Előrajz

Midőn ez új folyóirat a magyar szépirodalom többi képviselői között megjelenik: oly tért szándékozik elfoglalni, mely nálunk ez idő szerént betöltve nincs.

Tekintve az élénk mozgalmat, mely költészetünk mindkét – folyó és kötött – alakú terményei körűl mutatkozik: nem lehet nem örvendeznünk e jelenségen. A lapirodalom terjedése kedvező mértékét nyújtja egyfelől az olvasó közönség gyarapodtának, bizonyítván, hogy mindegyre növekszik azok száma, kik a szellemi táplálkozás szükségét érzik; másfelől új meg új írói nevek feltűnése arról tanúskodik, hogy szépre, jóra törekvő ifjaink – talán egyéb munkatér hiányában is – növekedő buzgalommal sereglenek a hazai költészet zászlói alá. De a figyelmes szemlélő azt is veheti észre, sőt nem ıitkán a közönségből is hallatszik panasz, hogy e szétáradó terjeszkedés nem áll a mélységgel kellő arányban. Rendűlt vízszínhez látszik hasonlítani, melynek gyűrűi, minél nagyobb kört fognak be, annál sekélyebb hullámot vetnek.

A létező folyóiratok közt egyet sem tudunk, mely feladatául tűzte volna szépirodalmi törekvéseinket folytonos figyelemmel kisérni. Könyv, könyv után jelenik meg, nevek tűnnek föl és el, a nélkül hogy valaki fáradságot venne amazok becsét, ezek értékét csak egy szóval is méltánylani; kivéve néhol egy banalis ajánlatot, mely mi különbséget sem tesz a műremek s a hivatlan együgyűség első gagyogása közt. Ez nem maradhat így: művelt irodalomban nem szabad így lennie. Józan, méltányos, körűlményeinket ildomosan számbavevő bírálat szüksége elútasíthatlan. Írók és közönség érdeke egyaránt kívánja ezt. Az érdemnek koszorú, a tehetségnek buzdltás, a lelketlen kontárságnak visszariasztás kell. S a közönség méltán megvárja az irodalomtól, hogy ez maga tájékozza őt világra bocsátott szüleményei iránt.

E kiáltó szükség az, melyen a Szépirodalmi Figyelő, erejéhez képest segíteni, elszánta magát. Gondjai nagy részétáldozza a megjelenő művek ismertetésére. Ez két külön rovatban történik. Elébb minden művet, nyomban a megjelenés után, rövid jellemzéssel mutat be a közönségnek; azután az egy vagy más tekintetben figyelmet gerjesztőkről tüzetesebb bírálatot ad. Egy külön rovatban a külföldi szépirodalom jelesebb tüneményeit fogja bemutatni, kisérve saját, vagy a külföldi tekintélyesb műbírák észrevételeivel.

De ez nem meríti ki programmját. A műérzék fölgerjesztése, ápolása, kifejtése levén a cél, hová a lap irányoz, elméleti tájékozásoknak is helyt ad az Aesthetika körében. Mindaz, mi a széptan, szépműtan, műtörténet országába esik, tárgya lehet fejtegetésinek. Ez által főleg a készülő s kezdő írókra szándéka hatni, hogy elvégre kihatoljunk az öntudat nélküli naturalismusból.

Óhajtja ezen kívül hazánk tehetségesb íróit egy díszes koszorúba gyűjteni. Költői műveket, (verselt és folyó beszédben), mint más szépirodalmi lapok, rendesen közöl. Sőt e részben, a mennyire lehet és tere engedi, a szokottnál nagyobb változatosságra törekszik. Semmi ága a költői productiónak nincsen kizárva, föltévén, hogy megfelel a művészet igényeinek, és hogy a darab nem igen hosszú. Komoly és víg, pathosz és humor egyaránt édes gyermekei a múzsának; s mi a komolyságot lapunk irányába, nem a közlendő művek unalmas egyhangúságába helyezzük.

És itt szabad legyen írótársaimat, – azokat is, kikhez magán soraim el nem jutottak – csatlakozásra szólítanom fel. Az ő becses közreműködésök tehet engem képessé, hogy szándékomat valósítsam. Óhajtásom az, hogy e lap irányadóvá s ınintegy irodalmi központtá nője ki magát. Nem a lap anyagi, – hanem az irodalom szellemi javáért óhajtom ezt. Ha ők engem oly művekkel támogatnak, melyeket példányul lehessen mintegy a serdülő nemzedék elé tartani: elérve lesz célom, mely az irodalomé egyszersmind. S e szellemi versenyből ifjabb pályatársaim, a jövő reményei, sincsenek kizárva. Nem a régit az új ellenében, hanem az örök szépet az idő gyarlósági ellenében, akarjuk képviselni.

Még egyet. Lapunk szépirodalmi, de nem divatlap. Képeket s egyéb műmellékletet nem igérhetünk, legalább egyelőre. Nem, mintha kifogásunk vohıa a képek ellen ; sőt elismerjük, hogy a szépérzet kifejtésére üdvös szolgálatot tesznek, kivált oly országban mint a mienk, hol oly gyéren találkozni a képző művészetek eredeti alkotásaival. De mi lapunk tartalmára óhajtjuk irányozni a figyelmet. Nem hisszük, mit a magyar közönségről itt-ott hallani, hogy ez csupán műmellékletekért pártfogolja lapjainkat.

Álljon itt végül a rövid előrajz, mikép azt eleve néhány sorban összeállítottuk:

Célja a lapnak a magyar szépirodalom (műpróza és költészet) aesthetikai fejlődését előmozdítarıi. Eszközli e célt

I. Elméletileg: széptani értekezések, hosszabb, rövidebb tájékozások, fejtegetések által.

II. Gyakorlatilag: I. Szépirodalmi (prózai és verses) dolgozatok közlése által. 2. Szépirodalmi, úgy hazai, mint külföldi termékek egyszerű, vagy bírálatos ismertetése által. 3. Bármely irodalmi jelenség méltatása által, a mennyiben az aesthesis körébe esik. 4. Az által, hogy a hazai irodalmi, főleg szépirodahni intézetek – minő a Kisfaludy-társaság – működését folytonos figyelemmel kisérendi; valamint a költészettel rokon művészetekre is alkalmilag kiterjeszkedik. 5. Céljaira, hamikor szükségesnek látja, a képző és hangzó művészetek segélyét is igénybe veszi. 6. Rövid napi híreket közöl a bel- és külföldi társas élet, de leginkább az irodalom ég, művészet köréből.

AJOM11

Megjegyzések: