SARKADVÁR
Regény. Irta Paulikovics Lajos.
Pest
, 1861, Boldini kõnyvnyomdája
Budapest
Sarkad mezőváros Biharmegye délnyugati szögében. Vára az
erdélyi fejedelmek,
Bethlen
,
Rákóczi korában jelentékeny határ-erőség,
valamint szomszédja Bethlen Gábor
Szalonta
is. Azelőtti sorsáról
keveset tudhatunk. E Nagyszalonta
Sarkadvár
az, hol szerzőnk regénye
játszik; Sarkady Ilona, a várúrnő, hősnéje az elbeszélésnek, hőse pedig Géza, az utolsó
árpádvérü herceg, a századokkal előbb szent földre bújdosott Gézának (költött) ivadéka.
Idő, János király kora. – Ismertetésül álljon itt a regény vázlata, a mint azt egyik
személy, Sarkady Farkas, elbeszéli Zápolyának:
Sarkad
„A boldogúlt Sarkady Benedek, mint mondják, életében fukar, kincsvágyó és fosztogató
ember volt ; végórájában a lélekismeret furdalásaitól gyötörtetve, rneghagyá leányának,
hogy halála után rögtön a sz. sírhoz zarándokoljon, lelkének kétséges üdveért imádkozni.
Ilona híven teljesíté e hagyományt; de az apostolok hazájában a végzet intéséből az
Árpádok ivadékával, a századoktól Emmanaeusban sínylő család utolsó hercegével
találkozott, kit önveszedelmére, visszahivott hazájába, s magasztos szerelmi viszony
fejlődött ki a két nemes szív között; de Sarkad arany
paradicsomában nem sokára megjelent a sátáni kígyó Szalontay Alfréd képében; s lerombolt
zárdát és várat, és a jegyesek boldogságát; becsületszava ellenére. Géza herceget
láncokra akarta veretni ; de a büszke ifjú, hogy kikerülje a gyalázatot, méregitalt kért
arája kezéből; és Ilona mély gyászba burkolózva, fenséges lélekerővel, mondhatnók,
kegyetlen hidegvérrel nyujtá e socratesi italt, s a királyi temetés után eltünt; és hogy
Szalontay üldözését kikerűlje, ruháját a Kőrösbe veté, mintha a folyóba ugrott volna,
maga e titkos kis kunyhóba rejtezett, hol én, miután Sarkad
várát visszafoglalám, csak hosszas keresés után találtam fel, szívem határtalan örömére
s boldogságára; itt él ő egyedül csak volt jobbágyainak javára. Az egész vidékből egy
patriarchalis kis köztársaságot alkotott, melynek jótékony anyja ő; egy áldást özönlő
égi angyal, egy örök nap ő, mely soha nem száll nyugodni; de folytonosan hinti szerető
sugárait a szenvedő emberiségre, az egész láthatáron a boldogság hajnala ragyog, kivéve
Ilonát, a legjobb anyát, kinek keblében hihetőleg zordon éj s gyászos bánat borong.”
Hasonló ünnepélyes, fellengző hangon foly az egész elbeszélés, melyben a hazáérti
lelkesűltség kitünő szerepet játszik. Lehető irodalmi becsén kívül egy sokak előtt
tudvalevő körülmény is ajánlja e művet az olvasók részvételébe.
n
– Boldini nyomdája elég szerény papiron állítá
ki.Jegyzet – A
,,tudvalévő körülmény", mely a könyvet ajánlja, alighanem Almásy Kálmánné Wenkheim Mária grófnőnek – akinek, mint ,,Sarkad örökösnőjének“ ajánlva van a regény – valamely
jótékonysági kezdeményezésével függ össze; ezt a főrangú asszonyt ugyanis mint a
vidék jótékonysági mozgalmainak kezdeményezőjét emlegetik a
lexikonok.
n
Ára följegyezve nincs.
Jegyzet –
A.
mindi nagy
sulyt vetett a könyvek külsejére, képeire, nyomására (lásd pl. Oláh Károly költeményeiről s az Almási Balogh Tihamér elbeszéléseiről szóló birálatokat); mindez
Arany János
Paulikovits
könyvében
hihetetlenül gyatra s már az ajánlásban is kiáltó sajtóhibák
dísztelenkednek.Paulikovits Lajos