Utazási emlékek

Irta Ormós Zsigmond. I., II., III. kötet. Pest. Pfeifer bizománya. 1860–61.

Utazási irodalmunk a múlt év vége óta aránylag nevezetes gyarapodásnak örvend. Gróf

Vass Ádámné Kénosi Sándor Berta

,,Uti képei",

Jámbor Pál

,,Párisi emlékei", Zombori Gedő „Utirajzai", Rosthy Pál díszes kiállítású, de ép azért a kevésbbé vagyonos közönségnek hozzá nem igen férhető ,,Dél-amerikai útazása” részben a lehanyatlott, főleg azonban a jelen év hozományai; és most is még kettő van folyamatban: Orbán Balázs ,,Útazása keleten" és a föncímzett „Útazási emlékek" Ormós Zsigmondtól. Valóban, ha irodalmunk arányait tekintjük, nem mondhatjuk, hogy az útazási ág nincsen eléggé képviselve.

n

Jegyzet – Gróf

Vass Ádamné

Vass Ádámné Kénosi Sándor Berta

„Uti képei":

Wass Ádamné Kénosi Sándor Berta

Vass Ádámné Kénosi Sándor Berta

(1834–?), az Erdély, főként Kolozsvár művelődési életében ekkor szerepet vivő arisztokrata család tagja, előbb folyóiratokban tett közzé útirajzai közül, pl. a Hölgyfutárban, majd, 1859-ben s 1864-ben Kolozsvárt könyv alakban is megjelentette őket.

n

Jegyzet –

Hiador

Jámbor Pál

,,Párísi emlékei'' :

Hiador

Jámbor Pál

, vagy igazi nevén Jámbor Pál, a korszak ismert költője, Világos után 1859-ig élt emigránsként Franciaországban. Említett műve: Párisi emlékek. I–II. kötSzabadka 1861.

n

Jegyzet – Zombori Gedő ,,Uti rajzai":

Zombori

Zombori Gedő

(1836– ?) Székelyföldről származó református pap, aki tanulmányai végeztével beutazta

Német-

Németország

,

Francia-

Franciaország

és

Angolország

Anglia

ot, Belgiumot és

Hollandiá

Hollandia

t. Tapasztalatait Uti rajzok című (1861–62) kétkötetes munkájában írta meg.

n

Jegyzet – Rosthy Pál ,,Dél-amerikai utazása“:

Rosthy

Rosthy Pál

(1830–1874) Békés megyei családból származó földbirtokos, Eötvös József és Trefort Ágoston sógora. Fényképezéssel, sporttal, néprajzzal, földrajzzal egyaránt nagy passzióval foglalkozott; igazában mindenben úri műkedvelő. 1856 augusztus– 1859 február között utazast tett

Észak- és Közép-Ameriká

Amerika

ban s utazasi élményeit meg közben készített képeit díszes albumban adta ki. Könyve címét hibásan idézi

A.

Arany János

; helyesen: Uti emlékezetek Amerikából.

Pest.

Budapest

1861. A SZF ismertette is (II. 8. sz.)

n

Jegyzet – ,,lehanyatlott“, ,,elmúlt”:

A.

Arany János

némiképp szokatlan szóhasználata miatt első pillanatra nehezen érthető a mondat.

n

Jegyzet – Orbán Balázs ,,Útazása keleten“: Orbán Balázs bárónak (1830– 1890), műkedvelő, autodidakta volta ellenére is jelentős, ismert etnográfusnak ez volt az első önálló könyve; Utazás keleten. Kolozsvár 1861. 1–6. köt.

A Szépirodalmi Figyelő, programmja körében nem tekinti feladatának, hogy útazási munkák fölött érdemileg ítéletet mondjon, azok tartalmát tudományos, föld- és népirati szempontból bírálat alá vesse, hibáikat kijelölje, megigazítsa, s végre hogy világirodalmi színvonalra emelkedvén, azon adalékot mérlegelje, mellyel egy-egy ily munka az összes útazási tapasztalatok kincsét gyarapítja. Mindez kívül esik egy szépirodalmi lap körén, még ha e nevet nem szorítja is pusztán a képzelet műveire, hanem kiterjeszti az irodalom ama könnyebb ágaira is, melyeket, mint nem szakbeli tudományhoz tüzetesen tartozókat, a nyugoti müvelt népeknél, angolok- és francziáknál, befoglal a literatura elnevezés. Még így is a formával lesz inkább dolga, s útazási művekben nem annyira a tapasztalatok értékét veti súlymérőbe, mint azok előadását, s nem annyira a tudomány, mint a nagy közönség érdekét ellenőrzi, mely az irodalom e könnyebb nemében, a tanulságon kívül egyszersmind kellemes, élvezetes olvasmányt kíván.

A kettő ugyan legfensőbb fokozatán, eggyé foly össze. Az útazó, ki legjobban tud látni, tapasztalni a közvetlen szemléletből, leghatalmasb lesz az előadásban is. A ,,cui lecta potenter erit res" kellő módosítással itt is igaznak bizonyúl.

n

Jegyzet – lecta potenter erit res": Horatius Ars poeticajából való szállóige (40. sor). Az egész mondat így hangzik: sumite materiam vestris qui scribitis aequam / viribus et versate diu quid ferre recusent, / quid valeant umeri. Cui lecta potenter erit res, / nec facundia deseret hunc nec lucidus ordo: magatok erejéhez való anyagot válasszatok.

Ki a tárgyat leginkább felfogta, annak előadása lesz egyszersmind a legszemléletesb, így az olvasónak is legérdekesb. Nem hozok fel oly nagy példát, minők

Humboldt

Humboldt, Alexander

útazásai; csak a mi afrikai vándorunk könyvét emlitem, mely dacára annak, hogy szerzője nem igen tanulmányozhatta a leírás, előadás mesterségét, s még a magyar stilus fejlődésével sem volt alkalma lépést haladni, folyvást ébren tudja tartani az olvasó érdeklettségét, s leíró, elbeszélő forma tekintetében is messze felülmúl akárhány sebtiben, vasúti kocsik ablakából s az ártatlan guide book-ok segélyével összenagyolt felcifrázott útleírást.

n

Jegyzet – minők

Humboldt

Humboldt, Alexander

utazásai: a nagy német természettudósnak,

Alexander Humboldt

Humboldt, Alexander

nak (1769–1859), aki élete folyamán a világ több táján tett tudományos kutató utakat, földrajzi könyvei, útirajzai a korszak legolvasottabb könyvei voltak. Leghíresebbek: Voyage aux régions équinoxiales du nouveau continent, fait en 1799–1804 (

Paris

Párizs

1807), Reise nach dem Ural, dem Altai und dem Kaspischen Meer (Berlin 1837–42).

n

Jegyzet – a mi afrikai vándorunk könyvét: Magyar Lászlóról (1818–1864), az ismert, kalandos sorsú Afrika-utazóról van szó, aki az 50-es évek második felében lépett a Magyar Tudományos Akadémiával szorosabb kapcsolatba s küldte tudósításait, leírásait gyors egymás után a lapoknak. A szóban forgó időpontig két könyve jelent meg: Magyar László délafrikai levelei és napló kivonatai (kiadta Hunfalvy János,

Pest

Budapest

1857); Magyar László délafrikai utazásai 1849– 57. években. (

Pest

Budapest

1859).

n

Jegyzet – guide book-ot: az úti kalauzt, amelyet ma széltében német kifejezéssel Baedeckernek szoktak nevezni, akkor inkább angol nevén emlegették.

Formailag az útleírás legközelebb jár az előadás azon neméhez, mely levél-stil néven ismeretes. A minthogy nem is ritkaság útrajzokat levél, vagy napló alakjában látni. Jelleme ama közvetlenség, mellyel személyes tapasztalatokat följegyzünk, új vagy érdekes tárgyakról nyert egyéni benyomásokat állandósítunk, másoknak is, kik ama közvetlen szemléletből ki vannak zárva, hozzáférhetővé, érezhetővé akarunk tenni. Előadása is tehát megfelel jellemének; a tárgyakból, a benyomásokból egyszerűen, természetesen fakad; semmi sem árt neki inkább, mint a keresettség, a fesz, a fitogatás, messze kalandozás a tárgytól, régi, idegen s már rendszerezett tapasztalások minduntalan beszövése a frissek közé, vagy ezek hiányának épen amazok általi pótlása. Mint a levélben visszatetsző például a szónokias értekező stil, a könyvtudomány piacra állitása, messze kanyargó eltérés, melyet a levélbeli érintkezés nem indokol, miután elég volna ama könyvek czímére utalni, honnan mind e bölcsesség meríthető; hasonlókép az útleírás elevenségének is nagy hátrányára szolgál, ha minden „ad vocem” alkalmával kitárjuk emlékezetünk s könyvtudásunk összes kincsét, a helyett, hogy a friss benyomásokat rajzolnók.

n

Jegyzet – „ad vocem” alkalmával: megragadva az alkalmat, ha már szóba került;

Igaz, vannak nem csupán kedvtelési, vagy elegyes tapasztalásra irányzott, hanem tudományos, illetőleg művészeti célú útazások is: de az utóbbiak érdeke s értéke szintén a friss tapasztalásból ered, nem abból, ha kitűnteti, mennyi mindent összeírtak már azon tárgyról, mellyel foglalkozik.

