AJOM10

Megjegyzések:

szerint: „A nemzeti mozgalomban, melynek első eredménye a sajtó felszabaditása volt, feladat várt a költészetre. A kormány szükségét érezte, hogy irók útján fölvilágositsa a népet céljai felől s buzditsa is." ( , I. 211. 1.) A terv kidolgozására már ápr. elején kiküldött bizottságnak is tagja volt. A megbeszélésre a következő rövid tervezetet dolgozta ki. (ifj. Hegedüs Sándor közlését lásd a Koszorú 1941. évf. 4. sz. 251. 1.) A népbarát programja 1. Magyarázata legújabb törvényeink azon cikkeinek, mellyek a népet illetik. 2. Magyarázata átaljában azon törvénycikkeinknek, mellyek nemcsak szabadságunk és függetlenségünk fönntartására vonatkoznak. 3. Fejtegetése és összehasonlítása a magyar nép múltjának és jelenének. 4. Folytonos értesítés a hazai és külföldi politikai eseményekről. 5. Gazdászati értekezések. 6. Erkölcsnemesítő mondatok, versek és elbeszélések. -t ajánlotta szerkesztőnek. Az ajánlatot elfogadták, azonnal írt barátjának: „ néplapot fog kiadni,. . . A terv készítésére választmány van kinevezve, melynek én is tagja vagyok, s én azt nyilatkoztattam, hogy a szerkesztésre te kívüled senkit sem tartok alkalmasnak. Én elvállaltam volna, de már szerződésem van az Életképek-hez mellé. Ird meg rögtön, micsoda föltételekkel fogadod el a szerkesztést, úgy hogy feljöjj lakni re... Te az lenne ám még az élet, ha feljönnél! Gyere föl, az isten áldjon meg." (1848. ápr. 18.). kételkedve fogadja a hírt: „A néplapot illetőleg azt kérdem, nem kötődésből irod-e az egészet, engem, mint afféle falusi embert luddá akarván tenni, s aztán jót nevetni a dolgon." (nek, 1848. ápr. 22.) Először azt hitte, hogy a Munkások Ujságáról ( lapjáról) van szó; ehhez nem volt kedve, mert a politika „szárazságai"-ban nem akart „teljesen elmerülni" (uo.). Ugyanennek a levélnek folytatásában viszont azt írja, hogy a szépirodalmi részt szívesen vállalná, mert: „régi kedvenc eszmém költői hatást gyakorolni a népre, s ezt ily uton tehetem csak legcélszerűbben és sükeresebben. S aki a népet ismeri, tudni fogja, hogy nála amennyit az értelemhez, megannyit az érzelemhez kell szólni, ha az ember sükert óhajt." A szerkesztésre alkalmasnak tartja magát: „Szerkesztésbeli képességemet véve fontolóra, úgy gondolom, hogy a szépirodalmi rész rámnézve semmi nagy nehézséggel nem lenne összekötve; a politikai részt tekintve, ámbár a politikát még ezideig tüzetesen studiumommá nem tettem, mind az által vannak vezéreszméim, melyek nyomán, folytonos tanulással bízvást haladhatnék, annyival inkább, minthogy a néplap különben sem annyira kezdeményező a politikában, mint a már ismeretes eszmék népszerű magyarázója, mire mind a népértelem körének ismerete, mind népies nyelvem megfelelő képességet hagy sejtenem magamban." (Uo.) Leveléből kitűnik, hogy főként irodalmi okokból vállalta el a lap szerkesztését: „Emelni a népet az irodalomban lassan-lassan, nem oly mellékes feladat, hogy már a jelen időben tekintetet sem érdemelne. Ez uton akarnék én hatni, ez lenne elemem." (Uo.) hamar válaszolt; mindenekelőtt a megélhetés kérdésében nyugtatja meg, majd közli, hogy a választmány máj. 4-i ülésén megválasztották szerkesztőnek: „Öcsém , midőn a szerkesztő választásra került a dolog, mindenekelőtt én emeltem szót, mondván: ajánlom Arany Jánost. — Nem kellett ajánlatomat ismételnem, nem kellett magyaráznom, az egész választmány beleegyezett, egyetlen tag sem szólott ellene." (1848. máj. 5.). minden erejével rábeszéli -t, hogy menjen re: „Egy pillanatig sem kételkedem, hogy ott hagyod t. De rögtön kell jönnöd, mert már most kezdhetnéd a lapot, ha itt volnál. Amint levelemet megkapod, ülj tüstént kocsira, vagy à la Zajtay István uram, lóra, s rohanj... Barátom, vannak alkalmak, melyeket ha elmulaszt az ember, az isten sem teremti meg újra... úgy hiszem, ez olyan; nem teszem föl rólad, hogy ezt elszalaszd. Siess, siess, siess!" (Uo.) engedelmeskedik hívásának, és máj. 16-án már en van. előbb idézett levelének hátlapjára ezt írta 1858-ban. Nagykőrösön: „Ily fényes igéretek — a szellemi nyereséget, mivelt irókkal társalgást stb. — is hozzátudva, csaknem elszédítettek. Fölmentem a levél folytán re, de nem látván a dologban elég állandóságot, nem akartam kockáztatni családomat (bár kesőbb se tettem volna), hanem egyszerüen vissza akartam vonulni, s a szerkesztést Vas Gerebennek hagyni, ki szinte aspirált ez állomásra." ről feleségének írott beszámolójából is az derül ki, hogy a megélhetésbeli bizonytalanság miatt nem vállalta a pesti tartózkodással járó szerkesztést. A választmány jóindulatában nem kételkedett, „szándékuk jó" — írja; de nem látott semmi biztosítékot arra nézve, hogy tartós és biztos állása lesz: „. . . utóljára sem lesz meg az 5—6 évi biztositás, anélkül pedig nem mozdulok ki ról. . . Ily ingatag alapra nem fogom épitni magam és családom jövendőj ét, kivált a mostani zavaros világban." (Feleségének, 1848. máj. 18.) mégis ráveszi, hogy ha nem költözik is re, azért vegyen részt a szerkesztésben: „De okai rábirtak, hogy ha már n maradok is, ne váljak meg a laptól és annak jövedelmétől végképen; igy Vas Gerebennel oly szerződésre léptem, hogy ő lesz ugyan a sajátképi felelős szerkesztő, de nevem is ott áll a lapon, mint szerkesztőtársé, s ezért a tiszta jövedelmen ketten osztozunk." ( 1848. máj. 5-én kelt levelére írott jegyzet.) Ilyen előzmények után indul meg 1848. jún. 4-én a Nép Barátja. Felelős szerkesztő Vas Gereben, szerkesztőtárs: Arany János. A néplap fontosságát felismerték a forradalomhoz csatlakozó írók. , , , , , , több versüket közölték benne. Az elvi jelentőségűcikkek nagy részét — legalábbis 1848 októberéig, végleges elkedvetlenedéséig — a szerkesztők maguk írták; mellettük Gondol Dániel, Atádi Vilmos (Vas Gereben barátja) s még néhány névtelen író szerepelt. a számok nagyobb részébe két közleményt — rendesen verset és prózát — is adott. A szerkesztés megosztását igen hamar megbánta. Már jún. 30-i, Vas Gerebennek írott leveléből kitűnik, hogy nincs megelégedve a lappal: „Hogy mi a lapban cikkezünk, megint cikkezünk, magyarázunk, megint magyarázunk, ez mind jó. De a nép, hidd el, megunja a szüntelen prédikációt: változatosságon kap. Azért én mindenekelőtt a lap oeconomiáját intézném el máskép!" (Arany László tévesen azt hitte, hogy ezt a levelet apja nek írta, ezért a Petőfi-levelek közé sorozta.) Hosszú és részletes tanácsokat ad a lapra vonatkozólag, a különféle betűtípusoktól a nyelvezetig. Egyelőre még reméli, hogy fel tud menni re, és kezébe tudja venni a lap vezetését: „Reményem volt, hogy most julius elején, én is feljutok re, s huzamosabban ott maradván, megmarkolom lapunk egyik végét." (Uo.) Reménye azonban nem vált valóra, nem jutott fel re. Augusztusban már elkeseredve írja nek: „Ha valaha valamit megbántam ez életben, nem egyéb az, mint hogy a néplap szerkesztését kiengedtem csuszni kezeimből... Soha pironságosb kenyeret nem ettem, mint ezt. Óhajtanám nevemet visszavonni a szerkesztésből, de már késő, benne vagyok. Viselnem kell a pénzcsalói tisztes nevet." (1848. aug. 12.) Most már egész világosan látja, hogy: „. . . nem ily néplap volt az, mit én felvállalni nem mertem" (uo.). Ő mást akart: „Én a népnek valóságos politikai és szépirodalmi lapot készültem kezébe adni, saját erőteljes nyelvén, de nem pimaszkodva; politikait, mely szerint a hon jelen állását, ahol szükséges, multjából is világositva, felfoghassa, külországokhozi viszonyát megismerhesse, s dolgainak kifejlését, időszerint folytonosan kisérhesse, szépirodalmit, mely a