ÉSZREVÉTELEK A NYELVŐR VII. KÖTETÉNEK HATODIK FÜZETÉRE
Szorgalmas olvasója vagyok a Nyelvőr-nek. Olvasás közben
eltérő véleményemet, vagy nyelvbeli tudásomat egy rövid szóval odavetem a lap szélére.
Olykor helyeslő ez, olykor kiegészítő, néha kétlő vagy tagadó. Ha kidolgozva leírnám,
talán hasznát vehetné a közönség, vagy legalább tudomásúl a szerkesztő ; de arra nem
annyira röst, mint beteges vagyok. Azonban az e havi számot megkisértem
kommentálni.
n
Jegyzet – az e havi számot: azaz az augusztusi számot; valójában
azonban vissza-vissza nyúlnak a megjegyzések korábbi számokra is; hisz pl.
Simonyi
megbírált cikke az
augusztusi számban csupán folytatása a márciusi számban kezdődöttnek
(103.l.).Simonyi Zsigmond
Simonyi
cikke a német szóvégek
magyarosításáról általában helyes, de részleteiben túlvitt.Simonyi Zsigmond
n
Csak azt óhajtom tőle hallani, miért lesz a
német er végezet a magyarban ér. Mert a mit mond, hogy ez
er németben is érnek hangzott valaha, az nem minden szóra
áll. De ha ezzel meg volna is fejtve: miért lesz az el német végből magyar ely,
öly, oly stb. Véleményem szerint azért, mert az (ár) ér, (ály)
ély, (aly) ely öly, oly
magyar képzők, s a nyelvérzék öntudatlanul magyar képzőt ád a német szónak.
Tudom, hogy ez állítás az ár, ér-re vonatkozólag a Nyelvőr tribunálja előtt halálos bűn ; de azért bővebb meggyőződésemig
fenntartom.
Jegyzet –
Simonyi
cikke: A német szövegek
rnagyarosítása (
Nyr
1878. 103., 242. l.); négy
részre tagolódik: egy bevezetésre, az -er végű szavak problémájára, az -el végűekére
s végül az -en végűekére.Simonyi Zsigmond
Simonyi
cikke részleteiben feltűnik
az animositás, hogy nem könnyen elemezhető szavainkból néhányat ő is idegennek
bizonyítson. Mint Horváth István iskolája minden
idegent magyarrá, úgy mi minden kissé kétesebb magyar szót idegenné akarunk tenni.
Lassabban e kitagadással! Így Simonyi Zsigmond
Simonyi
categorice odaveti zárjelben, s még bizonyításra sem tartja
érdemesnek: „eper is a német Erdbeerből lett.”Simonyi Zsigmond
n
De Jegyzet –
„eper is a német Erdbeerből lett":
Bárczi
ugor eredetű, elhomályosult összetételnek
mondja.Bárczi Géza
Simonyi
a régi nyelvből tudhatja azt is, hogy eper-nek a
régi formája eperj (Eperj-es), valamint szeder-nek
szederj (szederjes színű ló). Hol vette magát a j
Eperjes város ,,fundamentumának fölvettetése előtt," ha a
magyar eper egyszerűen az erdbeer átvétele? Vagy hogyan esik
az, hogy míg a rövid német er vég a magyarban ér lesz, itt a
beer-ből rövid e vált? Aztán meg eper-nek a
magyar nem csak az erdbeer-t hívja: van neki földi, van
fái epre. S még külön futó és fái szedre,
mely az epertől különbözik.
Simonyi Zsigmond
Az el s általában l végű német szavakra nézve azt mondja
Simonyi
, hogy azoknak magyar
ly alakja valószínüleg az illető német nyelvjárás l-jének
valami sajátságos kiejtésén alapszik. Tehát mindenen máson, csak a magyar
nyelv természetén nem, csak azon nem, hogy a magyarban az aly, ely, oly,
öly képző nagyon járatos, hogy szereti végül a liquidákat
jé-siteni ? Így tesz az n-nel is, István helyett mondja
Istvány, mert a vány, vény képzőt nagyon megszokta;
gereben h. gerebeny, keresztén helyett keresztény, sőt a
keresztyént így is ragozza: keresztyények. Tessék
meghallgatni az írástudatlan népet.
Simonyi Zsigmond
A pendely-nél (melynek etymologiáját, megvallom, nem tudom)
Simonyi
oda veti: „magyarországi
németeknél bendelhemd.”Simonyi Zsigmond
n
Mit bizonyít ez?
Hogy németből vettük, ott tehát bendel ? Nem az, hogy a német nő
különböztetésül a maga hosszú ingétől teszi a hemd elébe a magyarból tanult
nevet? Épen úgy, mint asztalosaink szeszli-szék-nek mondják a német
(egyenes hátú, táblás ülésű) széket, különböztetésül a magyar szék-től,
melynek tornyos támasza volt, szívforma lyukkal a kéz számára, nem négyszög, hanem hátul
keskenyebb, elűl szélesebb ülése, s az ülés-deszkába fúrt, alól rézsút szélylyel álló
négy lába.n
Jegyzet – szeszliszék: Sessel: karosszék.
S.
úr útján arra is rámehetünk,
hogy a lábravaló saját neve német, mert a magyarországi német
gatya-hosen-nek mondja, mely gatya = gatte, s azt jelenti, hogy oly
nadrág, melyet a férj visel, nem a nő (mert ennek is van).Simonyi Zsigmond
n
Jegyzet –
gatya-kosen: Hose: nadrág.
Göböly.
n
Dank.
szerint
köppel, koppel (franciául couple), tehát
legfölebb egy pár marha.Dankovszky Gergely
n
Igen de a göböly egy egész gulya, s csak
azért nem nevezik így, mert specialiter hízó, vágó marhát jelent e szó.
Keressük tovább.
Jegyzet –
Dank.
: Dankovszky Gergely
(1782–1857) Morvaországból származó történettudós és nyelvész, aki a magyar
szókincs jelentékenyebb feléről szláv eredetét igyekezett kimutatni; főkepp Magyaricae linquae lexikon critico–etymologicum. Pozsony
1833–36. című
munkájában.Dankovszky Gergely
Köböl.
n
Mi bizonyítja, hogy a magyar az átvett szó, nem a német? Vagy mi a kübel
etymologiája a németben?
Köce.
n
Ez is német szó, bár el végét
elvesztette: gondolom a kittel, a mi bakanyelven kitli.Jegyzet – Köcze: nem vette fel
Bárczi
mint tájszót; a MTSZ rövid ujjas ködmönnek mondja s főképp a Tisza-vidékről, a Felső-
Tisza-vidékről mutatjaki.Bárczi Géza
n
Tehát köce = kitli. Miért? A kitli
vászon, vagy efféle vékony hacuka, a köce pedig újjatlan
bőr-ködmön. Ugy viszonylik a köce a ködmönhöz, mint a mellény az
újjashoz; együtt is viselik azt is, ezt is. Nem természetesb, hogy a köce a
ködmön kicsinyítője? De ez megint a Nyelvőr
egyik tilalmába ütközik: „de ce képző, quod non est, nulla quaestio
fiat."Jegyzet –
Kittel: zubbony.
n
Pedig
van; „ez az egy mégis boszorkány !" Másik is van; több is van, ha keressük,
bár némi módosítással: borjú dim. boci; malac,
mancsi, manka stb. Judit, Juci stb.
Hogy a turuntul, (melyet nem ismerek) a német tarantelből lett, azon
csodálkozom, mikor ott van készen a tarántula.
n
Dögöny,
Dankovszky
nál gladius, másutt sehol, soha, hanem inkább
mozsártörő, vagy a mint én ez utóbbi szót ismerem,
mozsárütő.Dankovszky Gergely
n
Tehát tompa ütő szerszám, nem kard, nem
degen. Egyébiránt én dögöny főnevet nem ismerek, de hogy a
dögönyöz a degen-ből volna kikalapálható, azt kereken
tagadom.n
Dögönyözni szoktak leginkább
ököllel, vagy paraszt lakodalmon a szakácsasszony, mikor a kásapénzt
szedi, főzőkanállal, tehát tompa végű eszközzel bökdösni! nem karddal, melylyel ugyan
szintén megkardlapoznak valakit, de maga e szó mutatja, hogy a dögönyözés
nem volt elég az ily műtétel kifejezésére, különben azt vették volna használatba.
Jegyzet – Degen: kard.
Gyékény talán a német decke.
n
Bizony csak talán, nagyon talán. Kár is a falra
festeni. Én nem tudom a gyékény etymonját, de az nem ok, hogy 600 éves magyarságából
kitagadjam. Hisz alább (270. lap) maga a Nyelvőr idézi 1261-i oklevélből: usque ad fluvium
gekenus (gyékénös).n
És már ekkor német lett volna a
Jegyzet – usque ad fluvium gekerms: a
gyékényes patakig.
Biharban, hol ma sem tud németül senki, de gyönyörű szép szekérre való
decke-ket faluszámra csinálnak a Sárréten
emberemlékezetet meghaladó idő óta.
n
Jegyzet – Decke: takaró.
A ferlorum helyesen van magyarázva, bár e szót
Gelei
n kívül alig használja
valaki.Gelei Katona István
n
n
Párja a
billikom willkommen, melyről gondolom, a Nyelvőrben is volt már szó.Jegyzet –
Gelei
: Gelei Katona Istvánról (1589–
1649). Erdély tudós református püspökéről, ill.
ennek híres nyelvészeti-grammatikai munkájáról, a Magyar
Grammatikátska, A'vagy, Az igaz magyar írásban és szollásban kévántató nehány
szükséges observatiók.
1645.
Gelei Katona István
n
P. Thewrewk
a
látabot méltán és helyesen abárolja; de a mit
szemkökény-nek mond, abban téved.Ponori Thewrewk Emil
n
Jegyzet – látab: ezt a meg nem
gyökeresedett szót a korszak orvosi szaknyelve alkotta helytelen szóalkotási móddal;
a korszak szótárai rendszerint fölveszik a pupilla megfelelőjeként. – Ezek a
megjegyzések már nem
Simonyi
cikkéhez kapcsolódnak, hanem Simonyi Zsigmond
P. Thewrewk Emil
rövid, egy lapos cikkéhez (Látab, 247. l.) , melyben e szó helyett ajánl régi magyar szavakat,
összetételeket. Többek közt a Kriza-féle Vadrózsák I.
kötetének 305. lapjáról e sort idézi: „Szemének tűz a
kökénye".Ponori Thewrewk Emil
n
Kökény-szemnek van kökénye, másról nem mondják. A vadrózsai példa:
„szemének tűz a kökényje" csak annyit tesz, hogy kökény szeme igen tüzes, fényes. Mondok
hozzá cifrábbat is a Tubából (Sebestyén Gábor
zsebkönyve).Jegyzet – Ponori Thewrewk Emil (1838– 1917)
egyetemi tanár, aki bár fő területe a klasszika-filológia volt, nıagyar
nyelvészettel is foglalkozott.
n
Jegyzet – a Tubából (Sebestyén Gábor zsebkönyve): Sebestyén Gábor (1794–
1864), debreceni születésű, Veszprémbe
elszármazott bíró, a litterátus táblablró tipikus példája, Fábián Gáborhoz hasonló irodalmi típus: nagy klasszikus
műveltséggel és nagy lelkesedéssel a kezdődő reformkor irodalmáért, amelyet azonban
inkább csak pártolt, mint igazán értett s amelyet nagy passzióval, de csak dilettáns
fokon gazdagitott is a legkülönfélébb műfajú munkákkal; költeményekkel is. Nagy
tréfamester és élcfaragó hírében állott. Említett munkája: Tuba
az égő és oktató szerelem. Két részben,
Buda
1819.
Budapest
,,Hollók vendégeskednek szemé(n, és) koponyáján." Máskép absurdum, mert a koponya
csontos kemény dologra vihető.
n
Jegyzet – Szeme-koponyája: ezt
P. Thewrewk
Ponori Thewrewk Emil
Ballagi
Példabeszédeiből idézi (
Ballagi Mór: Magyar példabeszédek,
közmondások, szójárások gyűjteménye. I–II. köt. Ballagi Mór
Pest
1850.
).Budapest
Szarvas
cikkének
meritumára nem akarok észrevételt tenni; a részletekre, példákra van egy pár pótló vagy
igazító szavam.Szarvas Gábor
n
Jegyzet
Szarvas
cikke, melynek érdemi részére Szarvas Gábor
A.
nem akar észrevételt tenni, egy az egész évfolyamon áthúzódó folytatásos cikk: A Magyar Nyelv Szótára. Készitették Czuczor Gergely és Fogarasi
János. Ez az Arany János
A.
-tól
széljegyzetekkel ellátott rész az V. része a cikknek. Tulajdonkép egy óriásira
duzzadt kritika Arany János
Szarvas
e cikke,
melyben elméleti ellenvetések váltakoznak konkrét egyes szavakat illető
korrekciókkal. Itt, az V. rész elején is elvi ellenvetés áll: nem tanulmányozták át
a szerzők kellőképp régi íróinkat s így nem tudnak elég párhuzamot s
jelentésárnyalatot fölmutatni ez e rész elvi „merituma". Bizonyításképp példákat hoz
föl a régi, ma már elhalványult jelentésárnyalatokra Szarvas Gábor
Szarvas
régi íróinkból, lásd a völgy-éit
Szarvas Gábor
Pázmány
ból (249.
l.).Pázmány Péter
A fa völgye ma is élő szó. Gyermekkoromban úgy csináltuk a bodzapuskát, hogy
egy vastag galyat két végén elróttunk, meghántuk, völgyét (vagy belét)*
vesszővel kitoltuk, hol majd a szösz (kóc, csepü) golyó légnyomás által a
puskán végig tolassék.
n
És itt felhívom
a figyelmet a válu és völgy rokonságára, akár a fa
völgyét, akár a hegyek közötti hosszú válut (völgyet)
értsük.
Jegyzet * Különbség a kettő közt az, hogy a
völgyé-ben van a bele.
Kiuszován festett tubinmantó. A tubinmantón nem töröm a fejemet, mert az
szembetűnőleg idegen; vége a mantó – mantel rokonságához tartozik, eleje,
tubin valami ma már ismeretlen szövet idegen neve. De annál inkább
szeretném érteni a kiuszován festett kifejezést, mert
Gyöngyösi
ben is előfordúl (Phoenix III. könyv, III. rész, 6. versszak), hogy Olajbégnek:
Gyöngyösi István
,,Fejérkék a lova, úszován festették.” Mondják-e ezt még valahol; vagy
hogyan lehetne értelmét kideritni?
Lapickás tánc. A lapocka és lapicka egymás mellett
ugyanazon tájnyelvben is megfér. Erről positív tudomásom van. Jelenti pedig nem csak a
váll lapos csontját, hanem afféle lapos ütő eszközt is, minőt a Bolond Miska kezében
évekig láttunk
kipngálva
; egy kis, evező forma, ütő lapátot. Gyermekkoromban a fiúkat vesszővel, a leányokat
lapickával (latinosan plágával) verte az akkori
paedagogia. Emlékszem parasztlakodalmakból egy táncra, darutánc-nak hívták,
mely cotillon forma bolondságokat csinált, s az előtáncos az utolsókat, ha elérte, inem
ugyan lapickával, hanem keményre összefont zsebkendővel ütötte. Ilyesmi lehetett a
lapickás tánc, de voltakép nem tudom.
„Légy megesi a sebet."
Faludi
.Faludi Ferenc
n
Lehetne érteni úgy, hogy nagyon ráesik, de azt hiszem
többet jelent. Megesi, mint az eső a száraz tárgyakat, sűrűn,
csoportosan, minek eredménye az, hogy beléesik a nyű.
Különben
Faludi
val óvatosan kell
bánni.Faludi Ferenc
n
Maga is talál ki
szót, vagy alkalmaz szokatlan értelemben. Így itt a szakmány,
zsákmány helyett, mert közelebb jár a német sack-hoz. De a
nép a zsákmányt régesrég másra foglalta le. Így tucin közelebb
jár a tucenthez, mint a népies (nem tucet, hanem)
tücet. Az útvesztőt is maga találta ki, nem helytelenül. A
vendégszin (kölcsönzött szín) a vendéghaj, vendégoldal stb.
hasonlatára van teremtve. A tükörpélda egyszerűen metaphora. Szóval,
Jegyzet – A
Faludi
val
való „óvatos bánásmódra" már előbb az Idegen csemeték, fattyú
hajtások-ban is felhívta a figyelmet.Faludi Ferenc
Faludi
maga is újító. De azért
helyes a megrovás, hogy szavainak a Nagyszótárban ott kellene
lenni.
Faludi Ferenc
Pesti Gábor s a többi régi könyv bizonysága némely
szóra nem elég bizonyíték, hogy a latin vagy német értelmezésnek szorosan megfelelne.
Így ha
Pesti
ajékok (ágyékok) alatt „die Nieren-t" érti, ez alkalmasint puszta
elhamarkodás, mert ágyékok nincsenek is, csak ágyék van, s ez a vesék-től
merőben különböző. Több igaza lehet, ha az egész régiségben gyakori
számszeríjjat (balista, kő- vagy dárdavető hadi gép)
számszerigy-nek mondja, mert tájilag így is ejthették, a j
gy-re sürűdvén, mint borjú, borgyú, szúrj, szúrgy.
Pesti Gábor
Ha
Verbőczi
magyar fordítója a
csere szót a latin silva értelmében használja, teheti,
mert a csere csakugyan silva-féle. De ha ebből azt hoznók ki, hogy
csere és erdő synonym, nagyon tévednénk.
Csere ma is él, jelent bokros helyet, hol lehet fa is, de
nem annyi s nem oly gazdag tenyészetű, mint az erdőn. A NSzótár
körülbelül helyesen magyarázza, de téved, ha csupán a cserfá-hoz köti;
lehet az tölgyes, bikkes; mint a cserje sem csupán a cserfa
sarja.Werbőczy István
n
Jegyzet –
Szarvas
a
Szarvas Gábor
Faludi
ból s Faludi Ferenc
Pázmány
ból vett példák után így folytatja:
„Vegyünk e két íróhoz még egy pár régi szótár írót” s Pesti Gábor hatnyelvű szótárából idéz előbb (Nomenclatura Sex Linguarum, Pázmány Péter
Viennae
1538.), majd Bécs
Werbőczy
Tripartitumából, ill. ennek fordításából (Magyar Decretum. Kyt Weres Balas a
deakból, tudni illyk a Werbewczy István Decretumából. . . magyarra
fordított, Debrecen
1561.
Weres Balázs (? – ?) nagyváradi
főbiró.Werbőczy István
Épen így fordítja az insula szót (genus) a poronddal (species)
a tripartitum magyarázója. Porond szintén ma is élő szó, s jelenti a
folyamokban képződött föveny- és kavicsa szigetet; de például már a
Margitsziget
re, vagy Budapest
Angliá
ra visszás volna azt mondani, hogy az porond.
Anglia
Hogy farcsiga nem coxa, hüfte (csípő), hanem farcsik, farcsok (a gerinc
végcsontja); hogy hasártos-nak semmi köze a magyar házsártossal (veszekedő
természetű ember), a hazárd elfordítása; hogy holnal =
hón-al, (melyet így rag nélkül alig hallani); végre hogy
zabtikmony, haíbrütig ey-t jelent, nem zab, hanem
záp tikmony, (de olyan, melyben már az embryo nem él): mindezt talán
észrevette más olvasó is.