Babylon

Babilón

romjai közt például, minő érdekkel kísérjük a tudós útazót, s minden tégladarabot, melyen egy régi betűt felfödözni vél; de ha kezét összedugva leűl a porhalmon, s elmondja nekünk

Herodot

Herodotos

ból a régi

Babylon

Babilón

fekvését, alakját, történetét, azzal, mint útazó, nincs igazolva előttünk.

n

Jegyzet –

Babylon

Babilon

romjai közt . .

Herodot

Herodotos

ból a régi

Babylon

Babilon

fekvését: a francia

Frensel

Fresnel, Fulgence

1852-es s az angol

Rawlinson

Rawlinson, Henry

1854-es mezopotámiai, babyloni ásatásai nyomán divatos tárcatéma lett Európa-szerte az ásatások eredményeit s a hűes görög történetiró leirásait összevetni.

Nem azért hoztuk fel némely útleírónak e csak futtában érintett hibáit az előadás formája ellen, mintha a következtetés súlyával szerzőnk könyvét egészben akarnók nyomni. A jelen ,,Útazási Emlékek" írója tisztában van tárgyával. Ő vegyes tapasztalásoknak is megnyitja ugyan tárcáját, de iránya főleg művészeti, – jólértő szemmel s önálló ítélettel közeledik a nyugati fővárosok – eddig leginkább Bécs és Drezda műkincseihez. De úgy látszik, az „Adatok a művészetek történetéhez" című munka írója,

Ormós

Ormós Zsigmond

, jelen útazási emlékeit egyszersmind hordozójává akarta tenni mindazon adatoknak, melyek említett művébe nem fértek, vagy nem illettek, vagy abból esetleg kimaradtak.

n

Jegyzet – ,,Adatok a művészetek történetéhez“: Ez a kötete

Ormós

Ormós Zsigmond

nak 1859-ben jelent meg; pontos cime: Adatok a művészet történetéhez.

Úgy látszik, az útleírás szabad formáját legalkalmasbnak vélte arra, hogy mindent vagy minél többet elmondjon, a mit részint közvetlen, részint könyvek útján ismerettárába gyüjtött. Innen van, hogy ,,Emlékei“ leírásában sokhelyt nincs elegendő szemléletesség. Többnyire a művészettel foglalkozván, csaknem minden kép, minden szobor alkalmával visszamegy életrajzi s más történeti adatokra, nem csak ott, – hol az illető mű teljes megértése ily visszapillantást szükségel, hanem, úgy szólva, mindenütt. Nagy sereg művész neve s műdarab felhordása megzavarja a laicust, míg a szakértőnek nem elég kimerítő. A képző művészet tárgyainál majd úgy szól, mintha csupán szakértőkkel volna dolga, majd pedig olyas, kivált műtörténeti részleteket sző be, melyek a szakértő előtt semmi újdonsági érdekkel nem bírnak. Így a festők életvázlatai, le egész annyira ismert részekig, mint az adoma Tizian ecsetjéről. Ha pedig szerző a nagy közönség számára ír, akkor a negyed-ötöd rangú művészek és munkáik sűrű emlegetése, rájok mint ismeretes dolgokra futtában való célzás árt az élvezetnek, a figyelmet nagyon elszórja, s az olvasónak, ki ama képtárakat nem látta, eleven fölképzelés helyett homályos sejtelmekkel kell beérnie.

E hiánya mellett is az előadási formának, az „Utazási emlékek" tanulságos, becses könyv. A már megjelent három kötet az osztrák birodalom német tartományaira, főleg azonban Bécsre, – továbbá Szászországra s ott leginkább

Drezdá

Drezda

ra vonatkozik; Németország többi részét valószínűleg hasonlókép három kötet fogja tárgyalni. Az egész munka megjelentével visszatérünk hozzá, ha élünk.

n

Jegyzet – viszatérünk hozzá, ha élünk: 1862– 63-ban megjelent újabb három kötet ismertetésére sem a SZF-ben, sem a K-ban nem került sor.

Addig is vegye a t. közönség, ismertetésül, egy szakaszát a III. kötetnek, mely

Veronese Pál

Veronese, Paolo

művészetét s drezdai festményeit jellemzi.

n

Jegyzet –

Veronese Pál

Veronese, Paolo

: természetesen

Paolo Veronese

Veronese, Paolo

-ről (1528– 1588), a kiváló velencei festőről van szó.

AJOM11

Megjegyzések: