összhang nem lényeges dolog, sőt
az idom összhangja sokszor ártana is a fenségesnek.
Ha tehát azoknak, miket a kellemesről mondottunk, ellenkezőjét vesszük, feltaláljuk a
fönséges sajátságait, nevezetesen:
4. Mozgásokban: ha a mozgás nagy erőt fejez ki, fenségessé válik. Péld. a
felháborodott tenger, a vihar, a villám mozgása. A lassú mozgás is lehet
fenséges, ha nagy erőt fejez 3 0 ki: péld. egy méltóságosan hömpölygő nagy folyó víz. —
A nyugalom is fönséges.
1. Hogy az rendesen igen nagy. Kicsiny tárgy nem lehet fönséges, hacsak
rendkívüli erő nincs benne összpontosulva, mint a villámban.
2. Hogy inkább zárt, komor, setét, mint az ellenkező. Pl. a gót építés; egy
roppant ős erdő; az éjfél setétsége.
5. Változatosság helyett sokszor egyhangúság neveli a tárgy fönségét. Pl: a
Szahara-sivatag; kútgémes, egyhangú pusztáink.
Térbeni fönség az, mely csupán rendkívüli nagysága által indít bennünket
bámulatra. Az elláthatatlan puszta, a csillagos ég, stb. roppant kiterjedésük által
hatnak ránk. A térbeni fönség legnagyobb foka a végtelen.
Időbeni fönség az, mely az idő hosszasága által hat meg. A régi hősöket
fönségesbeknek képzeljük, mint a most élő embereket. Egy várrom, a Lybanon cédrusai stb.
az idő által lesznek fönségessé. Az időbeni fenség legfőbb foka az
örök.
A tér- s időbeni fönség egyesülhet is valamely tárgyban. Pl. az egyiptomi
gulák nemcsak roppant nagyságuk; hanem egyszersmind régiségök által döbbentik meg a
nézőt. Az erőbeni fönség kétféle: anyagi és szellemi. Anyagi
erőt mutat pl. egy tengeri vész; szellemi erőt az ellenség közé visszatérő
Attilius Regulus
, a
méregivó Marcus Atilius Regulus
Sokrates
; a Róma szabadságát túlélni nem tudó Szókratész
Uticai Cato
; egy Cato Uticensis
Leonidas
, egy I. Leónidasz
Zrínyi
stb.
Zrínyi Miklós
Isten fogalmában: mindenüt jelenvaló, térbeni fönség; öröktől fogva és
örökké való: időbeni fönség; mindenható, mindentudó stb.
erőbeni fönség. Tehát az isten a 1egfönségesb fogalom: mert benne
minden fönség egyesülve van.
A fönséges is, a szerint, amint különböző fokozaton vagy módosulatban jelenik meg,
különböző elnevezéssel bir. U. m.:
I. Nagyszerű (grande), midőn nagysága által hatja meg a szemlélőt. A
Colosseum Rómában nagyszerű rom. A Lomnici csúcsról nagyszerű
kilátás esik. A nagyszerűnek magasb fokai az óriási (gygantesque) és roppant (colossal).
Ily óriás művek a piramisok; roppant mű volt a rhodosi kolosszus. A nagyszerű tehát
térbeni fönségeshez tartozik. 2. Titokszerű (mysticum).
Valamint a sötétség, úgy a rejtélyesség is a fönség jellemével bir. A jós,
ki a jövőbe lát, fönséges; mert mintegy az idő kárpitját lebbenti fel. Fenséges volt a
saisi lefátyolozott kép a felirattal: „én vagyok az, aki volt, van és lesz s az én
fátyolomat halandó ember föl nem lebbentheti". A titokszerű az időbeni
fenséghez tartozik.
3. Ünnepélyes (solemne). Ez részint a titokteljes várakozás, részint az ó
korból fennmaradt szertartások, cerimoniák által hat ránk. Tehát szinte az
időbeni fenséghez tartozik.
5. A csodás (mirabile). Csodának nevezzük azt, ami mintegy természetfeletti
erő által látszik végbevitetni, mely titkosan működik. És így rokon a titokszerűvel; de
azon felül valami rejtett erő működését sejtjük. Eszerint az időbeni s egyszersmind
erőbeni fenséghez tartozik.
6. A szörnyű, borzasztó, rettenetes, szinte a fönséges köréhez tartoznak s
erőbeni fenséget tüntetnek elő. Szörnyű (immane) az, ami
inkább nagysága s szokatlan alakja, mint a benne rejlő veszély által ijeszt, pl. az
egyszerű cyclopsok, kigyólábú gygasok. Borzasztó (horridum), ha benne
veszélyes erő nyilatkozik, mint a tengeri vihar, a romboló árvíz.
Rettenetes (terribile), ha a veszély hirtelensége által meglep, mint a
lesújtó villám.
Az embernek érzelmi és erkölcsi világában is feltaláljuk a szépnek eddig tárgyalt két
nemét, a kellemest és a fenségest. Ide tartoznak az érzelmes, szenves,
szomoru, helyesebben tragikum.
Érzelmes (sentimental) az, midőn a kebel egy bizonyos fokig meg van indulva,
de az indulat nem kitörő, nem erőszakos, hanem szelid érzelem, melyben még
összhang van. Költészetben a szende érzelmeket lehelő dalok, a csendes
fájdalmakat visszatükröző elégiák fejezik ki legszebben az érzelmest. Látni való tehát,
hogy az érzelmek összhangjánál fogva a kellemeshez tartozik. Az érzelmes
elfajulása az, amit érzelgősnek (ál-sentimental) mondanak, mire rossz
költőknél sok példa van.
Szenves (patheticum) az, midőn a kebel erős indulatoktól viharzik, melyek az
érzések összhangját erőszakkal megzavarják. Példákat a jó
tragédiákban lehet találni. Lear király átkozódása, hálátlan leányai ellen, szenves. A
pátosz nem mindig bőszavúlag fejezi ki magát; sőt ellenkezően sokszor csak tördelt,
rövid mondatokkal jelenti ki az indulat magasságát. — Látnivaló, hogy a szenves, az
indulatok erejénél fogva a fenségeshez tartozik. A szenvesnek
elfajulása az álszenv (ál-pátosz) és a dagály.
A szomorú vagy helyesebben tragikum, melyen a szomorújáték alapul, nem csupán abban áll,
hogy az esemény, melyet tárgyaz, szomorú legyen. „A tragikum ama nemes
küzdelmet mutatja, mikor az egyén, az egyes ember feltámad mintegy a világrend, a dolgok
természetes folyása ellen; nagyszerűen küzd egy darabig, de nem változtathatván meg a
világ folyását, nem akaszthatván meg (mint Hamlet mondja) a világ kerekét, utoljára
elbukik, s míg bukásában szánjuk, nagyságában gyönyörködünk." Igy
Shakespeare
Julius Caesarjában Brutus és Cassius az elpuhult Rómát a régi
köztársasági erkölcsökre akarják visszavinni; — mintegy az idők rendjét megváltoztatni.
— Caesart meggyilkolják, de a régi köztársaságot nem állíthatják többé vissza, mert a
római nép többé nem az, aki volt és így ők magok esnek áldozatul. Hogy a tragikum a
fönségeshez tartozik, mondani sem kell.
Shakespeare, William
A szépnek eddig tárgyalt két neme a kellemes és a fönséges, egyenesen hatnak ránk:
direkt szépek; a nevetséges maga nem szép, sőt tökéletlen, de
felgerjeszti bennünk a szépnek képzetét.
Történik ez az ellentét (kontraszt) által, mely a nevetséges tárgy és a
bennük levő szép közt van. A béka-egérharc kisszerűsége pl.
képzetünkbe hozza valamely komoly eposz nagyszerűségét és az ellentét által nevetséges
lesz. A nevetségest tehát mondhatjuk ellentétes, vagy indirekt szépnek.
Az ellentét annál meglepőbb, minél váratlanabb az összeütközés;
azért a nevetséges akkor hat legjobban, ha az összeütközés egészen váratlanul esik.
Összeütközik pedig a nevetséges tárgy vagy a kellemessel, vagy a
fönségessel. Lássuk ezeket külön.
