Arany László: Előszó

Arany János

prózai munkáinak első gyűjteményes összeállítása nem az ő saját kezdeményéből történt. Csengery Antal beszélte rá, aki, mint a magy. tud. akadémia másodelnöke, az akadémia „könyvkiadó vállalatát” megindította s nagyon lelkén viselte, igyekezvén minél gazdagabbá és változatosabbá tenni.

Így jelent meg 1879-ben, az akadémia kiadásában,

Arany

Arany János

Prózai dolgozatai-nak első gyűjteménye. Akkor, egyelőre, az volt vele a cél, hogy az akadémia könyvkiadó vállalatának szokott alakjában egy kötetet betöltsön. A gyüjtemény tehát egyáltalán nem akart teljes lenni, s a bevett dolgozatok, különösen a bírálatok megválasztásánál, azok irodalmi értékén kívül, egyéb okoknak is befolyásuk volt. Akkor még életben levő szerzők műveiről írt bírálatokat, egynek kivételével, mely csaknem föltétlenül elismerő, atyám e kötetbe fölvenni nem engedett.

Összes művei sajtó alá rendezésekor sem akarta bővíteni e gyűjteményt; változatlanul, az első kiadás szerint jelent meg ott is.

Mindazt, ami prózai dolgozatai közül az első kiadásból kimaradt, a jelen kötetben veszi az olvasó.

Nagyobb részök a Szépirodalmi Figyelő-ben közlött bírálatokból s a Koszoru-ban megjelent kisebb dolgozataiból áll.

Van azonban néhány oly közlemény is – részben töredékesek – amelyek a jelen kiadásban látnak először világot.

Ilyenek: A népdal az irodalomban és Népiességünk a költészetben című tanulmányok, mely , úgy látszik, felolvasásra voltak szánva az akadémiába vagy a Kisfaludy-társaságba; de az előbbinek csak bevezető része és első fejezete készült el, az utóbbiból pedig a hátrahagyott kéziratok között a compositió egyszerű vázlatánál egyebet nem találtam.

Ilyen azon nyelvészi kísérlet, mely az é-t í-re váltó tájejtés sajátságainak vizsgálatával foglalkozik, s mely, a kézirat vonásaiból télve, az e őbbieknél régebben, talán a nagykőrösi évek elején készülhetett.

Ilyen a Zandirham eposz bírálata, a Zrínyi és Tasso-ról írt tanulmány eddig meg nem jelent részei és még néhány eddi kiadatlan apróság a szerkesztőségi évek idejéből; ez utóbbiak talán szintén egy-egy tervben maradt értekezés töredékei.

A nyelvészeti apróságok egy része szintén a Figyelő és Koszoru idejéből való, nagyobb részök azonban az utolsó években, többnyire a Nyelvőr olvasgatása közben szülemlett. Atyám a Nyelvőrt keletkezése óta a legélénkebb figyelemmel kísérte; gyakran helyeselte fejtegetéseit, olykor boszankodott reá, kivált az olyan cikkekért, melyek a nyelv költői használatát túlságosan meg akarták ,,rendszabályozni'', és az olyan szószármaztatásokért, melyek talán igen is nagy készséggel igyekeztek valamely magyar szót német, szláv vagy latin eredetűnek bizonyítani; de ha boszankodott is, füzeteit olvasta szorgalmasan, és tele írta széljegyzetekkel. E jegyzetek egy részét 1878-ban átadta a Nyelvőr szerkesztőjéneã: hogy vegye hasznát ahogy tudja; ezeket a szerkesztő (kinek elve névtelen cikkeket nem közölni) maga által választott

Szalontai J.

Arany János

álnév alatt folyóirata VII., VIII. és IX. köteteiben tette közzé, onnan vettem át e gyűjteménybe. Ezeknek mintegy folytatása a Tücsök és Bogár című (eddig meg nem jelent) apróság, melyet atyám élete utolsó éveinek szembetegség által szerzett otiuma alatt jegyezgetett össze, időtöltésül, épen úgy, amint a rögtönzött versikék, rébuszok, zeneszerzemények stb. keletkeztek. Mintha az édes anyanyelv géniusza, kit egész életén át híven és kegyelettel igyekezett szolgálni, egyesült volna a költészet és zene múzsájával, hogy aggság és kór által tétlenségre kárhoztatott napjaiban foglalkozást és időtöltést adjanak neki.

A Nyelvőrt, legalább kisebb terjedelmű cikkeit, szembaja dacára mindvégig örömmel megnézegette, még akkor is, mikor hónapok óta már semmit, napi lapokat sem olvashatott. Még az 1882. évi szeptemberi füzetben is vannak jegyzetei. Meg vagyok győződve, hogy érdemes orthologusaink, akik egyszer-máskor magok is szívesen mulatnak a mások rovására, elértik a tréfát, s a Tücsök és Bogár egy-egy ártatlan paródiáját nem veszik zokon.

A Zrínyi és Tasso tanulmány töredékeit talán szívesen látják e kötetben az aesthetika mivelői. Bár e töredékek egy része csak kivonatos jegyzet alakját viseli, e kivonatok is határozott céllal, a klassikai eposz architektonikájának tanulmányozása közben készültek. Úgy hiszem, a szakember az egyéni felfogást is föl fogja bennük lelni. Szerzőjök annyit foglalkozott az eposz szerkezetének tanulmányozásával, elméletben és gyakorlatban, mint kevesen. Ha valaki az ő nyomain tovább akarna indulni, úttörő munkájában talán e kidolgozatlan jegyzetek is segítségére lehetnének.

A Nép barátja számára 1848-ban írt népies politikai cikkekből csak azért vettem föl egy párt, hogy mutatványul szolgáljanak, mint fogta föl szerzőjök a feladatát, mikor a népre a közügy érdekében akart hatni. Végre egypár beszélytöredéket a szerkesztőségi évek iratcsomagaiból, mint mulatságos curiosumot, talán szintén szívesen vesz – ha más nem – legalább a biograph.

Budapesten, 1888. március.