A magyar akadémia

Némelyek, talán e rovat címétől megijedve, hibáztatják bennünk, miért szólunk mi oly roppant komoly és tudományos tárgyról, mint az akadémia ülései, nő-közönség előtt. Hallottunk legalább ily észrevételt is, a többi megrovás közt, lapunkra. Mondhatnók mentségül, hogy közönségünk nagy része nő ugyan, de mégsem mind az: iskolák, tanári vagy szerzetes testületek, kaszinók stb. bajosan számíthatók az emberiség ama gyöngédebb feléhez.

n

Jegyzet – iskolák, tanári vagy szerzetes testületek: a SZF és a K hátlapjain közölt előfizetői névsorok, melyek az előfizetési díjak beérkezésének nyugtájául szolgáltak, csakugyan feltűnően sok iskolát, különösen sok szerzetes iskolát mutatnak ki, s az előfizetők többsége csakugyan férfi-olvasók közül került ki.

Egyes előfizetők névsorában is megannyi (ha nem több) az úr, mint az úrhölgy. Azt is kérdhetnők: hogyan leszünk mi literaturai s ismeretterjesztő lap-, ha semmit, a minek kissé komoly színe van, távolról sem szabad érintenünk.

n

Jegyzet – literaturai s ismeretterjesztő lap: a SZF előlapján ez állott: ,,aesthetikaí, kıitikai és szépirodalmi folyóirat”, a K-én pedig előbb ez: „szépirodalmi s általános míveltségterjesztő hetila ", később, 1864-től pedig ez: „hetilap a szépirodalom s az általános míveltség köréből".

De nem; mi nem hiszszük, hogy e haza leányait épen ne érdeklené az akadémia. – Versent áldoztak épületére: ne lenne majd bennök – egy kis kíváncsiság legalább – mi történik abban a szép házban? Én láttam, láttuk mindnyájan a díszes női karzatokat, akadémiai nyilvános ülések alkalmával. Hosszú értekezéseket meghallgattak, meg is tapsolták az előadás élénkebb helyeit. Legyen csak terme az akadémiának, hol a hallgatóság nem két négyszegölnyi térbe összezsufolva ül, hanem illő kényelemmel helyt foglalhat; én a hívő s mondó vagyok, nő közönség is el-ellátogat oda.

n

Jegyzet – Legyen csak terme az akadémiának: az Akadémia mai palotáját ez években építették;

A.

Arany János

folyvást tudósította olvasóit az építkezés állásáról glosszáiban s türelmetlenül várta a befejezést, mert az Akadémia munkájának fellendülését varta tőle; ez időben az üléseket a mai Petőfi Sándor utca egyik bérházában tartották ( JKK XII. köt. 398. l.).

És ezt nyereségnek tartanám, mindkét részről. A közönség nem csupán annyit tudna az akadémia tagjairól, mennyit a divatlapokban olvas: hogy ,,bagolyszeműek”, pápaszemesek, szundikálók stb. A tagok pedig toilettejökön kívül arra is ügyelnének, hogy értekezésöket szépen, formában adják a nyilvánosság elé, simára fésüljék a nyelvhibáktól, pongyolaságát felövedzzék, itt-ott egy kicsi virágot tűzzenek hajába: szóval, hogy az előadásban, ép annyi tudomány mellett, egy kis művészet is legyen.

n

Jegyzet – értekezésöket szépen, formában adják: ez valóban egyik leghőbb vágya volt

A.

Arany János

-nak, még búcsúzó cikkében A kegyes olvasóhoz címűben is nyomatékosan megemlíti e törekvését s némi rezignált csalódással valóra nem válását; s ott is a franciák példájára hıvatkozik, nyilván a Revue des deux Mondes-éra elsősorban, melyet az egész Csengery–Arany–Kemény-kör szívesen olvasott (lásd erre pl. SzF II. I. 9. sz. 135. l.), s a BpSz mintájául is ez szolgált.

Így tesznek evvel, például a franciák, s nem mondhatni, hogy alaposságuk nagyon megsínlené.

Aztán mért ne lehetne tudományos ülésekről női közönségnek referálni? Az a bibe: hogyan. X. . úr, akadémikus, épen ülésből jön. ,,Ah, isten hozta, már féltem, elmarad a theáról.”*

n

Jegyzet * Ebédről, amice. Nem tudja, hogy mikor az akadémiának vége van, akkor kezdődik az ebéd. Szerk.

n

Jegyzet – ebédről, amice: a szerkesztői lábjegyzettel a játék humorát emelte

A.

Arany János

, S egyben, mint utalttmk rá, elhárította annak megsejtését az olvasó részéről, hogy ő a szerző.

,Az ülés tovább tartott, édes nagysád, mint rendesen, a miatt késtem.' ,,Érdekes volt úgy-e? Ki olvasott ?” – X . . . úr udvarias ember, elmondja nő ismerősének, ki volt az előadó, miről tartott értekezést, egy pár észrevétele is van a felolvasásra, s hogy azt megértesse, nagyából a tárgyat is megmagyarázza, tizenöt perc eltelt a beszéddel, s ő nagysága nem mulatott rosszúl, tán okult is egy kicsit. Miért ne lehetne, a mi az életben annyiszor megtörténik, csínyján, módjával megtenni az irodalomban is?

Így például, a legközelebbi ülésben (jan. 5.), mely a mathematikai és természettudományi osztályok ülése volt, Kubinyi Ferenc tiszteleti tag olvasta

Petkó János

Pettkó János

levelező tag székfoglaló értekezését.

n

Jegyzet – Kubinyi Ferenc (1796– 1874): előkelő felföldi nemesi család fia, nagy műveltséget szerzett s az

öreg Kazinczy

Kazinczy Ferenc

köréhez, majd a liberális ellenzékhez szoros kapcsolatok fűzték, s bár megyei, majd országos hivatalokat vállalt, a geológia volt kedvenc erdeklődési területe, de a művészet áldozatos támogatójának is számított; 49-ben várfogságra ítélték. Az Akadémia újjászervezésekor tiszteleti tagjául választotta.

n

Jegyzet – Pettkó János (1812– 1890): geológus; az ásványtan hazai uttorőı közé tartozott, a selmecbányai akadémia tanára volt; mellesleg csillagászattal is foglalkozott.

Ha a Címet: Az őslénytani és földtani fő korszakok alapelveiről, egyszerűen ide írom, ez sokakat elijeszt, még inkább, ha száraz kivonatot közlök, a tudomány műnyelvén. De ha azt mondom: az egész arra van alapítva, hogy a csillagok szerelme nem csak poetai, hanem tudományos fictio: mindjárt érdekesebb. Az őslénytan (palaeontologia) és földtan (geologia) azt tanítja, vagy inkább mutatja, hogy a mi öreg földünknek, – mely tán millió év óta „forog keserű levében” – voltak oly időszakai, a midőn állat- és növényfajok kivesztek róla, s idővel mások álltak elé megint. Ezek az őslénytani és földtani főkorszakok. Mi okozta e nagy változást? Értekezőnk nem ily modorban, de körűlbelől ezt mondja. Régóta tapasztalják a csillagászok, hogy az úgynevezett álló csillagok némelyike egyszerre különös nagy fényre gyúl, aztán lassankint ismét halványodik, csökken ragyogása, s utoljára jelentéktelen kis csillaggá válik. No már az ily álló csillag, mind megannyi nap – hasonló a mi napunkhoz. Mint a virág, mely bimbót hajt, e csillagnap is egyszere megtelik szerelemmel, fénye tüzes, átható lesz, s ilyenkor az izzó szerelem tenger bolygó csillagot (planéta) bocsát el magától, olyat, mint ez a mi földünk, hogy évezredekig járja körtáncát édes anyja körűl. A napcsillag aztán lassanként elveszti fényét és tüzét, míg az idők végtelenjében újra egy bolygó szülésre teljesedik meg. A faj kiveszési időszakok most már így állhattak elő földünkön. A nap, ez a mi napunk, rniután a földet eldobta magától, idő múltával fiatalabb bolygókat is hoza létre, azokat, melyek hozzá, mint ifjabb gyermekei, most is közelébb vannak: a Vénus kisasszonyt és a fürge Mercurt, meg néhány apró csemetét, melyek asteroid név alatt keringenek.

Valahányszor ily alkalommal egyszerre neki tüzesedett: a fény és hőség növekedése, állatok s növények átalános pusztulását vonta maga után földünkön, s így álltak elé később új földtani korszakok, szám szerint is (kevés igazítással) annyian, a hány bolygó azóta támadt. – Ez az egész. – Mi volna ebben oly rendkívül komoly ?

Január 2-án is volt egy összes ülés. A Teleki-pályadrámák adattak be, nyolcad magokkal, (kettőt szerzői már elébb visszavettek). Cimeik: I. A hölgyrabló. 2. Eskü és kötelesség. 3. Rosz eszközök. 4. Tarnóczi Sára. 5. Karaffa. 6. Laczkfi Imre. 7. II. Lajos. 8. II. Lajos király. Cimből ítélni s elitélni nem lehet, de feltünő, hogy tavaly is két mohácsi-vészes, Lajos királyos tragédia volt beadva. Mintha drámaíróink országos csapásokban keresnék a tragicumot. Az magában épen úgy nem képezi a szomorujáték tragicumát, mint a pesti nagy árvíz. Csuda, hogy még ezt meg nem tragédiáztuk. Elég szomoru eset volna pedig.

AJOM11

Megjegyzések: