TOMPA MIHÁLY KÖLTEMÉNYEI
Alig nehány éve, hogy
Tompa
összegyűjtött költeményei öt kötetben világot láttak (1858) ; s ime, már VI-ik kötet járúl a megjelentekhez. A közönség,
mely az öt elsőt bírja, kétségkívül sietni fog a hatodikat is megszerezni, mely
amazoknak minden tekintetben méltó folytatása; a ki pedig Tompa Mihály
Tompá
t csupán régebben kiadott egyes füzeteiből
ismerné, figyelmeztetjük e már hat kötetes teljes kiadásra, mely nélkül, valamint ez
első rangú nemzeti költőnk ismerete, úgy a műveiből meríthető élvezet, hiányos és
egyoldalú. Valóban még a köz levertség s a haza nagy részét fenyegető nyomor sem
menthetné ki egészen, ha a nemzet nem érne rá méltó figyelemmel fogadni e legújabb
hozományát egy oly költőjének, ki húsz év óta legjelesbje között foglal helyet, s kitől
megszokta – örömeit nem igen, mert azok vajmi gyérek – hanem fáj dalmát oly vesékig ható
hangon tolmácsolva hallani.Tompa Mihály
n
Jegyzet – a köz levertség s a haza nagy részét
fenyegető nyomor: az 1859–61-es
nemzeti fölbuzdulást s reményeket követő kiábrándulásra, a Schmerling-féle
provizórium bevezetésére gondol itt
A.
egyrészt, másrészt arra a rettenetes, több éven át tartó
szárazságra, melyet az évszázad legnagyobb aszályaként s egyik legnagyobb természeti
csapásaként tart számon a történelem.Arany János
E sorok célja nem tüzetes bírálat, hanem csak egyszerű bemutatás. Egy pár észrevétel
után, melyet a költő mai álláspontja jellemzésére szükségesnek gondoltunk, a tartalom
rövid ismertetésére megyünk által.
Tompa
ez új kötete arról tesz
bizonyságot, hogy termő ereje folyvást a régi. Költői ere nem apadt, de mint folyam,
haladtában mind mélyebbre ásta magát. A jelen kötet, egészben véve,
mélyebb, tartalmasb, komolyabb, mint akármelyik az előbbiek közűl. Nem annyira a kedély
s képzelet ifjonti játéka ez már, mely virágról-virágra csapong és csillogó képekben
dúslakodik – csupán, mert e képek gyönyörben ringatják lelkét; – nem is ama dalszerűség
jellemzi ezt, melylyel költőnk egy előbbi korszakán találkozunk, midőn természet és
kedély, kül- és belvilág, fény és homály oly elringató dallamú hármoniává olvadt
zengzetes soraiban: itt már az óda mélysége s magassága uralkodik; az élet, haza, világ
nagy érdekeinek mélyen átérzett gondolata. Nem azt mondom, mintha eddigi költeményeiben
hiányzott volna ez elem; de oly túlnyomólag egyik kötetében sem tűnt még fel, mint e
hatodikban.Tompa Mihály
n
És ez a
haladásnak természetesfolyamát mutatja. Jegyzet – mélyebb, tartalmasabb, komolyabb, mint akármelyik az
előbbiek közül: ez a dicséret nem szólam, nagyon is megokolt (bár
Tompa
aligha örült neki, hisz az előzőkre
meglehetős szigorú kritika ez): a Forr a világ, a Pusztuló erdő, az Uj Simeon,
az Ikarus, a Sírboltban s
mások találhatók benne; míg az előzőkben sok a híg anyag.Tompa Mihály
Tompa
fejlődésének e három foka: az első, mely képekben s
érzelmességben túlrajong; a második, mely tiszta dallammá harmoniává higgad le; a
harmadik, mely ódává tömörül: ép oly természetszerű haladásnak tűnik fel egy lyrai
költőnél, mint az elő- és utóifjúság meg a férfikor, – mint a virágzás és gyümölcstermés
különböző szakai.
Tompa Mihály
Valaki a fiatalabb irodalomból, nem tudom, dicséret vagy megrovásképen-e, úgy jellemzi
Tompa
mostani költészetét, hogy
elmélkedésre (reflexió) hajlik.Tompa Mihály
n
Oly kitétel, melyet a körülményék" szerint
egyaránt vehetni dicséretnek, vagy megrovásnak. Ha a reflexió nem költői forrásből ered,
mint többnyire a rossz tanköltőknél; ha a philosophiai gondolat nem bírja magát a szép
törvényei szerint érvényesíteni; ha csupán eszmélő fejre, de üres szívre mutat ; ha a
képzelődés nem bírja szárnyán a gondolatot: akkor bizony költőre, hogy meddő reflexiónál
feljebb emelkedni nem tud. De ha mindezek megfordítva vannak: úgy a reflexióra való
hajlam mit sem von le a költő dicséretéből. Ki mondja azt, hogy ódai
költésnek, mely pedig a legmagasb szárnyalatú nem árt a reflexió, azaz
életigazságok, bölcs gondolatok lelkesülti' előadása? Ám tekintse a legnagyobb
ódaköltőket, Jegyzet – Valaki a fiatal
irodalomból: Zilahy Károly lehet, akire
A.
utal, ill. ennek a Magyar Koszorúsok Albuma (
Írói
élet- és jellemrajzok
Arany János
Pest
1863.
) című kötetében
megjelent Tompa-portréja, amelyben kimondottan Budapest
Tompa
elmélkedő hajlamáról ugyan nincs szó, de verseinek gondolati
volta szóba kerül.Tompa Mihály
Pindár
tól Pindaros
Horácz
on által Flaccus, Quintus Horatius
Berzsenyi
ig! Hiszen, hogy példát említsek, az
utóbbinak a „Magyarokhoz” intézett lelkes ódája nem átalános
reflexiókon végződik-e: „De jaj, csak így jár minden az ég alatt” stb. . . ? Ki
ódaköltőt csupán azért kárhoztat, mert reflexiókat sző be, nyilván nem tudja, mit
beszél.
Berzsenyi Dániel
Tompa
elmélkedései gyakran nem is
puszta reflexiók, azaz nem magukért állanak, hanem álarczai
valamely ki nem mondott, vagy csak félig kimondott mély érzelemnek. Erre például
hozhatjuk fel az ,,Isten akaratja" czímű költeményt (63. l.),
mely első tekintetre csupa reflexiónak látszik e thema fölött: meg kell nyugodnunk isten
akaratján. De jobban megolvasva, átérezve e költeményt, úgy találjuk, hogy a költő csak
akar, de nem tud megnyugodni, s hogy e költemény forrása
nem a fejben támadt, hanem odalenn sötétlik egy a szív fenekén rejlő fájdalom, melyet
semmi bölcsesség, még a hit sem képes eloszlatni: fiát siratja ez a
bölcselkedő! Pedig a nagy fájdalmat alig érinti egy szóval:
Tompa Mihály
Ennyi az egész. De még mikor hosszan kibölcskedte s látszólag megvigaszialta is magát:
akkor is leborúl és homlokát a sír hűs gyepén nyugtatja. Valóban ez a
fájdalom mélyebb, mint a ti reflexiótlan, felvirágozott, fűhöz-fához,
tengerhez, sziklához hasonlított fájdalmatok.
Egy része
Tompa
elmélkedéseinek ily
álarc. A többi a tárgyból, az ódai hangulatból természetesen fakad, s igen kevés lenne
azok száma, melyekről azt mondhatnók, hogy ez nincs helyén, köznapi, fagyos. Mindez
Tompa Mihály
Tompa
költészetének oly eszmei
tartalmasságot kölcsönöz, melyet csak azok gáncsolhatnak, kik a lyrát csupa dallá,
hanggá szeretnék higítani, hogy úgy szólva szavak nélkül zengjen, mint a
fütty. E túlságos zeneiség, ha igazolható is énekre szánt dalban: bizonyára
nincs joga, hogy a lyra többi nemeiből kiszorítsa a gondolatot.
Tompa Mihály
Midőn feljebb azt mondám, hogy a képekben duslakodás
Tompa
első korszakát jellemzi, nem arra céloztam, mintha újabb
költeményei e részben szegények volnának. Sőt ma sincs költőnk, ki annyira – hogy úgy
szóljunk – képekben gondolkoznék, mint Tompa Mihály
Tompa
. Nálam a gondolat azonnal jelvi, vagy allegoriai kifejezést
nyer; a kettő egyszerre születik. Eredeti hajlam ez nála eleitől fogva; egyszersmind a
viszonyok által parancsolt kényszerűség. Amaz érzelmet, mely álarc alatt
kénytelen bújkálni, de melyet a négy folyó és hármas halom vidékén minden ember a
legsűrűbb fátyol alól is megismer, senki sem képes oly finom, oly változatos allegoriai
mezben elénk állítani, mint Tompa Mihály
Tompa
. Ő
ebben kifogyhatatlan. E kötetje legkivált ily darabokból áll. Majd a ,,Távozó után" sóhajtunk, vele (II. 1.), majd „Zrínyi
Ilona” ódon hangú keservében (15. l.) osztozunk; majd vele szomorú
vigasztalást lelünk abban, hogy a költészet ,,Repkénye“ (20. l.)
csak hadd borítsa a szent romokat. Még többször ismételt „Teleit” sem sokalljuk meg
(A tél 54. l., Télben 47. l., Téli reggelen 208. l.), annyira különböző és új mindenik; azután a
,,Kikeletkor" (102. l.) és a ,,Kikircshez" (112. l.) ismét egészen más. Mint piros fonál húzódik át az
érzelem (majd csüggedve, majd bízva, remélve, óhajtva, intve, sőt a korviszonyok szerint
vérmesen is) kevés hián az egész VI-ik köteten. ,,Forr
a világ" (56. l.) s a költő is forr; kétségbe esik a „Pusztuló erdő”-n (66. l.) és bizony, a mint a dolgok mutatkoznak, nem ok
nélkül; a „Régi történetben" (83. l.) a gúny ostorát
csattogtatja; „Egy alföldi új telepen" (98. l.) . . . ki ne
ismerné ezt: ,,Repülnél lelkem, fenn repülnél” stb.? – melylyel rokon, de kivitelre tán
még finomabb a ,,Jövevény” (163. l.); azután a „Tűz” (108. l.) ama tűz, mely nem alszik, ne is alugyék el soha; a „Fogoly” (120. l.), „A pozsonyi várban”
(133. l.), „A testvérek” (135. l.), „A
megtérő” (140. l.), „Sámson” (145. l.), ,,Múlt, jelen és jövő” (152. l.), „A sebzett
szarvas” (166. l.), „A vihar" (182. l.), mind ugyanazon
alapérzelem különböző nyilvánulásai, melyeket erőben, kivitelben talán mind meghalad az
„Új Simeon” (192. l.), s melyektől egy mozzanattal külön
válik az ,,Ikarus” (175. l.) és ,,Sírboltban” (195. l.). – Nincs itt hely mindezeket elemezni, az olvasó
bizonyosan megtalálja bennök a mit keres ; itt a legtöbbnek felsorolása által csak arra
akarom figyelmessé tenni, mily nemű dolgozatok teszik e gyűjtemény legnagyobb
részét.
Tompa Mihály
Jóval kisebb rész az, mely élet-halál, örökkévalóság, hit, természet, világ és család
érzelmei s eszméi körűl forog. Két, illetőleg három alkalmi ódája (Kazinczy emlékezete, Lorandfi Zsuzsánna, gr. Mikóhoz) alkalmi ugyan, de nem kevésbbé óda.
Történeti legenda a „Kálmán és Prezlava;” valamint a „Pozsonyi
hadjáték" (kevésbé sikerűlt) történeti anecdoton. Vidor satira kettő van:
„Ebéd után” és ,,Gazdaember
ömlengései;” jó mindenik, de jobb és költőnk e nembeli dolgozatait mind felülmúlja
a „Két levél,” melynek csak fele satira (emancipált nőkre), a
másik fele egy magyar háziasszony eszményképét tükröző, igen kedves
idyll.
Az élet és halál gondolatok közűl, melyekről az imént emlékezém, némelyik nagyon sötét.
Ilyen kivált az, melynek a költő nem tudott más címet adni, mint e kezdő két szót: „Bár még” (33. l.) Azok a sorok, melyek így kezdődnek:
ez a pár szakasz oly mélység fölött lebeg, hol féltjük az – embert. Állítson a
költő keresztet az ily örvény fölé, s óvakodjék ott járni.
Népdalai (szám szerint XIII) hasonlók a régiekhez. Ugyanazon, magát olvasva is daloltató
forma, ismét áriák szerint. De ki kell emelnünk a IV. számút (Gyilkos
fenék), mely formában és tartalomban teljesen sikerűlt népballada, mi eddig
nem igen tartozott a
Tompa
költői
köréhez.
Tompa Mihály
Azonban, mit ér e költeményeket címek szerint elősorolni s osztályozni. Minden egyes
versről írhatnánk ennyit, mint ez az egész ismertetés, s az olvasónak még sem tudnánk
fogalmat adni az egyes darabok szépségeiről. Legyen hát elég, hogy pár szóval
megjelöltük
Tompa
múzsájának mostani
irányát, mely annál üdvösebb, mennél több okunk van félteni lyrai költészetünket az
elléhásodástól. – Végre ama reflexiós darabok közűl, nem válogatva, csak
találomra, ide teszünk mutatványul egyet, egy igénytelen rövid versecskét, melynek
megdöbbentő vég fordulata szintén mutatja a forrást, honnan származnak többnyire
Tompa Mihály
Tompa
reflexiói. Címe a
Tompa Mihály