Barrett Browning Eliza

Firenze

ben – oly töredékeny egészségű élet után, hogy csuda volt eddig nyujtása is – a legnagyobb angol nőköltő, milyen valaha létezett. E ,,legnagyobb” epithetont nem a közvetlen fájdalom sajtolja ki, hanem bíráló összevetés mindazokkal, kik

Anna, Winchelsea

Finch, Anne

grófné ideje óta – oly nevek alatt, mint Baillie Johanna és Hemans Felicia – megmutatták a brit szigeteknek, hogy a géniusz nincs kötve nemhez; bárminő saját szín- és alakbeli módosulással jelenjen az meg, a szerint, amint a forma, melybe öntve van, izmos vagy finom, egy

Dante

Dante Alighieri

vagy egy Corinna testalkata.

n

Jegyzet – Anna, Winchelsea grófné ideje óta:

Anne Finch W.

Finch, Anne

(1661–1720) angol költőnő;

Pope

Pope, Alexander

baráti köréhez tartozott; többnyire alkalmi verseket írt s némely könnyed szellemes verse közkedveltté lett.

n

Jegyzet –

Baillie Johanna

Baillie, Joanne

(1762– 1851) skót földről származó, Londonban élő romantikus költőnő, aki versei mellett drámákat is írt. A maga korában, nem utolsósorban

W. Scott

Scott, Walter

hatására, túlbecsülték s az irodalmi életben nagy szerepet játszott.

n

Jegyzet –

Hemans Felicia Dorothea

Hemans, Felicia Dorothea

(1793– 1835) angol költőnő, ki versek mellett prózát is, főképp meséket írt, de érzelgőssége következtében kevés irodalmi értéket hagyott hátra.

n

Jegyzet – egy

Dante

Dante Alighieri

vagy egy Corinna testalkata: ez az utalás, ellentét vagy párhuzam nem egészen világos jelentésű; Corinna, nyilván,

Mme de Staël

de Stael, Germaine

híres regényének, a Corinne on l'Italie-nak (1807) hősnője.

S hogy a géniusznak nincs külső ösztönre szüksége bölcsejében, vagy kisleány, kisfiú évei alatt, azt hisszük, nem csekély mértékben világosítja e tehetséges nő életrajza.

Barrett Browning Erzsébet

Barett-Browning, Elizabeth

egy középkorú, vagyonos kereskedő leánya volt, ki, mint dissenter, nem nagy rokonszenvvel viseltetett a képzelmi irányú nevelés iránt.

n

Jegyzet – dissenter: máshitű, szakadár, azaz nem a hivatalos anglikán egyház tagja.

– De eleitől fogva kellett valami delejes, eredeti varázsnak mutatkozni a leány körül, – miután saját vallomásai és zsenge kísérletei tanusítják, hogy már akkor körébe vonta az eleven felfogású, szíves rokonszenvű egyéneket, mint atyjafia

Kenyon János

Kenyon, John

(kinek emléke annyi irodalomszerető férfi és nő előtt kedves) a világtalan görög tudós,

Burgess

Burgess, Thomas

(kinek ajánlotta „Ciprusi bor” című költeményét) és mások, kik elősegiték értelmi táplálkozását, gyarapodtát, – jóval előbb, mint a közönség csak egy rímét, egy szavát ismerte volna, még azon korban, midőn más, szellemtelenebb de folyékonyabb nők viselték a koszorút, mint megannyi újkorbeli Múzsa.

n

Jegyzet – atyjafia

Kenyon János

Kenyon, John

:

John K

Kenyon, John

(?– ?) a költőnő apjának barátja; jómódú, irodalmi körökben járatos ember, akinek első irodalmi ismeretségei nagyobb részét köszönhette a költőnő ( The Cambridge History of English Literature. Cambridge 1922. XIII. köt. 69–72. l.).

n

Jegyzet – Burgess, Thomas (1756–1837) Salisbury anglikán püspöke; tudós is, aki

Hollandiá

Hollandia

ban s

Németország

ban is tanult; írókat és irodalmi társaságokat is pártfogolt s az utóbbiak közül maga is többnek elnöke.

