A VAJON KÉRDÉSÉHEZ
Ez ugyan se nem keleti, se nem mexicóikérdés, de magyar kérdés, így annál
közelebb van hozzánk, s megérdemel egy kis fejtörést.
Átalános a panasz, hogy a magyar helyesírás nem tud végre megállapodásra vergődni ama
szócska leírását illetőleg. Annyi mindenféle alakban lábatlankodik ez: valljon,
vallyon, valjon, valyon, vajjon, vajon. Melyik már az igazi, az egyedül
helyes?
A Koszorú, sőt már elődje a Figyelő, a legegyszerűbb alakot (vajon) választotta; mire az
egyszerűségen kívül némi nyomósabb okai is voltak. Legfölebb akkor kettőztette a j-t
(vajjon), ha versmérték úgy kívánta.
De a Koszorú e részben nem igen talált követőkre. A tarkaság
széltire megvan, sőt ugyanazon könyv vagy folyóirat sem ragaszkodik következetesen egy
alakhoz. Másfelől nyelvészek állanak elő itt és amott, s nagy bizonyossággal
erősítgetik, hogy a vajon alak a legrosszabb, a többi mind
jobb, de legjobb ez: valljon, mert hisz mi volna más e szó, mint a
vall igének imperativusa: „nosza valljon mindjárt! vallja meg a bűnét."
Így a latin quaeso vagy fateatur pusztán le van fordítva.
Világos ez, mint a nap.
Azonban mi mégis rázzuk fejünket az oly nyelvészkedésre, mely valami szót a legközelebb
álló, legkönnyebben kisüthető rokon hangzás útján akar elemezni. Ha a ,,valljon" semmi
egyéb, mint amaz ige parancsolója: akkor bizonyosan
Máramaros
is helyesen van így értelmezve: már ama
rossz, vagy
Ugornya
község neve így:
„Ugorj na!" – mert egy ott folyó patakon párducos őseink átugrottak. Az
ily nyelvészkedés, szerintünk, a grammatizálás primitív korába való.
n
Ily módon
aztán könnyű azt mondani: vajon nem jó azért, mert deákra fordítva supra
butyrum lesz: vaj-on.Jegyzet – Az
A.
által tréfásan emlitett
primitív ,,grammatizálás“ ekkor már valójában a múlté volt.Arany János
n
Jegyzet – butyrum:
vaj.
n
Ily módon
szavaink fele részét hibásnak lehet bélyegezni: például: ,,azért” nem jó,
mert latinúl: iste intelligit: „az ért"; „tehát”
nem jó, mert latinúl: tu dorsum: „te hát !"
Jegyzet – supra: -on, -en, -ön.
n
Jegyzet – iste: az -
ez.
n
Jegyzet – intelligit: ért.
n
Jegyzet –
dorsum: hát (a testrész).
Mellőzve tehát e vajas elméletet, lássuk: a vajon szónak nem
lehet-e más gyöke a butyrum-on Azt látjuk, hogy régiesen még most is él
vajki, vajmi, sőt él vaj magában is, mint felkiáltás,
vajh alakban ugyan, de melyben a h-t ép oly kevéssé
mondjuk és mondhatjuk ki, mint ebben: hajh! (mely szintén nem
capillust jelent).
n
,,Vajh
ki ő, és merre van hazája ?" egyszerűen így is olvasható: „Vajon ki ő, és merre van
hazája ? " E szerint a vajon-nak gyöke megvolna készen, ama felkiáltásban ;
de tovább kell menni és vizsgálni, honnan eredhetett e bizonyosan nem tejből származott
vaj.
Jegyzet – capillus: haj.
A mit itt elmondunk, az csak hypothesis ugyan, de akár valószínűségre, akár tudományos
tekintetben kiállja a versenyt a valljon-fateatur-féle elmélettel, s a
nyelvészet mai színvonalán álló ember a grammatikai gyök-elemzés ezen módjának
bizonyosan előnyt fog adni ama másik fölött.
Vagy-vagy kötszavunk eredetileg, úgy látszik, vaj alakban élt.
Legalább erre mutat az erdélyies vaj igen! vaj egyet, melyek nálunk így
hangzanának vagy igen, vagy egyet. A j
megerősbödése gy-vé, oly hangtörvényen alapszik, melyre nem nehéz példákat
találni a magyar nyelvben. gy lett a most már táj szóvá degradált, de helyesebb
hajma (sok hajú valami) szóból a hagyma, ily
átváltozások a varjú, varnyú, vargyú; borjú, bornyú (nem tudom, borgyú
hallik-e valami tájszólásban).
n
Sőt így kellett a
létigében, a volok, valok eredeti formának elváltozni elébb
vajok-ra, azután a mostani vagyok-ra (mit keresne különben
való, és voltam ?) E szerint fölvehetjük, hogy a
vagy kötőszó eredeti alakja vaj.
Jegyzet –
A.
jól sejtette: a borgyu változatot a MTSz
is kimutatta s a Dunántúlon ma is általános.Arany János
Ime, a butyrum, azaz, hogy nőolvasóink is megértsék: Butter
jelentésen kívül, megint egy új értelme a vaj-nak.
n
De most
deákizáló ellenfeleinkhez kell fordulnunk és kérdenünk, hogyan fejezi ki a latin nyelv a
vajon-t. Fateatur-ral nem, quaeso-val sem,
mert ez kérlek, azt pedig sohasem olvastam: fateatur, quis est hic homo. De
igen, sok esetben, a magyar vajon-t e szóval fejezve ki: utrum.
Jegyzet – hogy nő
olvasóink is megértsék: Butter: németül ugyanis tudtak a nők is, de latinul, az
akkori iskoláztatás szokásainak megfelelően, vajmi kevesen.
E szónak alapjelentése pedig (uter, utra, utrum) ez: kettő közül melyik ? a
mire magyarúl így felelnénk: vagy ez vagy az; erdélyiesen: vaj ez vaj amaz.
Tehát felelőleg már megvolna a vaj értelme: különböztet. Ha már most
tekintetbe veszszük, hogy felelő szavaink, sok esetben, minden alakváltozás nélkül,
csupán hangnyomás által, kérdővé lesznek és viszont: akkor megfoghatjuk, hogy a
vaj (vagy) kérdő alakban is használtatott, ha kételyt akartak
kifejezni; vaj ez ? vaj az ? vaj ki ? vaj mi ? Hogyan változik pedig
kérdővé oly szó, melynek természetéből nem is gyanítnók, hogy kérdésre alkalmas legyen:
bizonyság az ugyan (quidem), mely kérdőleg tökéletes párja a vajon-nak.
Ez ugyan egyszersmind a vajon-nak on toldalékát is
megfejti, mely analog a most, mostan stb. szavaink
toldalékjával.
Hozzájárúl a kiejtés. Közéletben, kivált az irodalom hatása alatt nem álló népnél,
sohasem hallottuk másként, mint egy j-vel, simán és röviden:
vajon. Ha a j-kedvellő szóejtés vajjont mond, kettős
j-vel, akkor már csakugyan a vall igét érti: üsd a rabot, hogy
vajjon (vall-jon). Az l-es tájbeszédben, hol
illen-ollan hangzik, sem hallottunk: vallont; kivéve
irodalomban jártas egyénektől. De ha így volna is, még ha vallon-nak
hangzanék is: ez sem volna döntő bizonyság a vall igéből származásra. Ugyanis, valamint
a j-s nyelvjárás szereti az l-t j-re lágyítni, még a hol a
gyökfejtés ellenkezőre utal is, szintúgy hozhatunk fel példát, hogy a kétségtelen
j hang l-re keményedett ez utóbbi kiejtés kedvelőinél. Ott
van például a halánték szó. Első tekintetre látszik, hogy a
haj gyöktől ered; hajándék, hajánték; olyan formán mint
,,leppendék” s a fej azon két oldalát jelenti, hová némi ,,cseplesz” haj
lenő.
n
De az l-es szóejtés halántékot
csinált belőle, s ez kapott fel irodalmilag is. Szintén így látjuk a természetes
hangváltozást puha és puja közt; mégis már az utóbbi
pulyá-vá változott, ly-nal. Sőt, hogy a nyelvrokonítók
vetésébe is belevágjuk sarlónkat: vegyük figyelemre a leány szó átváltozásait. Vogul
nyelven fi = pi, leány = áj. Ha ez áj-ból a
magyar leány-t ki akarjuk hozni, a hangváltozás természetes folyama ily
lépcsőzetre utal. Áj, magyarúl lett először ány (mint borjú, bornyú) s ily
alakjában megközefiti az any, anya szót. Ány,
kimondási kényelemből, fölvette elül a lágy inyszeletet (Jegyzet – A halánték származtatását illetően, a SzFSz tanúsága szerint, nem egyezik a nyelvtudomány véleménye
A.
-éval: a hal főnévből származtatja a
szót.Arany János
Toldy
), és lett belőle jány, a mint ma
is fél Magyarország ejti.Toldy Ferenc
n
De az l-es tájbeszéd e
j-t megkeményíté: lány, majd lj-t
összeolvasztva lyány, ljány. Innen márcsak egy lépés a
liány, a mint régen írták és mondották is, ebből pedig a közép
e-vel ejtett leány, mely diadalra jutott. Hanem elég a
kitérésből.
Jegyzet – a lágy ínyszellet
(
Toldy
): Toldy Ferenc
Toldy
irodalomtörténeti összefoglalásaiban,
különösen a korábbiakban, mindig adott nyelvtörténeti összefoglalást is s a szók
hangalakjának származtatásában, a hangbővülések magyarázatában nagy szerepet
játszottak nála a hehezetes, spiráns és szívóhang jellegű ,,iny-, torok- és
ajakszelletek“; az 1862-es kiadásban
(
A magyar nemzeti irodalom története.
Pest
1862. I. köt. 121. l.) pl.
az Toldy Ferenc
A.
által is érintett kérdésről
egyebek közt igy ír: ,,. az ajakszellet . az i és i előtt, s az i, u, ü után oly
gyakran hallatott."Arany János
Célunk nem egyéb volt, mint kimutatni, hogy a Koszorú, midőn
következetesen vajon-hoz ragaszkodott, ezt nem valami öntudatlan állapotban
cselekedte, hanem legalább is annyi megfontolással s minden esetre helyesebb
nyelvészkedési methodus szerint járt el mint azok, kik a vajon-nak, csupán
vaj íze miatt nem barátjai. Egyébiránt a mit elmondunk, nem új dolog:
olvastuk már ezelőtt is, még pedig nem ,,ugornya" - féle etymologusoknál; de ismételni
az ilyet nem árt, mert mi nagyon feledékeny nép vagyunk.