KIS POLÉMIA
n
Jegyzet – Kis polemia: természetesen, már a cím is ironikus:
Riedl
szabálya szerint van
alkotva e helyett: Egy kis polemia – Riedl Szende
Fogarassy
„Művelt magyar Nyelvtanával":
Művelt magyar nyelvtan elemi része. Minden eddigi magyar
nyelvtanok kiegészítése – s megigazításául, született magyarok és más
jártasbak számára, Fogarassy János
Pest
, 1843.
Budapest
Barsi József ur, levélben, melyet a
Kritikai Lapok
7-ik száma közöl, dolog iránt kér felvilágosítást ama lapok
szerkesztőjétől. A tényállás ez: A Sz. Figyelő,
hirdetésben, mely „Új könyvei” közt olvasható,
Barsi
úr könyve címén kevés javítást akara
tenni; a helyett: „A mezei gazdaság jelen állapota. Kifejtve beszédben,
melyet. . mondott Barsi József
Liebig
” – így
változtatván: „A mezei gazdaság jelen állapota. Kifejtve (egy) beszédben,
melyet . mondott Liebig, Justus von
Liebig
." –
Liebig, Justus von
Barsi
úr, ki, mint mondja, örömest
tanulja a magyar nyelvet (jól is teszi), szeretett volna a Figyelő-tűl is tanulni, és ha ez a fölösleges egy-ek
pusztítására adna újjmutatást, abban követné is; de mivel az eset épen ellenkező,
apellál a Kritikai Lapok-hoz, döntsék el e kérdést. A Kr. L. tisztelt szerkesztője, a helyett, hogy saját
nyelvérzékére hivatkoznék, előkeresi azonnal birodalma codexeit, az írott nyelvtanokat s
„azokra támaszkodván kijelenti, hogy ez esetben Barsi József
Barsi
úrnak van igaza, s a Figyelő annál
inkább hibázott, minthogy, először, hibát látott, a hol az nem
volt, s másodszor, ezt javítani akarván, új hibát követett el,
(harmadszor – ezt mi tesszük hozzá – ki is nyomatta ;
nemde?) – Ily lesújtó ítélet ellenében, szegény lap, mint a Figyelő, mit tegyen? Hisz Riedl úr
szavai szerint, ,,ha csak egy magyar nyelvtant is olvasott volna (olvasott volna is),
tudná, hogy az egy számnévnek határozatlan névelői használata majd
mindig germanismus.” A Figyelő tehát hiába
igyekeznék most már kipótolni mulasztását, hiába akarna nyakrafőre megismerkedni
Fogarassy „Művelt magyar
Nyelvtanával,” Barsi József
Ballagi
,,Grammatik”-jával és a tudós társasági ,,Szókötéssel,” melyekre a Kr. L. szerkesztője
hivatkozik; az ő bűne bizonyosan ott lenne a „majd mindig”-ben, ha talán a Ballagi Mór
Barsi
úr könyvcíme nem is.Barsi József
n
Jegyzet –
Ballagi
,,Grammatik"-jával:
Ausführliche
theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache.Ballagi Mór
Pesth
1842.
(Ez még Budapest
Bloch Móricz
néven jelent meg. Az
Ballagi Mór
A.
e cikke előtti utolsó
kiadás, az 1854-es azonban már
Ballagi Mór néven. Ez lehetett Arany János
A.
és Arany János
Riedl
kezénél.)Riedl Szende
n
Csak azt nem érti a Figyelő, hogy t. collegája, ki más alkalommal oly hangosan szokott
panaszkodni valamirevaló magyar nyelvtan nemléte felől, hogy tekintheti a meglevőket oly
biztos cynosurának, melyen kívül már semmi sincs a nyelvben, vagy oly tekintélynek, mely
után elmondIhassa, hogy az egy számnévnek határozatlan névelői használatát
a ,,nyelvszokás” csak „megengedi” – tehát mintegy kegyelemből.Jegyzet – a tudós társasági
,,Szókötéssel":
A' magyar
szókötés főbb szabályai. A' magyar tudós társaság külön használatára,
Budá
n, A' magy. kir. egyetem' betűivel
M DCCC
XLIII.
Budapest
n
Ki állíthatja
fel a szabályt, hogy e szónak nemszámnévi használata (azon csekély kivétellel, mi a
majd-ban foglaltatik) mindig germanismus? Hátha épen
turcismus, tehát rokon?Jegyzet – cynosura:
eredetileg a Nagy Medve csillagképhez tartozó csillagot jelent; a kései s a hazai
latinságban azonban zsinórmértéket, előírást, szabályt.
n
Hiszen ezt jobban
tudhatják nálunk a Kr. Lapok, mi csak úgy, más ember vállán
keresztűl, pillantánk egyszer török nyelvtanba, mégis úgy vettük észre, hogy ez az
atyafi, bár határozott névelője teljességgel nincs, a határozatlant
(bir) ugyan használja !Jegyzet – turcizmus: törökös jellegű,
török hatás nyomán keletkezett nyelvsajátság.
n
Ha nyelvemlékeinktől kér tanácsot az ember,
talál, igaz, sok esetet, hol kimarad az egy, bár ma odatennők (a Figyelő t. i.); de van elég olyan is, mikor mai módon, egészen
mint határozatlan névelő használtatik. A Halotti beszédben, való,
csak mint számnév fordúl elé, de nem is kell máskép. Az utána legrégibb Révay–codexben ott a Ruth könyve, melyben olvasunk ugyan ilyet is: ,,Elméne
ember Judának Betleheméből” – de van
ellenkező is, és épen a könyv első szava: „Egy bírónak napiban”
stb.Jegyzet – mi csak úgy, más ember vállán
keresztül . . .: több török nyelvi és történeti problémákkal foglalkozó tudóssal is
barátságban, jó ismeretségben volt ekkor
A.
Fiatal munkatársa, Szilády Áron, ő későbbi kiváló forráskiadó is ekkor dolgozta magát bele a
keleti nyelvekbe. Budenz József, akit
Arany János
A.
nyelvészkortársai közül
talán legtöbbre tartott (
JKK XII. köt.613.
l.), ugyancsak foglalkozott ez időben török stúdiumokkal. Vámbéry Ármin pedig ekkor befejezett keleti útjáról,
amelyről az Akadémiában beszámolt s amelyről Arany János
A.
is több glosszában tudósította olvasóit, egy törököt is hozott
magával, aki igen népszerű volt Arany János
A.
baráti körében s aki a Rege a csodaszarvasról egy részét
le is fordította a maga nyelvére. (
JKK XII.
köt. 589. l.)Arany János
n
Ez-e most már germanismus vagy az előbbi példa latinismus ? Mert hiszen
valamint az „homo quidam,” úgy ez is ,,quidam judex” ; egyik
sem unus.Jegyzet – Az utána legrégibb Révay–codex: azt a
kódexet nevezték így, Toldy Ferenc névadása
folytán, melyet ma Bécsi Kódexnek szokás nevezni.
Révai
sokat foglalkozott vele
s ki is akarta adni. Révai József
A.
, aki
egyetlen nyelvészünk munkásságát sem ismerte jobban és becsülte többre, úgy lehet,
az ő nyomán idéz. Az 1450 körül
keletkezett kódexet Döbrentei Gábor adta ki
1818-ban s Arany János
A.
nyilván jól ismerte e kiadványt. – A Halotti beszéd után legrégibbnek azért mondja, mert a közbeeső
emlékek, a Mária-siralom, a Königsbergi Töredékek stb. akkor még ismeretlenek voltak.Arany János
n
Jegyzet – homo quidam: egy bizonyos
ember.
n
Jegyzet – „quidam judex": egy bizonyos
bíró.
n
Későbbi emlékeinkből
is (Egy szép dologról én emlékezném stb.) akármennyit idézhetünk, hol nem
az egység (unitas) kijelentése a cél, mégis széltire járja az
egy.Jegyzet – unus: egy.
n
Sőt (mellesleg tesszük e jegyzést (szorosan véve nem is
egységet jelent e szó, hanem olyat, a mi egész, külön álló
mint egyed, vagy a mit összetartozva gondolt egyednek a nyelv szelleme; (valószínűleg
épen az egész gyöke levén az egy). Ezért van a magyarnak
fél lába, fél szeme, fél sarkantyúja, nem
egy. Ezért a pár is egy pár (régen egy
bokor); és ezért három vagy akár tíz testvér is mind egy testvér. Mi
germanismus volna abban, ha e szerint a nyelv megjelöli az egyedi külön állást vagy
egyedképeni összetartozást, habár eljárása némely esetben összevág is a némettel? A
századok óta népünk ajkán forgó: egyvalaki, egynémely,
egybizonyos, egynéhány (ez utóbbi néhol már egészen
ennyihány alakká elkallódva) stb. szókat mind a germanisáló hajlam szülte volna, mikor a
törökben is él a megfelelő ,,birkimsze” és társai?Jegyzet – Egy szép dologról én emlékezném: A Szilágyi és Hajmási című széphistóriából való ez a
sor.
n
„Ein wenig”-e az „egy kevés”
okvetlenül, mikor a törökben is biraz (bir-egy,
az-kevés)?Jegyzet – bir,
biraz, birkimsze:
Pastinszky János
Gyakorlati magyar–török szótára (
Bp.
é. n. 1922.
) valóban az Budapest
A.
által adott jelentéseket is közli e török, ill. magyar
szavaknál.Arany János
n
– De nem akaránk értekezést írni, csupán hivatkozunk
magyar olvasóink fülére: nem érez-e hiányt a kérdéses könyvcímben, s jó
ízűnek találja-e cikkünk elején a stilt, mely e könyvcím hasonlatára van teremtve? – A
Figyelő a Kr. Lapok fönebbi
szabályát így módosítaná: ,,Az egy számnévnek határozatlan névelő gyanánti
németes használata mindig germanismus.” Ez, persze,
tautologia, hanem azt kellene gondosan kinyomozni, a majdmindiges szabályon
kívül is: mi hát a magyaros használat. Mert, hogy létezik, s a nyelvszokás
nem csak eltűri, hanem követeli, kétségtelen. S ime, a Figyelő – nem felette germanisált – fülét nem sérti annyira az
egy oda tétele ama könyvcímben, mint sérti akkor, ha a Kr. L. szerint „nincs hiba benne.” Hiába, szegény, megszokta,
még gyermek korában, egy kis kenyeret kérni, „egy királyról” mondani
tündérmesét, nem is álmodva, hogy németül beszél, mert apja sem tudott,
noha magyar földmíves létére, derék egy ember volt (s nem
kettő) .
Jegyzet – Ein wenig: egy kevés, néhány; egy kevéssé,
egy kissé.
De mióta divatba jött az egy-eket tűzzel-vassal irtani (hogyne? mikor
Barsi
úrként: szerb tüske, annak
pusztítása pedig államköltségen is eszközlendő) a Figyelő is
meggondolta magát (azaz nem gondolta meg eléggé) s elhagyta e gyanús szócskát a hol
lehetett.Barsi József
n
De mégsem oly pusztán,
minden kárpótlás nélkül, mint B.
úr,
legalább szűz prózában vagy plane könyvcímben nem. Emelkedett beszédben olykor jól is
áll, ott az a névelő is ki-kimarad: de könyvcímben se rhetori,
se poetai felindulás nem igazolja. Tett hát, mondom, helyébe valamit, alkalom szerűleg:
némi, bizonyos, valamely azon stb. A
mapanaszos könyvcímet is talán jobb szerette volna egészen megfordítani, ilyformán:
,,Itt s itt, ekkor s ekkor mondott beszédében kifejtette Liebig.” Vagy: „kifejtette
azon beszédben, melyet itt s itt mondott.” Az ilyen csakúgy magától jő
tollára a Figyelő-nek, ha maga fejéből ír. De mit tegyen
(egy) könyvcímmel? Azt le kell másolni, a mint van, legfölebb (Barsi József
B.
úrként) „megszikkelni (azaz
sic !-et tenni utána) vagy hasonló rövid szócskát. Így
került oda az egy, mely Barsi József
B.
urat kétségbe ejté, s fellobbantá az ily megokolatlan
„kritika” ellen.Barsi József
n
Tüzetes kritikát (egy) könyvcím ellen – bocsássa meg bűnünket Aristarchus szelleme !n
talán csak mégsem írhattunk?
Jegyzet – Aristarchus (i.
e. 222–150) hires alexandriai grammatikus és szövegmagyarázó. Homérosz
magyarázatai voltak a legfontosabbak; a grammatikában az analógiának tulajdonított
nagy jelentőségről nevezetes.