Az „Entwurf" által meghatározott tantervben a nyelv- és irodalomtörténeti tanítást a
legfelsőbb osztályban az alapvető esztétikai ismeretanyag előadása tetőzi be.
(
Entwurf der Organisation der Gymnasien und
Realschulen.
Wien
, 1849. 121—145. L) A nagykőrösi gimnázium is
ennek megfelelően szervezi át tanmenetét, és a nyolcadik osztályban „a szépészet
elemei"-t adja. (
A nagykőrösi Helv. Hitv. Evang. Főgimnasium
tudositványa
1853/54. 12. 1.) Bécs
Arany
így ír erről Arany János
Lévay
nak: „Másik órán (ti. a nyolcadikban) széptani
elemzés foly. Nem szoros systematikus rendet követek, de a
főbb osztályozását — és a költészeti nemek megkülönböztetését kivánom. Oly alkalmazott
aesthetica, mely minden művészetre kiterjed, vagy oly theoretica, mely csupán
szemlélődéssel lakik jól, — nem ily koru, olvasottságu ifjakhoz való." (1858. II. 24.) Eleinte Purgstaller József: Szépészet vagy
Aesthetica elemző módszer szerint című tankönyvét használta (a gimnázium
idézett Tudósítványában: „A szépészet elemei. Lévay József
Purgstaller
nyomán, de példákkal bőven felvilágosítva"). Purgstaller József
A.
példánya bejegyzéseivel és rövidítéseivel
megvan a nagyszalontai Arany-szobában. A költő azonban nem volt megelégedve evvel a
könyvvel — Pap Károly szerint Arany János
Lévay
hoz írott, fentebb idézett bíráló sorai
Lévay József
Purgstaller
munkájára
vonatkoztak. (
Arany Széptani jegyzetei, Budapesti Szemle
1925. évf. 15. 1.) Nem lévén
elégedett ezzel, maga állított össze egy kis kompendiumot. Purgstaller József
Benkó
írja: „A hazai és külföldi irodalom remekműveit
olvastatta és elemezte előttök széptanilag, ezekből vonta el az aesthetica főbb
szabályait. Ezek összefoglalására szintén, egy saját maga által készített rövid
kéziratot adott tanítványai kezébe." (
Arany János tanársága
Nagykőrösön. 157 1.)
Benkó Imre
Pap Károly hasonlóságot lát a
Szilágyi
val együtt tervezett Olvasókönyv és a Széptani jegyzetek között:
„Minden jel arra vall, hogy a tervezett olvasókönyv elméleti része, valamint e
»jegyzetek« tartalmi anyaga egy és ugyanaz. A különbség köztük legfeljebb annyi, hogy ez
utóbbiak a széptani alapfogalmakra és a költői műfajok tárgyalására szorítkozván,
tisztán poétikai összefoglalást nyujtanak, de tárgyalásuk menete és beosztása, amint az
Olvasókönyv fennmaradt Előszavából látjuk, csaknem
pontról-pontra ugyanaz." (
Pap Károly
i. m. 5—6. 1.)
Szilágyi István
A jegyzetek pontos keletkezési idejét nem ismerjük.
Gyulai
1858-ban ezt írja: „Úgy tudom, te már évek
óta saját kéziratod szerint tanítsz." (Gyulai Pál
Arany
nak, 1858. nov.
28.). Arany János
A.
ugyan tagadja a
kéziratot: „Ékesszólásra — és költészettanra nekem kéziratom nincs, könyvet sem
használok" (1858. XII. 22.), de hiszen
széptani jegyzete több is, mint költészettan. Mindenesetre érdekes, hogy Arany János
Gyulai
jegyzetet kérő levelére válaszolva,
megemlíti irodalomtörténeti „extractus"-át, de a Széptani
jegyzetekről nem szól semmit. Pap Károly
közvetlenül az Olvasókönyvvel való sikertelen kísérlet utánra
teszi keletkezésüket. (
Pap Károly: Arany János Irodalomtörténete, 17. 1.)
Gyulai Pál
Pap Károly megállapította, hogy
A.
három forrásmunkát használt a Széptani jegyzetekhez. Ezek:
Arany János
Greguss Ákos
(később: Ágost): A szépészet
alapvonalai. Greguss Ágost
Bp
. 1849. Kisfaludy Társaság;
Budapest
Mozart
: Deutsches
Lesebuch für die Oberen Classen der Gymnasien. III. köt. Mozart, Johann
Wien
1854.; és Bécs
Purgstaller
említett munkája (
Arany Széptani jegyzetei, 7. 1.) Részletesen
kimutatja a források és az Purgstaller József
A.
munkája
közötti egyezéseket és különbségeket.
Arany János
Greguss
ból „merített különösen a szép
lényegére, meghatározásaira és a művészetek osztályozására vonatkozó általános fogalmak
körül is nem egy gondolatot; viszont. . . Greguss Ágost
Purgstaller
t inkább a szép faji különbségeinek. . . meghatározásaiban
tartotta szem előtt, már több-kevesebb önállósággal, néhol még példáiban is."
(
Arany János Irodalomtörténete 19.
1.)
Purgstaller József
Az első, általános részben főként
Greguss
hatása érezhető, de igen jelentős eltérések is vannak: „Ám e
főbb eszmei részben a szerkezeti rokonság mellett, jelentékeny eltéséseket is találunk e
és forrásaik között, melyek mint az Greguss Ágost
Arany
esztétikai hitvallásának jellemző
nyilatkozatai, egyetemesebb figyelemre tarthatnak számot." (
Arany János Széptani jegyzetei, 10. 1.) Már a szép, a jó és az
igaz fogalmának meghatározásában és azok egymáshoz való viszonyának megállapításában is
erősen eltér Arany János
Greguss
tól. A második,
poétikai résznél, Pap Károly szerint, valószínűleg
figyelembe vette
Tatay István: Költészeti és szónoklati remekek. Greguss Ágost
Pest
. Sopron, 1846
.;
Budapest
Bloch (Ballagi) Móric
: Költészettani
kézikönyv. Ballagi Móric
Pest
1845
.; és
Toóth István: Költészettan
kézikönyve. Budapest
Pest
1847
. című könyvét is; — de csak
Budapest
Mozart
munkájának hatását lehet
kimutatni; ez a rész már egyébként is sokkal önállóbb: „A II. alkalmazott rész azonban,
habár szintén érezteti a korabeli német esztétika hatását, átlag eredetinek mondható. .
. Lépten nyomon annyi termékeny és önálló gondolatot, világos és tömör formulákat,
példáiban a magyar költészertre tett utalást találunk benne" (
Arany János Irodalomtörténete, 19. 1.).
Mozart, Johann
A.
-nak „Az egyes műfajokról vallott
felfogása ugyanaz, aminőt prózai dolgozataiban és leveleiben szétszórva találunk".
(
Arany János
P. K.
: Arany széptani jegyzetei, 21. 1.) Legbővebben az
epikai költészettel foglalkozik; viszont: „Feltűnő tartózkodással szól a
és " (uo. 22. 1.)
és „A legsematikusabbá válik Pap Károly
Arany
szövege a drámai műfajok tárgyalása körül." (uo. 23. 1.)
Arany János
Bár
A.
— mint ahogy Arany János
Gyulai
hoz írott leveléből is kiderül — nem tartotta
sokra munkáját, Voinovich Géza szerint mégis
„kitűnő kis poétika" (
Gyulai Pál
Voinovich
, II. 276. 1.). Pap Károly főleg szerkezetét és didaktikai értékét dicséri: „ E
legjellegzetesebb vonása az a kristálytiszta,
egységes szerkezet, amelybe írójuk a poétikai alapismereteket összefoglalja, nemkülönben
az az avatott didaxis, amely az anyag felosztásában és tárgyalásában, a műfajok hosszabb
vagy rövidebb definicióiban nyilatkozik." (i. m. 18. 1.) A munka mindenesetre
kiemelkedik a kortársak hasonló kísérletei közül: „Voinovich Géza
Arany
másnemű értékei mellett. . . is fölötte áll a hazai
kísérletek legtöbbjének, didaktikai jelességei révén pedig joggal kér helyet ezentúl
poétikai kézikönyveiilk fejlődestörténetében" (uo. 24. 1.).
Arany János
A munka széles körben elterjedt; nagy hatású volt. Amikor Zsilinszky Mihály
1871-ben engedélyt kér, hogy példákat
átvehessen a jegyzetből, „közkézen forgó kézirati kis esztétiká"-nak nevezi.
(
Arany
nak írott levele, 1871. máj. 18.) Pap Károly szerint "Főként a Dunamelléki Egyházkerület (ref.)
gimnáziumaiban használták soká" (i. m. 25. 1.). Baráth Ferenc, a pesti református gimnázium tanára, a maga korában elterjedt
könyvének idevonatkozó fejezeteit Arany János
A.
munkájára építi fel. (
Baráth Ferenc: Verstan és esthetika. Arany János
Bp
. 1872. — lásd:
Pap Károly i. m. 25. 1.) Sőt Pap Károly még 1910-ben is azt írja, hogy Budapest
A.
jegyzeteinek „markáns bélyegét mutatja (szerkezet, definició) nehány poetikai
kézikönyvünk ma is! (
Arany János Irodalomtörténete, 20.
1.) Zlinszky Aladár szerint Arany János
Beöthy
re és Beöthy Zsolt
Négyesy
re is hatott. (
Arany széptani jegyzetei, 17. 1934. 205. 1.)
Négyessy László
Amikor Pap Károly
1934-ben közzéteszi
A.
Széptani jegyzetei
t, a kritika egyhangu
elismeréssel fogadja ezeket. A Pesti Hirlap
ban
ezt olvassuk: „Arany János
Arany
Széptani jegyzetei. . . . a nagy költő kőrösi tanárságának
legbecsesebb emléke." (
Arany széptani jegyzetei
1934. 278. sz.) A BpSz alapvetőnek tartja Arany János
A.
fejtegeteseit: „Poetikai oktatásunknak. . . nemzeti sajátságainknak
értékesítésére törekvő elméleti alapvetését. . . neki köszönhetjük. . . a jegyzetek
szűkszavú vázlatossága ellenére is lépten nyomon érezzük, hogy mennyire lényegükben
fogja meg s mily kristálytisztán fejezi ki Arany János
Arany
a költészet alapfogalmait. . Több mint háromnegyed század telt
el e jegyzetek keletkezése óta, poétikai irodalmunk sokat haladt ezalatt, de a legtöbb
pontban a fogalmaknak: csak bővebb kifejtése, nem pedig tisztázása terén jutott előbbre
Arany János
Arany
nál." (
Arany széptani jegyzetei
Budapesti Szemle
1934. évf. 112, 114. 1.
