AJOM11

  Elhagyott ismét egy igen kedves emberünk, a kivel együtt lenni öröm volt. Minden mozdulatának, szelid szemeinek s egész lelkének ifjúi elevensége, az a gyermeki kedély és érdeklődés minden ügyünk s kivált irodalmunk iránt, alig engedék elhinnünk, hogy egy hetven éven túl levő agg áll előttünk s ereszkedik le hozzánk azon baráti bizalommal, mintha régi s egykorú ismerősei volnánk. Meglepetve tekinténk az életet sugárzó szemekre, midőn előhozta, hogy már az írást s olvasást meg nem bírják. A mint karszékében ült, alig tudjuk vala, hogy ez azon Szemere Pál , kit még ifjú korában az én Palim-nak írt, s kit már kiskorunkban a legöregebb irodalmi férfiaink sorában értünk, ha változatos társalgása közben, mellesleg oly oldalról nem emlegeti néha t, t, t, mint csak a legközelebbi ismerős s legavatottabb jó barát teheti. Még az öregek azon korukkal való kérkedését sem tapasztaltuk benne, melyet majd minden öregben látunk Nestor óta. Pedig maga is el-elmondhatja vala nekünk ezen aggastyánával: ,,különb embereket értem már a földön nálatok; mert sohasem láttam oly bajnokokat s tudom nem is fogok látni, a minő , Kis János s az én kedves barátom volt, a kik oly hatalmas férfiak voltak s oly hatalmas férfiak módjára küzdöttenek, a kikkel együtt küzdöttem magam is, és a kik hallgatták szavaimra.“ Ő több volt Nestornál, ki csak a harmadik emberöltőt érte. már a negyedik-ötödik irodalmi generátióban élt. 1802-ben volt ő ifjú költő s 1806-ban, huszonegy éves korában, Irodalmi zsengék-et ad ki, midőn a hat éves t atyja alig kezdé az abc-re tanítni s ölben hordott kisded volt; 1811-ben a sonettjeivel, – ezen akkor nálunk egész új lyrai formában – jelennek meg sonettjei. A nála öt évvel ifjabb s később fellépett vel nemsokára a legszívesebb irodalmi és személyes barátságot kötötte. Nagy része volt azon polemiákban, melyek az irodalmi nyelv reformját s az ízlést diadalra segíték; a magyar journalistika ezen csecsemőkorában fáradozott annak megszilárdításán; eredeti és fordított művek által gyakorlatilag is sikerrel szolgált táborában, melynek sokszor nyerte ki tapsait, s sokszor adott rögtön elfogadott új szavakat. Elhiszi-e az újabb nemzedék, hogy nem ó szavak: a gyár, irodalom, ipar, regény, jellem, botrány, divat, ábránd, melyek annyira nélkülözhetlenek, - s melyek lételét

Szemeré

Szemere Pál

nek köszöni a nemzeti nyelv? - A - korszaka után megérte a - korát, melyben nem kevésbbé tevékeny részt vett, mint az öreg irodalmi párt egyik szószólója a hevesen támadó fiatalság ellen, hogy később ismét kezet fogjon val az Athenaeum korában. Részt vett a Kisfaludy-társaságban mindjárt keletkezte után. Látta közeledni, első üdvözlé, megérte és túlélte korát. Irodalmunkat újjászületésétől kezdve a legnagyobb részvéttel, s míg bírta, munkás részvéttel kísérte, s egész lélekkel osztozott annyi szép diadal örömeiben: , , Kisfaludy Sándor, ; majd , , s az ifjabb , végre s egy-két kortársa: - mind ez nagy lelki örömmel tölté el őt, ki még csekélyebb diadaloknak is teljes szívéből tudott örülni. Színészetünket úgy szólván a nemlétből látta előteremni s fiatal lelkesedéssel üdvözli hoz írt versében, hogy később megérje e művészet állandósítását hazánkban. Ő maga is részese volt talán azon, csak a hazafiak tünődő lelkében élő terveknek, melyek`egy magyar Akadémia fölállítása körül oly sokáig meddők maradtak; de megérte, hogy 1828-ban maga legyen a már valóságggá lett intézet alaprajzának egyik készítője és 1831-ben rendes tagja; meg- érte végre azon diadalt, melyet a hazai tudományosság érdeke oly fényesen ült meg közelebbről ezen intézet átalános támogatásában. Ennyi lelki öröm tette örökre ifjúvá ezen szívben-lélekben buzgó öreget ! - Született 1785-ben febr. 19-ikén Pécelen s kimúlt Pécelen 1861-ben március 14-ikén, 78-ik évében járva. Munkálkodása emlékét már régóta az irodalom-történet által látta biztosítva; de hogy szíve buzgalmát se vigye magával a sírba, hanem annak hosszú élete még hosszabbra nyúljék, összes vagyonát, hallomás szerint, a pesti reformált tanintézetnek s irodalmi célokra hagyományozta. Temetésén, mely március 16-ikán történt, a régi barátok közűl, kiket majd mind maga kísért egyenkint az örök nyugalomra, alig egy lehet vala jelen ; de az érdemdús élet után teljes részvéttel kisérte őt oda lélekben minden valódi hazafi. Áldás emlékezetére!