TELEKI JÓZSEF: HUNYADIAK KORA, VI. KÖTET
A közönség egy része türelmetlenül várta immár, hogy néhai gróf
Teleki József
,,Hunyadiak
korának" VI-dik és következő kötetei világot lássanak. Felszólalás történt innen
is, onnan is a munka késedelme miatt, mert azt vélték, hogy a dicsőült szerző
kész művet hagyott hátra, melynek lenyomatása csak az akadémián s
megbízottján múlik. Most a VI-dik kötet első fele megjelent, és a kézirat rendezésével,
sajtó alá készítésével megbízott akadémiai tag,
Szabó Károly
, előszavában, szerényen ugyan, de mégis oly módon,
hogy képzetünk támadhat ez akadályok minőségéről, fölfejti a lassú haladás okait.
,,Eljárásom irányát, úgymond, legjobban jellemezhetem e két főszempont kijelenlésével:
Kötelességemnek ismertem a még fel nem használt adatokat a munkába pótlólag beigtatni, s
az ezek által netalán múlhatlanokká lett változtatásokat megtenni, mint ezt az előbbi
kötetekre nézve maga a szerző teljesítette; de eközben mindig lelkiismeretesen szem
előtt tartottam azt az elvet, hogy valamint semmit olyat el ne hanyagoljak, mit tudtam,
hogy maga a szerző a végső átdolgozáskor meg akart és fogott volna tenni,
úgy semmi oly átalakításba ne ereszkedjem, melyről nem lehettem meggyőződve, vajjon maga
a szerző helyeslésével találkozhatott volna-e?" Mert tudni kell, mint az Előszó már föntebb elmondja, hogy gr. Teleki József, az éltében megjelent öt első köteten
kívül, végrendeletében csupán a készen találandó kötetek iránt rendelkezett, s ilyen
volt az utolsó három kötet, az Okmánytár, mely
Szabó Károly úr gondjai alatt már megjelent. A
hiányzó négy kötet (VI–IX.) nem volt kész mű, hanem átvizsgálandó,
kiegészítendő, alakítandó kézirat, s ily munka bevégzését bízta Szabó Károlyra az akadémia. Érezte ő akkor is e feladat nehézségét, de
másfelől (mondja előszavában), ,,bátorított önérzetem, hogy a szerző mellett öt éven át
csaknem kirekesztőleg e munkával foglalkozva, annak tárgyával múlhatatlan volt minél
alaposabban megismerkednem, s egyszersmind a folytonos szellemi érintkezés által bárki
másnál mélyebben kiismernem, s eltanulnom sikerülhetett gr. Teleki József történetírói elveit, nézeteit, műve kidolgozásában
követett eljárását, saját írmodorát, sőt a javítatlan s átdolgozatlan
maradt részre nézve célbavett, de végre nem hajthatott terveit is.” . . .
Alább: ,,a munkában idézett adatok helyességéről után-olvasás által
meggyőződni a leggondosabban igyekeztem . . . ez tekintetben is a felelősséget magamra
venni nyugodtan merhetem.”
Nem lemásolói, vagy nyomda-javítnoki munka tehát az, mire Szabó Károly úr vállalkozott. Nem is oly jövedelmező foglalkozás, hogy minden
idejét annak szentelhesse; kénytelen amellett hivatalt viselni, mint az erdélyi múzeum
könyvtárnoka, e könyvtár rendezését is vinni, mely körülmény szintén elegendő mentség a
munka lassú haladtára nézve. Úgy tudjuk, hogy előfizetési kötelezettség az
akadémia részéről nincs a közönség irányában, és így a felszólalók csupán amaz átalános
óhajtásnak adnak kifejezést, vajha e derék művet minél előbb teljesen bírnók; de
pénzbeli rövidséget senki sem szenved.
n
Jegyzet – előfizetési kötelezettség: nemcsak
költők, írók, magánszemélyek, hanem kiadók, intézmények is csak előzetes
előfizetőgyűjtés után vállalkoztak bevétellel nem kecsegtető művek kiadására. Az
előfizetők irányába vállalt kötelezettségek teljesítését, a határidő megtartását
A.
folyvást szorgalmazta, hogy
az olvasóközönség bizalmát megszilárditsa.Arany János
De térjünk át, habár csak futó ismertetéssel, magára a műre: mi e VI-dik, mi lesz a
következő kötetek tartalma. Igy kezdi maga a szöveg, a LXV. fejezettel. ,,Magyarország állapotját kívánjuk még a következő kötetekben
előterjeszteni, a XV-dik században –, hogy az olvasó magát abba visszagondolva,
hazájának belső történeteit, nemzetének anyagi és
értelmi kifejlődését is áttekinthesse. Hazánknak ezen időbeli
statisztikáját óhajtjuk az olvasó elébe adni, hogy megláthassa, az
utolsó negyedfél században mennyire haladt elő belső viszonyaira nézve. Össze kívánjuk
ezt hasonlítani a többi nemzetek akkori állásával, hogy az elfogulatlan
honfi láthassa, mily befolyással voltak ezek hazánk belső életére, műveltségünk
kifejlődésére, jólétünk előmozdítására. A tárgy valóban igen érdekes, de több mint egy
tekintetben kényes, annak illő felfejtése sok nehézségekkel, nem kevés akadályokkal
összekötött.” – Itt az író e nehézségek elsorolására tér át, minő az előmunkálatok
hiánya, hézagos adatok stb. s azután így folytatja: „Hogy felvett tárgyunkban
biztosabban mehessünk elő, szükségesképen külön kell vizsgálat alá vennünk a
földet, külön annak lakosait, mégpedig ezeket különböző
viszonyaikban; amaz teszi vizsgálódásaink földirati és statisztikai
részét szorosabb értelemben; amarról, mint kevesebb változások alá vetettről, rövidebben
értekezhetünk, ezek (t. i. a lakosok különösebben fogják figyelmünket magukra
vonni."
n
A jelen kötetben tehát a föld leírása kezdődik. Meghatározza szerző Magyarország kiterjedését a Hunyadiak, főleg Mátyás
korában. Aztán természeti minőségének, majd politikai felosztásának előadására megy át.
Sorba veszi a vármegyéket, helységeikkel, családaikkal, kiknek létét csak fel lehetett
kutatni adatokból. Minden név, minden szó, minden mondat a kútfők idézése által
igazoltatik. Lapunk ismertetése nem követheti a tudós szerzőt és kiadót e jegyzésekkel
halmozott részletekbe. De érdekesnek tartjuk közölni azt a szakaszt, mely Magyarország akkori termékenységéről szól, s melynek minden sora
szintén egykorú adatokból van összeállítva, s a forrás minden mondatnál idézve. Mi az
idézeteket elhagyjuk; a szöveg így hangzik.
„A szorosabb értelemben vett Magyarországot, mint már ekkor is
földje termékenységéről ismert tartományt, festik az írók egyetértőleg.
n
A természet minden adományaival
nagymértékben fel van ruházva, így szólanak ők; földjét legjobbak közé lehet száınítani,
és csak azt kell sajnálni, hogy gyakran terméseit igen nagy kövérsége által rontja meg.
Nincs a gabonának oly neme, melyet meg ne teremne, mégpedig, bár a trágyázás szokásban
nincs, csekély mívelés, egy, legfeljebb kétszeri szántás mellett, oly mennyiségben, hogy
két ország élelmére is elég volna. Szénája jó és igen bőven terem. Legelői kiterjedettek
és sikeresek. Borai közönségesen jók, nagy része pedig a legjobbak közé számítható.
Különösen dícsértetnek a szerémiek, váciak és a balatonmellékiek. A vetemény minden
nemeiben bővölködik. A gránátalmát kivévén, melyet azonban más, éppen oly nemes, édes és
ízletes fajokkal bőven pótol, a gyümölcs minden nemét bőven megtermi, és ezeknél
jobbakat, szebbeket Campániá
ban sem lehet
találni. Különösen említendők az almák. Mind a görög-, mind a
sárgadinnye a mezőkön termesztetik nagy mennyiségben, és ezek, akár nagyságokat, akár
ízletességöket tekintve, az olasz dinnyéknél nem alábbvalók. Az erdőkben számtalan vad
találtatik: szarvas, őz, vaddisznó, dámvad, nyúl különösen a Csepel-szigetében;
havasaiban havasi bak, vadkecske, melyek seregenként járnak; a Kárpát hegyeiben medvék
és mind itt, rnind az Erdélyt Magyarországtól elválasztó erdős hegyekben bölény is; továbbá fajdtyúk,
húros madár, fogoly, sőt fácán is. Különösen gerlicék oly mennyiségben találtatnak, hogy
néha Olaszország
Budá
n Budapest
Cuspinianus
egy hetivásáron nyolcvanezeret is látott eladás végett
behozva.Cuspinian, Johann
n
Szalonkák is találtatnak nagy mennyiségben, de ezeknek
itt nincs annyi becsök, mint Franciaországban és Belgiumban. A barmoknak, marháknak minden nemei nemcsak nagy
mennyiségben, hanem igen jó minőségben, különösen dícséretreméltók a szarvasmarhák és a
lovak. Folyóvizei és tavai a legízletesebb s válogatottabb nemű halakkal nagymértékben
bővölkednek. Sok hal van különösen a Balatonban és a Tiszában, mely ha kiönt, a künn
maradt hallal a sertések hízlaltatnak, saját medrében pedig a kocsisok, midőn itatni
akamak, gyakran vedreikben halat mernek ki. Különösen sok a harcsa, tok, csuka, mely itt
néha embernyi hosszúságra is nő, és amelynek különösen mája a legizletesb falatoknak
egyike, és potyka találtatik; említést érdemel még a kecsege, mely nagyra ugyan nem nő,
de igen jó, kellemes ízű, s más országokban nem találtatik. A Dunában vizát is fognak,
mely Jegyzet – Cuspinianus heti
vására: Cuspinianus, Johannes (1473–1529) osztrák humanista; igazi neve
Spierhammer
. Bécsben volt egyetemi tanár, a híres Cuspinianus, Johannes
Celtes Konrád
utódja a katedrán. Mint a
humanista írók közül oly sokan, ő is nagy ambícióval vett részt kora politikai
életében s szivesen vállalt diplomáciai megbízásokat. Ily minőségben, állítólag,
huszennégyszer járt hazánkban 1514–26
között. Ulászló udvarában szívesen
látott vendég volt s jelentős befolyással rendelkezett. Művei, naplói fontos
forrásművek Celtis, Conrad
Mátyás
és a Jagellók
korára nézve.Hunyadi Mátyás
Mela
szerint a tengerből jön
ide.Mela, Pomponius
n
A budai meleg vizekben egy különös neme is terem a halaknak,
mely hideg vízbe tétetvén át, mindjárt megdöglik. – Emellett aranyban és ezüstben igen
gazdag. Vannak aranyfövényt magukkal vivő folyóvizei, réz, ón, vas stb. bányái, vasat
rézzé változtató patakai, Szepesben, Szomolnok mellett, igen
termékeny sóaknái, sós vizei különösen Sóvárnál, mely
sófőzésre is használtatik, és az így nyert só nagy becsben áll különösen a halak
főzésére, több nemes kövei és festékei. Jegyzet –
Mela
szerint: Valószínűleg Mela, Pomponius
Pomponius Mela
(i. sz. I. sz. első fele) hispániai származású római földrajzi
iró.Mela, Pomponius
Ranzán
különösen kiemeli azon szép topázokat, helyesebben opálokat,
melyek Kassa környékén találtatnak és emellett megemlíti, hogy
hazánk vitriolt is bőségben terem és a föld sok helyen hány ki
terméskénkövet.Ranzano, Pietro
n
Emellett
találtatik itt igen különböző nemű márvány és igen szép alabástrom. Némely meleg
gyógyforrásai már ekkor is ismeretesek voltak. Legnevezetesebbeknek tartattak már ekkor
a budaiak, melyek már a rómaiak idejében ismeretesek voltak, mint bizonyítják a régi
római fürdőknek még ma is Jegyzet –
Ranzan
: Pietro Ranzano (?–
?) a nápolyi király követe Mátyás udvarában,
történetíró; Epitome rerum Ungaricorum című Magyarország történetéről írt.Ranzano, Pietro
Óbudá
n látható romjai.
Ezeknek forrásai a középkorban, úgy látszik, számosabban voltak még, mint ma; egyik ezek
közül Királyfürdőnek neveztetik, a másik
purgatóriumnak.Budapest
n
Ezek közül
némelyek igen gyenge melegek és mindjárt használhatók úgy, ahogy kifolynak; mások oly
melegek, hogy a szabad kéz nem állja ki, de a tojás is megfő, sőt a majorságot és
disznót is meg lehet koppasztani bennök. Voltak a pesti oldalon is némely fürdők, de
csak lágymelegek. Meleg gyógyvizek fordulnak még elő: Esztergomban, mégpedig a vár Duna felőli oldalán egy, a városban pedig
több, de ezek igen langyosak, és annak, hogy orvosilag használtattak volna, nincs nyoma;
Pöstyénben, mely igen meleg, úgyhogy hideg vízvegyíték
vagy enyhítés nélkül használni nem lehet: Trencsényben, gyenge
meleg és igen kellemes; Bajmócon, melyet csak később a Thurzók
tettek használhatóvá, kényelmessé; Jegyzet – a másik purgatóriumnak: forrásművekből nem sikerült
tisztáznunk, hol, melyik mai fürdő helyén lehetett ez.
Stubná
n, Turóc
vármegyében, igen kellemes melegségű, hideg vizzel körülvéve; Selmecbánya mellett, melynek iszapját is használják; magában Selmecbányán Roseli név alatt, – s ennek csatornái, melyekben a víz
foly, kővel vannak borítva; Szentivánon Liptóban, ez lágymeleg, de sikeres orvosi erővel bír; Nagyváradon, Sz. Lászlóról nevezve, – igen langy, csak mosdásra valók,
gyógyerejök nem nagy, de kellemesek.Stubna
n
Van nyoma egy fürdőnek Maroson,
Visegráddal szemben, mely már Zsigmond idejében 16
forintért volt évenként bérbeadva. Használtattak már ekkor a bártfai és vihnyei
ásványvizek. Másfelül Szepesben a Kárpátok alatt és Sárosban a vár alatt vannak több
vizek, melyek megmérgezvék, úgyhogy amely állat azokból iszik, azonnal megdöglik. E
tekintetből még magára vonja figyelmünket a Zólyom-megyei barlang, mely a fölötte
elrepülő madarakat vagy a mellette elmenő kisebb állatokat veszélyes kigőzölgésével
megfojtja. Említést érdemelnek még Szepes közelében némely barlangok, melyekben a víz
nyáron megfagy. Mindezt összevéve, Magyarország akár a lakosok
erejére, akár a marhák számára, s földjének termékenységére nézve egy országnak sem
enged. Igy hirdetik hazánk termékenységét az elsőrendű egykorú írók, mindnyájan, –
Oláh
kivételével, –
idegenek, kiknek tehát módjuk volt azt más tartományokkal is
összehasonlítani. „Olah Miklós
n
Jegyzet –
Oláh
kivételével: Oláh Miklós (1493–1568.) esztergomi érsekről, a kiváló
történetíróról van szó.Oláh Miklós
„Hogy egy ennyire magasztalt, de mindemellett igen kevéssé és csak felületesen ismert
Eldorádóról a csodásban igen gyönyörködő ezen időszakban sok mesés hírek szárnyaltak, és
ezeket a hazánkban megfordult, a józan kritikában nemigen jártas tudósok mohón
fölszedegették, gonddal terjesztették, bizonyosan olvasóink egyike sem fogja megütközve
hallani, ha meggondolja, hogy az ily előadások még az újabb időkben is fordulnak elő.
Ilyenek voltak a XV-ik században, hogy Magyarországon vannak
oly halak, melyek megfőzve, füstben párolognak el ; hogy néha szőllein termésarany is
találkozik; hogy vannak hegyei, melyekből igen jószagú viasz ásatik; hogy Temes
vidékének termékenysége oly nagy, miszerint három év alatt a köz tapasztalása szerint a
rozs búzává változik; különösen Erdélyben sárkánykaponyák is
találtatnak. Vannak halak a sós vizekben, sőt magokban a sóval eltelt tavakban is."