Arany János
Zlinszky Aladár is örömmel fogadja
A.
poétikáját, mint amely számottevő hatást
gyakorolt esztétikai irodalmunk fejlődésére: „E kis poétika, bár nem jelent meg soha,
kéziratban is számot tett tankönyvirodalmunk fejlődésében." (
Irodalomtörténet
1934. 206. 1.) Mitrovics Gyula kegyeletes dolgonak tartja Arany János
A.
munkájának kiadását, de újat csak rendszerezésében
lát: „Arany János
Arany
esztétikai hitvallásáról (a
jegyzetek) azonban újabb adatokat nem igen nyujtanak. Ezek forrásai továbbra is kisebb
prózái, birálatai, néhány költeménye — és általában költészete — valamint levelezése
maradnak. Új mégis. . . a kristálytiszta rendszerezés."
Arany
János Emlékkönyv. Irodalomtörténeti Közlemények
1934. 317. 1.)
Arany János
Földes Anna, aki újabban sokat foglalkozott
A.
esztétikájával, evvel a
„méltatlanul elhanyagolt, mellőzött terület"-tel (
Arany János
esztétikai elveinek tanulsága. Irodalmi Újság
1952. 22. sz.), a Széptani jegyzetekben a költő „Esztétikai elveinek
legáltalánosabb megfogalmazását" látja (
Arany János
esztétikája. Irodalomtörténet
1953. 3—4. sz.) Fűzzük ehhez még
hozzá Hegedüs András megjegyzéseit: „Arany János
Arany
igényes ízléséről, finom érzékéről, a műfajok
legjellegzetesebb esztétikai jegyének határozott biztos felismeréséről tanúskodik ez a
kis munka… műgondja nem öncélú és nem arisztokratikus... hatása túlér az iskola falain."
(
Arany János a katedrán. Arany János
Bp
. 1957.
891.)
Budapest
Minthogy az anyagot újra meg újra előadta, az évek során, szokott gondosságával és
alaposságával kiegészítette, csiszolta jegyzeteit is. A szöveg, amelyet Pap Károly a tanítványok jegyzetei alapján adott ki, mmden
bizonnyal a legteljesebb s az a Petőfi-Múzeumban őrzött kézirattöredék bizonysága
szerint is lényegében megegyezik a költő szövegével. Nem első megfogalmazása azonban a
tárgynak. Ezt bizonyítja egyebek közt az a kézirat, amely újabban került elő az MTA
kézirattárában Szél Farkas ott őrzött iratai
közül. Ez a kézirat lényegesen eltér a véglegesnek tekinthetőtől: a Széptani jegyzeteknek egy korábbi fogalmazványa. Hogy
A.
maga is fogalmazványnak tekintette, látható abból
is, hogy a kézirat keresztben ketté volt hasítva; csak később ragasztotta össze — elég
ügyetlenül — a könyvkötő, aki a kéziratot puha, barnán márványozott, fényezett
könyvkötésborító papírból készült fedőlappal látta el. A kis, félbehajtott fehér ívrét-
papírokból álló füzetben 34 oldalnyi kézirat található; a megszakítás jellege mutatja,
hogy ez sem teljes szöveg. A kötésen fehér vignetta látható; ezen Szél Farkas írásával: „Széptani
előismeretek" Arany János saját
kézirata. Szél Farkas. Szél Farkas gumipecsétnyomós aláírása az első szöveglapon külön is ott
látható. A kéziratos lapokon a költő világos, pontos, apróbetűs, sűrű írása. Széles
margók; ezeken részben későbbi, más tintával, hevenyészett betűvetéssel írt javítások,
kiegészítések; csak igen kevés a költő kézírása; legtöbbjüket Szél Farkas írta, a ragasztás okozta szövegcsonkitásokat egészítette
ki. Minthogy a jegyzeteknek ez az egyetlen viszonylag teljes eredeti kézirata, s
minthogy a végleges szöveggel való egybevetése rendkívül tanulságos, helyesnek látszik
az egészet közölni.
Arany János
Köznapi használatban mindenki érti s alkalmazza e kitételt: szép. De tudományos, vagy
művészi értelemben nem mind szép az, mit közéletben annak mondunk. Sok tárgynál, mellyet
a mindennaP.i szokás szépnek nevez, inkább valami más érdek, vagy haszon, vétetik
figyelembe; egy elhízott sertés például csak azért szép állat, mert célunknak leginkább
megfelel; egy ezres bankjegy szép pénz, mert hasznos.
Ámde művészi értelemben csak az olly tárgy mondható szépnek, melly saját tökélye által,
minden mellékes érdek, vagy hasznossági tekintet nélkül is gyönyört szerez. Valamelly
zordon hegyes vidék szebb tájképet nyujthat, mint a legtermékenyebb rónaság; s az utas
gyönyörködhetik benne, jóllehet egy talpalattnyi birtoka sincsen ott; egy szökőkut,
melly az istenek szobraival van díszítve, nem azon érdekből tetszik, mert fris vize
szomjunkat enyhíti; a Georgicon nem azért szép költemény, mert belőle gazdálkodni
tanulhatunk, sem a Zriniászban nem az a fő cél, hogy a szigeti
vész leirásával a történelmet gazdagitsa.
A szép műnek tehát fő célja nem lehet egyéb, mint az, hogy igazán szép
legyen; minden más érdek e fő célnak rendeltetik alá.
Tinódi Sebestyén
hivebben adja elő a
történetet, mint Tinódi Lantos Sebestyén
Zrinyi
; az utóbbi
meséket is elegyit költeményébe: de azért ez jobb költő, mert a szép
igényeinek inkább eleget tesz, mint Zrinyi Miklós
Tinódi
.
Tinódi Lantos Sebestyén
A szép műnek hatása lényegesen különbözik az igaznak és jónak
hatásától. Az igaz értelmünket elégíti ki, a jó akaratunkat
buzditja, mig a, szép kedélyünket gyönyörködteti a képzelődés játéka által.
Ennélfogva nem tartoznak a szép körébe a kéziművek, mesterségek, mert ezek
által az anyagi jót célozzuk; sem az erkölcstan s a vallás igazságai, mert
ezek a szellemi jót mozdítják elé; sem végre a komoly tudományok, mert ezek
által nem azt nyomozzuk, mi a szép, hanem mi az igaz.
És igy a természet szépségein kivűl csupán az olly tárgyat sorozzuk a szép
nevezete alá, mellyeket a teremtő művészetek hoznak létre; jelesűl
Arra, hogy valaki a szépet megérezze, bizonyos velünk született, de
tanulmány által is nagy mértékben tökélyesithető fogékonyság kivántatik: ezt nevezzük
izlésnek. Ki izlését annyira tökélyesité, hogy már nem csupán megérzi,
mi szép? hanem helyes okát is adhatja, miért szép? az műitész (kritikus),
eljárása itészet (kritika).
A tudomány, melly a szépnek eszméjét fejtegeti, széptannak,
szépérzettannak (Aesthetica, e görög szótól
alaDávoµat
= érez) neveztetik; s mint rendszeres tan a philosophiának kiegészitő része; mivel épen
e három főeszmének: igaz, jó és szép, okfejét
keresni, a bölcsészet feladata.
Tapasztalásból tudjuk, hogy a szép tárgyak nem mindnyájan egy nemü hatást gyakorolnak a
szemlélő ember kedélyére. Az „arany kalásszal ékes rónaság" s a „zordon Kárpátoknak
fenyvesekkel vadregényes tája" — nagyon különböző hatásu szépségek. Amott kedélyünk is
felderül, mint maga a róna, mellynek arany kalászai sárgulnak a napfényen, és zizegnek a
gyönge szellőben; itt kedélyünk elkomorúl, mint a zord hegyek, sötét fenyvesek,
mellyeket a vihar tép ki. — Sőt némelly tárgyak, köznapi szólásmód szerint, semmi
szépséget nem mutatnak, például az idomtalan kősziklák, tátongó mélységek, düledező régi
várromok: mindazáltal az effélék szemléletekor elragadtatva kiáltunk fel: milly
szép!
Az egyik inkább kicsiny, mint nagy, tiszta, világos, nyilt, derült,
vidor jellemü; inkább gyönge, mint erős. Ilyenek: egy kies
völgy, csöndes patak, egy ó-görög templom, a gyermeki és női szépség.
A másik nagy, erős, — jelleme zavaros, rejtélyes, borult,
komoly; például: a megmerhetlen oceán, a romboló vihar, a harc zivatarja, az
istenség titka, egy sötét gót egyház, a férfiui szépség, melly nagy erőt fejez ki.
Fentebb láttuk, hogy a tárgy akkor mondatik kellemesnek (anmuthig), ha úgy
szólván, bizonyos derültséget lehell, melly által a képzelést szelid játékba hozza s a
kedélyt csöndesen felvidámitja. Ha már most azon okokat nyomozzuk, mellyek
a tárgyat illy kellemessé teszik: úgy fogjuk találni, hogy a kellem leginkább a
következő forrásokból ered:
2. A változatosság, melly az egyhanguságtól megóv. — Ide tartozik az ugy
nevezett grata negligentia, mely nagy mesterek müveinek olly különös bájt
kölcsönöz.
3. A nyugalom, melly a tárgyon elömlik, péld. egy csöndes völgy, síma tó. De
szükséges, hogy ez ne a halál, hanem az élet nyugalma,
pihenése legyen; az álom kellemes, a halál már fenséges
jellemű.
4. A mozgás, melly a tárgynak vidorságot, elevenséget kölcsönöz. De az
erőszakos mozgás már kivül esik a kellemes határin. A szellő
még kellemes, a vihar fenséges.
5. A gömbölyded alakok. Minden szögletesség árt a kellemnek.
Hogarth
festőművész az ~ forma vonalt
nevezi a kellem lineájának (hullámvonal), s a csigatekervényt, pl. egy oszlopra felfutó
inda. A tojásdad körvonal is kellemes.
Hogarth, William
Valamint a természeti szép tárgyaknál, úgy a művészeti remekeknél is gyakran érez a
fogékony szemlélő olly nemű hatást, melly bizonyos derültséget terjeszt egész kedélyére.
