Voinovich Géza: ARANY JÁNOS SZÉLJEGYZETEI A NYELVŐRBEN
Arany
szorgalmas olvasója volt a Nyelvőrnek. Írt is füzeteibe, adalékokat és megfigyeléseket
közölve s bírálva a folyóirat elvi tévedéseit. A Nyelvőr
köteteiben sok széljegyzete van; az első két kötetben kevesebb; később egyre több, a
mint a valódi írók buzgalma lanyhult s a gyűjtés és közlés részben műkedvelő kezekre
szállott s a nyelvészek is folyvást tovább sodródtak túlzásaikban. Különösen két téves
irány bosszantotta. Egyik: magyar szavak idegenből való származtatásának erőszakos
túlsága; ez ellen néhány csípős epigrammája is szól; három ki van adva (Ö. M. X.
422. 2), néhányat pedig alább közlünk. A másik: tősgyökeres magyar szavak és
szólások értetlen félremagyarázása, ezekben idegenszerűségeknek ok nélkül való
hajszolása s ezált a nyelv szegényítése. Midőn pl. a Nyelvőr
I. kötetében (51. l.) Ponori Thewrewk Emil
Idegen csemeték címen azt írta: ki van: es ist aus,
magyarul: vége van – s erre, úgy látszik, Arany János
Arany
ból is akartak (hibásan) példát idézni, a költő erre is
pattantott egy tréfás epigrammot, a Nyelvőr egész túlzó
iránya ellen.
Arany János
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod.
Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha' nyelvi malheur.
Alább a Nyelvőrben tett széljegyzeteit, kevés kihagyással,
közöljük. Sok érdekes van ezek közt, nemcsak az egyes esetekre nézve, hanem elvileg is;
egy-egy intelme, ujjmutatása mindig megszívlelni való. Lélektani érdekük is van, mert az
odavetett megjegyzéseken sok helytt ott csillog a költő humora.
35. l.
SIMONYI
az egy
határozatlan névelőről: ,,. . . korántsem lehet vele annyiszor élni, mint a németben az
ein-nal, s régen nem tartjuk magyarosnak ezt: „egy falusi asszony
egy csipkebokor tövében egy szendergő nyulat pillantván
meg", mert itt a két utolsó egy-nek el kellett volna maradnia.”
(Simonyi Zsigmond
Arany
itt ? jelet tesz; a
dőltbetűs szavakat ő húzta alá.) V. ö. Kis polémia c. cikkét a
Hátrahagyott próz. dolgozatokban, 324. l.
Arany János
54. l.
SZARVAS G.
„Magyarosan” c. cikkében (Szarvas Gábor
A.
aláhúzta e szavakat: találandjuk, nem egy tőnek
tűnt már fel).
Arany János
199. l. Kétágú a. m. páros: ,,A légynek sem ártott, mióta kétágú“ (házas).
Ar.
Jóka örd. (Sic !)
Arany János
222. l. ,,. . . mikor voltak a Sidók egész Nemzetűl Pápisták? Itt az
-űl mutatórag a tömegesítő stül helyett látszik állani."
(nem).
338. l.
SZARVAS G.
cikkében: ,,Az új
szó, a mennyire lehetséges, teljesen födözze az idegent." (absurdum !)
Szarvas Gábor
353. l.
SIMONYI
a parancsol,
meghágy, hágy mellett ezt is például hozza fel a Nagyidai
cigányokból (I, 82. vszak: Most az ágyú hadd dörögjön, hagyom ! (
! ! Tehát: Je l'ordonne que les canons donnerent!)
Simonyi Zsigmond
461. l.
Jókai
kifejezéseínek egy
csoportját rostálja, melyek ,,aesthetika-ellenesek“. (Ne sutor ultra !)
Jókai Mór
271. l. húzó-vonó /Megütötték a bírót/ Egy nagy tökkel, hogy meghótt: / Ej, haj,
beh kár vót, / Beh jó húzó-vonó vót /.
