Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
IDEGEN CSEMETÉK, FATTYÚ HAJTÁSOK  
  Köszön és köszönt. Mindenik jó a maga helyén. De a magyar ember nem köszönti ismerősét az utcán, hanem köszön neki. „Ki a zsidónak nem köszön, Átalesik a küszöbön” (Népdal). A köszöntés nagyobb cerimoniával esik: névnapi köszöntő. Fel- vagy megköszönt valakit. Hanem a poharát csak ráköszöni arra, kit megköszönt.  
  Úgy. E kötőszó németes használata nagyon terjed, hol vagy semmi, vagy más kötőszó kellene. „Ami a horvát mozgalmat illeti, úgy az csillapulni látszik". „Nem lévén kedvező kilátásai, úgy kénytelen volt elutazni” – és hasonlók. Az úgy csak hasonlító körmondatban (valamint – úgy) és feltételesen (ha – akkor vagy úgy) van helyén, de az utóbbiban ki is marad. „Ha haragszol (akkor, v. úgy) megkövetlek". (
Csokonai
Csokonai Vitéz Mihály
.)  
  Újból. Amit ez újból felkapott szó jelenteni akar, arra a magyarnak egész csoport régi szava van. Az ódon esmégből lett ismét, meg, megint, újra, újfent. Ennyi elég is lett volna, ha a von neuem szolgai fordítását szebbnek nem látja a hozzászokott fül.  
  Alighanem. Becsületes magyar szó, de nem egy. Ki beszél így közéletben: felhődzik, alighanem megver az eső? És ezt most divatba jött így írni !  
  Tart. „Nem fog sokáig tartani, és nálunk is szőnyegre hozandják” (hogy az állam vegye meg a vasutakat), – irja egy la . Szemen szedett germanizmus. Hát nem rövidebb is, szebb is magyarul): „Nemsokára nálunk is szőnyegre kerül”? Zavarja is a magyar fület, mint e példában: ,,Esni kezdett az eső. Nem sokáig tartott (én már azt hiszem, az eső állott el) és egy fa alá menekültem”.  
  Utolsószor. „Először és utolsószor". (D-tű.) Hát miért nem elsőször ?  
  És ugyan. Nyolcszáz éves latinkodás alatt et quidem nem vala képes kiszorítni a jó öreg mégpedig kötőszót; pár évtizednyi németeskedés meghozta először az és pedig – később, hogy egészen fordítva legyen, az és ugyan alakot. Ma széltire halljuk, Akadémiában is.  
  Megdolgozás. ,,Duvernois lapot indít, mely a parasztság megdolgozását tűzte ki céljául". (P. N.) Mit ért ez alatt a magyar ?  
  Nehézmény. (R-m.) A számadási difficultást akarja jelenteni, melyet eddig nehézségnek mondtunk. Tehát lehet melléknévből így képezni főnevet: szépmény, nagymány, rútmány ?!  
  Ormol = culminál. Új szó, de jó (P. N.)  
  Elejt. mez. (mi ?) „melynek önálló használatát a nyelv elejtette”. Nem „ejtette el" (ez német) egészen. A nép mondja mez – en, mez-iránt. Mez-iránt fekszik a falu? Mezen érek hamarább oda ? (Bihar.)  
 
Faludi
Faludi Ferenc
 nyelvében sok az újítás. „Húsz esztendőkkel megtölt ifjú” stb., az ilyenek az ő sajátjai. A magyar betölti a 20 esztendőt, nyelve tíz mérfölddel járhat elébb eszénél, a punctumokat szemmel tartja, finnyán tehet valamit, de nem finynyal; s a
Faludi
Faludi Ferenc
nál régibb dal is így zengi: „Ej haj, micsoda! (Nem micsodát!) Legényeknek vacsora? Tarka kutya combja". Szóval
Faludi
Faludi Ferenc
nál amennyi nyelvkincs, annyi önkény.  
  Dalma. Ige is van tőle; az én vidékem csak ezt ismeri: dalmahodni = megtelni, teljes, erős, ép férfivá nőni.  
  Furtonfurt. Világos német.  
  Szélborka. Ne keressünk benne valami rejtélyes tőt. Szél (ventus), Borka (Boris, leánynév). Másutt: Szél Margit = szeles leány.  
  Fülmendör = fűrmender
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
nál is. Német a lelke is!  
  Pilis. Általános szó. Pipiszőrös, pipiveres szintén.  
  Egyik. „Csak kettő közül".( ?) Hát a népdal mit vétett:  
 
 
 
Kis Komárom, nagy Komárom,
 
Beh szép leány az a három;
 
Beh szeretném az egyiket:
 
Három közül a szebbiket?
 
 
 

Megjegyzések:

Ez
A.
Arany János
első írása, mely a Magyar Nyelvőrben jelent meg s mely a Magyar Nyelvőrrel van kapcsolatban.
A.
Arany János
és e folyóirat, illetőleg
A.
Arany János
és az ú.n. új ortológia viszonya javarészt földolgozatlan, annak ellenere, hogy sok kisebb-nagyobb cikk, ill. megjegyzés található e tárgyat illetően mind a Nyr-ben, mind a nyelvészeti szakirodalomban, mind pedig az A.-irodalomban ( Szily Kálmán: Arany János és Szarvas Gábor. Nyr 1902. 169. l.; Lehr Albert: Emlékezések Arany Jánosra. MNy 1917, 141. l.; Simonyi Zsigmond: Arany János és a Nyelvőr. Nyr 1917. 124. l.; Szendrey Zsigmond: Arany János és a nyelvújítás. Nyr 1919. 59. l.; Négyessy László: Arany János és a magyar nyelv. MNy 1917. 129. l.; Tolnai Vilmos: Arany János nyelvművészetéről. Akadémiai Értesítő. 1917. 458. kk.). A kezdet kezdetén ez a kapcsolat igen barátságos volt. Ismeretes, hogy a Nyr, mely 1872 januárjában jelent meg először, igen nagy mértékben
A.
Arany János
és
Gyulai
Gyulai Pál
köre támogatásának köszönhette létrejöttét, hisz a sokféle forrásból táplálkozó nyelvromlás veszélyét s egy nyelvművelő folyóirat szükségét mindnyájan érezték. De ismeretes az is, hogy e kör s a Nyr viszonya hamar elhidegült, sőt, mondhatjuk, ellenségessé vált. Az új ortológia egyik legfőbb ellenfelét
Gyulai
Gyulai Pál
ban, az ő BpSz-jében látta s az egyik legmélyebbre ható, leginkább elvi támadást, ill. állásfoglalást a Nyr irányával szemben éppen
A.
Arany János
fia, Arany László – ez időben
Gyulai
Gyulai Pál
jobbkeze a szerkesztésben – írta meg a Szemlében ( Válogatott művei.
Bp.
Budapest
1960. 487. l. – A két tábor viszonyára lásd Németh G. Béla: A századvégi Nyelvőr vitához. Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stflus történetéből. Szerk. Pais Dezső.
Bp.
Budapest
1960 ).
A.
Arany János
nyilvánosan alig szólt a vitához, de mint halála után kiadott, s nagyrészt csak magánkörnek szánt, csípős epigrammjai s csak magának keszített megjegyzései és széljegyzetei igazolják, nagyrészt egyetértett
Gyulai
Gyulai Pál
val s fiának cikke nyilván az ő felfogását is tükrözte, legalábbis elvi tekintetben, hisz a konkrét részleteket illetően Arany László a maga nemzedékének szószólójaként tette meg ellenvetéseit. A Nyr maga, érthető módon, nem szívesen nyúlt e temához, midőn pedig létrejött a századelőn, 1905-ben a másik nagy nyelvészeti folyóirat, a MNy, az, mivel a két folyóiratnak és táboruknak viszonyát többnyire kölcsönös ellenérzés jellemezte, aligha tartotta illőnek a kérdés feszegetését, holott feldolgozása
A.
Arany János
-nak mind általános nyelvészeti, mind nyelvtörténeti, mind stilisztikai felfogását illetően rendkívül hasznos és fontos lett volna. Ez a néhány szómagyarázatot magában foglaló cikk még az elhidegülés előtt keletkezett, bár már ebben is van jel
A.
Arany János
kedvetlenségére a Nyr túlzó, ortológus elveivel szemben. Maga volt-e e cikkecske kezdeményezője vagy úgy kérték fel rá a szerkesztőség részéről, nem lehet eldönteni. Az előbbinek is megvan a valószínűsége, hisz mint a JKK XII. kötetében kiadott glosszái s szerkesztői megjegyzései mutatják, az ilyféle észrevételeket mindig nagy passzióval vetette papírra s adta közre is. De a másik lehetőség is igen valószínű, hiszen, mint Simonyi Zsigmond egy visszaemlékezése mutatja,
Szarvas
Szarvas Gábor
még akkor is szívesen közölt vagy közölt volna
A.
Arany János
-tól ilyen széljegyzetelő cikkecskéket, midőn a BpSz s a Nyr között legelkeseredettebben folyt a harc, a 70-es évek második felében (
Simonyi Zs.
Simonyi Zigmond
: Arany János és a Nyelvőr. 1917. 127. l.). – A cikk címe nem
A.
Arany János
-tól származik. A Nyr egy rendszerint az utolsó lapokra elhelyezett állandó rovatának a címe ez (előbb csak „Idegen csemeték“, a harmadik számtól ,,Idegen csemeték, fattyú hajtások“).
Voinovich
Voinovich Géza
látta el e címmel, midőn a Franklin-féle Parnasszus-kiadásba először fölvette,
Simonyi
Simonyi Zsigmond
említett cikke nyomán. A helyes vagy helytelen használat szempontjából magyarázott szavak egy részét a napi beszédből vette
A.
Arany János
, egy részét lapokból (Utolsószor – Delejtű, Megdolgozás – Pesti Napló, Nehézmény – Reform, Ormol – Pesti Napló) egy részét pedig magából a Nyr-ből. Az ormol szó után következők fölé középre ugyanis ezt irta: „A Nyelvőrből";
Voinovich
Voinovich Géza
azonban ezt – nyilván feledékenységből – kihagyta. Pedig ez fontos, mert ez mutatja
A.
Arany János
polemizáló hajlandóságának keletkezését a Nyr-rel szemben. A mez szóról ugyanis
Szarvas
Szarvas Gábor
egyik cikkében ez áll: „A magyar kérdő s relatív mi névmásnak volt e szerint valamikor egy az az, ez mutató névmásokkal egyezőleg tovább képzett alakja is: mez, med (miz, mid), melynek önálló használatát azonban a nyelv elejtette" ( A helyesírás néhány kérdése. Nyr 1872. 62. l.). Azaz
A.
Arany János
Szarvas
Szarvas Gábor
nak mind nyelvészeti, mind nyelvművelői-stilisztikai készségét, tájékozottságát megcsipkedi. A következő,
Faludi
Faludi Ferenc
t érintő bekezdés pedig a Nyr egész irányának, programjának szól. Borostyánkövi álnevű szerző (talán a fiatal
Simonyi
Simonyi Zsigmond
– akkor még
Steiner
Simonyi Zsigmond
 –
Zsigmond
Simonyi Zsigmond
?, bár ő ifjan is a higgadtabbak közé tartozott) ugyanis úgy méltatja
Faludi
Faludi Ferenc
magyarosságát, hogy dörgedelmes frázisokban szembe állítja őt „újabb íróinkkal“, kik ,,közől már csak alig egykettőnek olvasása közben értjük és érezzük, hogy ez a nyelv a mi nyelvünk; míg a többség újabb keletű magyarsága, kivetkőzve ősi szabásából, mindinkább a szomszédos alakokhoz idomul s elvégre nyelvünknek megölőjévé válik” ( Faludi magyarsága. Nyr 1872. 123. l.); ezért tanulságul tősgyökeres hungarizmusokat közöl
Faludi
Faludi Ferenc
műveiből két folytatásban. Ezek között találhatók az
A.
Arany János
által inkriminált kifejezések. A dalma szót egy ,,székelységi" tájszógyűjtés említi a Nyr e folyamában (135. l.), a furtonfurt-ot szintén, s a szilborká-t is. A fülmendőr-t, a pilis-t, a pipiszőrös-t pedig egy Szeged vidéki gyűjtés ( Nyr 1872. 136. l.). Az egyik helytelen használatára nem sikerült ráakadnunk.