DIVATTUDÓSÍTÁS
Miután divatképet nem szoktunk mellékelni, a nyájas olvasó bizonyosan nem várja a Koszorú-tól, hogy e rovatban az uralkodó színek, kelmék,
szalagok és csokrok felől adjon tudósítást. De van egy más divat, mely után lelkes
honfiak s honleányok, fő- és alrendűek, akadémiai tagok s nem-tagok, írók és beszélők,
szóval az egész honi birodalom s irodalom nagyja, kicsinyje futva futnak: a
nyelvhibák divatja. Ezt evidentiában tartani, oly közlönynek, mint a Koszorú, divatlapi kötelessége.
A nő (lásd Koszorú I. félév I. sz.) még egyre
fentartja divatos uralmát né helyett. Kiss Mihályné, Szabó Pálné stb. még
folyvást pórias viseletnek tartatik.
n
Erről újabban nem
szólunk.
Jegyzet – A -nő, -né képző kérdéséről hasonló
keretes-ironikus cikket írt
A.
(Nő-e vagy né).Arany János
Igen kedves ocsmányság továbbá a -bani, -hozi,
-náli, -tóli, -róli, -veli,
-rai s több efféle szócsintani kaocsintás; midőn t. i. a soha magokban
nem álló, hanem szóhoz tapadó, úgynevezett rag szócskákat divatosan
i betűvel ékesítjük. Történik ez a való elkerülésére:
,,istenhez való fohászkodás.” Tehát a való-t kerülik,
rövidítnek. De boldog isten! apáink és nagyapáink azt a való-t oda is
rakták pongyola szájjal, a hová nem kell: és most a divatos i helyettest
oda is pazarolják, a hová nem is szükség. Ha régebben így mondták: templomba
való menetel, istenhez való fohászkodás, Németországba való útazás – pongyolán beszéltek, mert itt való egészen
fölösleges. Épen úgy megérti minden magyar ezt: templomba menetel, istenhez fohászkodás,
Németföld
re útazás. De Tollagi divatos
beszélyíró azért hozzátoldozza az i betűt: „Julia kiasszony,
egyházbai menetelekor, Németország
rai útaztakor, istenhezi
fohászkodása közben."Németország
n
S Tollagi úr nagy tekintély; követi az egész irodalom, s
irodalmát a közönség. Mily kevéssé tudhatott hát magyarúl az a régi verselő, ki ezt
írta:
Jegyzet – Tollagi divatos beszélyíró: Kisfaludy Károly
Tollagi Jónás viszontagságai című novellájának a főhőse
Tollagi Jónás; talán divatlapok érzelmes „beszélyeinek", melyek még egyre az
almanach-irodalom korszakának modorában készültek, korszerűtlenségére akart utalni
A.
azzal, hogy épp ezt a nevet
választotta.Arany János
Mai divat szerint ,,gyöngyvárábani laktomat“ kell vala írnia. Hasonlóan
Kis János superintendensnek, (ki pedig tudott
magyarúl valamícskét)
Schiller
balladája címét nem ,,Vashámorba menésnek," hanem a ,,Vashámorbai menésnek” kellett volna fordítnia.Schiller, Friedrich
n
Sőt nagyra vágyás helyett
nagyrai vágyást kelle ejtenünk. Oh te kedves divathozi ragaszkodás !
Gyönyörű szép nyelvünktőli rugaszkodás.
Jegyzet – Kis Jánosnak (1770– 1846): a Kazinczyék által oly nagyon becsült evangélikus
szuperintendensnek e Schiller-fordítását nem pontos címmel idézi: A vashámorba menetel a pontos cím (
Kis János Poetai munkái. Kiadta Toldy Ferenc.
Pest
1865. 342.
l.).Budapest
A dolog egyszerű. Oly szócskához, mely nem ragad össze a főnévvel (bár a
régiek ott sem mindig tették), bízvást oda tehetjük az i-t. ,,Szerinti,
általi, melletti, nélküli, iránti" stb. hiba nélkül megjárja. Oly szócskához, mely,
külön soha sem áll, hanem a főnévhez van ragadva (-ra, -re, -ba, -be,
-nál, -nél, -ból, -ből stb.) ha i-t rakosgatunk, követjük ugyan a divatot,
de rontjuk ezt a szép, ezt az imádott magyar nyelvet. Vagy a divatért ezt
is oda dobhatjuk, mint a magyar ruhát?. . . (Ha kell valakinek,
folytatjuk.)
II.
n
Jegyzet – A cikk két részben jelent meg; az első a K I.
II. 2. sz.-ban; Arany László tehát hibásan
írja, hogy az 1. sz.-ban. Arany László az első
közlemény végén zárójelben álló tréfás mondatot is elhagyta, pedig a második rész
fölütésének humora csak ennek segítségével érthető.
T. szerkesztő úr! Felbátorítva a mély hallgatás által, mely előbbi cikkemre következett,
nyúlok ismét tollhoz. Erőt és kedvet ad nekem a meggyőződés, hogy csevegésem legkisebb
vizet sem zavart, nem is fog, ha ítélet napig folytatom is. A nyelvnek, melyen írunk,
beszélünk, törvényeire, sajátságaira gondolni: mily pedantság! minő
schulfuchseria!
n
Melyik író, melyik lap, melyik szalonképes ember teszi ezt?
Épen azért divat, hogy ne okoskodjunk rajta, hanem tegyük, a mit más tesz; minél vad
abb, annál jobb. Van is erre jellemző szavunk: vadonat-új.
Jegyzet – schulfuchseria: oskolamesteresség,
És mégis, t. szerk. úr, ha a divat nemzetére, a franciákra gondolok, s a divat
fővárosára,
Páris
ra: úgy tetszik, nem épen jó úton
járunk mi ezzel a mi nyelvdivatunkkal. Mintha olvastam volna valahol, hogy a francia, s
kivált a párisi, mennél műveltebb, annál jobban, tisztábban s eredeti szelleme, s
változhatlan törvényei megtartásával beszéli s írja anyanyelvét. Hogy míg a kelme- és
öltöny-divat hétről-hétre, sőt majdnem napról-napra változik: a francia szófűzés,
szóhasználat, legkisebb árnyalatáig megőrzi eredeti jellemét; s hogy jól
franciául beszélni nemcsak nem szégyen, sőt az a ridicule, ha valaki erre
nem képes.Párizs
n
Jegyzet – ridicule: nevetséges.
No, a mi divatunk különböző. Valamint kétségtelen előkelőségre mutat, ha valaki a barbar
r betűt nem bírja kiejteni, s ha a mi csengő, tiszta nyelvünkbe
orrhangokat elegyít: úgy a bon ton csalhatlan jele úgy beszélni e durva
magyar nyelvet, mintha némely szó, kifejezés, árnyalat nem jutna eszünkbe, mintha régen
elszoktunk volna szókötési fordulataitól s az egész barbar szó lim-lomot csak homályos
emlékezetünk hátteréből szedegetnők elé.
n
Vannak, lehet, kiknek, a visszamagyarodás ez időszakában,
így segiteni magukon való kénytelenség: de több azok száma, kik tudva
rosszul beszélnek, hogy előkelő színe legyen. Ott van, például, Tóth Pista,
vagy Baczúr Gazsi: ismertem az apjukat is, derék földmíves ember volt mindkettő: most az
úrfiak úgy kimagyarodtak, hogy tulajdon szülőanyjuk is alig érti
nyelvöket.Jegyzet – bon ton: társasági hang,
jómodor,
n
Így terjed a legújabb divat, felülről
lefelé, központról a vidékre, irodalomból az életbe. Csak hallgatni kell a
pesti beszédet: utcán, ,,zöldben”, társaskörben, akadémia gyűlésen,
szóval mindenütt, hol a német szó magyar fordításban zeng: legottan szembe
– azaz fülbe ötlik, mennyire hátra vannak még Vámospércsen.
Jegyzet – Tóth Pista, Baczur Gazsi: a kor élclapjainak kedvenc
figurái, különösen az utóbbi.
A pesti divat, például, nem tudja: mikor jő, mikor megy. Pedig
annyi jövés-menés közt, a mennyi itt történik, jó volna tudni tájékozni
magunkat. A. Géza találkozik az egyetem előtt B. Árpáddal. Mily hős magyar
nevek!
n
Géza lakik a
nagymező-utcán 16. szám alatt. ,,Jőjj el hozzám délután 4-kor" mond Árpádnak.
,,Eljövök" felel az. A „nagy honalkotó" ezer évi unokája és
játja (drusza) ime azt se tudja már, jő-e vagy
megy ilyenkor a magyar!Jegyzet – Mily hős magyar nevek !: a régi magyar neveknek, melyek a
középkorban s az utána következő korszakokban feledésbe merültek, a reformkor hozza
el új divatját, köztük az Árpádét s Gézáét is.
n
Jegyzet – ját: kihalt régi magyar szó ; a
NyTSz szerint: ,,azon egy nevű",
,,namensvetter".
„Megjött-e a szalag és csipke?” így divat kérdezni a divatlapokban is. A
kérdező
Pest
en űl, a szalagnak Budapest
Dicső-Szentmárton
ba kellett volna
mennie (vagy érkeznie). Mindegy! ,,Ist es angekommen
?"
Dicsőszentmárton
,,A mint Gizella Nagyváradról Bécsbe
jött" stb. Így írja ezt Tollagi úr is
Pest
en. A divatos magyar többé nem ér (érkezik)
sehova, csak jő. Ide s tova a jött-ment értelme iránt sem leszünk
tisztában. A ki Budapest
Páris
ba megy, az is jő, a
ki haza jön, az is. Az ér nem ér semmit.
Párizs
Épen így kijutott a jut igének. Ez már némileg a mammuthok sorsára jutott.
Eszébe sem jut senkinek; legfölebb, ha néha még eszébe jő.
Minden jő a világon ! A gondolat eszembe jő, a vér a fejembe
jő, (tolúl), bátyám Hamburgba jő
a kiállításra, a conferentia Varsóban jő össze
(gyűl), ha ugyan
Napoleon
oda jő (megy), s
ott minden szőnyegre jő (kerűl), így a lengyel ügy talán szerencsés
megoldásra jő (jut). Már nem is mernék fohászkodni: „tiszta magyarság, jöjjön el a te
országod !" – mert nem vagyok benne bizonyos, ide jönne-e vagy
elmenne
Napóleon
Patagoniá
ba.
Patagónia
Pedig oly egyszerűen, oly logice meghatározza nyelvünk e két szó közötti különbséget. A
mi az író vagy beszélő felé közeledik, az jő, a mi
távozik tőle, az megy. Úgy nem lehet összevéteni, mint az
itt és ott hely-jelentő szavakat. Ezenfölűl a német
kommen egy sereg kitételben használatos, hol a magyar nyelv más igét
használ ; jut, ér, érkezik, kerűl,
gyül s több ilyeneket.
Jól mondom: ,,X. úr Bécsbe ment föl, onnan
Pest
re jött le", ha t. i. azon
helyhez közeledik, a hol én vagyok. Rosszúl ejtem, ha így szólok; „Budapest
Pest
ről indúlva, másnap reggel Bécsbe jött”, mert távozik tőlem. De elég mára ennyi.
Budapest
Tudom én, szerkesztő úr, hogy szélnek beszélek, s ezt a zúgot az ün lapjában el nem
olvassa senki. De már csak hagyjon engem beszélni,*
n
könnyebben esik az én lelkemnek, ha szólok. Lássa egy kissé ezt a szegény magyar
nyelvet. Még a divatnál is jobban. Hadd én hát kiáltó szó a pusztában. Nem egyhamar
fogyok ki e tárgyból. Csak olyan hosszú életet adjon isten az ön Koszorú-jának, a míg én győzöm nyelvhibák regestrumával !
Jegyzet De csak csínján ! Jaj
annak, a ki bármely divat ellen feltámad. Szerk.