354. l.
SZARVAS G.
cikke végén azt
irja: ,,. . . az irodalom egy része . . . az ,ízlésnek' kényelmes pajzsa alól szórja
elég sűrű nyilait a nyelvjavítás ellen". ( Van valami benne. Országutat akarnak, a
költő olykor az ösvényen jár: pl. ha én azt írnám: hozzáteszi magát, Szarvas Gábor
Szarvas
rám kiáltand, hogy ez Schedel csinálta rossz kifejezés. Az a baj, hogy az én
nyelvérzékemben több van meg, mint a Szarvas Gábor
Szarvas
éban).
Szarvas Gábor
Előbb a 346. l. nem a Schedel, hanem
Kazinczy
fordításából idézte Kazinczy Ferenc
Szarvas
ezt: „Gebt euch nicht mit dem ab ! Ne tegyétek hozzá magatokat
!", mire Szarvas Gábor
Arany
a lapszélre oda írta:
(tősgyökeres magyarság).
Arany János
401. l.
SZARVAS
előbbeni cikkének
végén ez az epigramm: (Már ezután nyelvünk barbárnak senki se mondja / Nyúgati
népektől loptuk egész vagyonát).
Szarvas Gábor
441. l. Az anyaszült meztelen, magaszőtt vászon s hasonló összetételekről (mel ekhez
Arany
odajegyzi ezeket:
szem-nem-látta, fül-nem-hallotta) Arany János
Simonyi
ezt írja: ,,. . . alig csalatkozom, ha
azt mondom, hogy a germanismus szaga érzik rajtok". (Tessék !)
Simonyi Zsigmond
493. l.
Budenz
azt írja: eredeti ugor
szókezdő m-nek a magyarban néha b felel meg . . finn
maksa: magyar biz- (bizo- e. jh. bojzo-). (Hol erre
a bojzonyság?)
Budenz József
512. l. megrójak
Jókai
nál a szemvillogva
szot, mert szemvillog ige nincs. (Hát szembehunyva? arczapirúlva?
lélekszakadva?)
Jókai Mór
101. l.
SIMONYI
cikkének végén:
(Oh Búdencz, Búdencz, magad is már mennyire túlmensz. – Nézd
fiadat, Simonyi Zsigmond
Simonyi
t! Elhagya, rád
se konyít).
Simonyi Zsigmond
113. l. Idegenszerűnek mondják ezt: ,,Áldom az úr . nevit, hogy e mái napot meg hatta
érnünk”. (Ez idegenszerűséget tagadom. Hagy = enged.)
121. l. isten lova = szamár.
Simonyi
azt kérdi: az állatot jelenti-e? (Igen. Krisztus
lovagolt rajta).
Simonyi Zsigmond
122. l. Megejtüzik, ebből lett mégeitüzik, azaz mêgehitüzik. (Dehogy; mikor
jóllakás után kezd a hasa lohadni, nem mikor megéhezik.)
155. l. a tündelevény, denevér szókat idegenből származtatja. (Tehát
még a mai napig élő, magyarból megfejthető elnevezés helyett is valami idegen kell:
szláv, oláh, görög, akármi! csak magyar ne legyen.)
339. l. A fringia szónak Thaly-féle magyarázata (Franciscus
Rákóczi In Nomine Gentis
Insurgit Armis) mellé: (
Gyöngyösi
,,Kemény János"-ban már él a fringia szóval, mikor Gyöngyösi István
R. F.
a világon sem volt).
II. Rákóczi Ferenc
341. l. Az advák, kérvék alakot tudtomra csak újabb irodalmi
nyelvünkben találjuk. (Tudtomra már
Molnár Albert
énekében: „Rakvák bizonságid nagy csudákkal
CXIX. Zsoltár.)
Szenci Molnár Albert
384. l. Mikor a ringaóra fément. (Jegyz.: Az a kis szék, mely minden palóc
ágy előtt áll s melyről föl szoktak lépni az ágyra.) (Rengő, de nem kis szék,
hanem széles pad, melyen a bölcső is elfér s éjjel az anya rengetheti.)
385. l. egy cikk szerint az -ár -ér képzőre nézve csakis a következő szók
állnak rendelkezésünkre: kádár, kulcsár, tímár (hát búvár? Vagy ez is
tót?).
286. l. Egy néprománcban: „Adok hárman három vesszőt", (hármótoknak. /Ha minket
isten ketten összebír.) Adhort. mul.
Igazolják a
Buda halála
belit. VII. ének. Jegyz. 4.).
373. l. csigattyuszeg: a legnagyobb járomszeg (nem való; az a szeg, melylyel a
csikoltyút a tézslához ragasztják).
493. l. Bír valamivel c. cikkszélén (Az Úr bír az egész
földdel És minden benne élőkkel / Övé a fölnek kereksége.
Molnár
).
Szenci Molnár Albert
60. l. csaplár, foglár, hajtsár szavakról azt irja, hogy „mind a három újabb keltű szó és
olyan vidéken jöttek először forgalomba, a hol szlávok laknak.
(
Szalontá
n 200 esztendő
óta csaplár méri a bort.)
Nagyszalonta
85. l. Kérdés: mondják-e valahol, hogy főtt részeg v. főtt süket? (V. ö. sült szamár.)
(föld-részeg, föld-süket).
91. l. buksi fejű: tökfejű (
Arany
Toldija IV. utolsó második versében: buksó, buksi)
(nem mindig; nagy, vastag fejű; az ott nincs).
Arany János
139. l. Csikmegyei tájszók közt: gyilán: ölyves állat; olyan t. i., melynek
nyaka más szinű, mint testének egyéb része (örves).
192. l. Csángó népdal: Tuggyák ők megsütni szép font kalácsokat.
(,,Bort megissza magyar ember". No
Brassai bácsi
! a csángó is rossz magyar, nemcsak Vörösmarty ! . .
. )
Brassai Sámuel
243. l. Német szóvégek magyarosítása c. cikkben: „Eper is a német
erdbeer-ből lett". (Mily categoricus bizonyosság! De a szó nem eper, hanem eperj
(Eperjes), mint szeder, szederj, szederjes No, csak
pusztitsuk a nyelvet.)
243. l. a szóvégi l a magyarban mindenhol ly akjában
jelentkezik, ez valószinűleg az illető német nyelvjárás l-jének valami sajátos kiejtésén
Éıltaâszik (és nem azon, hogy a magyar jobban szereti az ly képzót, mint az l-t?).
256. l.
SZARVAS G.
szerint: „kudarc
szavunk nem egyéb, mint a német kurc szónak a másolata" (Nem hiszem. Akkor a
kuvasz = kusz.)
Szarvas Gábor
89. l. népmesében: a lakodalom fojt vóna, fojdogálna a bor (
Szarvas
az effélét latinismusnak mondja.)
Szarvas Gábor
187. l. Tájszóknál: békó, a mivel a lovakat kipányvázzák (nem igaz),
bányagodor: rucacsúsztató (hát ez mi?), eszkábál: fúr, fara (nem
igaz), gomolya: juhsavó (ez sem igaz), a közlő nevéhez
(Goldstein Vilmos): (tanuljon még többet
magyarul).
211. l. Mutatványok egy Antibarbarus-ból: Németes
a fölszólitó inf.: fölkelni! (Tagadom! magyar nép is használja: No fiúk, mozogni!
dolgozni! mindjárt eső lesz.) V. ö. a Tengeri
hántás-ban is: nagy a rakás, mozogni!
249. l.
SZARVAS G.
A Nyelvőr és a szépirodalom c. cikkében Szarvas Gábor
Gyulai
val vitatkozva, azt írja: . ha én keményen
kikelek valamely út rosszasága ellen, vétket követek el vele, ha járok azon az úton,
mikor a szükség kényszerült rá?“ (Ez igen kényelmes. Tehát a költő, műfordító,
szóval olyan iró, kinek az egész nyelv gazdagságára szilksége van, az ne merje
használni az Önök által rossznak bélyegzett szót: de Önök, kiknek a nyelvből, néhány
technicus terminuson kivűl, alig szükséges valami, Önök használhatják, a mint
tetszik: praesente medico, nihil nocet.)
Gyulai Pál
253. l. kölcsönvételnek ki nem mutathatók, de nem is magyarázhatók: senye v.
sunya (fenyét! hát ezt is szeretnék kiküszöbölni).
257. l. Eredeti s magyarázható -nc végű szavunk csak három van: fürgenc,
virgonc, lafanc. Ezek úgy magyarázhatók, hogy volt egy fürgenszeni,
virgonszani igénk. (,,hol volt, hol nem volt").
269. l. vízi liliom, nem vízliliom. de zsebóra, zsebkendő.
(Ha nagyon szorítjuk, ez is germanismus.)
313. l. Műszó-kritika: Az is érdekes, hogy a szólam helyett szólásmódot, az
ütem h. ütést ajánlanak a revisorok
(enyim).
343. l. Halász Ignác az -ály, -ély képzőről: A
lapálynak nem a lap főnév, hanem egy lap- ige
az alapja, melynek jelentése „kiterjedni” lehetett. (Szabad így?)
343. l. A vigályos a vigik igével hozhatjuk kapcsolatba. (Egy másik
a
Nyelvőr
ben világos-nak bizonyította, ez arról nem tud
semmit.)
254. l.
P. THEWREWK EMIL
irja:
i-s melléknév akármilyen alakú helynévből válhatik: Ács-i, Almás-i . . . de
személy- és családnevekből nem. (Sőt, mint helynév, i-vel
képződik személy- stb. nevektől az efféle: Péteri, Jánosi, Püspöki, Papi stb.
Kovácsi. Azért nem kell ezek mellé más i, ha melléknevekké lesznek is, Nem püspöki-i
lakos, csak püspöki.)
Ponori Thewrewk Emil
383. l. Helynevek közt: Harasztlábja, Harmadláb. (Antibarbarus
azt hiszi, hogy a „hegy lábja" németes, mert németül is Fuss des Berges,
Tanácsolja, hogy kerülni kell.)
410. l. a „foszlány”, „mozogány“ szavak mellett, mely utóbbit nem a mozog igétől, hanem a
szláv mozg : mark, kraft szóból származtatja: (Mozgolánynak csüfoltak
Szalontá
n egy magas termetű – a mellett
igen ideges, mozgékony szabót. Fiain is rajta veszett, kik a mozgékonyság mellett
aprók is voltak.)
Nagyszalonta
413. l. ,,. . az -ány, -ény kivesző félben levő képző, és ma csak mint egy hajdani gazdag
élet maradványát találjuk még (melyet ti rombolni segíttek!)
432. l. Tájszó: csin: a hordó fenekének befelé való hajlása (nem igaz. Az a
berovás, mely a hordó fenekét tartja, s a dongának azon kivül eső része. Letört a
csinja.).
452. l. A kettős birtokviszony kerülését ajánlja író művénél ilyesféle szerkezettel: Zalán futása
Vörösmarty
tól. (Nem ugyan
szabatosan, de széltire beszélünk így: Vörösmarty Mihály
Vörösmarty
„Zalán
futásá
“-ban az Ete és Hajna episodja tetszett nekem. Olvastad
Horváth Mihály ,,Magyarorsz. történeté
"-t ?)
Vörösmarty Mihály
463. l. Szólásmódok: Vajki ember a komám (bajnok ember). (Ez
felkiáltás: Vajh ki! nem: bajnok. Derék ember !)