népköltészet müvészi organuma legyen, mely által a nép romlatlan kedélyére müvészi hatás gyakoroltassék." (Uo.) Legerőteljesebben a lap nyelvezetét kifogásolja: „Általában nem kell a népet oly ostobának tartani, mint a Nép Barátja felteszi róla. A nép fontosabb dolgot is megért, csak nyelvén adják elő, anélkül, hogy egy szóért lapokra terjedő magyarázatokat kivánna. Egyszerüen, néhány szóban megmondani neki valamit; ez a dolog veleje. Tapasztalásból mondom, hogy sok földmivelő polgártárs megalacsonyitva érzi magát lapunknak veszettül megalázó modora által" (uo.). főként a politikai kifogásokra reagál: „A legpecsovicsabb lap széles e hazában a Nép Barátja, értve benne kedves kollegád royalisticoministerialis cikkeit. Ezt én mindjárt eleinte vagyis előre sejtettem, sőt neked is megmondtam, hogy ha nem gazember is, de éretlen legény." (-nak, 1848. aug. 16.) belátta, hogy még alkalmi pesti útjai sem hozhatják rendbe a szerkesztést. Lemondott. Utolsó verse — Az örökség — 1848. okt. 29-én, utolsó cikke pedig nov. 5-én jelent meg a Nép Barátja-ban. Neve azonban — a szerződés miatt — még 1949 márc. 9-ig rajta van az újságon: „Október után. . . egy betűt sem irtam, nevemnek kihagyását azonban a szerződés miatt . . . a félév eltelte előtt nem követelhettem." (Tanárkori hivatalos önéletrajza. Lásd e kiadás XIII. kötetében.) Visszavonulásának

Voinovich

Voinovich Géza

Géza szerint: „több oka volt, nyomósabb a szerkesztéssel való elégületlenségnél. Egyik az események fejlődése, mi kétségbeeséssel töltötte el. Mialatt buzdító verseit írja a nép számára, magának irt meghittebb költeményeiben nem bír szabadulni a kétségtől, aggodalomtól. . . Míg a költő ily meghasonlásba merül, a néplap, az egész sajtóval együtt, egyre tüzesebbé gyullad, már nem tájékoztat, nem magyaráz, hanem lázít . . . . . . izgatása miatt fordult el a néplaptól." ( , I. 223., 234. 1.) Ez így nem fogadható el; nem tartozott a békepárthoz: mindvégig vel értett egyet, a forradalmat forradalomnak tudta és vállalta. A szerkesztés elvtelenségét nem bírta, azt, hogy Vas Gereben nem a népnek s a népért szerkesztett, hanem a maga pillanatnyi érdeke szerint, hol „pecsovics"-módra, hol felelőtlen hevességgel. Pogány József szerint „ politikai nézőpontja a paraszt, a jobbágy sorsa". ( A. J. politikai nézetei. . 1909. 9. 1.) Ezt tükrözi vel folytatott levelezése is. Leveleiben ugyanolyan éles hangon ír az uralkodó osztályról, mint barátja: „Mert bizony nem a mai nemesség vére volt az, mely visszaszerezte birodalmát: az a vér részint csatatéren folyt el, részint a magvetők igénytelen gubája alatt rejlik. Az a vér szolgavérré soha sem fajulhatott; mai napig is dacol a zsarnoksággal; azért durva, nyakas és megigázhatatlan; de azert merész, őszinte és tiszta is. S e nemes vér, minthogy az egy igaz ur előtt szolgailag csuszkálni nem tuda, szolgává kényszerittetett: ellenben jöttek idegen földről, támadtak a haza megnyügzött idegen népe közül szolgák, s azok lőnek urakká." (nek, 1847. febr. 28.) Egy másik helyen: „Azok az arisztokrata urak talán ilyeténkep gondolkoznak: Tegyünk ugy avval a falusi emberrel, mint a kis kutyával, előbb csipkedjük a szőrét, ha akkor fogat vicsorit, huzzunk végig horpaszán egy doronggal: majd el-ül. Nem ugy, tekintetes, nagyságos uraim, nem ugy!" Ezektől idegennek tudja magát, „de amit azon egynéhány politikai nulla, azon még fejetlen zero, melyekhez nem több csak egy vonás (mi például kardvonás is lehet) kivántatik, hogy politikai milliókká emeltessék, ez a számtalan nagy szám, mondom, magáénak, szivvéréből szakadottnak vall. S deniqve is, jaj nektek képmutató archidiakonok, ha benneteket mind semmivé tesz egy Esmeralda." (1847. máj. 27.) Cikkeiben mérsékeltebb hangot üt meg. szerint: „... , akármennyire is a parasztság részen állott, ezekben a cikkeiben nem a parasztság osztályérdekeinek adott hangot, hanem alárendelte azokat a forradalom általános érdekeinek." (i. m. 22. 