E hatás a kellemtől származik, melly a műdarabon el van öntve. A művészet
mindenik ága képes a szépnek ezen nemét előállitni. Jelesűl:
a) Az épitészet. Ha összehasonlitjuk az ó-hellen épitésmódot a középkori gót
épitészettel, könnyű észrevennünk, hogy amaz a kellem, ez a fenség characterével bir. Az
ó-görög épitészet jelleme, ugyanis, világosság, nyiltság, derültség; széles
nyitott tornácai, gömbjei, henger-alaku oszlopzata, egy hellen templomnak olly
vidorságot kölcsönöznek, melly épen egybehangzik Hellász derült, felhőtlen egével. A gót
építésmódban ellenkezőleg minden sötét, zárt, komor.
b) A szobrászat, mind a régi, mind az újabb korban számos remeket állitott
elé, melly a kellem hatásával bir. Ez leginkább női és gyermeki alakokra szoritkozik:
hires a hajdankorból
Praxiteles
Venusa.
Praxitelész
c) A festészet élénk vidor szinezettel, könnyed vonalokkal ábrázolja a
kellemest: nagy mester ebben
Coreggio
. A tájfestés, az ugynevezett
csend-élet, a genre- és jellem-festészet,
mindnyájan széles mezővel birnak a kellemes eléállitására.
Correggio, Antonio Allegri da
e) a tánc (ballet) a csoportozatok, mozgás, arcjáték egybehangzó bájával
varázsolja elő a szépség azon nemét, melly kellemesnek mondatik.
Még a szónoklatban sem nehéz ama különbséget észrevennünk, melly a kellem és fenség közt
létezik.
Marcus Tullius Cicero
beszédein a kellem bája ömlik el; mig Cicero, Marcus Tullius
Demosthenes
szónoklata az erő
fenségével hat reánk.
Démoszthenész
Mind a régi, mind az ujabb kor költészete számos példákat nyujt a szépség azon nemére,
melly kellemesnek mondatik. Már az ősz
Homér
művei teljesek illy kellemes helyekkel; különösen
Odysseája a kellem bájával van elöntve. Midőn Alcinous király
leánya, Nausicaa, szolgálóival együtt, ruhákat visz a folyóra, mosni, maga
hajtja..... itatóra a folyamhoz, elbocsátja öszvéreiket a parton, hogy legeljenek az
édes füben, majd a mosást elvégezvén, kiteregetik a fénylő
fehér ruhákat, s megebédelvén, illatos kenőcsökkel megkenekednek, aztán
elkezdenek énekelni, s labdázni a tenger parton, hová a viz apró kövecseket mos: itt
minden körülmény olly kellemesen van eléadva! A régi tragoedia irók közül
Homérosz
Sophocles
művei
lehellnek legtöbb kellemet: de átaljában az egész hellen költészetet ugy jellemezhetjük,
hogy az főleg a grátiáknak áldozott.
Szophoklész
Anakreon
utánozhatlan a kellemesben,
Theocritus
,
Bion
és
Moschus
pásztori költeményeiről szinte azt mondhatjuk.
Anakreón
A rómaiak már kevesebb érzékkel birtak a szép ezen neme iránt; a másod rangú
költők e helyett bizonyos álfenséget hajhásztak: de a három leghiresb poeta
műveiben nem hiányzanak a valóban kellemes helyek sem.
Ovidius
nál, a Philemon és Baucis regéje
egy a legkellemesbek közűl; Horatius dalai közt, például ez:
„Quis multa gracilis te puer in rosa" sok kellemmel bir; végre
Márónál csak az eclogákra kell hivatkoznunk. Mingyárt
a legelső:
Publius Ovidius Naso
milly kellemes képét nyújtja a pásztori életnek! S alább is Meliboeus milly irigylendőnek festi a Tityrus boldogságát:
A zöld árnyék, a bokros sziklákon függő, s virágos zanótot egelő kecskék: mind ez oly
kellemes kép! —
Mielőtt hazai költészetünkre térnénk: nem lesz fölösleges egy futó pillanatot vetnünk az
idegen népek költészetére; hogy legalább nevökről, ismerjük azon világhírű nagy
költőket, kik, a szépnek e nemében, maradandó becsü műveket hoztak létre.
A keleti népek közül a hindu és perzsa az, melly e tekintetben bámulatos
szépségű költeményekkel bir. A hindunak több, szánszkrit nyelven irott régi
hőskölteménye van, mellyek szerzője nem tudatik; ezen hősköltemenyek egyikének
(Mahâbhârata) episodját képezi a kellem teljes „Nala
és Damafanti" cimü költői beszély. A perzsáknál
Hafiz
(megh. 1389.) lyrai költeményei birnak legtöbb
kellemmel, kit méltán nevezhetünk perzsa Anacreonnak.
Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází
Az olaszok közepkori nagy költői közül
Petrarca
az, ki bájos Sonetto
i-ban főleg a kellemeknek hódolt.
Petrarca, Francesco
Ariosto
nagy költeménye: „Az örjöngő Rolánd" (Orlando furioso) szinte
nem szükölködik a legnagyobb mértékben kellemes helyek nélkűl; valamint
Ariosto, Ludovico
Tasso
„Megszabaditott Jerusáleme" (Gerusalemme
liberata) sem.
Tasso, Torquato
A franciák minden időben hajhászták a kellemest; de többnyire
mesterkéltségbe estek; annálfogva az ő régibb lyrai költészetök nem állja ki a versenyt
Petrarca
sonettóival: ujabb
költőik közt
Petrarca, Francesco
Béranger
a kellemesnek nagy mestere.
Béranger, Pierre-Jean de
Anglia
világhirű költője,
Shakespeare
(mondd: Sekszpir)
óriási lángeszével nem csak a fenségesben mulja felül az ujkor minden költőit, de a
kellemesben is utólérhetlen. Az újabbak közül
Shakespeare, William
Moore
(Mur) Tamás az, kinek költeményein
varázs, kellem s báj ömlik el; a miért honfitársai
Morus Tamás
Anacreon
nak. . . . .
Anakreón
Végezetre a németeknél
Goethe
a szépség e nemét mesterileg tudta eléállitni;
Goethe, Johann Wolfgang von
Uhland
költeményei szinte nagy mértékben kellemesek.
Uhland, Johann Ludwig
A mi fejlődő hazai költészetünk, ha nem nyújt is a kellem- és fenségre olly bámulatos
példákat, mint a virágzása tetőpontjára rég eljutott olasz, vagy angol; nem mondhatjuk,
hogy e tekintetben egészen szegény volna. Régiebb nagy költőink közűl már
Zrinyi
nél is
találunk igen kellemes helyeket, például a török apród éneke (
Zrinyiász: III: 32) s
Zrínyi Miklós
Gyöngyösi
nél, midőn Wesselényi fecske
ohajt lenni, hogy szabadon repülhessen a murányi várba, kedveséhez.
Gyöngyösi István
Amade
dalai sok kellemmel birnak;
Amade László
Faludi
versei
közül csak a kis tarka madárra kell hivatokznunk.
Kisfaludy Sándornál, egyebet mellőzve, milly kedves
az a dal, mellyben hivja a kendericéket s fülmiléket, hogy kertjében rakjanak fészket, s
hangicsáljanak, mert tavasz van:
Faludi Ferenc
Itt minden körülmény testi és lelki nyugalmat lehell: a kaszások megszünnek terhes
munkájoktól, a nap leáldozóban van, mert az árnyékok óriási hosszúk, a folyam csendes,
mert visszatükrözi a felhőtlen eget, és kicsiny, mert csak bürü (palló) visz rajta
keresztül: e külső nyugalomnak megfelel az ifjú házaspár benső nyugalma: alattok,
felettök és bennük a menny van!
Hasonlóképp mindenik jeles költőnknél találunk e féle kellemes helyeket.
Berzsenyi
nél
a „Messze setétedik már a Ság teteje", Kis Jánosnál a „Szerettim édes honja" kezdetű
versek, az ezeket átlengő szelíd érzés által nagymértékben kellemesek. Berzsenyi Dániel
Kölcsey
ismert dala: „Ültem csónakomban" egy a
legszebb példák közűl; Kisfaludy Károlynál pedig a
„Sötét olajfák illatos hüsében" kezdetü elegia.
Kölcsey Ferenc
De talán egy költőnek sem sikerűlt a kellemest olly tisztán állitni elé, mint
Vörösmarty
nak; ki e nemben egész
költeményeket ir, a nélkül, hogy csak egyetlen egy fellengősb eszme, vagy komorabbkép
zavarná a kellem hatását. Söt képes magát a halál eszméjét is kellemessé tenni; mint ez
a „Kis gyermek halálára" cimű elégiájában történik: hol az élet
játék, a halál kinja mosolygás, s a halál egy
rózsaszedő leány. Ilyen ez is:
Vörösmarty Mihály
„Szép Ilonka" cimű balladája telve van grátziákkal; — s egyebet
mellőzve, csupán ez epigrammot jegyezzük meg, mint a kicsided kellemesnek legszebb
példáját:
Petőfi
nél ritkán találunk költeményt,
mellyben a kellem fenséggel ne váltakoznék: hol azonban tisztán a kellemes határi közt
marad, ott is, a legnagyobb egyszerűség mellett kimondhatlan bájt tud önteni
költeményére. — Példák erre népdalai, János vitéz találkozása kedvesével s
ettőli bucsuja; kivált pedig verse, melly igy kezdődik: „Reszket a bokor, mert madárka
szállott rá" stb.
Petőfi Sándor
Végezetül nem lehet mellőznünk, hogy népdalaink is gyakran bámulatos szépséggel fejezik
ki a kellemest; mire legyen példa a következő:
Itt a kellem fokozatosan növekedik. A piros pünkösd képzeletünk elé hozza a báj tavaszt,
de ez még nem elég: hajnalban kell születnie, hogy a kép annál bájosb legyen.
A kellemes, a szerint, a mint különböző alakban, vagy fokozatosan jelentkezik, különböző
elnevezéssel bir. Ilyenek:
2. A kegy (gratia), igy nevezve a három kegy-istennőtől v. Grátiától, a
legnagyobb szendeség kifejezése.
3. A bájoló (zauberisch) a kecsesnek legfőbb foka, midőn az már túlvilági
képzetben jelenik meg, mint az istennők, tündérek. Illyen
Vörösmarty
hableánya a Tündérvölgyben.
Vörösmarty Mihály
4. A kicsided (niedlich) midőn a kellemes nagyon kis alakban jelentkezik;
például egy nefelejcs, anacreoni dal vagy madrigál, miniatur-kép.
5. A díszes (zierlich) és ékes (elegant) a tárgynak nem
lényegére, csupán külsőjére vonatkoznak: mint a hibátlan rim s mérték a versben; a
gondosan kidolgozott falevelek valamely tájképen.
A fenség a kellemnek egyenes ellentéte; mi a kettőnek egybevetéséből legott szembetűnik.
