A JÖVŐ STILUSA
Élt egyszer juhászbojtár. Ő mindennap hajtotta ki nyáját faluvégre, s ha ajuhok szép
csöndesen széledtek el amezőn, ő kényelmesen heverészett le a növényzetre. Fiatal szívét
erősen gyújtá fel aszerelemtűz; mert nem messze pillanta meg apatakban egy leányt
ruhákat mosni. Ő tüstént mene közelebb és nem nyugvék, mielőtt szépen csalogatta őt
avízből ki. Ö Iluskának neveztetett, ő pedig Kukorica Jancsinak hivatott. Azonban
Iluskának gonosz mostohája rettenetesen haragudott meg, és boszús lőn afelett, miszerint
ő oly sokáig van távol ; és megnézni akarta, vajon mit csinál az. De mennyire lepetett ő
meg, midőn ő ajuhászbojtárral enyelegni találtatott. ,,Becstelen teremtmény ! kiálta,
mindjárt ütlek tégedet agyon !” Erre ő rendkívül ijede meg, de ő úgy ijeszte rá a vén
nőre, hogy ő felnyitni sem merte száját többé. Ily módon Jancsi ártalmatlanná tette
ellennőjét.
Ezalatt este lőn és Jancsi összeterelni akarta nyáját, haza sietendő; ám mennyire
csodálkozott el és szeppent meg avégett, miszerint látá, mikép anyájnak része hiányzik.
Ó jól tudta azt, miképen agazda nagyon fog boszankodni meg afölött, miszerint ajuhcsorda
vagy ellopatott, vagy farkasok által tovavitetett. Mindazáltal összekeresé juhainak
maradványát és hazafelé terelte azt. Agazda megszámlálni akarta azt, ámde János
közbekiálta: ,,ne számlálja gazd'uram azt, igen sok hiányzik azokból, mert csaknem
félrész nélkülöztetik abból." Agazda egyelőre elhinni sem akará azt; de miután egészen
győzetett meg atényállás fölött, dühösen kiálta: ,,vasvillát elő ! vasvillát elő!
mindjárt akarom beállítani életedet!" Miután azonban vasbóli villa nem vala kéznél,
hirtelen kapott fel egy petrenczés rudat, s ha ő nem szalad tova, úgy ütendé őt
bizonyára ott közelben meg, hogy ő azonnal egérhalott fogott leendeni.
Jancsi, maga részéről, az előhaladt éjben az Iluska-féle kert alá siete és szótlan üle le
asövénynéli pad fölé. Szépen vette most elő furulyáját, mert tudatik az, miszerint ő
ügyesen játszék furulyát. Iluska legott kele fel tornácbani ágyából és hamar siete ki,
és leült ő is maga részéről, apad fölé. Jancsi látása fölött mindjárt ijede meg s kiálta
lassú hangon, úgy, mintha csak magához mondaná: ,,Jancsi, szerelmem! istenért! mi lett
veled? miért ily halványan nézesz te ki? te búsulsz valami fölött, nem-e?" – „Ah
Iluskám, kiálta Jancsi, részéről szintén halkkal: hogyan nem lenne ok, halványan
kinéznem, miután szép arcaidat sohasem fogom láthatni többé! Igen, én nem fogom többé
szemlélhetni azokat! Igen, én nem foglak átkarolhatni tégedet, én nem foglak csókolhatni
tudni tégedet többé ! Örökre fogok elútazni ! örökre foglak tégedet elhagyni, már
holnap, már az éjen, már 'ezen pillanatban! Isten veled, Iluskám! emlékezz vissza
Jancsidra. Ha majdan száraz kórót fogsz látni, mely aszéltől kergettetend, nem-e fogsz
visszaemlékezni kedvesedre, aki bújdosni fog?" – ,,Jancsi, szerelmem! viszonzá mostan
Iluska, útazzál el tehát, ha elútaznod kell. Ha fogsz látni hervadt virágot, mely
útközépre vettetett, emlékezz vissza kedvesedre, a ki maga részéről szintén fog
ellrcrvadni." – ,,Jónapot !" kiálta még János, és ő eltávozék. Ő pedig bemene újból,
sírandó.
Közelebbről Jancsi messze távozott és nagyon nyomúlt elő az idegenbe. Éhsége alkalmából
tarisznyáját vevé elő, kenyértestet vőn ki abból és öreg szalonnát. De az étel nem
ízlett neki. „Jól esik nekem !" – kiálta – „miért hagyám acsordát egymásból futni! De
tehettem-e máskép? Valóban, Iluska miatt többet is fognék elszenvedni. Jőjön, aminek
jönni kell: én kiérdemelni tudni fogom kenyeremet. Én át meg át magyar fickó vagyok: a
hadseregbe toborzani hagyom magamat." Így szólt magához és könnyű fövegét fölemelvén
apázsitról és tarisznyáját vállai fölé dobta s újból tova lépdele...*
n
Jegyzet Fő
szabályok eddig: hogy az igehatározó (adverbium) után mindig tenni kell
a csupasz igét, melyet határoz. Más esetben az igét előragjától ne
elválasszuk. Az Er, Sie (baj, hogy a magyarban
ő-nek nincs femininuma, de lehetne őnő), Es pontosan
jelölendő ki. Mi a jövő percben történni fog, azt már nem szabad jelen idővel adni
vissza. A többi díszfordulatokat és kedves germanismusokat, részéről, maga is
leli föl az olvasó.