n
Jegyzet – A farcsiga azonban már nem
Werbőczy
ből van, hanem Werbőczy István
Szikszai Fabriczius Balázs
(1530?–1576) Nomenclatura seu Dictionarium Latino–Hungaricum. Debrecen
1590., de 1629-es kiadása is van, s itt erről van szó, ugyancsak innét
van a hasártos és a zabtikmony is.Szikszai Fabricius Balázs
Major
szótára, ha a pánkok
szót túrós bélesnek magyarázza, meglehet, igaza van, mert valamelyik tájszólásban azt
jelenthette; de tulajdonkép a német pfannkoch, mely alatt magyarban hol
fánkot (pánkó), hol palacsintát, hol más tésztát
értenek.Major Márton
n
Azt sem gondolom, hogy az
ancillari szót fedezné a rabotálni, mert ez annyi mint
rabotolni, de nem tudta máskép kifejezni a rabszolganő
helyzetét.Jegyzet – Major szótára: Major Márton, brassói származású híres erdélyi nyomdász, aki, többek
közt,
Pápai Páriz
szótárát
is kiadta; nyilván erről van itt szó.Pápai-Páriz Ferenc
n
Jegyzet – ancillari: szolgálni, rabszolgáskodni.
Mellőzve a többit, melyekben
Szarvas
úr észrevételeit helyeslem, végül abban a helyzetben találom magam, hogy midőn a NSzótár a kudarc–kurc analogiáját
támogatni látszik, én mind a NSzótár, mind Szarvas Gábor
Sz.
eddigi bizonyítása ellenére megmaradjak előbbi
kétkedésemnél. Az analogia (a német kurcból: kuarc,
kuharc, kudarc) nem rosszabb mint fuvar-é a
német fuhr-ból, melyet magam is vallok; de a kuharc mellett
van egy másik szó kuhi, (kuhin, vagy kuhiban hagyni), mely épen azt az
orcapiritó erkölcsi gyalázatot, vagy comicus felsülést
jelenti, a mit a kuharc vagy járatosb kudarc, nem pedig némi,
inkább csak anyagi rövidséget, mint a kurc.Szarvas Gábor
n
Egyébiránt, ,,rövidebbet húzni" épen úgy lehet
magyar szólás, mint német; mert a nép osztozáskor ma is nyilat húz, vagyis
nyil helyett ma már vesszőt, melynek hosszabb vagy rövidebb volta dönti el,
kiki mely darabot kapjon a felosztandó tárgyak, földek stb. közűl. S a ki rövidebbet
húz, azt hiszi, rosszabbat kapott. Visszatérve a kuhi szóra: ebben gondolom
rejleni a gyökért, melynek értelme valami gyalázó; tehát kuharc összetétel
s összerántás volna ebből kuhi arc. Sőt ha szabad volna a Nyelvőrben nyelvmetaphysicát űzni: gyanıtnı merném, hogy a kuh
semmi egyéb hangutánzónál, s jelenti a kutya
u-gatását, s ebből (tán kicsinyítővel: tya, csa, ca) tovább
képezve lett mind: a kutya, kutyó, kutyul,
kuasz,
kuvasz
,
valamint másik neve eb, szintén hangutánzónak látszik eb-eb-eb hangjától. E
szerint kuhi arc, kuharc; annyi volna, mint kutyaarc;
kuhi-ban maradni = kutyában m., kutya módra
megszégyenűlni.
Jegyzet –
kuhi: a MTSZ szerint gyakoribb alakja a kohén: ,,csufoló szó,
melyet annak mondanak, a kit szemérem sértő tetten kapnak", előfordul A.
Vojtina ars poeticaja című versében is. – a kudarc-ot
Bárczi
bizonytalan eredetűnek
mondja; bár ő is megemlíti a német kurz-ból való származtatás lehetőségét, de nem
tartja valószínűnek. A kudarc szót különben Bárczi Géza
Szarvas
már nem az említett szótárakból idézi, hanem annak
bizonyítására a CzF-ból, mily pontatlanok forrásidézeteikben:
állítólag Heltai Krónikájából veszik, kurcz alakban, de
ott, Szarvas Gábor
Szarvas
szerint, nem
lelhető. (256. l.)Szarvas Gábor
Méltó e tárgyról még tovább gondolkodni, t. szerkesztő úr, mielőtt a
kuarc-kurc elemzést „ne nyúlj hozzá” törvénnyé tennők. Vegyen
fáradságot jobban körűltekinteni; különben el vagyok szánva beállni nyelvpusztítónak
(mint ki jégesőkor az úristennel versent dorongolta saját szőllejét), s a
kurc-analogiával bebizonyítom, hogy kuasz, kuvasz – vagy
mit a ,,Szerencsekerék" a Q betűre verseli:
n
Jegyzet – mint
ki jégesőkor: a Bolond Istóknak a Nagyidai cigányokra vonatkozó hires
hasonlata.
n
Jegyzet – Szerencsekerék: Szerencsét mutató magyar ábécze (1420) című XVII. századi félig iskolai, félig ponyva
kiadványra történhet utalás.
hogy mondom a kuvasz nem egyéb a német kusznál. Az sem m hogy a
kuvasz paraszt kutyát, a kusz pedig csókot jelent, mert a
kuvasz régebben ölebet is jelenthetett; ezt pedig a dámák, köztudomás szerint, meg is
csókolgatják.
Fialovsky
herkulesi dolgot művel, s
erre nagy szükség 245 van, mert az az ól igen tisztátalan. De olykor ő is téved, vagy
nem tud némely positiv nyelvtényt. Polyvával tiszta szemet is kiszór, mert gyanúba
veszi, hogy az is polyva. Régebbi közleményeiből is jut eszembe egy pár szó, melyek
meggyilkolását nem vihetem el a lelkemen. Élő tanú vagyok: kiáltok.
Fialowsky Lajos
Az acsa (máskép szitakötő) régi jó ismerősöm.
n
Gyermekkoromban, nyár elején, seregestül szokott
röpdösni, s mi fiúk suhanggal vártuk s vertük őket le. Majd, ha gyérebben jött,
sovárogva híttuk e dalocskával:
Jegyzet – acsa: a Toldi szerelme fogalmazványában is előfordul: mint acsa
évadján (
JKK V. köt. 550.
l.).
s ha jött, leszállott a sövényre, lábújjhegyen oda lopóztunk, s megfogtuk szitanemű
szárnyánál fogva. Játszottunk vele egy darabig, akkor, gyermeki kegyetlenséggel
elküldöttük kaszálni, (azaz kórócskát vagy szalmaszálat dugva karcsú
potrohába, repülni szabadon eresztettük). Volt király-acsa, szép sárgabarna
tarkájú; volt paraszt acsa, egyszerű kékes zománcszínű, meg
dobos acsa, nagy potrohú, cserebogár színű sötét-sárga acsa. Tehát
ezeket ne mondja többé acsá-nak, hanem rezgő-nek? (A
micsa csak kedveskedő iker hozzátétel, magában semmit sem
jelent.)
n
Jegyzet – Kuss szóegyeztetésről mond, természetesen, tréfa; csipkelődő
tréfa
Szarvas
és köre tudományos,
módszerbeli biztonságérzetével szemben, pozitivista módra egyszerűsítő
eljárásmódjaival szemben. Alighanem ez a hangnem annak is az egyik oka, hogy a cikk
,,merítumára” nem tesz megjegyzést. A CzF-t szerkesztő
korában Szarvas Gábor
A.
is bírálta, s
Arany János
Fogarasi
régies módszerét is
(pl.
JKK XII. köt. 614. l.), azt a
hangnemet azonban, amelyet Fogarasi János
Szarvas
használt a két érdemes tudós mindenképpen tiszteletre
méltó s hasznos művével szemben, mely egyik állandó célpontja volt csúfondáros
támadásainak, nem fogadhatta el, nem támogathatta közvetve
sem.Szarvas Gábor
n
Jegyzet A
Szarvas
cikkére tett megjegyzésekkel ér véget Szarvas Gábor
A.
dolgozatának első közleménye, mely a
szeptemberi számban jelent meg (409–414.-l.), s a Fialowsky Lajoséra tettekkel kezdődik a második, az októberi számban közölt.
Arany János
Fialowsky
cikke is
folytatásban megjelenő, hosszú munka (A természetrajz
műnyelve) , az Fialowski Lajos
A.
által
érintett rész a munka VI. fejezete, mely a botanika szókészletét veti a
nyelvrokonság rostájára (260– 266. l.). Fialowski Lajos (1846– 1909)
lengyel származású s lelkes magyarrá lett tanár, aki a természettudomány nyelvének
magyarosításáért sokat tett.Arany János
A petymeg a népnyelvben nem lehet járatos, mert az állat sem az; de nem
új csinálmány, mert már Raff György természet históriájának magyar fordításában (gondolom e század
elején) előfordúl.
n
Jegyzet – Raff György
természethistóriájának magyar fordítása: Természeti história
gyermekeknek. Némely hozzá adásokkal és változtatásokkal; a maga költségén
kiadta Fábián József, Veszprém
1799.
A kurta kigyó és rézkigyó synonym gyanánt vannak véve, de nem
azok. Amaz vipera, ez a töredékeny, sárgás kigyócska, melynek gondolom zúzó
kigyó neve is van, s vidékemen, hol gyakori, színéről hívják rézkigyónak. A
cickányról is erősen sejtem, hogy ép oly népies név, mint a
gözű, de vidékemen ez a járatos, amazt nem ismerem, s nem levén
szakember, azt sem tudom: egy-e a gözűvel ?
Hanem a fakúsz ! Usd agyon, Bugátszó, mint a virmász
!
n
Pedig dehogy az! Ime ismét egy példa, hogy a nép is alkot
szót, mely, mint Jegyzet – Bugátszó: a Nyr s általában az új ortológia
szemében Bugát Pálnak (1793–1865), a híres orvosnak és
természettudományos nyelvünk lelkes újítójának neve valóságos fogalommá, a
nyelvrontás fogalmává emelkedett, nem egészen jogtalanul, mert
Bugát
az esetek nagyobb részében valóban önkényesen
járt el.Bugát Pál
Shakespere
„János király"-ában a bastard, büszkén s a
törvényt fitymálva mondja magáról:Shakespeare, William
n
Jegyzet –
Shakespere
János királyát, ismeretes, Shakespeare, William
A.
maga fordította, így Arany János
A.
-é e sor is.Arany János
Fakúsz előfordúl szintén
Raff
régi fordításában; de én, erdőháti bihari gyermek, nem onnan
tanultam először, hanem az erdőcsősz fia mutatta a fakúsz madarat, a mint a
fa kérgén, orrát belé-belé vága, fölebb-lejebb mászkált rovarbábot keresve, mint rokona,
a kopogó harkály, melytől külön madárnak ismerték azon a tájon, s a két
név, fakúsz, harkály, egy helyen élt egymás mellett.
Raff György
A jelen füzetben lábbó (fluitans) szót elveti, mert az illó-val
(mely pedig szintén védhető az ill-at deverbális főnévvel) egy kamarán
kerültnek tartja. No már könybe lábbó szem ma is él, s erősen bizonyít egy
lábbik ige mellett. A lábbó helyett
F. úr
lubickolót ajánl; ismétlem, nem vagyok
szakember, de a víz színén nyugvó, legfölebb ingó növevényről,
fú-lencséről (békanyál) lehet-e azt mondani, hogy azok
lubickolnak ?
Fialowsky Lajos
A törzs ma kétségkívül nem hangzik így a nép ajkán, s ennyiben csonkítás, de
alhangú változata, a tors vagy torzs, ma is él ; valamint a
learatott ,,élet" földben maradt szára tarló, talló néven, ép
oly ismeretes a kaszált fűé, vagy levágott nádé a torzs néven.
A konya szót (nutans) lekonyúló-nak javítja
F. úr
, gondolom szintén azért, mert új
csinálmánynak véli. Kérdezzük meg az országot, hol értik, mi a konya kalap,
s azt hiszem, a nagyobb rész tudni fogja.
Fialowsky Lajos
Meggyökönt, erősen gyanítom, hogy élő (talán erdélyi) szó, de a népéletből
nem ismerem. Annál inkább a degesz-t, mely felfútt, jóllakott, nagyhasú
értelemmel biró melléknév, s a dudorodóval nincs szabatosan pótolva. A
félszer (virágzat) sem tetszik. Igaz, hogy a nép e botanikai értelemben
nem használja, de igen ám oly tárgyak jelölésére, melyeknek mintegy csak fele van meg.
Így a szín azért félszer, mert e gazdasági épület rendesen más
falhoz fél fedélre van odatámasztva; s emlékszem egy tűzfalas házra,
melynek csak egyik oldalán lévén ily félszer forma teteje, s több ilyen a községben nem
létezvén, a nép félház-nak nevezte. Ha tehát Diószegiék a fészkes virágzat
kinyuló szirmait félszer-nek nevezték el: bizony a népnyelv és észjárás
nagy ismeretével tették.
Elveti még
F. úr
a
nyakó nevet, ajánlva helyette: görbe nyakú fű. Ugy látszik
nem is sejti, hogy a nyakó ma is él, s épen azt teszi, görbe nyakú, vagy
általában hibás nyakú; péld. nyakó ember, nyakó bicska stb.
Eredete a szónak még azon korban vész el, mikor a tulajdonságot kifejező melléknév
egyszerű ó, ő, ú, képzővel származott főnévtől vagy igétől, mint a
gyönyörú, szomorú (régebben szomoró), olykor k-val tovább képezve:
szemő-k. A komócsin szinte élő szó, épen úgy a
mozsárvirág, a szurdancs (hát azt hinné-e Fialowsky Lajos
F. úr
, hogy bizonyos kúttisztító, fúró
eszközt furdáncs-nak hí a köznép?) a fenyer (Szalonta Biharban). Vagy a népies elnevezések csak egy
tájbeszédből juthatnak a tudományba, s csak az olyanok, melyeknek valami
közértelmű jelentése van, bár ez a növény tulajdonai iránt inkább
zavarba hoz, mint útba igazít? Úgy sejtem, hogy az efféle népies nevek:
békabuzogány, kisasszony papucsa, pacsirta virág, istenek fája
(ailanthus; istenfa a népnél egy szagos, évelő növény neve), Szűz
Mária könnye, ördög szekér, király dinnye stb. ajánltatnak, nem tekintve,
hogy ezek, épen mert köznevek, más tájbeszédhez szokott emberek előtt ép oly
érthetetlenek, mint talán Fialowsky Lajos
F. úr
előtt az acsa, nyakó, fenyer és a többi, s a mellett félrevezetők. Így
Fialowsky Lajos
Petőfi
nek alig van nem
homoktalajon nőtt olvasói közt egy is, eddigi fordítói között pedig egy sincs, ki a nála
előforduló „királydinnyés homok” alatt ne felséges, királyi, jó dinnyét
termő homokot értett volna, maga e sorok írója is úgy értette elébb, míg a költő neki
meg nem magyarázta, hogy az egy igen alkalmatlan tüskés plánta a homokbuckákon.