A kellem tiszta, nyílt, derűlt, vidor: a fenség zavaros, rejtélyes, borult
komor. Amaz gyönge, ez erős; amaz kicsiny, ez nagy; az női s gyermeki, ez
férfias szépség, melly erőt fejez ki. Amott összhangzat kell: ennek hatását a
contraszt még emeli. Azon minőségek, mellyek valamelly tárgyat
fenségessé tesznek leginkább a következők:
I. A nagyság, melly a dolgok közönséges mértékét bámulatosan meghaladja. Ez
által lesz fenségessé az óriás, a végtelen puszta, a kiterült mennyboltozat
képzete stb. Nevezzük ezt térbeli-fenségnek. Ide tartozó elnevezések a
roppant (colossale), óriási (gigantesque). A
térbeli-fönség fő foka a végtelen.
2. Az idő hossza. Minden tárgy, melly fölött sok idő vonult el, már ez által
fenségessé válik; például egy régi vár omladékai, — századokat átélt vén tölgy stb. A
jóslat fenséges, mert a jövő idők homályát leplezi fel. Nevezzük ezt
időbeli-fenségnek, s fő foka az örök.
Valamint a nagy távolság elmossa a tárgyak képeit: úgy a hosszú idő egybe
zavarja s épen ez által fenségessé teszi a törteneti emlékeket. Valamelly nemzet ős,
regés kora mindig fenségesebb, mint az, hol már a historia bő adatokkal szolgál, s innen
van az, hogy az eposznak leginkább az őskor nyujthat alkalmas anyagot.
3. Az erő. Minél nagyobb erő van a lehető legkisebb térben összpontosítva,
annál fenségesb az. Az erő kétféle: anyagi és szellemi: e szerint az
erőbeni fenség is szinte két féle. Anyagi fenségre példák
lehetnek: a villám, tűzokádó hegy, háborgó tenger, a nagy testi erő és vitézség;
szellemire: a nagylelkűség, önfeláldozás, önmegtagadás.
Aristides
, Regulus, Ariszteidész
Cátó
, a méregivó Marcus Porcius Cato
Socrates
,
az ellenségeiért könyörgő Jézus szellemi fönséggel
birnak. Legfenségesb az isteni erő, melly „légyen" szavával világot
teremt.
Szókratész
Noha a fenség minden kutfejei ama háromra: tér, idő, erő, vihetők vissza:
szükség mindazáltal azokat részletesebben megismernünk. Illyen forrásai még a
fenségesnek e következők:
I. A titokszerü (mysticum), melly az időbeli fenséghez tartozik, minthogy
megfejtése a jövőnek hagyatott fen, vagy az öröklétig fejtetlen marad. Az egyiptomi nép
mythosza illy titkolódzás által lett fenségessé. Legtitkosabb lény az isten, azért is
legfenségesb; mint a saisi fátyolozott kép, mellynek felirata ez volt: én
vagyok, a mi volt, van, s lesz; és az en fátyolomat egy halandó sem lebbentheti fel."
Ezzel rokon. . . .
2. Az ünnepélyes (solemne), melly részint a titokteljes
várakozás, részint az ó korból fennmaradt szertartások
által hat reánk, s igy az időbeli fenséghez tartozik.
3. A csodás (mirabile) akkor áll elé, ha valamelly tüneménynek okát meg nem
foghatván, természetfölötti erő működését sejtjük. Igy keletkeztek a
mythologia istenei, a tündérek, boszorkányok stb. Látni való, hogy ez az erőbeni
fenséghez tartozik.
4. A rémitő, borzasztó, rettenetes szinte az erőnek veszélyes nagysága és
gyorsasága által származnak: például a vihar, a lesujtó villám. Sokszor pedig a
csodással rokonok, mint az éjféli kisértet: igy tehát az erőbeli-fenséghez
tartoznak.
Ha az ógörög építészetet úgy jellemeztük, hogy az derült nyíltságával a
kellem bélyegét hordja magán: a középkori gót építészetet sűrű magas oszlopaival,
csucsos boltjaival, sötetsége-, komorsága-, elzártságával a fenségeshez fogjuk
sorozni.
A szobrászat leginkább a férfiúi méltóság s erő kifejezése által
ábrázolhatja a fenségest. Phidias 40 lábnyi magas elefántcsont szobra, az olympi
Jupiter, méltóságot fejezett ki; megtekinthető Bécsben a
centaurussal küzdő Theseus,
Canova
műve, melly a férfiúi erőt tünteti fel.
Canova, Antonio
A festészet, nagyszerű természeti jelenetek ábrázolásán kivül, historiai
jellemrajzokban adhatja elé a fenségest; elétüntetvén a hősnek anyagi vagy szellemi nagy
erejét. Figyelemre méltók a nemzeti museum képtárában
Zrínyi
kirohanása és
Zrínyi Miklós
Cátó
halála.
Marcus Porcius Cato
A zene hasonlóan bírhat a fenség jellemével: de akkor lágy dallamok, olvadó
hármoniák helyett erős dissonáncokat alkalmaz; vagy ünnepélyessé válik,
mint az orgona.
A drámai arc- és taglejtés nagy mértékben alkalmas a fenség
ábrázolására; ellenben a tánc csupán a kellemesre szorítkozik; hanemha
kivesszük a méltóságos lassú magyart s a férfias vitézi toborzót: „A magyar egy Pindar"
mond
Berzsenyi
.
Berzsenyi Dániel
Csalatkoznék, ki azt hinné, hogy mihelyt a költő olly tárgyat ir le, melly magában véve,
fenséges, mint például: isten, erény, vagy a természeti
nagyszerű jelenetek, — műve már az által fenségessé válik. A fönségesnek
nem elég a tárgyban léteznie; szükség, hogy az eléadás méltó legyen
tárgyához. E szerint van irásbeli fenség is, mellynek alapja azon
szellemi erő, mellyet a költő művében feltüntetni képes. Minthogy pedig
az erő annál fenségesebb, minél szűkebb helyre van szorítva aránylag:
látnivaló, hogy az irásbeli fenség fő kelléke a rövidség, melly kevés
szóval minél nagyobb eszmét képes kifejezni. Példa erre
Berzsenyi
nél: „Téged dicsőit a Zenith és
Nadir."
Berzsenyi Dániel
A költészet legrégibb maradványait az ó testamentomban birjuk s ezek átaljában fenséges
jelleműek. Úgy látszik, hogy az emberiség őskora sokkal alkalmasb volt a fenségest
megérezni s eléadni, mint az újabb. Oka ennek, mert őt sokkal több tárgy ragadta
bámulásra, a mit megfejteni nem birt; képzelete folyvást tüzben volt: rettegett,
csodálkozott. A szentírás telve fenséges példákkal: Mózesnél az isten, ki egy szavával
teremti a világot; ki a sinai hegyen mennydörgés, villámlás között adja ki parancsait; a
tüz oszlop, melly izrael nepét vezérli a pusztában stb. Mind fenséges képzetek. Dávid
zsoltárai, Jób könyve, a proféták jóslatai telvék a legfönségesb poësissal. Igy a
XVIII-dik zsoltárban, a tökéletlen forditás szerint is, milly magasztos a Jehova
leszállása:
Ámbár a régi hellenek műérzéke, átaljában tekintve, inkább a kellemes, mint a fenséges
felé hajlott: mindazáltal a költők atyja-,
Homér
nál, kedves egyszerűség leplébe burkolva igen sok példáit
találjuk a legmagasb fokú fensegnek. Illyen az Iliászban (XV.
ének) mikor Neptunus ütközetbe készűlvén, szekerével a tengeren nyargal, s minden
lépése megrázkodtatja a hegyeket; illyen az istenek harca (XX ének) „mire az
egész természet megindul, Zeüsz dörög, a föld középpontja reng, ugyhogy Plutó
ijedve szökik fel trónjától". Illyen az, hogy Zeüsz megrázván ambroziás
hajfürtjeit, ez által az egész világ alkotmánya megrendűl; mit Homérosz
Ovidius
már sokkal gyengébben utánoz,
nagyobb erőködést tulajdonitván Jupiternek:
Publius Ovidius Naso
A tragoedia-irók közül
Aeschylus
legfönségesebb: „A sziklához
láncolt Prometheus" fönséges eszmékkel van telve.
Aiszkhülosz
Pindaros
odái is fönségesek.
Pindarosz
A római költők közzül
Horác
nak némelly odái a fönségbe emelkednek, nem annyira az eszmék, mint
az eléadás ereje által. Quintus Horatius Flaccus
Virgil
fenséges helyei közül megemlitendők a tengeri vihar leirása
(Aeneis I.) hol Neptun a szeleket illy fenyegetéssel
csöndesiti le:
Publius Vergilius Maro
Ha egy pillantást vetünk a keleti népek poesisére: az arab tűnik elénkbe, s
megemlithetjük a Korán
t, melly ottan-ottan
fenséges helyekkel is bir; és a persa, melly hatalmas epicussal dicsekszik
Firdusi
-ban, kinek nagy költeménye, a Shahname (Királyok könyve) sok fenséges helyet
mutathat fel.
Firduszi Abul-kászim Manszúr
Az olaszoknál
Dante
nagy nevével találkozunk, kinek három részre (Pokol, Vezeklény, Paradicsom) osztott költeménye
fönséggel teljes; Dante Alighieri
Ariosto
és
Ariosto, Ludovico
Tasso
fentebb emlitett művei
szinte nem szűkölködnek a nélkűl.
Tasso, Torquato
A franciák hires drámairói,
Corneille
,
Corneille, Pierre
Racine
,
Racine, Jean
Voltaire
, nem mindenűtt érték
el a fenségest; újabban
Arouet, François-Marie
Hugo Victor
,
Hugo, Victor
Lamartine
a
nagy nevek.
Lamartine, Alphonse Marie Louis de Prat de
Az angolok közt
Milton
„Elveszett paradicsoma" sok fenséggel bir;
Milton, John
Shakespeare
a fenség
kibányászhatlan aknája; ujabb időben
Shakespeare, William
Byron
műveit kiválólag a
fenség jellemzi.
Byron, George Gordon Noel
Végre a németeknél
Klopstock
„Messiásában", Klopstock, Friedrich Gottlieb
Milton
t követte, de utól nem érhette;
Milton, John
Schiller
és
Schiller, Johann Christoph Friedrich
Goethe
nagy nevek.
