MAGYAR HÖLGYEK ÉLETRAJZA
Irta Kulini Nagy Benő és Sárváry Elek. Szerzők tulajdona. Debrecen, Csáthy és Társa bizománya. 1861.
Az ily munkák célja népszerűvé tenni a történetet, s a jelen könyv szerzői, dicséretes
törekvéssel, oda irányzák működésöket, hogy a haza lelkes hölgyei elé utánzásra méltó
erényképeket állítsanak föl, egyszersmind a hon dicső leányainak emlékezetét kiviják a
feledésből. „Nem lévén még önálló könyv – írják – mely hazánk hírnevesb leányai élet- és
jellemrajzát ecsetelje: honfiúi kötelességünknek tartdnk nemzeti dicső múltunk néhány, a
történelem lapjaiból föleleveníthetett, derék hölgyének
pantheonának – habár annak teljes fölemelése tehetségünk
körén kívül esik (–), legalább első alapkövét tenni le." A közlött életrajzok
következők: Horogszegi Szilágyi Erzsébet, Hedvig,
Székely Klára, Patócsi Zsófia és négy leánya, Uroza Ilona, Egervár hősnői, Bocskai Klára, Szentgyörgyi Cecilia,
Szentgyörgyi Borbála, Zrínyi Ilona, Bethlen Katalin,
Lónyai Anna, Kanizsai Dorottya, Erzsébet és Mária királynők, Béldi Zsuzsánna, Komjáthi Anna,
Tarczay Anna, Zudár Katalin, Szécsi Mária,
Petróczi Katalin
,
Bornemisza Anna, Sarolta, Petrőczi Kata Szidónia
Szögyéni Lancha
, Pemflinger Katalin, Margit, Molnár Borbála, Báthory Anna,
Szőgyényi Laucha
Dukai Takács Judith
,
Dukai Takács Judit
Nagymihályi Vinnai Potentiána
, Dániel Polixena,
Szondi Zsuzsánna. Szép koszorú. Nekünk,
szépirodalmi lapul, nem feladatunk ez életrajzokat történeti szempontból vizsgálni:
annyit mindazáltal megjegyezhetünk, hogy könnyed átlapozás után is találtunk helyeket,
hol nagyon hozzáférhető adatok mellőzve S így életrajz, jellemzés hiányosan vannak
összeállítva. Semmi szó, például, Szécsi Mária
második házasságáról Rozsályi Kun Istvánnal, S
annak kalandos végéről, noha ez igen jellemző adat, és Vinnai Potentiana
Szalárdi
krónikája, hol feltalálható, minden kézen
forog. Vagy talán mellőzni akartak szerzők mindent, a mi hölgyeik jellemére homályt
vetne? De akkor, ugyancsak Szalárdi János
Szécsi Máriá
nál miért hagyják említetlen, hogy Murány feladása alkalmával Spork tábornagy által börtönbe vettetett s
Bécsbe hurcoltatott, hol, valószínüleg, zárdába végezte
életét? E vonás, mely őt, mint a hazai ügy martyrját kedvező színben tűnteti föl, csak
használt volna az életrajznak. A nyelv kezelése sem mindenhol szabályos. Micsoda
szókötés ez (20. 1.): „a rendek, Szandigov krakói főkapitányt 1384-ben Erzsébethez küldték, a királyi hölgy
megérkezését sürgetendő? – Dacára ily fogyatkozásoknak, a díszesen,
mondhatni, fényesen kiállított könyvet, lelkesítő tartalmáért, minden magyar hölgy
asztalára óhajtjuk.
Szécsi Mária