Petőfi Sándor
Részemről a csak babonán, vagy bal felfogáson alapúlt népies neveket nem ültetném át a
tudományba, ha szakember volnék. Abba sem egyezném bele, hogy midőn
nomenclaturát csinálnak, egyszerűen a körűlíró, magyarázatos
köz nevekkel éljünk, s tulajdonnév helyett lompos phrasist adjunk, mint
F. úr
gyakran teszi. Maga a
nép, ha tulajdonnevet alkot, (mi nála leginkább gúnynév adáskor történik), érzi, hogy
nem elég a közérthető mindennapi kifejezés. Nem nevezi a zsidót, kinek hosszú nadrága, a
tartóján, nyakából függ le, nyakig érő lábú, hanem, Diószeghi-féle
merészséggel, nyakigláb zsidónak. Érintettem fentebb a
fakúsz-t, mely szinte népies attentatum a Nyelvőr
ellen ; említém még a rossz asztalost, kit, mivel csak rontotta a deszkát, a nép
egyszerűen Deszkakár-nak csúfolt.Fialowsky Lajos
n
Jegyzet – attentatum a Nyelvőr ellen: a Nyr támadásainak
kedvenc célpontjai voltak a neologia ily fakusz-szerű csonkított nomenverbumos
összetételei, szóalkotásai.
F. úr
kárhoztatásának éle, a
növénytani műszókat és neveket illetőleg, leginkább a század elején újított botanicusok
ellen fordúl: de, az ily népi csinálmányt tekintve, az ember szintén kedvet érzene,
védni a támadás ellen a szirontak, libatopp, bigebecő-féle újításokat, sőt
még a kinincs-et is, (lásd Többsincs királyfit a népmesében)
ha az a körülmény nem forogna fenn, hogy Fialowsky Lajos
Diószeghi
és Diószeghi Sámuel
Fazekas
, mint linnéisták, elnevezéseiket egyedül a virágra, termésre
alapították, s ez a mai természetes rendben csekély fontosságú
dolog.Fazekas Mihály
n
Így, a pót-ra nézve
megengedem, hogy nem régibb a pótkávénál, de a tákot már
nagyanyám ismerte: csupa folt meg ták az a ruha” – a szirony –
szirom alkalmazásáért pedig a két értelmű viráglevél
helyett (rózsalevél a szirom is, a (zöld levél is), valamint sok más, bár merésznek
látszó újításért (nem mindért természetesen) köszönettel tartozunk a jó
Diószeghiéknek. Meg kell azonban gondolnunk, hogy ha ők a későbbi porodát,
mostani porzót (ez ellen egy szépirodalmi lap ismert tárcaírójának is lehet
kifogása) porhonnak nevezték, oly időben tették ezt, mikor a
hon nem volt synonym a hazá-val, hanem a legszűkebb
heim értelmében vehették, mint a zsoltárban:Jegyzet –
Diószeghi
: Diószeghi Sámuelnek (1761 –
1813) a magyar botanika egyik első nagy alakjának ismeretes munkájáról van
szó: Magyar füvész–könyv, mely a két
magyar hazában növényeknek megismertetésére vezet, a Linné alkotmánya
szerint, Debrecen
1807; Diószeghi Sámuel
Diószeghi
nevét Diószeghi Sámuel
A.
hol h-val, hol anélkül írja; mint az eddigi
kiadások, megtartottuk e kettőséget.Arany János
n
Jegyzet – Porzó ez
ellen: nyilván Ágai Adolfra utal
A.
, akinek Arany János
Porzó
volt egyik, s leggyakrabban használt
álneve.Ágai Adolf
Azt a vádat sem lehet Diószeghiék ellen emelni, hogy nem ismerték a régibb fűvész
irodalmat, vagy nem gyűjtötték össze a népszerű kifejezéseket. Előszavuk elmondja,
munkájok bizonyítja, hogy tették. De nem alkalmaztak minden népi szót, vagy hagyományos
elnevezést, I. mert nevet akartak adni, tulajdon, nem
köz-nevet; 2. mert rendszerük oda utalta őket, hogy elnevezéseiket
lehetőleg a virágra, termésre alapítsák; különben óhajtani lehet, hogy a ki még valaha
nyelvünkben újít, azt a népnyelv, népi észjárás oly teljes ismeretével, s oly romlatlan
nyelvérzékkel tegye, mint
Diószegi
,
Diószegi Sámuel
Fazekas
és Fazekas Mihály
Földi
.Földi János
n
Jegyzet – Diószegi,
Fazekas
, Földi: Fazekas Mihály
Diószeghi Sámuel
fönt említett botanikai munkáját Diószeghi Sámuel
Fazekas Miháll
yal, sógorával, a Ludas Matyi alkotójával együtt írta; Földi János (1755–
1801) a hıres debreceni természettudós a növénytan s az állattan
nyelvében egyaránt újítónak számított ; az előbbiben a Rövid
kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról. Bécs
1793. című munkájával, az utóbbiban
pedig Természeti história, a Linné systémája szerint. 1.
csomó Az állatok országa, Pozsony
1801.
Fazekas Mihály