1.) Visi Imre szerint „a legnagyobb pesszimizmussal, a legmaróbb elégedetlenséggel tekintett a részvétlensége, mellyel a nép a haza sorsa iránt viseltetett". ( Visi Imre: Arany János a forradalom alatt. Nemzet, 1882. nov. 14. ) Ezért cikkeivel — különösen eleinte (lásd: Önkéntes sereg, Segítsünk a hazán, Ismerkedés) — azt akarta elérni, hogy a nép ne hagyja cserben azt a forradalmat, amely felszabadítja őt. Váli Béla szerint: „A Nép Barátja mint engesztelő is nagy szerepet játszik a nemesség és pór osztály között." ( Váli Béla: Egy hírlap története 1848-ban. Nemzet 1883. febr. 8. ) A laptól való megválásának másik oka külső: „Egy külső körülmény is magával hozza e kapcsolat megszakadását. Az ujoncozás, a nemzetőrség ellátása mind a községi tisztviselők vállára nehezült." (Tanári önéletrajz.) maga is bevonult nemzetőrnek, nov. 4-én századával együtt Aradra vonult, és 18-án tért csak vissza. „Hazatérte után nem törődik a néplappal, csak elszámolni szeretne Vas Gerebennel." ( , I. 228. 1.) Egyedül akar néplapot indítani, a saját elképzelése szerint. Mikor kinevezi fogalmazónak a belügyminisztériumba, és Debrecenbe megy, már magával viszi az új néplap tervét. „Jelentkezésekor mindjárt fel is hozza nek." (uo. 237. 1.) A válaszról így számol be feleségének: „Nem is mondta, hogy a kormány segédkezet nem nyujtana, mert maga is azt vallja, hogy a é nem ért semmit, azonban sietős dolga lévén, az e felőli értekezést későbbre halasztotta, amiért azután nem szünök meg őt mindaddig ostromolni, mig a dolog el nem sül". (1849. máj. 28.) A terv egy darabig még él, júniusban és július legelején a Respublika és a Közlöny hirdeti is, hogy Népszabadság címen új néplap jelenik meg, Arany János és Gondol Dániel szerkesztésében, de az egyre gyorsuló események meggátolják a terv megvalósulását. (Lásd: Czóbel Ernő: Arany János tervezett néplapja, a Népszabadság. It 1917. 479—489. 1.) Közben a Nép Barátja helyett „Debrecenben 1849 kezdetén egy másféle népies vállalat megindítását kísértette meg, melynek célja volt, hogy a ponyva irodalom silány termékei helyett nemesebb, erkölcsösebb és hazafiasabb szellemű olvasmányt nyújtson a nép legalsó osztályának. E vállalatból két füzetke jelent meg." (Arany László jegyzete az Arany János Hátrahagyott iratai és levelezese II. XXXVIII. 1. . 1889.) Bár a Nép Barátja „Nem tudta megtalálni annak a rétegnek a hangját, amelyiknek szószólója akart lenni" (Pogány József: i. m. 21. 1.), cikkei „mintaszerűek, tartalomra s előadásra egyaránt". ( , I. 219. 1.) Ezekben következetesen megvalósította azt, amit akart, ti., hogy a népet egyszerűen és világosan tájékoztassa az események felől. „Mindig az volt baja népünknek, hogy titkolóztunk előtte, nem fedeztük fel a dolgok valódi állását, s ez által nem engedtük küejleni a közérzést. A népnél közvélemény nincs, nem is lesz soha, míg az ország politikai életét csak néhány tudákos ember, az úgynevezett intelligencia kisérheti figyelemmel: de terjedjen el csak közötte olylag, mely őt a politikába, a napi események hü közlése által, mintegy practice belévezesse, azonnal fel fog lángolni romlatlan keblében a hazaszeretet, s nem kellend őt bottal kényszeríteni a hon védelmére." (nek, 1848. aug. 12.) Még világosabban jut kifejezésre ez a gondolat ugyanehhez a levélhez írott későbbi jegyzetében: „Szerintem. . . minden politikai kérdés alapvonalaiban illeti a népet, mert a nép többé nem a misera plebs contribuens, hanem a kormányzó és törvényhozó hatalom. Azért a népnek ismerni kell, folyton figyelemmel kísérni kell a politikai dolgokat." Pogány József cikkeiben különösen azt tartja fontosnak : „ahogyan elmondja őket,... ahogyan kihámozza a jogi frázisokból, a fellengzős doktrinárizmusból." (I. m. 28. 1.) így ír erről Vas Gerebennek: „Azt akarám mondani, hogy a néplap szerkesztője ne ugy álljon a nép előtt, mint valamely praeceptor »tudjátok-e atyámfiai«, vagy pláné »kendtek«, hanem tetesse, mintha nem is tudná, hogy a nép számára irt, mintha ő egész világ számára irna, csakhogy nem tud oly cifrán beszélni, hogy a nép meg ne érthesse." (1848. jún. 30.) Maga utalt cikkeinek egyik fő hibájára, arra, hogy mire az olvasó kézhez kapja őket, már elveszítik aktualitásukat, Igy ír erről: „Megkapom ről a lapokat 5—6 nap alatt, olvasok belőle valamit, miről a néplapba jó lenne irni, meg is irom, s a közelebbi postán 3—4 nap mulva küldöm hozzád, te következő héten sajtó alá küldöd, s megjelenik a cikk akkor, mikor már el is felejtették tárgyát. Siralmas állapot. No még ez a mi lapunk oly fontolva haladó, hogy a vasárnap megjelenő szám, csak másfél hét mulva, szerdán érkezik ra!" (Vas Gerebennek, 1848. jún. 30.) * A Nép Barátjá-ban cikkein és versein kívül található még három munkáihoz kapcsolódó, de nem teljesen hitelesíthető szöveg: egy előfizetési hirdetés, egy beköszöntő cikk a lap első számában (1848. jún. 4.) és egy, az 1848-ra visszatekintő és 1849-re programot adó szerkesztőségi cikk (1848. dec. 24.). Az első és harmadik alatt név szerint szerepel a két szerkesztő, a másodikat személyük megnevezése nélkül jegyezték, mint az NB szerkesztői. Az elsőt és harmadikat A. Összes Prózai Műveinek szerkesztői 1949-ben felvették kötetükbe. Mi úgy gondoljuk, hogy — nem lévén teljes hitelességű szövegek — inkább ide, a jegyzetek közé tartoznak. Az Előfizetési Hirdetés szövegét Tolnai Gábor adta ki újra, Arany János ismeretlen fogalmazványa-ként. ( Irodalomtörténet 1945., 44—47. 1.) A kézirat, közlése szerint, megvolt; az antikvárius túl nagy árat kért érte; az OSzK nem vette meg, s így nyoma veszett. jegyztei is elkallódtak, csak emlékezetből állapította meg újra, hogy a kézirat és a nyomtatvány között eltérések voltak. „Egészen bizonyos, hogy a kéziratnak nem volt címe. . . a 8-or kezdetű passzus után következő „Végre mindezek utána szinte látjuk" bekezdéssel induló, a hetilap előfizetési árára és az előfizetés módozatára vonatkozó, nyomtatványzáró mondatok az eredeti kéziraton nem szerepeltek. . . De a kézirat és a nyomtatott szöveg közt egyebütt is mutatkoztak elteresek. . . Világosnak látszott, hogy a módosítások nem származhattak tól, mert az eredeti kéziratnak nem javára, ellenkezőleg, kárára történtek. Annak idején szinte bizonyosnak tartottam, hogy Vas Gerebenhajtotta végre önkényesen ezeket a módosításokat. Arany János tömör, világos, egyszerű és érthető nyelven írott . . . . mondatai közül néhányat bőbeszédű — szavaival élve — teleszájú magyarázatokra hangolt át". (Uo. 45. 1.) Az 1949-ben megjelent kötet szerkesztői nyilván ezek alapján vették fel szövegei közé az Előfizetési Hirdetést, s vele együtt az ugyanilyen aláírású Olvasóinkhozt. azt írja tanárkori hivatalos Önéletrajzában, hogy 1848 októbere után már semmit sem írt a lapba. Valószínű tehát: az Olvasóinkhoz létrejöttében sem igen volt több része annál, hogy Vas Gereben átvett egyet-mást szerkesztőtársa régebben Kifejtett gondolataiból. Hogy a cikk alá az ő nevét is odaírják, ugyanolyan okból nem akadályozhatta meg, mint azt, hogy neve szerkesztőként szerepeljen a lapon: szerződése kötelezte rá. A teljesség kedvéért azonban helyesnek látszik, hogy közöljük a szöveget. Ugyanebből az okból vettük hozzá a lap beköszöntő cikkét is. Előfizetési hirdetés „NÉP BARÁTJA" cimű és a földmivelők számára irandó ujságra Szerencsés jó napot kivánunk kigyelmeteknek mint-közönségesen! Ha