IRODALMI HITVALLÁSUNK
Programmok korát éljük. Minden hét meghozza jelentését, valamely lapról, előrajzát ez
vagy amaz irodalmi új vállalatnak. A szükség arányában kissé talán sokat is: hanem ez
nem mi gondunk. Hátha épen a mienk a fölösleges!
Egy különbséget venni észre politikai s szépirodalmi lapjaink bejelentés módja között.
Amazok, jól rosszúl, kitűzik zászlót, mely köré úgy íróikat, mint a közönséget gyüjteni
akarják; célt és irányt jelölnek ki, mely felé duzzadt vitorlával hajózni ígérkeznek. S
habár e zászló színei olykor nem vehetők is fel tisztán, habár e cél s irány sincs
mindég pharosi fénnyel világítva be: azt, hogy elveiről némi vallomást
adjon közre, egyik sem mulasztaná el.
n
Jegyzet – a zászló színei olykor nem vehetők
is fel tisztán: „vehetők ki tisztán”, ma inkább így mondanók; tehát nem
föltételezett értelemben használja
A.
e szót.Arany János
Nem így mi, szépirodalmiak. Elv és irány kitűzése nálunk gyéren divatoz. Nincs
közvélemény, mely erre sarkalna, mint a politikai szerkesztőt. A sokaság – ha szabad így
nevezni azt a keveset, mely szépirodalmi lapot olvas – nem követeli, hogy
,,szint valljunk.” Az írók is egyforma közönnyel csatlakoznak mindenhová. Így alig
tudjuk mibe burkolni előfizetési felhívásunkat, hogy tetszős legyen. Egy pár díszmondat,
néhány elmés bók kisegít. Ha ez sem használ, megkisérthetjük ellesni az élclapok
hirdetési bohóskodó modorát, s úgy törleszkedni az előfizetők kegyének puha bársonyához.
De árlejtést is kell tartanunk, egymás rovására, irodalmon kívül eső dolgok
igéretével.
n
Szegény fejünk!
Jegyzet – árlejtést is kell tartanunk:
A.
szóhasználata nem egészen világos:
Absteigerungot vagy Preiscours-ot, Preislauf-ot értett-e e szón. Arany János
Ballagi
1848-as magyar-német szótára
Absteigerung értelemben használja; a Cz– F pedig a mai
„versenytárgyalás” értelmében: ,,. . . kötelezettségét annak engedik által, aki azt
a kikiáltott díjon alul legolcsóbban teljesíteni ígérkezik”(I. 337.); tehát
licitálás, rálicitálás.Ballagi Mór
E kiáltó szükségén a programm-író múzsának mi sem segítene annyira, mint ha erősen
divatba hoznók, sőt megkövetelnők, hogy szépirodalmi lap szerkesztője is, mindjárt a
küszöbön, vallomást tegyen le aesthetikai elveiről. Hadd látnók eleve: maradó-e vagy
haladó, mérsékelt-e vagy gyökeresdi, a szellem-aristocratiának hódol-e vagy széles kaput
tár a mindenfelől betódúló democratiának. Negyvenhét-e, ki mindabban, mi azóta
irodalmilag történt, nem lát egyebet felforgató zavarnál, vagy negyvennyolc, ki úgy van
meggyőződve, hogy a látszó zavarban, melyet literaturai forradalom előidéz, mindig van
oly elem is, mely az egésznek üdvére szolgál, a haladást előmozdítja, s dacára a
tinta-özönnek, mely rémesen jelöli az elhullottak és sebesültek nyomait, nem fordult ki
sarkából a világ. Emancipál-e minden emancipálandót, természetesen a nőt is, mihelyt
tollat bír fogni kezébe; vagy azt tartja, hogy a szellem emancipálja maga
magát, akár rövid, akár hosszú a haj, s nincs szükség tágítani a fenálló
törvényeken.
n
Jegyzet – Emancipál-e minden emancipálandót: megint a nőíró-vitára
utal (lásd A. nő-írókról című cikk
jz-t).
Mind erről, és még sok egyébről, alkalmasan szólhatna egy szépirodalmi lap. Megjelölhetné
pártja állását a többiek közt, vagy ha ,,független” akar lenni, körülírhatná miben áll e
függetlenség. Oda mutatna a hézagra – ha ugyan ez egészen anyagi
manipulátió nélkül történhetnék – melynek betöltését feladatául tűzte; az irányra,
melyen haladni hivatást érez, a célra, mely előtte lebeg. Mily szép volna aztán látnunk
sorakozni más-más zászló alá a különböző pártárnyalatokat. E csatakész sorakozás azt a
meggyőződést keltené a szemlélőben, hogy itt élet is van, nemcsak mozgalom, küzdelem is
van, nem csupán versengés, hogy e nyüzsgő csoport halad is, nemcsak tolong ide-oda. S
egy-egy új szépirodalmi folyóirat megjelenése épen úgy igazolva lenne a ,,kiáltó
szükség” által, mint, örömmel tapasztaljuk, a politikai lapoké.
n
Vagy, ha e szükség „kiáltó” hangját a közvélemény nem
hallaná oly erősen, mint maga a szerkesztő: nyílt programm jó előre tisztába hozná őket
egymással.
Jegyzet – úgy
igazolva lenne a ,,kiáltó szükség” által: a szokásos frázist kiemelendő használja
A.
az
idézőjelet.Arany János
Nosza kezdjünk ily divatot, minek, a divaton kívül, egy kis komoly oldala is van. Kegyed,
nyájas olvasó, ne fizesse oda irodalom-pártoló forintjait oly szerkesztőnek, ki el nem
mondja széptani credo-ját.
n
Ne higye, ha csak átalános szép
szavakba burkolva emlegetjük, hogy az irodalom szekere megsülyedt, mi vagyunk az
egyetlen hévér, mely azt kiemelni képes.Jegyzet – széptani credo-ját: széptani,
esztétikai hitvallását.
n
Ily esetben a léha bámuló nagyobb zajt üt, mint ki a szekeret
tolja. Kivánjon őszinte, körülszabott vallomást a szerkesztőtől lapja elvei, iránya,
végcélja felől. Minél határozottabban ki bírja mutatni a nyavalyát, annál több bizalom
lehet orvosló tehetségéhez.
Jegyzet – mi vagyunk az egyetlen hévér,
mely azt kiemelni kepes: a hevér szóra a Czuczor–Fogarasi-féle Nagyszótár két jelentést ad: ,,Bányászlegény, bányákban dolgozó munkás” s
,,lopótök”; idegen, német eredetűnek mondja (Heber, Hauer). Az Értelmező Szótár viszont „csavaros kézi emelőgép” jelentést
ad.
Hanem ideje kijelölni a magunk álláspontját s előadni vallomásinkat, oly
szabatosan, mikép a felvett formában lehetséges. Jobban is tudnók, de a jobb ellensége a
jónak.
Mindenekelőtt hiszünk az irodalmi jog folytonosságban. Nem tartunk azzal a
néhánnyal, ki szeretné az utóbbi 10–12 év összes irodalmára, minél vastagabb
daróc-fátyolát borítni a feledségnek. Tavaly egy éles kiáltás jajdult vala föl – oly
hangosan, hogy tisztelt olvasóm közül, fogadom, századik se hallott felőle semmit – mely
szózat arról nevezetes, hogy e tizenkét vagy hány esztendő szépirodalmát, összevéve, egy
lehelettel akarta elkoppantani.
n
Ugyan e
hang, a minap, örömújjongássá változék: mely, isten tudja minő jelekből, egy jobb
irodalom hajnalát üdvözli, a mit mintha épen az ő felszólalása derített volna fényre.
Megvalljuk, első ízben sem láttuk a vigasztalan homályt, most sem látjuk a derengő
fényt. Akkor mint most, legalább egy nyájas szürkület vagy holdvilág csillámát nem
tagadhatni, mely elegendő arra, hogy ép szemmel megkülönböztessük a tárgyakat.
Jegyzet – Tavaly egy éles kiáltás jajdult: Talán az
ifjú Zilahy Károly bírálataira gondol; már
akkor jegyzetet fűzött ahhoz az ítélethez, ahogy
Zilahy
az előző nemzedéket megmérte
(
JKK XII. köt. 277. l.); az
irónia (,,fogadom, századik sem hallott belőle semmit") mintha ezt igazolná; mintha
a SzF olvasottságára utalna. Dalmady-bírálatában azután
Zilahy Károly
Zilahy
derűsebben látta a
helyzetet (lásd Zilahy Károly válogatott művei. Zilahy Károly
Bp.
1961.) De lehet, hogy Budapest
Vajda
cikkeiről van szó.Vajda János
E jog-folytonosság annak, is, mi a hirhedett 12 esztendő alatt történt,
megköveteli érvényét irodalmi fejlődésünk folyamában. Tudjuk, érezzük hiányait ; nem
hunytunk szemet ferde kinövéseire: de másfelől vigasztaló jelenségeket is látunk. Ama
conventionell eszményiség, mely íróinkat bizonyos szűk kör
taposó-malmára kárhoztatja vala, nem bánjuk, hogy uralmát vesztette.
n
Egy
könyet sem sírunk utána. Maga Jegyzet – ama
conventionell eszményiség: a francia-német eredetű conventionell szónak itt, ez
időre már ironikus jelentése van; nyilván ezért is nem fordítja
A.
magyarra. Az egyre életidegenebbé, egyre
epigonabbá váló német esztétika íze kapcsolódik hozzá egyrészt, másrészt a
Bajza-korszak lírájának, légkörének finomkodó, idegenes hangulata. Különösen
Arany János
Erdélyi
híres tanulmánya, az
Egyéni és eszményi óta sokféle jelzővel illették ezt
az eszményitést, de Erdélyi János
A.
e jelzője
öröklődött át leginkább irodalomtörténetírásunkban. Arany János
Ballagi
1847-es német szótárába nem vette fel,
az 1854-esben igen: egyességi,
szerződési, közegyezési, bevett, közszokásban levő jelentéssel.Ballagi Mór
Vörösmarty
már tágítgatá korlátait; Vörösmarty Mihály
Petőfi
halomra döntötte. Azóta nálunk is, már vagy
öntudatosan a gondolkozó főknél, vagy öntudatlan a példák után induló többségnél, az a
hiszem gyökeredzett meg, hogy az eszményiség nem áll bizonyos szűkkörű formákban, s hogy
minden igazi költészet eszményit. S e nézet európa-szerte uralkodni
látszik; a mire legtöbbet, úgy hisszük, Petőfi Sándor
Shakspeare
behatóbb tanulmánya s a népköltészeti „kincsek” fáradhatlan
kiaknázása tőn. Nem tagadhatták meg az eszményítést attól, kit Voltaire még „részeg vadnak” nevezett, se a népi költészet eme –
művelt írónak utánozhatlan – szépségeitől.
Shakespeare, William
Így kitágulván európa-szerte az eszményítés fogalma: a famosus 12 esztendő kérdése oda
megy ki: volt-e ez időszak folytán, s mily számmal jóravaló tehetség, ki, bármely irány-
és formában, költői lélekkel bírta volna áthatni műveit. Ha nem volt: úgy ne az irányt
vádoljuk, hanem a kor meddőségét igazi tehetségekben, a min aztán csak a jó isten
segíthet. Ha nem volt: úgy a legidealizálóbb divat sem teremtett volna. Az a sokaság,
mely talán
Petőfi
tollaival cifrázta
magát, ép úgy nem takarta volna el meztelenségét egy Petőfi Sándor
Bajza
vagy, ha tetszik, Bajza József
Kunoss
foszlányaival.Kunoss Endre
n
A csőcselék ,,servum pecus” volt és marad minden időben,
Jegyzet – Vagy, ha
tetszik,
Kunoss
foszlányaival:
Kunoss Endréről (1811–1844) van szó, aki a Császár Ferenc-féle
lírai iránynak volt a híve, mely a német klasszika és romantika provinciális
ízlésszíntre leszállított érzés- és eszmeközhelyeit variálta, néha magyaros küllembe
öltöztetve. Az irány újraéledésének veszélyéről lásd e jz
bevezetőjét.Kunoss Endre
Horac
éban úgy, mint a
Flaccus, Quintus Horatius
Vörösmarty
éban vagy
Vörösmarty Mihály
Petőfi
ében.Petőfi Sándor
n
Csak az a különbség, hogy
egyszer cifra szappanbuborékot fú, másszor pusztai pöfeteggel kínálkozik.
Jegyzet – servum
pecus: az utánzók nyája, serege; a XIX. század kissé még deákos irodalmi közírásában
gyakran használt klaszszikus eredetű szólás;
A.
is többször élt vele.Arany János
De (bár nehéz itt bővebb fejtegetésbe ereszkednünk, 4 mivel, bármi parányi részben, mi is
érdeklett fél vagyunk) – azt talán még sem lehetne állítani, hogy e „bűnös” korszak
csupán afféle servum pecusokat termett volna. Sőt tán nem egy akad
olyan, kitől legalább annyi tehetséget – annyi lelket a conceptióban s művészetet a
kivitelben – bajos lenne eltagadni, mennyivel a 30–40-es időszak
középszerűi jeleskedtek. S ez már elég volna oly átmeneti korban, mely
természettől arra mondatik kárhoztatva lenni, hogy hídul szolgáljon két fényes era
között, midőn nagy tehetségek születnek, s hogy fentartsa a hagyományt, élessze a
reményt, születendő messiásokról.
Ennél azonban többecske is történt. A költőművészet egyes ágaiban némi haladást vehetni
észre. A hang egyszerűbbé, negélytelenebbé vált. Az előadás formája (legalább egy
nemben: a lyraiban) közepes elmének is folyóbbá (geläufig) lőn.
n
Az elbeszélő költészet apróbb (verses) fajai megkisérték –
olykor nem minden süker nélkül – ellesni az alkotás ama titkát, mely a népek hagyományos
költészetét – egy Goethe
szemében is – műpéldányokká emeli.Goethe, Johann Wolfgang von
n
A prózai elbeszélés elhányta cafrangjait.
Hajborzasztó kalandok, csuda meglepetések, vagy theoriák személyesítései helyett, a
legjobb úton látszik lenni a lelki állapotok, az élet, különösen a magyar élet
cselekvény általi festéséhez. Nem tagadhatni, sok még itt a sekélyes, a félszeg, –
felfogásban a kellő mélység, kivitelben a biztos kéz hiánya: de maga az irány épen az,
melytől beszélyirodalmunk jóravaló kifejlését várjuk. – Legkevesebb a mit a drámai
szakról mondhatunk. De itt meg a közönség ízlésében történt gyarapodás. Mert noha még
most is félrevezethető olykor, nem épen drámai ható eszközök által: a drámai iránt is
helyesb érzéke látszik lenni. Bizonyára a 48
előtti közönség nem buktatott volna meg, oly könnyen, előre híresztelt
koszorús darabokat, épen mivel a drámaiság hiányzik vala bennök.
Jegyzet – Az elbeszélő
költészet apróbb (verses) fajai: nyilván a balladára, az elbeszélő költeményre meg a
költői elbeszélésre gondol itt elsősorban
A.
Arany János
A helyett tehát, hogy széles átalánosságban vészt és jajt kiáltsunk e boldogtalan évtucat
fejére: sokkal hálásabb munka, mérlegbe vetni hibáit előnyeivel, szemügyre venni jó és
rossz oldalát, kimutatni az ösvényt, melyen tovább haladni érdemes ; óvó kereszttel
jelölni meg azt a másikat, mely örvénybe és kárhozatba vinne.
n
Jegyzet – óvó
kereszttel jelölni meg azt a másikat: érdekes megjegytezni, hogy ez a metaforikus
kifejezés s vele a gondolat
Tompa
verseiről írt bírálatában is előfordul „Állítson a költő keresztet az ily örvény
fölé, s ovakodjék ottjárni."Tompa Mihály
A fogyatkozások immár részint erkölcsiek, részint a művészet
rovására esők. Külön tárgyalom mindeniket.
Bármily tiszteletre méltó egyéneket számlálunk is az írói karban: nem palástolhatni, hogy
átalán véve, nehány évóta lazúl az irodalmi moral. Nem értem ez alatt egyes
író magánéletét, vallás-erkölcsi gyakorlatát: lelke rajta. Azt sem állítom, hogy
irodalmunk erkölcsrontó művekkel volna elárasztva, csak oly mértékben is, mint
polgárosultságunk jelen fejlődési fokán ez átok már hozzátapadhatott volna. E részben a
nemzet geniusza talán még soká megóv bennünket. De, úgy látszik, mintha nem minden
íróban volna elég mély az irodalmi méltóság s önhivatásának érzete. Mintha
némelyik könnyelmű játékot űzne a legszentebbel, és hit és
meggyőződés nélkül az iránt, a mivel foglalkozik, másodrendű érdekek
szolgájává tenné. Mintha az írói ambitió, mely szárnyakat tűz a geniusznak,
nem volna mindenütt élénk, s könnyen adna tért más, emberi ambitió számára,
melynek hiúság a neve, vagy épen anyagi jutalommal is beérné. Mennyi része van ebben
századunk anyagelvies szellemének (anyag és elv és
szellem !): nem akarom kutatni.
n
A baj kezdete
megvan, de ha tovább tart és elharapódzik: útját állja minden haladásnak.
Jegyzet – századunk anyagelvies
szellemének: a materialistának ez a magyarítása ritkán fordult eddig elő,
Ballagi
1854-es szótára a materializmust
anyagászat, a materialistisch-t ,,anyagtanítást követő"-nek mondja; a CZF nem ismeri, a Nyelvújítási
Szótár sem említi, Ballagi Mór
Ballagi
1868-as
A magyar nyelv teljes szótára már adja, így:
,,anyagelviség: ,,a szellem létét tagadó bölcsészet''Ballagi Mór
E moralis érzetet íróinkban ébreszteni, az egyik fő feladat, melyet a Koszorú maga elé tűzött. Ebben vegyünk példát, először is, ama
férfiaktól, kik a század első felében, úgy szólva minden szellemi és anyagi buzdítás
nélkül, egyedül önlelkök erejére támaszkodva, ha nem is minden tekintetben aranykorát,
de valóban nagy fényű időszakát teremték meg irodalmunknak.
n
Nem óhajtom vissza a mártirszenvedéseket, melyek között és
dacára, amazok oly hatalmasan lobogtatják vala irodalmunk zászlóját. Nem, azt az időt,
mikor épen legjobbjaink, a nagy sokaság füttyei által üldözve, egy pár nyílt s néhány
titkos híveik rokonszenvében találnak vigasztalást. Isten mentsen, hogy mostani íróink
lelki erejét oly körülmények által óhajtsam edzeni, midőn egy Fűskúti–Landerer, vagy más
,,könyvnyomtató” sok parlamentirozás után felvállalja, hogy a nemzet első
rangú írójának ez vagy amaz művét kinyomatja ,,a maga költségén,
ingyen, sőt még a tekintetes author úrnak is 50 v. 100 exemplárt ad
honorarium fejébe.”Jegyzet – ha nem is
minden tekintetben aranykorát :
Toldy
ismeretes felfogására történik utalás, mely szerint a magyar
költészet aranykorát Toldy Ferenc
Kazinczy
s
Kazinczy Ferenc
Vörösmarty
korában érte
el.Vörösmarty Mihály
n
Jegyzet – egy Fűskúti–Landerer: az ismert, vállalkozását még az
1720-as években alapító, magyar
nemességet nyert nyomdász s könyvkiadó família nagy szerepet játszott a reformkori
könyvkiadásban is. Az ő Heckenastéval egyesült nyomdájában készítették
A.
SZF-jét is.Arany János
n
Jegyzet – sok
parlamentírozás: sok tárgyalás, tanácskozás,
egyezkedés.
n
Vagy midőn egy Jegyzet – ,,a maga költségén, ingyen, sőt még a
tekintetes author úrnak is 50 vagy 100 exemplárt ad honorarium fejébe“: az
A.
által idézőjelbe tett szöveg
lehet valóságos, de inkább nyilván álidézet; a reformkori szerződésszövegekből van
elvonva, mint a legtöbbre jellemző tipikus szöveg, megfogalmazás.Arany János
Berzsenyi
ódáira,
kit egy Berzsenyi Dániel
Kazinczy
,,halhatatlan”
barátjának üdvözöl, kispapoktól kéregetik össze a pár száz váltó forint nyomtatási
költséget.Kazinczy Ferenc
n
Bizonnyal méltó a munkás a maga bérére: s úgy tartom, a
szellemi munkás nem kevésbbé, mint a kinek csupán tenyere törik fel. Ez a bér, legyen
erkölcsi, mely nagyobb s általánosb elismerésben, legyen
anyagi, mely egy kis hasznocskában nyilatkozik: bizonyára még nálunk
nem oly roppant, hogy valaki meg-igenelhetné.Jegyzet – kispapoktól kéregetik össze stb.:
Berzsenyi
versei kiadásának ismert
históriájára utal Berzsenyi Dániel
A.
Arany János
Helmeczy
a pesti kispapoktól
gyűjtötte össze a szükséges pénzt; bár, az újabb kutatás szerint, erre
tulajdonképpen félig-meddig félreértésből került sor, mert Helmeczy Mihály
Berzsenyi
állhatta s állta is volna maga a
költségeket (
Vargha Balázs: Berzsenyi Dániel. Berzsenyi Dániel
Bp.
1959. 134–135.
l.).Budapest
n
De baj volna, ha
íróink az elismerést, szemfényvesztő eszközök által, a jó ízlés rovására, s mintegy
fogadott tapsoncok segítségével magokat hírbe lármázva, keresnék; vagy ha szellemi
alkotásaiknál nem annyira művök ideálját tartanák szem előtt, mint azon pár forintnyi
díjat, melynek kiteremtése napi kötelessége a taligás lóvá aljasított pegazusnak. Már
pedig e baj , kivált az utóbbi, egy idő óta nálunk is kezd mutatkozni. A mit rá
mentségül szoktak felhozni: hiába; sok az író, élnie kell, más életmódja nincs,
becsűletes kereset stb., vád és mentség egyaránt. Igaz, hajt a szükség. Az
is való, hogy sok mestermű nem lát világot, talán a maeoni koldus
(Jegyzet – valaki
meg-igenelhetné:
A.
nyilván
megirigyelhetné, illetőleg megsokallaná s ennek következtében megirigyelhetne
értelemben használja e szót. Arany János
Ballagi
1848-as magyar-német szótára csak a mai
bejahen jelentést adja; a Cz-F azonban a ,,valamit soknak
nagynak vall, sokall, nagyoll" jelentést is. Az Értelmező
Szótár ez utóbbi jelentést már nem adja.Ballagi Mór
Homér
) sem énekelget, ha szüksége
nincs a vagyonosok asztaláról lehulló morzsalékra.Homéros
n
De van
különbség a remekjét öt font sterlingért kínálgató Milton
, s a félkész, elnagyolt, elhamarkodott
művekkel vásárra kiülő sokaság közt.Milton, John
n
Ez utóbbinak
mindig lehet azt a szemrehányást tenni: miért nem koplalt többet, míg teljesebb művel
állhatott volna elő, vagy miért nem fordította idejét hasznosabbra.
Jegyzet – a remekjét öt fontsterlingért
kinálgató
Milton
: Milton, John
Milton
egyik kiadását bevezető
életrajztanulmány is említi az Elveszett paradicsommal
kapcsolatban ezt az anekdotikus adalékot (The Poetical Works of
John Milton, edited by Milton, John
David Masson
, I–II. köt. London
1903.)Masson, David
Irodalmunk nagyobb-korúsága örvendetes jeléül hozzák fel, hogy ime nálunk is
felhajnallott a boldog idő, az írói osztály önállásának ideje, értvén
alatta, hogy minden más hivatal, szellemnyűgző professió nélkül, csupán írói
keresetéből, ha szűkön, ha kisebb-nagyobb ügyességéhez képest nehezebben vagy könnyebben
is, de lám, megél.
n
Van benne valami. Író, kivált eszméiben élő költő, nagyon
megsínli, ha idegen nemű foglalkozással van elárasztva. Bizonyos mértékű
függetlenség kell neki s azt, mint egyesek életrajza sűrűn tanúsítja,
sok még a nyomor árán is hajlandó megszerezni, hogy eszméinek élhessen. De mai napság
kevés példát látunk az ily módon kiküzdött szellemi függetlenségre.
Kényelem és jóllétre az író is csak úgy sovárog, mint más emberfia, s épen nincs hajlama
feláldozni azokat eszméiért. Csepp vágya sincs barlangban lakozni s megelégedni a
próféták szőrcsuhájával s erdei mézével. Tisztességes lakhely, bútor, ruházat kell, egy
kis fényűzés sem árt, ha telik, vagy teletik.Jegyzet – szellemnyűgöző professio nélkül: foglalkozás, hivatás,
munkakör.
n
–
Már pedig arra, hogy minden adeptus-át (és ineptus-át)
kényelmesen tartsa, ruházza, vagy épen felszűlje, az írói professió nálunk
csakugyan nem emberedett még meg.Jegyzet – ha telik, vagy
teletik: nyilván az irónia kedvéért használta
A.
a telik ige szokatlan és nehézkes passzivumát.Arany János
n
S minél többen támaszkodunk
rá, egyedül rá, annál inkább veszendőbe megy, a mit ez úton el akartunk
érni: maga az írói függetlenség. Mi haszna nem függök én hivataltól, ha függenem kell a
napi élet, a talán kissé magas lábra helyezett életmód ezer meg ezer parancsoló
gondjaitól; ha írnom kell napról-napra, percről-percre, hajlam és kedv, a munkában
ösztön-adó gyönyör, s a teljes bevégzés élesztő reménye nélkül, csupán mert
ez is kell, az is kell, sok minden kell, s nem érek rá, hogy a megérésig némán hordj am
eszméimet, s hogy kivitelökre időt áldozzak. Bizonyára ez a függés nagyobb, jóravaló
elmének gyötrelmesebb, mint az a néhány óra, mit gépies foglalkozás közt egy irodában
töltenénk, vagy oly professiónak áldoznánk, melyhez értünk valamit. A helyett tehát,
hogy pelyhetlen állal már, tóduljunk az irodalomhoz, mint egyedüli
keresethez, nem ajánlhatom eléggé ifjainknak (mert a ki belevénűlt, annak már késő):
Aestas dum fnerit, pueri componite nidos.Jegyzet – minden adeptus-át (és ineptus-át):
adeptus: egy tan, egy irányzat híve, bajnoka, beavatottja; ineptus: alkalmatlan
valamire, hozzá nem értő, balga, együgyű.
n
Mert semmi kétség benne, hogy ily módon sokkal inkább megőrizhető
az írói függetlenség, s vele az írói moral, mint ha egyre többen-többen
seregelve az irkáló életmódhoz, a szellem dicsőséges versenyét iparüzletté
alacsonyítjuk, hol a tehetség, folytonos önfertőzés által elsatnyúl, és hol a tehetség
nélküli, de ügyes nyegle jobb gschäfteket csinál s ez által olykor nagyobb
hírre vergődik, mint a ki valóban érdemlené.Jegyzet – Aestas dum
fuerit, pueri componite nidos: gyermekeim, amíg nyár van; tehát: keressetek más
megélhetést, időben, az irodalmon kívül (így magyarázza Barta János
Magyar klasszikusok
A.
kötetében, IV. 493.
l.)Arany János
n
Jegyzet – gschäfteket csinál: üzletet,
boltot csinál; alnémet Geschäft szónak pesties s már akkor ironikusan használt
alakja.
A
Koszorú egyik főcélja, mint fölebb mondám, versenytért nyitni
az írói nemes ambitiónak, s ez által is ébreszteni az irodalmi
morált. Mennyi süker fogja koronázni törekvését, a jövő mutatja meg; de
én még nem vesztettem el annyira az irodalomban való hitem naiv őszinteségét, hogy attól
tartsak, hogy ilynemű felszólalás egyéb eredményt sem szűl, mint komikai hatást a saját
mesterségök unalmával eltelt (blasirt) kedélyekre.
Es most következik a művészeti oldal, de erről másszor.
n
Jegyzet – És
most következik a művészeti oldal, de erről másszor: ez a ,,másszor“, sajnos, nem
következett be; a K szerkesztése idején
A.
mindinkább elvesztette kedvét, hogy újabb
elvi, tisztázó és összefoglaló cikkeket irjon. Nagyobb cikkeiben a K-ban inkább az irodalomtörténet, ill. az irodalomtörténeti portré felé
fordul. „Kritikai lapszerkesztésem alatt elég alkalmam volt meggyőződni – magyarázta
maga kesernyésen Elegyes darabjai előszavában ennek az
elfordulásnak az okát – , hogy praeceptorságom nem kell senkinek – jó, hát nem
kell."Arany János
A mit közelebb az irodalmi méltóság, a hivatás érzete s írói morál felől mondottam,
kifoly a művészi előállításra is, melyre immár áttérőben vagyok.
De nehogy balúl értsen valaki. Méltóság alatt nem a művekbe átviendő pompázó
feszt, hivatás érzetével nem a mindenünnen kirívó nagyképű fontoskodást, az
írói morállal nem erkölcsi mondatok és tanulságok nyers halmazát akarám
jelenteni. Ég óvjon a költői próza vagy verses előadás ama méltóságos
nemétől, mely, kell, nem, magas falábon jár, peckelt állal ágaskodva nagyszerűségét
hajhász, s önnön facipője kimért kopogásában gyönyörködik; valamint ama másiktól is,
mely keztyűs kézzel, hanyagon nyúl minden tárgyhoz, s erély (verve) hiányában keres
aristokratai méltóságot. Azt sem óhajtom, hogy a hivatás érzete oly módon üsse ki magát,
hogy az író minden harmadik lapon célzást tegyen rá (,,költő vagyok” stb.) s minden
négy-öt íves füzetnek „exegi monumentumot” emeljen.
n
Szép az önérzet: nélküle soha semmi jeles nem
állna elő ; de ha megjbocsátjuk is egyes remeklőnek a büszkeséget, melylyel rá
hivatkozik, midőn e hivatkozás maga is remek: a többire nézve inkább szeretjük, nem
dicsekvő szókból érteni meg hivatását, de kiérezni a makacs szívósságból, mellyel
művészetén csügg, a lelkiösmeretes gondból, mellyel tárgyalt kezeli; – a végrendeletből,
mely inkább elégettetné az Aeneist, hogy sem csorbáival adja át
az utókornak. Igen, a hivatás érzete ott van amaz úszó küzdelmeiben, ki
pergamen-tekerccsel fogai közt, vívja élethalál-harcát a tenger bősz hullámival, hogy
megmentse művét s életét, vagy együtt veszszenek. Az úszó: Jegyzet – „exegi monumentumot”
emeljen: az ismert horatiusi szólás: emléket állítottam, mint azóta is, akkor is
közhasználatú volt.
Camoens
, a tekercs: a Lusiada.de Camões, Luis Vas
n
Hivatás érzelme írja, Munkács
sötét kazamatáiban, rozsdával és vérrel jegyzeteit; hivatás érzelme sugall ódát óda után
a falusi egyszerű nemesnek, ki évekhosszat rejtegeti szelleme kincsét még sem szállja
csüggedés; az vándorol a Rajna mentén, táborról táborra, kiolthatlan szerelemmel; az
borong a „sötét olajfák illatos hűsében;” az áll őrt, a szökevény fiúval, egy soproni
faköpönyeg unalmai közt.Jegyzet – Az úszó:
Camoens
, a tekercs: a Lusiada: a mondaszerű
hagyomány szerint de Camões, Luis Vas
Luiz de Camões
(1524–1580), amidőn Makaóból Goaba hajózott, a Mekong torkolatában hajójuk elsüllyedt s neki
csupán életét s kéziratait, tekercseit sikerült megmentenie, melyeken nagy
hőskölteményének, az Os Lusiadának nagy része már meg
volt írva.de Camões, Luis Vas
n
Jegyzet – Munkács sötét
kazamatáiban: Koháry Istvánra utalt
A.
Arany János
Koháry
, a Habsburg-párti főúr a
kurucok fogságába esve, a munkácsi vár börtönében szerzett verseit részint
memorizálással, részint az Koháry István
A.
által
mondott módon őrizte meg kiszabadulása idejére.Arany János
n
Jegyzet – a
falusi egyszerű nemesnek: Berzsenyi Dánielra
hivatkozik
A.
, aki, mint ismeretes,
a gazdálkodás mellett sokáig senkitől sem sejtve írta
verseit.Arany János
n
Jegyzet – Vándorol a Rajna mentén: Kisfaludy Sándorra céloz_
A.
, aki katonáskodása, ill. foıglsága idején járt Arany János
Német
- és Franciaországban.Németország
n
Hol itt a külső buzdítás:
öt-hat szerkesztő, hogy tiszteletdíj fejébe érdemcsillagot osszon
újoncainak; húsz-harminc tárcaíró, ki négy sornyi újdonság kiteremtése végett boldogot
boldogtalant hírbe kürtöljön; a pajtások, hogy maguk közé emeljék a ,,jó fiút”, ki talán
ügyesen billiárdoz, a vívásban (olykor v nélkül is) tekintély: de írónak
hat év múlva sem lenne nagyon elérett? Ne mondja nekem senki, hogy a tehetséget
bölcsejétől fogva dajkálni kell idegen kéznek; hogy az önérzet mindjárt
kialszik, ha érinti a bírálat hűsebb szellője: valamíg a szellemi világ
hercules-oszlopai, a minden kor és nemzet remekművei, fennállnak; lesz olyan is, ki
titkos könyével öntözze azokat, s miután magát kisirta, lelke új hódítás emelő érzetében
találjon csak enyhületet.Jegyzet – borong ,,a sötét olajfák
illatos hűsében": Kisfaludy Károlyra gondol
A.
, aki ifjúsága idején – mint
kezdő festő bejárta Arany János
Itáliá
t s az idézet az ő
Honvágy című verséből
van.Olaszország
n
Jegyzet – Hercules oszlopai: a monda szerint Hercules
útja legtávolabbi pontján oszlopokat állított fel.
Az erkölcsi alap, melyet minden íróban s műalkotásban követelek, szintén félreértésnek
lehet tárgya. Vannak szentés szenteskedő, szigorúan kegyes, de kegyesen száraz lelkek, a
kik valamely kőkemény becsét a benne parázsan felhalmozott valláserkölcsi tanulságtól, a
morális irány kézzelfogható jelenségeitől mérik; a képzelem minden szabadabb játékát, az
emberi szenvedély, az élet, a viszonyok költőien hű festését feltétlenül
kárhoztatják.