512. l. Szólásmódok: A körülmények beborútak, mingyá esik az eső. Véghelyi
má nem gyün létre (nem választják meg követnek). (Elfogadott új szók
a népnél! persze bolondul használva.)
485. l. Munkácsi Bernát írja: a csángó
epere alak „jobban megőrizte a német beere alakját”
(mindig !).
556. l. . . a német vogel-ból lett a fogoly madár . . .
(Azt nem láttam eddig még kimutatva sehol, hogy a német a foglyot katechsochen
vogelnek hívná.
Ballagi
legalább
nem tud róla semmit. És kérdem: I. miért rövidítette volna meg a magyar az első
szótagot? Ezt nem teszi más német szóval. 2. Miért mondja épen a „fogoly” szónak
utána rendesen, hogy „madár", ,,fogolymadár“.
Ballagi Mór
556. l.
Munkácsi B.
írja, hogy ,,. .
. az ős, ecs ige alapértelme mosni, tisztogatni; szükségünk van
erre, minthogy csak így tudjuk megérteni az ecset „pinsel“-féle
jelentését. (ergo! csináljuk meg, fogjuk rá ,' akkor aztán származtathatjuk az
Etsch folyamtól, mely bezzeg mos!)
Munkácsi Bernát
66. l.
SZARVAS
cikke számos magyar
szót idegen tőre vezet vissza, – a cikk végére Szarvas Gábor
Arany
: (Jó, hogy mindezeket csak most tudom. Mert ha fiatal
koromban verték volna fejembe, soha sem lett volna belőlem – tót író.)
Arany János
385. l.
MUNKÁCSI
Szláv kölcsönszók c. cikkében: ,,,. . a nyüst .
. . mai nyelvünkben is a legdurvább varga munkáknál alkalmazott fonalat jelent . . "
(ühm ! a nyüstjét!)
Munkácsi Bernát
484. l. (A mit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen/ Meghagya: Bernátok
kótyavetyélik el azt, / Kapkod ürügyhöz ez is, mint a menykőhöz előde, / Hogy, ha mi
bönge maradt, elszlavizálja szegény.)
50. l.
SZARVAS G.
: Értsük meg egymást c. cikkében: ,,. ide csatolják
szerte jól ismert (mi-szerte?) meghatározását: Neologismus
minden oly alkotás vagy használat, a melynek példaképe egyáltalán nincs meg a nyelvben,
vagy ha egykoron megvolt, elevensége a nyelvérzékre nézve megszünt
(tehát felelevenítni nem szabad).
Szarvas Gábor
57. l. ,,. a finn -mä végzetnek épp úgy állhatna szemközt a magyar
-ő, eredetibb -ev, -öv véghang, mint ezekben: kígyó,
velő, ha e finn alakokhoz viszonyítjuk: kaljame és
ytime." (Changez! marche! Meggyőző hasonlóság!)
62. l. Szilasi Móric cikkében: ,,. . .
ellenmondásba jutna a tanár, a kinek hol ilyen, hol meg amolyan theoriákkal kellene
előállania." (Ez már ok! egy kapta kell!)
367. l. JOANNOVICS GYÖRGY azt írja, oktat ige nem
jár helyesen tárgyesettel, de a tanít igen, pl. földrajzot tanít.
Arany
t idézi (Felhők, 106. l.): Kemencének (t.i. lenni) tanítják az
eget.) A lapszélen:
Arany János
368. l. „Van
Arany
nál dativusos
szerkezet is. (Arany János
Arist
. A madarak. 178. l.): Akarsz tanítni hát – – – könnyű kart/ A szárnyasok
kekropsi nemzetének? (= Comoediát szerezni és betanltni nekik. Tanítottam már száz
meg száz diáknak magyar nyelvet, de az illyesmi nem látszott előttem különösnek
!)
Aristophanés