I. A kellemesnek lényegét, mint föntebb láttuk, az összhang
teszi. Ha tehát az összhang váratlanul megzavartatik, fonákság áll elő,
mely nevetséges lesz. Ha valaki díszöltönyben — s hálósipkával jelenne meg nyilvános
helyen, ruházata összhangját fonákság zavarná meg.
Petőfi
dalát: „Hozzá", szerelem dalnak véljük, egészen a végső sorig:
„jer pénz! csizmát veszek", ez a kellemes hatást nevetséggé változtatja.
Petőfi Sándor
2. A fenségesnek lényegét a nagyság és erő teszi.
Ha tehát a nagyság helyett törpeség, az erő helyett gyengeség
mutatkozik, nevetséges lesz. Még pedig valamint az erőbeni fenség kétféle,
anyagi és szellemi, úgy a gyöngeség is kétféle:
anyagi és szellemi. Lássuk ezeket sorban.
a) Törpeség. Ez a nagyságnak vagy térbeni fönségnek ellentéte.
„Ha a hegyek vajudnak és egeret szülnek", — a várt nagysággal, melyre el voltunk
készülve, törpeség ütközik össze, — nevetséges lesz.
b) Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az
anyagi erő sincs oly fenséges, mint a is szellemi. De az ököljog korában a testi
gyöngeség egy volt a legnevetségesebb dolgok közül; mivel a testi erő akkor
fönségesebbnek tartatott, mint most. Mindazonáltal egy atlétai termetű vagy erejével
dicsekvő ember ma is nevetséges, ha gyöngesége kitűnik; mert alakja és szavai ellentétbe
jőnek ereje csekélységével.
e) Szellemi gyöngeség. Ez napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje.
Mindazon balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Ezen apró
balgaságoknak tehát művészi kitüntetése mindig nagy mértékben nevetséges.
A nevetségesnek fő oka, amint azt a művészet, főleg a költészet elé állítja,
műfurcsának (komikum) neveztetik. A komikus író főkép a szellemi
gyöngeségből eredő; ezer meg ezer tévedéseket, balfogásokat tünteti elő: nevetséges
helyzeteket, jellemeket rajzol. Példák a jó vígjátékírók, mint
Aristophánes
, Arisztophanész
Moliere
.
Poquelin, Jean-Baptiste
A nevetséges nem mindig áll tisztán, hanem elvegyül majd a fönségessel, majd a
kellemessel, vagyis csak álarc lesz, mely alatt fönség vagy kellem rejlik. Innen a
szépnek vegyes fajai származnak, mineműek a szatíra, humor, naiv.
1. A szatíra vagy gunyor a nevetségesnek csak álarcát kölcsönzi el, de ez álarc alatt
mindig valami komoly célra törekszik. Meg kell különböztetni a komikumtól, mert a
komikum is feltünteti ugyan az élet fonák oldalait, a gyönge ségeket, hibákat,
tökéletlenséget: de fő célja nem a javítás, csak a gyönyörködtetés;
ellenben a szatíra már az erkölcsbíró szerepét játsza; kineveti a hibákat, hogy
javítson. A szatíra kétféle: I. víg szatíra, mely a kisebb hibákat
nevetségessé teszi, 2. komoly szatíra, mely már a vétket is ostorozza, mint
Juvenalis
szatírái.
Iuvenalis, Decimus Iunius
2. A humor, (melyet némelyek nedélynek, mások szeszélynek neveznek, de nem
elég helyesen), hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek. Alapjában véve fönséges.
Nevetséges .álarcában rejtezett sírás. Élesen különbözik mind a szatírától, mind a
komikumtól. Mert a komikum tisztán csak nevettet, semmi keserű íz nem vegyülvén a
nevetéshez. A szatíra javítani akar; a humor a fájdalomból ered. A komikus író nevet a
világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatírikus csúffá teszi azokat, hogy
térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén
reménye javítani, ketségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.
3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemessel vegyüléséből
származik.Valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel úgy, hogy az
együgyüség nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megindít,
kellemesen hat meg bennünket. Legtöbbször mutatkozik a gyermekeknél, vagy a természet
egyszerű fiainál; mint pl. azon gyermek, aki meglátván a hajókötelet, azt vastag
cérnának mondta. Népies költemény rendesen a naivság által válik kellemessé.
Czuczor
„Falusi
kislány"-a naiv alak, Czuczor Gergely
Petőfi
János vitéz
-e szintén az.
Petőfi Sándor
A széptan a művészetnek minden nemére kiterjed, tehát épen úgy tárgyalja az építészetet,
szobrászatot, festészetet, zenét, mint a költészetet, szónoklatot, taglejtési
művészeteket.
A széptanok azon része, mely a szépnek elméletét (teória) a különböző művészetekre
alkalmazza, alkalmazott széptannak neveztetik.
Azonban mi, célunkhoz képest, nem a művészetek minden ágaira, hanem csupán a költészetre
fogjuk alkalmazni.
Ha valamely költeményt kezünkbe veszünk, először is a külforma ötlik szemünkbe, melyet
ismernünk kell, ha azt akarjuk, hogy a költeményből teljes gyönyört merítsünk. Mert nem
elég, hogy a tartalom költői legyen, költői alakban is kell annak megjelenni; tartalom
és alak összhangzata teszi az igazi költeményt.
Megkülönböztetjük p. o. az úgynevezett ódon (antik) vagy klasszikai és
ujdon (modern) versformákat; amazok mértékesek, ezek rímeltek és többnyire
mértékesek is. Egyes .io fajai a költészettanban adatnak elő.
Tartalmára nézve valamely költemény vagy alanyi (szubjektív) vagy
tárgyias (objektív). Kisfaludy Sándor e dala:
alanyi költemény, mert a költő belvilágát tükrözi vissza,
ellenben a Zrinyiász, Zalán
futása, Két szomszédvár — tárgyias költemények, mert a
külvilág tárgyait adják elő.
Azonban ez nem azt teszi, hogy alanyi költeményben a külvilág tárgyai sohasem
rajzoltathatnának. A fentebbi költeményben is leiratik a patak, de csak azért, hogy a
költő belérzelmeit visszatükrözze. Az alanyi költemény is sokszor vesz fel leíró vagy
elbeszélő alakot: de mindég ott van a háttérben a költő érzelme, s erről meg lehet
ismerni, hogy nem tárgyias költemény. Például leírónak látszik ez: a „Dunán" (
Petőfi
től):
Petőfi Sándor
A költő a saját érzelmeit egy szóval sem érinté, megis tudjuk, hogy a háttérben
önfájdalma rejlik, tehát alanyi költemény.
Általában az alanyi költő a külvilág tárgyait saját érzelmei szempontjából veszi fel, sőt
sokszor azokra átviszi önfájdalmát vagy örömét is, mint e népdalban:
Az alanyi költemények egy nagy osztályba soroztatnak s lantos vagy
lírai költeményeknek neveztetnek.
A lantos költemények fajai: dal, ének, óda, himnusz, rapszódia,
dythiramb, elégia, heroida, idill és a lírai epigramma.
Az elbeszélő költemények fajai: a nép- és tündérmese, monda, mítosz, legenda,
eposz, regény, beszély, költői beszély, ballada, románc.
A drámai költemények fajai: szomorújáték, vígjáték, nézőjáték, vagy
szorosabb értelemben vett dráma.
Tanköltemények fajai: Aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, szatíra,
epigramma (szatírai), költői levél, tanköltemény.
Nincs közönségesebb dolog, mint valamely igaz vagy költött dolgot elbeszélni. A
dajkamesétől kezdve a legnagyobb eposzig, s a legnagyobb históriáig mind elbeszélés. Még
pedig azért beszéltetik el valami, hogy az eseményeket voltakép megtudjuk,
vagy csak azért, hogy az előadásban gyönyörködjünk. Amaz a történeti
elbeszélés, melynek célja az igaz: ez a költői, melynek célja a
szép.
Ebből látható, hogy különböző lévén a cél a történeti és költői elbeszélésben, az előadás
modorának is különböznie kell. Amott az események híven, amint megtörténtek, egymásután
adatnak elő; itt a főcél az, hogy egy kerek egésszé olvadjanak össze, tehát egymásból
folyjanak. Ha valaki a 30 éves háború eseményeit bármily szép versekbe szedve történeti
hűséggel egymásután elmondaná az még nem volna hősköltemény.
Az elbeszélő költészet különbözik a lantostól, mert ez alanyi, amaz tárgyias; a drámától,
mert ez az eseményeket a szülemlés percében s úgy adja elő, mintha előttünk fejlenének
ki, — míg az elbeszélő költészet, mint már lett dolgot a multnak alakjában hozza fel
őket. Eposzban a költő csak mint nyugalmas elbeszélő van jelen: a drámában
pedig egészen háttérbe vonul. A tanköltészettől azáltal különbözik, hogy
itt az események magukért, nem pedig a belőlük vonható
tanulságért beszéltetnek el (mint az Aesopusi
mesék).
Minden elbeszélő költeménynek (valamint a drámainak is) kell birnia mesével,
így neveztetik a tartalom röviden kivonva. Például ama régi magyar költeménynek: „Szilágyi és Hajmási" meséje ez: két magyar ifjú Szilágyi
és Hajmási török rabságba jut. A császár leánya meglátja Szilágyit,
megkedveli, megszabadítja, s a két ifjúval maga is elszökik. A szultán megtudva a
történteket, a szökevények után csapatokat küld, hogy elfogják őket és visszahozzák: de
a magyar ifjak visszaverik: az üldözőket s így megmenekülnek. Ekkor Hajmási azt
követeli, hogy a leányért víjjanak meg ketten, mert ő máskép nem engedi át Szilágyinak.
A viadal megtörténvén, Hajmási elesik, Szilágyi pedig a leányt haza viszi s vele
egybekel.
E rövid tartalomból is látható, hogy itt a mese egy kerek egészet képez,
melyben megkülönböztethető:
2. a bonyolódás, miszerint a szultán emberei nyomukban vagynak, s a
menekülést kétségessé teszik. Az első akadály le lévén győzve, másik áll elő, s neveli a
bonyolódást. Hajmási részt vett az üldözők visszaverésében, következőleg ő is igényt
tart a leányhoz és Szilágyit csatára kényszeríti.
És így arra, hogy a mese kerek egészet képezzen, megkívántatik: a kezdet,
bonyolódás és kifejtés (katasztrófa).
A népmese mind megannyi elbeszélő költemény, melyet a nép maga hoz létre, szájról szájra
ad, változtat, idomít. Szükség tehát, hogy kerek egészet képezzen: azaz meglegyen benne
a kezdet, bonyolódás és kifejlés; enélkül mitsem ér. A népmese többnyire sem
helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem szabadon csapong a képzelet
országában. Legfontosabb faja az ugynevezett jelvi vagy
jelképes mese, melyben homályosabb vagy világosabb lepel alatt a mesét
költött népnek vallásos hite vagy természetrőli nézete rejlik. Igy jelenti sokszor (noha
az elbeszélő nép tudtán kívül), a győztes királyfi: a napot, a 12 óriás: a 12 hónapot; a
saskirály: a levegőt; a halkirály: a vizet; a medve: a földet vagy telet.
Másik faja a dajka vagy állat mese, melyben állatok jellemök
szerint szerepelnek; de nem tanulságért hozatnak fel, mint az aesopi mesében, melytől
meg kell különböztetnünk. Ezek sokszor hosszú elbeszéléssé nyújtatnak, mint a német
híres „
Reinecke Fuchs
". A keleti
népeknél, főleg az araboknál az ily mesék igen gyakoriak.
Fuchs, Reineke
Harmadik faja a nép furcsa elbeszélései péld. a székelyekről, vagy mint a
„Csalóka Péter"
Jókai
nál.
Jókai Mór
A monda kiválólag abban különbözik a népmesétől, hogy ez már helyhez,
időhöz, vagy történeti személyhez van kötve; így pl.
Tompá
nál a „Sárkány
törés" című monda helyhez köttetett; azt beszéli ugyanis, hogy a harangodi pusztán
volt egy tó, melyben hajdan sárkány tanyázott, e sárkány a legelőről sok barmot, sőt
néha pásztorgyerekeket is elrabolt. Egyszer egy ifjú kaszás kedvesét is elvitte, miért
az ifjú kaszájával a sárkányt megölvén, ez kínjában olyat csapott a földre, hogy azonnal
forrás fakadt fel, mely még most is létezik Harangodon.
Ugyancsak Tompa Mihály
Tompá
nál a „Sirató" című monda már helyhez (a kőrösi régi temetőhöz) s
időhöz van kötve: a tatárjáráshoz. Mátyás király Gömörben
(Tompa Mihály
Garay
tól), midőn a király a kényes
urakat megkapáltatta, már-történeti személyhez van kötve. Balladában a csodás a
lelkiállapot rajza, míg mondában mint valósággal megtörtént adatik elő. A mesét a nép,
mint igazat, tudva költöttet beszéli, a mondát, mint hinni való dolgot adja elő, — a
legendát is. A monda tehát a nép története, a mese költeménye.
(Olvasmány Garay János
Tompá
tól a népregére,
azután mondára.)
Tompa Mihály
A legendák. A mondától az különbözteti meg, hogy a legenda keresztyén
vallásos eszméket jelképező, többnyire szentek által végbevitt csodás eseményeket beszél
el. A vallás győzelme az anyagi erőn. Eredetét ama sötét kornak köszöni, midőn az
ököljog fékezésére a világi törvény elégtelen volt s csodás elbeszélésekre volt szükség,
melyek a hatalmast megdöbbentsék, az elnyomottat bátorítsák. A legenda név (olvasandó)
onnan eredt, hogy a szentek és vértanúk életét - mely többnyire ily csodatételekkel
teljes volt, — bizonyos napokon az egyházban fel kellett olvasni. Ily legendák a
magyarban többek közt: „Szent Erzsébet" (
Garay
tól); „Hedvig" (Szóla
Isten Gábor angyalához) Garay János
Vörösmarty
tól, Vörösmarty Mihály
Tompá
nak „Lófő" című elbeszélése, melyben a
vízivó sárkányt egy zarándok megátkozza, minthogy azon vidék minden vizét megiván, nincs
mivel egy haldokló kisdedet megkereszteljen. Az átok oly hatályos, hogy a lófejű
sárkányra rászakad a hegy, de ennek oldalán egy forrás fakad, mely „Lófő" nevet visel s minden délben nagymennyiségű vizet önt ki magából. Ime,
ez egészen mondaszerű, csupán a vallásos vonatkozás teszilegendává. Ilyen.még a „Karácsonyéj" Kisfaludy Károlytól stb.
Tompa Mihály
A mítosz nem egyéb, mint a régi klasszikus népek mondája, vagy legendája.
Ilyen „Philemon és Baucis"
Ovid
nál, kik kegyességökért az istenek által
élő fákká változnak át; továbbá: Hercules, Theseus, Jason stb. mondái. Mind a négy
költeményfaj többnyire csodással, természetfölötti dolgokkal van vegyítve s ez jellemzi
őket leginkább.
Publius Ovidius Naso
A csodásból kivetkezett monda szolgál alapul a regének úgy, mint azt nálunk
Kisfaludy Sándor alkalmazta. A rege tehát a
hősi korból vett elbeszélés, mely külalakjában inkább a líra, mint az eposz felé
közelít. Ilyenek: Csobánc, Tátika,
Somló s. t. b.
A hősköltemény eredetileg akkor alakul, midőn valamely nép hőskora már hanyatlóban van,
de még nem ment feledségbe, s a harcos ősök emléke száz meg száz mondában, énekekben
forog és él a nemzet ajkán. Ezen mondák lassanként egybeolvadnak, vagy előáll egy
hatalmas szellem, mely az elszórt énekeket egy egésszé önti össze. — Igy támadt a régi
görögök két híres éposza, az „Ilias " és „Odyssea", melyekben a már készen levő anyag rendezése
Homér
nak tulajdoníttatik, bár vannak, kik ily nevű költő
létezését is kétségbe vonják azt állítván, hogy Homérosz
Homeros
nem jelent egyebet, mint kiegészítő,
rendbeszedő. Így keletkezett régi mondákból és énekekből a híres „Nibelungen-Noth'', így szedte össze hona mondáit a perzsa
Homérosz
Firdusi
, ama roppant eposzban, melynek címe „Sahname" vagy Királyok könyve; így
eredtek a „Cid" néven ismeretes spanyol balladák, melyek
Rodrigót, a nemzeti hőst dicsőítik: de ez utóbbiaknak egy hőskölteménnyé alakulását a
nemzet megváltozott viszonyai nem engedik. — A velünk újabb időben rokonságba hozott
finnek is birnak ily eposszal, melynek címe: „Kalevala".
Firduszi Abul-kászim Manszúr
De a nemzetek művelt korában is támadnak költők, kik valamely magasztos
tárgyért hevülve szabályszerű hőskölteményt írnak, melyet különböztetésül
műeposznak nevezünk. Ily műeposzok közül nevezetesebbek:
Virgil
„Aeneise";
Publius Vergilius Maro
Tasso
(olasz) „Megszabadított
Jeruzsáleme";
Tasso, Torquato
Camoens
(portugál) „Lusiádja":
Camões, Luís Vaz de
Milton
(angol)
„Elveszett paradicsoma";
Milton, John
Klopstock
(német) „Messiása" stb. Nálunk magyaroknál legjelesebbek:
Klopstock, Friedrich Gottlieb
Zrínyi
: „Ostromlott Szigete" és
Zrínyi Miklós
Vörösmarty
„Zalán futása".
Vörösmarty Mihály
A hősköltemény külsőleg kötött beszédben (vers) iratik, s elbeszélésre alkalmas,
méltóságos versfolyamatot kíván, mint a hexameter, az olasz terzina vagy ottava rima, a
Zrinyi-vers stb.
Mindenek eiőtt az eposzi tárgynak nagyszerűnek vagyis olyannak kell lennie,
mely nemcsak kevesek, hanem egész nemzet életére kiható, nagy és nevezetes eseményt
foglaljon magába. Ily nevezetes esemény az Aeneis
ben a római birodalom alapítása;
Tassó
nál "Jeruzsálem
megszabadítása", vagyis a keresztes hadak, melyek nemcsak egy nemzetre, hanem
az egész keresztyén világra kihatottak; Tasso, Torquato
Camoens
Lusiád
jában a keletindiai út felfedezése, mely
később a felfedezések egész sorát vonta maga után; Zalán
futásá
ban
Magyarország elfoglalása. — Az Iliasz tárgya csak Achilles haragja ugyan, de ez a trójai háború folyamára
nagy, döntő hatással van; a trójai háború pedig a görög nemzet életének egyik
legfontosabb szakát képezi. Az Odyssea már csak Ulysses
kalandjait tárgyazza, s így kisebbszerű, mint az Iliasz. A
Niebelungen tárgya egy uralkodó hősi család és egész nemzedék
irtóztató kipusztulása. A Sahname tárgya két nemzetnek: Turán
és Irán századokon keresztül folyt véres küzdelme. Camões, Luís Vaz de
Milton
Elveszett paradicsom
a a pártos angyaloknak
lázadását Isten ellen, s ezzel párhuzamban az első emberek bűnbeesését, bukását énekli;
Milton, John
Klopstock
az
emberi nem megváltását a Messias által. E két eposz tárgya tehát több mint
emberi. Klopstock, Friedrich Gottlieb
Ariosto
nagy költeménye
„Az örjöngő Roland'', Nagy Károly mondaköréből van véve: ő és kalandos leventéi (mint Roland,
Rinald stb.) szerepelnek abban; hátterét a keresztyéneknek a mórokkali küzdelme képezi.
Végre a Szigeti ostrom tárgya nem csupán a vár bevétele,
hanem az, hogy az Isten az elfajult magyar nemzetet a török által megbünteti.
Ariosto, Ludovico
Szükséges még, hogy a tárgy a régi korból vétessék, minthogy a régiség a személyeket és
eseményeket fönségesebbekké teszi, azokról minden prózai részleteket letörölvén.
De bármily nagyszerű legyen a tárgy, az történeti rendben elmondva még nem lesz eposszá.
Így
Garay
Szent László
ja, mely ugyanazon hősről különböző,
egymással össze nem függő eseményeket beszél él születésétől fogva haláláig, inkább
költői életírás (biográfia), mint eposz. Megkívántatik, hogy az eposz meséje egy
önálló, kerek egészet képezzen. Így az Iliász
meséje az események egymásból folyó láncolata. A Tróját ostromló görögök elrabolják
Chryses, Apolló papjának leányát. Chryses a fővezértől, Agamemnontól nem nyerhetné
vissza a leányt, könyörög Apollónak, hogy büntesse meg a görögöket. Apolló dögvészt
bocsát a táborra. A nép gyűlést tart: mi módon lehetne elfordítani a veszedelmet?
Calchas, a jós kijelenti, hogy nem szűnik meg a vész, míg Chryses leányát vissza nem
adják. Achilles pártolja s elhatározzák, hogy el kell venni a leányt Agamemnontól, kinek
ez rabnője volt. Agamemnon kénytelen engedni, de egyszersmind boszszút kíván állni
Achillesen; azért annak kedvenc rabnőjét, Bryseist elveszi. — Innen Achilles
haragja. A hős ezentúl mindig sátrában marad, nem akar többé harcolni, s
ezzel bosszulja meg Agamemnont és a görögöket, mert tudja, hogy nélküle Tróját bevenni
nem lehet. A trójaiak mind jobban verik a görögöket. Agamemnon kérlelő · követséget küld
Achilleshez, de ez nem engesztelődik. Már a trójaiak épen a görögök táborát s hajóit
akarják felgyújtani. Ekkor Patroclus, Achilles rokona és bajtársa kéri őt, hogy legalább
fegyvereit kölcsönözze neki oda, ha azok által a trójaiakat rémülésbe lehetne hozni.
Achilles enged; Patroclus kimegy barátja fegyvereiben, vív, de Hector által elejtetik.
Acbilles barátja halálán magát elbúsulva, már most hárcra szállt, nem nyugszik, míg
Hectort, a legnagyobb trójai hőst el nem ejti, s ezáltal a görögök harci szerencséjét
megfordítja. Íme, ez egy összefüggő, kerek egész. Mindenik esemény a másiknak oka vagy
következménye. Ezt nevezzük az eposzban mesének.
Garay János
A fő esemény közé nagyobb teljesség és változatosság kedvéért beszőtt mellékeseményeket
epizódoknak nevezzük. Ilyen epizód például Hector búcsúja
Andromachétól az Iliászban; és Deli Vid
hitvese, a „Szigeti ostromban". Ez utóbbi maga is egy
kerek mesét képez, s a fő eseményre előmozdítólag hat. Deli Vid, a szigeti hős egy csata
alkalmával a várból kinn rekedvén, neje török és férfi mezben fölkeresésére indul.
Megszólít egy szerecsent, ki épen a császárnak hírül akarja vinni, hogy Vid egy sátorban
alszik. A nő levágja a szerecsent, hogy férjét el ne árulhassa, de azért bajba kerül,
mert a törökök elfogják. Szerencsére a zaj Videt is felriasztja, ki nejét felismervén,
megszabadítja. Ez tehát epizód, mert nem tartozik szorosan a főeseményhez,
de azzal mégis egybe van kapcsolva, mert Deli Vid, egyik kiváló hőse a darabnak, nem
szabadult volna ki a törökök közül, ha neje megmentése őt oly kétségbeesett harcra nem
kényszeríti s ezáltal Sziget védelme sokat vesztett volna.
Minden eposzban vannak több, kisebb-nagyobb fontosságú cselekvő személyek, kik a
darab hőseinek mondatnak. Ezen hősök közül az, kin úgy szólván az egész
eposz sarkallik, főhős nevet visel. Ez intézi az egészet, azonban nem
működik teljesen szabad akarat szerint, hanem valamely fensőbb, isteni akaratnak a
végrehajtója, s ebben különbözik a drámai hőstől. Így Aeneas
isteni végzésből (fata) indul hazát keresni; Gottfriednek egyenesen Gábor
angyal jelenik meg s adja tudtára isteni küldetését; Árpád Hadur akaratának
végrehajtója stb. Így az eposz főhőse, gyakran mellék hősei is — többnyire
végzetszerűek (fatális), kiknek sorsa Isten által már eleve el van
határozva, s jóslat által tudtokra adva.
Zrínyi
nek Isten már a II.-ik énekben kijelenti, hogy
Sziget ostrománál dicsően el fog esni, sőt Deli
Vidnek is az elesett Radivoj szelleme megjelenti közelgő
halálát. A nibelungeni hősök egyikének, Hagennek, midőn a Rajnán átkelnek,
a hableányok (Meerweib) megjósolják, hogy közülök egy sem fog visszatérni Etele
udvarából, ami be is teljesedik. Ezen végzetszerűség az, mi az eposz hőseit
kiválólag bélyegzi.
Zrínyi Miklós
Az eposz hősei egyénileg jellemeztetnek. Jellemezni annyit tesz, mint a hőst
úgy tüntetni fel, hogy beszédéből, de még inkább tetteiből
gondolkodás-módját, hajlamait, jó vagy rossz tulajdonságait, szóval egész valóját
megismerhessük. Innen a jellemzés több oldalú, midőn a hősnek más-más
tulajdonait tünteti fel; s következetes, ha mindvégig hű marad. Például
Zrínyi
majd úgy tűnik fel, mint
vitéz, majd úgy, mint elleneihez kegyelmes, jó apa, jó keresztyén s katolikus
bajtársaiért élni-halni kész, hű alattvalója királyának stb. Ez a több oldalú
jellemzés. Következetesen akkor jellemezünk, ha a hősnek csak
egymással összeférő sajátságokat tulajdonítunk: pl. nem lehet valaki majd
vitéz, majd gyáva: nem lehet jó honfi és
hazaáruló egyszersmind. Egyéni a jellemzés, ha ezáltal a
hős, a darabban levő minden más hősöktől határozottan különbözik. Ellenben
tipikus akkor, ha csak a fajt jellemezzük, ha egyik vitéz
olyan, mint minden más vitéz, egyik haragos, mint minden más haragos stb.
Zrínyi Miklós
Különbség az eposzi és drámai jellemzés közt az, hogy az eposz hőse állandó
jellemmel bir, pl. Achilles, Aeneas épen az a darab végén, ami az elején volt; ellenben
a drámai jellem fokozatosan fejlik ki, pl. Macbeth a darab elején még csak
nagyravágyó, ami magában nem bűn, sőt nemes tettek forrása is lehet, de
őt a nagyravágyás arra ösztönzi, hogy a királyt ölje meg, trónját foglalja el; s az így
megszerzett trón megőrzéséérti aggodalom zsarnokká teszi őt, mig végre népe
gyűlöletének áldozatul esik. Itt a jellem a nagyravágyásból, mint egy csírából
fokozatosan fejlett ki: ez drámai jellemzés. Eposzban a cselekvény inkább
külső, egyebütt benső. Eposzban az események uralkodnak a személyek felett, egyebütt
megfordítva, — eposzban a fizikai erő, egyebütt a szellemi erő kifejlés. — Az eposz régi
külön faj, — a többi ujdon.
Csodálatosnak nevezzük általában azt, ami természetfeletti erő által hozatik létre, vagy
legalább úgy tetszik. A csudálatos eleitől fogva nagy szerepet játszott az eposzban
részint azért, mert már azon mondákban, melyekből mint láttuk, az eposz alakult,
megvolt, részint és főleg azért, mert az eposz fönségéhez tartozik. Ugyanis az eposz
főhősei nem egészen saját akaratuk szerint, hanem fensőbb isteni akaratból működnek; már
pedig az istenek megjelenése feltételezi a csodást. Így az Olymp istenei maguk is részt
vesznek a trójai háborúban, Aeneasnak megnyílnak az alvilág kapui stb.
Ha a csodálatos cselekmény folyamára előmozdítólag vagy gátlólag hat: gépnek
(machina) neveztetik. Ilyen gép a Zrinyiászban, hogy Mihály
arkangyal Isten parancsából egy furiát küld Szolimánhoz, ki azt a magyarok ellen
felbőszítse.
Hajdan a görögöknél a drámában is alkalmaztatott ily gép (Deux ex machina) onnan vette az
elnevezést, — de ma már a drámában machinával élni merő hiba lenne.
E név, költői elbeszélés igen széles értelmű. Ugyanis kiterjed mindazon kötött alakú
(verses) elbeszélő költeményekre, melyek más fajhoz nem számíthatók. Lehet komoly vagy
víg, mesés vagy nem az; magasb vagy házi körből vett. Ily értelemben
Ovid
„Metamorphosis
a", Publius Ovidius Naso
Garay
„Szent Lászlója" épen úgy költői
elbeszélés, mint Garay János
Petőfi
nél a Megyeri vagy Csokonai című rövid
költemény.
Petőfi Sándor
Szorosabb értelemben költői beszélynek oly elbeszélés as mondatik, melyben nem annyira az
események fontossága, mint a cselekvő személyek viszonyai, érzelmei,
szenvedélyei érdekelnek bennünket. Tárgyát tehát a szűkebb, többnyire
családi körből meríti. Hőseinek egyéni jellemet ad ez is, de azt
drámailag fejti tovább, a lelki állapotokat, azoknak fokonkénti
fejlődését tüntetvén elő. Eszerint a cselekvény is drámaibb hatású, mint az eposzban. A
csodás nem tartozik jelleméhez. Így már a felhozott „Két
szomszédvárnak" (
Vörösmarty
tól) külső előadása egészen époszilag van tartva, de Tihamér
és a többi személyek lelkiállapotának drámai fejlődése a költői beszélyhez hajlik.
Vörösmarty Mihály
Így a „Chilloni fogoly"-ban (
Byron
tól) alig van valami külső
cselekvény, hanem a lélekállapot megy változáson keresztül: az ifjú, vidor kedély teljes
elfásultságba sülyed alá. Kisfaludy Sándor
úgynevezett regéi szinte költői beszélyek, azon különbséggel, hogy míg a költői beszély
a dráma felé közelít, ezek inkább líraiak, mert a cselekvény bennük a költő
alanyi érzelmeiben olvad fel.
Byron, George Gordon Noel
A költői előadás legkorlátlanabb formája a regény, melyet az újkor eposzának
szoktak mondani. De az eposztól nemcsak abban különbözik, hogy prózában iratik.
Mindkettő nagy elbeszélő költemény ugyan, de azért köztük lényeges a különbség.
Regényben a költő, mint elbeszélő nem vonul annyira háttérbe, mint az
eposznál; tehát a regény alanyibb, mint az eposz. Nemcsak lélektani
fejtegetéseivel s egyébb okoskodásaival kísérheti tárgyát, de saját érzelmeit is, pl. a
gúnyt vagy humort teheti alapjául, ami már egészen alanyi
jellemű. E részben az angol
Thakeray
(olv. Thekeré) regényei mesterművek. Thackeray, William Makepeace
Jókai
regényein is folyvást érzik az alanyiság.
Jókai Mór
Tárgya nem oly egyszerű, mint az eposzé, inkább a családi körben mozog. De fő különbség
az, hogy hősei nem végzetszerűek, nem müködnek isteni rendelésből, hanem
önállóan, mint a drámában, eszerint a csodásnak a regényben semmi helye; a kísértetes
stb. regények ma már nevetség tárgyai.
A cselekvés regényben inkább benső, az eposzban inkább
külső. Amott az elbeszélt események nem magukban véve fontosak, hanem a
hatásért, mit a szereplő egyénekre tesznek; mig az eposz nagy dolgokat,
tetteket zeng.
A jellemzés regényben is egyéni (individuális), de nem állandó, kifejlett,
kész jellemeket ad, mint az eposz, hanem drámailag fejti azokat. Így fejlik
Jósiká
nál Abafi jelleme: a benne szunnyadó
nemes indulatok magva kikél s erőt vesz az alantas szenvedélyeken.
Jósika Miklós
Különben a regénynek tárgyai szerént többféle nevet adnak, mint történeti, társasági,
irányregény stb. A beszély (novella) nem egyéb, mint kis regény, gyorsabb, elevenebb
folyamattal, drámaibb haladással.
E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük: az, hogy bennök az
eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. Minél
dalolhatóbb a románc és ballada, annál jobb az. Így nem annyira a cselekvény teszi
lényegét, mint az előadás. Újabb időben azonban azon különbséget teszik
köztök, hogy a balladában ugyanazon végzetszerüség uralkodik, mint az
eposzban; mig a románca hőse önállóan cselekszik. Amabban tehát a csodás
szerepel, itt a hős jelleme. A tündér király pl.
Goethe
től, ballada, míg nagy részére
magyar balladáinknak a románca név illenék (pl. Az ősz bajnok,
Szilágyi és Hajmási, Kont stb.).
Goethe, Johann Wolfgang von
A lantos költemények mindnyájan alanyiak, mert a felindult költői kebelbőt buzognak elő,
s annak érzelmeit tükrözik vissza. Minél igazabb az érzelem, annál hatályosabb lesz a
költemény; ellenben a hazug, csinált érzelmek, minden külső ékességük: dacára elárulják
magokat. Megkívántatik bennök az egység, miszerint a költemény minden
részei egy alapeszmére vitessenek vissza s egy érzelmet tüntessenek fel. Eszerint egy
alapeszme uralkodik az egész költeményben, mely annak mintegy magvát képezi, s a többi
eszmék ezen egynek rendeltetnek alá.
Eredetileg olyan költemények neveztettek lantosoknak, melyek lant mellett
énekeltettek; ma is azon lírai költemény felel meg céljának leginkább, melynek külidoma
énekre alkalmas. Ezért rövid ritmusos idomot igényel: az eposzi terjedelmességet nem
tűrheti.
Ide tartozó fajok: a dal és ének, óda és
himnusz; a rapszódia és dythiramb; a
lírai epigramma; az elégia és heroida; s
amennyiben alanyi költemény: az idill is.
A dal a megindult kedélynek költői nyilatkozása. Tárgyai: az élet örömei és bánatai;
szerelem, barátság, rokonság s a nemesebb élvezetek, melyek az életet enyhítik, a
kedélyt felvidítják. Formája rövid, dalolható. Ilyen
Tompá
nál az „Őszi dal", mely
így kezdődik, egyszersmind a költemény alapeszméjét, egész
hangulatát kifejezvén:
Tompa Mihály
A dal, ha egyszerű népi nyelven keletkezik, s nép ajkán forog: népdalnak
mondatik. Ezek közt szinte sok szép van.
Az ének hangulatára nézve hasonlít a dalhoz, de különbözik tárgyban, mert
ennek tárgya a buzgó szív ömledezése is Istenhez. Sok szép énekeink közt figyelmet
érdemel a következő hely:
Az óda a lelkesült kedélynek lírai nyilatkozása. Tárgyai tehát magasztosak mint:
hazaszeretet, dicsőség, erény stb. Megkülönböztetjük a hősi ódát, melyhez a
nemzeti is tartozik, s az oktató (didactica) ódát, hova a bölcselőt
(philosophica) és gunyorost (satyrica) számítjuk. Így már: „Romlásnak indult"
Berzsenyi
től gunyoros óda; a
„Minden órának leszakaszd virágát" bölcselő; az „Él még nemzetem istene" nemzeti óda.
Előadása az ódának különbözik a daltól, magasabb, emelkedettebb hangja által.
Berzsenyi Dániel
A himnusz tárgya a lehető legfenségesebb, tehát az isten. Az énektől úgy
különbözik, mint az óda a daltól. Igen szép e nemben
Berzsenyi
„Fohászkodása", kivált e helye
annak:
Berzsenyi Dániel
A rapszódia a heves érzelem miatt, mintegy be sem végzett ódát„ a dythiramb pedig olyat
jelent, mintha a költő a legmagasabbfokú lelkesedésében magánkívül ragadtatnék.
Eredetileg jelentette Bacchus ünnepélyén a mámor lelkesültségében zengett himnuszokat,
minő akart lenni
Csokonai
nál
az, mely így kezdődik:
Csokonai Vitéz Mihály
Az epigramma szó eredetileg jelentette az emlékek feliratát, minthogy e feliratnak kis
helyen minél velősb eszmét kelle kifejezni, s többnyire versbe foglaltatott: tehát
idővel innen oly költeményfaj állott elő, melynek feladata szűk határok közt az eszmét
minél hatályosabban fejezni ki; ez az epigramma.
A lírai vagy hellén epigramma tehát oly költemény, mintha
valamely dalnak vagy ódának csupán a mageszméjét vennők egy hozzá illő
költői képpel, röviden, de hatályosan fejezvé ki Pl. Óda magvát
képezhetné
Vörösmarty
nak
Vörösmarty Mihály
Kölcsey
halálára írt
epigrammája:
Kölcsey Ferenc
Az elégia érzelines költemény, melyben az élet, a költői egyén örömei vagy fájdalmai
tükröződnek vissza. Tárgyai tehát ugyanazok, mint a dalé, de az érzelem nem oly heves,
az előadás is nyugodtabb, mérsékeltebb. Ezért nem kíván oly rövid énekelhető formát,
mint a dal; ezért engedi meg, hogy a költő reflexiókat is szőjön belé. Ama
higgadt kedélyállapot alkalmas leginkább elégiára, midőn, mint
Petőfi
oly szépen mondja:
Petőfi Sándor
Sokszor az elégia a vége felé ódai magasságra emelkedik, mint Kisfaludy Károly „Mohácsában" vagy ama szép
zsoltárban „Hogy a babyloni vizeknél ültünk", mely utóbbi a nemzeti siralom után ily
erős átokban tört ki:
A heroida (hős levél vagy távszózat) nem egyéb, mint elégia, de melyben a költő nem
saját, hanem valamely elhúnyt hősi személy érzelmeit fejezi ki levél alakjában.
Ilyeneket írt a régi korban
Ovidius
, melyeket az újabb köitők is utánoztak. Nálunk is van egy
kettő.
Publius Ovidius Naso
Az idill (idyllium
ett5vA.A.wv
= képecske vagy képköltemény) külsőképen az elbeszélő, sőt a drámai alakot is felveheti,
de mindig alanyi érzelmen alapul. Ez érzelem az egyszerű természethez visszasóhajtás,
ellentétben a civilizáció romlottságával. Ilyen költemények
Theokritos
és Theokritosz
Virgil
eklogái, Publius Vergilius Maro
Gessner
: Ábel halála,
hosszabb elbeszélő alakban; nálunk Gessner Salamon
Kazinczy
fordításában olvasható: „Amintas"
Kazinczy Ferenc
Tasso
tól, drámai alakban,
Tasso, Torquato
Csokonai
által magyarítva
is, Csokonai Vitéz Mihály
Virgil
ecclogáit
Faludi Ferenc utánozta nálunk a mult században
meglehetős szerencsével. — A lantos költemények itt elszámlált fajai az érzelmi és
kedélyi költészethez tartoznak; előadásuk az óda és himnuszfélékben
fenséges, a dalban, elégiában, idillben: kellemes. Most
átmegyünk az értelmi költészetre.
Publius Vergilius Maro
A tanköltészethez számítunk minden olyan költeményfajt, melynek célja gyönyörködtetve
oktatni; azaz valamely igazságot költői alakban terjeszteni elő. Ilyen
fajok már: az aesopi mese, parabola, paramythia, allegoria, a költői levél, a
szatíra, epigramma s a tulajdonképpeni tanköltemény.
A tanköltemény (carmen didacticum) alatt oly hosszabb költeményt értünk, mely az
ismeretek országából egy vagy más tárgyat tanulságosan, de azért költői alakban terjeszt
elő. Oly tárgyat szemel ki tehát, mely alkalmas legyen a költői felöltöztetésre pl. a
mezei gazdászat alkalmasabb, mint a számtan. A tanítás helyett sohasem felejti, hogy a
költő célja esztétikai gyönyört okozni; száraz tanítások halmaza még nem lesz
tanköltemény. Jeles példány e nemben
Virgilius
Georgicon
ja; Publius Vergilius Maro
Pope
angol költő „Próbatétele az emberről" (Essay on Man), nálunk
Pope, Alexander
Csokonai
halotti beszéde,
mely nem egyéb, a lélek halhatatlanságát költőileg bizonyító
tankölteménynél.
Csokonai Vitéz Mihály
Az úgynevezett aesopi mese vagy csupán nézleti (theoretica),
midőn a világ folyását állatokról vett példákban felmutatván, az olvasóra bízza, hogy
vonjon belőle következtetést, amilyet akar; vagy erkölcsi, midőn az
erkölcsi tanulság szembeötlőbb. Pl. a következő mese nézleti lesz, mintha mondaná: így
megy a világ.
Ellenben a méhek vagy hangyák szorgalmáról példázott mesékben szembeötlő erkölcsi
tanulság van: „légy szorgalmas!" Az ilyenek tehát erkölcsiek.
Noha az ilyen mesék elbeszélő alakot vesznek magukra, de azért nem·tartoznak az elbeszélő
költemények közé, mert itt az elbeszélés nem magáért az elbeszélő tárgyért,
hanem az általa példázott világnézet vagy tanulságért történik. Ugyanez áll a parabola,
paramythia és az allegóriára nézve is.
A parabola (példázat) rokonfaj az aesopi mesével, csakhogy nem állatokat
vagy más természeti tárgyakat, hanem költött emberi személyeket léptet fel, hogy általuk
tanulságot példázzon. Ilyen
Fáy
nál a
„Castiliai nemes", mely az ifjú vágyak fokonkénti
meghiúsulását példázza; ilyen a szentírásban a Magvető és sok
más.
Fáy András
A paramythia szinte rokonfaj az aesopi mesével, de benne a mitológia istenei
szerepelnek költött esemény által, valamely tanulságot példázván. Ilyen
Fáy
nál Jupiter és
Momus; Fáy András
Kazinczy
nál több
darab Kazinczy Ferenc
Herder
ből
fordítva stb.
Herder, Johann Gottfried von
Az allegoria elvont (absztrakt) fogalmakat személyesít meg; mint erény, bűn,
igazság, hamisság stb. s azokra ruház valamely cselekvényt, mely a tanulságot magában
hordja. Ilyen allegoria ama népi elbeszélés, miszerint Igazság és
Hamisság testvérek egyenlő számu pogácsákkal útnak indulván, a Hamisság
ráveszi Igazságot, hogy előbb annak a pogácsáit egyék meg, de azután, midőn az Igazság
éhes lesz, a magáéból csak úgy ad neki, ha egy-egy tagját le hagyja vágni, szemét
kivájni, kezét levágni stb. engedi. — Ilyen
Vörösmarty
nál az Árvízi hajós, hol a
Jótétemény lép fel, mint allegoriai személy.
Vörösmarty Mihály
Nem minden költői levél tartozik a tanköltemények sorába, vagyis nem mind költői levél
az, mi levél alakban vagy versben iratik. Így pl.
Tompá
nál „Levél egy kibujdosott barátom után"
szép elégia; Tompa Mihály
Petőfi
nél: „István öcsémhez" a költői kedély bizalmas nyilatkozása. — Szorosb
értelemben vett költői levélnek oly költemény mondatik, mely a levél bizalmas hangján
írva, majd didaktikai, majd szatírai elemeket tartalmaz.
Előadását élénkség, keresetlen csín jellemzi. Példányul Petőfi Sándor
Kazinczy
levelei szolgálhatnak, de kivált
Kazinczy Ferenc
Horác
az epistolák
nagy mestere. Szemere Pálnak „Vidához" írt
epistolája is becses mű e nemben.
Quintus Horatius Flaccus
A szatírának eleme a gúny, mellyel az emberek balgaságait, előítéleteit, erkölcsi apróbb
tévedéseit, majd komolyabb hangon üldözi, majd víg modorban nevetségessé teszi. Célja
tehát: ridendo dicere verum; a hibákat pellengére állítván, javítni az
embereket. Példányul a rómaiaknál komoly nemben
Persius
és Aulus Persius Flaccus
Juvenalis
, a vidorban Decimus Iunius Iuvenalis
Horatius
szatírái szolgálhatnak, de a
klasszikus formán kívül a szatira sok más egyéb formába is öltözhétik így: „Don Quixote" regény alakot visel; Quintus Horatius Flaccus
Kölcsey
felelete, a „Mondolatra" levelekben teszi nevetségessé egy részről a nyelvújítókat,
másrészről a régihez makacsul ragaszkodókat, s a versírók ízetlen különcségeit.
Kölcsey Ferenc
Az epigramma (római) nem egyéb, mint kisded szatíra, melynek fulánkja a
végszavakban minél váratlanabbul, annál hatályosabban csíp. Ily epigrammákban
Matrialis
jeleskedett leginkább, neve azért római epigramma. Például:
Martialis, Marcus Valerius
(
Szentmiklósi
.)Szentmiklóssy Alajos
n
A gnomon külsejére hasonlít ugyan az
epigrammához, de nélkülözi annak képes előadását, csak egyszerűen ád elő valami bölcs
mondatot, mint:
Jegyzet A
szatírához tartozik még a paródia és travesztia; amaz
valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván,
tárgyát, személyét köznapival cseréli fel, mint „ Csont" (Kontnak ellenében Csont,
paródia); a travesztia ellenben meghagyja a tárgyat s személyeket., de az előadás
által nevetséges alakba öltözteti, milyen Blumauer Travesztált Aeneise.
A színmű tárgyias költemény, mint az eposz, de ettől lényegesen különbözik, mind
külsőleg, mind belsőleg.
Külsőleg a rövidebb s határozottabb forma, mely kitéréseknek, epizódoknak
nem enged annyi helyet, mint az eposzban; továbbá a felvonásokra és jelenésekre osztott
párbeszédes alak különbözteti meg. Azaz míg az eposzban a költő jelen van, de csak mint
nyugalmas elbeszélő, a drámában egészen háttérbe vonul, és személyeire bízza a
beszélgetést és az ebből kifejlődő cselekvést. Az eposz tehát megtörtént eseményeket
mond el a multnak alakjában, a dráma most történő cselekményeket ábrázol, a
jelennek alakjában.
1. Eposzban az események már magokban fontosak, nagyszerűek, drámában csak annyira
érdekelnek bennünket, amennyiben a csekkvő egyén lelkületére hatnak, máskép a színpadi
hősködés kardcsörtetés a helyett, hogy bámulatra gerjesztene, nevetséget okoz. E szerént
az eposzi cselekvés inkább külső tettekben nyilatkozik, míg a drámai
cselekvény bensőleg, az egyén jellemében megy véghez.
2. Az eposzi hős magánál nagyobb, emberi erőt felülmúló s tetteket isteni hatalommal,
segítséggel hajt végre, azért az eposzban szükséges a machina, a dráma
hősei önállólag cselekszenek, önerejükre támaszkodnak.
3. Az eposzi hősök jelleme a darab folyamán ugyanaz maradhat, ellenben a
drámai hős jelleme a ráható cselekvények által folytonosan fejlődik. Így lesz pl.
Othello (
Shakespeare
nél) nejét forrón szerető férjből gyanakodó, féltékeny és
utoljára nőgyilkos; így Macbeth nagyravágyóból királygyilkos, azután
zsarnok.