Goethe, Johann Wolfgang von
Hosszas volna, hazai költőinkből mind azon helyeket fölemliteni, mellyek a fenségest,
kisebb-nagyobb mértékben, megközelitik. A figyelmes olvasó szemeit, az eddig mondottak
után, nem fogják azok elkerülni: itt tehát csak némellyekre fogunk, mintegy ujjal,
rámutatni. Költőink sorában első, kinél fenségesebb helyek fordulnak elé,
Zrinyi
. Midőn az
isten szájába e szavakat adja:
Zrínyi Miklós
Berzsenyi
ódái közül, hogy többet
ne emlitsünk, a Fohászkodás az isten hatalmát, fenségét
erőteljesen adja elé; Berzsenyi Dániel
Kölcsey
magasztos ódái szinte a fenséges körében járnak; Kisfaludy Sándor, különösen a haza szeretetét felséges képekben állitja elénk s
Kölcsey Ferenc
Vörösmarty
eposzaiban, vagy
lelkesűlt lyrájában elég fenséges helyet találhatunk. Csupán e rövid epigrammot jeleljük
ki:
Vörösmarty Mihály
Végre
Petőfi
nem egyszer emelkedik a
fenségesbe, mire költeményeiben majd minden lapon találunk példát. Milly emelkedés van e
sorokban:
Petőfi Sándor
A szellemi erőbeli fenség által, de csupán az emberben, két neme a szépnek hozatik még
létre: a szomorú — tragicum és szenves — patheticum, melly két
nemet sokan össze is vétenek.
A szomorú, vagy tragicum, melly a szomorujáték alapját képezi, — az ember
küzdelme a sorssal, emberekkel, viszonyokkal; mellyektől végre legyőzetik ugyan: de az
eszme, a miért küzdött, diadalmat nyer. Igy esik el Kemény Simon, Hunyadi Jánosért, de a
dicsőség, hogy a nagy férfiut hazájának megtartotta, diadalmassá teszi őt a sir felett.
A puszta szenvedés tehát nem elég arra, hogy tragicum legyen: a szenvedő s elbukó
hősnek, valamelly magasztos eszme által győznie kell.
A szenves, vagy patheticum heves indulatokat fejez ki: mint
harag, bosszuállás, ijedség, tulságos öröm s több e féle. Minthogy az illy
indulat-kitörés rövid, hanem erős kifejezésekben szokott történni: látnivaló, hogy a
szenvesnek eléadása épen nem kiván hosszu és cifra eléadást. Szép példa erre Bánk-bán Jelenete Tiborc paraszttal; továbbá
Shakespeare
Macbeth cimü szomorujátékában az a hely, midőn Macduffnek hirül
vitetvén, hogy gyermekeit Macbeth leölette, hosszu hallgatás után felkiált:
Shakespeare, William
A milly viszonyban a patheticus a fenségeshez, épen ollyanban áll a kellemeshez az, a mit
érzelmesnek (sentimental) nevezünk. Ennek is a sziv gerjedelme szolgál
alapul: de nem kitörő indulat, mint a szenvesnél, hanem szelid érzések: öröm, fájdalom,
vágy, remény,vallási buzgóság s több effélék. Illyenek a régieknél
Ovidius
és Publius Ovidius Naso
Tibullus
elégiái; Tibullus, Albius
Virgil
nél Meliboeus panasza; Publius Vergilius Maro
Homeros
nál Andromache búcsúja Hectortól; hazai
költőink közül Himfynek sok dala; Homérosz
Kölcsey
, Ányos kizárólag
érzelmes költők; Kölcsey Ferenc
Vörösmarty
nál,
hogy egyebet mellőzzünk, a következő vers:
Vörösmarty Mihály
Vannak némelly tárgyak és művek, mellyekben sem a kellemest sem a fenségest föl nem
találjuk: mindazáltal olly nemű gyönyört okoznak kedélyükben, minőt a szép tárgy, vagy
szépmű szokott. Egy majom torzjátéka, például, gyönyörködtet, noha az sem a kellemes,
sem a fenséges rovatába nem sorozható.
Csokonai
„Békaegérharcát" szinte gyönyörrel
olvassuk, noha sem szépnek (az az kellemesnek), sem fenségesnek nem nevezhetni.
Csokonai Vitéz Mihály
A kellemes és fenséges saját tökélye s magasztossága által hat reánk: a nevetségesben,
ellenkezőleg, épen a tökély s magasztosság nem léte gyönyörködtet. Igy tehát a
nevetséges, magában véve, nem szép. De vajjon, megforditva, a mi nem szép,
az mind nevetséges-e. Epen nem, mert a szépnek ellenkezője a rút; ettől
pedig undorodva fordulunk el, de nem nevetjük. A kellemes és fenséges
tevőleges (positiv) a rút pedig tagadólagos
(negatív) szépség.
Ha olvassuk a például felhozott Békaegér-harcot; magát a tárgyat
(Békák s egerek civódása) csekélynek, alacsonynak, rútnak találjuk; de
Csokonai
úgy terjeszti azt elénk, hogy
általa aesthetikai gyönyört érezünk; vagy is „ az eléadás tökélye által a tárgy
tökéletlenségét folytonosan legyőzi." Ha valakit ostobaságaért kinevetünk, annál mi
bizonnyal okosabbnak érezzük magunkat és igy „saját tökélyünk diadalmaskodik annak
tökéletlensége fölött." Látni való tehát hogy a nevetségesben a szép a rúttal
összeütközik s amaz ezt folytonosan legyőzi. Igy hát a nevetséges az
ellentét által jő létre, azért ellentétes szépségnek neveztetik.
Csokonai Vitéz Mihály
Általános értelmezésünk szerint a nevetséges egyedűli kutfeje a rútnak a szép általi
folytonos legyőzetése; mindazáltal ki lehet mutatni némelly különösebb viszonyokat is,
mellyekből a nevetséges keletkezik. Illyen viszonyok a következők:
I. A fonákság. Tudjuk már, hogy a kellemesnek lényegét az öszhangzat (rend,
szabályosság) teszi; ha tehát ez megzavartatik: ellentét áll be öszhangzat és
rendetlenség közt s nevetséges lesz. Igy, havalaki a diszesen leirt lapot, porzó helyett
tintával önti le. Mégpedig, minél váratlanabbúl jő az ellentét, annál szembeszökőbb az,
és igy annál nevetségesebb.
2. A törpeség, mint a nagyság ellentéte. Legtöbb esetben a
nevetséges akkor áll elő, ha kedélyünk a fenségesnek elfogadására volt
hangolva, s várakozásában megcsalattatik. Ha tehát a nagyság helyett (melly
a fönségesnek egyik elemét teszi) törpeség mutatkozik: kész a nevetés. „Vastarunt
montes, nascitur ridiculus mus."
3. A gyöngeség, mint az erőbeni fenség ellentéte. Valamint az
erő kétféle volt: anyagi és szellemi; úgy a gyöngeség is lehet anyagi vagy szellemi.
Az anyagi gyöngeség nem annyira nevetséges, mint a szellemi; valamint az
anyagi erő sem olly fenséges volt, mint a szellemi. De az ököljog korában a testi
gyöngeség egy volt a legnevetségesb dolgok közül; mert akkor a testi erő tartatott
legfenségesebbnek. Mindazáltal egy athlétai termetű, vagy testierejével dicsekvő, de
gyönge férfiú ma is nevetséges; mert alakjának és szavainak fensége
ellentétbe jő ereje csekélységével.
A szellemi gyöngeség napjainkban a nevetségesnek legtisztább kútfeje.
Mindazon dőreség, balgaság, mit az emberek elkövetnek, szellemi gyöngeségből ered. Az a
költő tehát, ki saját szellemének erejével a mások szellemi gyöngeségét legjobban
kitűhtetni képes: a nevetségest leghatályosabban állitja elé, vagyis a műfurcsát
(comicumot) hozza létre.
Es igy a műfurcsa (comicuni) a szépnek az a neme, midőn a szellemi gyöngeség a szellemi
erővel úgy hozatik ellenkezésbe, hogy a kettő közti különbség minél felötlőbb
legyen.
Ebből az is látható, hogy olly bünök, mellyeknek elkövetése
erőt feltételez, a „furcsa" köréből kizáratnak.
A természet országában, emberen kivül, nincs nevetséges. Ha valamelly állatot nevetünk,
az onnét van, mert valami emberit fedeztünk fel benne. A képző művészetek kevéssé
alkalmasok a nevetséges eléhozására; kivéve a festészet torzképeit
(Carricatura). A zene ollykor műfurcsával párosul, mint a vigoperában (Buffo). De a
szinpadi mímjáték hatályos eszközlője a nevetségesnek; a torz tánc is
említést érdemel.
Legalkalmasb azonban a nevetséges eléadására a költészet. Már az ó világban gyakorolta
azt.
Aristophanes
vigjátékai a
műfurcsa példányaikép ismertetnek. A rómaiaknál Arisztophanész
Plautus
és Plautus, Titus Maccius
Terentius
működtek e téren, kevesebb
szerencsével. A spanyol Publius Terentius Afer
Cervantes
hóbortos lovagja, Don Quixote, — a francia Cervantes, Miguel de
Molière
vigjátékai teljesek comicummal.
Poquelin, Jean-Baptiste
Shakespeare
a szépnek e
nemében csaknem olly nagy, mint a fenségesben.
Shakespeare, William
Nálunk magyaroknál a műfurcsa még alanti fokán áll a fejlettségnek. Első comicus irónk
Gvadányi
, aztán Gvadányi József
Csokonai
, Kisfaludy Károly és többen, — nem nagy szerencsével.
Csokonai Vitéz Mihály
A nevetséges, a szerint, a mint vagy a fenségessel vagy a kellemessel vegyűl, a szépnek
némelly elegyes fajait hozza létre; mellyek, mint önálló fajok, külön elnevezéssel
birnak. Illyenek:
I. A gunyor (satira), melly a nevetséges álarcában komoly célra törekszik,
tehát alapja szellemi fenség. Meg kell különböztetni a műfurcsától (comicum). Mert noha
ez utóbbi az emberi élet fonák oldalait s főleg a szellemi gyöngeséget tüntetvén fel,
azokat egyszersmind kigunyolni látszik is: mindazáltal a javitási szándék nem lép
előtérbe a comicumnál olly határozottan, mint ez a gunyomál történik. A műfurcsának
célja nem az oktatás, hanem a kedély földeritése lévén, ezért óvakodik a satira komoly
irányát szembetűnővé tenni, mi által kedélyünk derültsége megzavartatnék. A műfurcsa
jóizűen nevet az emberek bohóságain; a satira kineveti azokat, hogy
javitson. — A gúny majd vígabb, majd komolyabb alakot ölt magára s ez utóbbi alakban
nemcsak a tévedéseket, hanem a vétket is ostora alá veszi. Példák erre
Persius
és Aulus Persius Flaccus
Juvenalis
satirái.
Decimus Iunius Iuvenalis
2. A humor (nedély) hasonlókép csak álarcát viseli a nevetségesnek;
alapjában fenséges, többnyire tragicum. Nevetés álarcába rejtezett sirás.
Élesen különbözik mind a comicumtól, mind a satirától. Mert a comicum tisztán nevettet,
sem keserű utóizt nem hagyván hátra; a satira mintegy birói tisztet gyakorol az emberek
romlottsága felett s az erkölcsi tanulságot szembetűnővé teszi: a humor fájdalmat rejt.
A humoros egyén önmagát sem kiméli; fölülemelkedik emberen és világon s ezek megvetése
inditja őt nevetésre.
Vörösmarty
„Rossz bor" cimü költeményében. . . humor van; Vörösmarty Mihály
Garay
„Nagy-Idai
cigánya" szinte humoros egyéniség: maga sir, de ugy, hogy megnevettet.
Garay János
3. A naiv (gyermeteg) a nevetségesnek a kellemesseli vegyűletéből származik,
s valami gyermekileg őszintét fejez ki, ártatlan együgyűséggel; úgyhogy ez együgyűség
nevetésre indít, de egyszersmind az ártatlanság megillet bennünket. Legtöbbször
mutatkozik gyermekeknél, vagy a természet egyszerű fiainál; mint például a gyermek, ki
meglátván a befagyott vizet felkiáltott: „nincs a viznek leve!" vagy, ki hajókötelet
látván, bámulatát igy fejezé ki: „milly vastag cérna!" — Népies költemény rendesen naiv
előadást használ, mire példa „János vitéz" genialis
tudatlanságával;
Czuczor
„Falusi kis leánya Pesten"; — végre Czuczor Gergely
Lévai
Szüret cimü költeményéből álljon itt e néhány sor:
Lévay József
A szépnek eléállitására, mint fönebb láttuk, a művészetek szolgálnak eszközűl. De nem
mindenik művészet alkalmas a szépnek minden faját eléhozni; hanem egyik egyben, másik
másban jeleskedik inkább. Egyedűl a költészet az, melly a szépnek minden nemére
kiterjed; a többi, kisebb nagyobb mértékben korlátozva van.
Legkorlátoltabb valamennyi közt az épitészet, minthogy ez csupán élet nélkűli alakokra
kénytelen szorítkozni; a szobrászatnak már tágabb mezeje van; a festészetnek még tágabb,
a fényhomály (Hell-dunkel) a láttáv (perspectiv) és a
szinezet (colorit) előnyével birván; a zenészet csupán hangokra
szorítkozik, a tánc csupán mozgó alakokra s e kettő egymást mintegy kiegészíti. A
szónoklat csak félig tekinthető művészetnek, mert őt a hozzá kapcsolt hasznossági
tekintet fékezi. Legkorlátlanabb a költészet, melly sok oldaluságával a
szépnek minden fajára kiterjed.
E név alatt nem értjük az ugy nevezett polgári épitészetet (Architectura
civilis) melly csupán hasznosság-, kényelem- és tartósságra számít; hanem azt, mellyben
aestheticai szépség a fő cél. Az illy értelemben vett épűlet szinte a
teremtő képzelet szüleménye s méltán foglal helyet a szepművek sorában.
A szép épitményben megkivántatik az alak szabályossága, melly magában
foglalja a mértani alkatot (structura geometrica) a méregyent
(symmetria) és arányt (proportio). De megkivántatik még ezenfölül a
jellem (character) is; mert más jellemmel bir egy szinház, mással egy
templom, vagy siri emlék.
I. Az ó kori, klasszikai, vagy görög épitészet, mellynek
jelleme nyilt, vidám; innen a gömbölyű boltozafok, széles tornácok, a dór,
jón és corinthi oszloprendek. Ennek ellenkezője
2. A középkori vagy gót épitészet, mellynek jelleme zárt,
sötét; innen a szűk ablakok, sűrű magas oszlopok, mint valamelly fenyves, csúcsos
szögboltok.
3. Az uj gót, vagy byzánci sztil, melly a X-dik században
keletkezett s némileg a gótot a göröggel egyesiti.
4. Az aráb (ez is gótszerü) karcsú minaretjeivel; az egyiptomi,
az olasz (gót-görög) a francia (uj-görög) mint külön sztilek
szoktak emlittetni.
Az épitészetről a szobrászatra mintegy átmenetet képez az oszlop. Itt már a holt
idomokat élő jellemek váltják föl. Alakra nézve a szobor vagy minden oldalról
látható s ez a tulajdonképi szobor; vagy csak egy oldalról szemlélhető s akkor
dombormünek (Relief) neveztetik. Ez ismét háromféle: magas,
közép, mély (hautrelief, demirelief, basrelief) a szerint, a mint jobban vagy
kevésbbé domborúl ki. Továbbá a szobor vagy egész (statua) vagy csak
mellszobor (buste = büszt). Domborművel leginkább oszloptalpat,
épűletet, érmeket (pénzeket) ékesítnek. Ellenkezője a homormű
(Hohlstich), mellyet főleg drágaköveken használnak.
A szobrász főkép az alak teljességére, és szépségére szorítkozik, azért gondosan kerűli
mind azt, mi az egyöntetű szép idom hatását gátolná. Ezért alakjain ruhát
csak szükség esetén (mint a Vesta-szűzeknél) színt pedig sohasem
használ.
Több szobornak egy talponi egyesűléséből származik a csoportozat (Gruppe),
melly által a szobrásznak lehetővé lesz cselekvényeket is ábrázolni.
Hires szobrászok voltak hajdan:
Phidias
,
Pheidiasz
Praxiteles
, Polydorus (a Laocoon csoportozatának szerzője). Ujabb időkben:
Praxitelész
Angelo Mihály
,
Buonarroti, Michelangelo
Canova
, Canova, Antonio
Thorwaldsen
, Thorvaldsen, Albert Bertel
Dávid
. Nálunk David d'Angers, Pierre Jean
Ferenczy
.
Ferenczy István
A síma lapon emelkedő domborművektől a festészetre történik átmenet. A festész immár
elveszté a tömeget, mellyből az épitő és szobrász idomította alakjait; ő
csupán a felületre van szorítva; de ez ránézve nem baj; sőt annál szabadabb mező nyilik
teremtő képzeletének, annál kevésbbé nyűgözi, korlátolja az anyag. A tömeg
domborulását pótolja a fényhomály és láttáv (perspectiv) melly
őt képessé teszi nem csak egyes alakokat, hanem egész tájt is felfogni; a mi a
szobrásznak lehetetlen volt. Minél kevesebb tömeggel van dolga: annál
szellemiebbé lőn művészete.
A festészet elemei a rajz és szinezet. Amaz alakokat tűntet
elé, s magában is használtatik, mint körrajz (Contour) és egyszinű
rajz (Monochron) melly már a világosság és árny kitűntetése által a
körrajznál teljesebb. A színezet (Colorit) a rajzot mintegy megeleveníti,
azt természeti szinnel ruházván föl.
2. Jellemfestészet, hová az arckép is tartozik, egyedi jellemet
fejez ki, melly leginkább az arcban tükrödzik elé.
3. Történeti festészet, melly cselekvényeket jellemzően
ábrázol. Idetartoznak a genre-, s a szorosb értelemben vett
csendélet-képek is, mivel eseményt, bárha csekélyebb fontosságút,
fejeznek ki.
Nevezetes festészi iskolák: az olasz (
Angelo
, Buonarotti, Michelangelo
Rafael
, Sanzio, Raffaello
Correggio
, Correggio, Antonio Allegri da
Tizian
) a német (Vecellio, Tiziano
Dűrer
, Dürer, Albrecht
Holbein
, Holbein, Hans
Kranach
)
a francia (Cranach, Lucas
Poussin
,
Poussin, Nicolas
Lebrun
, Le Brun, Charles
Vernet
) a németalföldi
(Vernet, Claude Joseph
Rubens
, Rubens, Peter Paul
Van Dick
, Van Dyck, Anthony
Rembrandt
); mellyek ismét számos
aliskolákra oszlanak.
Rembrandt Harmenszoon van Rijn
A müvészet előrebocsátatott három nemének valódi vagy csak
színlett idomokkal volt dolga: ellenben a zene, az idom kizárásával,
csupán hangokra szorítkozik. A három előbbi művészet tárgyias (objectiv) a
zene alanyi (subjectiv). És igy a zenében egész más országa nyílik a
művészetnek.
A zenemű elemei: dallam (melodia), összhangzat (harmonia) és
hangmérték (rythmus). A régi világban ezek közűl csak az első és utolsó volt ismeretes;
az öszhangzat a keresztyén kor szüleménye.
A zene, eléadási eszközeit tekintvén, eloszlik hangszeres és
énekes zenére (Instrumental és Vocal Musik), jellemére nézve pedig két
fő osztálya van: egyházi és világi.
A világi zene, tárgyához képest, különböző jellemű és különféle elnevezéssel bir u. m.
nemzeti, népi, tánc és szinpadi zene, melly utóbbi alatt a
dalmű (Opera) értetik.
Hires zeneköltők:
Rossini
, Rossini, Gioachino Antonio
Donizetti
olaszok; Donizetti, Gaetano
Mozart
, Mozart, Johann
Haydn
, Haydn, Franz Joseph
Beethoven
, Beethoven, Ludwig van
Mayerbeer
németek; Meyerbeer, Giacomo
Auber
francia. Magyar dalműirók :
Auber, Daniel-François-Esprit
Erkel
, Császár György, Erkel Ferenc
Doppler
.
Doppler Ferenc
Miután a zenében az alakoktól, idomtól egészen meg kellett válnunk: mintegy e hiányt
pótolni látszik a tánc, mozgó alakjait a zenével párositván. A régieknél
egyházi vagy szent tánc is létezett (Dávid a frigyláda
előtt, a görögök táncai istentisztelet alkalmával). Ma a tánc egészen világi; és
valamint a zene, ez is nemzeti-, népi- és szinpadira (ballet)
oszlik. A nemzeti táncból fejlődtek az úgynevezett társas táncok, mellyek
ma már cosmopolita jellemmel birnak. Legfontosabb mindnyája között a
nemzeti és népi, mert
Berzsenyi
ként, ezek „festik a népek lelkét
játszi ecsettel."
Berzsenyi Dániel
A mímjáték a szóló művészetek segéde, alakok által mozdítván elé az eszme
kifejezését, s a szóló művészetekkel mintegy a képzőket is párositván. Főleg a drámai
előadásnál fontos szerepet játszik.
Noha a művészetek fönebb elszámlált mindenik neme önálló, teljes önmagában, s mint
illyen, a tökélynek tetőpontját elérheti; úgyhogy efféle összehasonlitó kérdéseknek:
mellyik magasb művészet: a zene-e, vagy a szobrászat? helye nincsen: mindazáltal, ha a
szűkebb vagy tágabb korlátok közti mozgást, a több oldaluságot, a kifejezésnek
szellemiebb voltát vesszük tekintetbe, a költészetnek kell adnunk az elsőséget. Mert mig
a három képző művészet csupán idomokra (és szinekre), a zene csupán hangokra
szoritkozik: a költészet azon eszközt (a nyelvet) használja, mellynél nemesebb közlöny
embernek nem adatott érzelmei s eszméi kifejezésére. S mig amazok csak mintegy
néma jelek, tagolatlan (nem articulált) hangok által ügyekeznek
kitüntetni az eszmét, a szellemit: a költészet
egyenesen, nyiltan fejezi ki magát a nyelv által; s a
képzeletet segélyül vévén, egyformán bir a szobrász plastikájával, a festő ecsetjével és
a zene rhytmusával. Mig a képző művészetek csupán a külvilágot, a zene
csupán a belvilágat adhatja elé: a költő mindeniket. Ezért a költészet
először is két főnemre oszlik el: tárgya szerint, a mint vagy a benső, vagy
a külső világgal foglalkozik, leszen alanyi (subjectiv) vagy
tárgyias (objectiv).
Ha a költő valamelly művében saját örömét, fájdalmát, rokon-, vagy ellenszenvét, stb.
szóval ön kedélyhangulatát azaz benső világát tükrözteti vissza: akkor
művét alanyi költeménynek, eljárását alanyi költészetnek nevezzük. Illy módon az alanyi
költeményt könnyü felismerni: de jegyezzük meg, hogy az érzet, melly a költő keblét
mozgásba hozza, sokszor nincs bevallva, s a költemény tárgyiasnak látszik, holott nem
az. Vegyük, például,
Petőfi
nek e
rövid versét: (A Dunán)
Petőfi Sándor
Így álarcozza gyakran az alanyi költő saját érzelmét a külvilág képeivel; de a természet
mintha csak azért léteznék körüle, hogy őt sirassa, vagy vele örüljön; azt is saját
érzelmei szines üvegén keresztűl nézi. Igy a népdalban is:
A tárgyias költészetnek tárgya mind az, mi a költőn kivűl létezik: tehát ember és
világ. A tárgyias költőnek szinte éreznie, lelkesűlnie kell, mert hisz e
nélkül becses művet létre nem hozhatna; de mig az alanyi költő mindent, még a külvilágot
is, saját érzelmei szempontjából néz: a tárgyias költő megforditva, magát mintegy
megtagadja, s tárgyával azonositja; s vagy csupán mint nyugodt elbeszélő
jelen meg, mint az eposzban, vagy egészen háttérbe vonul, —
mint a drámában. Midőn az Iliászt olvassuk, úgy
tetszik, mintha egy ősz apát hallgatnánk, ki nyugodtan beszéli gyermekeinek a fiatal
korában történt dolgokat. S megtudjuk, mit erez Achillesz, Agamemnon, Odysseüsz, stb.;
jelen vagyunk a Hector érzékeny búcsuján: de, hogy mit érez
Homer
, a költő, azt sehol még nem is sejtjük. Csupán egy
hely van, az Odysseában, hol a lantos, Demodochos
megjelenése a költő saját érzelmeit látszik visszatükrözni. — De itt is ugy el van
fátyolozva az alanyi érzelem, hogy annak jelenlétét csupán gyaníthatjuk.
Homérosz
Midőn az alanyi költőt saját öröme vagy bánata, lelkesedése, — reménye, vagy
kétségbeesése stb. felinditja: a benne uralkodó érzelem magához illő hangot keres;
mellyet ha eltalál, azaz forma és érzelem öszhangzásba jő, származik a lantos
(lyrai) költemény.
Midőn a tárgyias költő valamelly eseményt, vagy több események összefüzött
láncolatát a multnak alakjában, mint már megtörténtet, ad elő; ez lesz az
elbeszélő (eposzi) költemény.
Midőn végre a tárgyias költő valamelly szemünk előtt fejlődő eseményt, azaz
cselekvényt ábrázol, tehát már nem a multnak, hanem a
jelennek alakjában adja azt elé: ez a szini (drámai)
költemény.
E három fő osztály mellé, mint negyediket, némellyek még a tanköltészetet
számitják: de ez, mint átalában a leiró, példázó, pásztori költészet inkább
csak átmeneti hidúl szolgál a lyrai költeménytől az eposzra. —
Lantos műben ez egység abban áll, hogy ott minden egy érzelemnek, egy
fő eszmének rendeltetik alá, melly az egésznek mintegy
magvát képezi. Például a föntebb felhozott költeményben (A Dunán) mageszme ez:
A vers teljes, mert minden el van benne mondva, mi a fentebbi eszme
világitására szükséges; de egyszer s mind szabatos (praecisum), mert semmi
fölösleg nincs benne.
Elbeszélő költeményben megkivántatik az események egysége,
azaz, hogy minden esemény, melly a darabban eléfordúl, egy fő eseménynek legyen
alárendelve. Így a Zrinyiászban fő esemény
Zrinyi
hős védelme és halála; mellék események,
Deli Vid és nőjének kalandja, Radivoj és
Jurasics éji története stb.
Zrínyi Miklós
Drámai költeményben szükséges a cselekvény egysége.
Cselekvény az, midőn az események mintegy előttünk születnek, fejlődnek
ki, és érnek meg; úgyhogy a drámai hős első lépése szükségkép okozza a másodikat, ez a
harmadikat, s igy tovább. Midőn Lear király (
Shakespeare
) hizelgő leányai közt országát
felosztja, a hizelegni nem tudó leányt pedig száműzi: e gyöngesége által már elvetette
magvát a háládatlanságnak, melly számára utóbb olly keserű gyümölcsöket terem.
Shakespeare, William
Elbeszélő és szini költészetben szükség ezenfölül a
jellem egysége. Az eposzi jellem abban különbözik a
drámaitól; hogy amaz, mint már egészen kifejlett,
állíttatik elénk, ez pedig előttünk fejlik. Aeneas jelleme
példáúl, ugyanaz a darab elejen, mint a végén; ellenben Macbeth, a dráma
elején csak nagyravágyó hős, végén pedig bitorló zsarnok, ki
gyilkosság által jutott a trónra, honnan alá kell buknia.
Dal és ének egy szinvonalon áll. Mindegyik a hevült
szivnek kiömlése, különbség köztük csupán, hogy amaz világi, ez vallási.
Amarra példák a Himfy-dalok,
Vörösmarty
és Vörösmarty Mihály
Petőfi
dalai; erre amaz igen szép ének: „Oh
könyörgést meghallgató!" Mind a dal, mind az ének a „kellemes" körébe
tartozik.
Petőfi Sándor
Óda és hymnusz hasonlóan egy fokon állnak. Mindenik a
költői lélek emelkedése, amaz világi, ez szent érzelmekben. A
szózat és fohász méltó példák. Óda és hymnusz a
fönségesben jár. —
E négy faj a lyrai egységet, rövidséget leginkább megkivánja; hogy csupán annyi, se több,
se kevesebb, adassék, mennyi az érzelem kifejezésére, a
mageszme felöltöztetésére megkivántatik. — Ha a dalnak és
ódának csupán mageszméje adatik, eléáll a lyrai epigramma
(görög epigramma). Igy
Vörösmarty
nak ez epigrammjában egy egész óda mageszméje van
összeszorítva:
Vörösmarty Mihály
Ha a költemény a dalnak tömött egységétől, hevétől eltávozva, mintegy kiszélesedik,
nyugodtabbá, tárgyiasabbá lesz: elégiának mondatik. Ez már nem rekeszti ki
a leiró, elbeszélő elemet annyira, mint a dal; tárgya különben mindeniknek
ugyanaz.
Ovidius
és
Publius Ovidius Naso
Tibullus
elégiái változatos
példákat nyujtanak. Tibullus, Albius
Erdélyi
elegiája
„Család képem" bár igen szép költemény, nem bir a kellő
nyugodtsággal; Erdélyi János
Petőfi
é („Vajda Péter halálára") ódába emelkedik. Petőfi Sándor
Tompa
költői levele („Egy barátom
után") a legszebb elégia.
Tompa Mihály
A régieknél egy neme az elégiának divatozott még: a távszózat, heroide,
mellyben a költő nem saját, hanem elhunyt személyek érzelmeit, levél alakban festi.
Illyenek az Ovid hős-levelei; mellyeket az ujabb korban is többen
utánzottak, péld.
Pope
angol költő:
„Heloise levele Abelárdhoz" s nálunk Horváth Endre.
Pope, Alexander
Rhapsodia, dithyrambe, az ódához tartozó, magas szárnyalatu, lyrai
költemények. Amarra példa „Rákos Nymphájához"
Kölcsey
től; erre „Evoe!"
Kölcsey Ferenc
Csokonai
tól.
Csokonai Vitéz Mihály
Ha a lyra rövid alakjában már némi esemény, vagy cselekvény is jelenik meg, származik az
elbeszélő költeménynek azon faja, melly románcának, balladának
neveztetik.
A románca és ballada eredetileg egy volt: amaz a déli, ez az
északi népeknél divatozott. Ujabb időben különbség köztük az, hogy a románcában egy kis
esemény egészen dallá olvad fel; a ballada pedig valamelly tömöttebb
eseménynek főbb pontjain lyrai rövidséggel, gyorsasággal szökdel végig. Szép románca
Bajzá
nál az, melly igy kezdődik:
„Hős fiad ha él-e? Hol van merre tért. . .", mű balladára példa Bajza József
Kölcsey
nél a „Dobozy", s
Kölcsey Ferenc
Garay
nál több e nevű költemény.
Azonban a balladák eredeti formája a scótok és svédek
népköltészetében keresendő, — melly forma a mi népköltészetünkben is feltaláltatik.
Garay János
A pásztori vagy mezei költemény (Idyllium) hasonlóan átmenetet képez, elégiáról az elbeszélő
költészethez. Uralkodó érzelem benne a természetnek élénk érzése, melly a polgárisult
világ romlottságával ellentétben áll. Ide tartozik a festő költemény is,
minő például a „Tavasz",
Csokonai
tól, Csokonai Vitéz Mihály
Kleist
német költő után.