Nevelése, mondani, szigorú, testalkata kényesnél kényesebb vala, – mindazáltal a leány jó sok ismeretre s merész eszmére tudott szert tenni, – magasztos képzelem szárnyaira bíıt emelkedni csupán ösztöne által, mely dacolni látszott körülménnyel, fizikai erőtlenséggel, társadalmi szűkkörű tapasztalással. – Szerzői pályára lépte nem holmi „Dal egy rózsához" kiadása volt, nem másodkézbeli reminiszcencia másutt jobban ecsetelt szcénákra,érzelmekre, hanem egy „Esszé az elméről“ s Aeschylus „Prometheus"-ának fordítása.

n

Jegyzet – ,,Dal egy rózsához“: nem találtuk meg, mily műre vonatkozik ez az utalás.

n

Jegyzet – „Esszé az elméről": An Essay On Mind (1826).

Ez utóbbi, miután megjelent, oly kevéssé elégítette ki a fordítót, hogy midőn második kiadásra szólíták fel, egészen újra fordította a görög tragédiát.

E kísérletekből kevés szivárgott a nagy közönség közé, egészen 1836-ig, midőn az ,,Uj havi tárban” (New Monthly Magazine) név nélkül megjelent költeménye: „The Romaunt of Margret" (Margit románca) meglepte a költészet minden igazi olvasóját merész és mély eredetisége által és soknak oly erővel tapadt emlékezetébe, hogy türelmetlenül puhatolták, miféle idegen az, ki ily valódi ráadással tetézte gyönyörüket. Nemsokára ugyanazon látatlan kéz új adománnyal, új költeményekkel kedveskedett – melyek talán nem tökélyesek (mint nem tökélyes a csiszolatlan gyémánt). Sok ebből az Athenaeumban jelent meg; mindegyiken rajta levén gyémántujsága, szépsége, s benne a költői ér, mely nagyon megkülönbözteti amaz édeskés versek halmazától, melyeket kellemes tárgyakról irkál valaki, vagy senki. – Ez első két siker alkalmával nem volt jelentve név. Majd elszórt lírai költeményei összegyűjtve láttak világot, s ezek élén egy szent dráma: „A Seraphim”, nem kevesebb költői ambícióval, mint ha a szerző tanuja lett volna „Krisztus fölfeszítésének“ egy, tisztelettől majd lesujtott, majd felmagasztalt angyal álmezébe rejtőzve.

n

Jegyzet – egy szent dráma: ,,A Seraphim“: The Seraphim and Other Poems (1838).

Ekkor jött tudomásra Miss

Barrett

Barrett-Browning, Elizabeth

neve, valamint az is, hogy évek óta egy besötétített szobában lakik, – lassú halálra kárhoztatva – úgy gondolták – s mint olyan megfosztva minden cselekvő részvételtől a társas vagy irodalmi világban. De költeményei akaratja ellen is feltörték a sötét szoba ajtaját. Régi barátjai természetesen ott sem hiányzottak körüle ; de most idegenek is írtak neki, s így lassan érintkezésbe vonták az írói világ színével-javával. Levelei époly jelesek, mint költeményei – tele nemes eszmékkel, finom célzásokkal, tömött képzelemmel – sehol nem anyagiak, mégis mindíg nőiek– csaknem páratlanok a női levelek irodalmában.

Egy másik versgyüjtemény élén „A száműzés drámája", melyben

Milton

Milton, John

terére lép, de költői lábakkal, nem sokkal azelőtt jött ki s még jobban emelte őt a közönség becsülésében, midőn híre futa, hogy a sötét szoba lakója felkelt ágyából s férjhez ment egy költőhöz, kilépett a nagyvilágba – s Olaszországba települt.

n

Jegyzet – „A száműzés drámája“: The Drama of Exile.