rá érnének bennünket meghallgatni, egy pár szónk volna kigyelmetekhez, a mint itt most öregéből el is mondjuk. Rá jár az idő az emberre; egyik nap a másik után ér, s ámbár minden nap történik egy vagy más, mégis csak marad valami uj a másik napra is; de van ideje, olyan is tfüténik, hogy az embernek szeme szája eláll a csudájára! kivált a mostani világban olyatén dolgokat beszélnek, hogy szinte meg gondolja magát az ember, valljon el higye-é vagy ne? hanem az embernek füle mindjárt a szóbeszédre vesz, mert szinte csiklandik a fülnek, ha valaminek a nesze meg csapja; hát még mennyivel kedvesebben hallgatóznék az ember, ha egyuttal azt is meg érthetné, hogy mi, ho1 történt? Aztán amennyiben a hallott dolgot nem értené az ember, bizony azt is szivesen meg hallgatná, a ki meg magyarázná a dolgot, hogy ez itt lám fehér, emez pedig fekete! Lássák, kedves atyánkfiai! eddig a sok féle hirt ilyetén formán hallották, hogy a falu farkán valami vén asszony nyelvelőre vette a dolgot, aztán amugy: én adom kendnek, kend meg adja másnak! összelocsogott öreget, aprót, s igy ment a hir szájrólszájra végig a falun, falu hosszat pedig egyik is másik is annyit toldott hozzá, hogy mire vissza került ahhoz, a ki először kigondolta, maga sem tudta már isten igazában, hogy a sok közül melyik az övé? Hát még hány kézen fordult meg az a hir, a mit itt-ott a városban hallott valaki, s azt is csak fülheggyel?! Nos hisz itt volt aztán meg fejelve az országnak dolga! ment róla a szó napestig, de bezzeg az volt a nagy kár, hogy az egész beszédből néha egy szó sem volt igaz! Pedig de jól esnék valamit tudni az országnak dolgáról, erről a mi kedves országunkról, annak mi voltáról, — jó volna tudni, hogy már mi lesz belőlünk? mi hir Budán? Ezen kívül azt sem bánnánk, ha mind ezt meg magyarázná valaki, hogy tudná a szegény ember is: hogyan? mikép? mert a szegény, ha szegény is, olykor-olykor szivesen megolvasná az ujságot, ha ugy magyarán volna megirva. A pesti urak erről a dologról sokat tanakodtak, hogyan, mi módon volna jobban, hogy atyánkfiainak egy ujság járjon? és el határozták: hogy ne csak mindig a sok vo1na, hanem már legyen is, és falusi atyánkfiai számára meg lett határozva az ujság, melynek neve: „NÉP BARÁTJA" Az pedig, hogy miről fog ez az ujság szólani, ime itt következik: 1-ör. Szól az ujság arról a régi világról, mikor még nem volt szabadság és egyenlőség, hanem jártunk a robotba, és csak magunk fizettük a portiot! de azt is megmondjuk, mi szabad most és miben vagyunk egyenlők, és hogyan kellene ennek hasznát venni? nehogy mohón neki essünk mindennek, mert valamint a ló megzabál, ugy az embernek is sok, a mi sok. 2-or. Az új törvényeket magyarázzuk; mert nem elég ám az, hogy csak meg legyen irva a törvény, de azt is kell tudnunk, melyik mire való? mert tudni való dolog az, hogy az evangeliom is meg van irva, a mint a szent atyák megirták, de a pap mégis minden vasárnap ujra magyarázza, és mért ne magyarázná? hiszen van olyan ember elég, kinek hatszor is a szájába rágják a szót, még sem érti. 3-or. Ezután ugyis minden esztendőben lesz országgyülés, itt pedig sok szó fordul ám elő kigyelmetekről, mert hetek hosszán tanácskoznak ám itt a kigyelmetek jó és bal sorsáról, — ezt is hétről-hétre megirjuk ebben az ujságban, hogy ezután bizonyosabban tudjon kigyelmetek mindent, nem ugy mint eddig, hogy a kovács mühelyben összekerekedtek, az egyik aztán egyreinásra hazudta a sokat, kigyelmetek pedig elhitték, mert nem volt egy ujság, amelyből igazat olvashattak volna! 4-er. Magyarország historiáját is meg irjuk, elejétől végig, mert csak illendő dolog tudnunk, hogy a mi őseink honnét származtak, — a mit most sok ember nem tud; mert hogy a levegőből csöppentünk-é alá, vagy hogy ugy termettek-é apáink valamely fán, vagy mi ágrol szakadtunk? szükséges ezt bővebben is megtanulnunk. Hisz a magyar először is azt kérdi az idegentől: „no? ki apád fia vagy? ki vagy, mi vagy? honnét jöttél?" azért tehát ne csak azt tudjuk, hogy Péter vagy Pál honnét jött, de azt is, hogy őseink honnét származtak. 5-ör. A földmivelésről is szólunk majd, mert nem igaz ám az, hogy már nálunk senki sem tud jobban a földi munkához; a jó pap is holtig tanul, hát még mennyi tanulni valója van annak, aki nem pap? Azért a mi jót vagy ujat hallunk a föld mivelésröl, azt is meg írjuk ebben az ujságban ! Hisz ha valamit hall az ember, az még nem kár, de ha jót hall és meg nem tanulja, az kár is, vétek is, és azt mondja a példa szó: „gyerek tanulj, hogy okosabb légy apádnál". 6-or. Lesz az ideje, hogy egy pár verset is irunk, hogy jobb kedvünk legyen, s ha ezen egy jót nevetünk, és a versből a nevetesen kivül még valami jót is tanulunk, az is csak nekünk használt. 7-er. Idegen országokról is szólunk, mert ott is beszélnek mirólunk, mi pedig szinte szeretnénk tudni, hát ott mit csinálnak. 8-or. H a valami hirdetés lesz, a mi kigyelmeteknek hasznara válik, arról is tudósitjuk kigyelmeteket. Végre mind ezeknekutána szinte látjuk, azt kérdezik: hogy hát mi lenne ezen ujságnak az ára? Már a mi az árát illeti, ez bizony nem lenne drága, mert junius hónap első napjától kezdve december végéig mind össze csak öt huszas, egész évre pedig 7 forint 30 krajcár bankóban, és megjelenik minden vasárnap egy negyed rétü iven. Az árát ezen ujságnak előre kell lefizetni valamelyik postán, és ugyanazon a postán az ujságot is megkapják atyánkfiai! Budapesten szinte öt huszas házhoz hordással együtt. Előfizethetni Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében, az Uri-utca sarkán. Ezuttal elmondánk mondani valónkat, azért kívánunk fris jó egészséget addig is, míg ujra szóba állhatnánk. Kiadja: a pesti középponti választmány. Felelős szerkesztő: Radákovics József. Szerkesztő társ: Arany János. * Előjáróbeszéd Hála istennek, mi pestiek jó egészségben vagyunk, a mit kigyelmeteknek is tiszta szivből kivánunk, adja a jó uristen, hogy egymást még számos esztendeig fris egészségben tisztelhessük. Itt volna már az ideje, hogy magunk körül tapogatni kezdjünk, és ne csak azt az egyet tudjuk merre lakik a falu zsidója? ki a pálinkát méri, hanem tanuljunk is valamit, — mert elhihetik hogy bizony sok könyvet össze lehetne irni még arról, a mit mi nem tudunk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy atyánkfiai, kik már élemedettebbek, most ujra neki fogjanak az oskolábajárásnak; mert talán a tanitó ur nem is igen szivesen vesződnék illyen vén diákokkal, hanem lehet másképen is tanulni, ha tudniillik könyvet fognak, és abból a jót — ha lassan is — de mégis kibötűzik. Az olvasás által napról napra valami ragad az emberre, és utóbb azt veszi észre, hogy más emberek szinte szivesen hallgatják a beszédjét, mert igaz az, hogy a ki tanult valamit, még a nyelve is könnyebben fordul a szájában, nem ugy, mint a tanulatlané, mert a tanulatlan még a jó napot is höbögve mondja. De mindennek meg kell adni a módját, jól tudjuk, hogy az ábcét nem a kerités mellett tanulják, hanem be kell érette sétálni az oskolába — továbbá azt is mondják, hogy a ki levest akar enni, kanál legyen a kezében: igy van a tanulással is, itt sem elég az akarat, hanem azt szerezzük meg előbb, a miből tanulni lehetne! De mit akarunk tudni? Bizony jó volna, ha sokat tudhatna az ember, — sokan azt is szeretnék tudni, hol lehetne pénzt ásni? ezt azonban a ki tudja sem mondja meg, hanem inkább maga kaparja ki! de temérdek mást jót tanulhatunk, a mi épen ollyan hasznunkra válik, mint a kincsásás. Tanuljuk meg törvényeinket, — a ki ezt nem tudja, ott