Shakespeare, William
Valamint minden költeményben, úgy a drámában is nélkülözhetetlen kellék az
egység. Volt idő, mikor a drámában (
Aristoteles
állítólagos szabálya szerint) háromféle
egységet u. m. hely, idő és cselekvény egységet követeltek. A helyegység
abban állt, hogy a színpad az egész előadás folyamán változatlan maradt; az időegység
abban, hogy az előadott cselekvénynek oly természetűnek kellett lennie, hogy az
legföllebb egy nap alatt a valóságban is megtörténhetett, nem szabad volt tehát
föltenni, hogy a felvonások közt napok, hónapok, esztendők teltek el. Ily szigorú egység
korlátai közt mozog a XVII. századbeli
francia klasszikus drámairodalom, melyet Arisztotelész
Corneille
, Corneille, Pierre
Racine
képviselnek. Azonban bár tagadni nem lehet, hogy a hely és idő
gyakori változása a drámai előadás folytán zavarólag hat a nézőre, hely és idő egység
sokkal mellékesb dolog, mintsem azoktól, ha a cselekvény úgy kívánja, el ne lehetne
térni. Egyedül a cselekvény egység bír fontossággal, ez a drámának elengedhetetlen
feltétele.
Racine, Jean-Baptiste
Mind azt, ami a drámában történik, összevéve cselekvénynek nevezzük. A
cselekvény egyes részeinek az egésszel a legszorosb, legbensőbb egybe köttetésben kell
lenniök, nem szabad tehát csak véletlenből, vak-esetből származniok, hanem úgy állniok
egymáshoz, mint ok és okozat, s a szereplő egyének jelleméből
folyniok. Coriolan büszke jelleméből foly száműzetése, Róma elleni hadjárata, fiúi szeretetéből: bukása. Ezenkívül szükség, hogy
a cselekvények összege egy egészet képezzen, melyben meg legyen a kezdet,
bonyolódás, kifejlés: akkor van egység a cselekvényben.
A dráma személyei nemcsak azért beszélnek, hogy beszélgessenek vagy valami
szépet s furcsát mondjanak, hanem részint azért, hogy a beszélgetés által jellemök és
lelki állapotuk feltünjék, részint, hogy a cselekvény folyamát előbbre vigyék. Például
Coriolánnak azon jelenete, midőn a polgároktól szavazatokat koldul. Itt
egy részről Coriolan büszke, makacs jelleme tűnik fel, mely csak
kénytelenségből hajlik meg, másrészről a néptömeg ingadozása tükröződik vissza. A
cselekvény is előbb halad, mert a jelenet kezdetén úgy látszik, hogy Coriolan megnyeri a
konzulságot, de nem tudván magát kellően megalázni a nép előtt, a jelenet végén már azt
látjuk, hogy távolabb van azon főhivataltól, mint akármikor. Tehát e jelenet nem volt
üres beszélgetés, hanem jellemfestő és cselekményt előmozdító is egyszersmind. Hasonló
ehhez Antonius beszéde Caesar holtteste felett. (Lásd
Shakespeare
: Julius
Caesar, Coriolanus stb.)
Shakespeare, William
A magánbeszéd, valamint a félre mondott szavak, a szereplő
egyén legbensőbb gondolatait, vágyait, reményeit stb. tüntetik fel a néző előtt: ezeket
tehát úgy kell venni, mintha nem is kimondva, csak gondolva
volnának. Nevetséges tehát azon drámaírók eljárása, kik az így mondott vagy helyesebben
gondolt szavakat kihallgattatják s azokra építik a további cselekvényt.
A dráma, mint tudva van, feloszlik felvonásokra és jelenetekre.
Jelenetekben lényeges dolog az, hogy senki se jelenjék meg vagy távozzék el ok nélkül;
ennek is mint minden egyéb cselekvénynek indokoltatnia kell. Első tekintetre közönyös
dolognak látszik a felvonások száma, de miután a drámai cselekvény (kezdet, bonyolódás,
kifejlés) három részre osztatik fel, legjobb felosztásnak az 5—3—1 felvonás mutatkozik,
mint ezt
Vörösmarty
is Dramaturgiai lapjai
ban szépen bizonyítja.
Vörösmarty Mihály
A színművek három főnemre osztályoztatnak: szomorújáték vagy tragédia,
vígjáték vagy komédia és nézőjáték a szűkebb értelemben
úgynevezett dráma. Az opera inkább a zenéhez tartozik; a sok
lovag, pásztor, tündéries stb. játék csak a föntebbiek
árnyéklatai.
A szomorújátéknak alapja az úgynevezett tragikum. A tragikum az
egyének küzdelmeit a sorssal, emberekkel tünteti elő, melyben az egyén
ugyan elbukik, de az elv diadalt nyer. Más szóval: a tragikai hős (tehát egyén) feltámad
a fennálló világrend (sors, emberek) ellen, s ezen vakmerőségért halállal lakol, de elve
diadalt ül. Küzdelem tehát az, nagyszerű küzdelem: mi a tragédiában gyönyörködtet;
küzdelem nélkül nincs tragikum. Akármely szomorú eset hozatnék színpadra, akárhány
embert ölnének meg ott, ha e nagyszerű küzdelem hiányoznék, az nem volna tragikum.
Brutus (Julius Caesarban,
Shakespeare
nél) és társai felkelnek, hogy a
régi római szabadságot visszaállítsák. De a római nép már nem képes ama szabadságot
felfogni vagy élvezni, tehát Brutusék a létező világrend ellen keltek fel. Megölik
Caesart. A nép eleinte támogatja őket, de csakhamar Antonius részére hajlik. Brutus és
társai elbuknak, s halálukkal pecsételik meg azt a szent ügyet, melynek védelmére kardot
fogtak. Ime ez a tragikum.
Shakespeare, William
A tragikum előadási módja a szenves vagy patetikum. A pátosz
(mitől az ál-pátoszt meg kell különböztetni) a szenvedély nyelve. Nem ékes,
cifra, mesterkélt nyelv tehát, de hatalmas, erős, néha szaggatott, mint maga a
szenvedély vagy indulat. Szép példa erre Macbethben a
gyermekeitől megfosztott Macduff ismert felkiáltása: „Nincsenek gyermekei!" mely
határtalan fájdalmat és bosszúvágyat fejez ki. Mind a tragikum, mind a pátosz a
fenségeshez tartozik.
Valamint a szomorújáték alapja a tragikum, úgy a vígjátéké amaz előadása a szépnek,
melyet komikumnak neveznek. A komikum a szépet nem egyenesen (direkte),
hanem mintegy fordított, fonák képben tükrözi vissza. A tragikum a nagyszerűt,
fenségest, a komikum a kisszerűt, kicsinyest tünteti fel és helyezi oly világításba, hol
kisszerűsége minél inkább kitessék. A tragikum az egyén küzdelmeit a fennálló világrend
ellen mutatja, a komikum szinte az, de a küzdelem kicsinyes, a fennálló világrend pedig
legfölebb társadalmi szabályok s több eféle, melyek elleni vétség idézi elő az egyén
nevetséges bukását. Amott az ember magasabb szenvedélyei, itt alacsony indulatai (pl.
fösvénység) szerepelnek, s az emberi balgaságok hozatnak napfényre.
Amit általában a cselekvényről mondottunk, az a vígjátékra is áll. Csak azt kell
megjegyeznünk, hogy vígjátékban a véletlennek szabadabb tere van, mint a
komoly drámában. Az úgynevezett komikai helyzet (szituáció), mely a
szereplő egyéneket bizonyos nevetséges akadályok közé veti, bár csupán a véletlen
szüleménye, nem gáncsolható egészen. Enélkül a legjobb vígjáték is ritkán lehet el, bár
mindenesetre művészibb komikum az, mely a személyek jelleméből származik.
Egyébiránt a párbeszéd szükség, hogy itt is jellemző legyen, s a cselekvényt előbb
vigye. Oly vígjátékjelenet melyben a személyek csak céltalanul élceznek, nem jobb,
mintha komoly drámában az örök mozdony felett disputálnának.
Az úgynevezett nézőjáték vagy szorosabb értelemben vett dráma, mintegy középhelyet foglal
el a tragédia és komédia közt, s velök becsre nézve ritkán mérkőzhetik. Rendesen oly
színdarabot neveznek így, melyben szomorú események örvendetesen fejlődnek ki. De
látnivaló, hogy ily darabokban a tragikum fenségéről szó sem lehet. Mindazonáltal vannak
jeles művek e nemben is, ilyen pl. A velencei kalmár
Shakespeare
től.
Shakespeare, William