– A mohóságot, mellyel hosszú börtönéből e gyönyörű új világ s élet karjaiba veté magát, – az eltökélést, mellyel e szép hont szíve s reményei hazájául fogadta, mutatja, következett költeménye: „Casa Guidi ablakai", egy szenvedélyes elmélkedés az ottan 1848-ban történtek felett.

n

Jegyzet – „Casa Guidi ablakai“, egy szenvedélyes elmékedés: Casa Guidi Windows-ban (1851) az olasz liberális szabadságmozgalınak mellett szólt s a Vatikán hatalma ellen.

Minden, amit látott, élv vala neki, hozzákapott minden elérhetőhöz, csaknem mint a kalitkából szabadult madár ; – a boldogság mély, lelkesült érzelmében erős hittel az egyetemes jóságban s haladásban, melyet semmi nem gátolhat, nem is hátráltathat. Meglehet e szerint, sőt természetes, hogy nem sok tekintettel volt ama közepes világ iránt, mely sem gazdag, sem szegény, sem csupa genie-ből, sem csupán ostoba teremtményekből áll, melynek örökké megvannak reményei, félelmei, kötelessegei, s mely érdemli rokonszenvünket, ha még egyszer oly festőietlen volna is, – s e föl-semvevés, prófétai hivatása némi érzelmével vegyülve tört ki „Aurora Leigh" című munkájában, e különös, fellengő egyenetlen, prózai költőiregényben (rímtelen jambusban írva,hosszabb, mint az epikai Elveszett paradicsom) , melyet aki egyszer fölvesz, le nem teszi végig, akármint bosszankodik, akármint irtózik a Britomart páncéljában neme dicsőségéért harcoló nőtől; ki mindig jól harcol, ha nem mindig okosan is.– E jeles műtermék hatása – mert jeles az, bármely zászló alól vizsgáljuk is – példa és előzmény nélkül áll a női költészet évlapjaiban.

Browningné

Barrett-Browning, Elizabeth

asszony utolsó munkája: „Költemények a Kongresszus előtt" eléggé meg volt vitatva.

n

Jegyzet – ,,Költemények a Kongresszus előtt" eléggé meg volt vitatva: nyilván az Athenaeum lapjain. Ez a mű (Poems before Congres. 1860.) III. Napóleon itáliai politikájával volt kapcsolatban; a költőnő híve volt annak.

Emléke, ezen versek által, se él, se hal. Mi sem tehetjük, hogy ily eredeti, ily igaz, ily dúsan megáldott tehetség elvesztésének első perceiben újra vonalhúzót és mérónat alkalmazzunk munkáira, művészeti szempontból. Elég legyen ismétlenünk, hogy nem írt még nő, mióta nők verset írnak, ami azokat erőre, képzelemre, sokféle ismeretre nézve csak meg is közelítené.

Ha szemre nem meglepő szép, de nyájas, nem tolakodó magaviseletű vala, s az egészség, szépség hiányát báj pótolta benne. Soha oly gazdag értelmiséggel s költői képzelettel felruházott nő nem lépett föl kevesebb követeléssel a társaságban. Nézeteiben merész, teóriák elfogadásában könnyenhivő, pártja mellett nem kevéssé makacs volt, – a leghívebb barát, a legszeretőbb emberi lény az összes emberiség irányában. Szelleme bátorsága, ismeretei bősége, költői művészetének hatalma most már az egész világ tulajdona, s ezeket munkái részben feltüntetik. Hanem azok, kiket szeretett, kiket elhagyott, méginkább fogják emlegetni (egész éltük folytán) női kelleméről, szendeségéről, mint rendkívüli és merész géniuszáról.

Az Athenaeum után.

AJOM11

Megjegyzések: