AJOM10

Megjegyzések:

nagy tervekkel fogott az SzF szerkesztéséhez. Célja volt „. . . összesítni az írói tehetségeket s valami jóravalót hozni létre. Bizalmatlanság fogadta első léptemet, bizalmatlanság, utóbb gyülölség kisért egész pályámon." (nak, 1861. aug. 28.) Már 1860 őszén arról panaszkodik, hogy az írók nem küldenek kéziratot; ez a panasz szerkesztőségének egész idejére állandósul: „Sokat vártak tőle: de mi módon adhassak én valami reményfölöttit, ha senki se akar dolgozni nekem" — írja a lapról (Szász Károlynak, 1860. nov. 15.). Kénytelenségből fogott maga is fordításhoz. „Már nem tudom, hacsak valami töredékfordítással nem állok elé, mi lesz ma délután" — panaszkodik Szász Károlynak 1860. dec. 27-én. „Hanem már most kérlek, kényszeritlek istenre és minden szentekre, hogy ha kész az a novella, ha csak az egyik is, küldjed nekem azonnal! mert sem ir többé, mióta elragadta a honboldogitás szele. És nincs, a szó teljes értelmében semmi, semmi. Most egy fordításba kezdek, mely két számra elég lesz. . ." — írja nak közvetlenül A köpenyeg fordításának közlése előtt. (1861. ápr. 3.) Korábban is gondolt már arra, hogy prózai munkákat fordít magyarra: akkor is kényszerből. „Gondolja meg, mire vetettem fejemet. Nem dicsvágyból, hanem — nevessen rajta — nyereségkívánásból; kenyériróvá akartam lenni. Irtam Nagy Ignácnak, hogyha kell, fordítok a Regénytár számára akármely — általa kitüzendő — angol regényt." (nak, 1845. aug. 1.) A köpenyeg fordítását csak csillaggal jegyezte, művei közé soha nem vette fel. Amikor 1875-ben közzétette az Olcsó Könyvtárban — lehet, hogy a költő kívánságára —, szintén elhagyta a fordító nevét. Tiszteletdíjat is kerülő úton fizetett: 1878-ban 70 forint értékű szőnyeget küldött -nak; ebből „25 forintot két fordított novella tiszteletdíjába tudtam be, melyeket Méltóságodtól az Olcsó Könyvtárban kiadtam." (nak, 1878. okt. 3.) Így érthető, hogy az irodalmi közvélemény sokáig nem tudta, hogy a novellát fordította. Kardos Lajos csak 1915-ben igyekszik bizonyitani szerzőségét. ( Arany János novella-fordításai, Irodalomtörténet 1915, 96. 1.) Ezt írja: „ természetesen nem eredetiből, hanem bizonyára német, a novellánál esetleg francia átültetésből dolgozott, de ezeket eddig nem sikerült megtalálnom." Voinovich Géza fedezte fel a fordítás alapszövegét nyilván a kézirat alapján. ( Arany János élete III. 43. 1. és Olcsó Könyvtár, Új folyam, 12. sz.) Ezt mondja: „ beszélyét egy német könyvben olvasta: Russisches Leben und Dichten. 1851. Megtetszett neki az öreg írnok mély lelki rajza; lefordította a beszélyt s közölte a fordító neve nélkül a Szépirodalmi Figyelőben.'' Ebből a kötetből fordított jóval korábban Sükei Károly is egy beszélyt: Egy kép a régi jó időkből címmel ( Szépirodalmi Lapok 1853. máj. 1. ). Sajnos, a német fordítás nem kifogástalan. Többször félreérti az eredeti szöveget. Ez nem vonatkozik a kötet minden darabjára, mert pl. az Egy kép a régi jó időkből német fordítása igen jó. Kár, hogy eppen A köpenyeget fordították gyengén németre, és hogy ennek alapján volt kénytelen fordítani. Nyilván a nagy sietség volt az oka annak, hogy maga is több helyen hibásan fordította az amúgy is rossz német szöveget. Így a fordítás nem tekinthető teljesen hitelesnek, bár a maga nemében szép. A német könyv Magyarországon található egyetlen példányában (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) a következő, ismeretlen kéztől származó bejegyzés olvasható: „Különböző fordítók egyenlőtlen értékű munkája. Míg pl. az utolsó darab teljesen kifogástalan, hű fordítás, addíg a Vornehme Welt és a Mantel átültetője szörnyű hibákat követett el. Ez pedig annál sajnálatosabb, mert mind a kettőt és pedig innen, ebből a kiadásból Arany János fordította le a Szépirodalmi Figyelő számára 1861-ben, összes hibáival, toldásaival és kihagyásaival egyetemben, akaratlan is meghamisítva y művészi stílusát is." A nyugati országok a XVIII. sz. második felében kezdték felfedezni az orosz irodalmat. Hozzánk a XIX. sz. közepetájt jutott el, néhol francia, de túlnyomórészt német közvetítéssel. (Vö. Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban, . 1945., György Lajos: A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai, Kolozsvár 1946., Kozocsa Sándor: Az orosz irodalom magyar bibliográfiája. . 1947.) az elsők között volt, akik orosz írót fordítottak. A köpenyeg tudtunkkal a harmadik magyar szépprózai fordítás tól; a szerzőt először nevezi meg. ezt írja: „Érdekes, hogy figyelmét már ezekben az években magára vonja az orosz irodalom s megtetszik realizmusa." ( III. 43. 1.) pedig: „Nem lehet véletlen dolga, hogy — bár kénytelen fordítói munkájában — mind a kétszer az orosz regényirodalomhoz fordult. Ez erősebben érdekelte, amit az orosz realizmusnak az ő irányával való rokonsága eléggé megmagyaráz." (I. m. 99. 1.) A szépprózai realizmus iránti érdeklődés nálunk Kemény Zsigmond baráti körében jelentkezett komoly formában, az ötvenes évek elején. is ebbe a körbe tartozott; fordítását ő helyezte el a Szépirodalmi Lapok ban, melynek munkatársa volt. ( Papp Ferenc: Gyulai Pál, , 1935—1941. I. 554. 1.). Feltehető, hogy figyelmét is ő hívta fel ra. Esetleg ő adhatta a német fordítás-kötetet is -nak. A költő akkor már rég a realizmus híve volt (vö. a Beszélytöredékek jegyzetét), de A köpenyeg, amelyet nyilvánvalóan szeretett (ezt bizonyítja egyebek közt az is, hogy később a novella főhősének nevét, Akakiévics Akakit, írói álnévül használta), csak megerősíthette meggyőződésében. Irodalmunknak az orosz irodalommal való kapcsolatára serkentő hatással lehetett, hogy a kor legnagyobb költője is értékelte s propagálta az orosz realista írókat. írja: „Bizonyára nem kis resze van abban, hogy a hatvanas években ifjabb íróink egyre nagyobb számmal fordítják és tanulmányozzák az orosz irodalmat." (Im. uo.) Komlós Aladár szerint is: „Az orosz irodalom iránti érdeklődés egyik fő gócpontja hazánkban Arany János volt." ( Komlós Aladár: Gogol és Arany János, Magyar Nemzet 1952. 50. sz.). -nak is köszönhető tehát, hogy már A köpenyeg megjelenése után két évvel így írhat az SzF-ben (1862): „Örvendünk, hogy fordítóink az orosz irodalom iránt is kezdenek érdeklődni. Ezelőtt egy évtizeddel a magyar irodalom alig tudott valamit az oroszról. . . a mi irodalmunk és az orosz között a különböző viszonyok ellenére is sok hasonlóság van."