Kleist, Ewald Christian von
A tanköltészet (poema didacticum); azaz valamelly oktatásnak költői ruhába
öltöztetése, szinte átmeneti faj. Itt a költő nem alanyi érzelmeit, de
alanyi eszméit adja elé, mégpedig tárgyiasan, és igy
elbeszélővé válik, a nélkül, hogy maga hátterbe vonúlna. —
A tulajdonképi tankölteményen kivűl, mellyre szép példa a Georgicon, idetartoznak még a satyra, római epigramma,
költői levél, az aesopusi mese, parabola, paramythia, mellyek részletezése a
költészettanba való.
A hősköltemény azért neveztetik igy, mert tárgyát rendesen a nemzetek hős
korából meríti. Többnyire valamelly nagy eseményt választ, melly egy egész
nemzet, vagy világrész sorsára kihat. Ilyen volt a görögökre nézve a trójai hadjárat, a
rómaiakra nézve Aeneas költözése; nyugoti Európára nézve a keresztes háborúk,
Kelet-India körülhajózása Vasco da Gama által;
mellyeket
Homer
, Homérosz
Virgil
, Publius Vergilius Maro
Tasso
, Tasso, Torquato
Camoens
(portugal költő) eposz tárgyúl
használtak. Illyen volt nálunk a honalapítás nagy munkája, mellyet Horváth Endre és Camões, Luís Vaz de
Vörösmarty
megénekelt. A fő eseménybe mellékesemények
(episodok) szövetnek, mint a Dido szerelme az Aeneisben stb. az egészben
pedig egy fő hős emelkedik ki a többi felett; mint a fentebb emlitettköltőknél
Achilleüsz, Aeneas, Godofréd, Vasco da
Gama és Árpád. — E fő hősnek, valamint a többinek is, jelleme
csak rajzoltatik, de nem fejtetik (mint a drámában); maga a
hős egy fensöbb, tulvilági hatalom befolyása alatt áll; tehát nem
önállólag cselekszik (mint a drámában). Illy természet fölötti lény, hatalom
működése szükségessé teszi a csodást (mirabile); mellyet szinte a hős
költemény lényegehez tartozónak állitanak.
Vörösmarty Mihály
Azonban e szabályoktól számos eposz eltér. Az Odysseaban már nincs nagy esemény, sőt az Iliász
ban is nem maga a trójai háboru, hanem Achilles
haragja, képezi a sarkot, melly körűl az egész forog.
Ariostó
nál a szerelme miatt
megőrült Roland volna a fő; de mellette más hősök is, szintolly
nagyságra emelkednek. „Szigetvár védelme", bár nevezetes dolog,
nem egész nemzet sorsára kiható esemény.
Ariosto, Ludovico
Milton
„Elveszett paradicsoma",
Milton, John
Dante
„Isteni szinjátéka" és még több jeles költemények, szinte nem
vonhatók a fönebbi szabályok alá; valamint a keleti nemzetek eposza
sem.
Dante Alighieri
A regény korunk eposza; de épen azért a hőskölteménytől lényegesen
különbözik. Valamint külsejéről lehányta a mérték és rim bilincseit: ugy belsö
szerkezetére nézve is legszabadabb a költészet minden fajai közt. Ebben is vannak fő és
mellék események, de azok nem magokban véve fontosak, hanem, a mennyiben a működő
személyek jellemére hatnak, s az egésznek kifejlődését
elősegítik, vagy hátráltatják. Itt már az előforduló
személyek jelleme nemcsak rajzoltatik, hanem folytonosan fejtetik
is, mint a drámában; tehát a regény hőse nem valamely fensőbb hatalom által
vezettetik, hanem önállóan cselekszik; ennélfogva a csodásnak
semmi helye a regényben. Hogy a regény tanitói elemből is sokat megbir, azt
bizonyítják az ugy nevezett irányregények. A regény megalapítójául a
spanyol
Cervantes
t nézhetjük. „Don Quixote"
cimü vig regényével.
Miguel de Cervantes Saavedra
A hős költemény, mint fentebb láttuk, nem mindig jelenik meg olly szabályos alakban,
mikép azt meghatároztuk. Kisebbszerű események vétetnek fel, a csodás, a túlvilági
hatalom működése mellőztetik; ellenben a hős mint ön akaratjából cselekvő személy
szerepel s több efféle. Az illy költeményeket e széles értelmü név alatt szoktuk
összefoglalni: költői elbeszélés, költői beszély. Ide tartozik
Garay
„Szent Lászlója",
„Frangepán Kristófnéja" stb. Idetartoznak a Kisfaludy Sándor
regéi is, noha ezek, lyrai formájokra nézve, a balladákhoz közelítnek.
Garay János
Több költői beszély összefűzéséből ered a „k. beszélykoszorú"; millyen a „Metamorphosis", a Frithiof-rege s. t.
b.
A beszély (novella) a regénytől csak benső és külső terjedelmére nézve
különbözik; a mennyiben gyorsabb cselekvény folyama van; mi őt a regénynél drámaibb
menetűvé teszi.
A monda, a nép ajkán él tovább, s onnan megy átal a költészetbe; példák
Tompa
népmondái.
Ha tárgyát a keresztyén vallás (költött vagy igazi) történetéből meriti, neveztetik
legendának. Mind egyíket a csodás jellemzi főképen,
mellyet a tanulatlan nép képzelődése sző belé.
Tompa Mihály
A költészet valamennyi nemei közt legtárgyiasabb a szini, vagy drámai. Ebben a költő
egészen elvész szemünk elől; csupán az általa teremtett alakok beszélnek és
cselekesznek. A bsszéd (monolog, dialog) csak annyiban
nélkülözhetlen, mert ebből tudhatjuk a cselekvény folyamát; a cselekvény pedig az egyes
szereplők jellemét tünteti föl. Itt tehát már nincs helye a
fejtegetésnek, mint a regényben, hol a hősök jellemei előttünk mintegy
felboncoltatnak; a drámai hősnek cselekednie kell, hogy jellemét
felismerjük. Hosszas beszélgetés, melly a cselekvény folyamát előbbre nem mozdítja,
drámában rendkivűl unalmas.
A bevezetés mintegy magva a drámának, mellyből az kikel; a bonyolodás nehézségeket halmoz
a kifejlés elébe; végre a kifejlés bennünket mintegy kiengesztel.
Drámában az egység fő dolog.
Aristoteles
három féle egységet állitott fel: hely-, idő-, és
cselekvény-egység; de ezek közül csak az utólsó a lényeges. A
többit megtartani jó; de a legnagyobb költők (mint Arisztotelész
Shakespeare
) is mellőzték.
William, Shakespeare
A szomorú játék alapja a tragicum, a mikép ezt föntebb, a maga. helyén, meghatároztuk.
Tehát az ember küzdelme a sorssal, viszonyokkal; mellyektől végre maga
ugyan legyőzetik, de az eszme a miért küzdött, díadalt nyer. S ez az, a mi bennünket
kiengesztel, mert különben a szenvedés látása leverő lenne ránk nézve s nem érezhetnők a
gyönyört, mellyet minden szépműnek okoznia kell. Vajjon Kont és
társai elbukása nem lenne-e ránknézve leverő (a „Bujdosók" című szomorújátékban,
Vörösmarty
nál) — ha azt a kényúr Zsigmond bukása nem követné? — Ez
engesztel ki bennünket a derék nemesek halálaért.
Vörösmarty Mihály
Hires szomorújáték szerzők:
Aeschylus
,
Aiszkhülosz
Sophocles
,
Szophoklész
Euripides
(ez és a római
Euripidész
Seneca
már mesterkélt),
Seneca, Lucius Annaeus
Alfieri
,
Alfieri, Vittorio Amadeo
Calderon
,
Pedro Calderón de la Barca
Shakespeare
; —
Shakespeare, William
Racine
,
Racine, Jean
Corneille
(mesterkéltek). Nálunk
Kisfaludy Károly
,
Corneille, Pierre
Vörösmarty
,
Vörösmarty Mihály
Czakó
& c. —
Czakó Zsigmond
A vigjáték az emberi élet nevetséges oldalait tünteti fel;
alapja tehát a műfurcsa, vagy comicum. A vigjáték hőse, épen
mint a szomorúé, hasonlóan küzd a sorssal, emberekkel, körülményekkel: csakhogy itt a
sors nevetséges akadályok, kis szerű cselszövények alakjában lép föl; mellyekből a
darab hőse mindig győzedelmesen menekszik ki. Fő dolog itt is a jellemzés; az
olly vigjáték, melly csupán nevetséges helyzeteken (situatio) alapul, nem sokat ér.
A vigjáték, a szerint a mint a fenn-, vagy al-comicum terén
forog, neveztetik (Egy pohár viz) Társalgásinak; vagy
bohózatnak.
Jeles vigjáték-irói már a görögöknek is voltak. Itten megkülönböztethetjük az ugynevezett
régi és új vigjátékot (Comoedía prisca & nova).
Amabban az élő és tekintélyes egyének, minden kimélet nélkül pellengére állíttatnak; ez
már költött neveket és személyeket használ. A rómaiaknál
Plautus
,
Plautus, Titus Maccius
Terentius
müködtek e
téren; a spanyoloknál Publius Terentius Afer
Calderon
és Pedro Calderón de la Barca
Lopez de Vega
, franciáknál Lope de Vega y Carpio, Félix
Molière
, az olaszoknál Jean-Baptiste Poquelin
Goldoni
, angoloknál Goldoni, Carlo Osvaldo
Shakespeare
, a németeknél Shakespeare, William
Lessing
teremték meg a vigjátékot.
Nálunk, a nemesebb vigjátékban Kisfaludy Károly az
első tehetség, utána többen is próbálkoztak, mint Nagy Ignác, Lessing, Gotthold Ephraim
Szigligeti
,
Szigligeti Ede
Obernyik
, Obernyik Károly
Vahott
, Vahot Imre
Eötvös
stb.
Eötvös József
A tulajdonkép ugy nevezett szinmű (nézőjáték, dráma) csak az ujabb kor
szüleménye; s a szomorú és vigjátékot magában egyesítni látszik, mennyiben a tragicai
közdelem benne örvendetesen fejlődik ki. Alapja ennek az érzelmesség, melly
könnyen érzelgéssé fajulhat, mint
Kotzebue
nál. Tárgyára nézve lehet
történeti, azaz lovagi vagy nemzeti és
családi s népies szinmű, melly a polgári vagy népi
élet-............
Kotzebue, August von