is hibába esik, a hol nem is gondolja, ez pedig sokszor drágába kerül! Tanuljunk okosan gazdálkodni, a fiú az apjától, a kis gazda a nagyobb gazdától, ez ismét a jó könyvekből. De hol vegyünk könyvet? azt mondja valaki, — hiszen voltam a városban, de ott ilyen polgárembernek csak ollyan könyvet adtak eddig, mint a Zöld Marci, Stilfrid és Brunszvik, Álmoskönyv, Argirus királyfi, és más haszontalan mesék; ezekből pedig kevés okos szót tanulhatunk. Igaz, nagyon is igaz! De ne búsuljunk, lesz ezután a mi eddig nem volt, lesz majd sok jó könyv, addig is pedig jónak láttuk, megkezdeni ezen ujságot, mellynek a mint látják, „NÉP BARÁTJA" a neve. Ebben hamarjában is iparkodunk mindenféle hasznos dolgot megirni, hogy tüstént legyen, mihez hozzá nyulni, ha valaki olvasni akar! Teszünk, a mennyit tehetünk, mindent mi sem birunk, mert mi is gyarló, gyenge emberek vagyunk, de majd meglátják, hogy jó szándékunk van, és hellyel-közzel valamiképen csak a szarva közé találunk a dolognak. Hanem azt előre is kikérjük, hogy a ki ezen ujságot olvassa, azt ne csak egyszer olvassa, de addig olvassa, mig utóbb megérti, és a mit gyakran elolvasott, jobban is megmarad a fejben, igy kerekedik aztán haszna az olvasásnak. Ha aztán ebből az ujságból akármi jót tanulhattak, forditsák a maguk hasznára, és akkor gondoljanak miránk is, és vallják meg, hogy azok az ujságirók csakugyan javukat akarják! Most pedig minden jót, jó munkát kivánunk kigyelmeteknek, adjon az uristen erőt, egészséget és fáradságunknak bővséges jutalmat, ezt szívből kivánjuk. a „Nép barátja" szerkesztői. * TISZTELT OLVASÓINKHOZ. Hét hónappal ez előtt kezdettük meg ujságunkat, még akkor azt hittük, hogy az uj szabadságot szépen és békességben használván, az üres időt hasznos dolgok olvasásával töltendjük. — Mi szerkesztők azt hittük, hogy ujságunkban békeséges dolgokról, földmivelésről és néha mulatságos történetekről beszélünk, de a mint látjuk, gaz ellenségeink megrontották a mi békeségünket, és mi szerkesztők alig beszélhetünk másról, mint a haza veszedelméről. Bár beszélhettünk volna másról, találtunk volna mi tenni valót, panaszaink is lettek volna, hisz özvegyek és árvák ügyében elkövetett igazságtalanságokban könyökig vájhattunk volna. De majd ennek is meg leszen a maga ideje, ha ellenségeinkkel lerovásoltunk. Lapunk olvasói tisztán láthatták, hogy mindent magyarán meg mondánk, és nagyánt olyan dolgokat fejtegettünk, magyaráztunk, a miről eddig sok embei; nem is álmodott. Lelkünkön nem vihettük el, hogy meg ne mondjuk, mennyire nyomorgatott bennünket a királyi család. Jövendőre nézve is maradunk, akik voltunk, és iparkodunk, hogy inkább azt mondják olvasóink: de nagyon szánkba rágják a szót, mint azt, hogy: de nem értjük ezeket az ujságirókat. Lapunk ezután kétszer jelenendik meg egy héten: Vasárnap egy negyed rét iven, csütörtökön pedig fél negyed rét iven. A vasárnapi számban meg irjuk Magyarországnak alkotmányát és még eleinktől származott ősi törvényeinket, mert ezt sok ember nem tudja, de a mint látszik, még királyaink is elfeledték, legalább azt mutatták. — Továbbá, a mint a körülmények lesznek, mint eddig s, egy egy fő, vagy is vezércikket adunk; ezen kivül pedig ujdonságokat és vidéki leveleket. A csütörtöki számban rendesen leszen nak története, első tól kezdve egész a legközelebbi időkig. — Ezen történet irás magában foglalja, hogy a habsburgi királyok alatt mai napig, mennyit szenvedtünk. — Ezen kivül lesznek ismét ujdonságok és levelezések. Ebből láthatják olvasóink, — hogy a jövő esztendőben miről akarunk irni, — ha isten erőt ád, panaszra nem adunk okot. A jövő évre édes hazánknak teljes és üdvös békességet, és minden embernek boldogságot kivánunk. Vas Gereben és Arany János a „Nép barátja" szerkesztői. *